Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 V 1959. május 31, Mindenki megtalálja a békához az utat A bikácsi közönség nagy tapssal, tetszésnyilvánítás­sal jutalmazta az énekest, Hen- schell Ferencet, a magyar— német baráti est műsorának egyik szereplőjét. És most itt ül az asztaltársa­ságban. A terem közepén folyik a tánc, magyar csárdás, sváb polka váltja egymást, az asztal mellett folyik a beszélgetés, vic­celődés. „Franci” ebben is szinte utolérhetetlen. Már az is mulat­ságos, ahogyan a magyar nyelvet töri. Aztán a tréfálkozásból komoly ra fordul a szó, a politikára te­relődik. A fő téma: a genfi ta­nácskozások, Németország sorsa. — Higgyék el, a német népnek elege van a háborúból — ma­gyarázza Henschell Ferenc —, mint ahogyan nekem is elég volt tizennégy évvel ezelőtt. Akkor maradtam itt, Magyarországon., — Csak negyvenöt óta él itt? — kérdezi csodálkozva Horváth Sándor bácsi, a községi párt­titkár. — Igen — és tört magyarság­gal kezdi mesélni élete alakú- lását — 1944—45 telén már Buda­pesten folyt a harc. A háború kezdete óta harcoltam, megjár­tam az afrikai, az összes európai harctereket. Páncéloshadnagy voltam akkor. Már elegem volt a háborúból, mint ahogyan a legtöbb ember­nek... Gondolkodni kezdtem: tu­lajdonképpen miért harcoltam éveken keresztül? Kinek az ér­dekeiért? Civilben egyszerű sza-. bó voltam, még ha győztesen kerültünk volna is ki a háború­Megtartotta első előadását ~ a szekszárdi szélesvásznú mozi Május 28-án, csütörtökön este megkezdte működését a szekszárdi szabadtéri, szélesvásznú filmszín­ház. A film vetítése előtt Juhász István, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója mondott meg­nyitó beszédet. Ezután bemutatták a Kard és kocka című új magyar filmet. A nézőtér, amely közel kilenc- száz fő befogadásár alkalmas, er­re az alkalomra zsúfolásig meg­telt. A vetítővászon méretei: közel kilenc méter széles és öt méter magas. ból, nekem mi hasznom lett volna abból? — Elhatároztam, a legelső adó dó alkalommal a magam részé­ről befejezem a háborút. Elha­tározásomat érlelte az is, hogy megismertem egy lányt... — Egy óvóhelyen összetalál­koztam vagy ötven magyar ka­tonával. Mind arról beszélt, ezt a háborút az urak találták ki, csak azoknak hajt hasznot. A kisembert küldik vérezni az ér­dekeikért. — És mit tudnak ellene ten­ni? — kérdeztem. — Mit? Azt, hogy átmegyünk az oroszokhoz. Tartson velünk a hadnagy úr is. (Jól összeismer­kedtünk már, azért mertek így beszélni előttem, a német tiszt előtt.) — Veletek tartok; — Akkor a hadnagy úrnak is szerzünk magyar egyenruhát, mert a német egyenruha... — A pesti kislánytól elbúcsúz­tam azzal, hogy várjon rám, ha vége lesz a háborúnak, vissza­jövök. És átmentem az ötven magyar katonával..., — Fogolytáborba kerültünk, de nem olyan körülmények kö­zé, mint a mi propagandánk hir dette. Előadásokat tartottak számunkra a háború igazi céljai­ról, felnyitották a szemünket. — Egyszer azzal a hírrel jöt­tek a táborba, megalakult a ma­gyar vörös hadsereg, jelentkez­zen, aki a nácik ellen akar har­colni, aki fegyvert akar fogni, hogy a háború mielőbb befeje­ződjön. Mint először, most is a A Zombán alig két hónappal ezelőtt alakult meg az Építő­ipari Ktsz. A kis kollektíva el­ső nagy vállalkozása egy 50 férőhelyes szarvasmarha-istál­ló építése volt, amit a fclsőná- nai Zöld Mező Tsz rendelt meg. A ktsz építői 12 nap alatt fel­húzták az istálló falait. így le­hetővé vált, hogy a létesít­ményt rövidesen átadják ren­deltetésének. * A festőién szép helyen fekvő bonyhádi Dózsa Népe Termelő- szövetkezetben gyakran for­dulnak meg külföldiek. Az el­múlt két hónapban járt a szö­vetkezetben szovjet, román és bolgár mezőgazdasági szakem­ber. Legutóbb, egy héttel ez­előtt négy német agráregyete­mi hallgató töltött két napot a magyarokkal tartottam, fegy­vert fogtam a nácik ellen; — Aztán megsebesültem, kór­házba kerültem. Amikor felgyó­gyultam, mehettem vissza a kis­lányhoz. így maradtam Magyar- országon. — Azóta, ahol békéről van szó, ott én is ott vagyok. Azt akarom én is, hogy soha ne legyen töb­bé háború. Elhihetik, az egyszerű német munkás sem akar. hábo­rút, mert ott sem mindenki fa­siszta ; Ott vagyok mindenhol, ahol a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért dolgozni kell. Mert a szocializmusban megbe­csülik az embert a munkája után, ezt tapasztalásból tudom. — 1948 után nem dolgoztam a szakmámban, egy ismerősöm hívott a budapesti villanyszerelő vállalathoz. Először csak segéd­munkás voltam, de aztán meg­szereztem a képesítést. A mun­kámért kétszer is kitüntettek, Tárcájából két kis kartonla­pot halász elő. Az egyik azt iga­zolja, hogy Henschell Ferenc „Kiváló dolgozó”, a másik pedig azt, hogy a „Szakma kiváló dol­gozója”. Összekoccannak a poharak, a magyarok, németek barátságá­ra, minden nemzet barátságára ürítik az asztaltársaság tagjai. — Lám, mindenki megtalálja az utat a békéhez, a szocializ­mushoz — állapítjuk meg csen­desen a bikácsi párttitkár, Hor­váth Sándor bácsi. Bognár István tsz-ben. A sok látnivalón kívül egyetlen külföldi se mulasztot­ta el megnézni a megszelídí­tett szarvasbikát és tehenet, amelyek a közel öt holdat ki­tevő parkban tanyáznak. * A Gépállomások Megyei Igazgatósága ezekben a napok­ban vizsgálja felül, hogyan ké­szültek fel a gépállomások a nyári nagy munkákra. A gépe­ket töviről-hegyire megvizs­gálják műszakilag és sorra ve­szik, hogy milyen szervezési intézkedéseket tett eddig a gépállomás a gabonabetakarí­tás érdekében. * A Kajmádi Állami Gazda­ságban — a megyében elsőnek — vegyszerrel akadályozzák meg a kukorica elgyomosodá­Nyole hír — TOLNAI TEXTILGYÁR A gyár termelésének nagy része külföldre kerül. Az ex­portrendelések teljesítése a leg fontosabb feladat, ugyanis a textiliák választéka, minősége a világpiacon igen magas, és eh­hez kell a tolnai terméket is igazítani. A külföldi cégek min den igényét ki tudják elégí­teni a gyár termékéből. Jelen­leg például eddig nem gyártott Clogue-abroszt készítenek. E termék érdekessége, hogy va­salni nem kell és akkor szép, ha gyűrött! * Elkészült a gyárban az új szövőterem. Az év végéig a tér vek szerint az új teremben negyven gépet állítanak majd üzembe. Jelenleg nyolc gépen szőnek az új üzemrészben. * A gyári KISZ most dolgozza ki a nyári programot. A ter­vek szerint kirándulásokat szerveznek, műsoros esteket rendeznek majd. Tervezik a fiatalok azt is, hogy egész­napos csónakkirándulást tesz­nek a tolnai Dunán. Tizennyolc taggal működik jelenleg a kultúrház fotoszak- köre. A szakkör tagjai között főleg fiatalok vannak, akik megfelelő .szakmai oktatásban részesülnek. Az üzemi fotókör népszerűségére jellemző, hogy ha valaki egyszer egy foglal­kozáson részt vesz, az állandó látogatója lesz. sát. Több mint száz holdon a vetőmaggal együtt Simazin el­nevezésű vegyszert juttattak a talajba. A nagyüzemi kukori­catáblán a kultúrnövények szé­pen fejlődnek, ellenben gyo­mot még mutatóba sem lehet itt látni. Szakemberek ebből árrá következtetnek, hogy a Svájcból importált vegyszer kitűnő, alkalmazásával csök­kenteni lehet a kukorica ter­melési költségeit; * A szakadáti Aranykalász Tsz-nek tíz tagú építőbrigádja van. A közös gazdaság iparosai felépítettek már egy 23 férő­helyes sertésfiaztatót, 100 férő­helyes sertéshizlaldát és a kö­zeljövőben építenek 2500 ba­romfi számára szállást. A ter­melőszövetkezeti község építői két gyárhói TOLNANÉMEDI KENDERGYÄR A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat tolnanémedi gyárában is csatlakoztak a kongresszusi versenyhez. A ni,llalat köz­pontja a napokban értékelte a három legnagyobb kendergyár ver-enyét. A értékelés szerint a tolnanémedi gyár az utolsó, annak ellenére, hogy a gyár­ban érték el a legjobb ered­ményt az egy főre eső termeié« si érték teljesítésében. * A korszerű követelmények­nek megfelelő vasútat építe­nek a gyárban. A Vasútépítő Vállalat munkásai 1 200 méter hosszúságú kisvasútat beton- aljazatva építik. A tervek sze­rint a szállítást ezentúl a gyár bán Diesel-vontatóval bonyo­lítják majd le, gyorsabban, mint az eddigi volt. * Ma Budapestre utazott a gyá­ri önkéntes tűzoltók egy csa­pata. A csapat országos jellegű versenyen vesz részt nyolcszáz percliteres motorfecskendő sze­relésével. A csapatot a ver­senyre Győré Gyula törzsőr­mester készítette fel. A gyári csapat ezideig a járási és a megyei versenyt is megnyerte. A gyakorlatok alatt 64 másod­perc alatt szerelték fel a fecs­kendőt. * Már most készülnek a télre a gyárban. Korábbi tervek alap ján a napokban kezdték meg a bölcsőde és napközi otthon központi fűtésének felszerelését. falujukban társadalmi munkát is végeznek. A községi tanács kérésére a helyi művelődési ház külső és belső tatarozását ők végezték el. * A Bonyhádi Gépállomáson a körmöstraktor-vezétőknek eb­ben az időszakban nem igen tudnak munkát adni, mivel szántanivaló ilyenkor nincs; De azért dolgoznak ők is. Mi­vel többségük termelőszövetke­zeti tag, ilyenkor a közös gaz­daság foglalkoztatja őket. Ge­rendái Ferenc, Szűcs Lajos és Illés Ferenc például abban a szövetkezetben, ahol tagok, a bonyhádi Petőfiben, segédkez­nek. Dolgoztak már az idén az építkezésnél és a takarmánybe­takarításnál. A termelőszövet­kezetben természetesen mun­kaegységet írnak jóvá a trak­torosoknak, akik az évvégi ré­szesedéskor teljesítésük ará­nyában épp úgy megkapják a terményt és a készpénzt, mint az a termelőszövetkezeti tag, aki egész éven át a közösben dolgozott. * A Fornádi Állami Gazda­ságban a gépműhely szakem­berei és az állattenyésztők jól­sikerült tejhűtőházat létesítet­tek. Az ammóniákkal működő hűtőberendezés 70 perc alatt mínusz 7 fokra hűti le a tejtá­roló helyiséget. A viszonylag olcsón előállítható tejhűtőbe­rendezést a fornádi minta alapján rövidesen megépítik a megye többi állami gazdaságá­ban is. így ugyanis elkerülhe­tő lesz, hogy — különösen nyá­ron — az este kifejt tej savtar­talma magasabb legyen a. meg­engedettnél. * A dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben tervezik megépíteni a megye legkorszerűbb nagyüze­mi kertészetét. A számítások szerint mintegy száz holdas kertészet lenne a közös gazda­ságban, amihez korszerű pa­lántanevelő házat és primőráru előállítására alkalmas üveghá­zat építenek. Az előzetes szá­mítások szerint mintegy négy­millió forintot fordítanak az új létesítményre Jl M4ÜJU*atiáiála X. Y.-hoz szeretnénk beko­pogtatni az egyik sárközi falu­ban, de mindenki azt kérdezi, hogy »attól függ melyikhez, mert több azonos nevű is la­kik a községben?-» — Idős ember, már elmúlt nyolcvan éves... — Nem azt keresik véletle­nül, akinek olyan sok felesége volt? — De azt... — Csak nem valami örök- ségi ügyben keresik? Talán maguk is örökösök szeretnének lenni valamelyik felesége után? A »felvilágosító« egy ugyan­csak öreg bácsi, s hamiskásan mosolyog a bajusza alatt, gya­núsan jártatja rajtunk a tekin­tetét s ezzel mintha azt jelez­te volna, hogy ha idegen em­ber keresi X. Y-t, csak ilyen ügyben keresheti. Mindezt azért mondtam el, mert amint később kiderül, ez nagyon is kapcsolódik a lényeg hez. X. Y-nak két nagy szenvedé­lye volt örök életében. Az egyik a takarékoskodás. A spó­rolásban odáig jutott, hogy még sa.'át magától is sajnálta a jobb falatokat. Ha disznót vá­gott, annak jórészét eladta s maga száraz kenyeret és hagy­mát evett. Ha bora termett, azt is eladta, saját magának pe­dig néhány fokos vizesbort ké­szített, de abból is csak ünnep­nap ivott. Kéregetőnek soha nem adott egy szelet kenyeret sem, de ha a határban vala­hol egy elhasznált, lyukas és rozsdás fazekat talált, azt haza vitte, mondván: »hátha jó lesz valamire». A másik szenvedélye pedig a nősülés volt. Ez körülbelül 60 éves korában lett szenvedélye, amikor az első felesége meg­halt. Addig csendben, nyuga­lomban élt feleségével, ami mindenekelőtt felesége »meg­értő« viselkedésének volt tu­lajdonítható. Ugyanis felesége sosem szólt azért, ha éjszakára nem tért haza, ha pedig arra figyelmeztették, hogy férje ott aludt valamelyik özvegyasz- szonynál, »nem hitte el.« Pe­dig nagyon sokszor volt ilyen »figyelmeztetés«... Alig temette el első felesé­gét, érezte, hogy neki sehogy sem megfelelő az egyedüllét. Feleséget keresett, de a bizton­ság kedvéért úgy egyeztek meg. hogy a hivatalos esküvörp csak később kerül sor. Rövid idő múlva elbúcsúztak egymástól. — Nem leszek a maga fele­sége, én már főzni is alig tu­dok, nem, hogy magának a fe­lesége lenni.. 5 — Nem venném magát fe­leségül, mén ebédet egyedül is tudok főzni... Néhány ilyen »próbaházas­ság« után sikerült azonban »megfelelő« feleséget talál­nia, akivel megesküdött. De ez a felesége is csakhamar meg­halt. Feleségül vett egy nálá­nál 25 évvel fiatalabb özvegy­asszony, aki erejének teljében volt, de neki nagy kikötései voltak: magára irattattá X. Y. vagyonának egy részéi. Ez az asszony elvált tőle, mondván: — Nem bírom mellette... — Azt hittem, hogy majd csak gondozni kell... De ez férfi lé­tére fiatalabb nálamnál. Uj feleség jött, aki ugyan­csak kikötötte, hogy részesed­ni akar a vagyonból. Ismét te­lekkönyvi átírás, ismét — új házasság. X. Y. pedig tovább »takarékoskodott«, skótosko- dott értékeivel, amire már kéz dett is szükség lenni, mivel a telekkönyvi átírások , mindig csökkentették a vagyont s a »futó«, próba-feleségek is el­herdáltak mindent, amit csak lehetett. Ez a felesége már azért hagyta ott X. Y-t, mert alig volt valami érték a ház­nál s minden nap egyszerű étel főzésére sem tellett. X. Y.-t a szomszédok le akar­ták beszélni az újabb nősü­lésről. — Öreg ember már maga... inkább fogadjon egy öreg­asszonyt, aki gondozza. Fogadott is, de egy sem bír­ta tovább a »gondozást« né­hány hónapnál. — A mosás még csak men­ne — panaszkodtak — de hát, tudják ez »milyen« öreg em­ber... Néhány hónap óta ismét nincs felesége: megszökött tőle. X. Y. most — mellesleg el­múlott 80 éves — ezt mondta: — Még egyszer tán meg ké­ne próbálni a nősülést. Hátha ez jobban sikerülne, mint az előbbiek. Csak attól félek, hogy ezek a mai asszonyok olyan hamar megöregszenek... BODA FERENC megye falvaikéi jelentjük í

Next

/
Thumbnails
Contents