Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-31 / 126. szám
«■ I IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS Vasárnapi jegyzet P lakátok hirdetik az ut- ■* cán, hogy tegnaptól június 6-ig a könyvet ünnepeljük ismét, mint minden esztendőben egy héten keresztül. Az Ünnepi Könyvhét régi szokás, hagyomány, amely évről évre szebb, magasztosabb tartalmat kap, seregszemléje az irodalomnak s ugyanekkor a könyvsátrak forgalmában az olvasók seregszemléje is. Anélkül, hogy egy szóval is kissebbíteni akarnám a fel- szabadulás előtti könyvnapok jelentőségét, — bármennyire közhelynek hat is — megint csak el kell mondani, a könyv ünnepe a felszabadulás után, az azóta eltelt évek alatt vált az egész ország, úgyszólván az egész lakosság ünnepévé. Mert ez idő alatt a sok egyéb kisebb és nagyobbjelentőségű változások mellett olvasó nemzet lett a magyar. Bármilyen szépen szeretnék is írni a könyv ünnepére, kevesek a dicsérő, a magasztaló, a lelkendező szavak s a legnagyszerűbb jelzőknél is sokkal többet tudnak mondani ilyenkor az egyébként száraz számadatok, statisztikák. Csak olvasni kell tudni a számok között, meglátni a száraz adatok mögött az embereket is. Tavaly június végén-július elején rendezték meg országszerte a könyv ünnepét. Nyolcvan mű, hatszázezer példányban látott napvilágot erre az alkalomra. A klasszikusok mellett helyet kaptak a mai magyar írók, de a külföldi irodalom — a nyugati is — legkiválóbbjai. Hogy mennyien olvassák a megjelent könyveket? Szabadjon ismét néhány számadattal szolgálnom, amely összehasonlítás is egyszersmind. (A stilisztikát nem magyar, hanem nyugati szakemberek állították össze, akik minden bizonnyal nem elfogultak a mi eredményeink iránt.) Nyugat-Európá- ban Angliában jut a legtöbb könyv egy emberre, évenkint 1000 francia frank értékben, Olaszországban a legkevesebb 40 francia frank értékben. Nálunk az egy emberre jutó évi könyvtermés értéke 31 forint, ami körülbelül 1100 francia franknak felel meg. Kommentár ehhez nem szükséges. r | £ A Tolna megyei könyvtárakban 1955-ben 19, 1958-b,an 21 volt az egy főre eső évi kölcsönzés. Megyénkben a 108 köz ségben 153 könyvtár működik s a tavalyi évben könyvtáraink összesen 627 400 kötet könyvet kölcsönöztek az olvasóknak. 'T'öbb statisztikai adattal nem kívánom untatni az olvasókat, ez a néhány is elég ahhoz, hogy világosan álljon előttünk: olvasó nép lettünk s következésképpen műveltebb is, ahol az olvasó.s már nem luxus, nem unatkozó emberek időtöltése, hanem egyre inkább életszükségletté válik. Pomponj.us Leatus XV. századbeli humanista egy levelében, amelyet Mátyáshoz írt, minekelőtte a könyvtáráról híres király egy könyvet kért tőle, arról beszél: milyen boldogok lehettek ti ott Magyarországon, hogy nem háborúskodás és öldöklés foglalja le időtöket, hanem háborúk és vérontás helyett elméteket élesítitek, a tudományokat művelitek. Pomponius Leatus igazsága ellen nehezen lehetne ellenvetést tenni. De akkor még és azután is hosszú ideig milyen keveseké lehetett a könyv, a műveltség a tudomány. fis a teljes kibontakozást, azt, hogy a műveltség, a könyv közkinccsé váljék, hogy a szellem napvilága minden ház ablakán beragyoghasson, új világ születése hozhatta csak meg, amelynek felszabadulásunktól vesszük kezdetét. Kulturális forradalmunknak, amely egyre szélesebb méreteket ölt, egyik legnagyszerűbb, legimpozánsabb eredménye éppen az, hogy könyvtárak hálózata szövi be ~ az országot, hogy a könyvesből tok nem tudják kielégíteni a növekvő igényeket, hogy a legeldugottabb pusztákon is nem a kalendárium már az egyetlen olvasmány, hanem Petőfi,, Arany János, Móricz Zsig- mond világosítja a lelkeket, mű véli a fejeket. Ezt ünnepeljük az idén is egy hétig, amikor megjelennek az utcákon a könyvsátrak könyvkiadásunk legkiválóbb terméseivel. amikor az írók találkoznak olvasóikkal, a könyv seregszemléjén. Honoré Daumier (Vezető a karikatúra mesterének a szekszárdi múzeumban kiállított reprodukcióihoz.) „A legnagyobb emberek egyikéről akarok most írni. Nem azt mondom, hogy a legnagyobb halj rikaturista, hanem azt, hogy a legnagyobb művészek közé tartozik egyáltalán. Egy férfiről, aki r) minden reggel megvidámítja Pá- Y rizs népét, aki napról napra ki- f elégíti és táplálja a közönség igényét a szórakozásra. A polgárok, üzletemberek, utcakölykök és asszonyok mind nevetnek rajzain, de hálátlanul átsiklanak a , neve felett. Eddig csak a művé- szék ismerték fel, mennyi ko- moly érték van egy-egy vázlatá- 1 bán. Kitalálják? — Daumier-ről van szó... Lapozzák át műveit, és szemük előtt megelevenedik a nagyváros minden szörnyűsége. f Ami érték és kincs az ijesztőben, a groteszkben számunkra rejtve van, akárritomoly, akár vidám is legyen az, mind ismeri Daumier.” így kezdi Daumier-ről írt tanulmányát a nagy költő kortárs és jóbarát: Baudelaire. A „nagyváros” többet jelent, mint Párizs. A „nagyváros” a múlt századi, könyörtelenül gazdagodó francia burzsoá társadalom, Lajos Fülöp, az „esernyős király” szennyes politikája, a maguk hasznát leső szolgalelkű képviselők, bírók, ügyvédek és kisemmizett .szegényemberek nyomasztó világa. Ö, Daumier, ember és művészként, elválaszthatatlanul ennek a társadalomnak a gyermeke. „Je suis de mon temps!” — vallja öntudatosan, s e vallomás számára kötelező erejű művészi programmá lesz. Nem tud és nem is akar kitérni a rázuhanó és lelkét szorongató benyomások elől. Minden esemény azonnal és őszinte állás- foglalásra készteti. Elsősorban karikaturistaként ismeri a világ, de művészete nemcsak ebből tellett, s mint karikaturista sem cinikus, nem keresi az öncélú nevettetés olcsó trükkjeit. Kortársai tanúsága szerint határozottan visszautasított minden olyan szatirikus témát, mely az emberi méltóságot sértette volna. Humanizmusa épp azt teszi pellengérre, ami nem méltó az emberhez, ami aljas és kivetendő! Mivel mi már nem vagyunk Daumier korának gyermekei, ami akkor világos és közérthető volt, az ma kevés magyarázatra szorul. A szekszárdi múzeum reprodukciós kiállítása elején elolvashatjuk rövid életrajzát, melyet művei nagyjából időrendben és téma szerint csoportosítva követnek. 22 éves korában kerül Charles Philipon, Lajos Fülöp legelkeseredettebb és legbátrabb ellenfelének társaságába. Lapjában, a híres „La Ca- ricature”-ban jelennek meg első karikatúrái, melyek Lajos Fülö- pöt teszik nevetségessé: a király feje körte alakú, — még a vezércikket is körtealakban szedték ki. Aztán megjelenik körtefejével a király, mint mindent felfaló szörny, papagáj, rablógyilkos stb. Ugyanígy tűzi tollhegyre a király híveit, minisztereket és a képviselőket egyenként és együtt, 'falén egyik legismertebb és legmegrázóbb képe művészi vádirat: az 1834-ben kegyetlenül elfojtott felkelés ártatlan'áldozatait mutatja be „Rue Transno- nain” című képe. A rajzok miatt magas pénzbüntetésre ítélik el, majd félévre börtönbe is vetik. A „La Caricature”-t betiltják, mire új lapot adnak ki, címe „Le Charivari”, s folytatják a harcot. 1835-ben a király törvényt hoz a cenzúráról, s minden politikai karikatúrát betilt, illetőleg lehetetlenné teszi azok megjelentetését. Daumier kezéből azonban nem lehet a fegyvert kicsavarni. „Átnyergel” a társadalmi karikatúrára, ugyanazt támadja ebben, mint amit a királyban. A lelkiismeretlen gazdagodást, az álszent önző morált, Guizot híres mondását, melyet jelszóként használt a burzsoázia és a király egyaránt: „Gazdagodj meg!” 1848 forradalmi napjaiban jelennek meg újra politikai karikatúrái és rajzai. Ekkor készült az a rajz, melyet Michelet idéz. A kép címe: „Az utolsó minisztertanács”. A belépő Respublica alakját olajban önállóan is megfesti, hatalmas trónuson ül, kezében a szabadság tépett zászlajával, körülvéve gyermekeivel, akiket táplál. Költői vízió ez, nem nevettető karikatúra! Talán személyesen részt vesz az utcai harcokban, így kaphatott ihletést többek között egyik színezett rajzához is: „Család a barrikádon”. Az elszánt, lázas arcokon vészes visszfények tükröződnek. De aggódó mosoly- lyal rajzolja meg a diadalmámorában részegen trónon hempergő suhancot is, majd a forradalmat megnyergelő III. Napóleont éltető bornirt katonákat. Természetesen III. Napóleon sietve visszaállítja a cenzúrát, csak külföldi hatalmak politikáját szabad kritizálni. De ezek a rajzok csak címükben szólnak a krími háborúról, vagy bármi másról, a címzett: III. Napóleon. De közben mennyi témához nyúl!: a francia polgár minden helyzetben: mint adós, utazó, férj, katona, műgyűjtő és széptevő gavallér. Talán egyik legteljesebb sorozata a bíróság leleplezése. Színészkedő ügyvédek, kegyetlen logikájú cinikus bírók művészi vádirata. Majd felbontja szerződéseit a kiadókkal és csak a művészetnek akar élni. Igen sokat fest, de képeit nem értik meg. Ha Corot baráti szeretettel nem támogatná, éhen is halhatna. Pedig ekkoriban alkotja legszebb rajzait és festményeit. Lenyűgöző monumentalitással jeleníti meg a szürke, küszködő párizsi szegényeket. Balzac Michelangelóhoz hasonlítja, Daubigny a római Sixtiná- ban így kiált fel: „Hiszen ez Daumier!” Utoljára III. Napóleon bukása után rajzol politikai karikatúrát. Franciaország a sedani csatatéren gvászolja halálba hajszolt fiait. Másik rajzán Franciaországot egy derékban tört fához hasonlítja, melyen csak egy zöld ágacskát téD a vihar, de a tölgy izmos, mély gyökerei a feltámadás ígéretét hirdetik. Néhány hónapra ró kialszik csodálatosan látó szeme világa. Újra Corot támogatja, s így vakon éri meg végül első gyűjteményes kiállításának óriási sikerét, 1878-ban, halála előtt egy; évvel. Becsületes, merész, bölcs és nagy művész volt. . A. B. LETENYEI GYÖRGY CSÁNYI LÁSZLÓ: Sf i^ißiÄP Mint szerenád, csak néhány üteme ér el hozzám, halk, éjféli zene, szerenád másnak, s meleg dallama mégis mintha csak nekem vallana. Kettőzve hallik az éjben a szó, vendég voltam itt, szelíd utazó, kevés poggyásszal, könnyű szívvel és csoda volt szív s csoda a szívverés és csoda ez az éjféli zene, s azt sem kérdeztem, hogy érdemes-c, s azt sem, kinek szól. Kitárt ablakom négyszögében ámulva hallgatom, mintha az idők kezdetétől már összhangja lenne az egész határ, \ fű, fa, lomb s a kékes távolok enne ringnának s ezt a dallamot :métclné csak minden éj, amíg a dallamával szívünk megtelik. í Chaplin irataik j emlékiratairól ! Chaplint a nizzai repülőtéren [meginterjúvolták készülő emlék- 'iratairól. Chaplin elmondotta, hogy már több, mint 500 oldalt megírt, de könyvének még fele sem készült el. A kiadás időpontjának kérdésére csak ennyit válaszolt: — Semmi esetre sem a jövő év előtt. Chaplin a nizzai repülőtérről Genfbe repült: Svájcban szándékozik tovább dolgozni emlékiratain, azonkívül ellenőrzi régi film jeinek zenei szinkronját is. Külföldi kulturális hírek A Louvre anyágí okok miatt nem tudta megvásárolni azt az aranyozott ezüst "étkészletet, ame lyet annakidején Napoleon ajándékozott Josephinenek. A kétezer darabból álló készletet, amelyet a császári sas díszít, egy gazdag görög műgyűjtő vette meg 800 000 belga frankért. * John Osborne, a »Dühöngő ifjúság« szerzője, most először nagyot bukott Londonban »Paul Slickey világa« című színművével. A gálaest ragyogó közönsége elhülve nézett egymásra Osborne ötletei nyomán. Hamarosan viharos füttyszó is hallatszott a nézőtérről, később azonban a vihar elült és győzött az unalom. MISZLAI GYÖRGY: Köszöntő (A sárszentlőrinci dalárda meg alakulásának 75. évfordulójára) Hetvenöt éve ringott itt a bölcsőd, s próbáltad szárnyad te dalos sereg. Átdaloltál egy egész emberöltőt, nótáid hangja az égig remeg. Kitől lestétek el melódiátok?... Pacsirta, cinke, vagy kis fecskepár dajkáit egykor és hullt le hangja rátok, sirály tanított, e viharmadár?... Hangot loptatok futó förgetegtül, s puszták szelétől zúgó dallamot, amely a messzi végtelenbe zendül, hogy meghallják hunyorgó csillagok. Álmot szórt rátok siómenti tájék, és lankák szelíd, szőlős oldala. Nótátokból a fény ragyog, s az árnyék mint halk sóhajtás, úgy suhan tova... Eljöttünk Hozzád születésnapodra, ' hogy felköszöntsünk kis dalos csapat. Virágozzék szívetek tarka bokra, szárnyaljatok e honi ég alatt új szárnyakon, mind magasabbra szállva. Harsanjon föl belőletek a dal, és ne lankadjon sohasem a szárnya. Legyen örökké friss és fiatal!... Az Építők tolnai művelődési otthonának irodalmi pályázata Az Építők Szakszervezetének címe: »A tízéves államosított épí tolnai művelődési otthona iroda] mi pályázatot hirdetett a tolnai gimnázium tanulói részére a június 14-i Építők Napja tiszteletőipar szerepe Szekszárd és Tolna megye életében«. A pályázatra versek is beküldhetők »Építőkről« címmel. A legjobb három pályamunkát a művelődési téré. A pályázat prózai részének otthon jutalomban részesíti. /
