Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-19 / 91. szám
1959. április 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Mennyi háztáji földje ás áilata lehet egy termelőszövetkezeti tagnak Válasz Misurák József szövetkezeti tagnak Misurák József azzal a kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a lakáskörüli veteményeskertből mekkora területet hagyhat meg háztájinak, mennyi háztáji állata lehet. A válaszadásra György József elvtársat, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársát kértük meg. A tsz alapszabálya és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az 1959. évi 7. számú Tv. rendelete kimondja, hogy minden önálló háztartással rendelkező tsz-tag — a vele közös háztartásban élő családtaggal együtt — személyes használatára háztáji gazdaság fenntartására jogosult. Minden tsz-tagnak a háztáji gazdaságában — a taggyűlés határozatától függően — V2—1 kataszteri hold földterületet lehet meghagyni háztáji földként. Ebbe be kell számítani a házkörül levő veteményes kertet, szőlőt, gyümölcsöst, valamint a be nem épített házhelyet. Egyszerűbb mezőgazdasági munkaeszközök és kéziszerszámok is meghagyhatok a háztáji gazdaságban. Ezenkívül minden szövetkezeti paraszt megtarthat magának egy tehenet, egy-két növendékmarhát, egy-két anyakocát malacával, 3—4 hízott sertést, 5 juhot vagy kecskét, korlátlan mennyiségű baromfit, házinyulat és méhcsaládokat. A háztáji gazdaság méreteinek betartása igen fontos minden szövetkezetben. Az a cél, hogy a tagság jövedelmének fő forrását a közösben lássa, elsősorban ott dolgozzon, ne pedig a háztáji gazdaságban. Nem szabad megengedni, hogy a háztájiban végzett munka a közösben előforduló tennivalók rovására menjen. Ezt olymódon kell összeegyeztetni, hogy minden tsz-tag becsülettel végezze el a közös gazdaságból ráeső munkát és művelje meg a háztájit is. A szerkesztőség válasza a lakásszövetkezetekkel kapcsolatos kérdésekre A Magyar Közlönyben április 16-án jelent meg a lakásszövetkezetek alakításáról szóló rendelet. A rendelet megjelenése után lapunk szerkesztőségét több olvasónk kereste fel kérdésekkel, azokra nem levélben — tekintettel arra, hogy többeket érdekel —, hanem újságon keresztül válaszolunk. A szerkesztőség a továbbiakban is lapon keresztül kíván majd válaszolni a lakásszövetkezetekkel kapcsolatos kérdésekre. H. K. tolnai lakos azt kérdezi, hogy hol lehet lakásszövetkezetet alakítani? Lakásszövetkezetek csak ott alakulhatnak, ahol a kormány a szükségletek nyomán állami kivitelezésű lakásépítést határozott el, és ahol a megalakuláshoz az ÉM engedélyt ad. Semmi értelme sem lenne, hogy ott is lakásszövetkezetet alakítsanak, ahol hosszú évekig az állam nem épít szövetkezeti lakásokat. Az építőanyag és szerelvény anyag azonban csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, így ez is megszabja a szövetkezetek létesítését. Kovács Lajos dombóvári olvasónk kérdezi: Kik lehetnek tagjai a lakásszövetkezetnek? A lakásszövetkezetnek tagjai lehetnek az állami és a szövetkezeti szervek és vállalatok bérből élő dolgo- cói, elsősorban az állami üzemek munkásai. A lakás- szövetkezetekbe az üzemek igazgatói — jelen esetben állomásfőnök — a szakszervezeti bizottsággal együttesen javasolja az arra érdemes és rászorult dolgozókat. Elsősorban a nagycsaládos igénylőket, azonkívül az ifjú, lakásnélküli házasokat, vagy házasulandókat veszik fel a lakásszövetkezetekbe. Ez nem zárja ki természetesen azt, hogy Ön 35 éves, de tagja akar a szövetkezetnek lenni. De a lakásszövetkezetnek nem lehet tagja az, akinek saját háza van, és az kielégíti igényét. KOMM ETÁR Uj betegek — új körülmények Dudás Mihály dinnyekertésss lett A simontomyai és pálfai határt elválasztó mesgife közelében katonás rendben sorakoznak a diny- nyekupacok. Itt van a simontor- nyai Kossuth Termelőszövetkezet dinnyekertészete, ami kereken 25 hold. A mester, Kardos István öt esztendeje tagja a közös gazdaságunk. Jól érti a dolgát, van már vagy 20 esztendeje, hogy a szakmában dolgozik. — Most kaptam egy újoncot, a Dudás Misit. Én mondom, ilyen szorgalmas, ügyes gyerek nincs még egy a tsz-ben, — magyarázza, és az elnökhöz, Kockás Pálhoz fordulva ellenvetést nem tűrő hangon még megjegyzi: — így van ez elnök elvtárs, ez a gyerek a legügye sebb tsz fiatal. A halkszavú tsz-elnök erre a fejét csóválta, mintha azt akarná mondani, hogy a fiatalok egytől egyig jól dolgoznak és nem kell azért annyira magasztalni Dudás Misit. Bár ezt nem mondta ki. Dudás Mihály alacsonytermetű, 20 éves fiatalember. Kevésbeszé- dü, szimpatikus külsejű ifjúkommunista. A szó máskénti értelmében is fiatal tsz tag, ez év ja nuárjában vették fel a közösbe. — Azelőtt a bőrgyárban dolgoztam, mint segédmunkás. Szerettem én ott is, de amikor arról volt szó, hogy felvesznek a tsz-be, szívest, örömest hagytam ott az üzemet, mert én kicsi koromtól fogva a mezőgazdaságban dolgoztam. Imádom a természetet. Itt sokkal jobban szeretek — mondja felnőtt emberh'ez illő komolysággal. — Megtalálja a számítását a kö zösben? — kérdeztem, amire határozott igennel válaszolt, majd azt mondta. — Két testvérhugom is a Kossuthban dolgozik. A legutóbbi hónapban is 1600 forint munkaegységelőleget kaptunk. Ha jó lesz a termés, így legalább 30 000 forint jövedelme lesz a családnak, ebből a szövetkezetből, mert 54 forintot terveztünk be minden munkaegységre. Én magam 40 munkaegységet keresek átlagban minden hónapban, ezt pedig szerényen számítva is 2000 forint havi jövedelem. Ezért érdemes dolgozni, érdemes az embernek megbecsülni magát a szövetkezetben. Április 26-án rendezik meg Gyön- kön a »Szabó Erzsébet« kulturális seregszemle járási bemutatóját. A fiatalok mindenütt készülnek, hogy sikerrel vehessenek majd részt a találkozón. Lelkes készülődés folyik a felsőnánai KISZ-szervezetben is. Kovács Ilona pedagógus, a KISZ művészeti csoportja vezetőjének irányításával készülnek. Műsoruk kiemelkedő része az »Üveges tánc« és a »Tyukodi csárdás« lesz, amellyel községükben már szép sikert értek el. Aránylag sokkal többen kopogtatnák, várakoznak a falusi orvosi rendelőkben, mint mondjuk a múlt év hasonló időszakában. Jóllehet ez idő alatt emelkedett a lakosság létszáma is, de ennél sokszorta nagyobb a kivizsgálásra, gyógyszer- kezelésbe jelentkezők számának a növekedése. Tehát ezzel semmi esetre sem lehet magyarázni a beteglétszám növekedését. Talán valami fertőzés burjánzik a megyében? Egy hivatalos orvosi kimutatás szerint erősen csökkent a fertőző megbetegedések száma és hathatósabb volt a gyógykezelésük, mint korábban. Annak, hogy mostanában többen kopogtatnak, várakoznak az orvosi Rendelőkben, nem élettani, hanem társadalmi okai vannak és éppen ezért ezt nem is lehet egész ségügyi veszélynek tekinteni. A betegek számának növekedésével a súlyos esetek aránya csökkent: jelentősen megnövekedett azoknak a száma, akik enyhébb fájdalmakról, rendellenességekről panaszkodnak. Pontosabban: a szó kottnál sokkal több olyan kisebb panasszal jelentkeznek az orvosok nál, amilyenekkel azelőtt többnyire még nem mentek orvoshoz. A betegséget ugyan azelőtt is éppen úgy kellett volna orvosolni, mint most, mert hiszen az orvosok nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy a betegek betegségük kezdetén mindjárt forduljanak or voshoz, mert egy kezdődő betegséget sokszorta eredményesebben, könnyebben lehet kezelni. De hát az embereknek egy rés&e mégsem ment orvoshoz az ilyen kezdődő betegségekkel. Most orvoshoz fordulnak. Ez hasznos a betegnek, »■könnyebbség« az orvosnak. Falun gyökeres átalakulási folyamat kezdődött meg az előző hónapokban és e folyamat következtében szinte máról holnapra teljesen új körülmények teremtőd tek meg nagyon sok községben. Mondjuk ki nyíltan: a parasztság jelentős része rátért a szövetkezés útjára és ezáltal SZTK biztosított lett, hasonlóan a gyárakban dolgozó munkásokhoz. Rövid idő alatt megkétszereződött a megyében a biztosítottak száma: sok községben, ahol azelőtt alig volt néhány biztosított, ma majdnem mindenki az. Edék most mind jogosultak igénybe venni az orvosok gyógykezelését, a gyógyszer- tárakat — az SZTK szabályzata szerint, ami — nem kétséges —, hogy nagy előnyt jelent a tagoknak. A falu egészségügyi ellátottsága terén is elindult egy rohamosan javuló folyamat. A betegek számának a növekedése elsősorban az új, szövetkezeti biztosítottakból tevődik ki. Ezek előzőleg egyéni gazdák voltak, ami egyben azt is jelentette, hogy kora hajnaltól késő estig dolgoztak, még télen is megvolt az állandó elfoglaltságuki így aztán ha orvoshoz ment volna, az legalább egy félnapot igénybe vesz, esetleg az orvos fekvést, pihenést Vendel és ez bizony nagy kiesést jelentett volna a kisgazdaságban. Ezért aztán kisebb panaszokkal sem a férj, sem a feleség nem igyekezett orvoshoz. »Majd el múlik« — mondták és dolgoztak, mert sürgetett a munka. A szövetkezetekben is sok a munka, de azért a vetés, kapálás akkor is megtörténik, ha esetleg egy-két ember az orvoshoz megy. Az anyagiak miatt is addig húz- ták-halasztották az emberek az orvosi kezelést, ameddig csak lehetett. Ezernyi kiadás van a kisgazdaság után és ha fájdalmat éreztek, akkor az utána járó orvosi — és gyógyszerköltségekre is gondoltak — és vártak néhány napot, vagy hetet, hátha elmúlik a betegség »magától« is. Az új élet lehetővé teszi számukra, hogy olyan betegséggel is orvoshoz menjenek, amivel azelőtt még »dolgoztak« és ez így van rendjén: többek között ez is hozzátartozik a falu életének meg változásához. A leogycli mezőgazdasági szakiskola Tárja a Tolna megyei tsz-ek fiataljait Lengyel mellett félszázholdas gyönyörű park közepén magasodik a kastély, amely valaha az Apponyiak fészke volt, egy idő óta azonban a tudás vára lett. Szakembereket nevelnek itt a magyar mezőgazdaság számára. Előbb mezőgazdasági gimnázium működött falai között, ma pedig kétesztendős mezőgazdasági szakiskolán gyarapítják tudásukat a fiatalok. Hazánkban és megyénkben is meg kezdődött a mezőgazdaság szocialista átalakulása. A dolgozó parasztok egymás után választják a közös utat, létrejönnek a szövetkezeti nagyüzemek. Itt viszont már kevés a régi tudás, a kisüzemre méretezett hozzáértés a nagyüzem körülményei között bizony nem kielégítő. Erre a célra megyénkben itt van a legkézenfekvőbb megoldás, a palán- ki mezőgazdasági technikum mellett a lengyeli mezőgazdasági szakiskola. A lehetőség adva van, az igazság azonban az, hogy a termelőszövetke zetek nem használják ki ezt a lehetőséget. A következő tanévre már Ha parasztember szobához egy ko mikus esetet, vagy tanulságos példázatot, akkor a történet szereplőit legtöbbször nem említi név szerint. — Az »egyszeri« emberrel történt — ezzel kezdi a mondókáját. Az »egyszeri« embernek természetesen van neve, a történet megtörtént, s a hely belieík tudják kiről van szó... De tapintat is van a világon. Amit a hely beli tud, azt nem muszáj tudni a messziről jött embernek. A PÁRI EMBER VÁLASZA Pári község híres volt szamártenyészetéről. A pári hegyekben ezek a szívós, nagyfülü állatok jobb mun kát végeztek, mint a lovak. A páriákat sokat heccelték a szamarak miatt. Az alábbi eset a második világháború első éveiben történt. Az Eszterházyak Meggyes-pusztai uradalmában vagy ötven pári napszámos jelentkezett az egyik napon munkára. Az intéző végigtekintett a népes embercsoporton és gunyoros hangon megkérdezte. — Aztán maradt-e még szamár Párában? Az egyik idős pári napszámosember, akit legjobban sértett önérzetében az intéző gúnyolódása azt válaszolta: — Mióta az intéző úr eljött Páliból nincs egy se! Hz „egyszeri“ emberrel történi A napszámra váró páriákon végighullámzott a nevetés. Az intéző pedig, aki amúgyis hirtelen haragú ember volt, hazazavarta a bátran visszafelelő idős napszámost. A NAGYKÖNYI BŰCSŰ- JÁRÖKKAL TÖRTÉNT Vagy ötven évvel ezelőtt, amikor a természettudományok igazságairól még halvány fogalmuk sem volt a nagykónyi parasztembereknek, népes tömeg indult minden év húsvét táján Nagykónyiból Andocsra a »szent helyre«. Az egyik ilyen búcsú járó tömegben »Ferencz Jóska« egyik szabadságon lévő Nagykónyiból származó katonája is ott ballagott az öregasszonyok csoportjában. A menet főénekese kihagyott egy »strófát«, s erre a szabadságon lévő katona, aki osztrák vezényszavakat tanult, öblös hangon közbekiáltott: — Herstellt! — (Visszakozz!) A megbotránkozás moraja futott végig a tömegen, s az egyik öregasszony, aki a katona mellett lépdelt még az énekes könyvet is a porba ejtette ijedtében. A PÓRULJÁRT TAMÁSI EMBER Tamásiban még most is sokat emlegetik G. János bácsit, aki nem tudott táncolni. Amikor a fia lakodalma közeledett, a fejébe vette, ha törik, ha szakad, mindenáron megtanul táncolni. A felesége tanítgatni kezdte a táncra. Egyszer azonban, amikor az asz- szony nem ért rá, János bácsi, hogy a szomszédok észre ne vegyék, felment a szénapadlásra és menyecske helyett egy söprűt kézbe véve gya- korolgatni kezdte a táncot a — Siófokon csudaszép, csudajó — nóta dal lámát dudolgatva. A táncpróbának azonban tragikus vége lett. János bácsi ugyanis nem vette észre a padozatban vágott lyukat, amelyen keresztül a szénát le szokták szórni a padlásról és lezuhant a lyukon keresztül a kamrába. A vége az lett, hogy eltörött a lába és bárhogy is akarta, nem táncolhatott a fia lakodalmában. A MUNKAEGYSÉGNÖVEKEDÉS TITKA A gyönki Vörös Csillag Termelő- szövetkezet egyik tagjának tavaly nagyon kevés munkaegysége volt. Havonként alig érte el a 18—20 mun kaegységet. A keveset teljesítő tag betegeskedésére hivatkozott, de orvo si igazolást nem igen tudott mutatni. Az idén, a tavaszi hónapokban két szeresére nőtt a »betegeskedő« tag munkaegységeinek száma. Az elnök megjegyezte egyik alkalommal: — Lám csak. Úgy látszik meggyógyították, hogy most már rendszeresen eljár dolgozni! A tag arcán egy kis zavartság látszott, aztán csendesen megjegyezte: — Hát most már őszintén megmondom magának elnök elvtárs, hogy tulajdonképpen nerr} is orvosnak köszönhetem és a »gyógyulásomat.« — Hát minek? — Annak, hogy Gyönk szövetkezeti község lett. — Hogyhogy? —Úgy, hogy tavaly azért volt kevés a munkaegységem, mert az egyéniekhez jártam napszámba. De mióta az egyéniek is mind beléptek a szövetkezetbe, most már én is mindenestől a szövetkezeté lettem, s ahogy tapasztalom, ezáltal sokkal jobban jártam. (HAYPÁL) a KISZ vállalta az iskola benépesítését. öt megyéből várják a fiatalokat, Tolnából, Somogyból, Fejérből, Baranyából és Veszprémből. Eddig nyolcvan a jelentkezők száma s a hét elején még csak mindössze hat Tolna megyei volt köztük. A megyei KISZ bizottság tájékoztatása alapján ez a szám emelkedni fog, körülbelül tizenötre. Egyelőre induljunk ki abból, .hogy a Tolna megyei jelentkezők száma mindössze hat s kö zöttük is csak három olyan fiatal van, akit termelőszövetkezete küldött és már most az a szándéka, hogy az iskola elvégzése után szövetkezetébe megy vissza. A nagy átalakulás, a szocialista ót ra való áttérés, égetően veti fel a szakemberproblémát. Kár lenne szé píteni a dolgot — nem a legjobban állunk a szakemberek számát illetően. S ha a megszerveződés nehézségein, egy-két évig még át is segít a bő paraszti tapasztalat, erre még korántsem lehet úgy alapozni, mint arra, hogy mindenütt a vezető helyekre j ólképzett, szélestudású szakembereket juttatunk. Ez mindenekelőtt a szövetkezeteknek érdekük. A lengyeli mezőgazda- sági szakiskola vezetői azt javasolják: létesítsenek a szövetkezetek ösztöndíjakat, alapítványokat, az iskolára kerülő fiatalok tanulmányi idejük alatt is kapjanak valamelyes munkadíjat (munkaegységet), hogy ne essen ki keresetükből ez a két esz tendő. Ezt akár valamennyi nagyobb szövetkezet megtehetné. S meg is kell, hogy tegye jövője érdekében. Reméljük, hogy legközelebbi, a len gyeli mezőgazdasági szakiskoláról írt cikkünkben már szövetkezeti alapítványokról, ösztöndíjakról számolhatunk be és mindenekelőtt arról, hogy több Tolna megyéből a jelentkező, mint amennyit az iskola fel tud venni. L. Gy.
