Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
Qtówet 'UúúákMfd (epfóel Jegyzetek egy új verseskönyvről Csorba Győzőről, a Pécsett élő számon ma is. Persze minden be- minden megnyilvánulására érzéF élve teszem kezembe a tollat, hogy az alábbi sorokat leírjam. Félek, hogy lesznek, akik megsértődnek miatta, mások — talán nem is alaptalanul — azt mondják, «■aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul«. De le kell írni, mert fontos kérdés, de le kell írni, mert sokszor ezen a területen szorít leg jobban a cipő, s mindenekelőtt le kell írni, mert jövőnkről van szó. A jövőnkről, amely elsősorban nem számokban méretik, nem növekvő terméseredményekben, nem új létesítményekben, és nem majd létesítendő beruházásokban kell csak hogy érdekeljen bennünket, hanem legelőször is arra legyünk kíváncsiak, kik azok, milyenek és milyenné lesznek azok az emberek, akik ezt a jövőt meg fogják teremteni, akik betetőzik a mai generáció által lefektetett alapokat. A jövő nemzedék érdekel tehát mindenekelőtt bennünket, azért is, mert nekik csináljuk amin fáradozunk, de azért is, mert néhány év, vagy évtized múlva az ő gondjukra lesz bízva az, amit ma verejtékes munkával megteremtünk. Általánosságok helyett szabadjon két megtörtént, valóságos esetet elmondanom (elnézést kérek, hogy egy beszélgetés során hallottakat a nagy nyilvánosság elé teregetek). Az egyik járási székhelyen lévő középiskolában egyesre felelt az egyik diáklány. A dologban csupán annyi a feltűnő, hogy az illető kitűnő tanuló és a négy esztendő alatt egyszer sem fordult még elő, hogy ne tudott volna. Feltűnő tehát az eset? Feltétlenül azÉrezte ezt a tanuló, de érezték valameny- nyien osztálytársai is. Sajnos, legkevésbé az érezte, akinek leginkább észre kellett volna vennie, hogy valami nincs rendben; tanárja azzal tért napirendre az eset felett, hogy «■beszedett«. Az, hogy egyébként kitűnő tanuló, nem számít, nincs kivétel, aki nem tud, megérdemli a büntetést, a rossz jegyet. Ez így kétségtelenül igaznak hallik, vitába szállni vele nehéz, mert tényleg nem szabad kivételt tenni, bármilyen tanulóról legyen is szó, az egyik embert éppen olyan mértékkel kell mérni, mint a másikat. Akár jutalomról, akár büntetésről legyen szó. De mégis feltűnő, hogy egy kitűnő tanuló egy mukkot sem tudott. Minden bizonnyal azért, mert nem tanult. Ha nem tanult, hát miért nem tanult? Osztályfőnöke egészen rövid idő alatt rájött a «■rej- tély«-re, ami nem is volt rejtély, s már sokkal előtt ki kellett volna kutatnia a szigorú tanárnak. A lányt testvériét kórházba kellett szállítani előző nap, súlyos fejsérüléssel és azóta is élet-halál között lebeg. Megvan tehát a magyarázat a rossz feleletre s ilyen esetben igenis kell kivételt tenni, annyiban, hogy ezt a feleletet ne számítsák be a diák tanulmányi eredményébe. Egyébként ez is történt. Félre ne értsék a diákok, nem akarok védelmembe venni egyetlen tanulót sem, aki nem tanulta meg leckéjét, aki készületlenül megy iskolába, nem akarok mentőangyal lenni, ki mit főzött, azt kanalazza is ki. A példával csak arra akartam felhívni a figyelmet — és ez nemcsak tanár-diák viszonyára vonatkozik, hanem legalább annyira vezető-beosztott viszonyára is — az ember nem mun kaeszköz, nem úgy nyersanyag, mint a fa, vagy fém, hanem mindennél nemesebb, élő, gondolkodó és nagyon is érző valami és mielőtt »munkába vennénk«, mielőtt formálni kezdenénk, ahogy az anyag tulajdonságait meg kell ismernünk, hát százszorosán szükséges, hogy megismerjük az emberek gon dolkodásmódját, életkörülményeit, a lelkét. Mindazokat a tényezőket, amelyek hatnak rá és a különböző körülményiekkel összefüggés sekben vizsgálva lehet csak teljesértékű és igazságos ítéletet mondani. A másik történet szintén diákról szól. S az előbbi negatív helyett ez pozitív példa. A diák, hát mi tagadás, nem tartozik a jó tanulók sorába és egyáltalán nem az úgynevezett »jógyerekek« közé. Nem megy a szomszédba apróbb diákcsínyekért s rendkívül éleselméjűnek bizonyul, ha valami tréfát kell kiagyalni. A matematika, az irodalom és történelem órán már sokkal lassabban csörgedez belőle a tudás patakja. Egy kissé vadóc és úgy ficánkol az életben, mint a betöretlen csikó. Sokan voltak, akik ezt a fiút kikiáltották valami »falurosszának« és úgy is kezelték. Aztán akadt tanárai között nem is egy, aki megtalálta az utat a fiú leikéhez. Hogy mennyire megtalálta és milyen hallatlan lelkesedést sikerült önteni beléje mi sem bizonyítja jobban, mint a néhány héttel ezelőtt történt es'et. Az iskola művészeti együttese előadást tartott. A fiú, bár súlyos láza volt, a rosszullét környékezte, megjelent, mert nem akart kimaradni a szereplésből, mert nem tudta volna elviselni, ha nem állhat társai között a színpadon. Előadás közben rosszul lett és csak a kórházi ágyon ébredt fel a sikeres vakbél-operáció után. Túlzás lenne (és nem akarok nagy szavakat használni), ha azt mondanám, hős volt. Nem volt hős csak lelkes fiatal, akit szép célokkal lelkesíteni tudtak, mert megtalálták az utat szívéhez és ő és sok-sok társa még hős lehet, ha azzá formálják őket. Azzá formálni, azzá nevelni — az is hősiesség, mélységes hivatástudat. LETENYEI GYÖRGY jeles költőről, az elmúlt évek során keveset hallottunk: folyóiratokban elszórtan megjelent versei és műfordításai mellett csak „Ocsúdó évek” című nagylélegzetű önéletrajzi költeménye jelent meg. Most a Magvető tíz év költői terméséből adott ki egy kötetrevalót, a sovány könyv azonban a kiadói szűkmarkúság következtében nem adhat teljes képet ennek a kivételes költőnek gazdag munkásságáról. A Baumgarten- és a József Attila-dí- jakkal kitüntetett költő minden bizonnyal megérdemelt volrja még néhány ívet. De így is, azok is, akik csak most ismerkednek nevével, igazi költőt ismerhetnek meg Csorba Győzőben, akinek helye legjobb élő költőink között van. Már évekkel korábban az intellektuális költők közé sorolták Csorbát s többé-kevésbé így tartják sorolás sántít: a vers valóban a szavak ünnepe, ahogyan Csorba Győző is ezt a szép címet adta könyvének, melyben nem lehet szétválasztani intellektust és ösz- tönösséget, józan megfontolást és magától áradó spontaneitást. Babits azt vallja, hogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi, csak álljon ott az építész mögött a gazda is. Ezt a gondos gazdát érezzük Csorba Győző minden versében, s ez a lelkiismeretesség nemcsak tökéletes formaművészetet jelent, hanem ebből fakad egész kiegyensúlyozott, mindig a lényegre törekvő költészete. A Dunántúl nevelte, a latin kultúrájú Pannónia, az a szellem, amely Berzsenyi és Babits költészetében tükröződik, de az Arany Jánostól tanult fegyelem, biztos ökonómia épp úgy jellemzőié költészetének. Sokhúrú lírikus, aki a valóság kény, s ezt a színgazdag változatosságot tiszta humanizmus szövi át. Ebből fakadt a békéről szóló szép verse, s ez a két nagyon szép sor: Ó, szépség! Szép az elfutó világ! [Szép a maradandó ég, legszebb az ember. De van humora is, igazi, egészséges humora, ami mai költőinknél oly ritka: a barátságtalan versek szellemes, mulatságos ciklusa mutatja meg ezt az oldalát. A kötet néhány valóban nagy költeményét pedig legkedvesebb verseink közé soroljuk, mint a Testi háború, a Nyár, a Törvény, az Amor sanctus remekbe ötvözött strófáit, vagy az egyik legmegren- dítőbb költői vallomást, az igénytelen című Följegyzést. Csányi László FENYŐ LAJOS: KÖD Ködbe fűlt a nyári hajnal Ködben úszik most a táj messze útra vonna vágyad hol derűsen nap ragyog arra hol fehér a felhő mint a hószín habpamacs s tétovázva hol suhan most hegyre fel vagy völgybe le míg az árnya széjjel omlik könnyű léptek súlyain ] I dús növények ága közt hol nem pihen már senki sem 11 mert csupán csak én vagyok szép bóbiták közt egymagám kék azúr alatt pihenve s szőni új dalt itt fogok éjszakáknak ormain ha nem tüzel már Helios míg a lámpa matt sugára fénybe vonja ablakom. Népművészeti kiállítás Sióagárdon és Medina-Szőlőhegyen Két népművészeti kiállítást is rendeztek az elmúlt napokban megyénkben. Az egyikre Sióagárdon került sor, ahol ma már 42 tagja van a háziipari szövetkezetnek. A szövetkezet tagjai régi sióagárdi motívumokkal készítik szőtteseiket és hímzéseiket. A tagok most kiállítást rendeztek az általános iskolában. A két termet megtöltő anyag a szövetkezeti tagok munkája mellett bemutatta a régi sióagárdi népművészetet is. Különböző régi bútorokat, edényeket állítottak ki, de mellettük azt a két 1847-ben keletkezett, kézzel írott könyvet is, amelyek a- szőttesmintákon kívül a szövés titokban tartott fogásait is tartalmazzák. A rendkívül érdekes és magasszínvonalú kiállítás iránt nagy volt az érdeklődés a községben. Fáradságos munkával készíti a párnákat, hímzéseket, horgolásokat a medina-szőlőhegyi asszonyok kézimunka szakköre Bíró Mária tanítónő vezetésével. A szakkörnek 23 tagja van s hetenként egyszer tartanak összejövetelt, művelődési otthon híján, egyelőre az iskolában. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy a Szőlőhegyen még nincs villany, ezért petróleum- lámpa fényénél készülnek a szebbnél szebb munkadarabok. Párnákat, köztük 49 sárközi, buzsáki, matyó és kalocsai motívumokkal díszí- tettet és horgolásokat mutattak be szép (kiállításukon a medina-szőlőhegyi asszonyok. ŰJ KÖNYVEK UJ TAVASZI SEREGSZEMLE (Tankönyvkiadó) (Szakmunkásnevelés a Magyar Tanácsköztársaságban) A Tanácsköztársaság fennállása alatt a közoktatás területén nagy ered ményeket értek el.- A kötetben szerep lő dokumentumok a Magyar Tanács- i köztársaság általános közoktatásügyi I1 politikájával, a szakmunkásképzéssel kapcsolatos intézkedésekkel, jeli lentésekkel ismertetik meg az olvasót. \Nagy Lajos: ÍRÓ, KÖNYV, OLVASÓ I—II. kötet (Szépirodalmi) Több mint fél évszázad alatt kü- ilönböző folyóiratokban, napilapokéban megjelent cikkekből gyűjtötte össze és válogatta a kiadvány sajtó Tizennyolcezer példány Ennyiben, pontosan 18 000 példányban jelent meg új kiadásban Thomas Mann monumentális regénye, a József és testvérei. Ma már túl vagyunk azon, hogy a Horthy-korszakkal hasonlítsuk ősz sze eredményeinket, mégsem érdektelen megjegyezni, hogy Thomas Mann könyvei, holott nálunk mindig kivételesen nagy olvasótábora volt és minden műve könyvsikernek számított, annak idején alig érték el az egy-kétezres példányszámot. Nem is volt nagyobb az igény s ha ma összehasonlíthatatlanul megnövekedett is az olvasók tábora, mégis elgondolkoztató ez a hatalmas példányszám. Mert a József és testvérei nem tartozik a legkönnyebb olvasmányok közé: megértése az olvasó figyelmét, türelmét és elsősorban szellemi felkészültségét ki vánja meg. A szerző maga is "piramisméretű« munkának nevezi könyvét, félretéve szokásos, öngúnnyal vegyes szerénységét. De hozzáteszi, amint az amerikai kiadáshoz írott előszavában olvasható: «-Kereskedő fia vagyok, alap jában véve hiszek a minőségben. Mi volt az, ami az emberi kéz oly sok alkotásának segített túlélni a korokat, ellenállást tanúsítani évszázadokkal szemben?... Nos hát: a minőség. A József ének jó, becsületes munka, s abból a rokonszenv bői született, amely iránt még min dig finom érzéke van az emberiségnek.« Persze ez az érzék, amire Thomas Mann hivatkozik, önmagában nem elegendő. Ehhez az is kell, hogy a könyv, ez a »piramisméi e- tű« mű, valóban el is juthasson az emberekhez, de igényli azt a szellemi felkészültséget is, amely nélkül olvashatatlan, betűhalmaz ma rád csupán. Ez a 18 000-es példányszám, amely elég borsos ára ellenére is az utolsó darabig elfogy, kulturális életünk fejlődésének, emelkedésének igen jelentős bizonyítéka. (c) alá rendezője érdekes és igen gazdag tanulságokat nyújtó anyagát. Nemcsak a kritikus, a publicista, a szociográfus, a politikus, az esztéta Nagy Lajos mutatkozik be előttünk, hanem egy egész, eseményekben, problémákban és ellentmondásokban rendkívül gazdag, izgalmas korszak is feltárul, a magyar nép és kultúra fejlődésében. MISZLAI GYÖRGY: Rövid strófák MAGYAR VAROSOK Pécs Kék vagy, akár a nyári ég. Gyönyörűszép álomvidék szerelmesen karol körül. Benned egy antik kor kövül. Veszprém Miniatűr ékszerdoboz. Felém friss emléked motoz. Szikláidon a büszke vár, hol még Gizella lelke jár... Baja Mélázva pislant rám szemed, ahogy hoz az emlékezet. Baja, nagy mellű barna lány: öledben ott ül a magány... F e hé r v á r Lila ködökben jössz elém: itt voltam egykor közlegény, tizennyolcéves fiatal. Emléked csók és diadal... Félegyháza Tankcsorda zúg az országutakon, a róna lángol, füstöt szór a táj. Én Móra szellemét vallatgatom, s egy percre fénybe villan a homály... KÜLFÖLDI kulturális hírek AZ „EZEREGY ÉJSZAKA” KÉZIRATA LENINGRÁDBAN A Szovjet Tudományos Akadémia keleti intézetének leningrádi tagozata őrzi az „Ezeregy éjszaka” egyik kéziratát, amelyet 1804 körül, egyiptomi eredetiről másoltak. A négykötetes kézirat 1921-ben került a Szovjet Tudományos Akadémia ázsiai múzeumába. Előzőleg Italinszkij, Oroszország konstantinápolyi nagykövetének tulajdonában volt, aki a múlt század elején Rozetti osztrák konzultól vásárolta. Rozetti Kairóban jutott hozzá a ritka értékhez. * MOZART HÚSVÉTI TOJÁSAI Konstanze Mozart, a mester hitvese egy húsvétot megelőző héten többször látta, hogy férje húsvéti tojásokra hangjegyeket és szöveget irogat. A hét végén a mester átnyújtotta feleségének a gondosan egymás mellé rakosgatott tojásokat, — s lám, egy húsvéti dalocska szövege és zenéje volt a meglepetés, amelyet Mozart vidám hangulatában feleségének kom ponált. • SZABAD EGYETEM NYÍLIK EGYIPTOMBAN A kairói egyetemen minden évben számos fiatal felvételi kérelmét utasítják vissza azzal az indokolással, hogy középiskolai tanulmányaik befejeztével nem érték el az egyetemi felvételhez megkövetelt átlageredményt. Most az EAK közoktatási és pénzügyminisztere úgy határozott, hogy Kairóban szabad egyetemet nyitnak, ahol a múltban külföldre kényszerült főiskolások tanulhatnak. A kairói szabad egyetemen elsősorban a gyakorlati oktatásra helyezik a fő súlyt.
