Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1059. április 11.

Külpolitikánk egyetlen és változatlan célja, hogy biztosítsuk a békét és biztonságot saját országunk és minden ország számára

Hruscsov válaszolt a Pravda szerkesztőségének kérdéseire

Moszkva: (TASZSZ) Eisenhower amerikai elnök, mint ismeretes — április 4-én beszédet mondott a . gettysburgi főiskola hallgatói előtt, j Beszédében nemcsak az Egyesült Ál ; lamok kormányának politikájáról szólt, hanem a nemzetközi feszültség okairól is, de úgy állította be a dolgot, mintha a feszültség nem az Egyesült Államok és katonai tömbökben egyesült szövetségesei külpolitikájának, hanem más országok politikájának a következménye lenne. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy vádat emeljen a Szovjetunióval szemben, nem törődve azzal, hogy e vádak ellenkeznek a tényekkel, a valósággal.

A Pravda szerkesztősége az amerikai elnök beszédével kapcsolatban kérte Hruscsovot, tegye meg megjegyzéseit Eisenhower beszédére. A Pravda pénteki száma közli a lap szerkesztőségének kérdéseit és Hrus csov válaszait.

Eisenhower — hangzott az első kérdés — beszédében főként a »kölcsönös biztonsági-« programmal foglalkozott. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak továbbra is óriási katonai kiadásokkal kell fizetnie nemzeti biztonságáért. E kiadások már elérték az évi 47 milliárd dollárt. Az elnök az Egyesült Államokkal katonai szerződések alapján szövetségben lévő országokat is felszólította, hogy tartsák fenn a jelenlegi hatalmas katonai kiadásokat. E politikát azzal próbálta iga zolni, hogy a Szovjetunió »világuralomra törekszik«.

Az amerikai elnök beszéde nálunk bizonyosfokú megütközést keltett, mert olyan időpontban hangzott el, amikor megegyezés jött létre a külügyminiszterek értekezletére és a kormányfők találkozására vonalko zólag a sürgető nemzetköz! kérdések megoldása céljából. Mi a véleménye Önnek az amerikai elnök be szédéről?

Egyetértek Önökkel abban — mon dotta válaszában Hruscsov —, hogy a gettysburgi beszéd csodálkozást keltett. Az emberek mindenütt örömmel fogadták azt a hírt, hogy az államok megegyeztek a külügyminiszterek értekezletének és a csúcsértekezletnek az összehívásában, hogy megoldják a sürgető nem zetközi kérdéseket. Ennek 'eredményeként mindenki bizonyos enyhülést érzett a nemzetközi légkörben, feltámadt a remény, hogy az államférfiak meg tudnak majd egyezni és a béke biztosítva lesz

A jelek szerint azonban ez nincs mindenkinek ínyére. Kísérletek tör ténnek az idegek túlfeszítésére a légkör izzóvá tételére. Be kell ismerni, hogy ehhez Eisenhower elnök is bizonyos mértékig hozzájárult. Nagy sajnálattal mondom ezt, mert már nem egyszer kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy Eisenhower elnököt jószándékok vezetik, amikor a béke sorsáról van szó.

Eisenhower elnök most majdnem ugyanazokat az állításokat ismételte meg, amelyeket nem egyszer han goztattak a Szovjetunióval szemben a háborús szakadék szélén való egyensúlyozás legbőszebb hívei, nem is szólva egyes magasrangú amerikai katonai vezetők kirohanásairól, akik egymással versengve egymásután te szik a képtelennél képtelenebb kijelentéseket, s közben durva támadásokat és háborús fenyegetőzéseket engednek meg maguknak a Szovjetunióval szemben.

Eisenhower elnöknek a Szovjetunió részéről fenyegető veszélyre vo natkozólag tett kijelentéséről szólva ■ Hruscsov hangsúlyozta: a szovjet ál lamnak nem voltak, s ma sincsenek í

és nem is lehetnek hódító szándékai más országokkal szemben. Nem uralkodtunk és nem is szándékozunk uralkodni mások felett, vagy valakire is rákényszeríteni a mi élet formánkat. Külpolitikánk. célja, egyetlen és fő célja az, hogy olyan élétet teremtsünk, amely méltó az emberiség legszebb ideáljaihoz. Külpolitikánk célja — egyetlen és változatlan célja, hogy megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára. A szovjet állam minden külpolitikai lépése, köztük azok a lépések is, amelyeket az utóbbi időkben Tett a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások előkészítésével kapcsolatban, élő bizonyítékot szolgáltatnak erre.

Az amerikai »kölcsönös biztonsági programra« és Eisenhower ezzel kapcsolatos gettysburgi kijelentésére vonatkozóan. Hruscsov hang súlyozta, hogy ez a program nem a béke biztosítását szolgálja. Lényegében célja az, hogy az Egyesült Államok durván beavatkozhasson más országok belső ügyeibe, minél erősebben a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez láncolja ezeket az országokat.

— Mi azt akarjuk — folytatta Hruscsov —, hogy az államok között erősödjék meg a kölcsönös bizalom és megszűnjék a gyanakvás. Ennek útját a békés együttélésben, a vitás kérdések fokozatos megoldásában látjuk. E kérdések közé tartozik a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet kérdése, továbbá a megegyezés a leszerelés kér désében. Ez az egyetlen megbízható út, amely a hidegháború megszüntetésére és az államok közötti valóban baráti kapcsolatok kifejlődésére vezet.

Hruscsov hangsúlyozta: a szovjet kormány a kölcsönös bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésének kér dését úgy igyekszik megoldani, hogy a Szovjetunió biztonságának biztosítása ne más országok biztonságának rovására történjék.

Az amerikai elnök beszédében azt hangoztatta — folytatta Hruscsov —, hogy a »kölcsönös biztonsági program« segíti az érintett országok szabadságának megőrzését. Példaként Dél-Vietnamot említette. Kijelentette hogy a szóbanforgó program célja a »szabad« Dél-Vietnam jelenlegi helyzetének fenntartása.

Hruscsov itt részletesebben beszélt a dél-vietnami helyzetről, az ottani terrorról. Utalt a háromezer, koncentrációs táborba zárt fogoly meg- mérgezésére, majd kijelentette:nem véletlen, hogy az amerikai elnök nem tette fel a kérdést, miért nem egyesült mind a mai napig egy államban a vietnami nép. Az ország kettészakítottsága azért áll fenn mind a mai napig, mert az Egyesült Államok szövetségeseinek támogatásával megakadályozza az ország egye sítésére vonatkozó genfi egyezmé- nyek végrehajtását. Nem lenne haj landó az amerikai kormány a Szovjetunióval és a többi érdekelt állammal erőfeszítéseket tenni a Viet namra vonatkozó genfi egyezmények végrehajtására? A szovjet kor mány örömmel üdvözölné az Egyesült Államok ilyen irányú lépéseit.

— Az amerikai elnök beszédéből kitűnik — folytatta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is be akar avatkozni más országok belügyeibe, amelyekre kiterjed az Egyesült Államok ka tonai »segítsége«, sőt teljes ellenőrzése alá akarja venni ezen országok más országokhoz fűződő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait.

Algériában megkezdődött a „vadászat a muzulmán jelöltekre'

Párizs: (MTI) A Libération algíri tudósítójának jelentése szerint tíz nappal a községtanácsi választások előtt megkezdődött a »vadászat a muzulmán jelöltekre«. A hadsereg tisztjei, néhány kivételtől eltekintve, elhatározták, hogy nem engedik jelöltetni a »liberális« muzulmánoj kát. Vagyis azokat, akik ellensége- : sen foglalnak állást az integráció gondolatával szemben. Ilyen körülmények között nagyon nehéz olyan ! muzulmán notabilitásokat találni, J akik hajlandók nyilvánosan hazájuk | árulóinak feltüntetni magukat — ír- I ja a párizsi haladó lap tudósítója.

Itt a fő cél annak megakadályozása, hogy az illető országok a szocialista országokkal fejlesszenek ki gaz dasági és kereskedelmi kapcsolatokat.

| Az amerikai elnök erre vonatkozó elgondolásait Japán példájával világította meg. Elismerte, hogy Japán azelőtt »virágzó kereskedelmet folytatott Ázsiával, különösen legközelebbi szomszédaival és hogy Ja pán gazdasági szilárdságának kulcsa a kereskedelem«. Azt is elismerte, hogy igen korlátozott lehetőségek nyílnak arra, hogy Japán az Egyesült Államokkal és a kölcsönös segélyprogram 'más országaival fejlessze kereskedelmi kapcsolatait. Ha : reálisan nézzük a dolgot, akkor el ; kellene ismerni, hogy az megoldás i lenne, ha Japán előnyös kereskedel ! mi kapcsolatokat fejlesztene ki minden országgal, köztük a szocialista államokkal is. Ilyen kapcsolatok miatt Japán nem kerülne függő hely zetbe a szocialista országokkal szem ! ben, amitől Eisenhower minden alap nélkül fél. Ellenkezőleg e kapcsolatok segítségével Japán újabb i előnyös piacokhoz jutna iparcikkei ; elhelyezésére és nyersanyagok vá- I sárlására.

— Kinek előnyös a^ a politika,

I amelyet Eisenhower elnök védel- I mez? Egyes amerikai monopóliumok I talán nyernek ezen, viszont azok az ! országok, csak 'veszíthetnek, apie- í Ivek elől az Egyesült Államok el- i akarja zárni a szocialista országok j piacait, azzal az ürüggyel, hogy az j illető országok »szabadságát védel- i mez!«.

j Az amerikai elnök Gettysburg- ! ben a »berlini kérdésről« is beszélt ; és a szovjet javaslatokról azt állította, hogy ezek kísérletet jelentenek Nyugat-Berlin megszerzésére.

Nem szándékozunk senkitől sem elhódítani Nyugat-Berlint, csak egyet akarunk, hogy eltűnjék ott a feszültség és az esetleges katonai konfliktusok veszedelmes góca. Javaslataink ismeretesek. Megállapodás van arra, hogy e kérdést megvitatjuk a közelgő külügyminiszteri értekezleten.

A dolog lényege most ,az, hogy türelmes legyen mindenki és senki se tegyen semmit, ami megakadályozhatja a berlini kérdés helyes megoldását, valamint a német béke- szerződés kérdésének rendezését

— Vajon milyen célt követhetett a gettysburgi beszéd — hangzott végül a kérdés — tekintve, hogy az amerikai elnök barátságtalan kijelentéseket tett népünkre vonatkozólag és külpolitikai téren az Egyesült Államok olyan akcióprogramját hirdette meg, amely nyilván nem a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul.

Hruscsov válaszában kijelentette:

— Nyugaton vannak eléggé befolyásos körök, amelyek minden befolyásukat latba vetik, hogy megnehezítsék, sőt ha sikerül, teljesen meghiúsítsák a tárgyalásokat. Azok a nyugati államférfiak, akik hasonló lépésekre hajlandók, ebben a fontos történelmi időpontban, súlyos felelősséget vállalnak magukra a né pekkel szemben, az esetleges következményekért.

Nem szabad kiélezni a helyzetet, nem szabad fokozni az államok közötti nézeteltéréseket, hanem az álláspontok közeledésének útját kell keresni. Azt az utat, amely az elengedhetetlenül szükséges közös megoldásokra vezet, erre van ma elsősorban szükség. Egyetlen kormány sem mondhat le erről az útról, ha valóban szívén viseli a világ sorsát

— fejezte be Hruscsov a Pravda szerkesztőségének kérdéseire adott válaszát.

OIOBCDBOIOBOBOIOI

A lottó e heti nyerőszámai:

3, 26,27, 31, 49

loioicsioioioioia

0 kormány szóvivőjének sajtóértekezlete az aktuális kiil- és belpolitikai kérdésekről

(Folytatás az 1. oldalról.)

lyokat. Elvárják azonban, hogy a külföldön levő magyar külképviseletek számára az ottani hatóságok hasonló feltételeket biztosítsanak.

A szóvivőtől ezután megkérdezték:

— A Medunarodna Politika című jugoszláv lap legutóbbi számában cikk jelent meg „A magyar- országi kollektivizálás új irányvonaláról”. Mi a szóvivő véleménye a cikkel kapcsolatban?

Válasz: Nem kívánom bevezetni,

hogy a jugoszláv sajtónak a szocialista tábor országaival és hazánkkal foglalkozó cikkeire reagáljak. Ha most mégis megteszem, ez elsősorban azért történik, mert a kérdéses lap a jugoszláv külügyminisztériumhoz nagyon közel áll, ha ezt el is felejtették feltüntetni az impresszumban, s e lap minden sorát a jugoszláv külügyminisztériumban hagyják jóvá, tehát hiába nevezik „szabad fórum”- nak, cikkeit hivatalos állásfoglalásfélének lehet tekintenünk. A jugoszláv külügyminisztériumban pedig illenék emlékezni a jugoszláv kormány gyakran meghirdetett politikájára, amelynek alapelvei között előkelő helyen szerepel a más országok belügyeibe való beavatkozás elítélése. A szóban forgó cikk szerzője és a hozzá hasonlók, úgy látszik, erről megfeledkeztek.

Ha a szocialista országok lapjai és politikusai a marxista igénnyel fellépő jugoszláv revizionista nézetekről elvi véleményt mondanak, a jugoszláv sajtó — nem egyszer hisztérikus kirohanásokkal fűszerezve — rögtön a jugoszláv belügyekbe való beavatkozásról beszél. De ha ők a pápai csalhatatlanság szintjén más országok viszonyairól kioktató módon fellebbezhetetlen véleményt mon danak, az szerintük a világ legtermészetesebb dolga.

A cikk érdemi részével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az se nem eredeti, se nem meggyőző. Szerzője, valamibe Steiner Egon, beállott a „Bálint gazdák” és más asz- faton termett agráriusok sorába, akik a Szabad Európa Rádió és más hasonló orgánumok hullámhosszain már hetek óta próbálják — kevés sikerrel és sok hamisítással — azt a látszatot kelteni, mintha a magyar parasztok erőszak hatására lépnének a szocialista mezőgazdaság útjára.

Steiner Egon kijelenti például: az MSZMP Központi Bizottságának „egyetlen megállapítása elegendő volt ahhoz, hogy a parasztok máról holnapra tömegesen a magángazdaság feladása mellett kezdjenek állást foglalni”. Lehet, hogy a cikk szerzője saját háza táján szerzett tapasztalataiból indult ki, bár a mezőgazdasággal kapcsolatban ilyesmit mostanában nehezen hiszek el, mivel Jugoszláviában jelenleg nem szerepel a célkitűzések között a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ők tudják, miért...

Steiner Egon azt is állítja, hogy a a tsz-ek 1955. és 1956-ban „lényegesen gyengébb eredményeket mutattak ki, mint az egyéni gazdaságok, s ez a helyzet mindmáig nem változott meg lényegesen”.

Nem érdemes cáfolni ezt a hazugságot, amely tulajdonképpen az egyéni és kulákgazdaságok fölényét akarja bizonyítóm a kollektív gazda Ságokkal szemben.

A Medunarodna Politika hosszú és rosszakaratú cikkében van még egy kinyilatkoztatása, az, hogy „az egye- sülés jelenlegi formája nem felel meg a magyar parasztoknak”. A magyar parasztok ez év első három hónapjában erre már válaszoltak, amikor kényszer nélkül, tömegesen rátértek a nagyüzemi közös gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének nagy eredményei azt bizonyítják, hogy megtalálták a megfelelő formát. Egyébként pedig, hogy a magyar parasztnak az egyesülés melyik formája felel meg, melyik nem, azt nem „Bálint gazdák”-tól, de még csak nem is a „Steiner Egonokétól fogják megkérdezni.

Inczc Jenő külkereskedelmi miniszter nemrég az Egyesült Arab Köztársaságban járt. Ezzel ösz- szefüggésben megkérték a szóvivőt, adjon tájékoztatást a miniszter tárgyalásainak eredményéről.

Gyáros László válaszában elmondotta, hogy külkereskedelmi miniszterünk három évre szóló kereskedelmi egyezményt kötött az Egyesült Arab Köztársasággal.

Szabályozták a fizetéseket, a beviteli és kiviteli engedményeket, meghatározták, hogyan kell alkalmazni a legnagyobb kedvezmény elvéfr a két ország kereskedelmi kapcsolatában. Megállapodtak a szállítmányozás, az exportáruk, a vásárok és kiállítások kérdéseiben, valamint több más kérdésben is.

— Hogyan állnak az ötéves tervelőkcszületei?

— hangzott a következő kérdés.

— Az ötéves terv előkészületeivel a népgazdaság vezető szervei hosz- szabb idő óta foglalkoznak, a Tervhivatal és a minisztériumok már eddig is több változatot dolgoztak ki. A gazdasági bizottság nemrég hozott határozata alapján jelenleg a minisztériumok — egyes helyeken a nagyvállalatok bevonásával — a saját területeikre vonatkozó irányelveket dolgozzák ki. A terv realitását nagymértékben alátámasztja, hogy a múlt év nyarától kezdve, még a terv- készítés idején egyeztetjük fontosabb előirányzatainkat a baráti országok terveivel — mondotta válaszában a kormány szóvivője.

— Adhatna-e a szóvivő felvilágosítást arról, hogyan alakult 1958-ban a munkások és az alkalmazottak reálbére? — Mennyi volt az iparban a havi átlagkereset?

— szólt egy másik kérdés.

Válasz: Mint ismeretes, a reálbérek 1957. évi nagyarányú emelkedése után a hároméves terv az 1958—1960. évekre a reálbér hatszázalékos növekedését irányozta elő. 1950-ban a szocialista és a magánszektorban foglalkoztatott kettő millió négyszáezer munkás és alkalmazott reálbére az előző évihez képest — előzetes fogyasztói árindexszel számolva — 1,9 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés nem tartalmazza a dolgozóknak kifizetett nyereségrészesedést, amelynek összege megközelítette az egymilliárd forintot. A nyereségrészesedés — a béreken felül — még körülbelül további két százalékkal növelte a munkabérből élők jövedelmét — figyelembe kell venni, hogy a keresők száma tavaly tovább növekedett, s így az egy családra jutó többletkereset százalékarányban még magasabb az említettnél.

Az egy főre jutó átlagkereset a gyáriparban a múlt év utolsó negyedében havi 1298 forint volt, az előző év ugyanazon időszakának 1456 forintjával szemben. A vas, acél és fémgyártásban 1958-ban a havi átlagkereset az előző évi 1587 forintról 1632 forintra növekedett, az élelmiszeriparban pedig 1355 forint volt az 1957. évi 1305 forinttal szemben.

A szóvivőtől a továbbiakban megkérdezték, hivatalos adatok szerint a múlt év végén Magyar- országon a szántóföld-terület 13,5 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodtak, 13 százalékán pedig állami gadaságok. Milyenek a mostani százalékarányok? Gyáros László válaszában elmondotta, hogy a március 31-i adatok szerint a szántóföld-terület 49 százalékán folyik szocialista gazdálkodás. Ebből a termelőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportok és ház táji gazdaságok szántóföld-területe 35 százalékot, az állami és községi tulajdonban lévő szántóföldek területe pedig kereken 14 százalékot tesz ki.

Ha az állami erdőgazdaságok erdőterületét, a közös legelőket és réteket is figyelembe vesszük, akkor az ország földterületének már 62 százalékát tekinthetjük a szocialista szektorhoz tartozónak.

A múlt év végén 143 229 család, ez év március 31-én pedig már 439 31? család volt termelőszövetkezet, illetve termelőszövetkezeti .csoport tagja. A termelőszövetkezeti községek száma 1359. Ezekben a községekben a földterületnek 80, vagy ennél magasabb százaléka tartozik a szocialista szektorhoz.

A kormány szóvivője végül a rész leges közkegyelmi rendelettel kapcsolatban kapott kérdésekre vála szolt.