Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

19W. április 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Több mint 300 ezer forintot fordítanak községfejlesztésre Nagydorngon Nagydorogon is, mint annyi más községben, szerte a megyében köz­építkezések egész sora mutatja, meny nyíre igyekeznek az itt élő emberek községüket szebbé tenni. A községfejlesztési alap, társulva a lakosság önkéntes társadalmi munkájával, segítve az állami tá­mogatással, ez az indíték, ez az a lendítő erő, amely sok hiányt pótol. Mert sokat kell pótolnunk, sok mindent jóvá kell tennünk, amelyet az úri-rend e téren elkövetett. Itt Nagydorogon is a fényűző kastély, az egészség és kényelem minden fel­tételével, maga a falu pedig elhanya­goltságával mindennél plasztikusab- ban nyilvánította a kizsákmonyolók cinizmusát, a tőkés rendszer égbe­kiáltó ellentmondásait. Ennek az átkos örökségnek felszá­molása folyik itt is közös erővel. Egyelőre szerény eszközökkel fo­lyik ez a munka, s az eredmények is szerények. De az akarat, a nép tettvágya évről évre nő. Kell-e na­gyobb bizonyíték erre, mint az, hogy 1957-ben még csak 3 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást szavaz­tak meg. 1958-ban már ezt 5 százalékra emelték fel, s az idei évben 10 százalékban rögzítették. Tímár elvtárs, a tanácselnök sza­vai még inkább megvilágítják e fo­lyamat fejlődését. — Most már — mondja — nem azon vitatkozunk, hogy kell-e például járda, hanem azon, hova kell előbb. S ahova még nem jut betonjárda, egyelőre salakból csinálnak. E mun­kának különösen az új tanácstagok adtak lendítő erőt. Kövecses Ferenc, Tóth József, Horváth István, Kovács József és a többi tanácstag, amikor megtudták, hogy a salak megérkezett, utcájukban mozgósították választói­kat, s ki tehénfogattal, ki lóval, ki pedig gyalogmunkával segítette az útépítést, a salak fuvarozását. Az állandó járda a községfejlesz­tési állandó bizottság legfőbb gondja. Az áldozatvállalás mértékének növe­kedése jórészt az ő munkájuk ered­ménye, amelyet a község lakói kö­zött végeznek. No meg, hogy a bi­zottságnak, Keserű János elnöknek, Gazdag Józsefné és Markó János tagoknak nemcsak beletekintésük van a tervekbe, de a falu lakosságá­tól szerzett értesülések nyomán bele­szólásuk is van a tervek megvalósí­tásába. Ennek kapcsán látták a falu lakói, hogy nem hiába járulnak hoz­zá a falu szépítéséhez, építéséhez. Ebben az évben is több mint 30 ezer forint értékű munkát vállal­tak a járdaépítésben, amelynek egy része már kész a vas­úti átjárótól a falu közepe felé. Ezt folytatják az idén közel 100 ezer fo­rintos költséggel. A bölcsőde leendő épületét 47 ezer forintos beruházással korszerűsítik, úgyszintén a községi fürdőt is hely­reállítják mintegy 10 ezer forintos költséggel. Ezenkívül számtalan kút javítá­sa, korszerűsítése szerepel a köz­ségfejlesztési tervben, több mint 70 000 forintos összeggel. összesen mintegy 300 ezer forint az az összeg, amelyet ebben az évben Nagydorogon a községfejlesztésre felhasználnak. Ebédidőben... Amerre a szem ellát, szorgalma­san dolgoznak a naki határban. A község három termelőszövetkezeté­nek tagjai vetik a kapásokat, ápol­ják az őszieket és az Uj Életben már arról tervezgetnek, hogy meg­kezdik a cukorrépa sarabolását. Dél­felé kocsisor tart hazafelé, befejez­ték a burgonya ültetését az egyik táblán, s míg a lovak jól megérde­melt abrakjukat ropogtatják, beszél­getünk a nosztány-pusztai Uj Élet Termelőszövetkezet több tagjával. Az első perctől munkaegységre dolgozunk — Nálunk is volt kezdetben arról szó — mondotta Vétek József tsz- tag, volt 13 holdas gazda —, hogy ebben az évben még egyénileg gaz­dálkodunk, fizetjük az adót, terme­lünk, azután a termés meghatározott százalékát ősszel a közösbe adjuk. Én és még többen azon voltunk (per­sze, mindezt számolgatás előzte, meg), hogy dolgozzunk az első perc­től munkaegységre. — így jobb — veti közbe a szót Széles György, a szövetkezet egy másik új belépője. — Mi még nem voltunk szövetke­zetben — vette át a szót Jóska bá­csi — és őszintén szólva, azt gondol­tam, hogy keservesebben megy a munka. Öröm — látom és látjuk is —, hogy nem így van. Mindenki, talán még szorgalmasabban dolgo­zik, mint egyéni gazda korában. A jó munkát dicsérik az őszi vetések, melyek valóban olyan szépek, hogy alig akad párjuk a határban. Az egyik ■táblára nem is szórtam ki a pétisót, mert félő, hogy így is megdől a ga­bona, s ha az idő bele nem szól, jut vagy három kiló búza munkaegysé­genként, ha nem több. Közben mindig többen lettünk, többen mondották el véleményüket, s nem kis büszkeséggel beszéltek ar­ról, hogy jó a kapcsolatuk a Nap­sugár, a testvér termelőszövetkezet­tel. Ugyanis még apró parcellákban vannak a földek, á tagosítás, a táb­lák összevonása az ősszel kezdődik. És így az Uj Élet Termelőszövetke­zetnek is van egy-egy parcellája a Napsugár területén és fordítva. Kö­zösen megbeszélték, hogy ezekbe a parcellákba olyan növényeket vet­nek, amelyek korán lekerülnek, így az őszi munkák idején, mikorra ki­alakítják a nagytáblákat, már nem akadályozzák egymás munkáját. Valóban magukénak érzik a közöst Már a lovak itatásához készülőd­tek, amikor betoppant Nagy György brigádvezető. — Na, itt a brigádvezetőnk — mu­tatta be a jövevény^ Jóska bácsi. — Elmondhatod ám — mondotta néki —, hogyan fogtuk meg a répabarkó­kat. — Az pedig nem úgy történt, hogy darabonként szedegettük — mondot­ta a brigádvezető —, hanem a kö­vetkezőképpen: többször figyelem­mel kísértük a cukorrépa fejlődését annál is inkább, mert az a terület­rész fertőzött volt 'a kártevőktől. Reggel még nem jelentkeztek a bo­garak, délfelé pedig teljesen ellep­ték a nyolcholdas cukorrépatáblát. Mondottam az asszonyoknak, azon­nal tenni kell valamit, mire a fá­cánkerti növényvédők kijöttek volna a porozást elvégezni, azt hiszem, nem sok maradt volna a fejlődő ré­pából. Szükség törvényt bont, és határoztunk. Harisnyaszárba szór­juk a védekező anyagot és az asz- szonyok valamennyi répasort szépen leporoztak. Az eredmény az lett, hogy sikerült megvédeni a nyolchol­das táblát a répabarkó kártételétől. A jelenlévő tagok helyeslőén bó­logattak, bár hozzátették, igaz, kis­sé elavult módszer volt harisnya­szárból szórni a védekező anyagot, de inkább így, mint még egyszer vetni a nyolcholdas területet. Végére értek az ebédidőnek, a fo- gatosok újra munkába indultak, bár szerettek volna még szövetkezetük életéről beszélgetni. »Na, nem baj — mondották búcsúzóul —, majd legközelebb.« P. R. H*I>R*E«K — Munkások segítsége a termelő- szövetkezetnek. A bátaszéki Búza­kalász Tsz-nek a helybeli vasutasok több vetőgépet megjavítottak, s ezzel lehetővé tették, hogy a termelőszö­vetkezet tagjai gyorsabban végez­hessenek a vetéssel. — Napoleon hajfürtje: 280 dollár. Worcesterben (Anglia) elárverezték Napoleon hajfürtjeit, amely 280 dol­lárért kelt el. A hajfürtöt 1821-ben a volt császár sebésze vágta le a száműzetésben meghalt császár fejé­ről és most az orvos utódai elárve- reztették. — Százezer forint a parásztai pa­takban. No, nem kell félni, nem va­lami kidobott összegről, vagy talált kincsről van szó, hanem arról, hogy a szekszárdi hegyekről lezúduló víz­tömegek talajpusztító hatásának megakadályozására betongátakat építenek a parásztai patakban, mintégy 100 000 forintos költséggel. — Gycrmekházasságok Singapo- reban. Márciusban kiadták a singa- porei szüeltésszabályozás kérdései­vel foglalkozó társaság jelentését, amelyből kitűnik, hogy Singapore- ban máig is vannak gyermekházas­ságok. A jelentés beszámol egy 29 éves nagymamáról: 12 éves korában adták férjhez, azóta tizenötször volt másállapotban, öt élő gyermek any­ja. Két lánya már 12 éves korában férjhezment. Az idősebbnek már gyermeke is született. — Hetvennyolcezer forint nyere­ségrészesedést osztottak ki a Palánki Tangazdaságban. A dolgozók az ösz- szeg felét takarékba helyezték. — Hogyan lett színésznő Maria Schell? Maria Schell, a kitűnő né­met filmszínésznő levelet írt a Szov- jetszkij Ekran című lapnak. Megír­ta, hogy amikor diáklánykorában megnézte Eisenstein világhírű film­jét, a Patyomkin cirkálót, az élmény döntő hatással volt egész életére: ekkor határozta el, hogy filmszínész­nő lesz. Meleghangú levele befeje­zéséül reményét fejezte ki, hogy idén megvalósul régi vágya és szov­jet rendezők irányításával filmez­het. VIHAR (l) Korábban ébredt, mint máskor szokott. Testét mintha égette volna a durva vászonlepedő, s a levegő is olyan fülledt meleg volt, hogy hiába rúgta le magáról a takarót, forróság öntötte el testét, verítéktől lett nyír kos a bőre, mintha belül láz éget­Győxi-e valamennyit ? Néhány szót a túl sok megbízatásról Van-e olyan társadalmi munka Iregszemcsén, amelyben Fűzi István ne venne részt? Nincs. Felfigyel az ide gén arra, hogy bárhol bármilyen meg mozdulásról, mozgalmi munkáról hall, és érdeklődik a szervezők, irá­nyítók iránt, mindenütt azt hallja: »Hát a Fűzi elvtárs.« Csak a funk­ciók változnak. Egyik tevékenységet mint a Ha­zafias Népfront községi elnöke, a másikat mint a járási pártbizottság tagja, a harmadikat mint a szövet­kezeti felügyelő bizottság elnöke, amíg a negyediket mint a sportegys sülét vezetője végzi. Sorolhatjuk to­vább: alapszervi pártvezetőségi tag, de a községi csúcsvezetőségnek is tagja, népi ülnök a bíróságon, ta­nácstag és ott végrehajtó bizottsági tag, de ő a tanács MSZMP csoport­jának vezetője is. Ugye hosszú már a lista, kedves Olvasó? Ha hosszú is, még nincs vége, mert hisz’ három pártszemi­náriumot vezet, éspedig az »Időszerű kérdések« tanfolyamát a község pe­dagógusainak, a »marxizmust—leni- nizmust« a községi pártszervezetnél és Tamásiban a járásbeli fiatal pe­dagógusoknak a marxizmus—leniniz mus előkészítő tanfolyamot. Nem győz propaganda szemináriumra jár ni! Fz — akárhogy is számoljuk — leg kevesebb 12 megbízatás. Tegyük hoz. zá, hogy mindemellett még iskola­igazgató is. Hát el tudja végezni xalamennyit maradéktalanul? Mit lehetne tenni ez ellen, mi az oka ennek? iregszemcsén mintegy 60 tagja van az MSZMP-nek. Miért nem bíz­zák meg valamennyiöket pártmun­kásai? Ha képességeiket és igyeke­zetüket figyelembevéve mindany- nyian kapnának — és annak megfe­lelő — pártmegbizatást, úgy mm jut na 12—14 feladat egyetlen kommu­nistára sem. De a pártonkívviiekre is lehet számítani. A túlzsúfoltság többféle okából néhányat. (Nem tö­rekszünk teljességre.) Az egyik, hegy sokkal kényelmesebb így. Könnyen megtalálják azt, akit keresnek, (az iskolában tartózkodik) és mivel ta­pasztaltabb, kevesebbet is kell taní­tani, tekintélye, nagy mozgalmi ta­pasztalata, jó munkamódszere van, stb. Nem gondolnak arra, hogy egy ember nem képes ennyi mindent jól elvégezni, és hogy a családját sem hanyagolhatja el emiatt?! De beszélni kell arról is, hogy növelni kell a bizalmat az elvtársak és a pártonkívüliek iránt. Bátran meg kell bízni másokat is. M'ért ne lehetne pártpropagandista a gépál­lomástól, vagy a kísérleti gazdaság­tól valamelyik kommunista? (Van­nak többen is erre alkalmasak.) De hasonlóképpen van a többi megbí­zatással is; csak akarni kéne, meg '.ehetne oldani. Vajon Fűzi elvtárs próbált-e vál­toztatni ezen? Igen is, meg nem is. Segített magán az időszerű kérdések tanfolyamánál úgy, hogy néhányszor levezettette a szemináriumot arra ál kalmas elvtárssal. Egyik-másik szerv nél próbálta visszaadni az általa le- mondhatónak vélt megbízatást. De ahogy mondja, azt a választ kapta több helyről is, »pont erről a mun­káról, éppen nálunk akarsz lemon­dani?-« Igaz, ő is ludas, amit bizo­nyít eme véleménye is: »Hát vég­eredményben kapcsolódnak ezek a munkák egymáshoz, biztosan azért is adták.« Szép dolog a bizalom, de azért ne vállaljon erején felül. Nem ő az egyedüli, akinek sok megbízatása, funkciója van, az utób bi időben kissé elterjedt ez. Tapasz­talható az is, hogy időnként »lead­nak« a feladat >kból, de egy idő múlva ismét szorít a cipő. Szükséges lenne, hogy mirt leg- illetékesebbek, a pártszervezetek te­remtsenek rendet e téten. Osszák meg a funkciókat, jobban bízzanak me« újakat is, hogy eredményesebb legyen a pártmunka és a mozgalom­ban ezáltal is jobban nőj jenek, fej­lődjenek a káderek. S. E. né... Felkelt és a nyitott ablakhoz lépett. Éppen kelt a nap. Sugarai csillogva törtek meg, az ablak előtt álló fa harmatos levelein, a hara­goszöld levelek szélén összegyűlt ap ró vízcseppek úgy csillogtak, mint parányi gyémántrögök. A felső ágak egyikén madár mozdult, trillázott néhányszor, aztán felröppent, lever­ve egy sárga levelet, amely egyik ágtól a másikhoz ütődve lassan hul­lott le a földre... A szomszéd házak egyikénél vödör csörrent és hallotta amint eresztik le a vödröt, eljutott füléhez a tompa loccsanás zaja is, amint a vödör vizet ért... Valahol egy gólya kelepelt és egyik percről a másikra mozgalmas lett az utca. Kocsi döcögött el az ablak előtt... Úgy ültek rajta az emberek gör- nyedten, szétvetett combjuk közé süllyesztve derekukat, mintha hosz- szú, fárasztó munka után hazafelé igyekeznének már... Az öreg Czobor Zsiga bácsi egyik kezével a gyeplő szárát markolta, másikkal meg kenyeret tömött a szá jába. Amikor észrevette az ablaknál állót, megrántotta a gyeplőt, s a má sik kezével, amelyikben a kenyeret tartotta, feljebb lökte szikkadt, rán­cos homlokán a zsíros kalapot. — Mi újság Pista fiam? — Nem tudok semmit — válaszolt az ablaknál álló fiatalember. — ... Hát, akkor menjünk... Na, isten áldjon — megrántotta a gyep­lőt, és a vásott, csontos ló nekife­szülve a hámnak, elindult. Az ab­laknál álló férfi pedig visszament a szobába, megmosakodott, aztán evett egy falásnyit és kiment az ud­varba sétálni. Megmagyarázhatatlan nyugtalanság töltötte ki egész ben­sőjét, mint amilyent akkor érez az ember, ha valamilyen betegség lap­pang benne, de a tünetek még nem jelentkeznek... Nem kívánta az üres teát sem, ami ott volt az asztalán mielőtt el­— Virágzik az orgona. Általában az a tapasztalat, hogy május elejére virít ki ez a közkedvelt virág. A mostani tavaszias idő hatására azon­ban már számtalan szekszárdi ud­varban található kinyílt orgonavi­rág. — »Uránium-lakodalom«. Olasz­országban egy 97 éves férj és 93 éves hitvese a héten ünnepelték há­zasságuk 75. évfordulóját, vagyis »uránium-lakodalmukat«. Az öreg házaspárt gyermekek, unokák és dédunokák nagy serege vette körül a bensőséges családi ünnepen. — A Cigányvajda lánya című ze­nés játékot mutatják be a bonyhádi járási művelődési ház cigány szín­játszó-csoportjának tagjai április 12-én délután Bátaapátiban, este pedig Kakasdon. A zenés játékot maguk a szereplők állították össze. — Most már úgyis mindegy... »Kapcsolódjék ki, támaszkodjék hátra, élvezze az utazást!« A fenti biztatás nem valamelyik utazási iroda prospektusában olvasható, ha­nem Baltimore város egyes jármű­veiben. Olvasóink tévednek azon­ban, ha esetleg a helyi taxikra gon­dolnak. A felirat ugyanis a rendőr- kapitányság azon kocsijaiban olvas­ható, amelyeken elfogott gonoszte­vőket szállítanak a rendőrségi fog­dába. — Levéltári érdekesség. Bihari Já­nos világhírű cigányprímás bandája a nagy zenész halála után szétzül- lött. A banda egyik tagját, Baranyi Józsefet Pakson fogták el 1829-ben; Baranyi József háromtagú banda élén állt és végigfosztogatta az egész országot. — Papagáj, mint tanú. Egy kali­forniai válóperben a feleség arra hivatkozott, hogy férje sohasem fi­gyel rá, ha beszél. A férj tagadni próbált, mire az asszony tanúként felvonultatta a papagájt. A különös tanú egyetlen mondatot tudott csak beszélni. Folyton ezt ismételgette: »Hallottad, Tom, hogy mit mond­tam?« — A bíró a férj hibájából kimondta a válást. indult volna a gyárba... Útközben azon gondolkodott, hogy vajon mi lesz ezután. Valahogy nem tudott hinni az Ígéretekben. Nem bízott ab bán, hogy az ellenforradalmárok, meg a gyáros bosszú nélkül fogják tűrni, hogy ők, akik a proletárdikta­túra néhány hónapja alatt szerepet vállaltak a gyár vezetésében — to­vább dolgozzanak a gyárban. Az egyik ház előtt maszatos gye­rek ácsorgóit a roggyant kerítéshez támaszkodva. Napsütésre várt, hogy melegedjék, de az még gyenge volt, a gyerek libabőrösen, reszketve húzódott össze. Mezítelen lábainak egyikét felemelte, s másik lába- fején melengette. Aztán amikor fá­zott már a talpa a harmattól nedves földön, másik lábára állt... A gyerek hangos dicsértesséket köszönt vaco­gó foggal, s amikor megállt előtte, úgy fészkelődött a kerítés mellett, mintha viszketne a háta. — Apád? — szólította a gyereket, a tenyerével megsimogatta annak kócos, szőke haját. — Elment... — válaszolt az kur­tán, mint aki már hozzászokott, hogy csak arra válaszol, amit kér­deznek tőle, arra is röviden. I — Jó... A bőrgyár előtt megállt és mielőtt j belépett volna a kapun, elnézett vé- j gig a sióparton, ahol néhány ka­masz napozott elnyúlva a part har­matos gyepén, s kavicsot hajigáltak a vízbe. — Korán jöttél Pista — szólította meg a portás — itt van már a Cseh is. Csak nem valami susmus lesz ilyen korán? Az öreg fontoskodva lóbálta, csör­gette kezében a kulcscsomót. Szo­kása volt, mintha ezzel akarná je­lezni az ismeretlennek, hogy milyen hatalma van a gyárban: becsukhatja a kaput, ha akarja, s ha neki úgy tetszik, ki is nyithatja. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents