Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
f Ülést tartott a KPVDSZ Közgazdasági Bizottsága Az elmúlt héten a KPVDSZ Köz- gazdasági Bizottsága megvitatta a földművesszövetkezetek tevékenységét, amely a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését volt hivatott előmozdítani. Ezen az ülésen a MÉSZÖV részéről elhangzott beszámoló a korábbi évek munkáival és tapasztalataival is foglalkozott, amelyre felépítette a beszámoló második részében foglaltakat. — Pártunk és kormányunk — mon dotta a beszámoló — a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését egyik fő feladatának tekinti. Az agrárpolitikai tézisek meghatározzák, hogy a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő módszere a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a mezőgazdaság szocialista átalakításának fő irtja pedig a mező- gazdasági termelőszövetkezet. A mezőgazdasági nagyüzemeinket minél előbb példamutató, korszerű belterjes gazdaságokká kell fejlesztenünk. Az agrárpolitikai célkitűzések megvalósításában nyújtottak segítséget a földművesszövetkezetek. A földművesszövetkezetek a dolgozó parasztok fogyasztási és értékesítési társulásai. Céljuk, hogy a bennük önként egyesült dolgozók a maguk által választott vezető szervek irányításával tovább fejlesszék falun a szocialista kereskedelmet, kiszélesítsék a város és a falu között a kölcsönös áruforgalmi kapcsolatot. Feladatukként végzik az áruszükséglet kielégítését, a dolgozó parasztság termelvényei- nek értékesítését., termelő tevékenységének elősegítését és mind ezen keresztül a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítását. A földművesszövetkezetek munkájukkal bizonyítják, hogy fontos szerepet töltenek be a lenini szövetkezeti terv — a parasztság egyszerűbb szövetkezeti formákról magasabb formába való átvezetése megvalósításában. A földművesszövetkezet az az egyszerű szövetkezeti forma, amelyen keresztül a dolgozó parasztság megismeri a szövetkezés és a közös gazdálkodás előnyeit, maga is jártasságra tesz szert a társas gazdálkodással kapcsolatos gyakorlati kérdésekben. — Az áruforgalmat lebonyolító szövetkezeti formák éppen egyszerűségüknél fogva különösen alkalmasak arra, hogy a parasztság megkedvelje és megértse a szövetkezet jelentőségét. Ezért a földművesszövetkezetek központi és elsődleges feladatuknak tekintették a szövetkezés konkrét gazdasági előnyeinek megismertetését, ezzel előmozdították a termelőszövetkezetek sokoldalú támogatását. A földművesszövetkezetek munkája így az elmúlt két hónapban kiemelkedő volt és a iöld- mű vessző vetkezeti szakszervezeti alapszervek eddigi eredményeiket az utóbbi fáradhatatlan munkájukkal túlszárnyalták. Természetesen ez nem a munka végét jelenti, és már a földművesszövetkezetek megkezdték a következetes munkát, amellyel feltétlenül fokozni tudják a termelőszövetkezetek termelési biztonságát is. A földművesszövetkezetek mindkét fél részére előnyös feltételekben tudnak megállapodni mind a termelésben, mind az értékesítésben, és elsőrendű követelményként tartják szem előtt, hogy a termelőszövetkezetet mentesíteni tudják attól, hogy a tagok egy része értékesítéssel foglalkozzon a termelő munka helyett. Megfelelő termelési szerződések mellett a termelőszövetkezet az előlegek folytán még a termés betakarítása előtt olyan bevételekhez juthat, amellyel növelheti a terméskilátás lehetőségeit. — Az elmúlt években — folytatta a beszámoló — komoly károk érték egyes termelőszövetkezeteket azért, mert egyes terményeket, de főként gyümölcs és zöldségféléket a szerződő felek nem vették át. A földművesszövetkezetek a jövőben feltétlenül biztosítani kívánják a leszerződött tételek teljes és megfelelő minőségi átvételét, ezenkívül a szerződéses tételeken felüli mennyiséget elsősorban a termelőszövetkezetektől veszik át, illetőleg igyekeznek arra elhelyezési lehetőséget biztosítani. — Az előbbieknél jelentőségében nem kisebb az a lehetőség, amit a kereskedelmi lehetőség és az ipari üzemek működése során a termelő- szövetkezetek támogatására félhasználhatnak. — Természetes, hogy a termelőszövetkezetek áruellátásának jelentős része a földművesszövetkezeteken keresztül történik. Fontos tehát, hogy a földművesszövetkezet mindenkor szezonálisan szükséges mezőgazdasági eszközökkel, de az élelmezés és ruházkodási igényeknek megfelelően is felkészült legyen. Az elmondott esetekben a földművesszövetkezetek vezetősége, tagsága és dolgozói mindent elkövetnek a termelőszövetkezetek támogatására úgy a gazdasági, mint a politikai munkájukon keresztül. — Ezt — állapítja meg befejezésül a beszámoló — a felsőbb szervek elvárják a földművesszövetkezetektől, ezt a türelmes, a falu szocialista átalakítása érdekében folyó munkát, hogy ez is elősegítse a nagyüzemi gazdálkodás teljes győzelmét a falun. B. L. Egy kérdésre ráláss Á téli oktatás értékeléséből A szövetkezeti szervek választott vezetőségei részére tartott 1958—1959. évi téli oktatást megyei szinten értékelték, amelyből néhány gondolatot érdemes a széles tagság elé tárni. Kezdjük talán ott, hogy az oktatás sikeres lebonyolítása érdekében ütemtervet készített a MÉSZÖV, a SZÖVOSZ által megküldött irányelveknek megfelelően. Ezt az ütemtervet körlevél formájában küldték meg a földművesszövetkezeteknek és a foglalkozások vezetőinek. A foglalkozások levezetésére a legfelkészültebb elvtársak kaptak megbízatást. Az I. csoportnál a MÉSZÖV, MÉK, FJK osztályvezetői, előadói és a legképzettebb földművesszövetkezeti ügyvezetők, a II, csoportnál a körzeti ellenőrök, földművesszövetkezeti főkönyvelők vezették a foglalkozásokat. Az ügyvezetők és a főkönyvelők egy-két földművesszövetkezet kivételével nem a saját szövetkezetüknél, hanem a közeli földművesszövetkezethez lettek beosztva az oktatás levezetésére. Ezzel is azt kívánták biztosítani a MÉSZÖV részéről, hogy a vezetőségek tagjai szabadabban kapcsolódjanak a vitába, bátrabban elmondhassák véleményüket saját szövetkezetük, annak apparátusa munkájáról. A foglalkoztatást vezetők részére két esetben volt kioktató megyei értekezlet. Az első megbeszélésen Kovács György elvtárs, a MÉSZÖV elnöke tartott előadást „A szövetkezeti demokrácia érvényesítése a földművesszövetkezetek, a falu társadalmi életében” című témáról. A második megyei megbeszélésen Joó László elvtárs, a MÉSZÖV főkönyvelője: „Földművesszövetkezetek gazdálkodósa” címmel tartott tájékoztató előadást. Emellett a Szövetkezetpolitikai Osztály a Terv és Pénzügyi Főosztállyal közösen írásos előadás vázlatot készített a foglalkozás vezetők számára. Ilymódon sikerült egységessé tenni a foglalkozások levezetését, a témakörök tartalmi szempontból történő megvitatását. A foglalkozások kevés esettől éltekintve az előre betervezett ütemterv alapján lettek megtartva. A szocialista községgé átalakult községek szövetkezetei az utolsó foglalkozáson a termelőszövetkezet alapszabályának, üzemszervezésének, tervezésének problémáit vitatták meg utolsó foglalkozásként. Ezek az előadások is eredményesek voltak. A foglalkozásokon való megjelenés megyeileg 85 százalékos volt, amit pozitiven értékelhetünk. Az 1522 vezetőségi tag közül 1300 főre tehető azoknak a száma, akik az oktatáson rendszeresen résztvettek. Az oktatásba a választmányi tagok is bekapcsolódtak. A megtartott foglalkozások többségükben élénkek voltak. Nem egy földművesszövetkezetnél az anyag megbeszélése az érdeklődés miatt a késő esti órákig is elhúzódott. Főleg a szövetkezeti demokrácia elvének helyes értelmezése és megvalósítása, a szövetkezeti vagyonvédelem és ellenőrzés kérdése, és a termelőszövetkezetek szervezésével kapcsolatos problémák foglalkoztatták a hallgatókat és e kérdések körül bontakozott ki a legtöbb vita, és kérdések formájában észrevétel. A foglalkozások során az említetteken kívül figyelmesen hallgatták az értékkezelők elszámoltatásával, a gazdaságossággal kapcsolatos előadásokat is. összegezve, a vezetőségek téli oktatása a felmért tapasztalatok alapján is helyesnek bizonyul. Gazdagodtak a szövetkezeti ismeretek elsajátítása terén a földművesszövetkezetek vezetőségi tagjai. Sok kérdést világítottak meg részükre az előadók. Ugyanakkor az oktatáson keresztül javult a felsőbb szervekkel is a kapcsolat, így sikerült egy lépéssel előbbre lépni a vezetőségek magasabb színvonalú irányító, ellenőrző munkája felé . N. N. elvtársnő, a kölesdi földművesszövetkezet tagja hozzánk intézett leveléből idézünk, amelyre a választ is ezúton adjuk meg, re mélve, hogy több hasonló »betegségbe« eső földművesszövetkezetnek is »kigyógyulást« fog hozni. »A kölesdi földművesszövetkezet taggyűlésén végighallgattuk a beszámolót. Annak ellenére, hogy sok probléma foglalkoztatja a tagságot, az elhangzott beszámolóhoz, felvetésekhez és bejelentésekhez mégsem szólt hozzá senki. Ez Rö- lesden még nem is fordult elő egy szer sem. Végre az elnöklő vezetőség egy hozzászólást mégis »kikö- nyörgött« a tagságból. A felszólaló azt kérte, hogy a földművesszö vetkezet televíziót állítson fel azért, hogy a tagság a televíziós rádió műsorát élvezhesse. Több hozzászólás nem lévén, a taggyűlés elnöke válaszolt és egyben kérdést tett fel szavazásra: »A nyereségrészesedést, ki nem akar ja benthagyni a televízió megvásárlására, az kézfeltartással szavazzon« —, persze ellenszavazat nem volt. Helyes volt-e ez az eljárás? — kérdi N. N. kölesdi tagtársunk. Ma a huszadik század mindent gépesítő korszakában a népi hatalom teremtette lehetőségele kihasználásával minden dolgozó igyekszik könnyíteni munkáján. így aztán a most folyó köz- és küldöttgyűléseken gyakran fordulnak elő a vásárlási és értékesítési visszatérítéseié felajánlásával kapcsolatban egészségtelen, a szövetkezeti demokráciát és a tag ság jogait sértő jelenségek. A föld művesszövetkezetek igazgatóságai, elnökei — ismétlem — kényelmi okokból több helyen arra törekszenek, hogy egész évi részjegybefizetési előirányzatukat a köz- és küldöttgyűléseken egyetlen határozattal — a visszatérítések nem egyszer kierőszakolt, kollektív felajánlásával — oldják meg. Ezzel ellentétben a megtartott gyűlések tapasztalatai azt is igazolják, hogy a földművesszövetkezetek vezetőségeinek többsége helyesen mozgósítja a tagságot a föld művesszövetkezeti sajáterő növelésére, a különböző létesítmények megvalósításában anyaggal, munkával, pénzzel való részvételre. Azt továbbra is helyesnek tartjuk és szorgalmazni kell, hogy a tagság — egyéni felajánlás útján — az egyes földművesszövetkezeti beruházásokhoz hozzájáruljon. Te hát visszatérítések ilyen kollektív felajánlását — akár részjegybefizetési előirányzat teljesítése érdekében, akár más célból történik —, minden földművesszövetkezet szün tesse meg és csak olyan felajánlásokat fogadjanak el, amit az illető tag egyénileg tett és amit a vásárlási és értékesítési visszatérítés kifizetésekor a földművesszövetke zet pénztárába visszafizet. A kölesdi taggyűlésen a megjelent tagság az össztagságnak mintegy 33 százalékát tette csak ki. A valamilyen okból meg nem jelent tagok helyett határozni ilyen kérdésben nem lehet, de még a je lenlévők is csak egyéni felajánlást tehetnek. Nem volna egész a válasz azon bán, ha nem tennénk mérlegre a kérdést minden részletében. Az egy főre eső visszatérítés nem olyan nagy összeg, amelynek nélkülözése létproblémát okozna, a földművesszövetkezetek bármelyik tagjának. Viszont, ha televíziós készülék, vagy egyéb vásárlását helyesli a földművesszövetkezet tagsága, kiindulva abból, hogy azt személy szerint élvezni fogja a későbbiek folyamán, akkor ne »krajcároskodjunk«, az említett összeget jegyezzük le célrészjegyként, hogy ezzel is erősítsük a földművesszövetkezet anyagi bázisát, hogy ezzel is közelebb kerüljünk az anyagi érdekeltség gondolatához és még közelebb az ügyek kollektív intézéséhez. BALSAI LÁSZLÓ Ezzel is védjük export lehetőségeinket (Folytatása) Ma már nem számít kártevőnek, de 25—30 évvel ezelőtt még katasztrofális jelentőségű volt, kiváltképpen rendszeresen metszett almafákon, mert előszeretettel telepszik a friss sérülések helyére. A továbbterjedést nyaranta több ízben fejlődő szárnyas alakjai segítik elő. Ma az a helyzet, hogy ezek révén átmenetileg megjelenik új fertőzési helyeken és nyár közepén hajtásokon, törzsön aggasztó mértékben kivirágozhatik a tetű jelenlétét eláruló fehér viaszbunda. Mindez azonban július végétől rohamosan tűnik el. Oka a vértetű fürkész, amelyet a huszas évek második felében hoztak be Közép-Európa Kiváló üzem a MÉK többi országába, így Magyarországra is, de elterjedt, ettől függetlenül is egyik országból a másikba és ma már mindenfelé megtalálható. Elterjedése óta a vértetű-kérdés elvesztette fontosságát és ma már almafáink megélnek a vértetűvel anélkül, hogy komolyabb hátrányuk lenne miatta. Védekezés: védekezésre rendszerint nincsen szükség, mert a \ értet ű fürkész a nyár második felében rohamosan fölébe kerekedik és még mielőtt komolyabb bajt kiválthatott volna, elpusztítja. Ha mégis aggodalomra adna okot a vértetű kora nyári szaporodása valahol, úgy. közönséges terpentinnel való ecseteléssel lehet a vértetű fészkeket elpusztítani. Az almamoly. A magyarországi almatermesztésnek kétségtelenül legnagyobb kártevője az almavnoly, amely kivált száraz évjáratokban — hazánkban ' pedig az esetek nagy többségében száraz évek járnak — rendkívül súlyos mértékben károsítja meg a gazdasági életet, ha ellene rendszeres munkával fel i.em lépünk. Maga az a hatalmas anyagi és munkaköltség, amelyet állat miatt a védekezés érdekében be kell vetni, is felér egy komoly kártétellel. Az almamoly miatt évről évre rákényszerülünk a védekezéseket elvégezni és e védekezések nélkül nincsen eredményes almatermesztés. (Folytatás következik.) A Tolna megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ az 1958. második félévi munkaversenyének értékelése alapján a SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége együttes határozata alapján másodjára is elnyerte a kiváló címet. A MÉK felvásárlási tervének mennyiségi teljesítése az alábbiak szerint alakult: Zöldség-gyümölcs cikkcsoportnál 91,3 százalék, egyéb cikkcsoportnál 219,4 százalék, együttesen pedig 136,9 százalék a teljesítés. A Hungarofuct« Vállalattal kötött szerződésekben eszközölt export szállítások az alábbiakban alakultak: Zöldség-gyümölcs cikkcsoport 468,1 százalék, egyéb cikkcsoport 204,2 százalék, együttesen a tervet 277,2 százalékra teljesítették. A MÉK így az elmúlt év második felében dicséretes munkát végzett, amelyért méltán kapták meg országosan az elismerő oklevelet.
