Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-30 / 100. szám

1959. április 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A kommunizmus csúcsai felé Á szovjet emberek életszínvonala A Szovjetunió hétéves tervében az ipari és mezőgazdasági termelés óriási emelkedésének az a célja, hogy ezzel a megnövekedett terme­léssel minél tökéletesebben kielé­gítsék a szovjet nép anyagi és kul­turális szükségleteit. A szovjet gaz­dasági élet fejlődése az életszínvo­nal emelésének van alárendelve. A szovjet gazdasági fejlődés elvá­laszthatatlanul összefügg a szovjet nép életszínvonalának a fejlődésével és emelkedésével. Az életszínvonal legjellemzőbb mutatója a nemzeti jö vedelem alakulása. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a terv hét esz­tendejében 62,—65 százalékkal fog növekedni. A nemzeti jövedelemnek mintegy háromnegyed részét képezi a Szovjetunióban a fogyasztási alap, tehát az a rész, amely a dolgozók anyagi és kulturális szükségletkielé­gítését — azaz: életszínvonal emel­kedését szolgálja. A munkások és a kolhozparasztok reáljövedelme en­nek alapján 40 százalékkal emelke­dik a hétéves tervben. A reáljövedelem emelkedését egy részt a fogyasztási cikkek árleszállí­tása, másrészt a bevételek emelkedé­se okozza. A Szovjetunióban a hét­éves tervben nagyarányú árleszállí­tásokat és béremeléseket foganatosí­tanak. Leginkább a legalacsonyabb fizetéseket rendezik. A legalacso­nyabb fizetési kategóriákban a dol­gozók munkabére 80—90 százalékkal emelkedik a hét év alatt. A jövedelem növekedését szolgál­ja az a világraszóló irányelv is, amely előírja, hogy a legközelebbi években a Szovjetunióban minden­nemű adót eltörölnek. Ilyen gazda­sági intézkedést a kapitalizmus vi­szonyai között még elképzelni is le­hetetlen. Az életszínvonal emelését szolgál­ják a kollektív használatra rendelt szociális és kulturális intézmények. A Szovjetunióban a hétéves terv idő szaka alatt nagymértékben növeked­nek a szociális és kulturális jut­tatások. Társadalombiztosítási jut­tatásokra, segélyekre, nyugdíjakra, ösztöndíjakra, ingyenes oktatásra, orvosi ellátásra, fizetett szabadságra, bentlakásos iskolákra, óvodákra, bölcsődékre, szanatóriumokra, üdü­lőkre a jelenlegi évi 215 milliárd ru bel helyett a hétéves terv végére évi 360 milliárd rubelt fognak fordítani. Ezekből a juttatásokból egy-egy dol­gozóra a hétéves terv végére évi 3800 rubel jut. Ezenkívül további 360 milliárd ru bel szolgál majd a lakosság egész­ségvédelmének megjavítására. Tehát: a szovjet nép életszínvona­lának növekedését nemcsak az egy főre eső közvetlen jövedelmek idé­zik elő, hanem azok a hatalmas ösz- szegek is, amelyek a kollektív hasz­nálatra rendelt szociális és kulturá­lis létesítményekben és intézmé­nyekben öltenek testet. Az életszínvonal növelésének ez a formája egyre nagyobb jelentőségű a kommunizmus építésében. Hiszen minél tökéletesebb lesz a dolgozók kollektív ellátása, annál kevésbé lesz' jelentősége az egyéni jövedel­meknek. A szocialista elosztás mun­kaszerinti formáját ezen az úton: a társadalmi ellátás és szolgáltatások növekedése és ingyenessége folytán váltja fel a szükségletek szerinti elosztás kommunista formája. A szovjet emberek életszínvonalá­nak emelése szorosan összefügg a nehézipar elsődleges fejlesztésével. A nehézipar a termelés gépesítésé­nek az alapja. A gépesítés váltja fel az emberek kézimunkáját s így nem csak könnyebbé és magasabbrendű- vé teszi a munkát, hanem emellett még a munkaidő lényeges lecsök­kentését is lehetőve teszi. A Szov­jetunióban éppen a nehézipar nagy­arányú fejlesztése és ennek követ­keztében a gépesítés széleskörű ki- terjesztése teszi lehetővé azt, hogy a hétéves tervben áttérhessenek a heti 30—35 órás munkahétre, a heti Vét munkaszüneti napra. így a Szov jetunióban heti két pihenő nap lesz és a munkanapokon 6—7 órás mun­kaidő. Óriási vívmány ez! Az ember ha­talmát látjuk ebből a termelési esz­közök felett. Az ember a szocializ­musban és a kommunizmusban sa­ját felszabadítására használja fel a termelőerők fejlődését. így találko­zik az objektív szükségszerűség: a termelőerők fejlődése, az emberi akarattal: a jobb, a tökéletesebb, a szabadabb életformával. A munkaidőnek ez a lecsökkenté­se nem a jövedelmek csökkentésé­vel, hanem ellenkezőleg: a jövedel­mek növekedésével jár együtt. Ez a tény az életszínvonalnak* soha nem j I látott magaslatát jelenti. Olyan ma­gaslatokat, amilyeneket csak a ki­zsákmányolástól mentes emberek, kollektiven összefogva: a társadalmi tulajdon alapján tudnak elérni. — is—os — HÍREK — AZ ALSÓNYÉKI DÓZSA NÉ­PE TERMELŐSZÖVETKEZET tag­jai felismerték a műtrágyahaszná­lat jelentőségét, amit bizonyít az is, hogy az idei év tavaszán csak fej­trágyaként 600 mázsa pétisót hasz­náltak fel. — TOLNA MEGYE sok községé­ben több évre előre megszavazták a községfejlesztési hozzájárulást, így lehetővé válik olyan helyi jel­legű, közérdekű beruházások meg­valósítása, amelyekhez a pénzt egy évi községfejlesztési hozzájárulásból nem tudnák biztosítani. Tíz község­ben három évre, 50 községben négy évre, 9 községben pedig öt évre sza­vazták meg a községfejlesztési hoz­zájárulás mértékét. — VÁLTOZNAK AZ IDŐK — vál toznak a lábak. A túlhajtott moto- rizálás következtében az amerikiak- nak nem egyforma hosszú a két lá­ba. Amerikai ortopéd orvosok ta­nulmányai kimutatták, hogy a la­kosság 60 százalékának a jobblába rövidebb, mint a bal; 32 százaléknál a jobbláb a hosszabb és 8 százalék­nak egyforma hosszú a két lába. i— A BÁTASZÉKI BÜZAKA- LÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZET­BEN idénybölcsődét állítanak fel a nyárra. A bölcsőde költségeihez az állami fedezet mellett a termelőszö­vetkezet is jelentős mértékben hoz­zájárul. Mintegy hatvan gyermeket tudnak elhelyezni majd a szövetke­zet tagjai a bölcsődében. A katedráról a termelőszövetkezetbe Miután a hintó előállt, Géza bá­csi éveit meghazudtoló fürgeséggel az ülésben terem és irány a határ. Az agronómus, a tengelici Petőfi Tsz közel 4000 holdas határába megy nap mint nap, hogy elvégezze az óráról-órára kiszabott ellenőrzést. Olyan otthonosan mozog a tengelici parasztok kollektív gazdaságában, mintha ott töltötte volna el azt a harminc esztendőt, ami pályája kez­dete óta eltelt. Pedig dehogy. Két hónappal ezelőtt még a Pálánki Me­zőgazdasági Szakiskolában a kated­ráról magyarázta tanítványainak, amit tudni kell egy agronómusnak. De mert a közös gazdálkodásra szö­vetkezett tengelici parasztoknak nagytudású, gyakorlott agronómus- ra volt szükségük, megkérték, hogy vállalja el ezt a funkciót. — Nem volt lelkierőm ahhoz, hogy nemet mondjak. Pedig nagyon nehezen váltam meg Palánktól. Min denki Géza bácsija voltam a pusz­tán, szerettek a tanulók is, meg a dolgozók is, én viszont szerettem őket. Mégis eljöttem. Ha szerény tudásommal elősegíthetem a ter­melőszövetkezet fejlődését, miért ne tenném meg. Hosnyánszky János, az elnök a szakkérdésekben mindig kikéri a véleményemet. Ha valamilyen taná­csot adok, meghallgatja és meg is valósítja. A szövetkezeti tagok is úgy dolgoznak itt, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. őszin­tén mondom, hogy sajnáltam ott­hagyni az iskolát, de nem bántam meg. Most már éppúgy szeretnek itt is, mint Palánkon szerettek. Las­san itt is mindenki Géza bácsija le­szek — mondja a szövetkezet új­donsült agronómusa. —• A gazdálkodást illetően van­nak-e elképzelései itt a szövetkezet­ben? — kérdeztük. —• Kérem itt nem egy ember aka- \ rata érvényesül. Nálunk a közgyű­lés által meghatározott tervek van­nak. Ami engem illet, kötelességem nek tartóm, hogy amit tudok meg­tegyem a tervek teljesítése érde­kében. Egyéni elképzeléseim van­nak. Javaslom majd a vezetőségnek és a tagságnak, hogy azokat a lel­öregedett szőlőket, amelyek a közös nek nem sok hasznot biztosítanak, vágjuk ki, helyettük telepítsünk gyümölcsösöket, mert ez többet jö­vedelmez. Van a szövetkezetnek több olyan földterülete is, ami egy haj­szállal jobb csak a futóhomoknál. Ezeken a területeken belátható időn belül erdőket telepítünk majd — adta meg a választ. Az agronómus határnézésre in­dult, mi pedig tovább folytattuk a beszélgetést Hosnyánszky Jánossal, a termelőszövetkezet elnökével. — Olyan szüksége van a mi gaz­daságunknak Géza bácsi szaktudá­sára, lelkiismeretes munkájára, mint vaknak a látásra. Amiért eljött hoz­zánk, hálásak vagyunk neki. Nem­csak három évtizedes gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező agronómus, de egyben olyan embert is kapott személyében a szövetkezet, aki éri mindenki nyelvén, megtalálja a kul­csot az emberek szívéhez. Varga Gé­zát azon túlmenően, hogy tisztelik, szeretik is a szövetkezeti tagok, mert mindenkihez van egy-két ked­ves szava. Meg is becsülik őt. Min­denkor megadjuk neki, az idősebb­nek, a tapasztaltabbnak kijáró tisz­teletet, — mondotta beszélgetés köz­ben a szövetkezet elnöke. — A PALÁNKI MEZŐGAZDASÁ GI TECHNIKUM diákjai május 7-én tartják ballagásukat. Ezen a napon lesz a KISZ-szervezet zászlóavató ünnepsége is. — MILYEN CIPŐT VISELJEN A JÓ FŐNŐK? Egy francia államhiva­tal vezetője osztályán különböző re­formokat tervezett és szívélyes kap­csolatot akart teremteni munkatár­saival. Működése elején összehívta hát a személyzetet és bejelentette, hogy panaszládát rendszeresít, amely be mindenki név nélkül bedobhatja óhajait és ötleteit. Másnap már a következő cédula feküdt a panaszlá dában: »Kérjük az igazgató urat, hogy az irodában semmiesetre se vi­seljen gumitalpú cipőt!« — A MÁZAI NŐTANÁCS a kö­zelmúltban 300 forintot küldött a fóti Gyermekváros javára. A koráb­ban küldött összegekkel együtt a má zai nőtanács összesen 4700 forinttal járult hozzá a fóti Gyermekváros felépítéséhez. — SZIRMAY: MÁGNÁS MISKA című operettjét mutatta be tegnap este az Állami Faluszínház Szek- szárd város közönségének. — AZ APARHANTI FELSZABA­DULÁS TERMELŐSZÖVETKEZET­BE is igen sokan beléptek az idei év folyamán. Az új belépők a szö­vetkezetnek eladott állataik után 138 000 forintot fizettek be a közös alapba. Illegális emlék Az asztalosműhely egyik rako­dóján különleges alakú ládát pil­lantottam meg. — Hát ez mi célt szolgál? Fisch Dezső bácsi hosszasan né­zi a különös alakú »ládikót«, az­tán tünődve mondja. — Ez bizony már semmi célt nem szolgál... Ma már csak em­lék. De egykoron nagy és nemes cél szolgálatában állt. Miközben beszélt, odalépett a rakodóhoz, levette a különös ládi- kót és felnyitotta a tetejét. Elámultam. A láda belsejében rádiókészüléket pillantottam meg. Dezső bácsi kérdése zökkentett ki az ámulatból. — Tudja ki szerkesztette ezt a készüléket? — A paksi kútásó Szabó, akit ötvenhatban .az ellenforradalmá­rok téglával agyondobáltak. Igen. Ő készítette szegény a háború alatt. Dezső bácsi ujjával a rádió bel­sejébe mutatott. — Látja ott azt a kis bemélye­dést, odaraktuk a tekercset. Két­féle tekercset lehetett oda beillesz teni. Ha Moszkvát akartuk hall­gatni, akkor mindig a rövidhullám hoz szükséges tekercset illesztet­tük be. — Hogyan, talán Get jen ben volt illegális pártsejt a háború alatt? — Igen, volt. — És hogyan tartották a párt felsőbb szerveivel a kapcsolatot? — Hogyan? — A Racsmány elvtárson ke­resztül, akinek Csámpán volt egy kis üzlete, s hozzá feltűnés nélkül bejuthatott az összekötő, aki Pest­ről hozta a békepárt röplapjait. — Ki volt az összekötő? — Egy paksi származású hajós­ember. — És milyen tevékenységet fej­tett ki a sejt? Dezső bácsi egy félig kész ho­kedlira ült, felemelt a padlóról egy gyalúforgácsot, s miközben a kör­mével tépdesni kezdte a forgá­csot, újból beszélni kezdett. — A fiamnak volt egy száz köb centis kis motorja, azzal szokott elindulni »anyagért« Csámpa-pusz tára. Aztán másnap reggelre ha volt »anyag«, akkor röpcédulák je lentek meg a gerjeni utcákon. Kellemetlen Kérdéseink ték világítással ellátni, ugyanakkor, amikor a nézőteret hat reflektor is megvilágítja? — Hajlandó-e végre radikális in­tézkedések foganatosítására utasíta­ni a városi gyepmestert a szekszár­di városi tanács? Kedden reggel fél nyolc órakor a hármashídnál majd­nem súlyos szerencsétlenséget oko­zott egy kóborkutya. Egy kerékpár elé futott, a kerékpáros felbukott, a nála lévő két kanna tej tartalma ki­ömlött s a póruljárt kerékpáros még sokáig borogathatja a testén lévő kék foltokat. — Mikor gondoskodik a szekszárdi mozi vezetősége arról, hogy necsak férfiaknak álljon rendelkezésükre WC, hanem a nőknek is? * VÁLASZOK MÜLTHETI KÉRDÉSEINKRE: A Vendéglátó Vállalat levelében a szekszárdi büfé kifli és zsemleellá­tottságával kapcsolatban többek kö­zött a vállalaton kívülálló okokra is ■ hivatkozik, amit el is lehet fogad­ni. Egyetértünk levelükkel és ezért közöljük befejező részét: »Bírálatu­kat elfogadtuk, a jövőben az eddigi­nél bizonyos mértékben nagyobb számú rendeléssel kívánunk javíta­ni a helyzeten, de továbbra is fenn­áll annak a lehetősége, hogy a nap minden szakában nem tudunk pék­süteményt árusítani annál inkább sem, mivel ezt az erre hivatott szak üzlet sem tudja biztosítani.« A Megyei Bíróság épülete tatarozó sának ügyében választ nem kap­tunk kérdésünkre, ellenben a kér­dés megjelenése után való napon elkezdték a munkát. Bennünket ez kielégít, akár válasznak szánták, akár csak egyszerűen hozzákezdtek, mindegy, fontos, hogy szépül az épü­let. Többi kérdésünkre eddig nem ér­kezett válasz. így ezeket a kérdése­ket kénytelenek vagyunk eljuttatni az illetékesek felügyeleti hatóságai­hoz. • • • Persze ne gondolja ám, hogy so­kat kaptunk belőlük. Húsz-har­minc, vagy ötven darabnál többet soha nem tudtunk szerezni... A vé­ge persze az lett, hogy vigyázat­lanság miatt lebuktunk. — Lebuktak? Hogyan? — Itt a műhelyben szoktunk összejönni, hogy meghallgassuk Moszkvát. A híreket persze, amit Moszkva mondott, másnap már az egész falu tudta. Amíg mi a rá­diót hallgattuk, a feleségem a ke» rítéshez lapulva őrködött. Egyről azonban megfeledkeztünk. Még­pedig arról, hogy a kertben is fel­állítsunk egy figyelőt. Pedig erre is szükség lett volna. Ugyanis az én udvarom »átjáró udvar«, s van neki egy hátsó bejárata is a kert felől. — Na, és? — És egy szép napon arra riad­tunk fel a nagy rádióhallgatásból, hogy valaki a műhely ablakot ko­pogtatja. És mit gondol ki volt a váratlan vendég? — A Mádi Kovács Dénes, Ger- jen tizenkilences hóhéra. A hátsó bejáraton jött be az udvarba és amikor ajtót nyitottunk előtte, nagy gúnyosan csak annyit mon­dott: »Na, beszélgetnek, beszél­getnek.« — Aztán gyorsan követték egy­mást az események. Tábori csend őrök jelentek meg a faluban. En - gém deportáltak. A sejt tagjait, Kovács Lajost, Nyirati Istvánt, Beda Sándort, idős Házi Józsefet és Mező Istvánt letartóztatták. A tizenkilences Nyirati István bá­csit egy szögletes vassal nyomorék ká verték a csendőrök. A letartóz­tatottakat megkettőzött őrizet mel­lett Tolnára szállították. Onnan pedig Pécsre akarták tovább vinni őket a katonai rögtönítélő bíró­ság elé. De erre már nem volt ide­jük. Pécset elfoglalták a szovjet csapatok és pár napon belül meg­nyitották a tolnai tömlöc ajtaját is. A sejt tagjai kiszabadultak. Nekem is sikerült hazajutnom a deportálásból. És amióta az első szovjet katona átjött a Dunán, az­óta a régi, illegális harcosok mel­lett a fiatal kommunisták lelkes csapatát is sikerült felnevelnünk Gerjenben. (HAYPÁL) £ — Mi az oka annak, hogy évek ► óta tervezik a régi Megyeháza kert­ijének rendbehozását és megnyitá­► sát, de minden évben csak terv ma- f rád és az idén se látszik semmi haj­landóság arra, hogy átadják a vá­► ros közönségének? Pedig egészen ke ► vés munkával, szinte jelentéktelen f költséggel a város legszebb parkjá­évá lehetne varázsolni, amelyet fel­kereshetnének a friss levegőt ked­velők a nappali órákban. f — Mi az oka annak, hogy a decsi ►vasútállomás forgalmi dolgozói mit ►sem törődve a balesetvédelemmel, £ április 12-én elindították a délután ► 17.40 órai vonatot anélkül, hogy ar­► ra az utazni kívánók nagy része fel-, ►szállt volna. Kis híján és Fortuna f istenasszony kegyén múlott csupán, ► hogy senkit nem ért szerencsétlen­► ség. ► ► — Ki a hibás abban, hogy a szek­szárdi szabadtéri színpad javítása és £ építése során a színpadot elfelejtet­E HETI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents