Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

* , rónyv t8T SzeT»essy u ^ t AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK í * nemwM MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA IV. évfolyam, 68. szám. ARA: 50 FILLÉR Szombat, 1959. március 21. Az országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe Iktatta a Magyar Tanácsköztársaság dicsé emlékét Az országgyűlés a Magyar Ta­nácsköztársaság 40. évfordulója al­kalmából pénteken délután ünnepi ülésre ült össze. Előtte az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága ülésezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanácsköztársa­ság emlékének törvénybe iktatásá­ról szóló törvényjavaslatot egyhan­gúlag elfogadta és az országgyűlés­idnek elfogadásra ajánlotta. Előadóul dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó üléste­rem képviselői padsorai. A föld­szinti páholyokban a Tanácsköztár­saság évfordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tagjai foglal­ta k helyet. Résztvett az ülésen a Ta nácsköztársaság harcainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ünnep alkalmából hazánkba érke­zett ‘külföldi veterán küldöttségek tagjai is. A karzatokon az üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei foglaltak helyet. Három óra után né hány perccel nagy taps közben lép­tek az ülésterembe a párt és a kor­mány vezetői. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Mik lós, az MSZMP Politikai Bizottságá nak tagjai, Komócsin Zoltán és Ne­mes Dezső az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagjai, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai kép viseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg; s kö­szöntötte a jubileumi ülésen részt­vevő baráti népek párt- és kormány küldöttségeit, akik velünk együtt emlékeznek meg a dicső Tanácsköz­társaságról. Rónai Sándor elnök ezután beje­lentette, hogy az ünnepi ülés napi­rendjén a Magyar Tanácsköztársa­ság emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslat szerepel, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be. Dr Münnich Ferenc beszéde Tisztelt Országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges har­cok emlékét, a Magyar Tanácsköz­társaság megalakításának évforduló­ját ünnepeljük — kezdte beszédét a inisztertanács elnöke. A szocializ­mus az elmúlt negyven év harcaiban világformáló erővé nőtt. Bebizonyí­totta fölényét a kapitalizmussal szem­ben, s napjainkban már mint győzel­mes világrendszer a Föld területének egyharmadán valósul meg. — A szocializmus előretörésének vagyunk tanúi hazánkban is — mon­dotta a továbbiakban. Népünk, tá­maszkodva a proletariátus nemzet­közi szolidaritására, úrrá tudott len­ni az ellenforradalom okozta nehéz­ségeken, s a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével határozottan, in­gadozásoktól mentesen építi a szocia­lizmust. Szocialista építő munkánk meggyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, me­lyekért már negyven évvel ezelőtt is 3 küzdött. A Kommunisták Magyarországi Pártja célul tűzte ki a Tanácsköz­társaság kikiáltását, mely felszámol­ja a tőkések és a földbirtokosok ha­talmát, végrehajtja a társadalom szocialista átszervezését, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szovjet-Oroszországgal, s a szocialis­ta haza védelmében függetlenségi har cot hirdet az antant-imperializmus ellen. A Kommunisták Magyarországi Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy 1919 március él­ének előestéjén maga a burzsoá­zia is kénytelen volt beismerni, hogv Magva rországon más hata­lom nem lehetséges, mint a mun­kásosztály hatalma. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büszkesége, hogy az oroszországi Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után a világon má­sodikként emelte állami és társadal­mi renddé a szocializmust. Történelmünkben először negyven évvel ezelőtt vette birtokába a ma­gyar nép a fő termelési eszközöket, s hajtotta végre kizsákmányolóinak kisajátítását. A súlyos gazdasági hely zet ellenére, a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Bevezették az ipar­ban a nyolcórás munkaidőt, alkal­mazták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről és az anyákról. A dolgozó tömegek és nemzetünk felemelkedésének minden igaz híve lelkesedéssel és segítőkészséggel üd­vözölte a kibontakozó nagyszerű kor­szakot. A dolgozó tömegek 1919 ápri­lisában, történelmünk első, valóban szabad, általános választásán elsöprő többséggel tettek hitet a néphatalom mellett. A Magyar Tanácsköztársaság nem­csak népünk történelmének legszebb hagyományait folytatta és fejlesz­tette tovább, hanem része volt a csak­nem az egész világot átfogó nagy for­radalmi fellendülésnek is, mely , a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmével vette kezdetét. A világ öntudatos munkásai és dol­gozói örömmel és bizakodással fogad­ták a Magyar Tanácsköztársaság megszületését. „Az egész világon a munkásosz­tály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll — írta ekkor Le­nin a magyar munkásoknak. A magyar forradalomnak különösen nagy hatása volt a szomszéd orszá­gokra. A Magyar Tanácsköztársasá­got hamarosan követte a Bajor Ta­nácsköztársaság, majd a Szlovák Ta­nácsköztársaság megalakulása. A csehszlovák, román, délszláv és oszt­rák munkások közül mind többen követelték vezetőiktől az orosz és a magyar példa követését. Többen kö­zülük fegyverrel is harcoltak a Ma­gyar Tanácsköztársaságért. A Magyar Tanácsköztársaság sza­kított a magyar uralkodó osztályok sovinizmusával és imperialista törek­véseivel. A nem magyar nemzetiségű ál­lampolgárok a Magyar Tanács­köztársaságban minden tekintet­ben egyenlő jogokat nyertek és a tanácshatalom kinyilatkoztatta, hogy nem kíván más népeket el­nyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Ta­nácsköztársasághoz csatolni. Az antanthatalmak kénytelenek voltak még nagyobb erőket összpon­tosítani a Duna-völgyében magasra csapó forradalmi láng elfojtására. Segítségükre volt ebben nemcsak a bukott uralkodó osztályok ellenfor­radalmi és hazaáruló tevékenysége, hanem a kezükre játszó, megalkuvó revizionisták, reformisták proletár- diktatúrát bomlasztó osztályárulása is A Tanácsköztársaság leverése még súlyosabb nyomorúságba taszította a nemzetet, mint amilyenben azelőtt élt. Az országot ismét a földesurak és tőkések vadászterületévé, a három­millió koldus országává változtatta, vad fasiszta politikai rendszert te­remtett. A Tanácsköztársaság külső erővel történt leverése ellenére — történel­mi fordulatot hozott. A Tanácsköz­társaság óta más lett a munkásosz­tály és más lett a burzsoázia is. A munkásosztály saját tapaszta­lataiból tanulta meg, hogy tudja az országot vezetni és kormá­nyozni a burzsoázia nélkül, hogy nemcsak megérti történelmi fela­datát, hanem képes is a hatalom megragadására, az ország kor­mányzására, a nép vezetésére. A történelmi tapaszra la ?*?rő és biza­lom forrása volt a Horthy-fasizmus idején. De más lett a burzsoázia is, abban az értelemben, hogy tapasz­talhatta: hatalma nem örök, a ma­gyar munkásosztályban van erő, el­szántság és képesség, hogy megdöntse a kapitalizmust és saját kezébe ve­gye sorsának irányítását. A proletárforradalom nemzetközi útja győzelmes út. De ezt az utat át­meneti vereségek és visszaesések is kísérik. A kommunisták követték Engels tanácsát, melyet valamikor az 1848-as forradalmak leverése után adott a forradalmi szocializmus har­cosainak: „Ha egyszer levertek ben­nünket, nem tehetünk egvebet, mint megint kezdjük elölről. És az a va­lószínűleg igen rövid pihenő, amelyet az első felvonás vége és a második felvonás kezdete között kaptunk, sze­rencsére időt ad nekünk egy nagyon fontos munkára, megvizsgálni az oko kát, amelyek elkerülhetetlenné tet­ték mind az utolsó felkelést, mind annak balsikerét.” A kommunisták pártja így járt el. Okult és okul a Tanácsköztársa­ság hibáiból is, de tudja, hogy 1919-nek elsősorban nem hibái voltak, hanem nagy történelmi tettei és éppen e nagy történelmi tettek tanulságait vonta és vonja le. A Tanácsköztársaság történetéből megtanultuk és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály ereje mindenekelőtt a proletár nemzetkö­ziség ereje. A Magyar Tanácsköztár­saság az októberi forradalom hatá­sára jött létre. Születésénél azok a Kun Béla vezetésével hazatért kom­munisták bábáskodtak, akik Lenin iskolájában, az októberi forradalom és a nolgárháború tapasztalataiban kanták az első leckéket a munkás­osztály felszabadításának tudományá­ból. A nemzetköziség jelentőségére tanít a Tanácsköztársaság leverése is. A Tanácsköztársaság történetéből megtanultuk és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály felszabadításá­nak kulcsa: a kommunista párt vezető szerene. a párt és a nép összeforrottsága. Magyarországon 1918 novemberében alakult meg a kommunista párt és 1919. március 21-én már kikiáltották (Folytatás a 2. oldalon.) FELEDHETETLEN N egyven esztendővel ezelőtt, 1919. március 21-én öröm­mámorban ünnepelt az ország dől gozó népe, hosszú, áldozatos har­cának nagyszerű győzelmét ünne­pelte. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom után a magyar pro­letariátus volt az, amelyik erős marxista, leninista pártja segítsé­gével megdöntötte a tőkés társa­dalmi rendet, megvalósította a pro letárhatalmat. A párt vezetésével jutott el a magyar proletariátus a hatalomig. Békés úton győzött a magyar proletárdiktatúra. 1849. után hetven esztendőnek kellett elmúlnia, hogy hazánk ismét a nemzetközi haladás élvonalába ke rülhessen. 1919-ben Szovjetoroszország mel lett Magyarország volt az az or­szág, amelyik a nemzetközi élet középpontjába került. Felénk for­dította szerte a világon tekintetét barát és ellenség. Félelem töltötte el a nemzetközi reakciót a ma­gyar események láttán, hiszen Eu­rópa szívében lángolt fel a szocia­lista forradalom, amelyről azt megelőzően ők csak úgy beszéltek, hogy orosz sajátosság, ilyen forra­dalmat nem képes, de nem is akar csinálni egyetlen úgynevezett »művelt« európai nemzet semn. Keserű csalódás volt részükre a magyar példa, amely fényesen bi zonyította, hogy a szocialista for­radalom nemzetközi érvényű, s előbb vagy utóbb, de eljut ide minden elnyomott nép. Felénk tekintett a világ proletariátusa, s a magyar sikerek új harcra lelke­sítették őket. A lengyel kommu­nista párt 1919. márciusában a magyar proletárdiktatúra győzel­me alkalmából a többi között eze­ket foglalta határozatba: »A magyar proletárdiktatúra pe dig új tüzet gyújt minden szom­szédos ország munkásainak szí­vében. Egyre nehezebb lesz ezen országok burzsoáziája és azt támo­gató koalíció számára az ököllel és szuronnyal való kormányzás, egyre világosabb lesz a proletariá­tus előtt, hogy a szovjet kormány­zat a forradalmi munkásmozga­lom elkerülhetetlen természetes következménye és a szocializmus . egyetlen lehetséges útja*>. A magyar proletariátus lépten- nyomon találkozott a szomszédos népek rokonszenvének megnyilvá­nulásaival, s amikor intervenciós csapatok törtek a fiatal proletár­államra, akkor a magyar vörös hadsereg egységeiben ott küzdöt­tek az oroszok, románok, csehek, szlovákok, lengyelek, németek, ju- goszlávok, osztrákok is. Mindez azt mutatja, hogy a magyar pro­letariátus magasra emelte a nem­zetközi haladás vörös zászlaját, s e zászló alatt tömörült Közép Eu­rópa proletariátusa. E zászló alatt vonuló felszabadító seregek meg­jelenése tette lehetővé, hogy Szlo­vákiában is június 16-án kikiált­sák a Szlovák Tanácsköztársasá­got. A Magyar Tanácsköztársaság léte nagymértékben megzavarta a nemzetközi reakció tervét, amely nek minden számítása az volt, hogy fegyverrel szétzúzza az orosz proletárdiktatúrát. Az orosz front ra küldött egységek egy részét el kellett vonni és felhasználni az új szellemű magyar hadsereggel szemben, amely fényes diadalo­kat aratott az álig felfegyverzett betolakodók felett. A magyar pro­letariátus saját testével fedezte, védte az orosz testvérek harcát. Minden zászlóalj, hadosztály, amelyet az orosz front helyett Ma gyarországon kellett harcba vetni, jelentős segítséget adott az élet­halál harcát vívó orosz népnek. S zázharminchárom napig állt fenn, dacolt a nemzetközi reakcióval a Magyar Tanácsköz­társaság,- s ebből is alig három hét volt, amikor békés életet élhetett. Óriásiak voltak a nehézségek, de még hatalmasabb a lelkesedés, amely leküzdve sok-sok akadályt, maradandót alkotott. Nemcsak egy történelmi korban, de egy ember életében is rövid idő a 133 nap. Mégis ennyi elég volt arra, hogy egy egész történelmi kort halad­jon előre a magyar nép. A tanács hatalom első intézkedései között találjuk az ipari üzemek államosí­tását és a kereskedelem köztulaj­donba vételét, a bankok szociali­zálását, a földbirtokok állami tulaj donba vételét. A magyar proleta­riátus kisajátította egykori elnyo­móit, s megindult a kizsákmányo lásmentes társadalom felépítésé­nek útján, a szocializmus felé. Amíg az ellenséges osztályok­kal szemben a kisajátítást hasz­nálta, addig a szövetséges osztállyal szemben a meggyőzés, a türelem politikáját alkalmazta. Szövetségesének, az agrárproletá­roknak — állami irányítás mellett — a szövetkezés útját javasolta, s egymás után megalakultak az ál lami tulajdonban lévő nagybirto­kokon a termelőszövetkezetek. Ha tósági üzemekbe (értsd szövetkeze tek) tömörült a kisiparosság egy- része is. A munkás-paraszt szövetség erő södésének szép példája az aho­gyan az egyik legnagyobb, talán az egyik legnehezebb feladatot megoldották. Úgyszólván az áru­csere helyett termékcsere zajlott le a város és a falu között, amit közvetlenül a tanácsok irányítot­tak. A tanácsok juttatták el a sót, cukrot, cérnát, ruhát, petróleu­mot, gyufát a falu lakosságának, s ők továbbították a frontnak a Budapest proletariátusának azo­kat az élelmiszereket, gabonát, lisztet, húst, tojást, tejet, amit a parasztság gyűjtött össze. U gymás után születtek az in­*-• tézkedések az árvák, öre­gek, betegek, hadirokkantak ügyé ben, akiket bölcsődékben, napközi otthonokban, szociális otthonok­ban, kórházakban és tüdőgondo­zókban helyeztek el. A Belügyi Népbiztosság április 10-i távirata mondja: ... »a szovjet köztársaság legelső gondja, hogy az egyházi vagyon lefoglalásakor ezeket a ko­lostorokban, eddigi felekezeti épít letekben emberhez méltó elhelye­zésben és ellátásban részesítse. A proletárdiktatúra egy percig sem teheti, hogy ezeket a szerencsétle- .neket továbbra is elhagyottan, lest vértelenül nézze.« Feltárultak a kastélyok és palo­ták ajtajai és ott találtak egész­séges otthonra a putrik és viskók egykori lakói. Folyamatosan jöt­tek a különböző rendelkezések kulturális és szociális ügyekben, amelyek mind a burzsoázia rová­sát és a dolgozók javát szolgál­ták. Azt, amit nem tudott megvaló­sítani 1848—1849, azt megvalósí­totta 1919. Széleskörű politikai jo­got biztosított a Magyar Tanács- köztársaság a dolgozó tömegek számára, s kikiáltása után alig né­hány hétre a Forradalmi Kor­mányzó Tanács az urnák elé hív­ta az ország lakóit, hogy mondja­nak véleményt eddigi politikájuk ról. A dolgozók soha nem látott számban járultak az urnák elé és igennel válaszoltak a proletárdik­tatúrára. A Tanácsköztársaság intézkedé­seit az ismét hatalomra jutó bur­zsoázia megsemmisítette. Minden erővel arra törekedett, hogy o ta­nácshatalomnak még áz emlékét is kiirtsa a dolgozók emlékezetéből. Az erőfeszítés nem hozta meg a kívánt eredményt az első prole­tárállam emléke nyújtott erőt az illegalitás nehéz harcaiban, s bíz­tak Lenin szavának megvalósulá­sában: az első Tanácsköztársasá­got követni fogja a győztes máso­dik. A szovjet hadsereg felszabadító harca nyomán megszületett a ma­gyar népi demokrácia, a Tanács- köztársaság örököse. Ami nem va­lósulhatott meg 1919-ben a rövid idő, majd az ellenforradalom miatt, azokat megvalósítottuk és megvalósítjuk. Kun Béla elvtárs és harcos társainak álmait, ter­veit — a Tanácsköztársaság ta­pasztalatainak felhasználásával — a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megvalósítjuk: felépít jük a szocialista Magyarországot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents