Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

s TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. március IS. Szovjet gazdasági segítség íróknak Baloldali sikerekről tanúskodik a francia községtanácsi választások végeredménye Párizs (MTI). A francia belügymi- j nisztérium hivatalos statisztikát adott ki a községtanácsi választások végeredményéről. Eszerint a 469 481 községtanácsi hely a következőképpen oszlik meg ! a pártok között: kommunisták 20 454, különféle baloldali pártok 28 603, szo­cialisták 52 145, radikálisok 39 405, centrumpártok 59 125, degaulleistáli 22 254, MRP .32 347, jobboldali füg­getlenek és más jobboldali pártok 169 840. A maradék a különböző he­lyi apolitikus és pártonkívüli jelöl­teknek jutott. A belügyminiszter statisztikája ■zerint Szá jai megyében a 80 párizsi elő­város 2326 községtanácsi helyé­nek pártok szerinti megoszlása a következő: kommunisták 870, kü­lönböző baloldaliak 108, szocialis­ták 289, radikálisok 41, centrum­pártok 107, degaulleisták 270, MRP 185, jobboldali függetlenek és más jobboldali pártok 366. hány községtanácsi helyhez jutott, 19 népfrontlista pedig győzött a válasz­tásokon. Beszédes számok idézhetők a kom­munista párt szavazatnyereségéről és arról, hogy a népfrontlisták is több szavazatot kaptak sok helyen a vá­lasztás második fordulójában, mint ami a baloldali egységlistákon képvi­selt pártokra a választás első «fordu­lójában külön-külön esett. A második fordulóban a Francia Kommunista Párt listája ilyen sza­vazatnyereségeket mutathat fel: Rou- enben 5000 szavazat, Tours-ban 2520, Le Mans-ban 4115, Reimsban 4794, Roubai-ban 2720, Valentiennes-ban 1500, Calais-ban 1865, Lens-ben 1036, Mulhouse-ban 2265, Roanneban 2260, Troyes-ben 3800, Nevers-ben 2248, Avighon-ban 1800, Limoges-ben 1200, Montluconban 1503. A népfrontlistákra leadott szava­zatok is többletet mutatnak. Sok esetben A fennmaradó néhány községtanácsi hely itt is az apolitikus és pártonkí­vüli jelölteké. a szocialista választók nem kö­vették a Guy Mollct-féle pártve­zetés politikáját, amikor a szocia­lista jelöltek a jobboldallal, a reakcióval szövetkeztek a válasz­tások második fordulójára. A francia sajtó két nappal a válasz­tások után egybehangzóan megálla­pítja, hogy annak legdöntőbb jellem­vonása a baloldaliak előretörése volt. A Figaro, de még a szélsőjobboldali Aurore is figyelmeztet a községtanácsi választások kime­netelének közvetlen következmé­nyére: a szenátus balra tolódik el. A szenátus az új alkotmány szerint megnövekedett jogkörrel bír a tör­vényhozásban. Jelentőségét növeli az is, hogy ellentétben a nemzetgyűlés­sel, nem oszlatható fel. A baloldali sajtó rámutat a nép­frontlisták sikerére. Az Humanité ki­emeli, hogy a múlt vasárnapon két győztes volt. A kommunista párt, amely jelentős szavazatnyereséget könyvelt és több új városházát szerzett meg, és a köztársaság hívei­nek egysége, amely lehetővé tette, hogy kiragadjanak a reakció kezéből sok községtanácsot. Moszkva: (TASZSZ) Moszkvában szovjet—iraki közleményt adtak ki az Iraki Köztársaság kormánykül­döttségének szovjetunióbeli látogatá­sáról. A tárgyalások sikeires befejezté­vel — hangzik a közlemény — egyez ményt írtak alá a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság gazdasági és mű­szaki együttműködéséről. A Szov­jetunió műszakilag közreműködik több iraki nehézipari, gép-, vegy-, élelmiszer- és könnyűipari üzem építésében, szovjet szakemberek se­gítséget nyújtanak az öntözőhálózat, Moszkva: (TASZSZ) Casey auszt­rál külügyminiszter és Firjubin szov jet külügyminiszterhelyettes Auszt­ráliában folytatott tárgyalásainak eredményeképpen a Szovjetunió és Washington: (TASZSZ) Az ame­rikai szenátusnak a katonai felké­szülés kérdéseivel foglalkozó bizott­sága közzé tette március 11-i tit­kos ülésének a Pentagon által cen­zúrázott gyorsírásos jegyzőkönyvét: Ezen az ülésen Taylor tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke a berlini kérdéssel kapcsolatban fe­nyegető, harcias kijelentéseket tett, azzal a céllal, hogy háborús hiszté­riát szítson. Taylor az albizottság tagjainak kérdéseire válaszolva ki­jelentette, hogy az amerikai hadse­regnek »részletes« hadműveleti ter­vei vannak arra az esetre, ha a ber­lini helyzet »kiéleződik«. Elmondot­ta, hogy Norstadt tábornok, a NATO a geológiai kutatások és az útépítés fejlesztésében. Az egyezmény végrehajtására a a Szovjetunió évi két százalékos ka­mat mellett ötszázötven millió ru­beles hitelt nyújt Iraknak. Az ira­ki kormány tizenkét év alatt fizeiti vissza a hitelt, s a visszafizetést egy évvel a szovjet szállítások befejezé­se után kell megkezdenie. A két fél egyetértett abban, hogy az egyezmény által megszabott gaz­dasági együttműködés minden poli­tikai, vagy más, Irak szuverenitását sértő, feltétel nélkül megy végbe. Ausztrália kormányai elhatározták, hogy Moszkvában és Canberrában ismét megnyitják a két ország dip­lomáciai képviseletét. fegyveres erőinek főparancsnoka ajánlotta az Egyesült Államoknak, szállítson Európába erősítést és fegy verzetet. Taylor kijelentette, hogy az Euró­pában állomásozó amerikai haderő, amely mintegy 226 000 főre tehető, »állandó harci készenlétben« van. Az amerikai katonai vezetőség rész­letes tervet dolgozott ki arra is, hogy »szükség esetén« három had­osztályból álló stratégiai egységet dobjon át Európába. Az amerikai hadsereg vezérkari főnöke közölte, hogy hozzájárult bizonyos fegyver­fajták és felszerelések Európába szállításához. Saltonstall szenátornak arra a kér désére, hogy »a korlátozott hadmű­veletek tervei magukban foglalják-e atomfegyverek felhasználását«, Tay lor így válaszolt: »Mindig úgy bo­csátkozunk hadműveletekbe, hogy készek vagyunk atomfegyvert is használni, mert sohasem tudhatjuk, milyen lesz e hadműveletek kime­netele«. A harcias tábornok kije­lentette, hogy az Egyesült Államok­nak készen kell állnia általános há­ború kirobbantására is Nyugat-Ber- lin »megőrzéséért«. Mint a New York Times washing toni tudósítója közli, White tábor­nok, az amerikai légierő vezérkari főnöke március 12-én ugyanebben a szenátusi albizottságban »határozot­tan támogatta« Eisenhower elnök háborús politikáját a berlini kérdés­ben. Az amerikai tábornokok tehát há­borúval fenyegetőznek, hogy így próbálják megnehezíteni a békés tár gyalásokat. mert egy könyv tiszteletdíja 160— 180 forint körül mozgott. A napila­pok munkatársai 30—40 forintért dől goztak havonta. Jókai első tiszteletdíja 30 forint volt, amit a Nepean szigete című novellájáért kapott, a Hétköznapok című regényért pedig Hartleben, hosszú alkudozások után 360 forin­tot fizetett ki. Jókai ebben az idő­ben a Jelenkornál is dolgozott, mint »újdondász« s havi 35 forint volt a fizetése. Még viszonylag jobb sorban éltek azok az írók, akiknek más foglalko­zásuk is volt, mint Tompa, akinek hanvai lelkészként 150 hold föld­járadéka és 150 köböl gabonája is volt. De Szemere Miklósnak mégis panaszkodott: »Nem oly híres állás ez barátom, több a füsti, mint a pe­csenyéje.« Az írói tiszteletdíjak kérdése még a 900-as évek idején sem volt ren­dezett. Kiss József is, A hét neves szerkesztője, zsebből fizette az író­kat, s Kosztolányitól tudjuk, hogy amikor jó kedve volt, egy-egy fé­nyes aranyat is csúsztatott a kezük­be. De nem minden író kapott tőle honoráriumot, csak az, akit igazán nagyra becsült. A régi magyar irodalom pénztör­ténete bizony szomorú képet mutat.- Hősi korszak volt, de íróink nagy, nagy szegénységben várták a halha­tatlanságot. CSÁNYI LÁSZLÓ A belügyminisztériumban külön összeállították a népfrontlisták ered­ményeit: a 9800 lakosúnál nagyobb váro­sok közül 75-ben alakult a bal­oldali pártok összefogása nyomán népfrontlista a községtanácsi választások második fordulójára. Húsz népfrontlista né­Az SPD a Bajorországban élő magyar emigráns-csoportok fasiszta tevékenységéről München: (DPA) A Német Szociál demokrata Párt (SPD) müncheni szervezete és a »Nemzetközi Mun­kaközösség« hétfőn bizonyos ma­gyar emigráns csoportok fasiszta és antiszemita tevékenykedését tűk­KÜLFÖLDI HÍREK Róma: (AFP—Reuter) Az Olasz Kereszténydemokrata Párt Orszá­gos Tanácsa hétfőn este 54 szava­zattal 37 ellen elvetette azt az in­dítványt, amely nem javasolja Fan- fani lemondásának elfogadását. Az Országos Tanács Aldo Morot nevez­te ki Fanfani utódjául. ' New York: Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériuma közölte, hogy a munkanélküliek száma még hosszú hónapokig magas lesz az or­szágban. Még a gazdasági helyzet javulása esetén is számítani lehet rá, hogy a munkanélküliek száma egy évig meghaladja a négymilliót. * Prága: (MTI) A prágai CKD So- kolovo Gépgyárban március 16-án ünnepelték a gőzmozdony-gyártás megkezdésének 60. évfordulóját. Ugyanezen a napon hagyta el a gyá rat a négyezredik és egyben az utol­só gőzmozdony. A plzeni Lenin-mű- vekben már tavaly megszüntették a gőzmozdonyok gyártását. Csehszlová kiában a jövőben már csak motoros és villany-mozdonyokat gyártanak. A párizsi sajtó Papp László bécsi szerepléséről háromszoros olimpiai bajnok már­cius 23-án ismét szorítóba léphet a párizsi sportpalotában. Szombatra várják Pappot a francia fővárosba. röző bő anyagot tárt a nyi Iván osság elé. A magyar emigránsok lapjaiból vett bizonyító anyag azt mutatja — állapítja meg az SPD —, hogy a Münchenben megjelenő »Cél«, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt lapja és ugyancsak a magyar nyel­ven megjelenő »Hídverő« rendszere­sen közölnek antiszemita cikkeket, s példátlan fasiszta propagandát foly­tatnak. Eisenhower rádió- és televizió beszéde a német kérdésről Washington: (MTI) Mint az AP és a Reuter jelenti, Eisenhower el­nök hétfőn este rádió és televíziós beszédben foglalkozott a berlini és a német kérdéssel. »Készek va­gyunk meghallgatni és előterjeszte­ni új elgondolásokat. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy sor ke rüljön komoly tárgyalásokra és hogy ezeknek a tárgyalásoknak le­gyen értelmük« — hangoztatta Eisenhower, s megállapította, úgy látszik, a március 2-i szovjet jegy­zék az eddiginél jobb alapot ad a tárgyalásokra. »Remélem, hogy meg állapodásra jutunk a Szovjetunióval a külügyminiszteri értekezleten. Fel tételezve, hogy a fejlemények iga­zolják a csúcsértekezlet megtartá­sát e nyáron, az Egyesült Államok hajlandó résztvenni az újabb erő­feszítésben« — mondotta az elnök. A Reuter washingtoni tudósítója azt írja: Eisenhower nem tett említést ró­la, vajon a Nyugat eleget tesz-e a Szovjetunió ama javaslatának, hogy az értekezleten Lengyelország és Csehszlovákia képviselői is vegye­nek részt. Elismerte azonban, hogy más hatalmak is érdekeltek a né­met kérdés esetleges rendezésében. Washington: Az AFP a Fehér Ház szóvivőjének bejelentése étlap­ján közli, hogy Eisenhower elnök kedd délután főbb tanácsadóival megvitatja a berlini kérdést. írok erszenye Jegyzetek a magyar irodalom pénztörténetéhez Párizs: (MTI) A párizsi sportsajtó bő beszámolót ad Papp László bé­csi mérkőzéséről. Az Equipe kiemeli, Papp hamar felismerte, hogy az állóképes Ruel- let ellen meg kell elégednie a pon-' tozásos győzelemmel. T?app László ! — az Equipe szerint — bebizonyí- ( tóttá, hogy éppen olyan jó ökölvívó, t mint amilyen nagy az ütőereje. I Csak a nyolcadik menettől kezdve i látott az Equipe tudósítója igazi $ Papp-féle bal-horgokat, de a kemény é kötésű franciát ezek a horgok sem t ingatták meg. Az Equipe szerint a Papp—Ruellet találkozó tiszta és sportszerű ökölvívást hozott és igen tetszett a bécsi közönségnek. A párizsi sportsajtó örömének ad kifejezést, hogy Papp kézsérülése nem újult ki a mérkőzésen és így a Az Egyesült Államok a irancia Földközi-tengeri flotta kivonásáról a NATO-ból Washington: (AP) Az Egyesült Ál-< lamok külügyminisztériuma hétfőn 1 közölte Franciaországnak azt a ki- 1 vánságát, hogy földközi-tengeri 1 flottáját háború esetén kivonhassa a NATO hatásköréből, a NATO taná- , csának szerdai ülésén vitatják meg. i Az U. S. News And World Re-1 port • című amerikai folyóirat leg- l újabb száma de Gaulle bejelentését * »■igen súlyos csapásnak« minősíti a' NATO-ra. A folyóirat jólértesült katonai sze mélyiségekre hivatkozva kijelenti, hogy »de Gaulle megkezdte a NATO fogainak egyenkénti kihúzását«. Aki a régi magyar írók erszényé­ben kutat, legtöbbször nem talál semmit. Egyetlen tehetős költőnk volt, Arany János, aki gazdag örök­séget hagyott maga után, de a pénz neki sem adott biztonságot, állan­dóan kísértette a gyerekkori nyo­morúság s élete végéig a »független nyugalom« után vágyott. A magyar haza nem sokra becsülte íróit s a legtöbben üres zsebbel, nyomasztó szegénységgel indultak a halhatat­lanságba. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nálunk az irodalmi élet ké­sőn, csak a XIX. század első felé­ben alakulhatott ki, mert az írói mesterség mindig egy kicsit fény­űzést is jelentett. Ezért visszatérő irodalmunkban a szegénység pana­sza, kezdve a jámbor Tinódin, aki nem győzött panaszkodni füstös, hideg szobájára, üres kamorájára s egyik éneke végén így jellemezte nyomorúságos állapotát: Szerzé nagy buvában, egy hideg [szobában, Gyakran fű körmébe, mert nincsen [pénz tarsolyában. Másfél századdal később első eu­rópai értelemben vett könyv. kiadónk, Misztótfalusi Kis Miklós st:m dicsekedhetett, 'aki 1898-ban megjelent Mentségében méltán pa­naszolja, hogy nemes vállalkozása környezetének rosszindulata miatt égésr. vagyonát felemésztette, nincs­telen szegénnyé tette. »Nem is csu­da, — olvassuk könyvében — ha engem idő előtt elér a vénség, mert Belgiumban (ezt merem mondani) harminc esztendeig nem őszültem és vénültem volna annyit, amennyit itt a kilenc esztendőtől fogva.« S tele keserűséggel, így jellemzi magát: »Imé, ez a közönséges jót addig űz­te, hogy mindenéből kifogyott: bo­lond volna azért, aki az ő nyomdo­kait követné.« A kép még hosszú ideig nem vál­tozik, s ezen még a nagy grammati­kus, Révai Miklós sem tud változtat ni, pedig igazán körültekintően járt el könyvei kiadásával kapcsolatban. Pontos kimutatásokat készített s ezek szerint Eleboratior Grammatí- ca című könyve 6 forintos ár mel­lett 4650, az Antiquitates 5 forintos áron számítva 3560, szótára 3150, a Compedium Grammaticae 2 forintos áron is 1435, a Magyar Deákság cí­mű könyv pedig 6695 forint tiszta nyereséget jelent, ami végösszegé­ben 19 640 forint. Nagy pénz volt abban az időben, mert épp Révai házi feljegyzéseiből tudjuk, hogy 4 tyúkot 1 forint 28 krajcárért vett, 5 libáért pedig 2 forint 54 krajcárt adott ki. A reménységnél azonban nem jutott tovább s legtöbb köny­ve nem is került nyomdába. Csokonai, amint a kortárs Gaál László feljegyezte, csurgói tanársága idején 3 fertály évre 50 forintot ka­pott, de a szűk jövedelem sem tar­tott sokáig. Utána visszatért a deb­receni nyomorúság, ahol anyja kosztos diákokat tartott, hogy mind ketten meg tudjanak élni. Kazinczy- nak nemcsak egész vagyonát emész­tette fel az irodalom, hanem örökö­seire 50 000 forint adósságot is ha­gyott, de a nyomát követő Vörös- martynak azért már jobban ment, mert az irodalom fellendülésének eme szakában a haza egyetlen írót már el tudott tartani. Fényes jöve­delemről természetesen nem beszél­hetünk. A Tudományos Gyűjtemény szerkesztéséért 1828—1832 között 800 váltóforintot kapott egy évre, az Akadémiától pedig év' 500 forintot. A rendes írói tiszteletdíjak rend­szere a múlt század negyvenes évei­ben alakult ki. Petőfi a Pesti Divat­lap segédszerkesztőjeként havi 12 forint fizetést húzott s az akkori patriarchális időknek megfelelően teljes ellátást, kosztot, kvártélyt. Verseiért átlag 5 forintot fizettek, ami viszonylag magas összeg volt, HelyreáUnak a szovjet—ausztrál diplomáciai kapcsolatok Amerikai tábornokok kardcsörtető fenyegetése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents