Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

1959. március 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Pedagógusok, tanulók, szülők

— Látod, Feri, tudsz te jól felelni, ha tanulsz — mondja az iskola igazgatója a kisfiúnak, miközben feleletéért beírja az ötöst.

— Biztos nem volt berúgva tegnap az apja — súgnak össze mögötte a többiek. A kis Feri meghallja, lehajtja a fejét. De meghallja az igazgató is és szigorúan rájuk szól:

— Csend. Erről egy szót sem akarok hallani. — Hiszen ő maga is látja az összefüggést, miért felelt jól Feri, miért felelt már másodszor ezen a napon. Elgondolkodik egy pil lanatra. Amikor az iskolaév megkezdődött, sorozatosan jól felelt a kisfiú. Aztán... Szüret után szaporodni kezdtek a gyenge feleletek. Hamar kiderült az ok — az apa állandóan ittasan járt haza, állandó veszekedések a családban, az egész családnak menekülni kell az apa ittas dühe elől; csoda, ha rosszul tanul a gyerek? Akinek éppen a gyerek tanulását kellene elősegíteni, akitől éppen a gyerek jövője függ, magatartásával éppen gátját veti.

Hiába követ el mindent a tanító az iskolában, hiába próbálja teljes képességével tanítani a gyermeket, ha a szülő nemtörődömsége miatt csak félmunkát tud végezni.

Ebben az iskolában, ahol a fenti eset lezajlott, sajnos, nemcsak ilyen példák vannak. A télen például nem egyszer előfordult, hogy egyikmásik gyerek álmosan pislogva próbált figyelni a tanítónő magyarázatára.

— Miért alszol, Zoli? — szólt rá végül az egyik gyerekre. — Mikor feküdtél le?

— Két órakor. Dohányt kellett simítani otthon... (És ez nemcsak egy napon történt meg akkoriban, nem is egy gyerekkel.)

— Megmondom őszintén, tartunk attól az időtől, amikor tavasszal megindul a munka. Mert akkor a gyerekeket is munkára fogják — mondja egy másik tanítónő. — Amikor hazamegy az iskolából, viszik dolgozni a mezőre. Ha elmegyünk családlátogatásra, és arról beszélünk, adjanak időt a gyereknek otthon a tanulásra, sokkal jobb lesz akkor a tanulmányi eredménye, azt a választ kapjuk: „Kapálni úgy is tud”. És az eredmény? Öt harmadikosból három osztályt ismételt. Olyan is van, aki harmadszor járja a harmadikat... (Mégsem engedik el korrepetálásra a szülők.) Nem egyszer maguktól a gyermekektől halljuk ugyanezt: „Minek tanuljunk?

Kapálni úgy is tudunk.”

Az iskolába az ősszel került a fiatal, kezdő tanítónő. Egy ízben egyik gyerek elégtelen feleletét írta be az ellenőrzőkönyvbe azzal: „Otthon majd édesapáddal írasd alá!” A gyerek nevetve válaszolt: „írassam alá? Nem is tud írni.”

Igen, sajnos ilyen esetek is előfordulnak. Ebben a községben az idősebbek között gyakori az írás- tudatlanság. Nem a saját hibájukból, hanem a rendszer hibájából, amelyikben éltek, nevelkedtek. Ha akarnának is, akkor sem tudnak gyermekeiknek segíteni a tanulásban.

Az egyik szülő több hasznát látja, ha dolgozni viszi a gyereket — nem egyszer emiatt hiányzik is az iskolából —, a másiknál iszákosság,

családi perpatvar akadályozza a gyerek tanulását, a harmadik segítene, de nem képes, a negyedik azt mondja: „Ott a tanító, tanítsa meg az. Azért fizetik.” A szülői munka- közösség? „Miért nem rendez gyakrabban színdarabot az iskola?” (Amikor az olvasás is nehezen megy?!)

Ilyen okok miatt teljesen magukra maradva tanítanak a pedagógusok, s így az átlagos tanulmányi eredmény igen alacsony. Lehet változtatni ezen a helyzeten? Igen, okvetlenül lehet, ha a szülők gondolkodása, életszemlélete egy kicsit is megváltozik, ha a pedagógusokban nem azt látják, hogy a munkaerőt igyekszik elvenni tőlük, hanem az embert, aki igyekszik művelt emberekké nevelni gyerekeiket.

— Lehet változást elérni — mondja Máthé Mihály, a kocsolai általános iskola igazgatója. — Amikor idekerültem a községbe, mi is gyakran kerültünk ellentétbe a szülőkkel. Hogy egy példát említsek: nem volt ritka eset, hogy egy lány az iskolából ment férjhez. Harmadikos-negyedikes gyerekek rendszeresen jártak bálba. Másnap aztán persze, hogy nem volt tanulás. Próbáltuk ezt megszüntetni. Kezdetben a szülők legnagyobb ellenkezésével találkoztunk. Amikor a tanácsok 1950-ben megalakultak, kaptunk segítséget. A tanács a tantestületekre bízta az intézkedést, de ha kellett, a segítségünkre is volt. Eleinte voltak vitáink, de jellemző, hogy most, amikor megjelent a rendelet a fiatalok mozilátogatásának szabályozásáról, a szülők ránkbízták, melyik film látogatását engedélyezzük, és melyikét nem.

— Sokat beszélgettünk a szülőkkel, magyaráztuk, miért kérjük, hogy otthon is biztosítsák a tanulási időt a gyerekeknek. És belátták, nekünk van igazunk. Amikor megtiltottuk a bálbaj árást, bevezettük az úttörő-klubnapokat, több, másabb szórakozási lehetőséget biztosítottunk. Jellemző, hogy manapság túlkoros tanulóink is vannak, 16 éves is jár iskolába. Régebben viszont, amikor a gyerek elmúlt 14 éves, a szülők kivették az iskolából.

— Hogy sikerült így magunk számára megnyerni a szülőket, abban találnám a magyarázatot, hogy egységes követelményeket állítottunk a gyerekek elé, mi viszont magunktól is megköveteltük — ami a mi pályánkon a legelső követelmény — a példás magatartást. Manapság már az a gondunk, hogy egy évnyitó, vagy félévi szülői értekezletet a kultúrteremben kell megtartani. Megmondhatom, nem ment máról holnapra. Innen-onnan tíz éve vagyok igazgatója ennek az iskolának.

— Sokban befolyásolja például a szülők magatartását, véleményét az iskolával kapcsolatban, hogy milyen anyagi körülmények között élnek, hiszen ez határozza meg a gondolkodásmódjukat is. Kocsola most lett termelőszövetkezeti község. Egészen biztos, ezután még kevésbé lesz olyan gondunk, hogy a szülők elvonják a tanulástól gyerekeiket, mert szükségük van azok munkájára.

— Igaz, azért néha nekünk is van vitánk a szülőkkel. Azt sérelmezik, hogy az új iskola — ami a tervek szerint még az idén megépül — nem a mostani helyén, a Nagyutcán épül fel, hanem más helyen. Persze, csak néhányan, mert végül is elfogadták a javaslatunkat.

— Hogyan tudnám a legjobban jellemezni a szülők és a pedagógusok jó együttműködését? Nem elég, ha a pedagógus csupán az iskolában foglalkozik a gyermekekkel. Ott kell lennie a falu életének minden megnyilvánulásában, a fiatalok között a KISZ-ben, a sportegyesületben, mindenütt, az emberek között, így tudja munkájában, a tanításban segítségül megnyerni a szülőket. És ehhez nem elég egy vagy két év.

Bognár István

A bútorvásárlási lás titka...

(Két hét alatt öt szoba és három konyhabútort vásároltak Adorján-pusztán)

—• Nálunk most valóságos bútorvásárlási láz ütött ki, — jegyzi meg Péti József, az Adorján- pusztai Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke, miközben beszélgetünk.

— És ez a láz miben mutatkozik meg?

— Miben? Hát abban, hogy két hét alatt nyolc családnak fordult bútorral megrakodva a vontató. Három konyha- és öt szobabútort vásároltak a napokban szövetkezetünk tagjai.

Alig hogy kimondja az elnök az utolsó szót, a brigádvezető már sorolja is a neveket:

... Cékus Ferencék, Fónai Lász- lóék, Süvegjártó Mihályék, Balogh Istvánék, ifj. Németh Józsefek, Balogh Mihályék, Zsiga Jánosék, Stemler Lajosék a boldog új bútortulajdonosok...

A választás Cékus Ferencékre esik. Alig egy éve, hogy termelőszövetkezeti tagok lettek. Kilencen vannak a családban, az ő új bútoraikra vagyunk a legkíváncsibbak.

Cékus néni éppen a konyhában beszélget három eladósorban lévő lányával, ahogy betoppanunk. Ami kor az újonnan vásárolt bútor szó bakerül, Cékus néni a szobába vezet bennünket és megnyitja az új szekrény ajtaját. A szekrény töm ve van ruhával.

— Azt is írja meg, hogy nyolc télikabátot vettünk a tavalyi keresetünkből — mutat az egymás mellett sorakozó vadonatúj kabátokra Cékus néni.

Egyik ámulatából a másikba esik az ember Cékuséknál. Kiderül beszélgetés közben az is, hogy rádiót vettek és a villanyt is beszereltették a tavalyi keresetből.

— Mi lehet a titka ennek a nagyarányú bútorvásárlási láznak? — Ezt a kérdést már Péti elvtársnak teszem fel, az Uj Elet elnökének, miközben Cékus Ferencék lakásától a szövetkezeti iro da felé ballagunk.

Az elnök mosolyog a kérdésen.

— A bútorvásárlási láz titkát a munkában kell keresnünk. Aki nálunk becsületesen dolgozik egész éven át, az a téli hónapokat vásárlással tölti el. A Cékusék vásárlási kedvét is az a több mint ezer munkaegység hozta meg, amit az elmúlt év tíz hónapjában a család teljesített. Mert az ezer- egynéhány munkaegység után negyvenezer forintot vitt haza a Cékus-család. Pedig a kilenctagú Cékus-család két évvel ezelőtt még nagyon szűkösen élt. Amikor a tér melőszövetkezetbe léptek, tizenkét mázsa búzát kellett adni nekik előlegbe, hogy részesedés osztásig kitarthassanak. Na, de ne gondolja ám, hogy csak ruhák, meg

bútorok a munka gyümölcsei itt Adorján-pusztán.

— Vannak még jelentősebb »gyümölcsök« is?

— Vannak. Azaz, hogy jobban mondva lesznek — javítja ki szavait Péti elvtárs — a munka legjelentősebb gyümölcsei majd a házak lesznek.

— A házak?

— Igen. A lakóházak. Látja, ott azok a házak még mind régiek. Igaz, manapság már nincsenek bennük úgy összezsúfolva az emberek, mint néhány évtizeddel ezelőtt voltak, de mégsem felelnek meg a megnövekedett igényeknek. A napokban négyen jelentették be az Adorján-pusztaiak közül, hogy házat akarnak építeni.

— S hol épülnek az új házak?

Az elnök a puszta legszebb helyen fekvő pontjára mutat.

— Ott. Majd oda fog épülni az új »Adorján«. Az Adorján-pusztai

villasor. Mert ne gondolja ám, hogy csak ez a négy család tervezi az építkezést. Mások is sokat emlegetik. Csak kell^még egy-két év. A munka dönti el, hogy ki kezdi meg hamarabb az építkezést. Mert nálunk a gazdagságot munkaegységekkel mérik. Több munkaegység magasabb vásárlási lázt és több új házat eredményez évről évre.

(— H —)

A tízéves állami biztosítás a termelőszövetkezeti mozgalom szolgálatában

Irta: MAJZIK LÁSZLÓ,

a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja

^ közelmúltban Gyugyi elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese foglalkozott vezércikkben itt a Népújság hasábjain az Állami Biztosító tízéves jubileumával. A magam részéről teljes egészében osztom Gyugyi elvtárs megállapításait a biztosítás szükségességéről és Tolna megyei eredményeiről. A biztosítás lényegét tekintve, 'a cikkhez hoz zátennivalóm nem is lehet, mert amikor a biztosítás fogalmát a munkából kiindulva magyarázzuk, ahogyan Gyugyi elvtárs is tette, helyesen határozzuk meg a szocialista biztosítást. Egész államrendszerünk a munkára épül fel és a termelés növekedése, az életszínvonal emelkedés feltétlenül szükségessé teszik a munka eredményeinek fokozott vigyázását, megvédését, ami a szocialista biztosítás útján valósul meg. Megyénkben azonban nemcsak a biztosítás érkezett jubileumi határkőhöz, de megyénk általános mezőgazdasági fejlődésében is határkőhöz érkeztünk, és ez a határkő egy ben a nagyüzemi gazdálkodás kiindulópontját is jelenti.

Maholnap megyénk szövetkezeti megyévé alakul át. A dolgozó parasztság felismeri a szövetkezés előnyeit és a ma még egyénileg dolgozó paraszt holnap már termelőszövetkezeti dolgozó. A megye községeinek már csaknem a fele szövetkezeti. A felfejlődés olyan erős, a győri, Veszprém megyei és Vas megyei eredmények láttára, hogy a szervezés már az őszre irányul, mert először meg kell oldani a tavaszi indulással felvetődő problémákat, ame lyek nem kis erőfeszítést követelnek.

A Termelőszövetkezeti Tanács megbízottjához gyakran fordulnak biztosítási kérdésekkel. Az Állami Biztosító szerveivel is állandó kapcsolatban állunk. így örömmel teszek eleget a hozzám intézett kérésnek, amely körülbelül úgy fogalmazható meg: Hogyan látom a jubiláló Állami Biztosító helyzetét a szövetkezeti mozgalom szolgálatában.

A gazdasági alapok változásai nem maradhatnak kihatás nél kül egyetlen felépítmény jellegű intézményre sem, így a biztosításra sem. Ahogyan a tízéves állami biztosítás is magán viseli tíz év társadalmi, gazdasági, politikai fejlődésének nyomait, a negatívumokkal együtt (gondolok itt a kötelező biztosítás egyes feltételeire), úgy a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés is nyomokat fog hagyni maga után. Véleményünk szerint a kihatásokat feltétlenül pozitívan ítélhetjük meg. Csak néhány tényezőre mutatok rá.

Kétségtelenül közvetlenebb és szorosabb kapcsolatok fognak kialakulni a termelőszövetkezetek és a Biztosító között. Szervezetileg az Állami Biztosító, mint alaptéglákra a községi megbízotti hálózatra épül fel. Eddig egy községben, ahol termelőszövetkezet volt, az Állami Biz tosítónak két megbízottja dolgozott, egy az egyéni gazdák között és egy termelőszövetkezeti. A jövőben a tér melőszövetkezeti megbízottak egy- személyben községi megbízottak is lesznek és munkájuk össze fog forrni az egész községnek mint egy szocialista családnak érdekvédelmével.

A biztosítás gondolata a nagy tömegek körében tovább fog mélyülni. A közös gazdálkodás erkölcsi

következményekkel is jár. Az emberekben közösségi érzés alakul ki, amely közelebb fogja egymáshoz hozni őket. A közösségi érzés a biztosítási kultúra melegágya. A biztosításnak, mint gazdasági jelenségnek erkölcsi jellege is van azáltal, hogy a biztosító fél nemcsak a saját maga érdekében biztosít, hanem ezen keresztül a közösséget is segíti. A károk csak így térülhetnek meg. A gondolat tudatosítását a vezetőségnek is fokozottabban kell előmozdítani. A tagságért, tehát jóformán az egész községért a vezetőség felel és egy nagy családban, a nagy számok törvénye alapján, sokkal nagyobb az előre nem látható események valószínűsége.

A jövő feladatai úgy a terrrielő- szövetkezeti káderképzés, mint az Állami Biztosító dolgozói részéről komoly kívánalmakat támasztanak. A biztosítás jelentőségének tár gyilagos értékelés tekintetében gyak ran találkozunk egyes termelőszövet kezetek részéről kifogásolható nézetekkel. így például, bár a megye csaknem minden termelőszövetkeze tének van biztosítása, az a termelő- szövetkezet, amely például állatbiztosításában a lovakat feladja, de nem adja fel a sertéseket, egyrészt nem jár el felelőssége teljes tudatában a szövetkezeti tulajdonnal szemben, másrészt nem érzi át azt az erkölcsi tényt, hogy az általa befizetett biztosítási díjra, amely a nagyüzemi gazdálkodás viszonylatában ki nem kapcsolható termelési költség, egy másik termelőszövetkezetnek van szüksége, és végül akadályozza azt a folyamatot, hogy a biztosítások volumenének növekedésével a biztosítás vagy olcsóbb díjakkal vagy kockázatkiterjesztéssel elérjen olyan magaslatra, amelyet a szocialista biztosításnak el kell érnie.

Az elmúlt tíz év jó eredményei da cára még sok a tennivaló. A belépési nyilatkozattal az egyéni gazdák nem válnak mindjárt százszázalékos szocialistákká. Még sok nevelésre van szükség. Most értesültünk arról, hogy megyénkben az Állami Biz tosító a termelőszövetkezeti dolgozóknak kis tájékoztató könyvecskéket küld ki Tolna megyei káresetek ről. A kis könyvecskét jónak tartom a tagok ismereteinek bővítésére, bár sajnos számomra szomorú élményt jelent, mert amikor kinyitottam éppen özvegyen maradt sógornőm fényképét pillantottam meg benne árván maradt kislányával (férje, a faddi Uj Élet Tsz tagja, lovak mosása közben a Dunába fulladt, évi 30 forint díjú tsz baleset- biztosítása után hatezer forint kártérítést kapott özvegye). Feltétlenül szükségesnek tartjuk a biztosításnak, mint tantárgynak beiktatását a termelőszövetkezeti elnök és könyvelőképző tanfolyamok anyagába, mint erre már megyénkben is történt kezdeményezés, örömmel értesültünk arról is, hogy a most folyó szövetkezeti agitációban az Állami Biztosító részéről is vettek részt dolgozók.

befejezésül Hetesi Imrével, a Termelőszövetkezeti Tanács Titkárságának osztályvezetőjével arra kérem az Állami Biztosító dolgozóit, hogy nagy körültekintéssel és szeretettel foglalkozzanak a termelő szövetkezeti parasztokkal és sok sikert kívánok a következő tíz esztendő munkájához.

Az idegenlégió ellopta a fiamat

Egy Massin nevű belga állampolgár azzal vádolja a francia hatóságokat, hogy az idegenlégió erőszakos eszközökkel elrabolta 18 éves fiát.

Több belga napilap, köztük a keresztény demokrata La Cité közölte Massin levelét, aki a belga hatóságokhoz fordult védelemért. A levélben elmondja, hogy fia »zavaros körülmények között egy iskolai verekedés közben hirtelen eltűnt. A fiú igen jó karakterű, kiegyensúlyozott és semmiféle oka nem lehetett arra,

hogy önként megszökjék.« Az apa bizonyítékokat szerzett arra vonatkozólag, hogy fiát a francia idegenlégió marseillei erődjében őrzik. A francia hadügyminisztérium, amelyet az eset igen kínosan érintett, félszeg magyarázkodásban hangsúlyozta, hogy »az idegenlégió nem alkalmaz toborzó ügynököket, ellenben menedéket ad mindenki számára anélkül, hogy kiléte felől érdeklődnék.«