Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

1939. március 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 a társadalmi ellenőrzés néhány tapasztalata megyénkben Pártunk kezdeményezésére 1958. év elején széleskörű felvilágosító munka indult meg megyénk egész te rületén a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon további szi­lárdítása érdekében. Az ügyészség, rendőrség és bíróság vezetői sok he­lyütt az ügyvédség is nagy tömegek előtt ismertette a társadalmi tulaj­don védelmének jelentőségét, fon­tosságát és elemezték azokat az oko­kat, melyek elősegítik, megkönnyí­tik a károkozásokat. A felvilágosító munka nyomán a dolgozók mind éle sebben léptek fel azokkal szemben, * akik munkanélkül, bűncselekmények elkövetéséből igyekeztek maguknak jövedelmet biztosítani. Ezek a meg­beszélések igen nagy hatást váltot­tak ki, sikerült a dolgozók figyelmét ráirányítani erre a kérdésre és meg­magyarázni annak nagy jelentősé­gét. Igen sok hozzászóló leplezte le az ingyenélőket, spekulánsokat és népünk egyéb ellenségeit. Ugrás­szerűen megnövekedtek a bejelenté­sek és ezek nyomán nem egy súlyos károkat okozó bűnöző társaságot si­került leleplezni. A társadalmi el­lenőrzés kiszélesítése hatékonyabbá- tétele döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben megszilár­dult a közrend és közbiztonság. A társadalmi ellenőrzés hatéko- r nyabbátételét nagymértékben előse­gítette A NÉPI ELLENŐRZÉS LÉTREJÖTTE, annak szervezeti felépítése, tervsze­rű munkája, a becsületes dolgozók mind nagyobb számban való mozgó­sítása. Ma már kevés olyan község vagy város van megyénkben, ahol a társadalmi ellenőrök ne fejtenének ki szívós harcot a visszaélések, kár­okozások és a hanyagság ellen. A társadalmi tulajdon védelmét azonban nem kis mértékben segítet­te elő az ügyészi általános felügye­let, a szocialista törvényesség betar­tásának minden vonalon való követ­kezetes ellenőrzése és végül bírósá­gaink jól megalapozott és a dolgo­zók igazságérzetével találkozó ítéle­tei. A rendőri bűnügyi és közrend- védelmi szervek gyors és hatékony intézkedései nem egy esetben váltót ták ki a dolgozók elismerését és meg becsülését és ezen keresztül dolgo­zóink nemcsak magukénak vallják, de segítik és támogatják is a rend­őri szerveket nehéz és áldozatos munkájában. Ezt a tényt mi sem bizonyítja job­ban, mint a bejelentések és a hoz­zánk érkezett levelek nagy száma, amelyek nem egyszer konkrét bűn- cselekményekről beszélnek, vagy mondanak el olyan eseményeket, melyek vizsgálata súlyos bűncselek­ményeiket tár fel és akadályozza meg a további károkozást. * A társadalmi ellenőrzés megerősö­dése, a bűnügyi szervek eredményes munkája nyomán 1958. évben, az el­múlt évekhez viszonyítva csökken­tek az elkövetett bűncselekmények. A felvilágosító munka nyomán az üzemekben, gazdaságokban, a keres­kedelemben, felvásárló szerveknél a dolgozók éberebbek lettek és min­denki a maga területén kereste, ku­tatta azokat az okokat, melyek elő­segítették, megkönnyítették a bűn- cselekmény elkövetését és leleplez­ték azokat, akik bűnös cselekménye­ket követtek el. Ennek tudható be az, hogy különösen a lopások száma nagymértékben csökkent. Mindezek mellett meg kell mondani, hogy a társadalmi tulajdon, de a személyi tulajdon területén is még van sok tennivaló. Számtalan esetben a nyit- vahagyott ajtó, nyitott ablakok, őri­zetlenül hagyott termények és ter­mékek csábítják az arra hajlamos egyéneket a bűncselekmények elkö­vetésére és sok esetben jóvátehetet­len károkozásokra. A bűnözés az erőszakos cselekmé­nyek helyett mindinkább intellek­tuális vonalra terelődik. Súlyos ká­rokat okoznak a sikkasztások, csa­lások legkülönbözőbb fajtái, úgy a társadalmi tulajdon, mint a személy' tulajdon területén. Különösen megyénk területén előtérbe kerültek a kisiparosok által elkövetett bűncselekmények leg­különbözőbb fajtái. A DOLGOZÓK BEJELENTÉSE ALAPJÁN sikerült leleplezni Wunderlich Já- y nos tolnai kisiparost, aki több ter­melőszövetkezetet mintegy 280 000 Ft-al károsított meg. Bíróságunk ne vezettet 3 és félévi börtönre és az okozott kár megtérítésére ítélte. A kis jövedelemből nagyon jól élő köl tekező személyek sok esetben bűn- cselekmények elkövetéséből, vagy spekulációból tudják fedezni több­letkiadásaikat. Éppen ezért az elkö­vetkezendő időkben a becsületes dől gozóknak nagyobb figyelemmel keL kísérni ezeket a jelenségeket és kö­zölni az illetékes szervekkel. Az intellektuális bűncselekmények elkövetői szervezkednek, összefog­nak, leplezik bűnös cselekményei­ket és éppen ezért csak fokozott éberséggel lehet azokat időben le­leplezni. Ennek a bűncselekmény­nek a társadalmi veszélyessége igen nagy, mivel súlyos károkat okoz, amiből sok esetben csak kis értéket lehet megtéríttetni. A dombóvári fmsz-nél létrejött és Lotz Mihály ál­tal vezetett bűnszövetkezet mintegy 150 000 Ft kárt okozott. A bűnös társaságot azonban éppen a dolgozók ébersége folytán leleplezték és a bí­róság több évi börtönre ítélte őket. A bűncselekmények számának csökkenése mellett nagy mértékben csökkent a károkozás is. A népgaz­daság sérelmére elkövetett károko­zások 1958. évben 1957 évhez viszo­nyítva 400 000 Ft-al csökkentek, míg a nyomozás során az okozott károk­ból 325 000 Ft-al több térült meg, mint 1957 évben. Ha megvizsgáljuk az egyes gaz­dasági területeket, akkor megállapít hatjuk, hogy a miniszteri és tanácsi ipar területén nagy fejlődés mutat­kozik a vagyonvédelem tekintetében. Ki kell emelni a Bonyhádi Zománc, Tolnai Textil- és a Selyemgyárat, ahol a párt-, szakszervezeti és gaz­dasági vezetők nagy gondot fordí­tanak a nép vagyonának, védelmére. Igen helyesen alkalmazzák a meg­győző szót, figyelmeztetést, de adott esetben a nyereségrészesedés meg­vonását vagy csökkentését is. A nép vagyona védelmében kitűnt dolgo­zók megjutalmazása, a megtévedtek nevelése és a tudatos elkövetőkkel szembeni erélyes intézkedések szi­lárd vagyonvédelmet eredményez­tek. A Bonyhádi Cipő-, a Simontornyai Bőr- és a Paksi Konzervgyárban az elmúlt évekhez viszonyítva jelen­tős fejlődés mutatkozik, de ugyan­akkor ezekben az üzemekben tovább kell fejleszteni a társadalmi ellen­őrzést és többet kell foglalkozni a dolgozók nevelésével, tanításával a társadalmi tulajdon védelme érde­kében. A tanácsi ipar területén a munka- fegyelem további szilárdulása, a ter­melési mutatók teljesítése, a károko zások számának csökkenése biztosí­ték ahhoz, hogy a nép vagyonában minél kisebb károk keletkezzenek. Az állami és szövetkezeti keres­kedelem vonalán különösen örven­detes a földművesszövetkezeti vona­lon tapasztalható igen nagy javulás a vagyonvédelem tekintetében. A megyei választmány és az igazgató­ság határozatai, intézkedései, a bel­ső ellenőrzés fejlődése, a társadalmi ellenőrzés hatékonyabbá tétele, a választott szervek rendszeres oktatá sa és nevelése, a nem oda való ele­mek eltávolítása, a tervszerűbb és tagoltabb elszámoltatási rendszer, a szakszerűbb és gazdaságosabb fel­vásárlás és értékesítés, a megbízha­tóbb bizonylatolási rendszer mind­mind hozzájárultak ahhoz, hogy a földművesszövetkezetek vonalán a vagyonvédelem szilárdabb legyen. Ha még fordulnak is elő kis szám­ban károkozások, elmondhatjuk, hogy a földművesszövetkezetek jó úton járnak és jól védik a szövetke­zetek vagyonát. A felvásárló szerveink a Termény forgalmi Vállalat, Állatforgalmi Vállalat és a MÉK jó munkát vé­geztek. Ki kell emelni a Termény- forgalmi Vállalat munkáját, ahol a jólszervezett szakszerű ellenőrzés, irányítás és intézkedések nyomán si került elérni azt, hogy károkozás nem fordult elő. Ugyanez a terv­szerű és szervezett ellenőrzés és jó vagyonvédelem jellemzi a MÉK ter­ményfelvásárlási főosztályának mun káját is. Az Állatforgalmi Vállalat dolgozói is eredményesen dolgoztak. Ha előfordult is a tamási kirendelt­ségnél egy nagyobb károkozás — Schutzbach György adminisztrátor 75 000 Ft-ot sikkasztott — bátran el­mondhatjuk, hogy másutt nagyobb károkozás nem fordult elő és ered­ményes harcot folytatnak mindin­kább a vállalat dolgozói a spekulá­ció ellen és több olyan üzért sike­rült leleplezni bejelentésük alap­ján, akik a dolgozók becsapása út­ján nagy haszonra tettek szert, mint pl. Debreczeni Sándor dunaszent- •györgyi kupec, akit a bíróság egy év és 10 hónapi elzárásra és 10 000 Ft vagyonának elkobzására ítélte. Az állami gazdaságok, gépállomá­sok és termelőszövetkezetek vona­lán ha voltak is kisebb károkozások, ezek szervezettségükben és mélysé­gükben nem voltak számottevők. Ezen a vonalon azonban a gazda­sági vezetőknek jobban kell elemez­ni a területüket, a bűncselekménye­ket előidéző okokat, fejleszteni kell anyagnyilvántartási rendszerüket és nem utolsó sorban jobban ÉRVÉNYRE KELL JUTTATNI AZ EGYÉNI FELELŐSSÉGET, az egyes személyekre rábízott társa­dalmi tulajdon tekintetében. 1959. évben új szakaszba léptünk, és el kell érnünk azt, hogy tovább csökkentsük a károkozásokat. Ezt a feladatot csak úgy tudjuk megvaló­sítani, ha továbbra is segítjük és tá­mogatjuk a társadalmi ellenőrzés fej lődését, továbbra is éberen őrkö­dünk a szocialista törvényesség ma­radéktalan betartásán és betartatá­sán, segítjük és támogatjuk a gaz­dasági vezetőket szervező és ellen­őrző munkájukban, orvosoljuk a dolgozók ügyes-bajos panaszait és nem szűnünk meg egy pillanatra sem nevelni, oktatni a dolgozókat a szocialista együttélés szabályaira, s rendszerünk alapjának a társadalmi tulajdon védelmének fontosságára. Minden intézkedésünkben kifeje­zésre jut az a körülmény, hogy éles határvonalat vonunk a megtévedt dolgozó cselekménye és a tudatos, sok esetben politikai célzatból elkö­vetett bűncselekmények értékelése között. Akkor, amikor a megtéved- teket nevelni és oktatni kívánjuk in tézkedéseinkkel, a meggyőző szó ere jével, a legerélyesebben intézke­dünk azokkal szemben, akik tudato­san több esetben vagy nagy károkat okozva hozzá mernek nyúlni rend­szerünk alapjához a társadalmi tu­lajdonhoz. Ezek az intézkedések, úgy hisszük, találkoznak a dolgozók igazságérzetével és éppen ezért kér­jük és igényeljük, mint eddig is a becsületes dolgozók segítségét és tá­mogatását. Megyénk egész területén mind na gyobb számban választják dolgozó parasztjaink a társasgazdálkodás, a szövetkezés útját. Nagy tervek szü­letnek napjainkban, százával viszik állataikat és gazdasági felszerelésü­ket az új tsz tagok a közösbe. Mil­liós értékek válnak szövetkezeti tu­lajdonná, éppen ezért fokozott mér­tékben, a kezdet-kezdetén úgy kell gazdálkodni a választott vezetősé­geknek, hogy semmi el ne vesszen és mindig tudják azt, hogy milyen értékeik vannak, hol és kire van az bízva. A szövetkezeti vagyon védelmé­nek alapja a szövetkezeti demokrá­cia. Sok példát lehetne felhozni ar­ra nézve, hogy éppen ott történt károkozás, ahol nem volt meg a szö­vetkezeti demokrácia. A termelő- szövetkezetek vezetősége vegyen pontosan számba mindent, legyen megbízható, pontos nyilvántartása, igen szigorú a pénzkezelése és arra törekedjenek, hogy minél nagyobb számban vonják be a szövetkezet tagságát, a szövetkezeti ellenőrzésbe. Ne szűnjenek meg egy pillanatra sem tanítani, nevelni a szövetkezet tagságát, a közösség vagyonának vé delmére. Ezekben a napokban igen nagy fel adat hárul a falu tanácsi szerveire is, a társadalmi tulajdon védelme te­kintetében. Jobban gondoskodjanak a rájukbízott gazdasági épületek, va gyontárgyak megóvásáról, fontolják meg jól a bontási engedélyek kiadá­sát és különösképpen igen nagy gon­dot fordítsanak a fakitermelési en­gedélyek kiadására és a kiadott en­gedélyek ellenőrzésére. Megyénk több területén jelentkezik a jogtalan fakitermelés és ez ellen a legszigo­Sikérésén folyik az algériai menekülteket segítő akció Az „Algériai Menekülteket Segítő Bizottság” felhívása óta kevés idő telt csak el, de már ez a rövid idő is arról tanúskodik, hogy a magyar dol­gozók készek önzetlenül segíteni a súlyos körülmények között élő algé­riai menekülteken és hogy a nemzet­közi szolidaritás eszméje milyen mé­lyen él népünkben. A gyűjtés sikerére jellemző, hogy a különböző társadalmi és' tömeg­szervezetek az eladásra kapott bé­lyegek mennyiségét keveselték, mivel az üzemek és falvak dolgozói a várt­nál nagyobb számban kapcsolódtak be az akcióba. A SZOT pl. újabb 100 ezer Ft értékű bélyegigényt jelentett be, ezen belül a Textilszakszervezet 15 000 Ft értékben. A Vasutas Szak- szervezet ugyancsak több ezer forint értékű bélyeget kért pótlólag. A Bu­dapesti Vöröskereszt Szervezet is to­vábbi 10 000, a Komárom megyei szervezet pedig 6000 forinttal emelt« a korábbi igényét. Nem bizonyult ele­gendőnek a Magyar Jogász Szövetség bélyegigénylése sem. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az algériai menekültek érdekében megmozdult az ország. Gyakori eset, hogy kisebb szervek vagy egyesüle­tek telefonon fordulnak a Vörös- kereszthez, hogy ők is szeretnének részt venni a segélyakcióban. Leg­utóbb az Óra- és Ékszeripari Vállalat fordult a Központhoz ezzel a kérés­sel. Gyakran érkezik készpénz­felajánlás egyes termelőszövetkeze­tektől is. Nem ritka eset a városok­ban és falvakban, hogy az egyszerű emberek kevésnek tartják az 1 és 2 forintos hozzájárulást, és nagyobb összegű egyéni adományt ajánlanak fel, mint pl. Róka Istvánná Tahiból, aki 100 forintot adott fel az OTP számlára. Még néhány hét és a magyar dol­gozók forintjaiból összegyűjtött ado­mány közvetlenül hozzájárul majd az éhező és beteg algériai menekül­tek szenvedéseinek az enyhítéséhez. Az Algériai Menekülteket Segítő Akció Bizottság I dunakömlődi példa Dunakömlődön a tél folyamán szü­netelt a kulturális tevékenység. A I színjátszó csoport nem működött, ! egyetlen előadással sem ajándékozták j meg a község lakóit. Színdarabot leg- ‘ feljebb akkor látott a falu népe, ha I egy hivatásos együttes erre tévedt, j vagy ha más községek művészeti cso- j portjai meglátogatták Dunakömlő- j döt. Saját előadással nem dicskedhet- ! tek a kömlődi fiatalok. Sajnos úgy látszik, hogy ez egyál­talán nem aggasztotta a fiúkat, leá­nyokat s semminemű hajlandóságot nem is mutattak arra, hogy valamit tegyenek a kulturális élet fellendítése érdekében. A község idősebbjei vártak, vár­tak. Várakozásuk azonban hiábavaló nak bizonyult. Erre összefogtak, a helybeli szövetkezeti tagok, a nőta­nács tagjai és azok, akik Sztálinvá- rosban dolgoznak, de itt laknak. Színjátszó csoportot alakítottak és rövidesen sor kerül az előadásra is. A csoport munkáját két cél vezeti: az egyik, szórakozást teremteni ön­maguknak és a község többi lakói­nak, a másik pedig példát mutatni a fiataloknak. Mit szólnak ehhez a dunakömlődi fiatalok, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy rájuk nézve nem túlságosan nagy dicsőség. De ami késik, nem múlik, utol lehet még érni az „öre­geket”. (1) Nem lehetne mozgalmat indítani a tiszta Szekszárdért is ? A rádió világgá kürtölte, meg­írták az összes pesti lapok, ki hosz szabban, ki rövidebben, de osztat­lan örömmel és elismeréssel kom­mentálva az eseményt, hogy »meg indult a küzdelem a tiszta Buda­pestért«. Ne maradjunk ki belőle mi sem, ezennel közreadjuk mi is a hírt. Közreadjuk, azonban nem minden mellékgondolat nélkül. Nem mintha bánkódnánk a fővá­rosiak dicséretes kezdeményezése miatt, sőt ellenkezőleg azért, hogy követendő példának állítsuk a szekszárdiak elé. Van-e szekszárdi, aki nem fogad fa elismeréssel, sőt egyenesen örömmel a hírt, hogy most már re ménykedhetünk fővárosunk tiszta­sága javulásában? Nincs! Van-e szekszárdi, aki nem helyesli ezt a mozgalmat? Nincs! Van-e szek­szárdi, aki nem helyesli azt, hogy a hivatalos szervek mellett az ösz- szes társadalmi szervezetek, szó­val az egész lakosság közreműkö­dik a mozgalom sikerrevitelében? Nincs! S végül, van-e szekszárdi, aki gondolt már arra is, hogy amit Pesten _ megcsinálnak, ugyanúgy meg lehetne csinálni Szekszárdon is?... Hadd engedjem meg magam­nak a hitet: remélem van. Meg lehetne csinálni, sőt meg kellene csinálni. Meg kellene azért is, mert Szekszárd vörös bora mel lett elsősorban arról híres, hogy nem sok hasonlóan piszkos város van szerte szép hazánkban. De mindenekelőtt meg kellene csinál­ni azért, mert szebb, jobb, egész­ségesebb, kulturáltabb tiszta kör­nyezetben, tiszta városban lakni, mint elhanyagoltban. Ne várja a lakosság, hogy a vá­ros tisztaságbeli hiányosságai miatt most a Városi Tanácsot fogjuk hi­báztatni és bűnbaknak állítani. Igazságtalanság lenne részünkről, mert meggyőződtünk róla, hogy a tanács mindent megtesz annak ér­dekében, hogy a tisztaságot meg­óvja, de a lakosság részéről sajnos olyannyira nagy méreteket ölt a szemetelés, hogy a városgazdálko­dási vállalat köztisztasági tevé­kenysége sohasem tudja utolérni önmagát. A várost tisztává tenni csak úgy tudjuk, ha társadalmi ügyet csi­nálunk belőle, közérthetőbben, ha mindenki, minden szekszárdi la­kos szívügyének tekinti a szemete­lés megakadályozását. S akkor ta­lán majd egyszer elérjük, hogy Szekszárdot nemcsak vörös boráról emlegetik, hanem arról is, hogy hazánk egyik legtisztább városa. Amiért csak Szekszárdról szól­tunk, nem jelenti azt, hogy a me­gye többi községeiben nem szabad hasonló mozgalmat indítani. (—ei) rúbban fel kell lépni, mivel ez a te­vékenység igen súlyos károkat okoz népgazdaságunknak. Tanácsaink úgy irányítsák a falu életét, hogy a tár­sadalmi tulajdon védelme és a dol­gozók ellátása zavartalan és biztosí­tott legyen. A falu szocialista átalakulását fi­gyelemmel kísérik, azonban a spe­kulánsok, kupecek és egyéb ingyen­élők is. Igyekeznek kihasználni a le­hetőségeket és olcsó pénzen min­dent felvásárolni, aminek továbbadd sából maguk részére nagy hasznot tudnak biztosítani. Meg kell akadá­lyozni mindennemű tevékenységü­ket. A bűnüldöző szervek minden ilyen jelenség esetén könyörtelenül el fognak járni, legyen az bárki is, ha a zavarosban akar halászni. Sok feladat áll előttünk, de hi­szünk abban, hogy dolgozóink továb bi segítségével és támogatásával meg tudjuk oldani azokat. Hiszünk és bízunk abban, hogy együttes erő­vel tovább tudjuk csökkenteni a bű­nös károkozásokat, és ezzel is hoz­zájárulunk népünk további boldogu­lásához. PÁNCZÉL GÉZA r. hdgy. Megyei Rendőrfőkapi­tányság társadalmi tulajdonvé delmi osztály vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents