Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
8 TOLNA MEGVEI NÉPÚJSÁG 1959. március 29. Szaporán dolgoznak a megye legnagyobb termelőszövetkezetében — Bátaszéki képek — A bátaszéki Búzakalász Tsz-nek közel 6000 hold földje és több mint 1000 tagja van. Ma Bátaszék termelőszövetkezeti község. A szövetkezeten belül napjainkban még érthető módon sok a gond, a baj. De ez természetes is, mint a vezetők mondják — ez a fiatal termelőszövetkezettel járó kezdeti nehézség. De a több mint ezer termelőszövetkezeti paraszt összefogott, dolgoznak és mindenki megtalálja a helyét a közösben, s fáradozik azon, hogy rövid időn belül virágzó termelőszövetkezet legyen Bátaszéken. Azt a nagy munkát, melyet a szövetkezeti tagok végeznek, néhány képben mutatjuk be, amely csak egy része annak, amit láttunk és tapasztaltunk Bátaszék határában. Báli Zoltán elvtárs a párt felhívására három évvel ezelőtt jelentkezett falusi munkára. A bátaszéki Búzakalászban az első napokban nem fogadták túl nagy lelkesedéssel. De rövid félesztendő alatt megszerették a tagok, mert az egyike azoknak, akik legtöbbet tettek azért, hogy a Búzakalász felsorakozzon a megye élenjáró termelőszövetkezetei közé. Báli Zoltán elvtárs javaslatára vezették be — elsőnek a megyében — a kettős könyvelést, és az országban elsőnek a munkautalványozást. Báli elvtárs melegszívű ember, de ha arról van szó, határozottan és keményen fellép bárhol és bármikor a szövetkezet érdekében. Mint kiváló termelőszövetkezeti elnököt 1958 őszén megválasztották megyei tanácselnök-helyettesnek. Itt is megállta a helyét. De amikor 1959 elején elkezdődött Bátaszéken a tsz-szer- vezés, olyan kívánsága volt a tagságnak, hogy Báli Zoltán elvtárs menjen vissza a szövetkezetbe, ő legyen az elnök. — Az elvtársak hívtak, én meg örömmel jöttem — mondja szerényen a nagytudású szövetkezeti vezető. — Nem mondom, hogy könnyű ma itt vezetőnek lenni, de segítenek a kommunisták, a többi vezetőségi tagok, mindent közösen beszélünk meg és én bízom abban, hogy az új belépők, csakúgy mint a régi tagok, megtalálják majd számításukat ebben a közös gazdaságban. Én ennek érdekében tudásom és munkám legjavát adom. A zentai dűlőben találtuk Hollósi János munkacsapatát, akik éppen kubikmunkát végeztek, az egy kazalba rakott több mint 5 vagon trágyát földelték el. A dűlő szomszédságában pedig Végh János ifjú traktorossal találkoztunk, aki munkagép-kezelőjével, Holacsek Istvánnal lucernamagot vetett. Mindketten KISZ-tagok, ifjú kommunisták. A Zetor traktoron ülő Végh Jáno'- a szövetkezet egyik legjobb dolgozója. Mint kocsis kezdte s mikor Zetort vásárolt a tsz, Végh Józsefet bízták meg a vezetéssel. Két év óta vezeti a gépet, de most is olyan, mintha új lenne. — Jobban féltem, mint r. feleségemet — mondja, s közben széles mosolyra húzza a száját. Itt említjük meg, hogy a tavaszi munkák során Végh János zetoros vetette el a tavasziak nagy részét. A szövetkezetben 400 hold lucernát is vetnek, s ennek egy jórészét szintén rábízták. A napi normát mindig túlteljesíti és szakszerűen, lelkiismeretesen végzi el munkáját. A szövetkezet vezetői és tagjai úgy határoztak, hogy gazdaságukat a belterjesség irányába fejlesztik. Fő termelési üzemágként az állattenyésztést tekintik. Már jelenleg is több mint 100 fejőstehén és 60 növendéküsző van a közösben. De az év végére meg akarják tölteni még azt a 120 férőhelyes szarvasmarha-istállót is, amelyet most építenek. Maga a létesítmény több mint kétmillió forintba kerül, de ha készen lesz és bekötik ide a jószágokat, csupán a tejhozamból évi egymillió forint jövedelmet vár a szövetkezet. Az állatok részére gondoskodnak takarmányról is. A 400 hold új vetésű lucerna mellett 600 holdon termelnek kukoricát és 300 holdon silótakarmányt. így a szövetkezet összterületének 50 százalékán szálas, szemes és pillangóstakarmányt termelnek, ami biztosítja a megfelelő mennyiségű takarmányt. A 36. órában A mozdony a szénadagoló alatt állt. A kéményből a légkompresszor egyenletes gőzkiömlése sűrű felhőt húzott maga után. Fenn a szénadagoló tetején, az utolsó csille szenet borították éppen az adagoló-nyílásba. A mozdonyvezető Rábai Ernő, hosszú piszkavassa kotorgatta össze az adagolószájtól távolabbra szóródott két-három lapátnyi szenet. A mozdony szerkocsiján két fűtő >— Bo ros Vince és Szabó István — serény kedett, az előbb leborított szenet húzogatták el a csúszda alól, hogy legyen még hely az utolsó csille szénnek. Lent a mozdony mellett a mozdonyfelvigyázó állt. Sürgette a szénvételezést, mert a gépnek ki kell menni félóra múlva az állomásra. Ott kisegítő gép lesz. Amikor az utolsó csille szén maradványai is a szerkocsiba hullottak, Rábai lejjebb állt a géppel, a vizező alá. Amíg a szenet újból vízzel meglocsolták két lakatos mászott fel a mozdonyra, azok leszerelték, az olajozó meghajtójának egy alkatrészét. Vitték javítani. Hosszú, harmincöt órás útról jött meg a mozdonybrigád, megjárták a Pusztaszabolcs—sztálinvárosi vasút vonalat, s most az utolsó órában elkészítik a gépet a váltótársnak... Amíg a mozdonyvezető a géppel a fordító korongra állt, addig a fűtők kimásztak a mozdony oldalára, kóc- cal, ronggyal tisztogatták a gépet. A koromtól, víztől, portól szennyes alkatrészek a töröléstől csillogni kezdtek... A fordítókorongról a kijárati jelzi eié állították a gépet... A váltószemélyzet is felszállt már, a két vezér megbeszélte, hogy mi baja van a gépnek, Rábai elmondja mit vett észre az úton, s kéri társát, hogy az olajozón kézzel hajtsanak majd tolatás közben egy-két fordulatot, amíg a megjavított alkatrészt újból felszerelik... Azután összeszedik a táskákat, a melegruhát és leszólnak a gépről. A készenléti szobában körülülik az asz talt, kiszámítják, hogy mennyi szenet takarítottak meg a 35 órás távoliét alatt mennyit kerestek. Rábai Ernő ezután elmegy leszámolni az irodába... Társai megvárják, amíg végez. Szabó leborul az asztalra, szunyókál egyet, amíg az okmányokat elszámolja a mozdonyvezető az irodában, azután együtt mennek a mosdóba... A meleg víz alatt még hun- curozni is van kedvük, egymást fröcskölik... félóra múlva már a sötétkék egyenruhában, tisztán jönnek ki a mosdóból, hazaindulnak... 35 órás út után. Az utolsó, a 36. éra utolsó perceiben már frissebben jön nek a kijárat felé, hazamennek pihenni, ... este? Este Rábai moziba megy, Szabó a kertben lévő szőlőtőkéket metszi meg, Boros meg délután megnézi azt a házhelyet, amelyre az ősszel akar építeni házat, két- szoba, összkomfortosat. ' — ács — Visszajár a múlt Az ünnepi készülődés lázában van a falu. Az asszonyok takarítanak, meszelnek, sütnek-főznek. A legtöbb helyen vendégeket varnak. A húsvéti ünnepekre éppen úgy, mint karácsonyra, hazajönnek a városi iskolákban, egyetemeken tanuló fiatalok. Hazajönnek ünnepelni a távoli vidékeden élő családtagok, a menyek, vők és az unokák. A háziasszonyok készülnek a népes vendéglátásra. Nem így Kaszás Judi néni. Ö nem készül, nem takarít, nem süt főz, nem készül, mert nincs h' l és nincs kinek készítenie, bár v.n két lánya és két szép unokája, de ők elűzték maguktól az idős parasztasszony szülőanyjukat. Két lányt nevelt fel Kaszás Judi néni. Az idősebb már jónéhány évvel ezelőtt elkerült a háztól, férjhezment, a maga asszonya lett. A fiatalabb, az Erzsi négy évvel ezelőtt ment férjhez, s falusi szokás szerint a fiatalok együttmaradtak az idős aszony- nyal. — Kezdetben nem is volt baj — panaszkodik Judi néni. Főztem, ta hárítottam rájuk, elvégeztem a ház körül, s neveltem a kis unokámat, a fiatalok pedig dolgozni jártak, s megművelték a »birtokot«, a 6 hold földet. A baj akkor kezdődött, amikor két évvel ezelőtt a fiatalasszony azzal állt elő, hogy az anyja »írasson« nekik is, a jussát kérte, a házat, a földet. — Minek Írassak — így Judi néni, — hisz úgyis együtt vagyunk, halálom után pedig azt csinálhatjátok a házzal, a földdel, amit akartok. Ezután egyre gyakrabban és fenyegetőbben került sor a birtok- megosztásra, sőt elfeledkezve a szülőnek járó tiszteletadásról, Erzsi a fiatalasszony nem egyszer kezet emelt anyjára. — Nem volt maradásom a házban és rettenetes félelemben éltem panaszkodik az idős aszony — és egy évvel ezelőtt, amikor már ötödször emelt kezet rám, a szomszédokhoz menekültem. Egyetlen szerencséje az, hogy vannak még jóemberek Decsen, akik jobbak hozzá, mint saját vérei, a lányai. Széki Istvánná he lyet adott baromfijának és malackájának, Horváth Istvánná pedig éjszakára szállást adott a földönfutóvá vált idős asszonynak. — Szomorú volt a karácsonyom, de szomorú lesz a húsvéti ünnepem is pedig én is szeretnék az unokáknak örülni készíteni, sütni- főzni és húsvéti tojást ajándékozni. Decs község a múltban a Sárköz egyik híres községe volt. Híres volt népművészetéről, színpompás öltözetű asszonyairól, de különösen híres volt egykéjéről, amelynek mélyreható társadalmi gyökerei voltak. A legtöbb helyen, kü lönösen a módosabbaknál egy gyerek volt és azt is csak módos egykével engedték összeházasodni, csak azért, hogy a birtok ne apró- zódjék fel, s egykézen maradjon. Számtalan példa volt arra is, hogy a kényen-kedven nevelt egykék nem bcsülték az öregeket, s elűzték a háztól. A szobák sora üresen állt, az öregek pedig az istálló bán húzódtak meg. Ilyen volt a múlt a sárközi községekben, s ezt változtatja meg fokozatosan az új, a szocialista er köles. Az egyéni gazdák a szövet- kezés útjára lépnek, s a kollektív gazdaság, a kollektív élet fokozatosan változtatja meg az emberek gondolkodását, s egyre jobban hát térbe szorul a vagyon, a birtok imádata. Lassan eltűnik az egyke és családokon belül kialakul az idős emberek, a családtagok megbecsülése is. Az ósdi felfogás és a kialakuló új állandóan harcban vannak egymással, s az új és a régi harca közben néha-néha még visszajár a múlt. Itt-ott felüti fejét az átkos betegség, a birtok, a vagyonéhség, amely megkeseríti az öregek életét. Visszajár még a múlt, amelynek hatására a leány eltaszítja magától, hajléktalan földönfutóra teszi édes szülőjét. P-ni Az állattenyésztés mellett másik fő üzemág a kertészet. Nyolcvan holdon termelnek itt fűszerpaprikát és öt holdon dohányt, de emellett több holdat kitevő konyhakertészete is van a szövetkezetnek. A dohány és fűszerpaprika termelését Gerhardt József munkacsapata — amelyet képünk ábrázol — vállalta el, akik valamennyien új tagok. Az újdonsült szövetkezeti parasztok éppen a melegágyak készítésénél szorgoskodnak. Kikerül közülük az ácsmester is, aki elkészíti a melegágyakhoz szükséges kereteket. A termelőszövetkezetnek önálló iparos brigádja is van, akik építkeznek. Képünk Illés Jánost és kőműves brigádját ábrázolja, akik éppen a belső vakolást végzik az egyik kétszoba összkomfortos családi háznál, amelyet egy állatgondozó családnak épít a szövetkezet. De rajtuk kívül máshol is dolgoznak kőművesek, ácsok és bognárok. Amint a szövetkezet elnökhelyettese, Varga Jenő elvtárs elmondotta, az iparosok többsége jelenleg ideiglenes istállók építésén dolgozik, hogy az új tagok által bevitt állatoknak megfelelő férőhely legyen. A további terv pedig az, hogy az iparos brigád létszámát megkétszerezik. Előreláthatólag zavartalan lesz az idei ecetellátás Minden idényben kisebb-nagyobb probléma szokott lenni megyénk területén az ecetellátás. Ez mindenekelőtt az áruellátás megszervezéséből, a rendelésből adódott. A következő idényre jól felkészült a kereskedelem, az előző évi tapasztalatok alap ján. Mindenekelőtt ügyelnek arra, hogy már a szezon beindulásakor megfelelő készlet álljon rendelkezésre. Gondoskodtak arról, hogy min den kiskereskedelmi bolt két csere- hordóval rendelkezzen. Elrendelték, hogy a kiskereskedelmi hálózatban az összes hordókat állandóan feltöltött állapotban kell tartani.
