Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

1959. március 29. TOLNA MEGYEI NÉFUJSAG 9 Szakemberek, iskolába járó munkások a Paksi Konzervgyárban — Eredménnyel jártam, igazgató elvtárs. A technikumban nagyon ked­vesen fogadtak és amikor az osztály­főnök feltette a kérdést, hogy a vizs­ga után kik akarnak hozzánk jönni dolgozni, két pesti fiatalember jelent­kezett. Beszélgettem velük, azt mond­ták, már a szüleikkel is megbeszél­ték a dolgot, hallottak a gyár jó hí­réről, jönnek. — Aztán elvtársnő, kísérd majd fi­gyelemmel munkájukat, gondoskodj róluk, legyen megfelelő lakásuk, be­osztásuk. \ — A lakás kicsit nehéz lesz, de ad­digra meglesz. A beosztásra pedig nincs gond, hiszen szabály az, hogy az iskola elvégzése után egy évig szakmunkásként dolgoznak, utána kerülhetnek magasabb beosztásba. Ezt egyébként szintén megbeszéltem velük. Ez a beszélgetés zajlott le Hlatky Béla igazgató és Halász Sándorné személyzeti előadó között, amikor beléptem a Paksi Konzervgyár igaz gatói irodájába. Halász elvtársnő ép­pen beszámolt minapi pesti útjáról. Nekem, mint a gyár egykori dol­gozójának, kissé hihetetlennek tűnik, hogy a vezetők még most is KEVÉSNEK TARTJÄK A SZAKEMBER GÄRDÄT. Hiszen egykor, jó 18—20 évvel ezelőtt egyetlen főiskolát, egyetemet végzett ember sem dolgozott itt, a gyárve­zető »végezte el" félig a műegye­temet. A néha 6—700-ra is felfutó dolgozólétszámból (a háborús kon­junktúra idején ez gyakran előfor­dult) összesen egynek volt érettségi bizonyítványa és az ember a tíz uj- ján megszámolhatta, hányán végez­tek négy polgárit. Még öt évvel ezelőtt is egyetlen mérnöke volt a gyárnak Ma pedig — mint Halász elvtársnő sorolja — a gyár dolgo­zói közül tízen végeztek egyetemet, — többségük mérnök — ketten fő­iskolát, a technikumot, gimnáziu­mot végzettek számát nem is lehet hirtelen megállapítani. Már csak azért sem, mert ez állandóan válto­zik. És a gyár vezetői ma sem elégedet­tek. Kilincselnek az egyetemeken, a budapesti élelmszeripari technikum­ban fiatal, most végzett szakembe­rekért. Fiatalokat küldenek a nagy­kőrösi konzervipari szakiskolába, akik visszatérve, szakmunkások lesz­nek az üzemben. Két gyári dolgozó egy-egy gyermekét — most nyolca­dik általánosba járnak — felveszik egy évre és már most »készítik a he­lyet" számukra az élelmiszeripari technikumban. — A technika a mi iparágunkban is rohamosan fejlődik — mondja Hlatky elvtárs —, a követelmények egyre nagyobbak. Állandóan kapjuk az újabb és újabb korszerű gépeket. Ezek kezeléséhez, irányításához szak emberek kellenek, hiszen a modern gépek, berendezések elég bonyolul­tak. Az új 'ésűrítő üzemünk például automatikus lesz, központi vezérlő berendezéssel. Ezt nem lehet akár­kikre bízni. Ugyanakkor a minősé­gi követelmények is egyre nagyobbak termékeink iránt. Ami pár évvel ez­előtt elsőosztályú árunak számított, azt ma a laboratóriumi minőségi vizs gálát nem egyszer selejtnek minő­síti. Persze, nemcsak hoznak szakem­bereket a gyár vezetői az üzembe, hanem egyre többen tanulnak a gyár dolgozói közű' is. Önkéntelenül is a Tanácsköztársaság egyik plakátja jut az eszembe, amely tanulásra szó­lítja fel a proletárokat, mondván: »Uj, jobb életet építeni csak az tud, aki fel van vértezve a tudás minden fegyverével!«, amikor Halász elvtárs­nő sorolja az adatokat: NÉGYEN VÉGZIK LEVELEZŐ UTÓN A TECHNIKUMOT, nyolc dolgozó a helybeli általános gimnázium esti tagozatán tanul. Ti- zenégynek pedig éppen ma van a vizsgája, az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát végzik. A sort ketten kezdték meg az el­lenforradalom előtt, Halász elvtárs­nő és Oláh Imre, a gyár akkori, most már nyugalomba vonult főgépésze. Oláh bácsi — akkor már 62 éves volt — egyszer csak rájött, hogy a beosztottjai közül egyre több a ma­gasabb iskolát végzett munkás, tech­nikus, akik már magasabb követel­ményeket támasztanak a vezetés iránt. Lehet, hogy ennek is volt sze­repe a dologban, de méginkább an­nak, hogy »majd én, az öreg harcos, megmutatom a fiataloknak, hogy ebben a korban is lehet tanulni. Is­kolapadba ülni soha sem késő." — És 63 éves fejjel kiváló eredmény­nyel vizsgázott az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályából. TANULNI SOHASEM KÉSŐ Ezt vallja Juhász János TMK vezető is, aki Budapesten esti tanfolyamon végezte el a technikumot és most azt tervezi, hogy beiratkozik a mű­szaki egyetemre. Simon Aladár mű­szaki vezető, aki 42 éves, egyike a tizennégy általános iskolásnak, aki­ve1 éppen a vizsga előtt beszélget- | tünk. Tíz éve került ide munkás­nak, ma egy egész műszakot vezet. És amikor további terveiről érdek­lődünk, elmondja, hogy tudja: »Ab­bahagyni nem lehet. Vagy nekivág a technikumnak, vagy visszamegy •hordót gurítani. Hiszen a műszakve­zetők között vannak már mérnökök is. A tizenkilenc éves Kajári József éppen egy hordót bont fel. Mintát | vesz, beteszi a refraktométerbe, meg- állaptja, hogy a szárazanyag-tarta­lom tíz százalék. Gyors számolás és máris méri ki a szükséges mennyisé­get. Régen úgy készült a vegyesíz, , hogy a konzervmester kiadta az uta­sítást: »Két hordó alma, egy hordó őszibarack, fé1 hordó szőlő ...« Az­tán főzés közben egy titokzatos sta- niclit vett elő a zsebéből, port adott az anyaghoz, mondván, hogy ez egy különleges szer, ami nélkül megrom­lik az íz. Pedig csak liszt volt, arra volt jó, hogy növelje a »titkait«, fél­tékenyen őrző mester tekintélyét. Ma az utasítás a következő: öt mázsa 'esz a főzet, pontosan meghatározva a nyersanyagfajták szárazanyagra át­számított aránya. A munkásnak kell a receptek alapján dekagrammra ki­számítania, hogy a különböző anya­gokból és az azokon belül is külön­böző szárazanyagtartalmú hordókból mennyit kell venni. — Kajári József pontosan tud dolgozni, mert a kon­zervipari szakiskola e1 végzése után most gimnáziumba jár. Ott pedig fontos tantárgy a matematika. A Paksi Konzervgyár — szakem­ber-ellátottság szempontjából — ELŐKELŐ HELYET FOGLAL EL az ország többi hasonló üzemei kö- . zött. Ez pedig egyre jobban érezteti ! hatását a gyár munkájában. Éwken keresztül dolgozott ráfizetéssel a gyár. 1957-ben már »egyenesbe jött«, a múlt évi eredmény alapján pedig most már nyereségrészesedés kifize­tésére kerül sor. Egy másik mutatója a fejlődésnek: a gyár termékeinek több mint fele exportra kerül, va- 'utabevételt biztosít az országnak. Persze nemcsak ezen mérhető le a fejlődés. Hiszen a munkások, műsza­kiak nem használnak fel közvetlenül mindent munkájukban, amit tanul­tak, vagy tanulnak. De az épülő szo­cializmus, a gyorsan fejlődő technika egyre műveltebb dolgozókat követel és ezt 'átják be egyre többen a gyár fiatal — és idősebb — dolgozói kö­zül. Jantner János HÍREK — ÜGYELETES ORVOS március 29-én: dr. Scherer Sándor Szek- szárd, Beloiannisz utca 27. Telefon száma: 26—88. Március 30-án, hét­főn: dr. Ferenczy József Szekszárd, Rákóczi u. 19. Telefon száma: 25— 50. _ — ÁLLATORVOSI ÜGYELET Imárcius 29-én: dr. Kovács Béla Munkácsy utca 15. Március 30-án: dr. Magyari Jenő, Tavasz utca 3—5. Telefon száma: 46—98. — HAGYOMÁNYOS SZAVALÖ- VERSENYÜKET ebben az évben is megrendezték a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Techni kum tanulói. A Vajda János emlé­kének szentelt szavalóverseny első díját Rumbus Ilona IV. osztályos ta­nuló nyerte. — »MÜÉRTŐ« TOLVAJ. A közel­múltban két levelezőlap nagyságú Van Dyck festményt loptak el az Aix-en-Provence-i múzeumból. A két művet hatmillió francia frankra értékelik. A képek eltűnése után néhány nappal a múzeumod az egyik ablakban gondosan bekötözött csomagot talált. A tolvaj a két el­lopott festményt hozta vissza — mindössze a képkereteket tartotta meg. — A DÖBRÖKÖZI FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET 265 000 forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet. A nyereségből 31 000 forintot juta­lomként szétosztanak a tagok kö­zött. — A PAKSI VAK BOTTYÁN GIMNÁZIUM tanulói közül sokan érdeklődnek a KISZ akadémia elő­adásai iránt. Egy-egy előadást 35— 40 diák hallgat végig. — ST. RAFAELBEN a 32 eszten­dős Robert Foster, az ottani búvár­klub tagja új világcsúcsot állított fel: 3 percig és 42 másodpercig ma­radt a vÍ2> alatt levegővel való ellá­tás nélkül. A rekordteljesítmény előtt fél óráig palackból tiszta oxi­gént lélegzett be. — A REGÖLYI KISZ-SZERVE- ZET ebben az évben 1000 forint tá­mogatást kap a községi tanácstól. A kapott pénzen a fiatalok helyiségü­ket rendezik be. — EISEMANN MIHÁLY: »BÁS- TYASÉTÁNY 77.« című operettjé­nek betanulását kezdte meg két hó­nappal ezelőtt a Paksi Konzervgyár kultúrgárdája és zenekara. Az ope­rettet a gyári KISZ-szervezet és a szakszervezeti nőbizottság közös ren dezésében április 5-én mutatják be Pakson. A tervek szerint vidékre is ellátogatnak a darabbal. — ROLAND PETIT rendezésében rövidesen bemutatásra kerül Párizs­ban egy balett, melyet Rostand: Cyrano de Bergerac című darabja alapján készítettek. Roxane szerepét svájci táncosnő, Dániellé Jossi fogja táncolni. — ÜZEMI TANÁCSÜLÉST tartot­tak az elmúlt napokban a_Nagytor- mási Állami Gazdaságban. A meg­beszélésen az elmúlt év eredményei­ről számolt be a gazdaság főagronó- musa, majd megtárgyalták a soron- következő feladatokat. — A BONYHÁDI PERCZEL MÓR KÖGAZDASÄGI TECHNIKUM fel­szerelése hangosfilmvetítő berende­zéssel gyarapodott. A vetítőkészülé­ket oktatófilmek vetítésévé? hasz­nosítják. — A JAPÁN FÖLDMŰVELÉS­ÜGYI MINISZTÉRIUM felhívta a földrengésektől gyakran sújtott vi­dékek lakóit, hogy tartsanak úgyne­vezett »földrengés-halakat«. Ez a halfajta ugyanis nyugtalan magatar­tásával már órákkal a földrengés előtt jelzi annak közeledtét. — CSÜTÖRTÖKI SZÁMUNK­BAN a »A népi ellenőrzés nyomá­ban« című cikkünk egy mondata félreértésre adott okot. Nem Kovács Györgyről a MÉSZÖV elnökéről van szó. Nemcsak tudása, de szíve is vau Kicsinységek, amelyekre nagy gondot kellene fordítani Mielőtt a Tolna megyei Állami Erdőgazdaság tamási fűrésztelepére indulok, már nagyjából tudom mi­ről van szó. Az előzetes informá­ciók alapján tisztában vagyok az­zal, hogy úgynevezett »kicsinysé­gek« nyugtalanítják a fűrészteleoen dolgozókat. Máskülönben a fűrész­telep jól teljesíti a tervét, az üzem inkább dicséretet, mint kritikát, ér­demel munkájáért. ELKALLÓDOTT SZÁNTÁSDÍJ Mohai György üzemi bizottsági el­nök, amikor megtudja ki vagyok, a fűrésztelepiek régi panaszával ho­zakodik elő. — Még tavaly tavasszal történt — kezdi sorolni az ü. b. elnök. — Mind -egyikünktől összeszedtek 330 forint szántásdíjat. Ez a pénz a két hold illetményföld szántási díja volt. Pa­píron két hold illetményföldet kap­tunk, a valóságban azonban keveseb bet. Amikor lemértük a hatvanegy munkás részére kiadott illetmény- földet, tizenegy holddal kevesebb volt. Hová lett a 11 hold szántás­díja? Az erdpgazdaság és a fűrésztelep vezetőinek nagyrésze »új ember«. Kérdezősködés közben megtudom, hogy a dolgozók már a MEDOSZ me gyei központjában is jártak ezzel a problémával, de senki nem intézett semmit. Pedig az elsikkadt 11 hold szántásdíja visszajár. A MUNKARUHA ELLÁTÁS Ahogy tapasztalom, a kollektív saerint járó munkaruha ellátással kapcsolatban is zavarok vannak. Ez főként Németh Ferenc munkás pa­naszából tűnik ki. Amikor beszélek vele, a rajta lévő ruhát mutatja. — Látja ezt a ruhát? Mit gon­dol miért ilyen rajtam? Azért, mert nem kaptam meg a kollektív szerint járó munkaruhát. Kitűnik, hogy Németh Ferencnek igaza van. A beosztása fogatos. A kollektív szerint minden öt negyed­évben új munkaruha járna neki. ö azonban egy évvel ezelőtt kapott használtat. — Miért nem kapott azóta? A válaszok szerint azért nem, mert a mostani fogatosgazda előd­je rendkívül hanyag ember volt és nem vezetett kimutatást arról, hogy új, vagy használt munkaruhát adott-e a dolgozóknak. A mostani fogatosgazda pedig tétovázik. Nem tudja, hogy is áll tulajdonképpen a munkaruha kérdés. A munkaruha ellátás körüli za­varok nem egyszer heves szóváltá­sokat okoznak. Német Ferencnek járna munkaruha, az ő munkaruha problémája nem oldódott meg azál­tal, hogy a volt fogatosgazdát levál­tották. FÜRDŐ KELLENE Pete János párttag, 19-es veterán a vállalat éjjeliőre, akit nappal is gyakran ébren lehet találni, kalau­zol a telepen. Az étkezdében az asztalok körül fogasok vannak, s a fogasokon ren­geteg ruha. Az egyik sarokban mos dótál, fölébe szerelt kicsiny kis tar­tállyal. — Látja elvtárs? i— mondja Pete bácsi. — A ruhák részére nincs szekrény, a munkások részére pedig csak egy ilyen kis »lavór« van ide­készítve. Hát meg lehet ebből 45 embernek munka után legalább de­j rékig mosakodni? Nem. Pedig mi tetőtől talpig fűrészporosak va­gyunk, s délután sokan vonaton utaz nak haza közülünk. Ezek a munka­társaink kénytelenek porosán, vo­natra ülni. — Nem iskaptak ígéretet arra, hogy fürdőt építenek? — Ezt a kér- tést Teli Antalnak, a telepvezető­nek teszem fel. — De igen. Majd kapunk beruhá­zást fürdőépítésre. — Kapunk? De mikor? — kérdi egy kissé ingerülten az egyik mel­lettünk álló munkás. — Azt nem todom — válaszol a telepvezető, de amikor a békétlen arcokat látja, hirtelen ötlettel a te­lefonhoz lép, tárcsáz, rövid telefon- beszélgetés következik, aztán a telep vezető megkönnyebbülten lép el a készüléktől. — Azt mondták, egy hónap múl­va megkezdik a fürdőépítést, — mondja, s szavai lecsillapítják a ke délyeket. Reméljük, hogy az ígéret, amit a »központ« a telefonon keresztül a fürdőépítéssel kapcsolatban tett, va­lósággá lesz. (HAYPÁL) A szekszárdi járás 18 községe kö­zül kettőben tapasztal az ember ilyet. Belépek az őcsényi tanácshá- z; folyosójára, s megkérdem: »A ta­nácstitkár elvtársat itthon találom?« Úgy néz rám a kérdezett, mintha egyenesen a Marsról potltyantam volna elébe. S talán egy kis szemre­hányással a hangjában válaszol: »Ta Ián a titkár »■elvtársnőt-'-' keresi?« Azután szinte látható megenyhülés- sel teszi hozzá — mert úgy tudja meg, hogy nekünk titkárnőnk van, asszony. — S ebben már mintha egy kis büszkeség, dicséret is csen­dülne. j Már indulnék a jelzett ajtó felé, de ismeretlen útbaigazítóm vissza­húz. — Átmeneti jellegűnek tekin­tettük mi itt először Horváth J6- zsefnét, a titkárnőt. Azt hittük úgy lesz, mint előtte, amikor egy év alatt 3 titkár is váltotta egymást. Hogy nem így lett, azért van, mert ennek az asszonynak nemcsak tudá­sa, de szíve és lelke is van. És siet­ve köszön, meg sem várva, hogy legalább a neve után érdeklődjem. Így nem ért váratlanul, amikor az irodába lépve asszonyt találtam a titkár helyén ülve. Mindjárt frissi­ben elmondtam neki a hallottakat. Egészen belepirult a nemvárt dicsé­retbe. — Való igaz — mondja — eleinte, ezelőtt 5 évvel nagyon bizalmatla­nul fogadtak. Nem egyszer hallot­tam úgy félfüllel, hogy az utánam érdeklődőknek csak azt mondták: »Egy kis nő, az a v. b. titkár.-" Először bizony nagyon bántotta ez a légkör, hiszen a tanácsi munka sze- retete hozta vissza a fővárosból a falura. Ott pedig munkája is sok­kal, de sokkal könnyebb volt. — Nem adtam fel a reményt — mondja. — Arra gondoltam, amit tapasztaltam: a nőknek na­gyon komoly munkát kell kifejte­niük, hogy elismerjék. El is hatá­roztam, hogy én kétszerannyit fo- gok dolgozni, mint más. Valami megszokott mértékegység­gel bizony nehéz volna lemérni az elismerést. De mutatja a bizalmat a legutóbbi választás is. A jelölőgyü- lés napján betegen feküdt, nem tu» dott elmenni választóihoz, mégis egyhangú lelkesedéssel jelölték tá­vollétében is. Egy másik elismerés, ez már csa­ládi ügyek intézésénél volt. Ez pe­dig nem tartozik a tanács hatás­körébe. De nem tudja azt mondani a hozzáfordulóknak: »Nem ide tar­tozik, menjenek kérem a bíróság­hoz". Úgy látszik itt van az a folyosón emlegetett »szív és lélek", a növe­kedő bizalom kútforrása. — Nem akarom itt kiteregetni a mások belső ügyeit — mondja a fent említett családi ügyről —, de én mindkét felet meghallgattam, s úgy beszéltem velük, hogy kibékül­tek. Persze nem ment ez ilyen köny nyen, ahogy most elmondom, de a lényeg az, hogy a férj és a fia utána eljöttek hozzám s azt mondták: »Olyan szolgálatot tett nekünk ked­ves titkárnő, hogy nem tudjuk el­felejteni sohasem." Az ilyen apró eredmények, apró örömök az elért sikereken, ezek vit­ték előre, ezek acélozták, segítették többet dolgozni, mint más. S még egy, most már a komoly­ról humorosra fordítva a szót, az a bizonyos véd- és dacszövetség a já­rás másik titkárnőjével a mözsivel, Martinnével. — Biztatgattuk is egy­mást — mondja búcsúzóul nagy ne­vetve — »nehogy lemorzsolódj elv­társnő, meg kell védenünk a nők becsületét." És ők nemcsak megvédték, hanem tovább gyarapították ezt a megbe­csülést és szeretetet. fi—e)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents