Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
1859. március 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T Nehogy egy leány is elhervadjon Tavaszi képek Húsvéti népszokások Manapság már feledésbe mennek és kihalófélben vannak a régi húsvéti népszokások, illetve a kornak megfelelően ezek is modernizálódnak. Maradandó a piros tojás ajándékozás és a tojásba ütés, a különbség az, hogy 20—30 évvel ezelőtt a felnőttek, a legények űzték, ma pedig már jobbára csak a gyermekek húsvéti kedvtelése, játéka. Itt-ott még ma is találkozunk lo- osoló fiatalokkal, akik szívük választottját húsvét hétfőjének reggelén szagosvízzel öntözik meg, hogy sokáig szépek és üdék maradjanak. Bátán az idősebbek még ma is komatállal ajándékozzák meg kedves »»komámasszonyukat«. A cifrakendőbe kötött tálban hímestojást, húsvéti kalácsot és sonkát küldenek egy kancsó bor kíséretében, amit a megajándékozottak hasonlóképpen viszonoznak. A decsi Kati Éva néni, népdalaival többször szerepelt a rádióban, szívesen emlékszik vissza a régi húsvéti szokásokra. — Decs református község, s az ünnepek a nagypénteki nappal kezdődtek. Ősi szokás szerint az én időmben nagypénteken a lányok csapatosan mentek a Horgosra, a Báta-patakra, vagy az Ásványosra »►szótalan« vízért. A babona szerint az utat oda-vissza szó nélkül kellett megtenni. Ilyenkor aztán hiába szólogatták meg a lányokat a legények, akármit kérdeztek, vagy mondtak, nem válaszoltak. — Kancsókat vittünk magunkkal, amelybe mosdóvizet merítettünk anélkül, hogy bárkivel is szót váltottunk volna. A »»szótalan« vízbe aztán piros almát tettünk és aki ebben megmosdott, olyan piros lett az orcája, mint a piros óma — meséli Éva néni. Húsvét vasárnapján nem volt illendő a játszó. A lányok csak lányokkal barátkozhattak, hanem húsvét hétfőjén már szabad volt a »»vásár«. A kora délutáni órákban a Tabániapján gyülekeztek a lányok, a legények, s kezdetét vette a nótázás, mulatozás, karikázás. III. Ilyen választ annakelőtte, de még tán utána sem igen kapott az egyházmegyei főtanfelügyelőség. Pom- pár Viktor bátran feltárta az egyházi oktatás visszásságait. Idézünk a levélből: »»Az egyházmegyei főtanfelügyelőségnek ... hozzánk intézett leirata... több udvariassággal is íródhatott vol na. A tantestületi jegyzőnek ... van más szórakozása és elfoglaltsága is, mintsem örökké a jegyzőkönyveket írja és másolja. Ilyen hangra, mint a leiratban amilyen van, a tantestületi jegyző helyében egy betűt sem másolnék ezután.« (A leirat ugyanis megfeddi az említettet: »»Miután Ko csolán 3 tanítónál több van, elvárom, hogy a jövőben a tantestület- minden határozatát illő formában, jegyzőkönyv alakjában terjessze elő, és nevárja a plébános úrtól, hogy ő a jegyzőkönyveket kénytelen legyen lemásolni.«) A levélben ezután állást foglal a tantestület által javasolt osztálybeosztás mellett, azzal a megjegyzés sei, hogy »»így sokat lehetne a gyermekekkel egyenként is foglalkozni.« Selyemzsinór a botosom kötője, Állj meg babám egy szóra, vagy [kettőre. Nem állok én ötre-hatra-tízre sem, Mert nem vótá igaz hozzám [sohasem — zengett a nóta. Késő estig mulattak, szórakoztak, játszottak, azután pedig ki-ki hazakísérte a maga párját. Akik a Felvidékről települtek megyénkbe, bizonyosan emlékeznek még a kiszevicére, vagy kisze- kihordásra. Ez úgy történt, hogy készítettek egy szalmabábut a leányok, aztán azt felöltöztették. Valamennyi lány adott rá valami ruhadarabot, aki ezt elmulasztotta, azt »»kiénekelték«. A kiszét végül kivitték a falu szélére a patakhoz, s belevetették abba. Ahogy a víz vitte a kiszét, úgy vitt ki a községből minden bajt. S hogy a lányok még jobban örülhessenek, aki öltöztetni segítette a kiszét, az abban az esztendőben bizonyosan férjhezment. A kiszézéskor énekeltek, az egyik ismert és szokásos dal ez volt: Haj kisze, haj ki, Gyüjj be sódar gömbőke! Szolcer Mari otthon ül, A kiszére péntőt sző. Haj kisze, haj ki, Gyüjj be sódar gömbőke! Megházasodott a barát, Elvette a kapu farát. Hej kisze, hej ki. Ha, ha, ha! A locsolkodás sem ment olyan egyszerűen. Egyes vidékeken ezt szavalták, vagy énekelték a legények: Keljetek fel, lányok a cifra párnáról, szépen kérünk, arra kérünk. Hímestojás leszen, tíz, vagy húsz pár készen mi számunkra, mi számunkra. Mert, ha nem úgy lészen, vízipuskánk készen számotokra, számotokra. A kisze-kihordás rendszerint virágvasárnapon, esetleg nagycsütörtökön, a locsolkodás pedig húsvét hétfőjén történt. Váralján a keresztanyák ajándékozzák meg húsvétkor keresztlányaikat. De ez nem otthon történik, hanem mindannyian kivonulnak a Magyar-dombra és az ajándékot ott adják át. Végül még két nagypénteki szokás, amely Szekszárdon dívott ötven-hatvan évvel ezelőtt. Hinni ugyan akkor se hittek benne, de csinálták, hátha mégis csak használ ... Szóval nagypénteken már nem volt szabad nagytakarítást rendezni, ellenben annál inkább ajánlatos volt körülseperni a házat és közben ezt mondogatni: »»Tücskök, bogarak, oda menjetek, ahol ma takarítanak.« Hogy a tücskök, bogarak megfogadták-e a javaslatot, arra vonatkozólag nem maradt fenn semminemű írás. A másik babona a patkányok ellen segített, amennyiben a patkányűző szigorúan betartotta a szabályokat. Nagypéntek reggelén, még napfölkelte előtt ki kellett kormozni a kályhát és a kéményt. Az innen kikerült kormot oda kellett hinteni a patkánylyuk elébe, s onnan elfele egy vékony sávon ki a házból és el még a környékből is. Ha a patkány felébredt és kijött, ezen a nyomon messze elment távoli vidékekre. Teljes eredmény azonban csak úgy volt várható, ha a patkányűző ezen művelet közben olyan állapotban volt, mint, amikor a világra jött, vagyis — ruhátlanul. Végezzük talán azzal kis húsvéti gyűjteményünket, amit a gyerekek és legények szavalnak szagosvízes üveggel a kezükben: Kiskertben jártam, Virágot láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni? Szabad! Hogyne lenne szabad? Nehogy akár egy is elhervadjon leányaink közül. Ugye, lányok? (P. I.-né—L. Gy.) Virágba borultak a gyümölcsfák a szekszárdi dombokon Ellentétek... A fagylaltárus néni még nagykendőbe „portékáját” burkolózva méri Új iskola épül Becsen A közösség ereje szinte leírhatatlan, közösen a tervek sokkal köny- nyehben megvalósulnak. Ezt bizonyítja a decsi példa is, ahol a községfejlesztési tervek végrehajtása pi rosulva a közösség erejével, társadalmi öszefogásával már eddig is jó eredményeket hozott. Most újabb megmozdulásnak lehetünk itt tanúi. Az állomás előtti területre nap mint nap hordják az önkéntes társadalmi munkások kocsikkal a földet, a téglát, homokot, gerendákat, stb. Építkezéshez készülődnek. Uj négytantermes iskola létesítését határozták el a tanács, a szülők és a pedagógusok. Először csak három tantermeset gondoltak építeni, de olyan nagymérvű társadalmi munkára történt felajánlás, hogy kibővítették a terveket. A szülőket, elsősorban az apákat hívták össze az iskola építésével kapcsolatban megbeszélésre. Itt történtek a vállalások, s napjainkban a munka is megindult. Külön érdekessége volt ennek az összejövetelnek, hogy az apák elhatározták, ezután minden hónapban összegyűlnek megbeszélni az iskolával kapcsolatos tennivalókat. Ed dig ugyanis a szülői munkaközösségi gyűlésekre, főleg az anyák mentek el. Egy falusi iskola krónikája »Ezzel szemben — írja — az egyházmegyei főhatóság vissza akarja állítani csaknem az osztatlan iskolát, a III—VI. osztályokat összetcap csolni. Kérem, nevetségessé válunk, ha így akarjuk a tanügyet előmozdítani. A tantestület a plébános úr által kifejtett abbeli felfogásához, hogy a tananyag a kocsolai iskolában húsvét előtt befejeztessék, szintén nem járul hozzá. A múlt iskolai évben 20 000 félnapot mulasztottak a gyermekek iga zolatlanul, főleg szeptember, október, május és június hónapokban. Ennek ellenére csak 3 korona bírságot hajtott be az alóljáróság... Az idén még szembetűnőbb az eredmény... Az elmúlt hónapban 1600 igazolatlan félnapot mulasztottak a gyermekek. Május, június hóban a 310 tanulóból 15—20-an fognak meg jelenni az órákon. S a hiányzók — ami még legérdekesebb — a káptalan zeiki birtokán vannak, s egy napra 2 koronát, sőt, 2,60-at is kapnak! Munkakönyvről persze, szó sem esik! A fiatal tanítónak volt bátorsága megbírálni a kétszínűséget, hogy az egyházmegye egyrészt a tanítókra hárította a felelősséget a nem megfelelő tanulmányi eredményért, ugyanakkor nem tett semmit az iskolaköteles gyermekek egyházi birtokon való dolgoztatása ellen. Pompár Viktor levelére a válasz hamarosan megjött, és azt 1912. január 22-én hozták a tantestület tudomására. „Öméltóságától, a pécsi püspöktől leirat érkezett a kerületi espereshez, hogy a tantestület a fegyelmi tanács ítéletét nem pontosan hajtotta végre, hanem különféle megjegyzésekkel illette és ezeket jegyzőkönyvbe is foglalták. A tantestület három napon belül üljön össze és tegyen eleget a fegyelmi tanács határozatának.” A tantestület tagjai — állásuk forgott kockán — mit tehettek mást, meghajoltak az egyházi főhatóság akarata előtt. Hábel Vince kántor- tanító jelentette ki elsőnek, a jegyzőkönyvbe foglalt kifejezésekért kész bocsánatot kérni. (Folytatjuk.) Bognár István Van mit hordani a kocsiknak. A tanács már biztosított 70 000 téglát> 140 ezret pedig még rendeltek hozzá. Az ajtókat, a gerendákat is beszerezték az építkezéshez és sok anyag kikerül helyi erőből is. így együtt, a községfejlesztési hoz zájárulás több mint 300 ezer, a társadalmi munka szintén több mint 200 ezer forintjával, hozzá a helyi anyag, a V/2 milliós iskola-építkezés majdnem feléből lesz megoldva. S ha kész lesz, márpedig őszre át akarják adni rendeltetésének, köny- nyebb lesz a pedagógusoknak, gyermekeknek egyaránt. Sőt már előre is gondolnak, mert a régi iskolában a politechnikai oktatáshoz be tudnak rendezni két műhelyt is. Tolvajokat ítélt el a bíróság ítéletet hirdetett a bíróság Németh Béla és Gertner Sándor pécsi lakosok ügyében. Németh Béla büntetett előéletű egyén. Egy alkalommal Pécsről Szekszárdra jött szüleihez, majd pedig Gertner Sándorral elment Du- naföldvárra, ahol felkereste egyik barátját, akivel együtt volt börtönben. Abban a lakásban lakott Szau- ter Ferencné, akinek jelentősebb ösz- szegű pénze volt a takarékban. Németh egy óvatlan pillanatban ellopta Szauter Ferencné egy 40 000 és egy 4000 forintot tartalmazó betétkönyvét, majd Pécsre utaztak. A takarék- betétkönyvek ellopását csakhamar felfedezték, megtették a feljelentést és így Németh Béléát és társát, Gertner Sándort nem sokkal később megérkezésük után el is fogták Pécsett. A bíróság Németh Bélát 4 évi börtönbüntetésre, társát, Gertner Sándort pedig 1 év és 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte. A tanfelügyelőség meghiúsította a félnapos oktatást. Szépen leszünk ezután. Hogy fog az a gyermek felsőbb osztályba lépni, ha nem végezte el az előző osztály anyagát? Vagy akkor ismét a tanító lesz a hibás? A tanfelügyelőségen ... nem tűrik, hogy az osztott iskolában fiúk, lányok együtt tanuljanak, csupán erkölcsi szempontból. Ámbár az iskolában — állandó felügyelet alatt lévén — semmi erkölcsrontó dolgot nem művelnek. Az egyházmegyei főtanfelügyelőség bölcs gondoskodása inkább arra terjedne ki, hogy a gyermekek kocsmá- zástól való eltiltását tartalmazó vármegyei szabályrendelet végrehajtását szorgalmazza. Mert ott már van baj, ha a 10—12 éves gyermek — lány és fiú — a kocsmák berúgott alakjai között tanulja az erkölcsöt. Gondolkodása arra is terjedne ki, hogy a gyermekek a káptalan zeiki birtokán ne egy közös birka — vagy nem tudom, miféle hajlékba legyenek egész éjszakára beterelve. Ott bizony, sok történt, sokat suttognak a faluban.”
