Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. március 22. UJ GONDOK, UJ FELADATOK — Tapasztalatok a tanács munkájáról egy termelőszövetkezeti községben — fl gyünki nemrég leállított téglagyárat átveszik a termelőszövetkezetek Nincs talán olyan ember a köz­ségben, aki ne fordult volna meg az utóbbi időben a pártszervezet helyiségében, öreg és fiatal,~ asz- szony és lány számára vonzóvá vált a párthelyiség. Igaz, a leg­többjét még a kíváncsiság csalja, az érdeklődés a televízió műsora iránt. A párthelyiségbe beszerelt televíziós készülék az első Duna- kömlődön, a megyei pártbizottság tói kapták ajándékba abból az al­kalomból, hogy a múlt hónap vé­gén a község lakossága csaknem teljes számban belépett a terme­lőszövetkezetbe. Ez a televíziós készülék mintha csak kifejezője lenne a község éle tében bekövetkezett átalakulás­nak. Ahogyan a gyerekek és a fel­nőttek ismerkednek a televízió­nyújtotta újdonsággal, filmek, sport, színházi és egyéb esemé­nyek közvetítésével, úgy alakul­nak most a község életének új, jellemző vonásai. Érdekes, hogy az átalakulás óta eltelt egy hónap alatt hogyan je­lentkeznek máris a változások a község életében, magában a ta­nácsban, a tanács tevékenységé­ben is. A tanácstagság összetétele is lényegesen megváltozott, 30 ta­nácstagból 14 termelőszövetkezeti tag, a végrehajtó bizottságban js túlsúlyban szövetkezeti tagok van­nak. (A többi 16 tanácstagból töb­ben állami gazdaságban dolgoz­nak, vagy Sztálinvárosban, kü­lönböző munkahelyeken.) A végrehajtó bizottság tevékeny sége most lényegében a termelő- szövetkezet segítése, a termelő­szövetkezeti községgé alakulásból adódó problémák tisztázása. A földrendezés már megtörtént, ez­zel együtt a belterület, a táblák kialakítása. Most még különböző tulajdonjogi dolgokat kell tisztáz­ni, lévén Dunakömlőd telepes köz ség, igazságot kell tenni az úgyne vezett »bebírók« között is. Ezek a Az eset Bonyhádon történt. En­nél többet nem vagyunk hajlan­dók elárulni, helyben mindenki úgyis ismeri a szereplőket, más községbeliüicnek meg minek tud­ni. Viszont ha már a bonyhádiak olyan jót nevettek rajta, miért fosszuk meg más községek lakóit egy kis vidámságtól. A napokban teherautó állt meg az egyik ismert madárkedvelő há­za előtt. A sofőr belépeti a lakás­ba egy kis kalitkát adott át két gyönyörű sárga madárral a ház urának azzal, hogy »Pécsről küld­ték«. Meg se várta, hogy a meg­ajándékozott magához térjen n nagy örömből, sarkon fordult és Már mozdult volna a csendőr uj­ja, amikor a parancsnok megszólalt. — Huszonöt bot... — Halk, tom­pán fojtott volt a hangja, s a néma csendben mégis mindenki hallotta. Szavait feszült várakozással teli csend követte, csak akkor morajlott fel megzavart méhkasként a tömeg, amikor Nyirőt két csendőr megra­gadta. Hiába küzdött, erőlködött, összekötözték, aztán hassal az asz­talra fektették és arra is rákötözték. Arcát az asztal durva, szálkás deszkájához szorította. Hallotta, amint valaki melléje lép... Nem ju­tott semmi az eszébe, agyában za­varos gondolatok kergették egymást. Aztán hallotta amint suhan a bot, mintha egy légcsavar búgna a feje mellett... Tompa zuhanás. És éles fájdalom hasított a testébe, mintha az agya is megrázkódott volna tőle. Szeme előtt megbillent az asztal... Vajon az asszony mire gondol most, hogy nem találta ott a csép’őnél. Az ebédet biztos hazaviszi és elteszi vacsorára... Újabb zúgás. Megrán­dult a teste... Lehet, hogy a fele­sége itt áll a tömegben... mintha si­kított volna valaki... a kisebbik gye rek az este játszani akart vele, ő fá­radt volt, aludni szeretett volna és eltolta magától... Hogy égetett a harmadik ütés... Félrefordította a fejét, de hamar visszakapta és to­problémák rövidesen megoldód­nak, amint megkapják az új tér­képeket és pontosabban látják, ho gyan is alakult a község földterü­lete. — Az eddigi változások azt mu­tatják, hogy a tanácstagok tevé­kenysége is megváltozik — állapít ja meg Varjú István tanácselnök —, különösképpen az állandóbi­zottságokban. Főleg a mezőgazda- sági állandóbizottságra vonatko­zik ez. A bizottság mindhárom tagja — Tóth Imre, Tóth József, Pápista László — a termelőszövet­kezetben van. Az állandóbizottság nak eredetileg az volt a főfelada­ta, hogy a községben a mezőgazda- sági termeléssel foglalkozzon, kü­lönös tekintettel az egyéni gaz­dákra. Az egyéni gazdákra kel­lett hatni, hogy többet termelje­nek, műtrágyahasználat nemesí­tett vetőmagok segítségével. Egy­szóval, a mezőgazdasági állandó­bizottság volt hivatott foglalkoz­ni a termelés helyzetével. Most, hogy a község földterüle­tének túlnyomó részén a szövetke zet gazdálkodik, az állandóbizott­ság feladatait egyre inkább a sző vetkezet vezetősége veszi át. A tervek elkészítésében résztvesz az egész tagság, az irányítást a szak­emberek végzik — nemsokára már két mezőgazdász lesz a szö­vetkezetben. A pénzügyi állandóbizottság szerepe is lényegesen csökken. Tagjai közül ifj. Hanuszka Mi­hály, Katona József, Demcsák Fér dinánd, Hegedűs Ambrusné tsz tag, Fiszterer Jakab pedig az ál­lami gazdaságban ács. Az adófize­tők száma kevesebb lett, az adó­fizetést adminisztrációs vonalon is meg lehet oldani. Úgyszólván csak a községi költségvetési terv elké­szítésében, kidolgozásában kell közreműködni a későbbiek folya­mán az állandóbizottságnak. elsietett kocsijához. így hát ma­dárkedvelő barátunk nem tudta kinek köszönje az ajándékot. A két ragyogótollú madarat elhe­lyezte többi madarai közé. Rög­tön enni is adott nekik, hátha megéheztek a hosszú úton. A ki­éhezett madárkák derekasan be is laktak a finom kendermagból. Barátunkat csak az bántotta, hogy nem is tudja, kinek köszönje a kedves meglepetést. Már az aján dékozás is meglepetés volt, hát még az, amikor három nap múl­va lekopott a madarak tolláról a festék s a kalitkában ottmaradt a két közönséges — v&réb. vábbra is az asztal deszkáját bá­multa... Egy asszony sír ott az első sorban. Miért sír? Ki ez? Nem isme rém... Ismét zuhanik... — Jaj! — csak sóhajtott és megrándult a tes­te... Ni! Véres a deszka ott, ahová a száját szorította, talán egy szálka hasította fel az arcbőrét? Nem, hi­szen én harapom a szám szélét azért vérzik... Sutty... Már nem is fáj any- nyira ott, ahol ütik, hanem bent, mintha a gyomrát marcangolná va­lami. Ott fájnak az ütések... csak ne lenne itt az asszony! Sokkal nyugod- tabb lennék, ha tudnám, hogy nincs itt. Biztos, hogy nincs itt, mert ak­kor már ide jött volna... Úgy ég a combom, meg a derekam... Sutty!... Hogy nyög az a szerencsétlen csend őr... Fáradt már, hallani, hogy li­heg. Piros, rózsaszín karikák forog­nak a szemem előtt. Miért? Ismét megrándult a teste, feje félrebillent, s a körülötte állók feje fölött látta a fák koronáját, a há­zak tetejét, mintha azok is mozog­nának... Valami reccsent... Eltörött a bot? Talán nincs kéznél másik?... de van... — Jaj! — Nem több ez már huszonötnél?... Az eddig elmondottakkal szem­ben viszont minden bizonnyal nö­vekszik majd a művelődési állan­dóbizottság feladata, esetleg kibő­vítésére is sor kerülhet. Jelenleg három tagja van, Balázs János is­kolaigazgató, Gerendái Gyuláné és Valuska Lajosné. Gerendainé tsz-, Valuskáné háziipari szövetkezeti tag. A művelődési bizottságnak az óvodai elhelyezéssel, oktatási, mű­velődési, kulturális problémákkal kell foglalkoznia és még sok más egyéb feladattal. Több asszony részvétéig a munkákban magával hozza, hogy az óvodában, bölcső­dében több gyereket kell elhelyez ni, esetleg szükségessé válik majd ezek bővítése. A szövetkezet tag­ságának el kell sajátítani a fej­lettebb gazdálkodáshoz szükséges ismereteket, különböző tanfolya­mok keretében. A termelőszövet­kezetben nem kell éjt nappallá té­ve dolgozni, így nyilván több le­hetőség adódik nagyobbmérvű kulturális tevékenységre. Az állandóbizottságok feladatá­nak csökkenése természetesen nem jelenti a tanácstagok felada­tának csökkenését. A tanácsvá­lasztást megelőzően igen jó kap­csolat alakult ki a tanácstagok és a lakosság között, és ezt a kap­csolatot a továbbiakban is fenn akarjuk tartani. Jelenleg is igen sok személyi természetű problé­mával keresik fel a tanácstago­kat, kérik őket azok elintézésére. Ha például két szomszéd között valami perpatvar van, a tanácsta­got hívják igazságot tenni. — A termelőszövetkezet továb­bi fejlődése bizonyára még továb­bi változásokat hoz majd a tanács munkájában és azokból a felada­tokból, amelyek jelenleg a tanács ra hárulnak, néhány év múlva so­kat átvesz majd a termelőszövet­kezet. Ezt mutatják az itteni ta­pasztalatok — állapítja meg a kömlődi tanácselnök. B. I. Szerkeszt ősé gi ÜZENET Gulyás Jánosnak, Bátaszék: A TŰZEP-telepelc brikettet csak úgy adhatnak el, hogy ahhoz ugyan­annyi súlyban más olcsóbb szenet is adnak. A rendeletet az ön ese­tében sem lehet megkerülni. * Pásti Józsefnek: A 8,50 forint beszedése jogos. * »Egy pontosan fizető háziasz- szony«-nak: Kérje meg lakótár­sait, hogy távollétében fizessék ki a villanyszámláját. Az intézkedést az elmúlt évek gyakorlata követ­keztében vezették be. — Tíz... — hallotta tompán, mint­ha nagyon messziről, mélyről jönne a hang, a parancsnok szavát. — Csináld... Cserélnek talán?... Igen, most mintha nem ütnék. A csendőr, aki eddig ütötte, most eltántorog az asz tál mellől. Fehér zsebkendővel tö- rölgeti a homlokát. Jó lett volna megjegyezni az arcát, hogy ne fe­ledjem el, hogy megismerjem... ha életben maradok... A másik most tűri fel az inge ujját. Meleg van, hogy izzad már előre... Két kézre fogja a botot, most emeli egészen a feje fölé, még hátra is dől, hogy na­gyobb legyen a lendület. Ni, hogy el torzul az arca az erőlködéstől... most indul vissza a bot a feje fölött. Jön... mennyire suhog... Most! Ez erősebb ember, mint a másik, ez na gyón fájt. — Behunyta a szemét, mert a milliónyi apró szikra, ami feléje szá guldott, talán meg is vakította vol­na... Csak vége lenne már. Nagyon szédült és mintha az asztal is ingott volna alatta egy csattanó ütésnél, amely a hátán sajdult. Igen az asz­tal is megingott, határozottan érez­Hosszú éveken keresztül működött a téglagyár Gyönkön. Igaz, nem volt ugyan kimondottan nagyüzem, egy- millió-egymillió-kétszázezer téglát gyártott évente, dehát erre a mennyi­ségre is szükség volt. Ez év január elsejével a községi ta­nács kezelésébe került a téglagyár. A tanács vezetői megörültek ennek az intézkedésnek. Hogyisne, amikor jól jövedelmező üzem került a tanács tulajdonába, amelynek bevételét na­gyon jól fel tudják használni a köz­ségfejlesztéshez. De aztán hamarosan jött a hideg­zuhany. A téglagyárat megkapták ugyan, anyagi fedezetet viszont nem. A téglagyáriak pedig majdnem csak naponta jártak a tanácshoz, mi lesz, hogy lesz. A jó időt kihasználva meg­kezdték a föld kitermelését, a regá- lozást — fizetés nélkül. Aztán mi mást lehetett volna ten­ni, leállt a munka. A tanács hitelből kifizette az eddig elvégzett munkák bérét, a fogyóeszközök értékét, a munkások pedig ki erre, ki arra, mentek más üzemekhez munkát ke­resni. Közben Gyönkön megindult az er­jedés, a falu szocialista átszervezése. Néhány nap leforgása alatt egy-két kivétellel a termelőszövetkezetekbe belépett a község parasztsága. A már meglevő Vörös Csillag és a Petőfi Termelőszövetkezet mellett új is ala kult, Béke néven. Ez a nagyarányú fejlődés új igé­Az idén az eddigieknél még na­gyobb feladatok várnak gépállomá­sainkra, hisz a termelőszövetkezetek gyarapodásával, szaporodásával nőtt a megművelendő területek mennyisé­ge. így van ez a nagydorogi gépállo­más körzetében is. Érzik is a felelősséget mind a ve­zetők, mind a dolgozók. Éppen ezért a beütemezett javí­tási munkálatokat nemcsak elvé­gezték, hanem a tervet túl is tel­jesítették. Ezenkívül számtalan megbeszélésen és egyénileg is megbeszélték a trak­torosokkal, milyen jelentős feladata­ik vannak. S a dolgozók megértették, hogy jó munkájukon keresztül mennyire se­gíthetik a megszilárdítás nagy mun­káját. Elfogadták, hogy a gépkiesé­sek az idén még az egy százalékot sem haladhatják meg. A KISZ-fiatalok úgy is segíteni kívánják a tsz-eket, hogy bene­veztek a meghirdetett versenybe s megalakult a KISZ-brigád, mely egy szocialista községben gon­doskodik tovább öregbíteni a gép­állomás jő hírét, a munkák mi­te, hogy döccent a lába a földön, amikor visszalibbent, aztán tovább lódult és dőlt... Az izzadt, kivörösö­dött csendőr félreugrott és leeresz­tette a botot. Fordult körülötte min­den, aztán egy zökkenős, tompa fáj­dalom a hátán és a tarkóján és már hanyattfeküdt a földön, hasán, mel­lén pedig a nehéz asztal, melytől hiába akart szabadulni, hozzá volt kötözve. Nem tudta elnyomni ma­gától, hozzálapult izzadt, véres ar­cához, rátapadt a szájára, hogy nem kapott levegőt.,. Egyre csak az járt az eszében, s félig önkívületien ál­lapotban suttogta: — Huszonöt... hú­szon...öt... Nem tudott másra gondol ni, aztán minden olyan szürke lett körülötte, és zuhant... ... Amikor magához tért már szét oszlott a tömeg a piactérről. Csak néhány gyerek futkározott, kergető- zött a fák alatt. A templomtorony, messze, baloldalt magaslott, s a fák sötét árnyéka jóleső hűvösséggel ta karta be... Akit először megismert, a fiai voltak, s amit először megér­tett, a gyerekek kétségbeesett zoko­gása. (Vége.) ATÁDI GÉZA nyékét is támasztott; megfelelő gaz­dasági épületeket, istállókat, magtá­rakat, színeket, amelyekben a szö­vetkezetek elhelyezhetik állataikat, terményeiket, felszereléseiket. Ebből született meg az elgondolás: — A szövetkezeteknek az elkövet­kező időkben sok építőanyagra lesz szükségük, komoly összegű beruhá­zásokra. Viszont ha az igényeket há­zilag elégítik ki, mindez kevesebbe kerül. Itt van a nemrég leállított téglagyár, vegyék használatba a ter­melőszövetkezetek. A beindítással sem lenne sok gond, hiszen már mint­egy félmillió téglának való föld ki van termelve. Néhány napon belül véglegesen el­dől, mi lesz a téglagyár sorsa. Schif­fer Jenő tanácselnök szerint nincs semmi akadálya, hogy a tanács át­adja egyik vagy másik termelőszövet­kezetnek, vagy akár mindháromnak együttesen. Zengő Konrád, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke bejelen­tette, hogy a szövetkezet egyedül is, vagy a másik két szövetkezettel együtt is át akarja venni a téglagyá­rat, mert a számítások szerint min­den ezer tégla több mint száz fo­rinttal kevesebbe kerül, mintha úgy vásárolnák meg, ráadásul ez ott van helyben. Amint hírlik, amennyiben a szö­vetkezetek ismét üzembe helyezik a téglagyárat, többen visszajönnek a régi munkások közül. nőségi és mennyiségi elvégzését biztosítja. Megtörtént a gépek átcsoportosí­tása is, hisz az olyan helyekre, mint Sárszentlőrinc, ahol az egész község a szövetkezeti útra lépett, sokkal több dolga akad a gépeknek, több is kell ide, mint ahol még csak kis határa van a tsz-eknek. Természetesen gondoltak arra is, hogy nem elég csak vállalni a jobb munkát, ehhez a tudást is gyarapí­tani kell. Ezért folyik a traktorveze­tők részére tanfolyam, amelyen meg­ismerkednek a gépek motorikus fel­építésével, a kezelés, a javítás, a karbantartás fontos részleteivel. Az oktatást diavetítős előadásokkal kap­csolják össze. A körzetben a mintegy egyharmad- dal megnövekedett terület jó és gyors megművelése érdekében az univerzá­lis gépeken bevezették a két műsza­kot A munkakedv növekedését fokozza a vasárnap kiosztandó nyereségrésze­sedés is. Az elmúlt év jó munkájának jutalmaként ekkor osztják ki a több mint 125 ezer forintot, melyből kö­rülbelül egyhavi átlagfizetésnek megfelelő összeg jut egy-egy dolgozóra. A takarékosságra való törekvés már itt is megmutatkozik, mert előrelát­hatólag a részesedés 75 százalékát a dolgozók takarékbetétkönyvben he­lyezik el. Részt vesz ezen az ünnepségen a Budapest XIII. kerületi pártbizottság küldöttsége is. Végeredményben a pártbizottsággal is azért vette fel a gépállomás vezetősége a kapcsolatot, hogy a megnövekedett politikai fel­adatok elvégzéséhez kaphassanak a dolgozók és vezetők a tapasztalatcse­re folytán segítséget. Haláfosvégű baleset Dombóváron Tragikus végű baleset történt már­cius 18-án Dombóvár községben. Es­te fél 8 óra tájban a Jókai utcában haladt Vicz László dombóvári lakos motorkerékpárjával. Meg akarta előzni Czakó Pál vásárosdombói la­kost, aki ugyancsak motorkerékpár­ján haladt. Vicz László amikor előzni akart, éppen útkanyarba értek. Rá­adásul gyorsan is hajtott Vicz László, szabálytalan volt az előzése is, és ennek következtében nekiment az előtte haladó Czakó Pál motorkerék­párosnak. Vicz László elesett, súlyos sérülést szenvedett és mire a men­tők a helyszínre érkeztek, meghalt. Czakó Pál könnyű sérülést szenve­dett. Áprilisi tréfa márciusban VII. Huszonöt bot... A nagydorogi gépállomáson felkészültek a tsz-ek fokozottabb segítésére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents