Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
Sötétségből — világosságba 'UatákMifU fegyket Kegyetlen rideg, kemény ember az öreg. Mosolytalan, ha nem is szívtelen. Megszállottja a vagyonnak és a földet valami ősi, szinte eszelős imádattal szereti. Két ujja közé téve, negyedórákig el-elmor- zsolgat egy diónyi kis rögöt. Élvezi a tapintását, nézegeti, meg is szagolja, szinte vallatja, szóra bírja — és ha van boldogság ezen a földön, az ő számára csak egy van: megállni a földje végében és végignézni azon a tízezer ölön, amely egy tagban ott nyújtózik a szemei előtt, a lábai alatt, ami az övé. Minden barázdát ismer, és minden talpalatnyi, tenyérnyi darabnak története van, emléke és mondanivalója. Minden ölre egy-egy verejték-tenger jut, ha összeszámlálja az egy életen át kipergett izzadtsággyöngyöket és minden öl a szomszédja egy másik ölnek, az is egy újabbnak és végig mind-mind a tízezer: ölek családja, ölelkező egysége, feldarabolhatatlan egész és mind-mind az övé. Nagy boldogság. Nagy, ha nem is hiánytalan. Mert a gyerök ... Az az »egyös gyerök«. Pedig neki zsugorgatta, neki őrizgette, neki szánta. így egy tagban. És mégis az a gyerök, az már ezt nem érti . •. Vagy valahogy másképpen érti. Pedig milyen jó dolgos. Ügyes is. Ért a föld nyelvén, ismeri a paraszti munka minden csín- ját-bínját, bír is vele, nemcsak erővel, ésszel is győzi, és mégis ... Valahogy neki a föld már más. Valami egyéb. Hányszor megkeserült a kedve, hogy a fia olyanokat mondott, hogy a föld nem cél, csak eszköz... Nem én vagyok a földért, hanem a föld van értünk. Meg hogy csak annyival vagyunk többek az ezeréves ősöknél, hogy nem faekével szántunk, de a gürcölésünk az ugyanaz. Szakadásig feszítjük az inunkat, és gebékkel döcögünk, míg a szomszédban már traktor dübög... Hóterhes felhők lógnak a horizont szélén. Az öreg belecsap a levegőbe. — Én vagyok a gazda. Ebből én parancsolok ... Hallgat a föld a lába alatt és nem száll vitába a gazdával. * Vége a vacsorának. Itt mifelénk az a rend, hogy ilyenkor esik meg a másnapi «parancshirdetés«. Nem katonai kommandó ez, hanem a gazda öröklött jussa. Együtt örökölte a földdel, meg a házzal, a gondokkal, meg a felelősséggel, így volt nagyapjánál, az apjánál is, nála is csak így marad most már és így lesz a fiánál. Azazhogy: valóban így lesz? Napok óta figyeli a fiát. Van valami különös hallga- tagság, valami fogszorító némaság ennél a húszéves fiatalembernél. Nem beszélget úgy, mint eddig, nem megy pár nap óta sehová. A munkát elvégzi, de valami rágja Ma már a nyilvánosság előtt folyik a bécsi Operaház énekművészeinek a hadjárata, melyet az úgynevezett «bécsi Ä« ellen indítottak. A 447 Hertz rezgésszámú »bécsi Á« ugyanis lényegesen magasabb a nemzetközileg használatos normál Á hangnál, amelynek rezgésszáma 440, valamint a 435 rezgésszámú »párizsi Á«-nál. A bécsi operakultúra ha gyományai viszont megkívánják, hogy a művészek ilyen magas fekvésben énekeljenek és ennek tulajdonítják a filharmonikus zenekar kü lönlegesen művészi hangszínét is. A bécsi opera világhírű szólistái arról panaszkodnak, hogy a »bécsi Á« használata miatt a zenekar negyed, illetve fél hanggal magasabb fekvésben játszik, mint ahogyan azt a zeneszerző előírja. Az énekeseket ez a fokozott erőfeszítés erősen igénybe veszi. Az Állami Operaház szólistáinak szövetsége már réa máját, valamin emésztődik. Szerelem volna? Biztosan. Mi más gondja lehet egy fiatal életnek? így is van ez jól. Majd keresünk neki egy hozzávaló »egyes lányt«, és ha letöltötte a katonaidőt, akkor ... Addigra elmúlik ez is, ha szerelem. Nagyon kell, megfontolt, gondos választás, nem ilyen orr- lógatás, néma szenvedés. Az öreg megcsavarta ezalatt a cigarettát és az első füsttel egy kicsit a kedve is felengedett. Már éppen szólásra nyitná a száját, amikor váratlan megszólal a fia: — Édesapám ... — Mondjad fiam — engedélyezi az öreg a szokott rend előtti felszólalást. A fiú egy pillanatig eljátszik a kezében lévő bicskával, de aztán apjára nyitja dióbarna, melegfényű szemét. — Édesapám, nem gondolta még meg? — Az öreg elérti a végig sem mondott kérdést és azonnyom- ban hatalmas ökle úgy szédül a könnyű fenyőfaasztalra, hogy ijedten csörömpöl össze a vacsoraedény. — Nem. — Nem. —.Az édesanya ijedt rebbenése féltő pillantásokkal az apát is félti, a fiát is félti. Nem mer megszólalni se, nem tudja, melyiknek álljon az oldalára. Érzi a fia igazát is, de vele érez az öreggel is. Némaság hull rájuk, csak egyetlen csettenés hallik, amikor a fiú becsukja a bicskát. Feláll, úgy teszi zsebre. Csak azután szólal meg. Csendes a hangja, de van benne valami, ami szinte aláhúzza a szavakat: — Tisztelem édesapám akaratát, ha nem is értem ... Jobb lett volna együtt, békességgel. Közös akarattal. Ahogy mindig maga mondta: egy akarattal lehet csak előre jutni. Édesapám maga megállt, én nem állok meg. Előbbre akarok jutni. Ha a javamat akarja, nem gátolhat... Ha meg mindnyájunkét akarja, akkor ... — Akkor ... ? — állt fel az öreg is és az asztal fölött egész közel hajol a fia arcához. A gyerek azonban nem mozdul, csak folytatja csendesen a be nem fejezett mondatöt: — Akkor meg jön velünk ... Mindnyájunkkal. * — Elment? — El... — hallja a felesége hangját, de valahonnan messziről, ügy érzi magát, mint aki nagy sötétségbe kerül, nem lát közel, nem lát messze, még saját magát sem látja, csak érzi, hogy van. Ha ordított volna az a gyerek, vagy feleselt volna legalább, tán meggyőzte volna hanggal, indulattal, parancsszóval, de nem. Nagyon érezheti a maga igazát. Még a családnál is jobban. Még a földnél is jobgebben kéréssel fordult az opera vezetőségéhez, hogy ne ragaszkodjék a magas fekvéshez, hanem térjen át az általánosan használatos »normál Á«-ra. A milánói Scala szó listái, akik Herbert Karajan vezény létével mostanában gyakran vendégszerepeinek a bécsi operában, szolidaritást vállaltak ebben a kérdésben a bécsi művészekkel. Az opera vezetőségéhez intézett »jegyzékben« a művészek kifejtik, hogy a legjobb énekesek hangja is idő előtt elkopik a kimerítően magas fekvés éneklésében és azzal vádolják az igazgatóságot, hogy »virágzó fiatal tehetségeket ölnek meg« a hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás miatt. Maga Karajan is csatlakozott az énekesek követeléséhez, melynek teljesítését azonban egyelőre nemcsak technikai akadályok, hanem a Bécsi Filharmonikusok büszke hagyományai is gátolják. bán. Nem akar megállni, mint mondta. De hát a mindenségit, ki akar megállni? Meg hogy: édesapám megállt. Én? Én megálltam? Neki dolgoztam, neki gyűjtöttem ... Az ő javát akartam. Ha a javamat akarja, nem gátolhat... Hát nem a javát akartam, meg mindnyájunk javát? ... Észre sem veszi, hogy kinyúl a keze a pohárért és egy hajtásra kiissza a bort. Csak aztán fűzi tovább a gondolatait, mert most végére akar jutni a dolognak. — Okos gyerek, engedelmes, ügyes. Jól járnak vele a közösben. .. Én meg? Itt maradok egyedül a földdel, a jószággal, mindennel. Pedig ez mind neki van, neki vóna. Neki... És mégis elment. Igaz, engem is hívott: »...akkor velünk jön ...« Tán még az anyja is vele érez? — Osztán hová ment a gyerek, tudod? — Tudom — rezzent fel az asz- szony a gondolataiból —, de tudja azt maga is ... Az olvasókörbe. A bizottsághoz. — Tudom — vallott az öreg, és valami csendesség, egy kis békélés- féle volt a hangjában. — Nem rossz helyre ment... — üti az asszony a vasat. Nem szól rá az ember, de észreveszi, hogy a felesége csak testben van itt, mert lélekben a fiával tart. A fiával, aki minden nélkül is oda, oda akar menni és aki kell ott föld nélkül is, mert úgy is embernek számít... Mégse a föld tenné az embert? Sok itt a kérdés, nagyon sok. Felállt az asztaltól, odament a gyufatartóhoz és kivett egy szál gyufát, hogy rágyújtson. Aztán — mintha nem is lenne fontos — odaszól a feleségének: — Add ide a jó kabátom. Elmének. — Hová? — A gyerek után ... A felesége utána nézett a kiskapuból. Egyenesen, könnyen és magabiztosan lépdelt az embere, mint aki az utat-vesztő sötétségből új fények világosságába érkezett. Jánossy Zoltán GOETHEs ÉGALITÉ Az ember nem tör magasabbra, arra irigy, ki maga-fajta, de legrosszabb az olyanféle, ki mindenkit magához mérne. A KRITIKUS Vendég jött hozzám ebédre, nem is kedvem ellenére, volt, ami asztalomra jut csak, evett a fickó, majd kipukkadt. De alig szedtük le az asztalt, a jóllakott már el is nyargalt, a szomszédba viszi az ördög s az ebédemről ilyesmit költött: »A leves rossz volt, a sült rossz [volt és megitatták azt a rossz bort!« Hej, a Krisztusát! Kritikus, üssétek agyon a kutyát! EPIGRAMMA Ha lázad szíved és eszed, nagyobb öröm nem érhet! Aki nem téved, s nem szeret, az már a sírra ért meg. AZ EREDETI Egy fajankó jön és azt mondja: [»Soha nem tanított engem iskola, mindegyiktől távol voltam, s a holtaktól sem tanultam.« Azt jelenti, ha jól értem, buta és övé az érdem. A TETSZHALOTT Itt nyugszik Ámor, lányok, [sírlatok, halálát múló semmiség okozta. Magam sem tudom, valóban halctt? Egy semmiség még talán [visszahozzaKÉTSOROS A fáradság itt nem segít, ha rózsa, úgyis kivirít! Csányi László fordításai »Már megint a fiatalok«, »Hja az ifjúság«, és lehetne még sorolni a kifakadásokat, amiket elég gyakran hallunk s használunk ma gunk is, okkal — ok nélkül. Tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk meg őszintén, a legtöbbször — ok nélkül. Ez adta az indítékot, hogy mai jegyzetemben a fiatalokról, magatartásukról beszéljek. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a fiatalok és öregek között nemcsak életéveik számában van különbség, hanem temperamentumban, magatartásban, életkedvben,, a világról alkotott nézeteikben is. A fiatalok mindig is mások voltak, mint az öregek, érthetően vidámabbak, sőt szertelenebbek, az új iránt érdeklődőbbek és rendszerint nem tudtak különbséget tenni a hely es új és a helytelen új között — különösen ha a divatról, felvett és felkapott szokásokról volt szó. De ha ez nem mértéktelen, nem sérti a jóízlést, ha belefér a társadalmi együttélés keretei közé, korántsem szabad ncgyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amekkora Félreértés ne essék, nem akarok védőbeszédet mondani az olyan hibák felett, amelyeknek ostorozása és kiirtása társadalmi kötelesség, de a purifikátor jelmezében sem akarok tetszelegni ott, ahol erre semmi szükség. Hogy sok kijavítani való van még a fiatalok magatartásában, ahhoz semmi kétség nem fér. De ne kösse le erőnket elsősorban a nem túlságosan jelentős külsőségek elleni hadakozás, hanem igyekezzünk az okokat megkeresni, a felületen je lentkező külsőségek eredőjét. Az erkölcs nem valamiféle örök tői való és örökké változatlan isteni ajándék az emberek számára, hanem emberek alkotják saját képükre gazdasági, társadalmi be rendezkedésük hatására. Az új, szocialista erkölcs, természetesen nem születik egyik napról a másikra s azzal, hogy gazdasági politikai rendszerünk megváltozott, korántsem változott meg valamennyi ember s nagyon sokan, mondhatnám valamennyien terhesek vagyunk a kapitalizmus örökségével s ennek az örökségnek a felszámolása semmivel sem könnyebb, mint az alépítmény megváltoztatása. Fiataljaink között sok még a cinikus, sok a hányaveti, a mának élő, aki nem lát távlatot, aki előtt nem fénylik a szocializmus biztaA British Museum alkalmazottai a legnagyobb csendben ün- nepelték meg a múzeum fennállásának 200. évfordulóját. A múzeum könyvtára kilencmillió köny vet foglal magában, amelyek 120 kilométer hosszú könyvespolcon vannak elhelyezve. A múzeum igazgatósága komoly gondokkal küzd, mert terjeszkedésre már csak alig félkilométeres könyvespolc áll rendelkezésre. Megnyitása óta tudósok és diákok, írók és államférfiak légiói ke resték fel a szellem eme birodalmát. A széles, kényelmes pultok mellett valaha ott ült Dickens és Disraeli, Thomas Carlyle és Kossuth Lajos, Gladstone és Churchill, Thackeray és Walter Scott, Bemard Shaw és Eduard Lasker. Amikor Hruscsov és Bulganyin ellátogatott Londonba, tisztelettel álltak meg két pult előtt: a G-7. számú íróasztalnál valaha Marx tó jövője, aki még nem tud hinni, aki a percek gyönyörét hajszolja, akit a gyors — bármily áron való — meggazdagodás, pénzszerzés vágya alacsonyít le, aki majmolja a nyugati álkultúrát (mert a nyugatiban, a polgáriban sem a haladót látja meg, hanem egy túlhaladott, halálraítélt társadalom ago májának végvonaglásait). örököltünk a múltból néhány huligánt és bűnözőt, alkoholistát és prostituáltat. De amit itt felsoroltam egyes emberek jellemvonása, nem a többségé és általánosítani még nagyobb hiba, mint nem hadakozni a meglévő hibák ellen. A múlt em lékei, az individualizmus vadhajtásai mellett egyre többször találkozni már az új erkölcs eredményeivel, új erkölcsi arculatú fiatalokkal. (És a mi számunkra ez a fontosabb, mert ez a jellemző, ez válik mindinkább általánossá, ez a jövő, a diadalmas.) Megváltozott, erősen megváltozott a munká hoz való viszony. A munkaverseny nem azért tudott kibontakozni, mert szervezték, hanem azért, mert a dolgozók akarták, többet, jobbat akarnak termelni a maguk hasznára, de az ország javára is, a társadalmi tulajdon elleni vétőket az egész társadalom megvetése sújtja, s az emberek többsége mélységesen elítéli a rendbontókat, a huligánokat, az izgágákat. Kezdenek a dolgozók mindjobban, nemcsak »testben«, hanem »lélekben« is az ország gazdáivá válni. S a kötelezőn túl is mennyi mindent csináltak a fiatalok. Az ifjúsági segítő-brigádok fásítanak, utakat javítanak, művelődési ott- honokat építenek, segítenek az idő sebbeknek a nehéz munkákban. If júsági szövetkezeteket alakítanak, amelyek közül nem egy, így többek között Nakon, már átalakult rendes termelőszövetkezetté, öröm látni, hogyan készítik az úttörők minden községben a »Hősök köny- vé«-t, megörökítendő az első magyar proletárállam dicső emlékeit. A munka, a szocialista munka, a szocializmus építő társadalom szab ta feladatok lelkes végrehajtása formálja már az új jellemvonásokat az emberekben s az új jellemvonások kiszélesítésén, elterjeszti sén s minél magasabbrendűvé eme lésén bábáskodni egész társadul- "T műnk feladata. Az idősebbeké is. S ha így foglalkozunk a fiatalokkal, sokkal célravezetőbb lesz, mint néha ok nélkül is korholni őket. LETENYEI GYÖRGY Károly készített jegyzeteket a »Tőké«-hez, az L-13. számú asztal pedig Lenin állandó munkahelye volt a száműzetés éveiben. A British Museumban bárki kap hat olvasójegyet, de a gyűjtemény legértékesebb könyveit, az inku- nábulumokat és a mintegy 56 000 kéziratot csak külön engedéllyel, az ellenőrzött kisteremben lehet megtekinteni. A kincsek közé tartozik az angol Magna Charta eredeti példánya, Dürer leggyönyörűbb fametszetei és rajzai, Rafael és Michelangelo rajzok. I. Erzsébet királynő imakönyve, Guten berg első nyomtatott bibliája 1456-ból, a IV. századból származó Codex Sinaiticus, Aristoteles egyik papirusztekercse az athéni alkotmányról, Shakespeare művei nek első példányai és III. Amen- hotep fáraó agyag-levele i. e. 1400-ból. Palotaforradalom a bécsi operában — Túl magas a »bécsi Ä« — Ahol Marx, Lenin és Kossuth böngészte a könyveket — 200 éves a B ritish Museum —
