Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

1959. február 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Megjegyzések egy fegyelmi eljáráshoz KISZ titkárok tanácskozása a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről a paksi járásban »Legokosabb lesz elmenni innen. Ujjat húztam a felsőbbséggel, mert őszinte voltam, kiálltam az igazság mellett. Hiszen figyelmeztettek is, vigyázzak magamra. Ürügyet pedig igazán könnyű találni kitessékelé- semhez.« így és hasonlóan véleked­nek többen a Tolna megyei Tejipari Vállalat dolgozói közül azok, akik letették a garast és most keresik az új állást. Egyikük emiatt már fel is mondott és a napokban más munka­helyre megy. Hogy miért, mi váltot­ta ezt ki belőlük, kiderül az alábbi­akból: Számunkra úgy kezdődött, hogy felhívták a sajtó figyelmét, nézzük csak meg, milyen módszereket alkal­mazott a Budapesti Tejipari Igazga­tóság megyénk tejipari vállalatánál történt vizsgálgatásai során. I Immár több mint negyedéve ..an­nak, hogy az igazgatóság fegyelmi eljárást indított a megyei vállalat­nál, először a személyzeti előadó, Karácsonyi György (aki egyben párttitkár is), majd Nagy Mihály igazgató ellen. Nem lényegtelen 1 megemlíteni, hogy mielőtt bármit ki­vizsgáltak volna, felkérték Radnai j elvtársat, az előző igazgatót, hogy vállalja el ismét az igazgatói funk­ciót. Csak nem döntöttek már előre? Az igazgatóságtól leküldött K rály elvtárs néhány kijelentése és az, I ahogy a kivizsgálást levezette, arra vall, hogy »kinyírási« szándékkal jött ide, nem a vezetés megjavítása volt célja. A későbbiekben alkalmazott fe­nyegetőzést, ijesztgetést is szóvá kell tenni. Birtokunkban van az egyik községi tej kezelő levele, mely­ben azt írja, kilátásba helyezték ne­ki, hogy Takó Imre, az igazgatóság vezetője őt »meg fogja rugdosni«, "«mert nyilatkozata a fegyelmi eljá­rás alá vont vezetők mellett szólt. A másik község tejkezelőjének levele szerint az ellenőr durván, gorombán arra akarta őket rábírni, hogy Kará­csonyi György ellen meg nem tör­tént dolgokat ismerjenek el, rágal­mazzák őt. A vállalat munkaügyi előadóját — aki ugyancsak a »vád­lottak« mellett szólt — az igazgató­ság egyik felelős vezetője figyel­meztette, miszerint ő, mint okos ember, gondoljon arra, hogy neki családja is van, akikről gondoskod­nia kell. Szükséges-e ehhez sok kom­mentár? Meglehetősen egyoldalú volt a T vizsgálat, melynek során nem az össztevékenységet nézték, hanem tendenciózusan, mondhatni szenve­déllyel, csupán a hibákat keresték, melyek ezen vezetők ellen szólnak. Nem kell, sőt nem is szabad elkenni a hibákat, mulasztásokat, de elvár­ható, hogy kommunista tárgyilagos­ság jellemezze a kivizsgálást. Amikor a dolgozók a tavalyi nye­reséges évről, a termelési eredmé­nyekről beszéltek, a kivizsgálok gyorsan másra terelték a szót. Ha arról hallottak, hogy Karácsonyi György — helyettesítve az igazgatót — öntevékenyen, milyen gyorsan és eredményesen felülvizsgáltatta az egyik járás felvásárlásait, mert az egyik községben sikkasztást tapasz­talt — figyelmen kívül hagyták, el­engedték a fülük mellett. A kivizsgálás során rengeteg em­berrel beszéltek, csak éppen az érde­keltekkel, Nagy Mihállyal és Kará­csonyi Györggyel nem. Azt hinné az ember, hogy ha későn is, de a vizs­gálat végén csak megbeszélték ve­lük is hibáikat, mulasztásaikat. De­hogy! Ez akkor sem történt meg. Az igazgató csupán egy értekezleten hallotta Király elvtárstól, hogy őket le akarják váltani. De ahogy előtte, úgy később sem beszéltek vele, sem a javaslatról, sem az indokokról, egészen addig, amíg a pártbizottság kérésére kiküldött újabb bizottság — melyben a városi pártbizottság képviselője is jelen volt — nem kez­dett munkához. Hát mikor lesz már bevett szo­kássá, hogy megadják a védekezési lehetőséget is? Hát nem ez lett vol­na a pártszerű, a helyes eljárás, hogy megmondják: ezek a vádak: védekezz, mit tudsz felhozni ellene?! De nehéz azt megszokni, hogy mi­előtt döntenek egy ember sorsáról, vele is megbeszéljék a történteket! Érthetetlen, mi lehet a magyará­zata annak, hogy az egy évvel ez­előtti mulasztásért (Karácsonyi elvtárs két sikkasztót, miután azok az okozott kárt . megtérítették, el­mulasztott feljelenteni), a múlt év augusztusában adott fegyelmit ismét felmelegítve, ugyanazon indokok alapján miért kezdtek még egyezer fegyelmit Karácsonyi György ellen? Fontos elv az emberekkel való fog­lalkozásnál, hogy időben figyelmez­tessük őket hibáikra, ne gyűjtsük össze, ne várjuk meg, amíg azok felhalmozódnak. Az kétségtelen hogy követtek el kisebb-nagyobb hi­bákat, mulasztásokat ezek az elv­társak, melyekért jogos is felelősség­Miről hessélnek a 40 esztendős levelek ? (A Magyar Táv ácsköztársaság Tolna megyei eseményeinek feltá­rása során számos olyan dokumentu m került elő, ami már réges régen a feledés homályába merült. Most ezek közül mutatunk be néhányat.) A NEMZETI TANÁCSOK HARCA A HATALOMÉRT 1918. késő őszén és telén meg alakultak a községekben is a nem­zeti tanácsok. Elég sajátos módon történt ez. Sok helyen a községi 7- képviselőtestület »kinevezte« magát nemzeti tanácsnak. Másutt a képvi­selőtestület mellett — szinte ellen­lábasként jelentkezett, s részt köve­telt a hatalomból. Dunaföldváron a községi elöljáróság jelentése szerint a nemzeti bizottság 10 főt delegált a képviselőtestületbe, természetesen tanácskozási és szavazati jog igény­lésével. Ez a hír — sok hasonlóval egyetemben — kihozta türelméből a főispán kormánybiztost s február 16-án a következőket válaszolta a földváriaknak: »Értesítem, hogy a Nemzeti Ta­nács tagjainak a képviselőtestületi gyűlésén nincsen felszólalási joguk, a gyűléseken csak passzív vehetnek részt, mivel felelősséggel nem tar­toznak, kivéve természetesen a Nem zeti Tanács azon tagjait, akik a képviselőtestületnek tagjai...« A dunaföldvári, a paksi, stb. nem zeti tanács nem sokat törődött a fő­ispán kormánybiztos és a községi elöljáróság véleményével — megva­lósította a községek életében azt, amit akart. A hatalomért folyó küz delem 1919. februárjában egyre éle­sebb formákat öltött. SZTRÁJKMOZGALOM A MEZŐGAZDASÁGBAN Február 20-án a dombóvári járás főszolgabírája az alábbiakat jelenti: »Az újdombóvári gazdaság ösz- szes cselédsége a bérlőkkel szem­ben túl magas bérköveteléseket tá­masztott és kijelentette, hogy ké­résük nem teljesítése esetén ked­den sztrájkba lépnek. A bérlők a bérkövetelést nem tudják, de nem is akarják abban a méretben tel­jesíteni. A gazdaságok tejtermelése állatállománya, s ennélfogva a köz­élelmezés, a legkomolyabb veszély­ben van.« A táviratban végül a dombóvári csendőrség megerősítését kéri, leg­alább 50 fővel. Nem hagy kétséget I revonásuk. No, de figyelmeztet'ék-e őket ezekre időben, mielőtt fegyelmi vált volna belőle? Sajnos nem. A későbbi, immár megfelelő kivizsgá­lásnál — melyben a pártbizottság megbízottja is részt vett — már az is kiderült, hogy a múlt év nyarán Karácsonyi elvtársnak adott fegyel­mi büntetés óta kerülte, éspedig si­kerrel a hibákat úgy Nagy Mihály igazgató, mint Karácsonyi György I párttitkár. Szóvá kell tenni a Tejipari Igaz­gatóság vezetőinél tapasztalható elv­telen barátkozást is. Köztudom súa i rossz a kapcsolat Nagy igazgató és Haller főmérnök közt, döntően az utóbbi hibájából. Az ellenforrada­lom után az akkor üres igazgatói székbe Haller főmérnököt akarták kinevezni — akinek csak tej- és vaj­mesteri képesítése van — minden előzetes tájékozódás nélkül. Az ille­tékesek közölték a budapesti igaz­gatósággal, hogy ehhez nem járul­nak hozzá, mégpedig Hallernek az ellenforradalom alatt tanúsított ma­gatartása miatt. Többen és joggal furcsálják, hogy az előbbiek alapján ellene semmifé­le kivizsgálást nem tartott szüksé­gesnek az igazgatóság. A most le­folyt fegyelmi vizsgálat során meg­állapított mulasztások őt is terhelik, ellene mégsem volt semmiféle eljá­rás, sőt, mióta a vizsgálat tart, 900 forint prémiumot is kapott az igaz­gatóságtól. Az lenne ennek a ma­gyarázata, hogy az igazgatóság né­hány vezetője és Haller főmérnök között szoros baráti kapcsolat van? Mindenesetre éles a kontraszt a ná­la történt elnézés és a többi veze­tőknek a régi kisebb és jelenté' tele- nebb dolgok miatti felelősségrevoná- sa között. Kívánatos, hogy ne aszerint bírál­janak el valakit a Tejipari Igazgató­ságon se, hogy az barátjuk vagy nem, hanem úgy, ahogy ezt a kom­munista vezetőktől el lehet várni. Ne keverjük össze a barátságét a munkával. Ideje lenne már, hogy a sógor-koma-jóbarát szellemet és az ilyen gyakorlatot megszüntessék ná­luk és másutt is, ahol ez megvan. Hasznos lenne, ha a Budapesti Tejipari Igazgatóság vezetői — az Élelmezésügyi Minisztérium segítsé­gével — elemeznék a történteket és levonnák a tanulságokat, hogy azo­kat szem előtt tartva a továbbiakban hasonló hibákat elkerülve tevékeny­kedhessenek. Somi Benjáminná a távirat afelől, hogy szükség ese­tén a fegyverekkel kényszerítsék a munkásokat a munka felvételére. Mindent megtett a kormányban a burzsoáziával koalícióra lépett op­portunista szociáldemokrata párt a Károlyi-kormány helyzetének stabi­litásáért. A kormány kebelén mű­ködő Országos Propaganda Bizott­ság agitátorokat küldött szét az or­szágban, akiknek költségeit sok esetben annak a lakosságnak kellett vállalnia, ahol á kitörni készülő sztrájkot leszerelték. Február 24-én, majd március 13-án a propaganda bizottság levelet intézett a főispán­hoz, hogy a megye vállalja el a két kiküldöttjük költségeinek fedezését. A levél így hangzik: »Tolna megyében a propaganda bizottságnak két kiküldöttje műkö­dött: Zsédely Károly és Koszorú Gyula. A kiküldöttek állandóan óriási tevékenységet fejtettek ki, be járták a megye, majd az összes köz ségeit, munkájukkal nagymérték­ben biztosították a vármegye bé­kéjét, segítették fenntartani a ren­det, készülő sztrájkokat szereltek le. Különösen Zsédely Károly ügy- buzgósága járt eredményekkel, leg­utóbb is nyolc pusztában szerelte le a cselédség közt kitörni készülő sztrájkot.« A levélben panaszt emel a propaganda bizottság, hogy senki sem hajlandó megfizetni ezeknek az embereknek költségeit. Végül is Szekszárd város gyűjtést szervez és Február 11-én a Paksi Járási KISZ Bizottság alapszervi titkári értekezle­tet tartott, ahol jelen volt harminc KISZ alapszervezet vezetője. Az ér­tekezlet napirendjén szerepelt az MSZMP KB 1958. decemberi határo­zatából adódó KISZ-feladatok végre­hajtásának megvitatása, továbbá az 1959-es év első félévi alapszervi mun­katervek elkészítésének megbeszélése Az alapszervi titkárok elmondot­ták, hogy a lehető legnagyobb támo­gatást megadják a pártnak a mező- gazdaság szocialista átszervezése meggyorsítása érdekében. A legna­gyobb érdeklődés a Falusi Ifjúsági Szövetkezetek felé irányult. A Paksi Konzervgyár KISZ vezetői felvetet­ték, hogy ne csak az egyénileg dol­gozó parasztfiatalok körében hozzák létre az Ifjúsági szövetkezeteket, ha­nem szervezzék be az olyan fiatalo­kat is, akik jelenleg az üzemben dol­goznak, de parasztszármazásúak és az üzemben végzett nyolc órai mun­kaidő után szívesen elmennének, vagy akár vasárnap délelőtt is a me­zőgazdaságban pár órát dolgozni. A konzervgyár KlSZ-szervezeté- nek vezetői javaslatára a paksi falusi KISZ alanszervezet vezetői, valamint a gimnázium KISZ- szervezet vezetői olyan iránvú kéréssel fordulnak a járási bi­zottsághoz, hogy engedélyezzék részükre Pakson a négy KISZ alanszervezet fiatal fainak körében egy ifjúsági szövetkezet létreho­zását. A dunaföldvári gimnázium és a fa­lusi alapszervezet vezetői szintén az­zal a kéréssel fordultak a járási bi­zottsághoz, hogy vizsgálják felül Du­naföldváron a helyi adottságokat és ' engedélyezzék részükre a Falusi If­júsági Szövetkezet létrehozását. A járási bizottság terve szerint március 31-ig Dunaszentgyörgyön és Gerjen községekben hoznak létre ifjúsági tsz-t. A többi községekben a jól dolgozó KISZ aktivistákat átadják a helyi pártszervezeteknek az egyéni agitá- ciós munka meggyorsításáért. Györ- köny községben a helyi KlSZ-szerve- zet 6—8 jól dolgozó KISZ aktivistát adott át az agitációs munka meg­gyorsítására. Németkér és Sárszent- jlőrinc községekben 17-ig adják át i KISZ szervezeteink aktivistáikat a pártszervezeteknek. A titkári értekezleten foglalkoztak az idei első féléves munkatervek el­készítésével. A járási bizottság vala­mennyi KISZ-szervezet részére a munka megkönnyítésére munkaterv­javaslatot adott ki. Ebben a munka­terv-javaslatban vannak azok a fel­adatok, amelyek megoldásra várnak ebben a félévben. Ezt a javaslatot alapszervi vezető­ink vezetőségi üléseken megvitatják, s utána összeállítják a saját munka- terv-javaslataikat az alapszervezet részére, amelyet március 10-ig rend­kívüli taggyűléseken megvitatnak és jóváhagynak. Ezeken a taggyűléseken önálló napirendi pontban foglalkoznak KISZ-szervezeteink a mezőgazda­ság szocialista átszervezése terén előttünk álló feladatokkal, vala­mint a féléves munkatervek meg­vitatásával. A titkári értekezlet a fentieken kí­vül foglalkozott még a KISZ taglét­szám alakulásával. INNEN­1200-náI többen vettek részt a Szekszárd városban tartott pártna­pokon. A vitában főként a nemzet­közi helyzettel, a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos problémá­ikra kértek és kaptak választ a részt­vevők. * Minden párttagot beosztottak ter­melőszövetkezeti agitációs munkára Simonytornyán, a párttaggyűléseken hozott határozat alapján. A Kossuth Termelőszövetkezet tagjai közül pe­dig tizenketten ismertetik, magyaráz­zák az egyéni parasztoknak a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét és elő­nyeit. • A városi munkásőrség helyzetét tárgyalta meg az MSZMP szekszárdi így fizetnek ki Zsédelynek 2000 ko­ronát. A FÖLDIGÉNYLŐK SZÁMA Nő, VAN FÖLDREFORMRÓL SZŐI.Ó TÖRVÉNY A FÖLD­BIRTOKOSOK MÉGSEM ADNAK FÖLDET Már 1918. nyarán jelentkezik az agrárproletárok részéről a föld­igény, amely egyre nagyobb ará­nyokat öltött. A megyében mint­egy 7000—9000 volt a földigénylő családok száma, Honnan, hogyan le hét ezt a nagy igényt kielégíteni? A községi elöljáróságok (nemzeti bi­zottságok) megmondják. Néhány példa a válaszokból, amit egy kér­désre adtak: Várong: »... a szomszédos gr. Hu­nyadi-féle birtok egy részének át­engedése által...« Nak: »A földéhség a szomszédos Eszterházy Miklós-féle gazdaságok parcellázásával volna megszüntet­hető...« Kocsola: »Földéhség van, mintegy 250 ember szeretne földhöz jutni, minél előbb a községgel határos herceg Eszterházy Miklós tulajdo­nát képező pusztákból, egyes dűlő­ket kellene nekik elparcellázni.« Február 16 án a Károlyi-kor­mány kihirdeti a XVIII. számú Nép­törvényét, amely a földreformról szólt. Törvény volt, de a földosztás­ra nem került sor. Ez részben a kor mány tehetetlenségén és nem aka­-ONNAN városi végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén, majd határozatot hozott a munkásőrök közti politikai nevelő­munka fokozására. * Tamásiban a korábban kijelölt öt­tagú kulturális bizottság a napokban kezdett hozzá a járás hároméves kul­turális tervének kidolgozásához. * Hat pedagógus kérte tagjelölt fel­vételét a múlt héten a szekszárdi pe­dagógus pártszervezetnél. • — Tolna megye községi tanácsai a községpolitikai tervek elkészítése során összesen 115 000 négyzetméter járda, 13 kilométer út megépítését tervezték. rásán, részben a földbirtokosok el­lenállásának eredménye. Érdekes néhány idézet arról, hogyan véle­kedtek a földosztásról a földbirtoko­sok, bérlők. A Katalin-pusztai báró Schell a következőket írta február 15 én a főispán kormánybiztoshoz: »Sajná­latomra nem tudok birtokomból semmit sem felajánlani parcellás bérletre, mert erre ez túl kicsi. A gazdaság 314 kataszteri hold szán­tóföld, 49 kataszteri hold legelő. Ha lenne felesleges földem, szívesen át­engedném.« Február 19-én báró Jeszenszky Jánosné ezt írja: »... birtokom, me­lyet mint haszonélvező élvezek, és amely két gyermekemé 637 holdat tesz ki, melyből azonban csak 400 hold szántóföld. Ezen kis gazdaság­ban a vetésforgó most már az üzem és így a köztermelés kárára meg nem változtatható, miért is haszon- bérletbe földet át nem engedhetek.« PÁRTSZERVEZETEK ALAKULÁSA Februárban tovább emelkedett a megyében a pártszervezetek száma. Februárban Őcsény-szőlőhegyen, Adorján-pusztán, Gyönkön, Simon- tomyán, Várdombon, Dunakömlő- dön, Pincehelyen és Regölyben jöt­tek létre új pártszervezetek, ame­lyeknek taglétszáma több mint háromezer volt. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents