Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

f»5». február 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 PIN C E H ELY AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ XII. Mi sem természetesebb, mint, hogy Pincehelyen is megöregedtek az emberek, a múltban és ma is járnak íelettük az évek. Ez az egyik leglényegesebb dolog, ami Pincehelyen valamennyi ember számára közös gondot jelent: még­pedig az öregkori megélhetés gond­ját. Mert addig rendben van, amíg valaki dolgozni tud: ki a saját kis gazdaságából, ki pedig egyéb for­mában tartja fenn magát. De a fia­tal korban mindenkinek kellett és kell gondolnia az öregségére is. Ami a pincehelyi embereket il­leti, nagyon keveset lehetne talál­ni, aki a léha élete közepette nem gondolt az öreg napjaira. Legtöb­ben igyekeztek úgy berendezkedni életüket, hogy öreg korukra is biz­tosított legyen számukra a meg­élhetés, gondozás. Nagyon leegyszerűsítenénk a vá­laszt, ha azt mondanánk hogy az öregségre csak a családalapítással készültek fel. Ez is hozzátartozott a »felkészüléshez«, de ez csak a ki­indulás volt. Ugyanis legtöbb em­ber úgy gondolkodott, hogy legfel­jebb akkor lehet nyugodt öregsége, ha magáénak mondhat legalább néhány hold földet s egy kis házat, mert annak az öregnek, amelyik­nek vagyona nincs — annak becsü­lete sem sok van. Ugyanis pénzért, vagyonért adnak mindent: élelmi­szert, gondozást, s ha a gyermekek nem, hát akkor valaki más. S mi­nél nagyobb a vagyon, több a föld, annál többre számíthat. így aztán nem utolsó sorban ezért lett amolyan mágikus hata­lom az emberek tudatában a föld, a néhány száz négyszögöles, vagy néhány holdas parcella. Ezzel mindent el lehetett érni, mert ez olyan vagyon, ami a telekkönyv­ben szerepel, s amit nem tulajdo­níthat el senki, s mert a falusi em­ber megélhetésének a forrása a föld, a földben végzett munkája. Maga a családalapítás még nem volt elég biztosíték az öregkori megélhetésre. A gyermek meghal­hatott a háborúban, vagy valami­lyen betegségben, másutt elég voll a családos »gyermeknek« is fenn­tartania magát, nemhogy öreg, te­hetetlen apját, anyját tudta volna gondozni. Főként pedig nem volt ritka az olyan eset sem, amikor a szülők és a gyermekek összevesz­tek, s így a gyermek nem törődött szüleivel, vagy a gyermekek egy­más között torzsalkodtak, örök ha­ragot, bosszút fogadtak egymás el­len, aminek az alapvető következ­ménye aztán éppen az öreg, maga­tehetetlen szülők elhanyagolása volt. A föld viszont megmaradt, nem vehette el senki (most nem beszé­lek a tönkremenésekről, az árveré­sekről), érték maradt, hiszen nagy küzdelem folyt a föld birtoklásáé t. Ezért sokan szívesen elvállalták egy öreg gondozását, eltartását a földjéért, mert az eltartó megélhe­tése, előrejutása is a föld birtoklá­sán múlott, s neki is úgy kellett gondolkodnia, hogy jó lesz öregsé­gére legalább néhány hold földet összegyűjtenie. A föld hatalom, erő lett, s ezért látták benne az emberek a jövőjü­ket, aggkori nyugodt életük bizto­sítását. • Most nem szándékozom a múlt­nak azzal a részével foglalkozni, amikor minden remény ellenére is sok öreg ember azért halt meg idő­nap előtt, mert nem gondozták, Ínséges ételeken tengődött. Most beszéljünk inkább a jelenről: ho­gyan is állunk ma a földnek a nimbuszával, az ősi örökség, vagy a verejtékezve vásárolt föld meny­nyire jelenti tulajdonosa számára a gondtalan jövőt, az aggkori meg­élhetést. Erről azért kell beszélni, mert az emberek többsége Pince­helyen a legnagyobb földi dolog­nak tartott egy 8—10 holdas örök» séget és tart többé-kevésbé még ma is. A nősülés nagy dolog volt a parasztlegény életében, de vajon mit ért a szép menyecske, ha nem volt lehetőség minél tekinté­lyesebb öröksége. Amikor a házas­sági terveket szőtte két fiatal, a fő téma az volt, hogy mekkora lesz a birtokuk, ha mindketten megkap­ják az örökséget. S a föld eme »varázsa« a népi demokrácia hozta változások elle­nére sem múlt el. A földet, mint birtokot, mint örökséget, mint szer­zeményt ma is istenítik és sok gazdaember úgy ragaszkodik hoz­zá — éppen szülei, nagyszülei szel­leméből kiindulva —, mint tulaj­don feleségéhez. Aki több földet mondhat magáénak a szomszédjá­nál, az büszke erre és egy kicsit lenézi szomszédját. Mert úgy vélik, hogy a föld a hatalom, a jövő. (Folytatjuk.) Boda Ferenc — A fácánkerti Vörös Hajnal Ter­melőszö vetkezetnek nagy jövedelmet jelent a szerződéses szarvasmarha­hizlalás. A közelmúltban 22 darab hízott állatot szállítottak le, ame­lyért közel 200 000 forintot kapjak. Februárban újabb szállítmányra ke­rült sor, amikor 21 darabot adnak át a vállalatnak a szerződések értelmé­ben. Március 1-től ismét beállítanak hizlalásra 50 darab növendékállatot, amelyeket a nyáron adnak át. — Az Építők Tolnai KultúroUho- nában február 14-én és 15-én a Tilos a játék című filmet vetítik. HÍREK — A szekszárdi gimnázium KISZ- fiataljai vasárnap ballada-estet ren­deznek, amelyen magyar, angol, skót népballadákat, ezenkívül Arany és Vörösmarty műballadákat adnak elő. A műsoron közreműködik Hu- sek Rezső, Paálné Falus Edit, dr. Horváth Lajos és dr. Haider Ákos. — Fogat fogért.., A hollandiai Philipps-rádiógyár vezetősége azt javasolta munkásainak, ne dohá­nyozzanak, mert az egészségtelen. Néhány nappal később a munkások a dohánygyár egy felhívását talál­ták, amelyben részletesen kifejtik, milyen káros a rádió és televíziós készülék a szemekre, a hallásra és a testtartásra. — Bonyhádvarasdon a Hazafias Népfront békegyűlést rendezett, amelyen a mezőgazdaság átszervezé­sének kérdéséről és különféle idő­szerű politikai problémákról volt szó. A békegyűlésen az iskolások mintegy félórás műsort adtak. — A mázai nőtanács a pedagógu­sokkal karöltve műsorral egybekö­tött ünnepségre készül, amelyet a nemzetközi nőnap alkalmából már­cius 8-án rendeznek meg. — A bonyhádi bábszínház március 15-én az »Aki sokat markol« báb­mesejátékot mutatja be. — Hőhullám Ausztráliában. Ausztráliát az elmúlt hetekben szo­katlan hőhullám árasztotta eh A hő­hullám negyedik napján, január 20- án 43 fokot mértek árnyékban. Sydney, Melbourne, Adelaide és Ho- bart utcáin több száz ember össze­esett. A hőhullámnak több mint 30 halálos áldozata volt, köztük 15 gyermek. A kórházak felhívták a la­kosságot, segítsen ventillátorokkal, hogy a csecsemőosztályokon enyhít­hessék a nagy hőséget. Dél-Ausztrá- liában nagy kiterjedésű erdőtüzek pusztítottak, amelyeknek számos la­kóház és 50 000 szarvasmarha esett áldozatul. O I v a s ó i n k r E r j n k Kismányok község kulturális é lete igen elmaradott volt az elmúlt években. 1958-ban a végrehajtó bizottság határozata folytán a tanács- házán lévő nagytermet, Czibor Ilona v. b. titkár irányításával és áldó zatos munkájával kellemes és otthonos könyvtárteremmé alakították át. Jelenleg a tanács kezelésében van a község könyvtára, bár sajnos könyvállományunk eléggé hiányos, mert olyan szépirodalmi könyvek is hiányoznak, mint például Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig cí­mű ifjúsági regénye. Az újonnan megnyílt könyvtárhelyiségben, amely ízléses olvasó­asztalokkal, székekkel van felszerelve, jól érzi magát a falu apraja- nagyja. Könyvcserét hetenként két alkalommal lehet lebonyolítani, és hogy a forgalomról is egy kis ízelítőt adjak, elmondom, hogy a 700 lel kés községben egy-egy alkalomkor 30—35 kötet könyvet cserélnek ki a község lakói, akiknek 90 százaléka b ányász. Nemcsak a könyvcserék, ha nem egyéb rendezvények alkalmával is szívesen látogatják a barátsá­gos könyvtárhelyiséget. Itt tartjuk meg az ezüstkalászos gazdatanfolya­mokat is és a Hazafias Népfront ál tál rendezett előadássorozatokat És végül meg kell emlékezni a könyv tár vezetője Czibor Ilona v. b. titkár munkájáról, aki hivatali elfoglaltsága mellett a szabad idejében sokat foglalkozik a község kulturális élei ével. ETTIG LÁSZLÓ gazd. felügyelő FEJLŐDIK FÜRGÉD KÖZSÉG Fürgéd község a felszabadulás előtt nem létezett, az emberek a szétszórt tanyavilágban éltek. A felszabadulást követő években nagy változások történtek a für- gedi tanyavilágban. A lakosok megkezdték a mai falu építését, s ma már a szép, széles utcákon kertes családi házak épültek. Ez a sokatígérő fejlődés egy bizo­Az apa észrevette, hogy a fia nem úgy viszonozza a dolgot, ahogy kell és megállást parancsolt a szájának. Szemeit a gyerekre szegezte, majd arcán a meglepetés színével megkér­dezte tőle: — Na mi az, fiam? — valami baj van? Kevés a hozomány, vagy mi nem tetszik? — A lány! — ugrott fel a fiú, egé­szen kivörösödve. A lány nem tet­szik, mert én nem azt választottam! — Hoogy? Mit csináltál? — vágott közbe az apa. — Én nem hozom ide azt a... Még tovább is akarta mondani, de az apja fölugrott: — Mit beszélsz? Az apáddal állsz ám szembe! — Még ha nem tudom ki volna itt, azzal is szembeállnék. Mert eddig még úgy tudom, hogy nem a szülő él a választottal, hanem aki választotta. Én is azt választom, akit jónak lá­tok ... és szeretek! Az apának ez már sok volt. Vissza­rogyott a padra, s csak rövid szünet után kérdezte meg: — És te kit választottál? A gyerek büszkén nézett szembe az apjával. — A Szabó Erzsit! Mint a villám a derült éiszakában, ügy hatott ez a név a kis földes szoba levegőjében. Az apja kiejtette szájá­ból a pipát... s csak meredt maga elé, mint akit fejbe vertek. Az anya kezében megállt a törölgető ruha, s s csak annyi fért ki a torkán:... a szomszéd lány? ... a szomszéd lány? — A szomszéd... hörögte az em­ber és úgy érezte, hogy forog vele a világ. A szeme előtt tüzes karikák táncoltak, a névtől, meg az italtól is. S ebben a zűrzavarosságban csak a fiát látta, ahogy rendületlen nyuga­lommal áll előtte és szembe néz vele. De ez az állapota nem sokáig tar­tott. Hirtelen felugrott, a haja az ar­cába hullott, szemei kidülledtek. Fel­emelte az öklét mennydörögve csa­pott az asztalra. — Nem! Valahol a Szaharában hallani olyasféle kiáltást, mint amilyen ez volt. A bosszú és a halálfélelem ke­veréke volt ez, mint amikor két oroszlán összecsap. Az asztalról cseng ve gurult a borospohár a földre, az ablaküvegek szinte megremegtek bele. Odalépett a fia elé, aki még most is rendületlen nyugalommal állt a helyén. Felemelte a kezét... de ak­kor belenézett a fia két szemébe, amelyben ott csillogott a bátor el­szántság és a megrökönyödés fénye, majd lassan visszaejtette a kezét. — Te!... te semmirevaló! Vigyáz... Vigyázz, — és itt megfenyegette a fiát —, mert elfelejtem mindjárt, hogy leszolgáltad a katonaéveidet! — Az a lány nem kerülhet hozzánk ebbe a házba! De ezentúl te sem fogsz az ő portájuk felé még csak nézni sem! Megértetted?! Az at>a szinte magán kívül volt, úgy kiabált. — Miért? Mi a kifogása a lány el­len? — kérdezte bátran a fiú. Jő szomszédok voltunk eddig is, meg most is ... — Csak voltunk! — vágta rá az apa. És ezután már nem leszünk jó­ba. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Kz a lány sem lehet különb, mint az apja. — Miért? — kérdezte szinte cso- iálkozva a fiú. Ez nem igaz. — Kinek mondtad ezt? Nekem? — Magának! Mert úgy látom, va- ami nem jól van ma este! — Te ... te gyerek! Mióta lettél ilyen bátor? Hát vedd tudomásul: akármily pénzzel, akármily vagyon­nal engem nem lehet megvesztegetni. Azt a lányt ezentúl úgy kerüld, mini a bűnödet! Ha még egyszer meghal­lom, hogy vele, vagy ... kitagadlak! Az asszony, aki egész idáig nem szólt semmit, most felbátorodott: — Menjen feküdni! Már úgy néz ki, mint aki alig áll a lábán! Aludjon egyet a dologra! — Erre nem lehet! — kiáltotta az ember. Ez tény: egy egyéni gazda fia nem veheti el egy tsz-tagnak a lá­nyát! Hát ezért gyűlölöm a szom­szédot két hónapja, amióta belépett. Felhajtott még egy pohárral, majd meglódult és bement lefeküdni, maga után bevágva az ajtót. A fiú és az anyja egy pillanatig dermedten néztek egymásra, majd a fiú, hirtelen öltözködni kezdett. Fel­vette a télikabátiát, kalapját, és meg­csókolta az anyját: — Isten vele, mama! Engem többet nem fognak szekírozni! Majd én meg­mutatom, hogy ki az a Balogh Jóska. Megállók én a magam lábán is. Majd ha édesapám meggondolta magát, akkor visszajövök. Addig jó lesz ne­kem a leánya is! Ezzel kirohant a házból. Az anyja kétségbeesetten kiabált utána: — Ne menj el! Látod, hogy milyen az apád! Reggel beszéli vele! Most nem tudja, mit beszél! És szaladt utána az ud­varra. De Jóska már nem volt sehol. Léo- teinek dobogását elnvelte a szél zúgá­sa és az ég dörgése. Csak távolról hal­latszott egy-égy csaholó hang, jelez­ve, hogy arra valaki jár.. . ilyen szo­katlan időben. (Folytatjuk.) Palánky László nyos idő múlva megakadt. A le­maradást a község vezetői a lakos Sággal együtt felismerték, mert látták, hogy amíg a környező községek a községfejlesztési hoz­zájárulás felhasználásával épül­nek, szépülnek, addig Fürgéd köz­ségben évek hosszú során keresz­tül nem szavazták meg a község­fejlesztési hozzájárulást. 1958. novemberében az újonnan megválasztott tanács munkája nyomán változás állt be. A végre­hajtó bizottság és a tanácstagsag első ülésén arról határozott, hogy megszavazta a 20 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást, még­pedig négyéves időtartamra. A to­vábbiakban arról tanácskoztak, hogyan lehetne megoldani a köz­ség lakosságának régi óhaját, a község villamosítását, amelyhez a felettes szervek támogatását kér­ték. A tervek szerint 1959-es évben Fürgéd község villanyt kap. Nagy feladatot vállalt magára a községi tanács és a lakosság, mert a köz­ségfejlesztési hozzájáruláson túl­menően társadalmi munka végzé­sére is vállalkoztak. Fürgéd köz­ségben sok olyan lakos van, akik az állami gazdaság alkalmazásá­ban vannak és nem adófizetők, így a községfejlesztési hozzájáru­lás fizetésére sem kötelezhetők. Ennek ellenére a társadalmi mun kából ők is ki veszik a részüket, s valamennyien 300-tól 500 forin­tig terjedő önkéntes felajánlást tettek a villamosítás költségeinek fedezésére. Az 1959-es évben Fürgéd köz­ség egy és félmillió forint beruhá­zással gyarapodik, felépül a két- tantermes iskola, ezenkívül meg­oldódik a község villamosítása is. Délczeg József AZ APARHANTI TAN­TESTÜLET PÉLDÁJA Az autóbusz megállótól sáros út visz az iskoláig. Benyitva az iskolá­ba alig mertünk belépni. A fényes padlót gyönyörű szőnyeg borítja. Vq lamennyiönket meglep a nagy rend, amelyet az irodában tapasztalunk. Az ablalcokon függöny van, az iroda rádióval, kényelmes fotelekkel van felszerelve, virágokkal és akvárium mai díszítve. Az igazgató csodálko­zásunkon mosolyog. Hát, igen, van csodálkoznivaló, mert egy ilyen kis községben nem igen talál hasonlót az ember. Éredklődésünkre megtudtuk, hogy a tantestület közös összefogásával teremtették meg mindezt. A másik meglepetés akkor ért bennünket, amikor a tantestület tagjai meghív­tak bennünket a közös konyhára ebédre. Közös konyha? Hát ilyen is van? Igen! Az aparhanti tantestület tagjai közös konyhát létesítettek az egyik pedagógus lakásán. Közösen veszik meg a főzéshez szükséges anyagot, a pedagógus felesége pedig megfőzi. A hónap végén elszámol­nak és mindenki befizeti a reá eső hozzájárulást. Az aparhanti peda­gógusok nyugodtan mennek az isko­lába, mert nincs gondjuk arra, hogy a tanítás után hol, mit ebédelnek^ Ehhez még hozzátartozik az is, hogy a tantestület nötagjai közösen vég­zik el az étkezés utáni takarítást, a férfiak pedig gondoskodnak arró\ hogy a tüzelő biztosítva legyen. MAJOR MÁTYÁS igazgató MINISZTERREL ÜDÜLTEM... A magamfajta dolgozó életében nagy esemény az, ha megjutalmaz­zák. Már néhányszor részem volt ju talomban, kaptam dicséretet, okle­velet, pénzt, de az idei jutalom örvendeztetett meg a legjobban. Jó mun­kámért a MEDOSZ-tól jutalomüdülést kaptam Hajdúszoboszlóra. A vé letlen folytán feleségemet is sikerült elvinni (ő a kórház dolgozója) s így igen kellemesen teltek a napok. Kitűnő volt az ellátásunk, hogy csak egy példát említsek: háromfe­lé ételből lehetett válogatni, amelyeket a brüsszeli világkiállítás ma- . gyár pavilonjának egyik szakácsa k észitett el számunkra. Ez volt az első meglepetés, a másik pedig az, hogy Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter elvtársnő is, mint beutalt, velünk együtt töltött el két hetet. Nap mint nap megnyilvánult az, hogy a dolgozó nép közül került ki. Az üdülő valamennyi rendezvén yein, társasjátékokban, stb.-bcn résztvett, sőt az ötletekben élenjá~t. Sokat mókáztunk, játszottunk, sőt táncoltunk is, ugyanis a gyógyüdülőkben csak este 8 óráig kínozza a reuma a beutaltakat. Nyolc óra utá n, aki csak mozdulni tud, táncol, szórakozik. A miniszter asszony a két hét alatt pihent, tanult, de köz­ben talált időt arra is, hogy foglalkozzon az emberekkel. Sokat keres ték fel a környező községekből is p-oblémákkal. Kellemesen telt el a két hét Ha jdúszoboszlón és a miniszterasszony- nyal együtt valamennyien úgy búcsúztunk, sohasem felejtjük el a Hajdúszoboszlón töltött szép napokat. KÁNTÁS ISTVÁN Szekszárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents