Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

1959. február 11.

VOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

<

Erdei emberek között

Tanulmányoxni fogjuk asSZKP tapasztalatait hogy felépíthessük az új Kínát

Ősszel a sárral, tavasszal az árvíz- zel-belvízzel, nyáron pedig a szúnyogokkal küszködnek az erdei emberek, mégis kitartanak, nem választanak más munkát, más hivatást, s ennek legfőbb magyarázata, hogy szeretik a természetet, az erdőt.

A pörbölyi erdészethez tartozó nagyrezéti fakitermelés a világtól elzárva, a legközelebbi lakott területtől több mint 10 kilométerre van, távol a város, de még a falu zajától is.

A védgáton végigmenve szálegyenes, égbenyúló faóriásokban gyönyörködhetünk, némelyik a 30 méter magasságot is meghaladja. Mesz- sziről hallani a villanyfűrészek jellegzetes zümmögő hangját, majd kö zelebb érve a kékes füstfelhők is jelzik, hogy itt emberek vannak. Lenyűgöző látvány a deres avaron heverő több száz hatalmas faóriás.

Éppen egy 30 méter magas nemes nyárfát fűrészelnek, mikor odaérünk. »Nem úgy csináljuk ám, mint régen — mondja Bognár József erdész, akinek szakszerű irányításával vágják és osztályozzák a fákat —, a gép megkönnyíti már az erdő emberének is a munkáját. Annyira népszerű lett a gépfűrész, hogy mióta ezt megismerték, munkásaink nem akarnak kézzel vágni, mondván, könnyebb és jobb a géppel.« Miközben beszélgetünk, láthatjuk, hogy az előbb még lábon állt hatalmas nyárfa tövének átfűrészelése után lassan dőlni kezd, majd mesz- szehangzó döngéssel az avarra hull. Továbbhaladnak. Ügyelve, hogy a motor és a gallyazok közt meg legyen a fatörzs hosszának kétszeres távolsága, biztonságos körülmények között hozzákezdenek az emberek a kézi gallyazáshoz. Villan a fejsze és tempós, gyakorlott mozdulatokkal levágják a gallyat, majd takarosán összerakják. A törzset ugyancsak a gép darabolja a fa minőségének és a felhasználási tervnek megfelelő nagyságúra.

Keménykötésfi, jó erőben lévő emberek a famunkások, zömük a legközelebbi faluban, Sárpilisen és Decs-szálláson lakik. Az erdei munkások élete nem könnyű, meglehetősen viszontagságos, a munka jellegéből eredően. Legtöbben hetenként egysze^, esetleg kétszer mennek haza a családhoz, nappal száraz koszton vannak, esténként a nagyrezéti munkásszálláson főznek maguknak valamit (van ugyan üzemi konyha, de sokan nem veszik igénybe, hogy még több keresetet vihessenek haza a családhoz), távol a várostól, falutól élik látszólag egyhangú életüket.

Kérdezgetjük a munkásokat, mi tartja ott őket, miért ezt választották? Szalai István 29 éves fiatalember, az agregátorok kezelője (tudniillik a villanyfűrészeket agregátor- ral hajtják) már öt éve állandó munkása az erdészetnek, innen ment el gépkezelői tanfolyamra is. »Sokféle munkalehetősége van manapság az embernek, el tudnék én is máshova menni, de nem akarok. Nagyon szeretek itt kint a szabadban lenni, hozzászoktam az erdőhöz, furcsa is lenne már. Keresek rendesen, úgy havi 1500 forint körül, meg vagyok elégedve.« Meglepően sok fiatalember van az erdőmunkások között. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy vidámak, tréfáskedvűek, nem olyan csendesek, szótlanok, mint ahogy az erdei emberekről hiszik.

Az idegenek láttán rövid időre abbahagyják a munkát. — Majd behozzuk! — kíváncsian körénk sereglenek. Egyikünk megkérdi tőlük * tíztagú munkacsapat és a rengeteg heverő farönk láttán: »Nincsenek

kevesen, nem jobb volna, ha nagyobb létszámú brigádjuk lenne?«

Egy barna villogó szemű legény tré fásán így válaszol: „Nem jó az, ha

sokan vagyunk, mert ha nagy a zenekar, kevés a muzsika.” Teljesítménybérezés van náluk is. Mint megtudjuk, a vidám, barna fiatalember Janéri Miklós, nem is legény már, ide nősült, Olaszországból jött, amolyan jóban, rosszban benne lévő ember, ő kezeli az egyik villanyfűrészt. „Az olasznak” mondogatják is sokszor, szereti-e a macskahúst — most is heccelik vele — mire ő azt feleli: „Megfelel nekem a disznóhús is, minek egyek macskát?”

A másik, mintegy 10 holdnyi tisztáson, négy-öt füstfelhő is jelzi, tüzet

raktak a munkások, mert az időnek foga van, melegedni is kell. Nagy a sürgés-forgás, mint a hangyaboly nyüzsgése, olyan a tisztás. A féllánctalpas traktor vezetője, Szertelics József akrobata mutatványnak is beillő ügyességgel, gyorsasággal „közelíti ki” a rossz terepen a kisvasúihoz a hatalmas rönköket. Feszülnek a vas tag láncok, most éppen egyméteres átmérőjű, hosszú fát huzat közelünkbe, célhoz érve gyorsan lerakja és megy a tisztás túloldalára, másik fordulóért. A kisebb fákat kocsikkal szállítják a tő mellől a sínekhez. Mennyi fa együtt! A nagy tisztáson több mint 2000 köbméter van rakatban, és a kidöntött, rendezés alatti faanyag mintegy 4000 köbméter.

— Mi lesz a kitermelt fából? — kérdezzük Barabás Ferenc elvtársat, a pörbölyi erdészet vezetőjét. — „A mi területünk országosan is jelentős, mert Rezéten sok lemez- és papírgyártásra alkalmas fa terem. Fában szegény ország vagyunk, fontos nemzetgazdasági érdek fűződik készleteink helyes felhasználásához. Az itt kivágott fából a minőségi és fajta szerinti osztályozás után papír, lemez, bútor lesz, bányafát is szállítunk, míg egy részéből tüzelő és szőlőkaró lesz.”

Visszafelé jövet látunk még néhány földkunyhót, melyekben régen elszállásolták az erdei munkásokat. Milyen nagy a különbség a földkunyhók és a jól felszerelt munkásszállások között!

Nehéz, — bár ma már sokkal köny- nyebb — körülmények között végzik hasznos és szép munkájukat messze bent az erdő mélyén a famunkások, akiknek többsége a föld mellől ment el erdőmunkásnak, és mint mondják, nem bánták meg.

Somi Benjaminné

A kínai lapok számos cikket, kommentárt és levelet közölnek a kongresszusról, a szovjet és a kínai nép érdekeinek közösségéről a ragyogó jövőért vívott harcban.

A kínai népi egyetem hallgatóinak egy csoportja így ír levelében: »Nagy lelkesedéssel töltöttek el bennünket a hétéves terv számadatai, amelyek a kommunizmus ragyogó perspektíváját tárják fel a szovjet nép előtt-».

»A Szovjetunió tapasztalata — irVIZSZINTES: 1. Az idézet kezdete. 11. Ollós állat. 12. Róth Zoltán. 13. Tiltás. 14. Elmázol. 15. Gát mássalhangzói. 16. Szolmizációs hang. 18. Homokban van! 20. S. Y. 21. Sokszor okoz sebelgennyedést. 24. Móhatározói rag. 26. Kőzet. 27. Tőr hang nélkül! 28. Elhagyott gyermekei. 30. Óhajtó. 32. Feleségeik. 33. Kutyája. 35. Állati lakhely. 36. Építőművész volt. 37. Kőzet. (Első kockába két betű írandó.) 39. Foghús. 40. Igekötő. 41. A vízsz. 1. folytatása. 42. Nagy Tamás. 44. Időjelző. 46. Török név. 49. Unom keverve! 51. Nemzet. (Második kockába kettős betű írandó.) 53. Országgyűléséről híres városka. 55. Kínai név. 56. Vonszol. 58. Testrész. 60. Szolmizációs hang.

FÜGGŐLEGES: 1. Dunántúli köz ség. 2. Testrészt. 3. Egyszerű gép. 4.

ja Csao Vej-hszin elvtárs — értékes tapasztalat. Hruscsov elvtárs előadói beszéde azonban nemcsak a gazdasá gi építés tapasztalatait általánosítja. Ez a beszéd összegezi az SZKP elméleti és szervező munkájának a szocializmus és a kommunizmus építésében, a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztésében szerzett tapasztalatait is. Szorgalmasan tanulmányozni fogjuk ezeket a tapasztalatokat, hogy felépíthessük az új Kínát.

Igen szigorú. 5 Névelő. 6. Ezer, római számokkal. 7. Földet túr. 8. Tudományos feltevés. 9. G. K. 10. Igen, angolul. 16. Elhunyt híres színésznő. 17. A függ. 43. folytatása. 19. Ara. 22. Rangjelzés. 23. Német elöljáró szócska. 25. Izomba. 27. Királyi ütést. 29. Francia költő. 31. Gyógyszer, névelővel. 33. Ez? 34. Nem mögé. 37. Közvitéz. 38. Kereskedelmi rövidítés. 43. A vízsz. 41. folytatása. 45. Német iparvidék. 47. Angol rang. 48. Ősi. 50. Enyém olaszul. 51. Ennek a tulajdona. 52. Nemzetiség. 54. Költői műfaj — ékezetfelesleggel. 57. Ugyanaz rövidítve. 59. Helyhatározói rag. 61. ötven — római számmal.

Január 4-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése:

... Mit nem fognak rám a gonoszok,

Hogy én istentagadó vagyok.

Szélesítsük ki a termelőszövetkezetek közötti versenyt

A kormány az elmúlt gazdasági évben kiváló gazdasági eredményeket elért jövedelmezően gazdálkodó, sok árut termelő — belterjes növénytermesztést és állattenyésztést folytató — állam iránti kötelezettségeiket teljesítő termelőszövetkezetek közül a legjobbakat vándorzászlóval és »Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság« címmel tünteti ki, s ezzel együtt pénzjutalomban részesíti. Az országosan kilenc legjobb termelőszövetkezet kerül díjazásra, amelyeknél az első díj 100 000 forint és ezt a legkisebb termelőszövetkezet is idén már elnyerheti, ha az előírt jó termelőszövetkezeti átlageredményeket úgy túlteljesíti, hogy ezáltal a legtöbb pont számot érje el. Megyénk területén a termelőszövetkezetek ez évben még igen kis számban vettek részt ebben a versenyben, de ennek ellenére a megállapított feltételeknek ele get tevő és azt túlteljesítő négy termelőszövetkezetet érdemesnek tartott a megyei versenybizottság arra, hogy az országos versenyben való részvételre felterjessze. Ezek közül a legjobb eredményt megyei viszonylatban a belecskai Szabadság Termelőszövetkezet érte el, amely mintegy 20 százalékkal teljesítette túl az országosan jó termelőszövetkezetekre megállapított előirányzatot, s ezzel a pontozás során az előirányzott 1000 pontot több mint 200 ponttal meghaladta. Utána második helyen a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet végzett, míg a harmadik helyre a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet, s negyedik hely

re a tamási Uj Élet Termelőszövetkezet került.

Ez évben a termelőszövetkezeti versenymozgalom feltételei olyan értékelést nyertek, hogy legnagyobb pontszámot az állattenyésztés fejlettsége a hús- és tejtermelés után nyerhették el a szövetkezetek ahol is 500 pontot, a növénytermelés terén pedig a kenyérgabona és takarmányárpa, valamint a hibridkukorica termelése terén elért kiváló eredmények a műtrágyázás és a termelőszövetkezetre jellemző szabadon választott két ipari növény került értékelésre, az előirányzott pont szám 300 volt. A jövedelmezőség, áruértékesítés további 200 pont előirányzata mellett került értékelésre.

Ez évben a fenti irányelveknek megfelelően kívánatos volna, hogy minél több termelőszövetkezet vegyen részt ebben a versenyben, hisz a megyei szinten elért legjobb eredményeket is módjában lesz a verseny értékelő bizottságoknak elismerni és díjazni. Különösen a belterjes növénytermesztést és állattenyésztést folytató termelőszövetkezetek remélhetnek komolyabb eredményt. Az országos verseny értékelése után mód lesz arra, hogy ezen tárgyilagos értékelés alapján megyénk területére nézve is levonjuk a következtetéseket és a kijelölt irány bán továbbfejleszthessük termelő- szövetkezeteinket, amelyet egyben az árutermelés növelésével úgy a népgazdaságunknak, mint a termelőszövetkezet tagjainak egyre jelentősebb életszínvonal emelkedést is biztosítanak.

A világirodalom gyöngyszemei Fitzgerald: Bor és szerelem

PIROS SZALAG

XXVIII,

— Adok neked emlékül valamit. Egy piros szalagot... Tessék ... Vigyáz rá nagyon. Én a sapkámon viseltem, most meg a szívem fölött hordtam, oda rejtsd el Te is.

— Jó ... — szipogta a lány és fel- emelkedett ... — Bodri, ketten maradunk . ; ;

... Vasárnap este a sötétség leple alatt valamennyien bementek a lakásba és beszélgettek, úgy határoztak, hogy másnap elutaznak Pestre. Megbeszélték, hogy Endre és Holec már reggel utazik, hogy Pesten helyet biztosítsanak a többieknek is, akik a későbbi vonattal indulnak.

Margit messze elkísérte a két férfit és sírt, amikor Endre búcsúzni készült. Nagy barna szemei riadtan tekintettek a távolba, mintha az utolsó pillanatban segítséget várna valakitől. — Ne menj el, én vigyázok rád — nyöszörögte kétségbeesetten.

— El kell mennem ..; Ne sírj.;;

Csak nem sir az én menyasszonyom.

— Menyasszonyod? — mosolygott a lány —, a menyasszonyod?

— Igen. Amit adtam, azt a gyűrű helyett adtam, addig, amíg azt is hozok.

Margit leakasztott nyakából egy ezüst láncon függő keresztet és Endre felé nyújtotta. — Én meg ezt adom neked. Ez megvéd a bajtól.., Merre van Pest, mert mindig arra akarok nézni,— Arra .;: A gondolatod majd

odatalál hozzám.

Endre, mögöttük a távolban két alakot vett észre, megcsókolta még egyszer a lányt és Holec után szaladt, aki közben elhagyta őket. Később, amikor visszanéztek, látták, hogy a két alak már elkerülte Mar- gitot, aki még mindig egyhelyben állt.

Megkerülték a falut és az állomás felé igyekeztek ... Tíz perc volt még vissza a vonat indulásáig, amikor megváltották a jegyet. Elrejtőztek az egyik melléképület mellett és onnét látták, hogy a két férfi, aki követte őket, sietve érkezett az állomás területére, benéztek a váróterembe, s amikor onnét kijöttek, felszálltak a vonatra és végignézték valamennyi vagont.

— Ezek bennünket keresnek — súgta Holec és hátrább húzódott. — Majd a mozgó szerelvényre ugrunk fel.

Endre papírt vett elő és írni kezdett. „Piros ceruzával írok, mert azt mondják, hogy a piros szín a szerelem jele, és aki piros ceruzával ír, az szerelmes. Nagyon sajnálom, hogy el kellett válnunk, de bízzál benne, rövidesen ismét találkozunk. Ha hazajövök, nagyon boldogok leszünk. Olyan jó volt veled tegnap, amikor találkoztunk, éreztem, hogy szerettél, s várni fogsz rám, amíg visszajövök... Sok-sok csók. Endréd.” — írta gyorsan papírra.

A mozdony sípolt és elindult a szerelvény. Megvárták, míg az utolsó

kocsi is elhalad a vágány mellett álló két férfi mellett, akkor ugrottak elő és az utolsó kocsi felé szaladtak. Holec elkapta a lépcső melletti karfát és felugrott, de akkor már észrevették őket, s a két férfi is futott feléjük. Óráknak tűnő pillanatok múltak el, míg Sándor ellépett az alsó lépcsőről, s Endre is ugorhatott. Lendített magán, de érezte, hogy talpa megcsúszott egy kavicson és tudta, hogy lába nem jut el a lépcsőig. Görcsösen szorította a vasrudat, karjába éles fájdalom nyilait, amikor a vonat rántott rajta egyet. Egy pillanatig elsötétült előtte a világ, aztán kicsúszott kezéből a vasrúd és elvágódott a földön. Fel akart ugrani, de már ott volt fölötte az egyik üldöző, aki rávetette magát, aztán odaért a másik és karjait megragadták mindketten. Szabadulni akart, ütni, rúgni, de egy hatalmas ütés érte a fejét, amitől megszédült egy pillanatig, s mire észhez tért, már bilincs szorította a csuklóit.;:

.;. Amikor Margit hazaért, a többiek mind a lakásban voltak, az asztal körül ültek és reggeliztek. Nem szólt senkihez, ráborult az ágyra és sírt. Gábor vigasztalni próbálta, de hiába. Egyre csak azt mondogatta, hogy elmehetett volna Endre helyett más is. Miért nem mehetett ő később?

A nagynéni temetésre készült és mielőtt elment volna, megnyugtatta őket, hogy maradjanak csak a szobában, mert nem jár erre a kutya sem. Imakönyvet és rózsafüzért szorongatva a kezében lépett ki az utcára, de elállt a szívverése, amint előre nézett. Néhány házzal odább csendőrök jöttek, közöttük pedig tántorgó, véresre vert ember... Visszaszaladt és megverte kívülről az ablakot, hogy az üveg ezer darabra törött. Meneküljetek! Itt vannak a csendőrök!

Mire a csendőrök a ház elé értek és lekapták vállukról puskáikat, a menekülőket már elnyelte a kukoricatábla és csak vaktában lövöldöztek utánuk.

Margit akkor lépett ki az ajtón, amikor az egyik csendőr puskatussal Endre hátára sújtott, s az előre bukott.

— Ne! sikította a leány, és még mindig kezében szorongatva a piros szalagot, Endre felé futott.

— Mar ... git, — suttogta Endre, amikor a leány melléje térdelt.

Az egyik csendőr belerúgott a leányba, hogy az odább gurult, a félszemű pedig célba vette pisztolyával Endre mellét.

— Neeü — sikította Margit, túlkiabálva a fegyverdörrenést és a félszemű gúnyos kacaját, aztán odarohant, térdre vetve magát vőlegénye mellé, de már csak az utolsó szavait hallhatta:

— Olyan keveset voltam boldog..; Bosszuld meg...

(Vége.)

Atádi Géza.