Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-11 / 35. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. február 11. “Kő&épiékoLáóök * Szerkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói. KISZ-szervezelünk életéből A Kommunista Ifjúsági Szövetség hez tartozás igazoló okmánya a KISZ tagsági könyv. Iskolánk KISZ-szervezetének tagjai január 9-én ünnepélyes keretek között vették át a tagsági könyvüket. Aznap délután nagy hófúvás volt, mégis minden kiszista megjelent, még az igen távol lakók is. Minden KISZ tag azzal a tudattal vette kezébe a tagsági könyvet, hogy ennek a könyvnek a becsületét meg kell védenie, hiszen az ehhez hasonló vöröscsillagos könyvekért már sok elvtárs ontotta vérét. Most ünnepeltük a KIMSZ megalakulásának negyvenedik évforduló ját. Negyven év távlatából is tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk azokra az elvtársakra, akik elsők voltak a harcban. Az ő hősi helytállásuk kötelez bennünket is. Még csak rövid idő telt el a szervezet megalakulása óta, de már eredményes munkával dicsekedhetünk, amit bizonyít az is, hogy a szervezet jutalmat kapott munkájáért. A KISZ rendezésében az Irodalmi Színpad már sok dicsőséget szer zett az iskolának. Évszakok című műsorát a rádió is felvette. Ifjú mű vészeink most ballada-estre készülnek, de változatos műsor szerepel távolabbi terveikben is. A szervezet ebben az évben több taggal bővült. Kilenc csoportban in dúlt meg a Kilián-próbázás és a közeljövőben megindul az Ifjú Kommunista próba is. Február 17-én a szovjet helyőrséggel közös műsort rendezünk. Nagy terveink vannak a nyári táborozásra is, aminek megszervezéséhez nagy segítséget nyújtanak a kiszista tanárok. Ezek csak kiragadott példák a sok elvégzett munka és terv közül, s ezenkívül számtalan megvalósításra váró feladat van még, ami a KISZ életét színesebbé, érdekesebbé teszi. Nem lehet említés nélkül hagyni a fenyőfa-ünnepélyt, melyen iskolánk valamennyi tanulója jól érezte magát. Ez az ünnep felejthetetlen számunkra és sorainkat még egységesebbé kovácsolta. A „TAPASZTALATCSERE46 Kedves Editkém! Igazán jól esett, hogy itt voltál gimnáziumunk irodalmi színpadának megnyitóján, de annak még jobban örültem, hogy tetszett is. Hát képzeld magad a mi helyzetünkbe... ... Közönség... (Minden szavaiénak a »Nagy Közönség« az álma, ezt elárulhatom) ... félelmes csend, hallod az izgalomtól torkodban lüktető szíved dobogását Hátad mögött egy komor, fekete zongora áll, szemedbe rivaldafény vakít... És neked szavalnod kell! Ugye izgalmas lehet? Állítom, hogy még az általad annyira kedvelt röplabdamérkőzésnél is izgalmasabb. A siker boldoggá tett bennünket. Paksi utunkról már beszámoltam. Nem nagyon lelkesedtél velem, mert utálod az utazást — ezt írtad... Megértem, nem a legjobb dolog ha laposra tapossák a cipőd orrát, kirugdalják a harisnyádat és a tetejébe még te kérsz bocsánatot... De most bármi is a véleményed, ismét utazunk — még hozzá Gyünkre! Szeretnénk ott is bemutatni tudásunkat, jó lenne ott is olyan lelkes közönséget látni, annyi tapsot kapni, mint Pakson. Ha hivatalos tudósító lennék, szárazon ezt imám: »Tapasztalatcsere«. De érzem, hogy ez sokkal több lesz. Megismerünk egy kultúrára áhítozó községet és annak kedves népét. Ilyenkor öröm az utazás, hidd el! Most zárom soraimat, írj sürgősen üdvözöl barátnőd: Gyuricza Klára VI. C) Megnyertük a kosÉrlabda-kajnnkságot Minden évben nagy érdeklődés mellett zajlik le a középiskolás kosárlabdabajnokság. Ez évben — mint ismeretes — Szekszárdon tartották meg a megyei döntőket. Két nap alatt (szombat és vasárnap) bonyolították le a mérkőzéseket. Már szombat reggel nagy izgalom uralkodott közöttünk, játékosok között. Izgatottan vártuk a nagy ellenfelek megérkezését. Az öltözőben tartózkodtunk mikor megérkeztek az »első fecskék«. Kölcsönös bemutatkozás után megtudtuk, hogy bonyhádiak az érkezettek. Természetesen rögtön kérdezgetni kezdtük őket: »Hogyan játszanak?« »Mit várnak a bajnokságtól? stb.« Nem sokáig értünk rá kérdezősködni mert megérkeztek a döntő többi résztvevői; a dombóváriak és a paksiak és menni kellett az ünnepi megnyitóra. Aztán megkezdődtek a mérkőzések. A tornaterem lassan megtelt, az érdeklődők száma egyre nőtt. Első mérkőzésünket Dombóvárral játszottuk. Kezdés után hamarosan elhúztunk és 10 perc múlva már min denki szóhoz jutott a keret 12 tagja közül. Következő mérkőzésünk este 6.40 órakor kezdődött Bonyhád ellen. Bonyhád a mezőny egyik legerősebb csapata volt és ezért egy kicsit izgatottak voltunk, mikor a pályára léptünk. Nagy hangzavarban kezdődött a mérkőzés. ... És sikerült...Vasárnapi mérkőzésünket Paks ellen biztosan nyertük. Délután 5 órakor volt a díjkiosztás. Boldogan vettük át az aranyérmeket. Első gondolatunk az volt, hogy megköszönjük edzőinknek: Mozolay és Szabó tanárainknak odaadó és sikeres munkáját. Elbúcsúzva egymástól elindultunk hazafelé és már a következő nagy feladat, a területi elődöntő sikeres megoldása felé szálltak gondolataink... Patonay Iván * VI. C) K@MÄIMIMÄ2©NIY, n@l A IÄEBEM3 Mindig ez a régi, kedves játék járt az eszemben, valahányszor a közép iskolás kosárlabda bajnokságon a pályára léptem, illetve lökdöstek. Aki nem volt még pályán, az nem tudja elképzelni, hogy milyen érzés az, amikor az ember először játszik rengeteg ember szeme láttára. Nem akarom magamat dicsérni, de minden szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy nyilvános szerepléseim közül ez volt a legsikerültebb, már csak azért is, mert ez volt az első. A mérkőzések előtt nem éreztem semmi izgalmat, leszámítva azt a néhány idegsokkot, és a kétheti kórházi ápolást, ami után az orvosok sorozatos és kitartó rábeszélésének engedve elhittem, hogy nem én vagyok Bonaparte Napoleon. Különösen a Bonyhád elleni mérkőzésen alakítottam maradandót, örök emléket állítva a kosárlabda sportnak. Be sem állítottak. Nem, nem azért, mert én volnék a csapat leggyengébb tagja, nem. Sokkal mélyebben van a kutya elásva. Gyengélkedtem, kérem szépen, igen gyengélkedtem. Elég furcsa, de így van. Szívverésem volt. Még most is van! Ez a gyengélkedés •— természetesen — kihatott az egész szereplésem re. Nem azért mondom, de már a megjelenésem se volt a legszerencsésebb. Kaptam egy akkora trikót, hogy otthon eleinte függönynek hasz náltuk az ablak előtt. Később ugyan átalakítottuk, a levágott részekből a dxmahuzat és 18 zsebkendő került ki, de még mindig bő volt. Sebaj! Volt rajtam még egy nadrág, fel- varrható gombokkal és egy cipő. Illetve két cipő. Amíg be nem állítottak, nem volt semmi hiba. Olyan jó volt nézni kívülről a fiúkat. Különben a játék maga igen egyszerű. Adva van 10 ember és 2 síp. Meg kell említenünk még a labdát is, aminek a játékban csak kisegítő szerepe van. Minden sípra esik egy-egy bíró. Nem a bírók estek fejre és a sípok nem estek a bírók fejére, hanem a bírók igen talpraesettek és a szájukban van a síp. Ezt a sípot — adott esetben a közönség beintésére — megfújják és ilyenkor általában megáll a játék. A játék abból áll, hogy a 10 ember párokba szakadva, esetleg együttesen üti, rúgja, tapossa egymást. Néha, valamelyik játékos észrevesziji labdát, felkapja és hozzávágja a másikhoz, erről a játékosról lepattanva a labda esetleg beleesik egy deszkába vert acélgyűrűbe, ami a falon lóg. Ez a kosár. A győzelem névlegesen a több kosarat dobó csapatot illeti, általában azonban a kitört lábak, kezek és a hullák száma adja a végeredményt. A kosarat adni is szokták, de ezt a kosarat kapó illető nem igen veszi játékszámba. A kosárlabdának ezt a vállfáját inkább nők játsszák. Ilyen körülmények között álltam be én a pályára. Az első 5 percben nagyon vigyáztam, úgy, hogy sikerült minden tettlegességet kikerülnöm, a labdát pedig távoltartani magamtól. A 6. percben azonban borzasztó dolog történt. Éppen az ellenfél térfelének egyik eldugott sarkában álltam. Hátratett kezekkel, hogy ezzel is mutassam becsületes és békés szán dékomat, amikor megláttam a labdát. Egyenesen nekem jött! Mindjárt láttam, hogy félreugrani már nincs idő. ügy láttam, elérkezett a vég. Borzasztó érzés volt. Agyamon átcikázott anyám figyelmeztetése, aki mindig mondta, hogy gyógyszerész legyek, láttam magam a bölcsőben, aztán cseperedtem, utolsó erőm mel felemeltem a kezemet, és... ós megfogtam a labdátI Valami borzasztó öröm fogott el. Megmenekültem! — legalább is egyelőre, mert a közönség, ez a rettentő szörnyeteg a hátam mögött rémítő dolgokra buzdított. — Törj be! — ordították többen torkukszakad- tából. Majd bolond leszek, gondoltam magamban, hiszen a betörést szigorúan büntetik. Gondolataimból újra a lelketlen tö meg ordítása riasztott fel. — Törj be! — hiszen tisztán állsz! Most tűnt csak fel, hogy egyből letegeztek. Tisztán állsz. Hát persze, hogy tisztán állok. Csak nem fogok piszkosan ideállni, mikor mindenki engem néz. Lelkem tisztaságát pedig nem fogom bemocskolni egy tömeghisztéria hatására. Különben is hova törjek be, és minek? — Mélységes életundor fogott el. Minek ugrálok én itt? Hogy emberek élvezzék a kínlódásomat? Legjobb volna eltűnni. De aztán még életben lévő társaimra gondolva elhatároztam, hogy mentem, ami menthető. Hónom alá kapva a drága pénzen vett labdát, nekiiramodtam a kijáratnak. Ellépett, Ellépett! Sok! Sok! — üvöltött és! (Micsoda szégyen — gondoltam — itt huszonegyeznek és nem röstellik bemondani ennyi ember előtt, hogy besokaltak.) Megszólalt a síp is. Engem rögtön lecseréltek, bár nem tudom miért. Be csületes szándékomat biztos betörési kísérletnek magyarázták és most be fognak csukni Mindegy, mindent megtettem, ami emberileg lehetséges volt. Talán a há lás utókor meg fog emlékezni rólam. GÜNTHER GÁBOR IV, C, TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Fagyasztott gát A keletszibériai tenger partjainál, az örök fagy birodalmában, fagyasztással építenek gátat, amellyel elzárják a kisebb folyók útját. A szokásos gátépítési módszer ezen a területen, a labilis eljegesedett talaj miatt nem vezet eredményre, mert már a legkisebb felmelegedés is összerombolná a gátat. Elhatározták tehát, hogy 370 méteres területen 190 acélcsövet vernek le, amelyeket földdel borítanak. A csövekből hideg levegőt fújnak a gát testébe, amelyet ilyenformán nem •teli félteni az olvadástól. A fagyasztott gáttal 500 000 köbméter befogadására képes vízgyűjtő medencét alakítanak ki, A napenergia érdekes felhasználása A jereváni vegyipari tudományos kutatóintézet olyan automata berendezést készített, amelyben a napenergia segítségével játszódik le a kap- ron-nyersanyagok szintézise. A berendezés tükrös műszere összegyűjti a nap sugarait, hogy azokat a szintézist végző vegyi reaktorra összpontosítsa. örmény tudósok hozzáláttak egy hengerformájú napkohó tervezéséhez is. A kohó tükrének átmérője 12 méter lesz. Műanyagutak a Szaharában A közelmúltban egy Párizs közelében levő homokos területen előregyártott útelemeket mutattak be és próbáltak ki. Ezeket az utakat a sivatagban és ingoványos területeken lehet sikeresen használni. Egy párizsi vegyészeti szaklap jelentése szerint az útelemek két műanyaggal bevont útalapból, egy dróthálóból és hajlékony acélszalagokból állnak. A talajt az út felépítése előtt bizonyos mértékig ki kell egyengetni. Az előre gyártott útelemekből teherautók számára is járható út vagy repülőtér építhető. Hat munkás egy óra alatt 100 méter utat tud lefektetni. Később végleges modern úttá alakítható át, amennyiben körülbelül nyolc centiméter vastag betonréteggel vonják be, Egy kolhoz százezer embernek termel gyümölcsöt A Moldva Szovjet Szocialista Köztársaságban levő obrucsi kolhoz gyümölcsösének termése egy egész város ellátására elegendő. Az 1718 hektáros gyümölcsösben 200 ezer gyümölcsfa áll, amelyekről évente ötmillió kilogramm gyümölcsöt szednek. Ebből egy 100 ezer lakosú város minden polgárára 50 kiló gyümölcs jut. Hasfal nylonból \ Az egyik rigai kórházban plasztikai műtétet hajtottak végre, amelynek íorán a test hiányzó szöveteit kap- ronnal és nylonnal pótolták. Ezekből a műanyagokból pótolták a teljesen isszeroncsolódott hasfalat. A műtét sikerült, a kapron és a nylon tartósnak és rugalmasnak bizonyult. Egyedülálló orvosi és jogi eset... Múlt év őszén az orvostudományban csaknem példátlan eset történt a párizsi Edouard Herriot kórházban, ahol egy baleset folytán megsérült fiatalasszony mindössze 850 gramm súlyú, koraszülött gyermeket hozott a világra. A gyermek hasonló, addigi esetekkel ellentétben nem halt meg, hanem csodálatosan erőre kapott. A kis Claire-Maria súlya időközben 2,80 kilóra gyarapodott. Orvosi megállapítás szerint most már feltétlenül életben marad. E rendkívüli eset azonban érdekes anyakönyvi problémát is jelentett: orvosi megállapítás szerint ugyanis Claire-Maria születése előtt 5 hónappal és 20 nappal fogant. A francia törvények értelmében viszont az anyakönyvvezető csak a fogantatástól számított 6. hónaptól kezdve veheti nyilvántartásba az újszülöttet. A rákellenes küzdelem lószérummal.... Dr. Gordon Murray kanadai orvos egy ortopédsebészeti találkozón érdekes kísérletekről számolt be. Elmondotta, hogy egyes betegeket, akik már a rákos megbetegedés végső szakaszában voltak, három évig is életben tudták tartani olyan lovak véréből készült szérummal, amelyeket rákos daganatokkal fertőztek meg. Mint mondotta, egyelőre még bizonyításra szorul, vajon valóban a szérumnak köszönhető-e a betegek állapotának javulása, vagy valamely eddig ismeretlen tényezőnek. A kísérleteknél egyfajta emberi rákos daganatot telepítettek a ló bőre alá; ehhez több font súlyú rákos daganatot használtak fel. E művelet hónapokig tartott. A lovaknál nem fejlődik ki a rák, hanem olyan ellenanyag termelődik, amely szétrombolja a rákos sejteket és felszívásukat eredményezi. A rákos sejtek szétrom- bolásához szükséges ellenanyag megtalálható a ló vérében. A vérnek ezt a kivonatát oltották be a rák végső stádiumában lévő betegekbe. Harc a trachoma ellen Jeruzsálemből jelentik: a Hadassza orvosegyetem tudósainak sikerült kitenyészteniük a trachoma vírusát. A trachoma sok millió embert érintő súlyos szembetegség. Az egyetem által kiadott nyilatkozat, amely közli a fenti eredményt, rámutat arra, hogy a tudósok most már a trachoma elleni immunizálást akarják megvalósítani. A nyilatkozat megállapítja, hogy Észak-Afrikából és közel-keleti országokból Izraelbe érkező emigránsok 15—20 százaléka szenved súlyos trachomában. Uj mentőszerkezet pilótáknak V. Az angol haditengerészetnél hosszú éves kutatómunkával olyan mentőszerkezetet készítettek, amely a víz alatt is használható. Az automatikusan kioldódó repülőgépülések bizonyos átalakításával lehetővé tették, hogy a pilóta akkor is „líiszállhas- son” gépéből, amikor az már a tengerbe zuhant és víz alá merült. Egy primitív ausztráliai törzs civilizálódik A Reuter jelentése szerint Ausztrália legprimitívebb bennszülött törzse, a meztelenül járó sivataglakó putimbi-törzs (Közép-Ausztrália) most találkozik először a civilizáció- ' val, amikor a kormányszervek gondoskodnak a törzs vízellátásának megszervezéséről. A puntibik az Alice Springs-től nyu gatra fekvő sivatagot járják, patkányokból, egerekből, gyíkokból és vad paradicsomlevelekből élnek. Előszóikét évvel ezelőtt találkoztak fehér emberrel, amikor járőrök bukkantak rájuk véletlenül. Őskori cápák Szibériában Szovjet kutatók a szibériai Tura- folyóban őskori cápákat találtak. Ez alátámasztja azt a felfogást, hogy az egész nyugatszibériai alföld egykor az Uraiig terjedő hatalmas tenger volt. A kutatási eredmények nagyje- Jentőségűek vízierőművek és folyami kikötőberendezések építése szempont- ^ jából. Kétszázmillió éves hal-kövület az Ural-vidéken Az Ural-vidéken, egy Perm melletti régi kőfejtőben kétszázmillió éves kövületet találtak, amely egy közel két és fél méter hosszú hal maradványa. A halnak három sor éles foga és 30 centiméteres kopoltyúi voltak. Húszezer éves kihalt barlangi medve Olasz barlangkutatók egy Sartiano (Toscana) közelében lévő barlangban úgynevezett barlang; medve (Uraus speleus) csontvázára bukkantak. Ez a medvefajta több mint húszezer évvel ezelőtt halt ki<
