Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. február 11. “Kő&épiékoLáóök * Szerkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói. KISZ-szervezelünk életéből A Kommunista Ifjúsági Szövetség hez tartozás igazoló okmánya a KISZ tagsági könyv. Iskolánk KISZ-szervezetének tag­jai január 9-én ünnepélyes keretek között vették át a tagsági könyvüket. Aznap délután nagy hófúvás volt, mégis minden kiszista megjelent, még az igen távol lakók is. Minden KISZ tag azzal a tudattal vette ke­zébe a tagsági könyvet, hogy ennek a könyvnek a becsületét meg kell védenie, hiszen az ehhez hasonló vöröscsillagos könyvekért már sok elvtárs ontotta vérét. Most ünnepeltük a KIMSZ meg­alakulásának negyvenedik évforduló ját. Negyven év távlatából is tiszte­lettel és megbecsüléssel gondolunk azokra az elvtársakra, akik elsők voltak a harcban. Az ő hősi helyt­állásuk kötelez bennünket is. Még csak rövid idő telt el a szer­vezet megalakulása óta, de már eredményes munkával dicsekedhe­tünk, amit bizonyít az is, hogy a szervezet jutalmat kapott munká­jáért. A KISZ rendezésében az Irodal­mi Színpad már sok dicsőséget szer zett az iskolának. Évszakok című műsorát a rádió is felvette. Ifjú mű vészeink most ballada-estre készül­nek, de változatos műsor szerepel távolabbi terveikben is. A szervezet ebben az évben több taggal bővült. Kilenc csoportban in dúlt meg a Kilián-próbázás és a kö­zeljövőben megindul az Ifjú Kom­munista próba is. Február 17-én a szovjet helyőr­séggel közös műsort rendezünk. Nagy terveink vannak a nyári táborozásra is, aminek megszervezéséhez nagy segítséget nyújtanak a kiszista ta­nárok. Ezek csak kiragadott példák a sok elvégzett munka és terv közül, s ezenkívül számtalan megvalósításra váró feladat van még, ami a KISZ életét színesebbé, érdekesebbé te­szi. Nem lehet említés nélkül hagyni a fenyőfa-ünnepélyt, melyen iskolánk valamennyi tanulója jól érezte ma­gát. Ez az ünnep felejthetetlen szá­munkra és sorainkat még egysége­sebbé kovácsolta. A „TAPASZTALATCSERE46 Kedves Editkém! Igazán jól esett, hogy itt voltál gimnáziumunk irodalmi színpadának megnyitóján, de annak még jobban örültem, hogy tetszett is. Hát kép­zeld magad a mi helyzetünkbe... ... Közönség... (Minden szavaiénak a »Nagy Közönség« az álma, ezt el­árulhatom) ... félelmes csend, hal­lod az izgalomtól torkodban lük­tető szíved dobogását Hátad mögött egy komor, fekete zongora áll, sze­medbe rivaldafény vakít... És neked szavalnod kell! Ugye izgalmas le­het? Állítom, hogy még az általad annyira kedvelt röplabdamérkőzés­nél is izgalmasabb. A siker boldoggá tett bennünket. Paksi utunkról már beszámoltam. Nem nagyon lelkesedtél velem, mert utálod az utazást — ezt írtad... Meg­értem, nem a legjobb dolog ha la­posra tapossák a cipőd orrát, kirug­dalják a harisnyádat és a tetejébe még te kérsz bocsánatot... De most bármi is a véleményed, ismét uta­zunk — még hozzá Gyünkre! Szeretnénk ott is bemutatni tu­dásunkat, jó lenne ott is olyan lel­kes közönséget látni, annyi tapsot kapni, mint Pakson. Ha hivatalos tudósító lennék, szá­razon ezt imám: »Tapasztalatcsere«. De érzem, hogy ez sokkal több lesz. Megismerünk egy kultúrára áhítozó községet és annak kedves népét. Ilyenkor öröm az utazás, hidd el! Most zárom soraimat, írj sürgősen üdvözöl barátnőd: Gyuricza Klára VI. C) Megnyertük a kosÉrlabda-kajnnkságot Minden évben nagy érdeklődés mellett zajlik le a középiskolás ko­sárlabdabajnokság. Ez évben — mint ismeretes — Szekszárdon tar­tották meg a megyei döntőket. Két nap alatt (szombat és vasárnap) bo­nyolították le a mérkőzéseket. Már szombat reggel nagy izga­lom uralkodott közöttünk, játékosok között. Izgatottan vártuk a nagy el­lenfelek megérkezését. Az öltözőben tartózkodtunk mikor megérkeztek az »első fecskék«. Kölcsönös bemutat­kozás után megtudtuk, hogy bony­hádiak az érkezettek. Természetesen rögtön kérdezgetni kezdtük őket: »Hogyan játszanak?« »Mit várnak a bajnokságtól? stb.« Nem sokáig ér­tünk rá kérdezősködni mert meg­érkeztek a döntő többi résztvevői; a dombóváriak és a paksiak és menni kellett az ünnepi megnyitóra. Aztán megkezdődtek a mérkőzések. A tor­naterem lassan megtelt, az érdeklő­dők száma egyre nőtt. Első mérkőzésünket Dombóvárral játszottuk. Kezdés után hamarosan elhúztunk és 10 perc múlva már min denki szóhoz jutott a keret 12 tagja közül. Következő mérkőzésünk este 6.40 órakor kezdődött Bonyhád ellen. Bonyhád a mezőny egyik legerősebb csapata volt és ezért egy kicsit iz­gatottak voltunk, mikor a pályára léptünk. Nagy hangzavarban kezdő­dött a mérkőzés. ... És sikerült...­Vasárnapi mérkőzésünket Paks el­len biztosan nyertük. Délután 5 óra­kor volt a díjkiosztás. Boldogan vet­tük át az aranyérmeket. Első gon­dolatunk az volt, hogy megköszön­jük edzőinknek: Mozolay és Szabó tanárainknak odaadó és sikeres munkáját. Elbúcsúzva egymástól elindultunk hazafelé és már a következő nagy feladat, a területi elődöntő sikeres megoldása felé szálltak gondola­taink... Patonay Iván * VI. C) K@MÄIMIMÄ2©NIY, n@l A IÄEBEM3 Mindig ez a régi, kedves játék járt az eszemben, valahányszor a közép iskolás kosárlabda bajnokságon a pályára léptem, illetve lökdöstek. Aki nem volt még pályán, az nem tudja elképzelni, hogy milyen ér­zés az, amikor az ember először játszik rengeteg ember szeme lát­tára. Nem akarom magamat dicsérni, de minden szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy nyilvános sze­repléseim közül ez volt a legsikerül­tebb, már csak azért is, mert ez volt az első. A mérkőzések előtt nem éreztem semmi izgalmat, leszá­mítva azt a néhány idegsokkot, és a kétheti kórházi ápolást, ami után az orvosok sorozatos és kitartó rá­beszélésének engedve elhittem, hogy nem én vagyok Bonaparte Na­poleon. Különösen a Bonyhád elle­ni mérkőzésen alakítottam mara­dandót, örök emléket állítva a ko­sárlabda sportnak. Be sem állítot­tak. Nem, nem azért, mert én vol­nék a csapat leggyengébb tagja, nem. Sokkal mélyebben van a ku­tya elásva. Gyengélkedtem, kérem szépen, igen gyengélkedtem. Elég furcsa, de így van. Szívverésem volt. Még most is van! Ez a gyengélkedés •— természete­sen — kihatott az egész szereplésem re. Nem azért mondom, de már a megjelenésem se volt a legszeren­csésebb. Kaptam egy akkora trikót, hogy otthon eleinte függönynek hasz náltuk az ablak előtt. Később ugyan átalakítottuk, a levágott részekből a dxmahuzat és 18 zsebkendő került ki, de még mindig bő volt. Sebaj! Volt rajtam még egy nadrág, fel- varrható gombokkal és egy cipő. Il­letve két cipő. Amíg be nem állítottak, nem volt semmi hiba. Olyan jó volt nézni kí­vülről a fiúkat. Különben a játék maga igen egyszerű. Adva van 10 ember és 2 síp. Meg kell említenünk még a labdát is, aminek a játékban csak kisegítő szerepe van. Minden sípra esik egy-egy bíró. Nem a bí­rók estek fejre és a sípok nem estek a bírók fejére, hanem a bírók igen talpraesettek és a szájukban van a síp. Ezt a sípot — adott esetben a közönség beintésére — megfújják és ilyenkor általában megáll a játék. A játék abból áll, hogy a 10 ember pá­rokba szakadva, esetleg együttesen üti, rúgja, tapossa egymást. Néha, valamelyik játékos észrevesziji lab­dát, felkapja és hozzávágja a másik­hoz, erről a játékosról lepattanva a labda esetleg beleesik egy deszkába vert acélgyűrűbe, ami a falon lóg. Ez a kosár. A győzelem névlegesen a több ko­sarat dobó csapatot illeti, általában azonban a kitört lábak, kezek és a hullák száma adja a végeredményt. A kosarat adni is szokták, de ezt a kosarat kapó illető nem igen veszi játékszámba. A kosárlabdának ezt a vállfáját inkább nők játsszák. Ilyen körülmények között álltam be én a pályára. Az első 5 percben nagyon vigyáztam, úgy, hogy sikerült min­den tettlegességet kikerülnöm, a labdát pedig távoltartani magam­tól. A 6. percben azonban borzasztó dolog történt. Éppen az ellenfél tér­felének egyik eldugott sarkában áll­tam. Hátratett kezekkel, hogy ezzel is mutassam becsületes és békés szán dékomat, amikor megláttam a lab­dát. Egyenesen nekem jött! Mind­járt láttam, hogy félreugrani már nincs idő. ügy láttam, elérkezett a vég. Borzasztó érzés volt. Agyamon átcikázott anyám figyelmeztetése, aki mindig mondta, hogy gyógysze­rész legyek, láttam magam a bölcső­ben, aztán cseperedtem, utolsó erőm mel felemeltem a kezemet, és... ós megfogtam a labdátI Valami borzasztó öröm fogott el. Megmenekültem! — legalább is egyelőre, mert a közönség, ez a ret­tentő szörnyeteg a hátam mögött ré­mítő dolgokra buzdított. — Törj be! — ordították többen torkukszakad- tából. Majd bolond leszek, gondol­tam magamban, hiszen a betörést szigorúan büntetik. Gondolataimból újra a lelketlen tö meg ordítása riasztott fel. — Törj be! — hiszen tisztán állsz! Most tűnt csak fel, hogy egyből le­tegeztek. Tisztán állsz. Hát persze, hogy tisztán állok. Csak nem fogok pisz­kosan ideállni, mikor mindenki en­gem néz. Lelkem tisztaságát pedig nem fo­gom bemocskolni egy tömeghisztéria hatására. Különben is hova törjek be, és minek? — Mélységes életundor fo­gott el. Minek ugrálok én itt? Hogy emberek élvezzék a kínlódásomat? Legjobb volna eltűnni. De aztán még életben lévő tár­saimra gondolva elhatároztam, hogy mentem, ami menthető. Hónom alá kapva a drága pénzen vett labdát, nekiiramodtam a kijá­ratnak. Ellépett, Ellépett! Sok! Sok! — üvöltött és! (Micsoda szégyen — gondoltam — itt huszonegyeznek és nem röstellik bemondani ennyi em­ber előtt, hogy besokaltak.) Meg­szólalt a síp is. Engem rögtön le­cseréltek, bár nem tudom miért. Be csületes szándékomat biztos betöré­si kísérletnek magyarázták és most be fognak csukni Mindegy, mindent megtettem, ami emberileg lehetséges volt. Talán a há lás utókor meg fog emlékezni rólam. GÜNTHER GÁBOR IV, C, TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Fagyasztott gát A keletszibériai tenger partjainál, az örök fagy birodalmában, fagyasz­tással építenek gátat, amellyel elzár­ják a kisebb folyók útját. A szoká­sos gátépítési módszer ezen a terüle­ten, a labilis eljegesedett talaj miatt nem vezet eredményre, mert már a legkisebb felmelegedés is összerom­bolná a gátat. Elhatározták tehát, hogy 370 méte­res területen 190 acélcsövet vernek le, amelyeket földdel borítanak. A csövekből hideg levegőt fújnak a gát testébe, amelyet ilyenformán nem •teli félteni az olvadástól. A fagyasz­tott gáttal 500 000 köbméter befoga­dására képes vízgyűjtő medencét ala­kítanak ki, A napenergia érdekes felhasználása A jereváni vegyipari tudományos kutatóintézet olyan automata beren­dezést készített, amelyben a napener­gia segítségével játszódik le a kap- ron-nyersanyagok szintézise. A be­rendezés tükrös műszere összegyűjti a nap sugarait, hogy azokat a szinté­zist végző vegyi reaktorra összponto­sítsa. örmény tudósok hozzáláttak egy hengerformájú napkohó tervezé­séhez is. A kohó tükrének átmérője 12 méter lesz. Műanyagutak a Szaharában A közelmúltban egy Párizs közelé­ben levő homokos területen előre­gyártott útelemeket mutattak be és próbáltak ki. Ezeket az utakat a si­vatagban és ingoványos területeken lehet sikeresen használni. Egy párizsi vegyészeti szaklap je­lentése szerint az útelemek két mű­anyaggal bevont útalapból, egy drót­hálóból és hajlékony acélszalagokból állnak. A talajt az út felépítése előtt bizonyos mértékig ki kell egyengetni. Az előre gyártott útelemekből teher­autók számára is járható út vagy re­pülőtér építhető. Hat munkás egy óra alatt 100 méter utat tud lefek­tetni. Később végleges modern úttá alakítható át, amennyiben körülbe­lül nyolc centiméter vastag betonré­teggel vonják be, Egy kolhoz százezer embernek termel gyümölcsöt A Moldva Szovjet Szocialista Köz­társaságban levő obrucsi kolhoz gyü­mölcsösének termése egy egész város ellátására elegendő. Az 1718 hektá­ros gyümölcsösben 200 ezer gyümölcs­fa áll, amelyekről évente ötmillió ki­logramm gyümölcsöt szednek. Ebből egy 100 ezer lakosú város minden polgárára 50 kiló gyümölcs jut. Hasfal nylonból \ Az egyik rigai kórházban plasztikai műtétet hajtottak végre, amelynek íorán a test hiányzó szöveteit kap- ronnal és nylonnal pótolták. Ezekből a műanyagokból pótolták a teljesen isszeroncsolódott hasfalat. A műtét sikerült, a kapron és a nylon tartós­nak és rugalmasnak bizonyult. Egyedülálló orvosi és jogi eset... Múlt év őszén az orvostudomány­ban csaknem példátlan eset történt a párizsi Edouard Herriot kórház­ban, ahol egy baleset folytán megsé­rült fiatalasszony mindössze 850 gramm súlyú, koraszülött gyermeket hozott a világra. A gyermek hasonló, addigi esetekkel ellentétben nem halt meg, hanem csodálatosan erőre ka­pott. A kis Claire-Maria súlya idő­közben 2,80 kilóra gyarapodott. Or­vosi megállapítás szerint most már feltétlenül életben marad. E rendkívüli eset azonban érdekes anyakönyvi problémát is jelentett: orvosi megállapítás szerint ugyanis Claire-Maria születése előtt 5 hónap­pal és 20 nappal fogant. A francia törvények értelmében viszont az anyakönyvvezető csak a fogantatás­tól számított 6. hónaptól kezdve ve­heti nyilvántartásba az újszülöttet. A rákellenes küzdelem lószérummal.... Dr. Gordon Murray kanadai orvos egy ortopédsebészeti találkozón ér­dekes kísérletekről számolt be. El­mondotta, hogy egyes betegeket, akik már a rákos megbetegedés végső sza­kaszában voltak, három évig is élet­ben tudták tartani olyan lovak véré­ből készült szérummal, amelyeket rákos daganatokkal fertőztek meg. Mint mondotta, egyelőre még bizo­nyításra szorul, vajon valóban a szé­rumnak köszönhető-e a betegek álla­potának javulása, vagy valamely ed­dig ismeretlen tényezőnek. A kísérleteknél egyfajta emberi rá­kos daganatot telepítettek a ló bőre alá; ehhez több font súlyú rákos da­ganatot használtak fel. E művelet hónapokig tartott. A lovaknál nem fejlődik ki a rák, hanem olyan ellen­anyag termelődik, amely szétrombol­ja a rákos sejteket és felszívásukat eredményezi. A rákos sejtek szétrom- bolásához szükséges ellenanyag meg­található a ló vérében. A vérnek ezt a kivonatát oltották be a rák végső stádiumában lévő betegekbe. Harc a trachoma ellen Jeruzsálemből jelentik: a Hadassza orvosegyetem tudósainak sikerült ki­tenyészteniük a trachoma vírusát. A trachoma sok millió embert érintő súlyos szembetegség. Az egyetem által kiadott nyilatko­zat, amely közli a fenti eredményt, rámutat arra, hogy a tudósok most már a trachoma elleni immunizálást akarják megvalósítani. A nyilatkozat megállapítja, hogy Észak-Afrikából és közel-keleti országokból Izraelbe érkező emigránsok 15—20 százaléka szenved súlyos trachomában. Uj mentőszerkezet pilótáknak V. Az angol haditengerészetnél hosszú éves kutatómunkával olyan mentő­szerkezetet készítettek, amely a víz alatt is használható. Az automatiku­san kioldódó repülőgépülések bizo­nyos átalakításával lehetővé tették, hogy a pilóta akkor is „líiszállhas- son” gépéből, amikor az már a ten­gerbe zuhant és víz alá merült. Egy primitív ausztráliai törzs civilizálódik A Reuter jelentése szerint Ausztrá­lia legprimitívebb bennszülött tör­zse, a meztelenül járó sivataglakó putimbi-törzs (Közép-Ausztrália) most találkozik először a civilizáció- ' val, amikor a kormányszervek gon­doskodnak a törzs vízellátásának megszervezéséről. A puntibik az Alice Springs-től nyu gatra fekvő sivatagot járják, patká­nyokból, egerekből, gyíkokból és vad paradicsomlevelekből élnek. Előszói­két évvel ezelőtt találkoztak fehér emberrel, amikor járőrök bukkantak rájuk véletlenül. Őskori cápák Szibériában Szovjet kutatók a szibériai Tura- folyóban őskori cápákat találtak. Ez alátámasztja azt a felfogást, hogy az egész nyugatszibériai alföld egykor az Uraiig terjedő hatalmas tenger volt. A kutatási eredmények nagyje- Jentőségűek vízierőművek és folyami kikötőberendezések építése szempont- ^ jából. Kétszázmillió éves hal-kövület az Ural-vidéken Az Ural-vidéken, egy Perm melletti régi kőfejtőben kétszázmillió éves kövületet találtak, amely egy közel két és fél méter hosszú hal marad­ványa. A halnak három sor éles foga és 30 centiméteres kopoltyúi voltak. Húszezer éves kihalt barlangi medve Olasz barlangkutatók egy Sartiano (Toscana) közelében lévő barlangban úgynevezett barlang; medve (Uraus speleus) csontvázára bukkantak. Ez a medvefajta több mint húszezer év­vel ezelőtt halt ki<

Next

/
Thumbnails
Contents