Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
1959. február 8. TOLNA MEGVEI NÉPÚJSÁG . Az egész község építi Dombóvár új vízmüvét Az utcákon kiásott, — néhány helyen már betemetett árkok, a község központjában pedig egy hatalmas, köralakú, lebetonozott fenekű gödör, sok zsalu, betonvas mutatja, hogy nagy építkezés folyik Dombóváron. Az utcai árkokban csővezeték juttatja majd el a vizet a község minden részébe, a központban pedig egy 260 köbméteres víztorony gondoskodik az egyenletes víznyomásról. És mindez nem is olyan sokára, a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat az őszre már teljesen készen akarja átadni a mint egy négymillió forintba kerülő építkezést. SOKÉVES GONDJA a dombóváriaknak a község vízellátása. Talán még nem is múlt el tanácsülés anélkül, hogy ezt szóba ne hozták volna. Mert egészségtelen a dombóvári víz, a község egy része még nem is olyan régen árterület volt, esősebb időben egyes helyeken — mint a Szuhai dombon (ez egy dombóvári specialitás, hogy dombnak kereszteltek egy lapályt) fel is tör a talajvíz. A rossz víz már nem egy megbetegedésnek is volt oka. Igaz, pár évvel ezelőtt már kezdtek változtatni a helyzeten, az egyik artézi kút vizét elvezették néhány környező utcába. De ezzel a „vízművel” több volt a baj, mint a haszon. Ha egy hétig működött, elromlott a hidrofor, három hétbe is beletelt, mire megjavították. Addig meg a csövek rozsdásodtak meg, napokig adták a rozsdás vizet. Három évvel ezelőtt, ötvenhatban már odáig eljutottak, hogy elkészültek — kétszázezer forintos költséggel — a vízműépítés tervei. Az ellenforradalom aztán megakasztotta a munkát. A község vezetői — elsősorban a tanács vezetői — minden fórumot megmozgattak az ügyben. Egy Szekszárdon megtartott vízügyi ankéton érdeklődtek a lehetőségek felől, hogy nem lehetne-e olyan formában hitelt kapni vízmű építésére, hogy a következő években azt adóban visszafizessék. Ekkor kapták azt a választ, hogy készülőben van az ezt szabályozó kormányrendelet. És a rendeletnek — mely a vízgazdálkodási társulatok alakítását, működését szabályozza, tényleg van egy olyan pontja, hogy a rendelet előírásai alkalmazhatók a községek vízellátásának megjavítása céljából alakult társulatokra is. A rendelet végrehajtási utasítása múlt év március 6-án jelent meg és két héttel utána, húszadikán már meg is alakult — ezer taggal — a DOMBÓVÁRI vízmű TÁRSULAT A tagok nemcsak azt vállalták, hogy a rájuk eső hiteltörlesztést rendszeresen fizetik, hanem azt is, hogy a vízvezeték építésében társadalmi munkával segítenek. így a társulat az elsők között fordult hitelkérelemmel az Országos Takarékpénztárhoz, meg is kapta a vízmű építéséhez szükséges két- és háromnegyedmillió forintos hitelt. Hétszázezer forintot a községi tanács vállalt a községfejlesztési alapból, a többit pedig — ami mintegy négymillió forintra egészíti ki a beruházási költségeket — társadalmi munkával biztosítják a társulat tagjai. A Baranya megyei Mélyépítő Vállalat az ősszel kezdte meg a munkát. A tizenhat kilométernyi vezetékből két és fél kilométer már elkészült, a lakosság végezte itt már az árkok ásását, betemetését, összesen ötvenezer forint értékű munkával segítettek a Zrínyi, az Ady Endre, a Széchenyi és az Erzsébet utca lakói. A vízmű építésénél számos új műszaki megoldást alkalmaznak. A vezetéknél az acélcsőnél sokkal megfelelőbb, azbeszt- cement, úgynevezett „Eternit” nyomócsöveket építenek be. Ezek a csövek a fizikai igénybevétellel szemben is ellenállók, de előnyük, különösen a kémiai hatásokkal szemben mutatkozik meg. Nem rozsdásodnak, az agresszív vizek nem támadják meg. tartósabbak az öntöttvas- vagy acélcsöveknél. És az sem fordulhat elő, hogy rozsdás víz folyik majd a csapokon. Beépítésüknél kevesebb munkára is van szükség, nem kell szigetelni az eternit csöveket. A legtöbb új műszaki megoldást azonban a víztoronynál alkalmazzák. A Vízügyi Tervező Iroda tervei szerint készülő torony az első, teljesen előregyártott elemekből épült vasbeton víztorony lesz az országban. A pilléreknél például előre elkészítik a műkő burkolatot (az egész tornyot műkővel burkolják), a pillér összeállításánál majd ezek a műkő-elemek képezik a zsalut. Közéjük szerelik a pillér vasalását négy méterenként, és j úgy betonozzák. Előregyártott elemekből építik fel a torony lépcsőházát, a két víztartályt is. Az olő- regyártás — mivel sok alkatrészről van szó — rendkívül pontos munkát igényel. A torony fontos szerkezeti részein alkalmazzák az utófeszítést, hogy ezzel megnöveljék az építmény stabilitását. Most „teljes gőzzel” folyik a torony elemeinek előregyártása. Áprilisra várják a 40 méteres toronydarut, amely május elsején fogja helyére emelni az első előregyártott elemet. Az előregyártást májusban be is fejezik, a hátralevő hónapokra már csak az elemek összeállításának, inkább összeszerelésének munkája marad. A tervek szerint szeptember végére már vizet ad és azt eljuttatja a község majd minden részébe a dombóváriak összefogásával épült vízmű. J. J. A jó együttműködés eredménye Zomba községben az elmúlt évben a tanács és a Hazafias Népfront közös szervezésében a község egyénileg dolgozó parasztjai meglátogatták a Nagytormási Állami Gazdaságot és a Szentgál-pusztai Jóbarátság Termelőszövetkezetet. Zomba, mint jó állattenyésztő község szerepel, nemcsak járási, de megyei viszonylatban is. Az állattenyésztés további javítására a zombai állattenyésztők tanulmányi úton voltak a Szekszárdi Mesterséges Megtermékenyítő Állomáson. Igen látogatottak és eredményesek az ezüstkalászos gazdatanfolyamok is, amelynek keretében egy állattenyész tési szakkör működik. A szakkör tagjai éves munkatervet dolgoztak ki, amelyet negyedévekre felbontva akar nak megvalósítani. Az első negyedévben a mesterséges és természetes megtermékenyítés során nyert utódok vizsgálatát végzik el, a nevelés során folytatott megfigyelések alapján. A második negyedévben a tuberkulózis elleni védekezés fontosságával foglalkoznak. Ez igen fontos kérdés, mivel Zomba állattenyésztő mintaközségnek van jelölve. A harmadik negyedévben az első negyedévi megfigyelések értékelésére, valamint a szakköri tagok által feljegyzett megfigyelések tanulmányozására kerül sor. A IV. negyedévre állami gazdasági és termelőszövetkezeti látogatást Iktattak programjukba. Igen hasznos az a kezdeményezés is, hogy Zombán a Szentgál-pusztai Jóbarátság Tsz-ben tartják meg rendszeresen az ezüstkalászos tanfolyamot, ahol az egyénileg dolgozó parasztok együtt tanulnak a termelő- szövetkezet tagjaival. Fiatalok! Kiszisiák! Ifjú traktorosok! Állami gazdaságok fiatal Irakíorosai, kik ezrével dolgoztok a szántóföldön, mindennapos becsületes munkával harcoltok a magasabb terméshozamok eléréséért — Hozzátok szólunk: a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ Elnöksége és az FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága meghirdeti az 1959-es évre „Az állami gazdaságok ifjú traktorosainak országos egyéni versenyét”. A verseny célkitűzései: A traktoros a részére megállapított Kifogástalan minőségű munka; gépimunka-tervet túlteljesítse; A kisebb teljesítményt elérők, a szakmailag képzetlenebbek segítése munkamódszerek átadásával; i A traktoros a rábízott gépet vegye át szocialista megőrzésre. A gépkarbantartási utasításban foglaltak pontos betartása; Üzemanyag-fogyasztás, alkatrész-megtakarítás ésszerű gépi munka önköltségének csökkentése. felhasználása, A verseny jutalmazása: Az országosan három első helyezett Az országosan öt második helyezett Az országosan öt harmadik helyezett lomban részesül. 2000—2000 Ft; 1500—1500 Ft; 1000—1000 Ft jutaI A versenyben résztvehet minden 30 éven aluli traktoros, aki a fenti verseny célkitűzéseit elfogadja és annak megvalósításáért dolgozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek az ifjú traktorosok országos egyéni versenyére. Szerezzelek még nagyobb megbecsülést a traktoros névnek, állami gazdaságotoknak. A termelési tervek túlteljesítésével segítsétek elő az „Élüzem” cím megszerzését a gazdaság részére és a Magatok számára biztosítsátok a „Kiváló Dolgozó” cím elnyerését. A munkaverseny, amelyre hívunk benneteket, az állami gazdaság felvirágoztatását és a nagyüzemek fölényének a biztosításán keresztül a mezőgazdaság szocialista átszervezését szolgálja — ez ifjú traktorosaink legnemesebb feladata. Állami gazdaságok kiszistái! Szervezzétek és vigyétek győzelemre az ifjú traktorosok országos egyéni versenyét! FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága KISZ Központi Bizottsága MEDOSZ Elnöksége Vadkan tévedt a községbe »Hirtelen nagy lárma, nagy sikoltás [támad: Tűz van-é, vagy árvíz, vagy víják [a várat? Nincsen tűz, sem árvíz, nem is jő [ellenség, Hanem van egy másik rémítő [jelenség.« (Toldi) A mi esetünkben, azaz Ozora községben ugyan nem Arany János Toldijában megénekelt nekivadult bika, hanem a kisszékelyi erdőből elkalandozott vaddisznó okozott nagy riadalmat az elmúlt hónap huszadik napján, úgy déltájt. Történt pedig, hogy ezen a nevezetes napon Kati néni vizesvödörrel a kezében nagy sebbel-lobbal fordul ki a kapun. Ahogy az utcán békésen cammogó fekete sörtés, hatalmas agyarú vaddisznót megpillantja, ijedtében elejti a vödröt, s éktelen jajveszékeléssel rohan vissza a házba. — Emberek, jöjjenek, vaddisznó tévedt a faluba, i— s kiabálásával, si koltozásával fellármázza a környéket. Azt mondani sem kell, hogy percek alatt összecsődül a fél falu népe. — Jaj még valakiben kárt tesz — hangzik. — Üssétek agyon — biztatja a megrémült fehérnép a fejszékkel és vasvillákkal felfegyverkezett fér fiakat. — Üssük agyon. Bizony azt kellene — mondják többen. Igen ám, de ki mer az erdők csendjéhez szokott és a nagy zajtól egyre jobban nekivadult vadkan elé vágni. — Puskát kellene hozni és lelőni, hol vannak ilyenkor a híres ozorai vadászok? — harsogja túl az éktelen hangzavart egy férfihang. A vaddisznó ped'g, nyomában az üldözőkkel irányt változtatott és a Cinca-patakba menekülve eltűnt üldözői szeme elől. A tömeg pedig nőt tön-nőtt, s a kíváncsiak egészen a patak partjáig merészkedve leselkedve kémlelték a vad szándékát. — Mi lesz itt — tördelik kezeiket az asszonyok. ,— Mit tegyünk — tanakodnak a férfiak, míg végre is akad valaki, Józsi bácsi személyében, aki vállalkozik arra, hogy a patak medrébe le kúszva, kitapasztalja a vadkan szán dékát. Ám, de mi történt? Az történt,, hogy a vaddisznó megérezveaz emberszagot, támadásba lendült, s úgy »felvágta-« Józsi bácsit, hogy amikor estéből feltápászkodott, az volt a legfőbb gondja, .hogy két kezével eltakarja azt a nagy szakadást, amelyet a vadkan agyarával ki hasított a nadrágja hátsó részén. Ezekből az okokból kifolyólag neki cl is ment a kedve a vadkan további üldözésétől. Végül is az időközben felfegyverkezett vadászok is megérkeztek és mentették meg az immár egyre kritikusabbá váló helyzetet. Szondi Sándor, Firgi László és Firgi János vadászoknak sikerült néhány puskalövéssel ártalmatlanná tenni a vaddisznót, amelyet diadalmenetben szállítottak a földművesszövetkezet mészárszékébe, ahol a 130 kilogram mos vaddisznó húsát kimérték. Elfogyott a hús az utolsó dekáig, de az izgalmas vaddisznó-vadászattal még a mai napig is foglalkoznak az ozoraiak. Találgatások folynak ar ról, hogyan kerülhetett a vaddisznó a faluba, amikor az Ozorához legközelebb fekvő erdő körülbelül 15— 20 kilométernyi távolságra van. A kérdésre magyarázatot adni mi sem tudunk, ha azonban valaki e rejtély megoldására vállalkozna, a felvilágosítást szívesen továbbítjuk az ozoraiaknak. POZSONYINÉ PIROS SZALAG XXVI. Hallgatta dobogó lépteinek távolodását, míg Holec hangja fel nem riasztotta gondolataiból. — Minket még ellophatnak innen. —- Leskelőd tél? — — Nem. Elfordítottam a fejemet. Reggelire a tejet a nagyobbik lány és az anyja hozta fel. Endre hiába leste egész délelőtt az istálló ajtaját, Margit nem mutatkozott. Délben aztán ő jött fel ismét, kezében egy fazék bablevest tartva... Endre azzal az ürüggyel, hogy elszív egy cigarettát, lement az istállóba, amikor a két lány elhaladt mellette, megszólí tóttá Margitot. — Úgyis megálltam volna — mond t». — Beszédem van magával... — Ne haragudjon kislány. — Gitta — javította ki a lány. — Ne haragudjon. Nem akartam megbántani, azt hittem, hogy nincs udvarlója... — Nincs is... — Én két éve vagyok már háború bán, mindig csak puska volt a kezemben. Én olyan régen játszottam már, és ami reggel történt... — Szóval maga csak játszott — teltek meg könnyel a lány szemei és ajka remegve sírásra görbült. — Szé gyellje magát. Játsszon más valakivel. — Nem! Én nem játszottam... Maga játszott... Talán, ki is nevetett azóta már... Csak nem sír? Margit felemelte a fejét, szeméből kibuggyant két könnycsepp ahogy Endrére nézett. — Nem sírok tudd meg, hogy nem sírok —■ szipogta és elszaladt... — Ma este én leszek az őr ■— ne- vetett két kanál bableves között te- leszájjal Holec., — Lehetsz, de az istállóban én segítek, — válaszolt Endre és leguggolt a fazék mellé. Ebéd után, amikor végigfeküdtek ismét a pokrócokon, Gábor halkan, visszafojtott indulattal a hangjában megszólalt. — Holnap, vasárnap Dunaföldväron kivégzések lesznek. Valamennyien felemelkedtek fekhelyükről, de egyikük se szólt, csak néztek Gáborra. — Igen, kivégzések. Kivégzik Ha lasit, a fiát, Steint, meg Somlót. — Csend követte szavait, csak a széna zizzent minden mozdulatukra. — Valakinek be kellene menni.de ki vállalkozik rá? A nagynénémre gondoltam, de ő öreg, nagyon kifáradna. Nem lehet. — Majd én — ajánlkozott Endre. — Nem mehetsz, felismernek. i— Nem én mennék... Valaki más. — Próbáld meg. Tudom kii% gondolsz, Margitra. ... Délután megérkezett Bálint is, aki szintén megerősítette a kivégzésekről hallott hírt. Elmesélte, hogy őt is letartóztatták. Az utcán rámutatott egy ember, hogy ő is kommunista és elfogták. A községházáról si került megszöknie, mig bilincset ke restek, mert annyi a fogoly, hogy ki fogyott a bilincskészlet. Elmesélte, hogy egy Cseresznyés nevű, a kivégző osztag parancsnoka, de kegyetlenségéről nagyobb híre van a félszemű Bibónak, aki azt beszélik, hogy egy asszony szúrta ki a szemét bosszúból még a nyár elején, mert a férjét agyonlőtte. Már eltűnt a nap a szomszéd ház mögött és az istállót alkonyati szürkeség vette birtokába, amikor Margit megjelent. Endre már vagy félórája ült egyik cigarettát a másik után szíva. • — Soká jöttem? — kérdezte a lány. — Már azt hittem, hogy nem is jössz. A tehenek is éhesek. — De eljöttem... Voltam a faluban a boltban, hoztam cigarettát. — Nekem. — Meg a többinek is, aki dolgozik. Itt lent elszívhatják, fönt nem, mert hátha meggyullad a széna. — Kiszaladt, hozott a tehenek elé egy öl kukoricaszárat. — Most már nem hagysz itt ugye? — kérdezte Endre. ■—■ De itthagylak. — Visszajövök ám, tudod szombat van, össze kell söpörni az utcát. Ketten a Mártával hamar végzünk és akkor itt lehetek, mert meg mondtam édesanyámnak. — Mit mondtál neki? —■ Hát nem is tudom — sütötte le zavartan a szemét Margit, mert Te sem mondtál még semmit... ö meg csak azt mondta; — Jól van kislányom, csak be ne csapjon... Ugya nem csapsz be? — akkor haragudnék ám rád. Mondtam, hogy szeretsz, mert azt Te mondtad. Nem baj, hogy megmondtam. — Nem... Nem csaplak be, esküszöm. — Ne esküdj. Úgyis tudom, hogy igazat mondasz. Nem is tudsz te ha zudni... Sietek vissza... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA r
