Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. február 8. Képek a paksi munkás—paraszt találkozóról PINCEHELY AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ Dobi István elvtárs baszélget a vendéglátókkal. A paksi nőtanács egy szép hímzett kendővel ajándékozza meg a vendégeket. Egymás munkájáról, életéről érdeklődnek a paksi dolgozó parasztok és a budapesti munkások. Ketten a vendégek közül a Vörös Sugár Tsz istállójában, ahol Poho- rolecz János, a tsz állatgondozója »mutatja be« a törzsállomány bikáját. VII. A második embertípus — parasztember típus — az ingadozó: nem ellenség ugyan, de valami szi lárd barátnak sem tekinthető, mert sok minden nem tetszik neki a népi demokráciában. A többi gazdák életéről ezt mondja: — Hát, azt elismerem, hogy sok embernek jobban megy manapság, mint azelőtt. Magáról pedig ezt: — Nekem nem megy olyan jól, mint azelőtt. Valahogyan nem tudunk mindenben kijönni ezzel a demokráciával. Ilyen típusú emberrel is sikerült személyesen megismerkednem, de megkért, hogy a nevét ne írjam bele az újságba. Azt nem mondta meg, hogy miért, mindösz- sze ennyi volt a válasz: — Hát csak azért, hogy ne ír- ! ja bele. | Az első, amit megtudtam róla, az volt, hogy nagyon raffinált ember. Mindenekelőtt megkérdezte tőlem: — Maga újságíró? — Igen. — Csak azért kérdem, mert mielőtt valakivel szóba áll az ember, tudni kell, hogy az miféle fog lalkozású. Mert nem mindegy az, hogy borellenőrnek, vagy újságírónak beszél az ember. Szemeivel gyanúsan végigmért és megköszörülte a torkát. Ezután pedig hosszasan gondolkodott, pedig hát még nem is kérdeztem tőle semmit. Végül ő szólalt meg: — Na, jó... Hát akkor vegye elő a jegyzetét, meg a ceruzáját és írja. Hogy őszinte legyek, nem akartam elővenni, de most már mindegy. i— Szóval mondhatom? Mert aztán közben etetnem is kell... Na, írja! Amit azelőtt a képviselők nem tudtak kijárálni, az a hároméves terv keretében megvalósult. Mert akkor igen sokat építettek... Tudja írni, nem mondom gyorsan? Tehát igen sok minden épült a három éves tervben. Azt is vegye bele, hogy most járda épül a faluban, meg a villany is bővítve lesz. Jegyzem a mondókáját, de azt az első perctől kezdve nem hiszem el, hogy mindezt meggyőződésből mondja. Ezt csak nekem mondja az újságírónak, mert — úgymond — az újságban szépeket »kell-« írni... Közbe is szólok: — Magának tényleg ennyire tetszik a... Leintett, hogy ne szóljak közbe: — Tudom én, hogy mit kell mondani az újságírónak. Várjon csak, majd erre is rátérek. Szóval ma már megtörtént az, hogy a falu két leggazdagabb leányát két olyan legény vette feleségül, akik azelőtt cselédek voltak. De azért mégsem olyan jól megy minden, mint azt hiszik egyesek. Először is nem hagyják az embert úgy gazdálkodni, ahogyan szeretne. Nekem jobban ment azelőtt. Leírta? Ne ám, hogy a lényegét kifelejtse annak, amit mon dók. Azelőtt tele volt az istállóm állatokkal, most mór kevesebb van benne. És most itt engedjék meg, hogy egy kicsit »félbeszakítsam« a beszélgetést és elmondjam mindazt, amit másoktól, ugyancsak paraszt- emberektől, falubéliektől hallottam erről az emberről. — Volt ez még valami vezetőember is a faluban. Nem volt valami nagy ember, de azért »közelebb volt a tűzhöz«, mint a többiek. Ez egy darabig jó is volt neki, mert kicserélte a földjeit jobbakra. De amikor már nem lehetett hasonló dolgokat csinálni, nem lehetett egy kicsit több előnyhöz jutni, mint a többieknek, akkor már nem tetszett neki a hivatal. Másutt azt mesélték el róla, hogy még párttag is volt egy ideig. Csak, hogy annak sem látta ilyen »hasznát«, vagyis annak sem kellett kevesebb adót fizetni, aki párt tag volt, mint aki nem volt az és ő erre azt felelte: — Mi értelme van akkor, hogy én párttag vagyok. Az sem túlságosan tetszett neki, hogy miért nem lehet manapság annyit vásározni az állatokkal, mint azelőtt, miért vannak megkötöttségek. ö arra nem gondol, hogy a legtöbb embernek az nem volt hasznára, amikor a kupecek úgy garázdálkodhattak, ahogyan akartak, s évek alatt dúsgazdag emberekké váltak — mások munkájából. íj ezt nem látja, ő erre azt mondja: — Mert nem gazdálkodhat úgy az ember, ahogyan szeretne. Az állam azt tartja szem előtt — nagyon helyesen —, hogy ne csak az egy-két ilyen rafinált embernek legyen jó, hanem a többségnek, és ezért vannak rendszerünkben olyan lehetőségek, amelyek a többségnek tetszenek. — Az ember nem győz eleget fizetni ... Hát igazságos dolog ez, kérem? Tudja, hogy én mit fizetek a 15 holdam és a borom után? Amikor megkérdezem, hogy ezek szerint jó lenne eltörölni az adófizetést, akkor azért kapcsol: ha azt mondaná, hogy „igen”, nagyon furcsa és lehetetlen embernek tekinteném. Ezért így felelt: — Hát, éppenséggel rendben van, hogy az ember fizet, de mennyit: Ennek elég lenne tizedrésze is .: t — Tegyük fel, hogy csak tized- részét kellene fizetni. Dehát akkor miből fedezné az állam a költségeit. Az előbb éppen maga mondta, hogy sok minden épült. — Az már az állam gondja. Én sem mentem el az államhoz kérni, ö ilyen ember: nagyon rafinált, de annyira, hogy szemellenzővél nézi a világot. Mert ha értelmes, józan gondolkodású lenne, akkor nem lenne ilyen önző, belátná, hogy társadalomban élünk és legalább annyira figyelembe kell venni az állami érdekeket, mint az egyénieket, hiszen az „államba” ő is beletartozik. Ha csak egy kicsit is őszintén gondolkodna, beláthatná, hogy egy lépést sem tudna előre tenni a társadalmunk összefogásának, halhatatlan vívmányai nélkül. (Folytatjuk.) Bőd,a Ferenc Döbröközi magvetők Magot vetnek... őket nem zavarja a kopogósra fa gyott talaj, a néha-néha szállingózó hó. Mert ők nem a Kapós-menti tőzegtalajba szórják most a magot, hanem az emberek leikébe. Egy új, egy jobb élet magvait — gondolatait — igyekeznek elhinteni a döbröközi emberekben. S ez a vetés, ha nem is úgy történik, mint a másik, a gabonavetés, mégis összefüggésben van azzal. Hiszen ennek a gondolatnak az a lényege,, hogy ne úgy vessék a gabonát az emberek, mint eddig, hanem fogjanak össze s a közösségben, nagyüzemi módon többet terem a búza, a kukorica, mint eddig, amikor ki-ki egyénileg kereste megélhetését. Tán tizenöten vannak mindössze: egyszerű, hétköznapi munkás emberek, kommunisták, akik Döbröközön már felismerték ezt az újat és most azon fáradoznak, hogy munkások is fel ismerjék azt. Ott van köztük Tuska Pál, a megyei tanács v. b. elnöke, a község megyei tanácstagja, aki azért jött, hogy segítse az embereket ebben a tiszteletreméltó törekvésükben. Most azt vitatják meg, hogy mit tettek eddig és mit kell tenniük a jövőben e nagy ügy érdekében. Min denki elmondja mit tapasztalt, mi az elgondolása, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni ezt a munkát. Az egyik ezt mondja: — Beszél tem több gazdaemberrel. Az egyik ■gy válaszolt: — Meglátom, hogy kik kezdik el a szövetkezést. Ha jó dolgos emberek lesznek, közéjük állok, m£rt én sem vagyok ellensége a jobbnak. Kiderül, hogy másutt is hallottak hasonló véleményt. Egy másik gazda a következőket mondta: — Hallottam pár emberről, aki kezdeni akarja a szövetkezetét. Ezek rendes emberek, nem azért akarnak belépni, hogy a munkától megszabaduljanak. De kik lesznek a többiek. Előbb azokat szeretném látni és ismerni. Tehát van egy általános vélemény: ha tisztességes, dolgos emberek mén nek a szövetkezetbe, akkor többen is mennek utánuk, olyanok, akik saját magukat becsületes, dolgos embereknek tartják. Vagyis sok dolgos, becsületes ember a »többiekre« vár. Egyetértenek a gondolattal, csak éppen el kellene kezdenie valakinek. Nos, máris adva van az első feladat: segíteni kell ezeknek az egymásra vá róknak az elhatározását, beszélni kell velük, szót érteni, hogy a tétova egymásra várakozás helyett — fogjanak össze. — Én beszéltem egy gazdával, — mondja a másik — aki bármelyik pillanatban aláírná a belépési nyilat kozatot. Csakhogy itt nagy diferen- cia van: a feleség, de főként az édes anyja ellenzi a belépést, akinek a nevén van a birtok jelentős része. Találkoztak olyan gazdával, aki nem tudja elképzelni, hogy a nagyüzemben többet lehet termelni, mint a kisparcellákon. Az ilyen ember — ezesetben nem rosszindulatú hallgatásról van szó — nincs tisztában a nagyüzemmel kapcsolatos legelemibb dolgokkal sem. Ha nyomós érveket hallott volna már korábban a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, talán már meg is érett volna benne a belépés gondolata. Ezért beszélni, vitatkoni kell vele, mert belépési elhatározás csak akkor várható nála, ha belátja, mennyivel szélesebb körű gazdálkodási lehetőség nyílik a nagyüzemben, mint a kisüzemben, j Van aki kijelenti: »Nem lép be, mert emlékszik a helyi példára«. Ugyanis Döbröközön volt egy termelőszövetkezet, de az éveken keresztül sok nehézséggel bajlódott, nem sokra vitte. Ez igaz, ez tény, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1956-ban többnyire ren deződtek a nehézségeik s ma már ta Ián az egyik leghíresebb szövetkezet | lenne, ha az ellenforradalom hatására nem bomlik szét. Van olyan gazda,, akinek ezt elmondták, és utána — megváltoztatta a véleményét. Ez természetes .is, hiszen a tárgyilagos ember nemcsak a rosszat veszi észre, hanem azt is, amikor a rossz javulni kezd. Nagyon meglepett egy dolog: Döbröközön is sokkal jobban él az átlag parasztember, mint a felszabadulás előtt és különösképpen jobban él, több eredménnyel gazdálkodik a többség az ellenforradalom óta, ugyanakkor mégis másképpen gondolkodik az átlagember a szövetkezésről, mint azelőtt. Ezek a »magvetők« nagyon sok háznál jártak, de amint beszámoltak itt tapasztalataikról, egyiktől sem hallottam, hogy panaszkodott volna az miatt, mert valahol is durván, udvariatlanul viselkedtek volna vele, mivel az új gondolatát terjeszti. Mindenütt a legnagyobb tisztelettel társalogtak velük, tárgyilagosan vitatkoztak — ami természetes is. hiszen így derül ki az igazság — néhol még egy-egy pohár borral is megkínálták őket. Mindezt azért érdemes megjegyezni, mert amint a tapasztalatok mutatták, nagyon sok tisztességes gazdaember sokkal közelebb áll a szövetkezéshez, mint mondjuk három évvel ezelőtt és ez pedig nem azért van így, mert talán gazdaságilag elszegényednének, hanem éppen ellenkezőleg: a kormány intézkedéseinek hatására nőttek a gazdasági eredményeik, de fokozatosan kezdik belátni azt is, hogy a nagyüzemben, a termelőszövetkezetben még többre mehetnének. Nem kétséges, hogy a döbröközi gazdák kf is használják e lehetőségeket.
