Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
VERSEK Jelentős évfordulók FEBRUÁRBAN Vasát napi jegyzet Borbély Tibor; Szabad-e? Szabad-e? Kell-e? Kell! Szabad! Költő — figyeld meg jól világod. Néped szívébe nézz — s ha látod. Benne mit tartogat, Mindenről legyen szavad. Már hetek óta... Már hetek óta csatázom a lázzal, s győznöm e harcban gyógyszerek száza segít. Bízom erősen a nagy tudomány [erejében, és bízom ezentúl ércakarattal győzni kívánó lelki erőmben. S jól tudom én, hogy az élet annak a hősnek nyújtja babérját, ki nevével az ajkán, érte és vele — győzni akar. Es élni, én érte kívánok. Szélvihar Sodró vihar vitt szakadatlanul. Az indulatok lángja égre vert. Az eszmék párbaja ejtett rabul, az új, s a régi lelkemben perelt. Nem szélvihar volt: orkán, tornádó, tajtékos tenger, forró forgatag. Vadul hullámzó, gátat tört folyó, előtte minden omlott és szakadt. Milyen vihar volt!... Boldog rettenet s igazságosztó roppant szeretet, mely győz, csatát nyer minden [poklon át. Tisztító tűz volt, melyben boldogan emberségesebb, új világ fogan, s felénk küldi a jövő zálogát!... Szekszárd, 1959. év január hó 27-én. MISZLAI GYÖRGT Külföldi kulturális furcsaságok Szegfű Csipke rajza nincsen ily finom s illatának csordult kclyhe már karcsú szárán minden kis szirom. E vázában léte oly sivár — melynek odva rabként rejti őt s friss nedvekkel táplálja tovább — mert napról napra észrevehetőbb: hogy sápad el szirma, rőt színe meggyörnyesztve fáradtan a tőt s porba hull hús illat édene. FENYŐ LAJOS ÚJ KÖNYV Mihail Kolcov: SPANYOLORSZÁGI NAPLÓ Mihail Kolcov a Pravda tudósítójaként került Spanyolországba és akkor ismerkedett meg a száraz kasz tiliai fennsíkok, a csapadékos astu- riai hegyek, a rideg aragóniai dóm bök oly egyszerű, de hőslelkű népével. Ez a nép, mely nem volt hajlandó térdre ereszkedni Hitler és Mussolini előtt. Ez a nép, mely elsőnek szállt szembe fegyveresen a világuralomra törő fasizmussal, ami kor az már a második világháború tervét forralta és megrendezte Spanyolországban a «-nagy főpróbát«. Kolcov kitűnő irodalmár. írásai elviszik az olvasót a spanyolországi polgárháború kellős közepébe. Vele együtt éljük át a csaták borzalmait, gyászoljuk az elesett hősöket és csodáljuk azt a népet,, amely úgyszólván pusztakézzel évekig állt ellen az ál- lig felfegyverzett német, olasz fasiszta seregeknek és spanyol kreatu rájának, Franconak. Kolcov egész szívével-lelkével a köztársaságiak oldalán áll, de nem hallgatja el hibáikat, gyengeségeiket. TATAROZZAK RIGOLETTO HÄZÄT Kevesen tudják, hogy Rigoletto háza és Sparafucile kéteshírű fogadója nemcsak Verdi gazdag képzeletében létezett és nemcsak a világ valamennyi operájának színpadán látható. Mindkét épület ma is áll Man- tuában. Rigoletto háza, a színpadról ismert virágoskerttel, kőkerítéssel és oszlopos tornáccal — a Sor- dello téren, a mantuai herceg palotájával szemközt, Sparafucile fogadója pedig körülbelül egy kilométerre a tértől. A városbeliek és a sok zenebarát megelégedésére a hatóságok most úgy döntöttek, hogy Rigoletto házát eredeti formájában helyreállítják. HANGJA MELYEBB A ZONGORÁNÁL Tom King 25 éves portsmouthi énekes különös kéréssel kereste fel a londoni szovjet nagykövetséget. Elmondta, hogy hangja mélyebb a zongora legmélyebb hangjánál, mélysége egy oktával nagyobb, mint Saljapiné volt. Elpanaszolta, hogy legnagyobb bánatára eddig a világ egyetlen zeneműkiadó vállalata sem volt képes hangjának megfelelő repertoárt biztosítani neki. Most az a reménye, hogy a Szovjetunió valamelyik zenei archivumában sikerül felkutatni nem mindennapi hangterjedelmének megfelelő énekszámokat. A szovjet nagykövetség ígéretet tett, hogy a lehetőségekhez mérten eleget tesz a furcsa kérésnek. TISZTELETPÉLDÁNY — FELVÁGATLANUL Robert Burns, a nagy angol költő verseinek első, úgynevezett kir- marnocki kiadásából mindössze kilenc példány maradt fenn. Egy 14 Február 3. 150 éve, 1809-ben született F. Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző. Február 5. 110 évvel ezelőtt aratták a híres branyiszkói győzelmet a 48-as szabadságharc hős katonái. Február 8. 25 évvel ezelőtt, 1934ben, ezen a napon halt meg Móra Ferenc író. — 125 éve, 1834-ben született D. Mendelejev orosz vegyész, a periódusos rendszer megalapítója. Február 12. 150 éve, 1809-ben született Charles Darwin angol természettudós. — 150 éve született Abraham Lincoln amerikai államférfi, a néger rabszolgák felszabadításának előharcosa. — 155 éve, 1804-ben halt meg Immanuel Kant német filozófus. Február 13. 14 éve ezen a napon szabadult fel teljesen Budapest. Február 14. Három évvel ezelőtt ezen a napon nyitották meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát. Február 15. 395 éve, 1564-ben született G. Galilei olasz csillagász. Február 17. Ezen a napon kezdett hozzá, 1859-ben, Madách Imre „Az ember tragédiája” megírásához. Február 18. 395 éve, 1564-ben halt meg B. Michelangelo olasz festő, szobrász, építész és költő. Február 20. 1844-ben, 115 évvel ezelőtt született Munkácsy Mihály festőművész. Február 24. 1844-ben, 115 évvel ezelőtt született Frankel Leó. Február 27. A kápolnai csata 110 évvel ezelőtt, 1849-ben ezen a napon zajlott le. II lusz tr ác io a nagy orosz író M Gorkij „Szerencsétlen Pável” című regényéből. éves iskolásfiú a napokban érdekes körülmények között rábukkant a i tizedik példányra. A tanárnő az iskolában Burnsről | tartott előadást és tanítványainak I megmutatta a kirmarnocki kiadás fényképét. Egyik növendéke, a 14 éves George Lynn kijelentette, hogy ugyanilyen könyvet látott otthon. A fiú hazasietett, majd visszatért az említett kötettel. Szakértők megállapították, hogy ez valószínűleg Burns tiszteletpéldánya volt. A fennmaradt első példányok igen értékesek, egyiket például 1929-ben 2400 fontért adták el. Az új példány valószínűleg még ennél is többet ér, mivel igen jó állapotban van, lapjait még fel sem vágták! MESTERMŰVEK BÉRELHETŐK A párizsi Vándor Múzeum forgalmának fellendítésére valódi remekműveket kölcsönöz olyan sznoboknak, akik hajlandók előfizetni a bérletre. Bizonyos összeg ellenében az előfizetők »elegáns alkalmakra« egy-egy valódi Renoir-, Degas-, vagy Utrillo-alkotást függeszthetnek ki lakásuk falára. HANGVERSENY — CSAK FÉRFIAKNAK A londoni Royal Festival Hall februárra koncertet hirdet, amelyet csak férfiak hallgathatnak meg. A hangverseny műsorán a XVII— XVIII. század »frivol szerelmes dalai és versei« szerepelnek. A rendezők szerint a műsor nem tartalmaz ugyan semmiféle erkölcstelenséget, csak éppen nem alkalmas arra, hogy »vegyes« közönség előtt elhangozzék. Az estén egyetlen énekesnő szerepel, aki a színpadon álarccal fog fellépni. Ismerősöm, — nem akarom megnevezni, sőt kitalált nevet sem használok nehogy valaki magára vegye és megsértődjék írásom miatt — mondjuk X, válik feleségétől. A hír meglepetést okozott, hiszen régebb óta ismerem a családot, még abból az időből, amikor egyszerű parasztok voltak mindketten és az ifjú férj és fiatal feleség előbb a földosztásban, majd a termelőszövetkezet szer vezésében az élen jártak. Azóta jó- néhány esztendő eltelt, X-ből magasállású vállalati tisztviselő lett, hallatlan szorgalommal leérettségizett s valamelyik egyetem levelező tagozatára is beiratkozott. A család közben négy főre szaporodott s az asszony, ma már nem fiatalasszony, otthon maradt, hogy nevelje a két gyereket, ellássa a háztartást, gondoskodjék férjéről, megteremtse szá mára a lehető legnagyobb kényelmet nehogy felelősségteljes munkáját rosszul végezze, s munka utáni szabadidejét teljes egészében a tanulásnak, művelésnek szentelhesse. Most X válik. Mikor megkérdeztem tőle — gondoltam a régi ismeretség feljogosít az érdeklődésre —, hogy miért, meglehetősen indigná- lódva így válaszolt: — Hát, öregem, voltaképp ehhez nem sok közöd van, de ha már eny- nyire kíváncsi vagy rá, elárulhatom. Feleségem lemaradt mögöttem. — Hogy-hogy lemaradt? — Úgy, hogy lemaradt. Lemaradt! — érted? Nem tud annyit mint én. Én tanultam! Rámragadt valamelyes műveltség! Az asszony meg...? Eh... mit is vitatkozunk ezen... — kezével a levegőbe csapott. — Értsd meg, hogy lemaradt. És kész. No szervusz! — ezzel faképnél hagyott. Az eset nem hagyott s máig sem hagy nyugodni. Bár igaz, hogy nem sok közöm van X dolgához. Vagy ki tudja? Nem olyan egyszerű eldönteni, hol fejeződik be az egyéni ügy és hol kezdődik a közügy. Talán nem tévedek s talán nem követek el »hatásköri túllépést«, ha ismerősöm, X, válási ügyével kapcsolatban bátor leszek kifejteni véleményemet s így pontosabb cím megjelölése nélkül — ennyi férfiszolidaritás engedtessék meg nekem — X-nek, s ha többen vannak, X-eknek címezzem mai jegyzetemet. (Egyébként akiknek szól, úgyis tudják, hogy címmel vagy cím nélkül, névvel vagy név nélkül, nekik adresszáltatott.) Először is nézzük meg az okot, amit X válóokként megjelölt. »Felesége elmaradt mögötte tudásban, mű veltségben«. Ebben kétségtelen, hogy sok igazság van, bár én in- fcább, egy másik nőben, keresném —1 és meg is találnám az igazi válóokot. Egy másik nőben, aki »nem maradt el« X mögött, aki okos, aki művelt, aki fiatal, aki csinosabb is mint a feleség s aki, míg az asszony otthon mos, vagy tisztára sikálja két eleven csemetéjét színházba megy, esetleg az eszpresszóban tanácskozza meg barátnőivel a legújabb párizsi divatot. De most ne erről beszéljünk és higyjük el, hogy a feleség valóban nem tanult s emiatt valóban lemaradt a férj mögött. A férj tanult. Nem is keveset. S okosabb, műveltebb lett, mint volt. Nem is kevéssel. Ezt a műveltséget megszerezni nem volt könnyű, de meg lehetett. A gyermekeket az asz- szony nevelte, X még nem is látta belülről az iskolát, a szülői értekezleteken is mindig az asszony vett részt. Nem üzemi konyhán ebédeltek, mert az asszony főztje mégis csak jobb. X a hivatali munka végeztével megmaradt idejét csak a szórakozásnak, tanulásnak szentelhette. Mert volt, aki az otthoni mun kákát mind elvégezte. Persze az asszony sem maradt olyan, mint lánykorában volt. A két gyerek, a munka nyomokat hagyott rajta. S a hivatalbéli leányismerősök valóban csinosabbak. Milyen divatosan öltözködnek. Látszik van miből, telik nekik a szép ruhára, W szén igazán tisztes fizetést kapnak. S azok műveltebbek is. Értenek a színházhoz, versekből tudnak idézni. De még a politikai kérdésekben is járatosak. Szemináriumokra járnak X vállalatánál éppen ő az oktatási felelős. Szigorúan figyelemmel kíséri, ki hogyan halad a tanulásban, mert ö olyan ember, akinek szívügye, hogy okosodjanak, müve. lődjenek a többiek is. Ennyi a történet, amit el akartam mondani s a megjegyzésem is eny- nyi. Befejezésül hadd »jósoljak« meg valamit. Néhány év múlva talán ismét találkozni fogok X-el, aki akkor elpanaszolja, hogy ő a világ legboldogtalanabb embere. Mert ugyan megnősült másodszor is, ez a felesége nem is marad el mögötte műveltség dolgában, de valahogyan nem sikerült az egész. És most azon töpreng .naphosszat, hol is rontotta el az egészet. Szeretném akkor majd azt mondani neki: »öregem, voltaképp ehhez semmi közöm nincs!« jCetenyei A szürkék hegedőse Válaszul Jankovich Ferencnek, a „Kortárs”-ban megjelent és a „Ludas Matyi”-ban is közölt versére E verset, melyben minden szürke, s melyet olvastam el-elhűlve, úgy vélem, nem a kora szülte, inkább szerzője koraszülte. No lám csak, mennyi minden szürke, az abalé s a köd is szürke, amely az agyunkat megülte, s a szegény költő egyre tűrje, hogy a buta szamár is szürke s e szürke szürkeségbe : zűrje verse zamatát? Szétterült e szürkeség agyunkra, szívünkre, szürkét mutat a szürkék tükre, szürke zsebkendőnk szürke csücske, az öregapám ujja bütyke, — de jő az éj s házfedelünkre sötét éjszaka települ le, s ha éjfélt fúj vén bakter tülke, • nagyon sajnálom, de akkor minden tehén — fekete. CSÄNYI LÄSZLÖ
