Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

1959. február 8. TOLNA MEGYEI NEPfUSAG 3 minden kommunistának fl gazdaságpolitikai tanfolyamokról Pártmunkát em nagy pártszervezete van ' a bonyhádi járásbeli Mó­rágy községnek, de élénk mozgás, különféle rendezvények,! megélén­kült mozgalmi munka van náluk. Többen arról panaszkodnak, hogy kissé túlélőnk is a mozgalmi élet, hisz’ van olyan este, amelyikre két összejövetel is jutna. Mindehhez vegyük hozzá, hogy Mórágyon még nincs villany, de a hosszú téli es­téken lámpavilág mellett is ösz- szejönnek az emberek, hol egyik, hol a másik tömegszervezet ren­dezvényére. Számolnak azzal a sajátosság­gal, hogy náluk a legtöbb tömeg­szervezet — így a KISZ, a nőta­nács, a Hazafias Népfront — és a különböző egyéb szervek, mint az önkéntes tűzoltótestület, termelő- szövetkezet, fásítási szakcsoport és a tantestület vezetői nem párt­tagok. Nem mondható éppen rossz nak a kapcsolat ezekkel a párton- kívüli vezetőkkel,, de helyeselhető, hogy a politikai munka segítése céljából a pártszervezet minden tagját megbízták e szervezetek egyikében végzendő pártmunká­val. H ogyan történt ez? A vezető­ség kollektív munkával, gondosan kiválogatva, minden szervezethez beosztott két kommu­nista és egy pártonkívüli aktivistát. A pártonkívüliek között több tsz tag, a község orvosa és más a párthoz közelálló demokratikus ér zelmű segítőkész ember van. Kö­rültekintésüket, gondosságukat bi­zonyítja, hogy a beosztásnál figye­A dolgozó parasztok otthonaiban tartandó összejöveteleken, esti be­szélgetéseken részt vesznek a Szek­szárdi Városi Párt Végrehajtó Bi­zottság tagjai is. E héten a felsővá­rosi beszélgetésen megjelent Prant- ner elvtárs, a Megyei Pártbizottság «lső titkára is, aki hosszasan elbe­szélgetett a dolgozó parasztokkal. * »Kommunista szombatokat-« tarta­nak a bonyhádi KISZ-fiatalok, mely­nek keretében a község ifjúságát mozgósítva megjavítják a Bonyhád és Börzsöny közötti földutat. * A termelőszövetkezet-fejlesztési munkában a simontornyai Kossuth Tsz tagjai közül tíz népnevelő vesz részt. • A munkásfiatalok helyzetét vizs­gálta a Paksi Járási KISZ Végre­hajtó Bizottság a helybeli konzerv­gyárban, majd a tapasztalatok alap­ján megjelölte a KISZ feladatait is. > • Megkezdték a tanácstagok oktatá­sát a dombóvári Hazafias Népfront­nál. Az első előadás, melyen ötveneu lembevették, melyik kommunista melyik munkát és kiket ismer job bán, hol tud eredményesebben te­vékenykedni. így a nagylétszámú földművesszövetkezethez Szilágyi János régi vezetőségi tagot és Szarvák József bányászt, a föld­művesszövetkezet igazgatóságának tagját küldték. Fehér Lajos nyu­galmazott erdészt, mint szakérte­lemmel bíró jó agitátort és Bónitz Mátyást, a község körzeti orvosát, mint a gyümölcstermelés »szerel­mesét« a fásítási szakcsoportnál bízták meg politikai nevelő mun­kával. A beosztás a január 8-i ve­zetőségi ülésen történt, majd az azt követő taggyűlésen ismertették azt a párttagsággal, minekutána papíron is rögzítették mint hatá­rosa tot. TWfi a helyzet most? Működ- nek-e az elvtársak, felvet­ték-e a kapcsolatot az ottani ve­zetőkkel? A pártszervezetnél erről már nincs a valóságot tükröző he lyes kép, találgatás, bizonytalan­kodás tapasztalható. A titkár elv­társ beszélt többek között Berta Béla és Berta Béláné elvtársakról, akik szerinte már végzik is párt- megbizatásukat. ők ezzel ellentét­ben elmondták nekünk, hogy a kérdéses taggyűlésen nem vettek részt (Berta elvtárs nagyon lelkes, tennikész ember, de beteges 79 éves öregember), és nem kapták meg eme legújabb pártmunkáju­kat azóta sem. A másik kommunis ta akinél jártunk, szóvátette, hogy csak a beosztást kapta meg, külön nem beszélték meg vele a szakcso­portnál a rá váró feladatokat. jelentek meg, a tanács felépítésével, a tanácstagok jogaival és kötelessé­geivel foglalkozott. * A tag- és tagjelöltfelvételi mun­ka, valamint a pártoktatás helyzete volt napirenden a tamási járási párt vb ülésén. • öt falusi ifjúsági termelőszövet­kezet van a dombóvári járást an, amelynek összesen 129 tagja van. Az elmúlt héten a naki Ifjúsági Tsz-ben két új tag is jelentkezett. * KISZ akadémiai előadások kez­dődtek a tamási járási KlSZ-bizott- ság szervezésében. Az első előadást »A valláserkölcs—kommunista er­kölcs« címmel a napokban tartották. * A Dombóvári MÄV Forgalom pártszervezete a mezőgazdasági párt- határozattal foglalkozó taggyűlésen úgy határozott, hogy a vidéken lakó kommunisták községükben fog­nak felvilágosító munkát végez­ni. A pártmegbízatás teljesítéséről az üzemi pártszervezet fogja beszá­moltatni őket. Az elindulás tehát megtörtént, törekedtek a mórágyi pártszerve­zet vezetői a tömegek közti politi­kai munkát javítani és fokozni, de csak elindultak. Helyes lenne a különféle szervezetekbe küldött elvtársakkal csoportonként külön is megbeszélni az ottani helyzetet és feladatokat. Ez nem lenne ná­luk olyan nehéz, mert a párttitkár ismeri ezt,, elemezték már vala­mennyire, hisz’ nekünk is elmond­ta, hogy a nőtanácsban segíteni kell a még tapasztalatlan, de szór galmas, lelkes vezetőknek, a KISZ ben kevés a fiú, ezen kéne segíte­ni szervezéssel, rendezvényekkel, stb. Néhány kommunista még nem sokat tett a pártmegbizatás teljesítése érdekében. Fontos lenne emellett, hogy min­den párttag ténylegesen is meg­kapja a beosztást — ne csak pa­píron —, és a tennivalókat úgy a sajátost, mint az általánost, job­ban ismerje. Ez mindenekelőtt a vezetőség feladata. A későbbiekben viszont az len­ne a leglényegesebb, hogy — amint tervezik is — rendszeresen beszámoltassák őket pártmegbiza- tásuk teljesítéséről,, tapasztalataik­ról. Ne sikkadjon el ez mint szo­kásos volt. Ehhez persze a rend­szeres kapcsolat, tevékenységük alapos ismerete is szükséges. ■piismerés reméltó az a törek- vés, hogy az aktívákon ke­resztül segítse a pártszervezet a tö megszervezeteknek a tervkészítést is, és azok megvalósítását, de eb­ből csak úgy lesz valóság, ha nem hagyják őket magukra. Gondosabb szervezéssel, úgy az elindulásnál, mint a későbbiekben történő fel­készítéssel, megbeszéléssel rendsze résén segítsék őket. A jó munkának Mórágyon is megvannak a feltételei, mert a mó rágyi kommunisták lelkes, segí- tenikész agitátorai a pártnak. SOMI BENJAMINNÉ A pártoktatás keretében első íz­ben foglalkozunk gazdaságpolitikai kérdésekkel. Megyénk területén hat mezőgazdasági és négy ipari kérdé­sekkel foglalkozó tanfolyamot szer­veztünk. E tanfolyamokkal az a cé­lunk, hogy minél hatékonyabb se­gítséget adjunk a párt időszerű gazdasági és politikai célkitűzései­nek megvalósításához. Ezért első­sorban helyi pártszervezeteink ve­zetőinek ismereteit szeretnénk ja­vítani. A pártirányítás érvényesítéséhez igen fontos, hogy a vezetők értsenek is a feladatokhoz. Népgazdaságunk­ban az elmúlt évek alatt nagyarányú fejlődés ment végbe. Az életünk minden területén új módszerek, for­mák kidolgozása van napirenden. Ma már a népgazdaság irányítása, az el­ért eredmények megszilárdítása, to­vábbfejlesztése, a hibák elkerülése igen bonyolult tevékenységet igé­nyel, nemcsak az országos, hanem a helyi vezetőktől is. De nemcsak a belső, hanem a kül­ső, a nemzetközi fejlődés tapaszta­lataival is számolnunk kell a veze­tés minden területén. Ma már nem­csak a Szovjetunióban, hanem min den szocializmust építő országban napirenden van, hogy békés gazda­sági versenyben győzzük le a kapita­lizmust. A Szovjetunióban rövidesen legyőzik, utolérik, túlszárnyalják a legfejlettebb imperialista államot, az Amerikai Egyesült Államokat, Kína Angliát fogja maga mögött hagyni, a Német Demokratikus Köztársaság pedig az imperializmus védnöksége alatt álló nyugat-német államot fog ja elkerülni, s a többi népi demokra­tikus országok is nagy ugrásokkal igyekeznek behozni gazdasági lema radásukat, hogy ne csak erkölcsileg, politikailag, hanem gazdaságilag is túlszárnyaljanak minden kapitalista országot. Ebben a nagy gazdasági versengésben mi, magyarok sem maradhatunk le. Habár az elmúlt évek jobboldali revizionista és szek­tás hibái miatt kissé lemaradtunk i többi szocializmust építő országok hoz képest. Lemaradásunk behozása gén aktív, jól szervezett, hozzáértő evékenységet igényel a helyi veze­tőktől is. Ebben a nagy gazdasági versengésben kívánunk segítséget ad ni az időszerű gazdaságpolitikai kér dések tanulmányozásával. Már az ed digi tapasztalataink is mutatják e tanfolyamok, hasznosságát. Például a mezőgazdasági tagozatokon decem­ber hónapban azon vitatkoztak, hogy a 3004-es rendeletben bizto­sított kedvezményeket miért nem tudták megfelelően hasznosítani a gyenge termelőszövetkezetek. — Az volt a vélemény, hogy a rendelke­zést lehetne tökéletesíteni, lám meg is történt. Több helyen a helyi le­hetőségeket jellemezve, arra a követ keztetésre jutottak, hogy az egyéni gazdaságok termelésnövelési lehető­ségei már nagyrészt ki vannak ak­názva, a mezőgazdaság gyorsabb- ütemű átszervezése nélkül nem tu­dunk az igényeknek megfelelő ter­mésnövekedést, illetve életszínvonal emelést biztosítani, nem tűzhetünk magunk elé olyan feladatokat, mint a bolgárok, akik szinte egyik évről a másikra, kétszeres, háromszoros ter­méseredményt fognak elérni, stb. Az ipari tagozatok hallgatói is, amikor a politika és a gazdaságpo­litika viszonyát tárgyalták, olyan kö vetkeztetéseket vontak le, hogy nálunk, Magyarországon is határozót tabban kell vezetni a szocialista nagyüzemek harcát a magán kapi­talista szektorok ellen, példákat so­roltak fel arra, hogy a magánszektor* hogyan szüli a spekulációt, a kapi­talizmust, hogy még mindig van­nak társadalmunkban olyanok, akik nem a munkából akarnak élni, ha­nem a jól jövedelmező spekulációból akarnak nyerészkedni. Tehát nem lehet békítgetni a szocialista és a magánszektor harcát, mert a szo­cialista szektor gyorsütemű győzelme lemcsak termelési és életszínvonal emelési probléma, hanem elsősor­ban társadalmi és politikai jellegű kérdés -— ki-kit győz le, tehát a munkásosztály hatalmának, szocia­lista államunk erősítésének kérdése. A fent leírt néhány példa is bizo­nyítja, hogy a pártvezetés, irányítás helyi méretekben is sokoldalú elvi, gyakorlati hozzáértést igényel, ezért is helyes, ha a járási pártszerveink, az ismeretek bővítése érdekében na­gyobb figyelmet fordítanak a gaz­daságpolitikai tanfolyamok munká­jára. KURUCZ * 10 — Néhány hónappal ezelőtt ala­kult meg a gyönki járási művelődé­siház zenekara. A községi tanács 10 000 forintért vásárolt egyenruhát a zenekar részére. Szabó Zultun: Erzsónkl A testét letették milyen a sírba, Ámde eszméje itt él köztetek. Mint viharzűg's, zengi öt földrészhez, hogy proletárok, egyesüljetek! Az eszme él, a magvetés már érik, A béklyó, bilincs, halál, semmi már, Dacolva minden gáncsvetéssel, Óriás lett a régi proletár! Munkánk gyümölcse erős, boldog ország, Ezért dolgozzon izom és az ész. Áldott az, aki szívében e céllal Élni, dolgozni és meghalni kész! • Szabó Zoltán a fehér tisztibanditák által halálra kínzott Szabó Er­zsébetnek, a »Partizánkának« testvéröccse. Ezt a verset nővére mártí romságának 39. évfordulóján írta. INNEN —ONNAN Régi-régi újságlap fekszik előt­tem, régen adták ki — Moszkvában! A Sarló és Kalapács egyik magyar nyelvű száma. Régmúlt időkről, a 40 évvel ezelőtti szekszárdi esemé­nyekről szól. Elvtársakról ír, nagy­szerű harcosokról, Aranyos György­ről, Táncos Vendelről és legendás hírű „Partizánkáról”, mert így ne­vezi drága mártírunkat, a duna- szentgyörgyi Szabó Erzsi elvtársnőt. És másokról is ír... árulókról, kik a bajban cserbenhagyták a proletár­hatalmat. Nem nevezem meg őket, akik még élnek, szégyelljék magu­kat név nélkül is. y A cikk írója Kövendi Sándor. Ki volt? Mi volt? Pár hónappal ezelőtt még semmit sem tudtam róla. Azóta már tudom. Nem volt direktóriumi elnök, nem volt kormányzótanácsi biztos, még osztályvezető sem a Megyei Intéző Bizottságnál. Mégis nagy ember volt — vöröskatona volt! Vöröskatona volt. aki haláláig hű maradt a proletárdiktatúra esz« méjéhez. Kövendi Sándor egy szek­szárdi kovácsmester fiaként szüle­tett 1896-ban. A fényképeit nézem: az egyiken tényleges katonai idejét töltő fiatal őrvezető, aki furcsa­komoly tekintettel néz a világba. A másik kép már Tirolban ké­szült 1917-ben. Erről a kénről már a háború poklában megedződött és lázadni készülő férfi tekint felém. És még egy kép a szekszárdi vörös­katonák egy csoportjáról, melyen wm őt ugyan fel nem ismerem, de amelynek hátlapjára ő írta jellegze­tes keze írásával: „Egy idők tanúja legyen ez a kép Apámnak, aki ben­nünket vörös őröknek szervezett. Sanyi.” Hogyan lett a munkásmozgalom­tól távol álló kovácsmester, cipész­segéd fiából vöröskatona? Ezt nem tudom! Negyven év múltán már ki­kutatni sem lehet. De hűségét, ön­feláldozó ragaszkodását népe ügyé­hez, ezt már ismerem! Meggyőződéses forradalmárként foglal el tüzelő állást a Séd-patak partján, amikor 1919 júniusában, a kulákok, földbirtokosok, Horthy- tisztek a munkáshatalomra törnek. Nem tudni, kinek a golyója oltja ki a feketéző, a proletárhatalmat gyű­lölő Majsai kulák életét. De a mun­kásfiatalom bukása után gyilkos­sággal vádolva Kövendi Sándor áll Alapi Salamon Iván ötös tanácsa előtt. Itt könnyen és gyorsan mond­ják ki a halálos ítéleteket. Felleb­bezésnek nincs helye. Hogy is len­ne, hisz itt proletárokról van szó, minél jobb, minél kevesebb van belőlük. Még védőügyvéd is alig akad, csak egy-kettő. De a fiatal védőügyvéd, dr. Fleischmann Ottó­nak sikerül megmenteni Kövendi Pl %BL Sándor életét. Életfogytiglanra íté­lik. S aztán segít... Lenin! Kövendi Sándor is azok közé tartozik, akiket a Szovjetunióban túszként vissza­tartott tisztekért kicserélnek. Lenin segít!... s ezt már a hófehér hajú, kedves mosolyú másik forradalmár, Berena Anna, a felesége mondja el. Hogyan ismerkedtek meg? Milyen ember volt a férje? Mi történt ve­le? Kérdéseinkre— még 11 év múl­tán is mélvrő] feltörő fájdalmas zo­kogás a válasz. „Bocsássanak meg ... mindjárt megnyugszom ... még mindig mély a seb”, — mondja, miközben mi is alig tudjuk visszatartani feltörő könnyeinket. S aztán szinte film­szerűen pereg előttünk Kövendi Sándor további sorsa. Nem. nem szabadon utaztak az életet jelentő határ felé. Darutollasok vigyáztak minden lépésükre. A szolnoki vasútállomáson egy megkínzatásában is szép leányt tesznek fel a vonatra, ö is oda megy — hogyne menne örömmel, hisz a Szolnok megyei hóhérok halálra ítélték. Kövendi Sándor beletekint Berena Anna így összetörtén is ra­gyogó szemébe, s aztán foglya ma­rad egy életen át... Szinte naponta felkeresi az egyik moszkvai kórházban, mert Annát gyógyítani kell. Majd egy évig fek­szik a kórházban. Tejet szerez ne­ki, ki tudja hogyan, a polgárháború nyomaival még mindig küszködő Moszkvában. S aztán mikor Anna a kórházat elhagyja, felajánlja ne­ki hűséges szívét, örök időkre ol- talmazóul. „Nemcsak férjem volt nekem, ha­nem elvtársam, harcostársam is” — mondja — én tudom, hogy igazat mond. Együtt élnek és harcolnak, mint a Bolsevik Párt tagjai, — együtt vesznek részt a szocializmus építé­sének nagyszerű munkájában. Kö­vendi Sándor cipőfelsőrész-készítő munkás az egyik moszkvai üzem­ben, a felesége, leküzdve az orosz nyelvtanulás nehézségeit, a főpos­tára kerül a külföldi osztályra, le­velezőnek. Aztán később gyárigaz­gató lesz — a férje pedig falura jár a kollektivizálást segíteni. Nem könnyű a munka és sokszor nem is veszélytelen. Ismét kulákok kerül­nek az útjába. Az egyik úton a kol­lektivizálással szemben álló kulá­kok elfogják, véresre verik és össze­kötözve a vasúti sínekre fektetik. Csak a masiniszta ébersége menti meg Kövendi Sándor életét. Fele­sége ijedt kérdésére véres fejjel — de csendes mosollyal csak annyit mond: „Volt egy kis összeütközésem a kulákokkal.” így élnek, dolgoznak, küzdenek, miközben arra várnak, egyszer majd felszabadult hazájuk földjére lep­hessenek. S aztán egy napon megindul a náci horda a szovjet hatalom ellen. Vér, könny, pusztulás a nyomuk­ban. A csendes szavú Kövendi Sán­dor újra fegyver után nyúl. Belép a Vörös Hadseregbe, hogy lerója há­láját a szovjet hatalomnak, amely megmentette az életét, — hogy új­ból harcoljon nemcsak a szovjet nép, hanem a magyar nép szabad­ságáért is. Amikor Berena Anna 1944 őszén már hazájába készül visszatérni, elvtársai csak annyit közölnek vele: „Anna, férjed igaz forradalmár­ként a Vörös Hadsereg soraiban hősi halált halt.” Nem tért vissza a hűséges férfi — a drága elvtárs, a jó barát. Nem láthatja meg többé szívének oly kedves Szekszárd városát. De tán­toríthatatlan hűsége a forradalom­hoz. Népe ügyéért mindenkor har­colni kész szelleme itt él közöttünk örök időkre. Legyen példaképe Kövendi Sán­dor mindazoknak, akiket érző szí­vük hazájuk s népük szolgálatába állít. Perecsi Ferencné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents