Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
1953. február 22. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 7 PILLANATKÉPEK: Új í regről — az új termelőszövetkezeti községről Egy üveg bor Ketten állunk a falu legkiemelkedőbb pontján, a négylábú tűzoltótoronyban. Baté Mihály, a huszonnégy éves újiregi elnök, aki a megye legfiatalabb tanácselnöke, széles mozdulatokkal mutogatja a tájat és magyaráz: — Látod, micsoda egyöntetűség van itt. A falu minden háza új. Csak a határban nem volt eddig egyöntetűség. Sok ezer vékony, nadrágszíj parcella tarkította. — Azok a tanyák pedig — mutat Baté Mihály a messzeségbe — azok mind-mind külön' életet éltek, a falutól és a nagyvilágtól elszakadva. Ott az Aranyvölgyben, annak a pár háznak a tulajdonosa külön kis tartomány életét élte. — Na és a szövetkezet? — Annak pedig ott van a központja, ahol azt a nagy kastélyt lehet látni — irányítja tekintetemet a tanács elnök egy kastély felé, amelyet hatalmas park ölel körül. — Onnét indult el az áradás. Először csak kevesen ismerték fel a helyes utat, de aztán összefolyt minden, és miként a természetben, ahol apró patakocskák folyóvá duzzadnak, úgy szélesedett egyre bővebb mederbe a szövetkezeti mozgalom. Ha tavaszra kijössz, akkor az egységes, új házak mellett egységes, új határt is láthatsz a falu körül. Amikor a toronyba vezető létrákon megindultunk lefelé, Baté Mihály megjegyezte: — Most pedig, ha akarod, az embereket is megmutatom neked, akik új útra léptek. Az új tag is jár agitálni Harangi Lajos bácsi asztalosmester. Tanyán él és nyolc hold földje van. Sajátkészítésű hintón robogott be a tanácsházára, hogy a belépési nyilatkozatot aláírja. Amikor az újonnan belépők megbeszélésre gyűltek össze, Lajos bácsi felállt a gyűlés végén, és énekelni kezdte a nótát, amelyet saját maga komponált. A nóta refrénje így hangzott: „Hej, gróf, báró, bőghettek már, Eltűnt rólatok a jó nyár, Éljen, éljen a szövetkezet.” Mindezt már elmondták róla, amikor találkoztunk. — Mondja el nekem is a nótát elejétől végig — kérlelem, de ő ingatja a fejét. — Most nem érek rá! — Mi dolga van? — Agitálni járok. Már nyolc új tagot szereztem. És még van egy-kettő, akihez el kell menni. Sürgős üzenet a tanyáról Már a belépés előtt munkába kezdett Idős Sári Mihály kovácsmestert sokszor felkeresték a népnevelők, de nem sok hajlandóságot mutatott a belépésre. Egy reggelen a termelőszövetkezet fejőgulyásai kopácsolásra lettek figyelmesek. A kopácsolás a takarmá- nyos felől hallatszott. Kinéztek a takarmányosba, és nem akartak hinni a szemüknek. A répavágót, amely pár nappal ez előtt elromlott, Sári Mihály bácsi reperálgatta. — Hát maga? Mihály bácsi nem jött zavarba. — Hallottam, hogy rossz a répavágótok, gondoltam eljövök, megcsinálom, mivel a szövetkezet mechanikusa betegállományban van. Majd aztán a munkaegységemre ezt is elszámolhatjátok. — Belépett? — Még nem. De ha bejön a Mészáros elvtárs, kérek tőle egy belépési nyilatkozatot. A falu legszebb lánya bálra készül Szécsi Sárikát tartják a falu legszebb lányának. A legfiatalabb termelőszövetkezeti tagok közé tartozik. Alig tizennyolc éves. Vasárnap tartják a szocialista község avatóbálját. Sárika is ott lesz. A bálra már most megkezdte a nagy készülődést. Az édesanyja szerint Sárika mindenféle munkában feltalálja magát és a szövetkezet sem fog vele rosszul járni. Na, meg az sem, aki beköti a fejét, ha eljön az ideje. Cifra belépési nyilatkozatot kérek Az egyik újiregi parasztember, aki már gondolatban régóta útban volt a szövetkezet felé, nem sokat kérette magát. — Belépek én — mondta a népnevelőknek, mielőtt azok mondóká- jukba kezdtek volna — hadd lám a belépési nyilatkozatot. Amikor azonban a népnevelő elővette a papírt, elkomorodott az arca. — Hát ilyet akar velem aláíratni — bökött megvetően a gépelt papírra. — Nekem ez nem jó. Én cifra belépési nyilatkozatot kérek. Teljesítették a kívánságot. Néhány percen belül előkerült a „cifra” belépési nyilatkozat, amelynek borítólapjára aranyló búzakalászokat és falusi tájképet nyomtattak. A vicces ember Turcsánvi Józsi bácsit mindenki tréfakedvelő embernek ismeri, s hogy tréfamesteri mivoltján csorba ne essék, megtréfálta a népnevelőket is. Amikor találkoztam vele a termelőszövetkezeti tehénistállóba vitte az almot, megállt néhány pillanatra, és a következő esetet beszélte el: — Eljött hozzánk két népnevelő. Sok mindenről beszélgettünk. Mindenben ellent mondtam nekik, s amikor aztán kifáradtak és már indultak volna, hogy faképnél hagyjanak, mint reménytelen esetet, megmondtam nekik, hogy felesleges elkeseredniük, mivel én már aláírtam a belépési nyilatkozatot. Olyan a tsz-istálló, mint a „patika” A szövetkezeti tehénistálló mióta a tömeges belépések megindultak, tisztább, mint valaha is volt emberemlékezet óta. Még a tehenek farkát is rendszeresen mossák újabban. — Mi ennek az oka? A kérdésemre bizalmasan elárulták, hogy a tehenészek körében az a hír terjedt el, hogy az új belépők közül sokan pályáznak a tehenészeti munkákra, s a régi tehenészek nem akarják, hogy bármilyen ürüggyel is el lehessen mozdítani őket eredeti helyükről, ezért teremtettek ekkora tisztaságot. De azért azoknak sem kell csüggedni, akik újonnan belépők és- a tehenész beosztásra pályának, mivel a tehénállomány akkorára fog rövid időn belül növekedni, hogy bőven jut mindenkinek munka. ( A falu legöregebb embere Törőcsik Jenő bácsi a falu legöregebb embere. Tíz évvel ezelőtt ő indította meg a szövetkezeti mozgalmat Ujiregen. Kovács és géplakatos a mestersége. Már 1916 óta végez mozgalmi munkát. Az 1919-es proletárdiktatúra bukása után három évet ült a kalocsai börtönben. Jenő bácsi, amikor beszélgettünk, kissé meghatódva mondta: — Mindig ilyen faluról álmodtam, mint a mi mostani Ujiregünk, ahol nincs szegény és gazdag, ahol az emberek munkájuk után boldogulnak. Haypál Tibor Az úgynevezett elsőszoba egyszerű berendezésű. Egy hosszú lóca, pár szék, asztal, tűzhely, egy ágy és heverő. A háziasszony, Pál néni krumplit hámoz, ebédet készít a családnak, miközben belebeleszól a férfiak beszélgetésébe. — Gyula bátyám — kezdte a. beszélgetést Batyalik István, a helybeli Szabadság Tsz elnöke, — eljöttünk, mivel maga azt üzente nekem —, hogy nem lesz szövetkezeti tag. — Hát beszélgessünk. Tudja, hogy az I. típusú csoport, amelynek maga is tagja, a maga kivételével átjön hozzánk. Holnap reggel fogják aláírni a belépési nyilatkozatot. Ha maga egyéni gazda akar maradni, a földje nem maradhat a táblába... Megérti, ugye? — Megértem én, hogyne érteném. Hó,t kiadjátok a földet máshol, aztán... — Tudja Gyula báyám — vágott szavába az elnök, nem lesz ám éppen a legrózsásabb elölről kezdeni. Aztán, meg úgy megindultak a. községben, sokan kérték fel vételüket, tartson maga is velük. — Nem én, Pista, majd az őszre. Még ezt az évet szeretném... — De megéri-e magának? A földjében nem dolgozhat, mert... — Jó, jó, tudom, de kapok helyette másikat és tudomásom szerint a rendelet kimondja, hogy a betagosított föld helyett máshol ugyanolyan földet kell adni. — Ez igaz, de a rendelet azt is kimondja, hogy lehetőség szerint. — Egyik érv a másikat követte. A tsz elnök szövetkezetük gyarapításáról beszélt, és Gyula bácsi, aki már mint tszcs tag belekóstolt a szövetkezésbe, de inkább még A Szombathelyi Mezőgazdasági Gépész Technikumban a néhány éves kényszerszünet után ismét megindul az oktatás. Az iskola négy éves. Ezalatt a tanulók megismerkednek a korszerű mezőgazdasági gépek elméletével egyaránt. Tanulmányaik végén érettségi vizsgát tesznek és mezőgazdasági gépész technikusi oklevelet kapnak. I Az oklevél birtokában állami gaz- j daságoknál, gépállomásoknál gégész technikusok lehetnek. Az oklevél egyetemi továbbtanulásra is jogosít. I az egyéni élet felé húz, csak a magáét hajtogatja. — Na, nézze Gyula bácsi. Kötél lel senkit sem lehet a közösbe von ni. Ha maga úgy gondolja, ám legyen. Akkor el is mennénk. — Na, várjanak — mondta, és az elnök félé fordult. — Tudja, hogy a nyolc holdon kívül ott a háb Iában bérelt földem is van, amit felszántottam, most ha azt is be- tagosítják, mi lesz az én munkámmal? — Ha szövetkezeti tag lesz, akkor a szántást át lehet számítani munkaegységre, a bérleti földje után a szántásdíjat pedig a föld tulajdonosának kell magának kifizetni. — S miközben a tsz elnök az utolsó szavakat mondta, induláshoz készülődött. — Várjanak még, de nekem van szerződött állatom is, és azzal mi lesz? — Nézze Gyula bátyám, ha szövetkezeti tag lesz, a szerződés érvényes marad, ha akarja megtartja az állatokat és a szerződésben meghatározott időben azokat leadja és a kapott pénz bizonyos hányadát a közösbe fizeti. De meg lehet úgy is oldani, hogy a szerződést az állatokkal együtt átveszi a szövetkezet és mi számolunk el magával. Egyszóval magát sem milyen vonatkozásban nem érheti kár. — Aztán gondolkodjon még azon, amiről beszélgettünk. Holnap reggel azután jöjjön a tanácsházhoz, a többiek is ott lesznek. — Hát jó, majd én is elmegyek... Holnap reggel... De várjanak még egy kicsit... Erigy fiam hozz egy üveg bort. P—R Tanulóink részére az ország egyik legkorszerűbb kollégiuma áll rendelkezésre. Itt a tanulmányi előmeneteltől függően 150—300 forintért teljes ellátást (bőséges élelmezést, mosást, ágyneműt) biztosítunk. Azok az általános iskolai tanulók, akik mezőgazdasági gépész technikusok szeretnének lenni, jelentkezzenek. Az iskola pontos címe: Mezőgazdasági Gépész Technikum, Szombathely, Dózsa u. 13. Mezőgazdasági Technikum Igazgatósága, Szombathely Ismét lehet jelentkezni Mezőgazdasági Gépész Technikumba A falu legtávolabbi települései közé tartozik az Éppel- és Kostány tanya. A népnevelők az első napokban nem tudtak eljutni ezekre a he lyekre. ] Az agitációs munkát irányító Mé száros elvtárshoz váratlan üzenet ér-j I kezett a tanyákról. Az üzenetet a gaz-- ! dák küldték és a következőket tar-] - talmazta: I ! „Csikós József, a párttitkár megl ] Kovács Ödön, a szövetkezet könyve-j lője sürgősen keressék fel az Éppel-- és Kostány-tanyát, mert a tanyabeli- j ■ eknek fontos beszélnivalójuk vanl ] velük.” j | Nem kellett sokat várni. A ké!| ] elvtárs útrakelt. A termelőszövetke-j | zet könyvelője vitte a papírokat is. j amelyek bizonyították, hogy a szö-J - vetkezetnek nincs tartozása. | ] Az eredmény természetesen az lett,] ! hogy mindkét család aláírta a belé-j ] pési nyilatkozatot. FELHÍVÁS Mivel február hónap csak 28 napos, a hírlapelőfizetési díjak beszedése és elszámolása nehézsége4 okoz. ! A posta munkájának megkönnyítése végett kérjük előfizetőieket/ hogy a március hóra esedékes előfi-i zetési díjat a hírlapkézbesítőnek február 26-ig adják át. A szűk és sötét irodában a füstöt szinte vágni lehet. A rozsdásfekete kályha ontja magából a meleget. Míg a szokásos ismerkedés első mondatait elmondjuk, megismerjük egymást. Vasutasok ülnek néhányan a székeken, akinek nem jutott, az asztal sarkát választotta. A meleg bundasapkát is feljebb tolja az egyik, amikor azt kérdezem: »Hát hogy is állunk a mezőgazdasággal, meg a vasúttal.« Mert valamikor — és még most is — néhány ember gondolatában az jár, csak az a vasutas, akinek van egy kis földje. Ez a gondolata, ez a meggyökeresedett »elmélet« még ha ideig-óráig is állja a »sarat«, de mind erősebb a másik, amely már az új szemléletnek, a szocialista gondolatoknak s érzelmeknek enged utat. A vasutasok most olyan válaszútfélén állnak. Egyfelől áll a szakma, a vasút, az évtizedek szervezett, fegyelmezett munkája, más felől az asszony, a család és a föld. S e két malom között őrlődik az ember. Mert a vasút megköveteli, hogy a szolgálatra pontosan jöjjön el, s ne ott pihenje ki a kapálás, a permetezés és egyéb mezőgazdasági munka fáradalmait. Másfelől meg az asszony, meg a föld hívja. A föld, mely annyi veszekedést & vitát adott különösen az utóbbi években, amióta jobb a Válaszúton már nem haszon, hanem inkább nyűg. Nyűg, mert a kereset nagyrésze elmegy adóra, az ember meg a szabadságát aratással tölti, meg növényápolással. A két malomkő, mely őrli az idegeket, előbb-utóbb döntésre bírja a családfőit, aki vasutas. Takács Kornél bácsi esetében is valahogy így történt. Három hold földön gazdálkodott, családjával együtt. A föld négy testvéré. Évek kel ezelőtt már úgy döntött, hogy szövetkezetbe lép. Akkor még az I-es típusú szövetkezést választotta. Most néhány napja meg elsőként lépett a fejlettebb szövetkezés útjára. — Vezető beosztásban vagyok — mondja elhatározásáról Takács elvtárs — a pártnak is tagja vagyok. Láttam, hogy az emberek engem figyelnek, rám várnak. Vár ják, hogy én lépjek először, majd azután hozzám igazítják lépéseiket. Ha egyedül mentem is néhány napig, de hamarosan jöttek utánam a többiek. Persze nem könnyű a választás. — De nem ám! — szól közbe Hardi Miklós. — Tudja csak az kém kétezer öl földem van. Én szívesen beállnék, de az asszony az vár, mert azt mondja^ hogy majd ha a többiek is mennek, akkor megy ő is. Hardi Alsónyéken lakik. Hermann Mátyásnak nem volt földje, szőlőt munkált bérbe. S a hétszáz öl szőlő sok munkát adott.. A gyerek iskolás, az asszony meg beteges, s minden munka az emberre maradt. — Azt mondtam az asszonynak — mondja Hermann Mátyás — mi nek kell nekem még mindig győz ködni a földdel. Nem elég a vasút? Soha nem tudom magam kipihen ni. Azután sokat beszélgettünk erről, egész estéken latolgattuk, hogyan lesz jobb, s mit teszünk, ha a szőlőt már nem műveljük. Szá- mítgattuk, hogyan járunk jobban. A mérleg a vasútra billent, a föl det visszaadtam és most már igazi vasutas vagyok. Hardi Miklós még gondolkodik. Takács Kornél és Hermann Mátyás már választott. Pabdi elvtárs — fiatalember, most szerelt le a katonaságtól, nincs földje — a feleségét »agitálja«, hogy lépjen a Kiadóhivatal,S kereset a vasútnál, azóta a föld asszonyokon múlik minden. Ne- szövetkezetbe, mert kell a pénz és ott jól fizetnek. Látják a bátaszé- ki szövetkezet példáját. Közel hetven olyan vasutas van Bátaszéken, akinek kisebb nagyobb földterülete van. Munkaközben mindig erről esik szó, ez a fő beszédtéma az oktatáson is, meg este a kocsmában a pohár bor mellett is. S a válaszút sorompói nyit va állnak előttük. A vasút felé is meg a szövetkezet felé is. Akik már választottak, azt mondják, hogy jobban járnak, ha belépnek a szövetkezetbe. Mert marad háztáji is, és az asszonynak is lesz munkalehetősége, pénzt hozhat a házhoz. A választást azután megkönnyítik az olyan esetek is mint Molnár Lajosé. Molnár Lajos felesége már egy év óta szövetkezeti tag. És kiszámították, hogy az asszony többet keresett a szövetkezetben, mint az ember a vasúton. Pedig a vasúton is 1400 forint körül van az átlagkereset. Nehéz a választás, az elhatározás, napok töprengése után születik csak meg, de ezt meg lehet könnyíteni és gyorsítani. Sok vasutas azt mondja, majd akkor lépek be, ha a komám is viszi a földet, meg ha eljönnek hozzám és megvitatjuk hozzáértő emberekkel a dolgot. Mint később megtudtam, lakásukon keresik fel a vasutasokat, hogy segítsenek nekik a helyes út megválasztásában. P. J.
