Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1939. január 21. Az állatok emlékezete írta: V» M. Alekszandrov, a leningrádi állatkert tudományos osztályának vezetője A leningrádi állatkertben él a Vega nevű csimpánz, amelynek viselkedé­sét és szellemi tevékenységét a már elhunyt Robinszkij professzor tanul­mányozta. A kísérletek során megál­lapították, hogy Vega nagy érdeklő­dést tanúsít ismeretlen tárgyak iránt. Ha kezébe kaparint valamilyen tár­gyat, gondosan tanulmányozza és szétszedi. A csimpánzt tájékozódó­érdeklődő tevékenysége a többi állat fölé emeli és az emberhez közelíti. Vega például nagy igyekezettel utá­nozza az emberek cselekedeteit. Fé­sűvel és kefével gondozza a haját, ceruzával ír, kulccsal kinyitja a zá­rat. A majom utánzó mozdulatai azonban gyakran értelmetlenek. így például grafitnélküli rudacskával is ír, a száraz rongyot is kicsavarja, s papírral vagy kartondarabbal is meg­próbálja kinyitni a zárat. Vega egy­szerűen „majomkodik”, s nem fogja fel a végrehajtott cselekedetek jelen­tőségét. Igen érdekesek Robinszkij kísérle­tei, amelyekkel a majmok érzelmi fejlettségét vizsgálta. Vega például teljes közömbösséget mutat olyan tárgyak iránt, amelyeket a kísérletező személy a kezében tart. Teljes nyugalommal nézegeti és sza­golja a kigyót, kézbe veszi a békákat és teknősöket, nézi a mókust. Ugyan­ekkor a kakas láttán nagy félelem fogja el. Ha kukorékolást hall, máris remegni kezd, jajveszékel, s elbújik. Az érzelemnek ezeket az első pillan­tásra érthetetlen megnyilatkozásait az váltotta ki, hogy Vega utánozni igyekezett az embert. Ha a kísérlete­ző személy a kakas láttán ijedtséget mutatott, akkor Vegában kialakult ez az asszociáció, vagy e feltételes reflex. Ugyanekkor Vega látta, hogy az állatkerti ápolók milyen nyugod­tan viselkednek kígyókkal, békákkal, mókusokkal, kézbe veszik, vizsgálgat- ják, megsimogaják őket, s ezért a majom is igyekezett ugyanígy visel­kedni. Vegával nagy kísérletsoroza- tot végeztek az állatok elemi gon­dolkodási formáinak tanulmányozá­sára. Pavlov akadémikus azt tartotta, hogy az állatok gondolkodása analí­zisből és szintézisből áll, és cseleke­deteikben nyilvánul meg. Vega már az első kísérlet alkalmával, amikor karikákból összerakható tornyot ka­pott a kezébe, szétszedte a játékot. Hosszú ideig vizsgálgatott minden egyes karikát, megszagolta, megta­pintotta és megízlelte, vagyis elemi analízist végzett. Ezután nyomban hozzálátott, hogy a karikákat vissza­rakja a rudacskára, ami a legegysze­rűbb szintézis példája. Vega pálcával igyekszik elérni a rácstól 1 méter távolságban levő asz­talra helyezett csalétket. Ha a pálca rövid, két rövid pálcából egy hosszút készít. Gyorsan megtanulta, hogyan kell a pálcával kitolni a vascsőbe rej­tett csalétket. A majom az őt érdek­lő tárgy helyzetétől függően megvál­toztatja és koordinálja mozdulatait. Vega, amidőn számos zsineget látott maga előtt, melyek közül csupán egynek a végére kötöttek ennivalót, megtanulta kiválasztani az egyetlen célravezető zsineget a sok közül. Fo­kozatosan elhagyta a helytelen és felesleges mozdulatokat, s csupán azok idegződtek be, amelyek az éle­lem megszerzéséhez szükségesnek bi­zonyultak. Vega emlékezetének tanulmányo­zására különleges kísérletsorozatot végeztek. Egyes kísérletek igen szem- léltetőek. így például a majom szeme láttára négy különböző formájú, nagyságú és színű csésze közül az egyik alá cukorkát rejtettek, öt-tíz perc múlva a csészéket a rácshoz tol­ták. Vega rendszerint nyomban azt a csészét emelte fel, amely alatt a cu­korka volt. Egy másik esetben a cu­korkát két csésze közül az egyik alá rejtették. Ezután spanyolfalat toltak a majom és a csészék közé, s a csé­széket más-más helyre állították. A' majom azonban ebben az esetben sem tévedett. Ha a csészék távol vol­tak, Vega egy pálca segítségével azt i a csészét húzta a rácshoz, amely I alatt a cukorka rejtve volt. Ha a kí- ' sérletező észrevétlenül cukorka he- j lyett répadarabot tett a csésze alá, ( akkor Vega erősen felháborodott, kia­bált, futkosni kezdett a ketrecében, s kihajította a répát is, a csészét is. Ha két cukorkát tettek a csésze alá, s észrevétlenül elvették az egyiket, Vega nyomban keresni kezdte. Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy a majom emlékezetében jól megőrzi az egyes tárgyak képét. De még az állatvilág legfejlettebb képviselőinél, az emberszabású maj­moknál is nehezen alakulnak ki a bonyolultabb asszociációk, és nagyon tökéletlenek. A csimpánzok konkré­tan, tárgyakhoz kötötten, a kezükkel gondolkodnak, ahogyan Pavlov meg­állapította. A tárgyak és a cselekede­tek elvont eszméinek' kialakítása, az ok és okozat közötti kapcsolatok meg­állapítása csupán az emberi értelem jellemvonása, amely a legmagasabb- rendű állatok szellemi képességeihez viszonyítva óriási fejlődésen ment keresztül. Csehszlovákia ipari termelésének növekvő volumene Csehszlovákia évről évre növeli ipari termelését* Igen szembetűnő az ország nyersvas-, hengereltvas-, acél, stb. termelésének emelkedése. 1948- tól 1957-ig Csehszlovákia nyersvas- termelése 1 millió 640 ezer tormáról 3 millió 546 ezer tonnára, acélterme­lése 2 millió 621 ezer tonnáról 5 millió 166 ezer tonnára, hengereltvas termelése 1 millió 766 ezer tonnáról 3 millió 494 ezer tonnára, koksz­termelése pedig 4 millió 240 ezer ton náról 7485 ezer tonnára emelkedett. KULTURÁLIS HÍRADÓ Világszerte megünneplik az eszperantó nyelv feltalálója születésének 100. évfordulóját Világszerte készülődnek dr. Za- menhoff lengyel szemorvos, az esz­perantó nyelv feltalálója születése századik évfordulójának megünnep­lésére. Az évforduló megünneplésére a világ neves kulturális és politikai személyiségeiből nemzetközi előké­szítő bizottság alakult. Az ENSZ alkalmazottai eszperantóul tanulnak A Secretariat News, az ENSZ két­hetenként megjelenő kiadványa hírt ad arról, hogy az ENSZ New York-i székházában két eszperantó nyelv­tanfolyamot indítottak, amelyen a világszervezet mintegy 40 alkalma­zottja vesz részt. A brit parlament könyvtárának első eszperantó nyelvű könyvei Lord Mathers, az Angol Eszpe­rantó Szövetség edinbourghi kong­resszusán beleegyezett abba, hogy a brit parlament felsőházának könyv­tárát eszperantó nyelvű könyvekkel gazdagítsák. Bár Nagy-Britanniában e nemzetközi nyelven az eszperantó könyvek most vonulnak be először az angol lordok házának könyvtárá­ba. Nagy Sándor-szobrot találtak? Törökország déli részén, egy bá­nyaakna építése közben két tonna súlyú márványszobrot találtak. Mint a szakemberek megállapították, a szobor Nagy Sándor macedóniai ki­rályt halottas ágyán ábrázolja. Európa legrégibb színháza Európa legrégibb színházát a dal- máciai Hvar-szigeten találjuk. A színházat 1612-ben már újjáépítették, tehát legalább a XV. században épült. A színház ma is játszik. Bábopera Romániában A Nagyváradi Állami Bábszínház a napokban bemutatta Pergolese »■Serva Padrone« című darabját. Ez az első bábopera, amelyet Romániá­ban bemutatnak. Az Aeros cirkusz sikere A Szófiában és Budapesten ven­dégszereplő lipcsei Aeros cirkusz elő­adásait november közepétől decem­ber végéig 365 000-en tekintették meg. Az első szovjet színművek Az Iszkusztvo Kiadóvállalatnál megjelent „Az első szovjet színmű­vek” című kötet, amely a szovjet drámaírók 1918—1921 között írott műveit tartalmazza. Ezek közül sok már bibliográfiai ritkaságszámba megy. A szerzők között szerepel Ma­jakovszkij, Szerafimovics, I. Kozlov munkás, P. Arszkij, a Vörös Hadse­reg egyik parancsnoka, I. Jurin új­ságíró stb. Helyreállították a világ első Schiller-emlékművét A világ első Schiller-emlékművét Holvig orosz tiszt és felesége 1813- ban Puhtu észt félszigeten emelte. Az emlékművet most eredeti formá­jában újra felépítették. Az emlékmű talapzatára a következőket írták: „Friedrich Schiller, Németország da­losának, a múzsák kedvencének em­lékezetére, 1813.” „Társalgási nyelvkönyv66 amerikai katonák számára Az A1 Dzsumhur című arab lap a következő mondatokat idézi abból a társalgási nyelvkönyvből, amelyet az amerikai hadügyminisztérium a Kö­zel-Keleten állomásozó amerikai ka­tonák számára adott ki: „Hol rejtőz­tek el a falu lakosai?” „Mindenki ta­karodjék ki a házból!” „Vegyétek elő ásóitokat és itt ássatok. Agyonlőjjük azt, aki vonakodva teljesíti a paran­csot!" „Állj, vagy lövök!” „Mutasd meg, hova rejtettétek a fegyvereket, mert ha nem, fölakasztunk!” „24 órán belül mindenki hagyja el a falut!”. Beszélgetés a fiúi szeretetről Sokszor hallottunk már öreg em­berekről, akik elhagyottan, nagy ne­hézségek között élnek, mert gyerme­keik nem sokat törődnek velük. Pe­dig ezek kisebbségben vannak azok­kal szemben, akiket gyermekeik meg­becsülnek, s szeretetben, boldog öregségben élnek. A sok közül egy ilyen emberrel ta­lálkoztam nemrégiben Váralján. A falu hagyományaihoz híven, bányász volt Koller Henrik bácsi is. A nagy- mányoki bányában dolgozott, míg a harmincas évek derekán egy bánya­szerencsétlenség alkalmával nem vált munkaképtelenné. De amíg dogozott is ... — Akkor, abban az időben volt csak igazán gond a gyerek — mondja, szomorká­sán emlékezve vissza. — Jó volt, ha hetenként három műszakot dolgoz­hattunk. Kerestem havi 60 pengőt, viszont a fiamért is 60 pengőt kellett fizetni, aki Bajára járt. Bizony ké­rem — sóhajt fel —, megvontuk sok­szor a szánktól is a falatot, még a ruházkodást is a legszükségesebbre korlátoztuk, csak a fiúnkból különb ember legyen, tanultabb, okosabb, mint mi. Még nehezebb volt ez, mikor meg­rokkant. De végre is sikerült, s a fiúból tanító lett. Ahogy így elné­zem Koller bácsit, arra gondolok, ilyen múlt, ennyi küzdelem után ren­des ember csak a legnagyobb meg­becsülésben és szeretetben részesít­heti szüleit. És valóban így is van. Az ifjú Henrik azóta már igazgató, s nem is olyan fiatal, nem felejtette el szülei megfeszített küzdelmét azért, hogy o tanulhasson. — Ha nem segített volna a fiam — mondja, a felszaba­dulás előtti időre célozva — nekem már régen végem volna. De mióta megváltozott a világ és rendes nyugdíjat kap, azóta sem fe­ledkezik a hálás fiú. — Mostanában már nem kérek tőle, de mindig se­gít — mondja. Hol egy-egy ruhával, hol pénzzel, de mindig segít valami­vel. Úgy megyünk hozzá, mintha ha­zamennénk. Most is ott van a felesé­gem. ha megunja, hazajön Majosról, akkor én kerekedek fel. Nem lehet itthagyni a házat egyedül — teszi hozzá. — Itt van például a disznóvágás. Nekem nem is kell vágni, ö vágott annyit, hogy nekünk is elég legyen. Én nem panaszkodhatom, kívánni sem lehetne jobb gyereket az enyéín- nél. S hogy milyen jólesik az ilyet hal­lani, azt úgy gondolom, az olvasó is elismeri. Az ilyen példát csak követni lehet és kell. (i—e) Ál APÁN GYÄRÄ Budapesten laktunk, apró kis­gyermek voltam még, amikor egy­szer édesanyám bevitt magával a Garay-téri piacra villamoson. Bol­dogan térdeltem a pádon, s az ab­lakból ámulva nézegettem, a nyüzs gő nagyvárost, amikor egyszercsak a Gizella útnál megláttam egy gyárkémény magasra gomolygó füstjét. Megrántottam anyám kar­ján a ruhát és diadalmasan fel­kiáltottam a kémény felé mutatva: — Ott van az apukám gyára. — Igen! — felelte anyám. — Okos kis fiú vagy, hogy ráismer- téL Igen, odavittünk neki egyszer együtt reggelit, amikor kazántisz­títás volt és ő nem jött este haza. — Emlékszel? Egész éjjel vár­tunk. — Megismertem apukám gyá­rát! — kiáltoztam, s bámulva a nagy kéményt — boldogan összever tem tenyeremet. Velünk szemben, a másik pádon, egy nálamnál valamivel idősebb fiú ült Szép új ruhában és rám kiáltott: — Hazudsz! Nem igaz, ez nem a te apukád gyára! Mit hencegsz? Én piros lettem, mint a főtt rák. — Nem hazudok! — Ugye anyu­kám, nem hazudok? Én megismer­tem, ez az apukám gyára, — momd tam és könyörögve néztem anyám­ra. 0 tenyerével végigsimította ha­jamat és csendesen így szólt. — Jó is volna! Dehogy a miénk, te kis csacsi! Apuka csak dolgozni jár oda! — De hát akkor kié? — A gyárosé! — A gyárosé?... Az is ott dolgo­zik? — Jaj, dehogy! De buta vagy Ijesztően emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma Angliában Angliában és elsősorban London- ban annyira megszaporodtak a bűn­tettek, hogy számuk meghaladja a háború utáni első években elkövetett bűnesetek számát. 1958 első felében 15 százalékkal több bűntényt követ­tek el, mint 1957 első hat hónapjá­ban, s 40 százalékkal többet, 1956 hasonló időszakában. Az elmúlt hónapokban a Scotland Yard már a lakossághoz fordult se­gítségért. »Nehezítse meg a betörő­nek, hogy behatoljon lakásába! Le­gyen bizalmatlan minden ismeret­lennel szemben, aki valamilyen ürüggyel fel akarja keresni önt ott­honában. Mindenekelőtt különböző formában ne adja a betörő tudtára, hogy elhagyta lakását!« — hangzik az angol rendőrség felhívása. Rendkívül nagy gondot okoz az a körülmény, hogy o bűnözők egyre inkább fiatalkorúak, sőt gyermekek köréből kerülnek ki. Egy év alatt a 17—21 év közötti férfi bűnözik szá­ma 25 százalékkal, a női bűnözőké pedig 17 százalékkal emelkedett. A 14—17 év közötti serdülő bűnözök száma 21 százalékkal emelkedett. A ‘'•—14 év közötti gyermek-bűnözők száma 13 százalékkal nőtt. London egyik keleti kerületűben a fiatalkorúak bírósága egy nap alatt 50 ifjú bűnöző ügyét tárgyalta. A vádak ijesztően egyhangúak: betörés. fosztogatás, lopás, testisértés. íme néhány tipikus eset: Egy 16 éves fiú leütötte az édes­apját. A bíróság előtt kiderül, hogy a szülők már régen különválian él­nek. Egy 15 éves fiú lakhelyének egész környékét terrorizálja. A bíróság előtt megjelenik — mostohaszülei ki séretében. »Azért adoptáltuk, hogy otthont adjunk neki« — mondja az anya. »Meg akarnak szabadulni tő­lem« — jelenti ki a fiú. Vajon tényleg csak a megbomlott családi körülmények fokozzák az if­jú bűnözők számát? Szerte az or­szágban sokan vitatkoznak erről. Az iskolák túlnyomórészt zsúfoltak, s a pedagógusok nem tudják fékentarta- ni o fiatalságot. A Borstal-otthonok — Angliában így nevezik a javító­nevelő intézeteket — szintén zsú­foltak, hiszen 24 000 lakójuk van. Egyesek szerint ezek az intézetek a bűnözés ideális iskolájává váltak. Egy pszichológus nemrégiben kije­lentette, hogy 100 intézeti gyerek közül 60 többé-kevésbé súlyos elme­zavarban szenved. Az öngyilkossági kísérletek napirenden vannak. MIT MOND A RENDŐRSÉG? A Scotland Yard a bűnözések fo­kozódásának okát a rendőrök cse­kély számával indokolja. Londonban jelenleg csak 16 000 rendőr teljesít szolgálatot, holott legalább 20 000-re lenne szükség. 1500 bűnügyi hivatal­nok naponta legalább 12 órát dol­gozik. A tízmilliós város riadószol­gálata mindössze 80 emberből áll. S A KÖZVÉLEMÉNY? A közvélemény az ifjúsági bűnö­zés hihetetlen gyors elterjedésének okát a televízióban látja. Elsősor­ban az úgynevezett reklámadásokat kifogásolják. A televíziós vállalatok a népszerűség érdekében csaknem az egész programot bűnügyi és vad­nyugati történetekből állítják össze. EGON LARREN kisfiam! Hallgas! — mondta anyám, mert már az egész villa­mos közönsége nevetett az én filo­zofálásomon. Az újruhás, nagy fiú újra felém fordult. — Na, ugye, hogy hazudtál! Csak szeretnéd, ha az apádé lenne a gyár. — Rettentően szorította valami a torkomat. Hazudtam... Hazudtam, mondja ez itt egyre, pedig én nem akartam. Én nem követtem el sem mit és mégis szégyelnem kell ma­gamat, mert nem úgy van valami, ahogy én gondoltam: hogy azé a gyár, aki éjjel-nappal dolgozik benne, hanem azé, aki »dehogy is dolgozik«. Hogy is mondta anyám? Jó is volna! És mit mondott az az új ruhás fiú? Csak szeretnéd, ha az apádé volna! Sok-sok év telt el azóta, hogy Budapestről vidékre kerültem, s most, hogy ügyes-bajos dolgom egy-két napra visszahozott, néze­gettem a várost. Szinte semmi sem emlékeztetett a múltra. Uj, gyö­nyörű minden, s mégsem idegen. Sárgára festett új villamos csilin­gel, rajta felnőttek és szüleikkel utazó kisgyermekek és mintha csak megismétlődött volna a múlt, az egyik kisgyerek felkiált. — Anyu, nézd ott van az apuka gyára. Mindenki mosolyog, de leg­jobban az anya, aki így válaszol neki. — Eltaláltad! De kíváncsi va­gyok arra is, hogy az anyuka gyá­rát megismered-e. A harmadik pádról átszól egy másik mama: — Az én kislányom mégcsak 4 éves, de már a napközi­ből odatalál a gyárunkhoz, ugyanis én egyhelyen dolgozom a férjem­mel, a Magyar Pamutfonóban. Nézem őket, s a gyermekeken a ruhát, amely ragyogóan tiszta és új, ahogy gyártulajdonosok gyer­mekéhez illik. A szívemen boldog öröm ömlik végig, mert ez a kisfiú nem hazu­dott: Azé a gyár, aki dolgozik benne! fNYÍTRAI)

Next

/
Thumbnails
Contents