Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
8 TOLNA MEGYEI NEPTTJSAG ERDEI RIPORT 1859. januar 1« A vadász nemcsak lövi a vadat,, hanem szereti és óvja is. A dúva- dak, vagy orvvadászok által elejtett a.iyák kis- borjait a ház körül felnevelik. A kép Rosenberger Pálról és a gondozása alatt felnőtt szarvastehénről készült. A vadász, Rosenberger Pál, a gyulaji vadgazdaság kerületi vezető vadásza vállára akasztja a fegyvert, nyakába a távcsövet és nekiindul a már sokat járt és jól ismert erdőnek. Izig-vérig vadász. Bár még fiatal, alig 25 éves. Korához képest sok tapasztalata és értékes vadászélményei vannak. — Nagyon szeretem az erdőt! — mondja egyszerűen és minden pátosz nélkül. És ebben a kijelentő mondatban bele van sűrítve az olyan ember munkaszeretete és természetimádata, aki él-hal munkájáért. — Még egész kicsi gyermek voltam, amikor döntöttem arról, hogy vadász leszek. Igaz, hogy az apám, a nagyapám és a dédapám is erdei emberek voltak. A családban már valóságos tradíció az, hogy a férfi leszármazottak az erdész pályát válasszák. Jól ismerem a gyulaji erdő környékét, hisz ezen a részen gyerekeskedtem. Különösen örülök annak, hogy tanulmányaim elvégzése után újra visszakerülhettem és mint vadász itt dolgozhatok. A gyulaji dámvad híre ugyanis hazánk határain túlra is eljutott. Apámról maradt reám ez a fénykép, amely az 1937. évi berlini nemzetközi vadászkiállításon I. díjat nyert dámvad trófeájáról készült — mutatja a féltve őrzött képet. — Az elmúlt év is igen eredményes volt. Negyvenkét golyóra- érett dámbikát lőttünk ki. Az értékes trófeák vadászata mellett folyik a selejtezés is. Több mint 500 nagyvad esett, amelyet a MAVAD útján értékesítettünk. — Mint mondottam, a külföldiek— szívesen jönnek Gyulaj környékére vadászni, különösen a szarvasbő- gés, vagy a dámbarcogás (párzás) idején — veszi fel újra az e’ej tett beszéd fonalát a fiatal vadász. — Szívesen jönnek, mert az aranyérmes bikát főként Itt találják meg, s ezt az idei jó eredményeink is igazolják. Szinte mondhatnám azt, hogy szeptember hónaptól kezdve februárig állandóan nagy az »idegenforgalom« nálunk. A bőgő bika cserkésző vadászata a legtöbbre becsült vadászélvezet és minden vadász vágyainak netovábbja, vendégeket mi kísérjük és naphosszat barangolunk az erdőben, elfeledve éhséget, szomjúságot, fáradtságot. És ha kedvez a vadászszerencse, sikerül elejteni egy-egy szép példányt, kárpótolva vagyunk a fáradtságért. A sebzett vad utánkeresése nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is elsőrendű kötelessége minden vadásznak. Előfordul az, hogy a lövés után látszólag egészségesen ugrik el a vad és csak jól betanított kutya segítségével lehet megtalálni. A kutya segít a vadásznak a vad ellensége, a dúvad elleni harcban, de felfedezi a vad és a vadász legelkeseredet- tebb ellenségét, az orvvadászt, vagy lesipuskást is. A sok szép vadászélmény mellett beszél Rosenberger Pál azokról a történetekről amelyeket szolgálata közben él át — A vadász és a vad legelkese- redettebb ellensége az orvvadász, aki rendszerint az éjszakai órák ban próbálkozik meg »vadász- szerencséjével«. Nyomukra sok esetben a kutya vezet, amely csaholva jelzi, hogy idegen jár az erdőben. Nem is olyan régen történt, hogy valóságos tűzharcba keveredtem a vadorzókkal, akik többszöri felszólításra sem voltak hajlandók eldobni fegyverüket. Szerencsére apám segítségemre sietett és minden különösebb baj nélkül le tudtuk szerelni őket. Meg is kapták méltó büntetésüket. Az egyik kétévi börtönt kapott, ezenkívül 7500 forint kártérítést is kellett fizetni?. Igaz, hogy a pénzbüntetés csak egy kis töredéke volt az általuk okozott kárnak. Mint ahogy később; kiderült, egy 12-es értékes bikát terítettek le, amelyért jóval több mint 50 ezer forintot kaphattunk volna. Rosenberger Pál, a gyulaji vadgazdaság kerületi vadásza párton- kívüli fiatal. Lelkiismeretes munkájában benne van a rábízott erdő szeretete, de benne van a jó ko1- lektíva vezetése is, amely a fiatal szakembert politikai öntudatra neveli. pozsonylné Pusztai példák A külföldi vadászvendég a sikeres vadászat után egy golyé-érett szarvasbikával, a Helynek agancsáért magyar pénzben átszámítva 75 ezer forint értékű valutát fizetett ÜGY ISTENIGAZÁBÖL elcsodálkoztam azon, hogy Németh István bácsit, az Uj Élet ' Termelő, szövetkezet irodájában találtam, éppen vita közben. Tudniillik két évvel ezelőtt azt mondta nekem ott, Adorján-pusztán: — »Inkább inaszakadtáig dolgozom a saját földemen, ha kell még nélkülözök is, de én mégegyszer be nem állok ebbe a kolhozba, nekem ebből elég volt.« — És mit ad isten... rá félévre, anélkül, hogy hívták volna, személyesen ment jelentkezni a szövetkezetbe, és fel is vették. Most meg arra esküdözik, hogy el sem lehetne onnét zavarni. Vezetőségi tag és mint hallom, jobban fáradozik a közös gazdaság felvirágoztatásáért, mint bárki. Nem is igen szeret beszélni arról, ami két évvel ezelőtt volt. A maga részéről fátyolt húzott a múltra, azt és csakis azt tartja legfontosabbnak, hogy minél több paraszt embert megnyerjenek a szövetkezés számára. És most ez is a lényeg. Nézzük hát, hogy állnak ezzel az Uj Életben. Az ellenforradalom után, mikor a tamási Adorján-pusztai tsz különvált a Vörös Szikrától, 57 tagot számlált. A hozzátartozó Martin- ca-pusztán csak a nagytábla földek voltak meg, és egyetlen szövetkezeti tag. A másik 16 pusztai parasztember akkor nem állt a szövetkezet mellé. De az Uj Élet Tsz vezetői nem engedték feldarabolni a földeket, bízva abban, hogy az új paraszti életmód rövidesen ismét belopja magát az emberek ~ívébe. Sejtésük jó volt, mert ma, nem egészen két évvel a történtek után, valamennyi Mar- tinca-pusztai gazda szövetkezetben van, tagja az Uj Életnek. A szövetkezet központjában, Adorján- pusztán is hasonló volt a helyzet.. Ott is szép számmal voltak két évvel ezelőtt még. akik messze elkerülték a szövetkezet irodáját, a közös istállókat, a közös földeket. De amint látták a fejlődést, tapasztalták, hogy milyen jövedelmet biztosít a szövetkezet, egymásután valamennyien a kezdők mellé álltak. Ma már Adorján- pusztán sincs egyéni paraszt. így maga a szövetkezet két év alatt megháromszorozódott, maholnap már 1500 hold földje és 150 tag ja lesz. AZ ADORJÁN-PUSZTAI szövetkezetben az elmúlt két év óta ezekben a napokban van a legnagyobb arányú számszerű fejlődés. A zárszámadás óla, — vagyis ebben az évben — már 20 középparaszt felvételi kérelme felett döntött a közgyűlés. Ezek egyrésze tőzsgyökeres tamási parasztember, akik közel 200 hold földet és 24 lovat visznek, illetve vinnének VASÁRNAPI HU A vadásznak hűséges munkatársra és segítségre van szüksége, hogy munkáját jól elvégezhesse, ez a segítőtárs és barát a vadászkutya. Életmentés. hula-hoop. « közösbe. (Vinnének, mert a az» vetkezetnek a lovakra nincs szüksége.) Újabban pedig regölyi parasztok szeretnének csatlakozni az Uj Élethez tizenöten. Ezek felvételét illetően még nem döntött a tagság, itt még vannak viták, aminél érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni. Mivel Regölyből tavaly is jártak át ketten az Uj Élet Tsz-be dolgozni, most meg újabban tizenöten kérték felvételüket, a vezetőség és a pártszervezet úgy látta jónak, hogy az ottani tagok által közösbe vitt 200 holddal üzemegységet alakít Regölyben. Ehhez viszont az kellene, hogy a regölyi tanács kezelésében lévő Majsa- puszta gazdasági épületeiből átmenetileg egy-két istállót a szövetkezet rendelkezésére bocsássanak. Az kellene, hogy a nagytáblákban lévő tartalékföldeket a regölyi tanács elcserélje a szövetkezetbe jelentkezők elaprózott kis- parcelláivdl. De a regölyi elvtársak semmi hajlandóságot nem mu tatnak arra, hogy ebbe belemenjenek. Mint ők mondják: — »Nem engedünk a területünkön honfoglalást végrehajtani. Regölyben nines termelőszövetkezet, és amint értesültünk, ezidő szerint nincsenek is olyan kilátások, hogy rövid időn belül jól működő, az egyéni peu- rasztokat vonzó, önálló termelőszövetkezetet alakítsanak itt. Ha viszont a tamási Üj Élet Tsz-nek lenne itt egy brigádterülete, az elősegítené a község mezőgazdaságának szocialista átszervezését. Mert a tamási tsz vezetői minden segítséget megadnának ahhoz, hogy a brigádterületen olyan vezető nevelődjön, aki idővel egyedül is el tud irányítani egy nagy, közös gazdaságot, segítenének kialakítani "t a . közös állatállományt is. Attól nem kell tartani a regölyi elvtársaknak, hogy az Uj Élet Tsz harácsolni akar, hogy örök ■ időkre megakarja tartani magának a szóbanforgó üzemegységet. Ilyesmiről szó sincs. Az Uj Elet Tsz vezetői megmondták, és ha valaki óhajtja, írásban is adják: — »Mihelyt ez az üzemegység olyan lesz, hogy önállóan tsz-t alkothat és ezt a tagok akarják, szíves- örömest mennek bele, hogy különváljanak, mert nekik az üzemegység kialakítása és fejlesztése csak többletmunkát jelent.« De se gíteni akarnak a szövetkezni akaró regölyi parasztoknak abban, hogy a kezdet mégse legyen olyan nehéz. Mint mondták, ezt erkölcsi kötelességüknek tartják, amiért sze rintünk dicséret illeti őket. SOKAT SEGÍTENE AZ ÜGYNEK, ha a regölyi elvtársak mig- egyszer leülnének tárgyalni a ta- ^ mási Uj Élet Tsz vezetőivel és nem látnának rosszat abban, ami különben jó. Ezt igazolja a Mar- tinca-pusztai és az Adorján-pusztai példa, és erről tanúskodik maga az Uj Elet Tsz esete is. Hiszen kezdetben ez a szövetkezet is üzemegysége volt a tamási Vörös Szikrának, s lám ma a megye egyik legjobb, s mondhatni az egyik legnagyobb önálló közös gazdasága. DOROGI ERZSÉBET — Az írországi Belfast börtönében az a szokás, hogy a karácsonyi ünnepekre szabadon engedik a foglyokat. Az idén 48 rabot küldtek »szabadságra« és december 30-ra egy kivételével mindnyájan pontosa» visszatértek a börtönbe. Annak a* egynek január 2-ig meghosszabbították a »kimenőjét«, mivel az ünnepek alatt megházasodott. — A moszkvai szépirodalmi kiadó- I vállalat 12 kötetben jelenteti meg I Mark Twain összes műveit. Ezideig I ez a legteljesebb orosz nyelvű Ui- 1 adás. Az amerikai író művei a Szov[ jetunióban nagy népszerűségnek ör- í vendenek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Mark Twain könyveit a Szovjetunió népeinek 24 nyelvére fordították le és több mint 600 núllié 1 példányban adták ki. t
