Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

I #89. január IS.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Az értelmiségi klub ügye volt a TIT elnökségi ülésének központi kérdése

.4 faddi értelmiségiek megtalálták kelyüket a község társadalmában

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöksége pénteken ülést tartott. Az elnökség több tagját Kaszás Imre országgyűlési képviselőt, a megyei szervezet elnökét, dr. Költ a Lászlót, Kiss Lászlót és Létay Menyhértet díszoklevéllel tüntették ki.

Az ünnepélyes aktus után Kaszás Imre, az országos elnökség néhány határozatával foglalkozott és ezeket a határozatokat a Szovjetunióban tett látogatása kapcsán szerzett tapasztalatoknak a fényében vizsgálta. így többek között a munkások és parasztok között végzendő ismeretterjesztő munka kiterjesztésének a szükségességéről^ az ifjúsággal való alaposabb foglalkozásról, az előadások koordinálásáró’, műsornaptár összeállításának szükségességéről szólott, majd a Tolna megyei szervezet máig is megoldatlan klubhelyiségének a kérdésére tért áit. Elmondotta, hogy rendkívül kényelmetlenül érezte magát, amikor Rigában a szovjet elvtársak megkérdezték tőle, hogy Szekszárdon van-e értelmiségi klub és természetesen nemmel kellett válaszolnia.

Elmondotta Kaszás Imre azt is, hogy amerre csak járt — már pedig kéthetes tanulmányútja során sok szovjet városba eljutott — mindenütt azt tapasztalta, hogy az ismeretterjesztő társulat szervei a legszebb műemlék-palotákban kaptak helyet

(Szerencsére a szekszárdi példa nem országos jelenség, mert Szegeden nem egy, de öt klubhelyisége

, van az értelmiségnek és például Zala megyében is már a negyedik klub helyiséget adták át a napokban rendeltetésének. Szekszárd viszont már két esztendő óta az ország egyedüli piegyeszékhelye, ahol 4—5 esztendei vajúdás után sem sikerült megoldani a klubhelyiségnek a kérdését.)

Az elnöki bevezető után Szállási Ernő, a TIT megyei titkára és Imre Lászlóné, a szervezet gazdaságvezetője tartott beszámolót a társulat 1958. évi II. félévi munkájáról.

A vita után Kaszás Imre foglalta össze az ülésen elhangzottakat, majd javaslatára az elnökség határozatot hozott arravonatkozólag, hogy:

1. előterjesztést tesz a megyei tanács v. b.-hez a klubhelyiség biztosítása ügyében,

2. elkészítteti a TIT előadásainak a jegyzékét és azt az üzemek rendelkezésére bocsátja,

3. a jövőben műsornaptárt állít össze az ismeretterjesztő előadásokról,

4. napirendre tűzi a szervezet a fiatal előadók nevelését, székfoglaló előadásokat rendez számukra,

5. csoportot szervez a szálláshelyi építőipari dolgozók ismeretterjesztő előadásainak megtartására,

6. a társulat tagjai irodalmi tevékenységükről adjanak hírt a megjelent cikkek beküldésével,

7. Imre Lászlóné gazdasági vezetőnek jegyzőkönyvi dicséretet szavaz meg a társulat gazdasági ügyeinek vitelében mutatott példás munkájáért.

Különböző foglalkozású, különböző érdeklődési körű s változatos műveltségű, igényű emberek élnek egymás mellett városokban, falvakban. Az egyéni élet sokféleségén túl a mindennapi munka azonban egységességet követel és teremt, hiszen az egymás mellett élés feltételezi, hogy saját életünket is más embere kével, végső soron a közösségével összehangoljuk.

Faddon mintegy hétezer ember él, a lakosságot egészen változatos foglalkozású emberek alkotják. A zöme paraszt, egyre több termelőszövetkezeti taggal, de szép számmal találhatók alkalmazottak, iparosok s egészen tekintélyes az értelmiségeik száma is. Ez az írás azzal kíván foglalkozni, eltekintve most a többi rétegek problémáitól, hogyan élnek, hogyan gondolkodnak a faddi értelmiségiek, hogyan illeszkednek be a falu életébe, mennyiben érzik magukénak a község társadalmát és szívügyüknek a község gondját, baját.

A pedagógusok száma több, mint harminc. így, ha értelmiségiekről beszélünk, elsősorban róluk kell szólni. Hogy a falu és a pedagógusok dolgát rendezni lehessen, és jó kapcsolatot lehessen kialakítani a pedagógusok és a különböző hivatalos szervek, de azokon túl a falu összesége között, a pedagógusoknak először saját soraikat kellett rendezniük. Az ellenforradalom előtt a nevelők sorában is bomlasztott a

Élüzem lesz-e a Simouíornyai Bőrgyár?

Hagyománnyá vált, hogy a gyárak versenyeznek egyes szakmákon belül az élüzem cím elnyeréséért. A Simon- tornyai Bőrgyárban is szép múltja van e termelést elősegítő mozgalomnak. A múlt évben termelési tanácskozásokon beszélték meg a gyár dolgozóival, hogy teljesítik az élüzem cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. Ez egyrészt az erkölcsi siker, másrészt anyagiak miatt ösztönözte a dolgozókat még jobb munkára.

A múlt évi termelés végleges értékelését még nem fejezték be. Azonban

az előzetes számításokból már megállapították azt, hogy a tervet teljesítették, de az élüzem cím elnyerésének feltételeit nem teljes egészében.

Pénteken osztályvezetői értekezletet tartottak a bőrgyárban. Ekkor értékelték a múlt évi munkát. Az értekezleten sok olyan tényt mondtak el, f melyek részben a gyáriak, részben a felettes hatóság hibáját mutatják. Az év elején, amikor az élüzem feltételeket megkapták, többek között olyan adatok is szerepeltek, mint például a gőzgenerátor elkészülte, a kazánház kijavítása, és az egy órára eső teljes termelési érték. (Ez utóbbi eset külön ügy.) Azonban

az már elgondolkoztató, hogy

1957-ben és 1958-ban is élüzem feltétel volt a gőzgenerátor elkészítése. És még jelenleg sem működik a generátor.

A kazánházat sem javították ki.

A javítás késése nem a gyáriakat terheli. Már a gyár illetékes szervei több kilónyi akta megírásával sürgették a két létesítmény elkészítését. Tehát a Kazánjavító Vállalatot, az Erőműjavító Vállalatot, a GANZ-ot, és még egy egész sor vállalatot terhel azért a felelősség, hogy a létesítmények nem készültek el.

S ez azt jelenti, hogy a bőrgyáriak 30—50 ezer forint élüzem jutalomtól estek el, éppen a fentebb említett vállalatok „jóvoltából”.

Ez esetben hibásak a gyáriak. Ugyanis az év elején is tudták azt, amikor az élüzem feltételeket megküldték, hogy a létesítmények nem készülnek el. Nem kérték a feltételek módosítását. Azt tudomásul vették.

A másik, furcsább eset már annyira szakmai jellegű, hogy annak boncolgatása, az okok kiderítése bonyolult. Annyit azonban tényként meg kell állapítani, hogy

tervezési gyakorlatunktól eltérő az, hogy az élüzem feltételként

I szereplő 1 órára eső teljes termelési érték végleges mutatószámát november 21-én küldik meg.

Igaz, az év során csaknem tíz esetben váltakozott a mutatószám, de ez nem mentesíti a felettes hatóságot a felelősségtől. S ezek után elképzelhető, az, hogy e tényező teljesítését sem tudták elvégezni. Az 1958. év első negyedében például 105 forint volt az említett mutató. Később a tény- szám 105, 109, 108 stb.-re alakult. De a terv ettől különböző volt: 116, 115, 113, 99, 117,20 és az éves tervszám, melyet mint említettük 117,12 forint volt.

November 21-rc — amikor a tény leges számot megkapták — lé- j nyegében már az egész évi tervet teljesítették.

Tehát e három feltétel szerepelt az élüzem cím elnyerésének pontjai között. Most ezek helyességén vitatkozni már nem érdemes, — hisz nyilvánvalóan helytelen — ezt állapították meg a gyár vezetői is —, de a jövőre nézve jó tapasztalat. És feltehetően, ha e pontok teljesítését veszik figyelembe j az élüzem cím odaítélésekor, akkor | a bőrgyáriak elesnek néhány tízezer forint jutalomtól és az erkölcsi sikertől.

P. J.

klikkharc, amit elsősorban a világnézeti ellentétek eredményeztek és éppen politikai kérdésekben került sor elsősorban összecsapásokra. Amint elmondják a pedagógusok, az ellenforradalom előtti időszak iskolaigazgatója egy szülői értekezleten arról beszélt, hogy nem csoda, ha nem tud jó munkát végezni, hiszen nincs pénze kenyérre. Ugyanakkor ennek az embernek havi jövedelme átlagosan háromezer forint körül mozgott. Az ellenforradalom idején számos pedagógus — ma már nincsenek a községben — megingott, s akadt köztük olyan, aki éppen hangadóvá vált.

Először tehát maguk között kellett rendet teremteni. Ez megtörtént. Szükség volt bizonyos személyi változásokra, de azon túl arra is, hogy egységet, teremtsenek a nevelők körében. Lényegében már ez is megtörtént.

A községi párt alapszervezet titkára Fóris Sándor fiatal pedagógus. Tekintélye a községben nagy és szeretik pedagógustársai is. Lelkesedése, elvhűsége, jellembeli szilárdsága — aminek tan újelét adta a legnehezebb időkben, az ellenforradalom idején is — jótékony hatással van a tantestületre, ö mondja:

— Nem volt könnyű a munka, hiszen — bármilyen megdöbbentő, de megtörtént — akadt olyan pedagógus az ellenforradalom idején, aki azt hirdette, hogy vissza kell állítani a hatosztályos elemi iskolákat. Ezeknek az embereknek volt köszönhető, hogy például 1955-ben az év folyamán 34 tanrend volt. Ilyen körülmények között nem lehe tett eredményesen tanítani. De ma mór ez csak a múlté. Tavaly egy tanrenddel tanítottuk végig az évet, igazgatónk is jó, jól fogja össze a tantestület munkáját.

Aztán elmondja Fóris elvtárs. hogy példaadó a megértés a pedagógusok között, valamennyien végeznek társadalmi munkát, részt- vesznek a község életének formálásában.

Az igazgató már idősebb embc '. Az ellenforradalmat megelőző időben súlyos sérelem érte. Ennek ellenére ma nem húzódik vissza, hanem fiatalos lendülettel látja el iskolaigazgatói teendői mellett a Hazafias Népfront községi elnöki teendőit is.

— A pedagógusok, de a többi értelmiségi dolgozók is, legalább is ér fésüléseim szerint, készségesen kiveszik minden munkából a részüket, ha a pártszervezet és a tanács kér valamit — mondja Szántó Mihály igazgató. De közben azt is nyugodt lelkiismerettel mondhatta el, hogy a pártszervezet és a tanács is készségesen segít az értelmiségieknek, ha nekik akadnak megoldásra váró problémáik. Az egység tehát ezen a területen is megvan.

Szívügye az iskola mellett a népfront. Erről kérdezem. Nevetve mondja:

— Van munka, kérem, elég. Ha ketten lennék egymagám helyett, akkor is kevés lennék. De hát csináljuk, amennyit bírunk és van is látszatja. — Valóban van látszatja, előadássorozatok hangzanak el, folyik a különböző területeken az agitációs munka is. — Csak egy hiba azért még van — folytatja Szántó igazgató: — Hogy a pedagógusokat és általában az értelmiségi dolgozókat jobban összehozhassuk, kellene egy helyiség. Egy klubféle. Ma még nincs, de jövőre talán már igen, hiszen amint láthatta, épül

már művelődési otthonunk, ahol

mód nyílik majd különböző összejövetelekre.

Domány Tibor elvtárs, a diákotthon igazgatója szintén fontosnak látja a klubkérdés megoldását és véleménye szerint, akkor még szorosabb egységet lehet teremteni az értelmiségiek körében.

Igen nagy tekintélynek örvend a községben az állatorvos és az „em- her”-orvos is. Az állatorvost, amint mondják, soha nem lehet otthon találni, állandóan úton van, s különösen a termelőszövetkezetek állatai egészségének megőrzését tekinti szívügyének. Az „ember’-orvoshoz nem lehet bejutni. Háromszor is kerestem, de mindig annyian voltak a rendelő várószobájában, hogy egy városban sem többen. És mégiscsak a betegek a fontosabbak, nem pedig az újságíró. Róla egy dolgot még hadd pletykázzak. (No ne ijedjenek meg a faddi férjek, tréfa csak az egész.) Szóval, talán „szerelmesek” a faddi asszonyok az orvosba, mert olyan példás aktívahálózatot épített ki a vöröskeresztben, amihez hasonlót keveset találni, s bármilyen egészségügyi megmozdulásra kerül sor, az asszonyok mindenben készségesen segítenek.

Hivatásszerű munkájuk mellett az állatorvos és az orvos is ismeret- terjesztő előadásokat tart, mindenütt megjelennek és felszólalnak, ahol csak tenni lehet valamit az egészségügy érdekében.

Egy nap kevés ahhoz, hogy a dolgok mélyére lásson az ember. De az itt leírtak, úgy hiszem, nemcsak a felszín fodrozódásai, hanem a mélyben is ugyanez a helyzet. Ebbéli meggyőződésemben a felsoroltakon kívül megerősített Mácsik István elvtárs is, a tanácselnökhelyettes, aki az elnök távollétében a község ügyeit intézi. S megerősített mindenki, akivel csak szót váltottam.

Faddon máris jó a helyzet az értelmiségiek körében. Tennivaló persze akad még, de minden jel arra mutat, közösen azokat is meg lehet oldani.

Letenyeí György

Megalakult Bonyhádon az önkéntes tüzoltótestüíet

A szekszárdi gazdakörök borversenye

A szekszárdi gazdakörök és a Hazafias Népfront — ahogy erről már hírt adtunk i— január 20-án és 21-én borversenyt rendeznek, amelyre 35 soltvadkerti szőlőtermelőt látnak vendégül. A borverseny eredményének kihirdetésére, valamint, a díjak kiosztására január 24-én, szombaton este kerül sor, 7 órai kezdettel a Szabadság Szálló nagytermében.

A verseny kihirdetésével együtt ünnepi vacsorával egybekötött borkóstoló lesz. A vacsora részvételi díja személyenként 16 forint. A vacsorajegy igényeket január 17-től kezdve 22-én, csütörtök délig kell bejelenteni az újvárosi és a felsővárosi gazdakörök italbolt kezelőinél, a városi tanács v. b. mezőgazdasági osztályán, valamint Preimaier József Alkotmány utca 22. és Simon József Perczel Mór utca 2. szám alat ti rendezőségi tagoknál.

A vacsorát hajnalig tartó tánc követi, amelyre a város dolgozóit a rendezőség szeretettel meghívja.

Az FM és a SZŐ VOSZ utasítása a hegyközségekkel kapcsolatban

A Mezőgazdasági Értesítő 2. száma közli a földművelésügyi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke 1/1959-es számú együttes utasítását a hegyközségek szervezésével és működésük fokozottabb elősegítésével kapcsolatban. Az utasítás bevezetőben megállapítja: — A hegyközségek eddigi fejlődésével és tevékenységével nincsenek kihasználva azok a lehetőségek, amelyet a párt és a kormány agrárpolitikája ebben a vonatkozásban biztosít. — A rendelet ezért valamennyi mezőgazdasági köz igazgatási szervnek és földművesszövetkezeti fórumnak kötelezően írja elő a hegyközségek szervezésével és működésük elősegítésével való rendszeres, érdembeni foglalkozást. Felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy ankétokon és tapasztalatcseréiken ismertessék a parasztokkal a hegyközségek előnyeit és szervezésük módját. Javasolja a tanácsok végrehajtó bizottságainak, hogy tanácsülésen tűzzék napirendre a

hegyközségek szervezésével és megerősítésével kapcsolatos helyi tennivalókat.

A rendelet további részében utasítja az illetékeseket, hogy amennyiben olyan épület, berendezés, felszerelés, stb. van a községekben, melyre a termelőszövetkezet, szak- szövetkezet és szövetkezeti csoport nem tart igényt és ez elősegítené a hegyközségek működését, úgy adják bérbe. Indokolt esetben a hegyközségek által közös célokra használt épületek és berendezések megvásárlását is ajánlhatják a hegyközségek tagjainak. A földművesszövetkezetek reszortfelelősei és a tanácsok mezőgazdasági szakelőadói vizsgálják felül, hogy a hegyközségek élnek-e a részükre rendeletileg biztosított kedvezményekkel, megkapják-e azokat a támogatásokat, melyeket e tekintetben biztosítanak számukra. Amennyiben nem, az illetékesek intézkedjenek, hogy mindezt megkapják.

A bonyhádi járás területén Bony- hád kivételével ezideig minden községben működött önkéntes tűzoltó testület. Bonyhádon az állami tűzoltóság felállításakor az önkéntes testület megszűnt.

A községi pártbizottság, a községi tanács v. b.-vel és a járási tűzrendészed alosztályparancsnoksággal azonban olyan elhatározásra jutott hogy a község tűzvédelmének még jobb biztosítása érdekében megalakítja az önkéntes tűzoltó testületet.

Az elhatározást tett követte, ösz- szehívák a volt önkéntes tűzoltókat és így január 11-én a megjelent mintegy 30 fő kimondta a testület megalakulását. Mindjárt vezetőséget is választottak. Elhatározták, hogy

— Az Olaf herceg földjének közelében elejtett ámbrás cat gyomrában 857 gramm szürke ámbraolajat találtak. Az ámbra, amelynek illata a pézsmáéra emlékeztet, ritka, és éppen ezért erősen keresett termék az illatszergyártásban. A szürke ámbra a cetfélék gyomrában végbemenő kiválasztás terméke, és az óriási emlősök fő táplálékát képező puhányokból származik.

egyben létrehozzák a régi, nagy múltú bonyhádi tűzoltó zenekart, amely azután rendezvények alkalmával Bonyhád község dolgozóit szó rakoztatja.

És hogy az elhatározás valóravá- lik, arra bizonyíték a testület vezetőségének összetétele, amelybe beválasztottak olyan köztiszteletben álló személyeket, mint például dr. Bese Ádám, dr. Sztrilic Lajos orvosok, Blénesi Kálmán a községi párt- bizottság titkára, Czier Miklós a köz ségi tanács v. b. dolgozója, Teszler Vendel a járási tanács v. b. elnök- helyettese, Agócs József kisiparos, Szabó Sándor gyári dolgozó és Varga János a járási MSZT elnöke.

(Cs—1)

— Philadelphiában egy asszony felkereste a fogorvost, hogy kihúzassa a fájós fogát. A fogorvos tévedésből nem a rossz fogat húzta ki. A póruljárt beteg kártérítést követelt, s végül is tárgyalásra került sor. Amikor a bíró megtudta, hogy az orvos összesen négy ép fog közül húzott ki egy egészséges fogat, a követelt kártérítés négyszeresének megfizetésére ítélte a fogorvost.