Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
^Aődúíó4tl 'ftlííiná DALOLJATOK II SZÁZADOK Irodalmi előadássorozat Szekszárdon A .János vitéz" Január 12-én, hétfőn este a szekszárdi Városi Művelődési Ház zsúfolásig megtelt színháztermében tartották meg annak a hat előadásból álló irodalmi est sorozatnak belezető előadását, melyet a Városi Művelődési Ház és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a legkiválóbb színművészek és előadóművészek közreműködésével indított. A bevezető előadáson «-Legkedvesebb verseink« címmel Ascher Oszkár Kossuth-díjas, kiváló művész, Sütő Irén színművész- nő, Jancsó Adrienne, Surányi Ibolya és Bánffy György előadó- művészek tolmácsolták a ma- - gyár és világirodalom legszebb verseit. Nagy feladat megoldására vállalkozott a Városi Művelődési Ház és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, amikor megkezdte szervezését az előadássorozatnak. A bevezető est sikere azonban azt mutatja, hogy az előadássorozat közönségsikere sem fog elmaradni. Az est valamennyi szereplője olyan kimagasló teljesítményt nyújtott, amely sokáig emlékezetes marad a közönség számárai Különösen az Ascher Oszkár által előadott epigrammák és Petőfi: Ivás közben című költeménye, a Jancsó Adrienne által előadott Kőműves Kelemen mélyen átérzett tolmácsolása jelentette az est fénypontját, de nem maradt el sikerben mögöttük Sütő Irén bravúros előadása sem, amelyben Lope de Vega: Hős falu című költeményét tolmácsolta. Felejthetetlen élményt jelentett Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban és Arany János: Vörös Rébék című költeménye Bánffy György előadásában. Az osztatlan, sikernek méltó részese volt Surányi Ibolya Sien- kievich: Muzsikás Jankó című novellájának előadásával. A «Legkedvesebb verseink« bevezető előadása volt az előadássorozatnak, mintegy ízelítő. S a siker máris olyan elsöprő volt, hogy alapját képezheti a hat elkövetkező műsor sikerének. A «Daloljatok ti századok« műsorában a következő színművészek és előadóművészek lépnek fel: Ascher Oszkár Kossuth-díjas, kiváló művész, Básthy Lajos Kossuth-díjas, érdemes művész, Horváth Ferenc érdemes művész, Somogyvári Rudolf Jászai- díjas, Bánffy György, Palotai Erzsi, Jancsó Adrienne, Bodor Tibor, Sütő Irén, Mikes Lilla, Pápai Klári, Surányi Ibolya, Keres Emil és Zolnai Zsuzsa. Az első előadás a kínai, görög, római költészetet, valamint Dante Villon, Shakespeare és kortársaik költészetét, a második előadás a régi magyar századok poézisét és a népköltészetet, a harmadik a XVIII—XIX. század európai, Byron, Boudlaire, Verlain és kortársaik költészetét, a negyedik a XIX. század magyar költészetét, az ötödik a modern európai költészetet, a hatodik előadás pedig a magyar költészetet mutatja be Adytól napjainkig. Az első előadásra >►... És Testamentumát lezárja!« címmel február 2-án kerül sor a Városi Művelődési Házban. Az esten fellép Básthy Lajos Kossuth-díjas, érdemes művész, Bánffy György, Pápai Klári és Zolnai Zsuzsa. Előadást tart Koczkás Sándor, a Budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanára. Kulturális furcsaságok miért változtattak meg «AZ ÉSZAK CSILLAGA« című filmet? »Az Észak csillaga« című amerikai filmet 1943-ban készítették. A film eredetileg a hitleristák Szovjetunió elleni orvtámadásáról szólt. Most a filmet a londoni mozik újból műsorukra tűzték, de kissé megváltoztatva. Címe: «Páncélos csapás« lett és egy angol filmszaklap szerint «elképesztő és szomorú változásokat szenvedett«. Egész részeket hagytak ki belőle, s ezeket a pergőnyelvű kommentátor szovjetellenes kirohanásai pótolják. Ezért kellett tehát »renoválni« a filmet. GOETHE ÉS THOMAS MANN »LEVÉLVÁLTÁSA« Egy New York-i régiségkereskedő próbára akarta tenni vevői műveltségét. Hetekkel előbb nagybetűs feliratokkal közölte az időpontot, amikor elárverezi a Goethe és Thomas Mann közötti levélváltás teljes gyűjteményét. Sok száz tekintélye^ és nagypénzű amerikai polgár gyűlt össze a megadott időpontban az üzlet előtt... mindannyian meg akarták vásárolni a valóban nagyon érdekes »levélváltást«... NEM MINDIG ÉRDEMES A DOLGOK MÉLYÉRE HATOLNI A sydneyi egyetem rektora tréfából elhatározta, hogy az egyetem FENYŐ LAJOS: kilenc professzorát 20 középiskolai diákkal együtt érettségi vizsgára küldi. Szenzációs eredmény született: a 20 diák közül 19 sikeresen levizsgázott, de mind a kilenc professzor megbukott. COROT A KÉPHAMISITÓK KEDVENCE ügy látszik, hogy a képhamisítók a legszívesebben Camille Corot francia festő képeit hamisítják, aki 1875- ben halt meg. Elterjedt a hír, hogy háromezer valódi Corot kép közül az--Egyesült Államokban ... tízezer van. A valóság azonban még ennél is sokkal groteszkebb, mert az Egyesült Államokban százezer, Európában pedig harmincezer »valódi« Corot festményről tudnak. TILOS A ROCK AND ROLL a downing-streeten” Minden évben körülbelül 150 fiatalembert hívnak meg az angol miniszterelnökségen rendezett karácsonyi bálra. Ebben az évben megtiltották a fiataloknak, hogy rock and rollt és »csa csa csát« táncoljanak, de nem erkölcsi okokból, hanem mert attól tartottak, hogy a rozoga épület nem rbírná el a fenti táncok következtéiben megnyilvánuló rázkódtatásokat. n a Déryné Színház előadásában Némi késéssel ugyan, de most már úgy látszik, kezd az átmeneti nehézségek után kialakulni a szekszárdi színházi évad. A Pygmalion számottevő közönségsikere után január 14-én a szekszárdi művelődési házbaD zsúfolt ház előtt mutatta be a Déryné Színház művészegyüttese Kacsok Pongrác: János vitéz című daljátékét. A daljáték értékelését nem tartom feladatomnak, annyit azonban el kell mondani, hogy a darab adottságaihoz és lehetőségeihez képest a Déryné Színház együttese megfelelő teljesítményt nyújtott. A közönség örömmel fogadta a darab ismert dalbetéteit, s ezeknek a daloknak ne* kis részük volt a sikerben. » A rendezés — nagyon helyesen —igyekezett kerülni a naturalista megoldásokat és a mesejáték szintjén tartani az előadást. Ahol ez sikerült, ott gördülékeny volt a játék, ahol viszont a realitás talajára „tévedt” a rendező is és a szereplők is, ott megtört a gördülékenység. Az első felvonás gyengeségei ennek tudhatók be. A második felvonás aratta a legnagyobb közönségsikert, és ez elsősorban Kamilly Judit érdeme. Szép hangja és remek előadásmódja élményt jelentett a francia királykisasszony szerepében. Mester István (Kukorica Jancsi) dalbetéteivel méltán vívta ki a közönség elismerését, Zsámbéki Erika (Iluska) kissé szürkének hatott Mester István mellett, bár hihetően ez jórészt a rendezői munka rovására írható. A többi szereplők közül dicséretes volt Acs Rózsi (a gonosz mostohái és Patay József (strázsamester) alakítása. Tassy Tamás Bagó-ja kissé szürke volt, a harmadik felvonásban azonban örvendetesen feljavult. A többi szereplők általában kielégítő alakítást nyújtottak. A zenekar teljesítménye hozzájárult a sikerhez, az első hegedűs játéka egészen kiváló volt. A „János vitéz” megérdemelt sikere után a közönség érdeklődéssel tekint a Déryné Színház többi előadásai elé. Legközelebb Dobozy Imre: „Szélvihar” című drámáját mutatja be a színház Szekszárdon. L. Gy. KÖNYVISMERTETÉS Pákolitz István: SZÜRET A magyar líra értékes hagyományai élnek Pákolitz István költészetében. Legvonzóbb tulajdonsága, hogy a mindennapi élet apró eseményei, érzelmi rezdülései alkotják témáit, és ezeket a témákat rokonszenves bensőséggel, mély lírai átéléssel fejezi ki. Költészetének rokonszenves humanizmusa néha keményebb és harcosabb hangra is készteti és politikussá teszi az intim hangulatok és fátyolos érzelmi rezdülések finom hangú költőjét. Gelléri Andor Endre: A NAGYMOSODA A nagymosoda Gelléri Andor End re egyetlen regénye. Fiatalkori alkotás, telve az ifjúság naív, de igaz indulataival, ábrándjaival. A könyv csodás vegyüléke a valóság szinte naturalista módon élethű ábrázolásának s valami egészen egyéni poézisnek, amely ugyanebben a valóságban gyökeredzik, de fölébe bő, s a mese vagy az álom ízeit keveri hozzá, tündöklő, szivárványos színeket csillantva föl az alap komer sötétjén. Kovái Lőrinc: Áf^DAT 1944 nyarán és őszér a Gestapo börtönében írta meg Kovái Lőrinc ennek a kétkötetes regénynek nagy részét. Különleges színezésű, láza» képeinek vibráló sorozata egy félszázad történetét villantja fel. Az íré vezetésével bejárjuk a poklok mélyét, az embertelen elnyomás sötét szurdokait, az észvesztő szerelem p® gány szépségű tájait, az elnyomók gőgös, számító világát, míg a vad indulatok, féktelen összecsapások, s engesztelhetetlen ellentétek bozótjában rátalálunk arra az ösvényre, amelyet a munkás- és parasztmozgalom tör magának a felszabadult emberi élet felé. ESTI HOLD Nézzétek a rőt teleholdat, ahogy felszáll az esti horizonton: ezüstjét hinti s hogy ragyog a balkon, míg sápadt fényével titkokat csorgat. Titkos kéjeket les meg csendben s árnyékban osonó gaztetteket, a park fái alatt zajló nászéjeket s őrült lepkerajt a lámpa vetületben. Izgatott macskák a padlás kijárón szörnyű hangokkal és velőtrázón dicsőítik őt görbülő gerinccel. Az ablakok mögött a felajzott testek a kéjtől fáradtan ágyukra esnek, s halk horkolásuk a légben ring eL Bohémek, pillangók és ross% regények HEGEDŰS LÁSZLÓ: Hajnali séta Kígyóit a begy, majd félarca az égnek, mint üde arcon a lányos szemérem. A fenyőszagú, hideg szürkeségbe piros hullámokat vet ifjú vérem. Arany fejét a nap fölveti lassan, szőke fénnyel télén ek meg a völgyek, a füvek sárga testé n megcsillantva a kristályszínű téli éji könnyet. Két karom megfeszül, mellem kitágul. Piros arccal köszöntöm fenn a tájat. ügy érzem, mellettem lépsz s egy szavamra lágyan, forrón kar«mhoz ér a vállad ... i i i! A könyv jóvátehetetlenül itt van s a legjobb esetben is fejcsóválva lapozgatunk benne. Mert ilyeneket olvashatunk: »A zongorához ült és eljátszotta legforróbb szerelmi dalát. De játék közben is hallotta éles fülével, hogy suhognak a ledobott női ruhák.« Aztán néhány sorral odébb az is kiderül, hogy némi baj van, a háziasszony ugyanis tiltakozik, mert féltékeny az éjszakai hölgylátogatóra. Aztán még jön egy légiónyi nő, mind csak azért, hogy felosonhasson valahova, s közben azt « megtudjuk, hogy Mascagni nemcsak a Pa rasztbecsületet irta, mert szerzőnk okos is természetesen, ő csak tudja. A könyv pediglen szól Pucciniről, illetve Puccini-évforduló ürügyén írta Bókay János. Kár lenne szépíteni; a Zeneműkiadó másra is felhasználhatta vol na a finom papírt, mert ez a könyv rossz, s még az sem segít rajta, hogy a kiadó, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, Bókayt »o re gényíró gazdag képzeletével és az életrajzíró lelkiismeretességével« ruházza fel, a könyv borítóján. Ugyanolyan rossz ez a könyv, mint Bókaynak ma már szerencsére teljesen elfelejtett regényei, a »Megvédtem egy asszonyt«, a »Ju- lika a fiúk barátja«, vagy akár például Zsigray Juliannának a közelmúltban megjelent Erkel-regé- nye. Mert sajnos ismét kezdenek slburjánzani nálunk a Harsányi Zsolt gyakorlatából még emlékezetes ,futószalagon gyártott életrajzi regények, amelyek nemcsak nem illeszthetők be szocialista kultúránkba, de irodalmilag is értéktelenek. Ne legyen félreértés. Bókay például a Horthy-korszak méltóságos ura volt, pompás ösz- szeköttetésekkel, kifogástalan vagyoni viszonyokkal. Mindettől füg getlenül természetesen lehetett volna jó író is, noha Horthyék n jó írókat nem sokra becsülték, hogy csak József Attilára, Radnótira, vagy akár Móriczra, Babitsra hivatkozzunk. Bókay azonban nem volt jó író, amiről ugyan nem tehet, de teljesen indokolatlan, hogy most, épp amikor az irodalom eszmei tisztaságáért, a bur- zsoá szemlélet maradványai ellen harcolunk, kerülő úton visszaesem pésszük az irodalomba, épp úgy mint Zsigrayt, vagy Kosárynét, aki a túlzott liberalizmus jegyében ismét megjelent a könyvpiacon. A dunántúli írók összejövetelén, az elmúlt év nyarán, Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, nem valami fényes képet festett papírhelyzetünkről sem. Bókay ennek ellenére 15 000 példányban került piacra s a feladó már hirdeti Zsigray új könyvét, mely egy »édesbús« keringöket komponáló muzsikusról szól. Szűk ség van minderre? »■Szeretettel, megértéssel találkoztam mindenütt« — írja a regény utószavában Bókay. S épp itt van a baj, hogy túlzott szeretettel és oktalan megértéssel fogadunk néha olyasmit is, ami sem a sze- retetet, sem a megértést nem érdemli meg. A párt kulturális irányelvei nem ilyen célokat tűztek elénk, s talán nem árt néhány sort idézni is belőle: »Szocialista kultúránk kibontakozását akadályozza, hatékonyságát csökkenti, hogy elég jelentős rétegek ízlése még ma is a Horthy-rendszertől örökölt kispolgári álkultúra színvonalán mozog.« Bókay vagy Zsig ray könyvével a Zeneműkiadó akaratlanul is ezt az álkultúrát szolgálja s a tizenötezres példány- számok csak súlyosbítják ezt az indokolatlan liberalizmust. Arról nem is beszélve, hogy a PuccinL évfordulóhoz is teljesen méltatlan ez a könyv, amely helyett értékesebb munkáról is gondoskodhatott volna kiadónk. Legfeljebb az vigasztalhat bennünket, hogy felhívta figyelmünket olyan hibákra, amelyeket sürgősen korrigálni kell. CSÁNYI LÁSZLÓ
