Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

SZERKESZTI A MÉSZÖV Megrendezésre kerül a földművesszövetkezeti kulturális seregszemle Mint már korábban közöltük, a kulturális seregszemlét 1958. de­cember 1-től ez év május 31-ig folyamatosan rendezzük, kapcso­lódva a megyei KISZ Bizottság ál­tal meghirdetett Szabó Erzsébet kulturális seregszemléhez. Mivel a kulturális seregszemle idősza­ka egybeesik a Tanácsköztársa­ság 40. évfordulójával és felsza­badulásunk évfordulójával, a mű- - sorkiválasztásoknál nagy gondot kell fordítani arra, hogy a kultúr- munkában is kifejezésre jussanak a Tanácsköztársaság dicső napjai, a Horthy-fasizmus ellen vívott harcok, az ifjú kommunisták hősi tettei, valamint a magyar nép fel- szabadulásának története, kihatása életünk minden területén. A kul­turális seregszemle nem egyszerű kultúrversenyt jelent, hanem az MSZMP művelődéspolitikai céllti- tűzéseinek megvalósításához való hozzájárulást. Pártunk művelődési politikájának végrehajtásában a földművesszövetkezetnek is, mint tömegszervezetnek nagy a feladata Ezért a seregszemlébe való bekap­csolódást, a színjátszás, az ének­kar, a népi tánc, a zenekar, a sza­valat, a népi játékok, egyéni éne­kek és hangszerszólók mellett ki­terjed a könyvterjesztésre, könyv- ankétok, könyvbálok, irodalmi es­tek szervezésére és rendezésére, ismeretterjesztő előadások, szak­előadások, a nőbizottságok által szervezett különböző tanfolyamo­kon történő rövid felolvasások, mezőgazdasági szakoktatások szer­vezésére, rendezésére. A nőbizott­ságok által rendezett kulturális rendezvények is szerves részei a kulturális seregszemlének. Egy- egy földművesszövetkezet kulturá­lis tevékenységével többfélekép­pen kapcsolódik be a seregszemlé­be. Egyszerre készülnek a külön­böző művészeti ágakból — színját­szás, zene, vegyes műsor — vagy folyamatosan többféle kultúrtevé- kenységet végeznek, vagy egy iro­dalmi estet, szakmai oktatást, vagy könyvterjesztési hetet ren­deznem, tehát a bekapcsolódás egy adott kultúrtevékenységgel is le­hetséges. A seregszemle első szakaszában 1959. március 31-ig folyamatosan a kultúrcsoportoknak helyileg kell a betervezett műsorokat előadniuk. Lesz több olyan hely, ahol a szö­vetkezet kultúrcsoportja nem egész estét betöltő önálló műsort ad, ha­nem a KISZ kultúrcsoportjával kö­zösen rendezi meg műsorát, vagy kimondottan a Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulóján szö­vetkezeti rendezvényeken lép fel. A második időszakban, április 1-től 20-ig járási seregszemle lesz. A seregszemlén a következő ágak vesznek részt a bíráló bizottságok javaslatai alapján: nép, tánc, népi játék, énekkari szám, egyéni ének, szavalat, hangszerszóló, zenekari szám. A bemutatóra itt egy-egy számnál 10—40 perc időt irányoztak elő. (A színjátszó együttesek járási bemutatón külön nem vesznek részt, azonban ezek az együttesek a helyi vagy a környező községek­ben bemutatott előadásaikon túl­menően a legjobb témájú és művé­szileg magasabb színvonalú cso­portok részére csere-műsort szer­veznek. Az előadás értékelése a helyi bemutatókon történik.) A seregszemle értékelése járásonként szakemberek bevonásával történik. A legjobb munkát végző földmű­vesszövetkezeti kultúrcsoportok ok­levél és tárgyjutalomban része­sülnek. Oklevélben és tárgyjuta­lomban részesülnek azok a szövet­kezetek, vagy azok kultúrfelelősei is, akik akár könyvterjesztésben, akár előadások szervezésében a legjobb eredményt érték el. A kulturális tevékenység Össz­hangban kell hogy legyen a közsé­gek összkulturális tevékenységével. Ezért a földművesszövetkezetek kultúrfelelősei és az egész szövet­kezeti apparátus most igazán meg­javíthatják kapcsolataikat a közsé­gekben levő különböző népművelési munkával foglalkozó más szervek­kel, amellyel sikeresen mozdíthat­ják elő az MSZMP művelődési po­litikájának megvalósítását. —ó— A csalhatatlan női szemeknek tjj év hüssöbén Az Országos Takarékpénztár Tol­na megyei dolgozói nevében kö­szöntőm a takarékszövetkezetek ve­zetőségét, munkatársait, tagságát és kívánom, hogy az újesztendő sike­rekben gazdag legyen, jobb ered­ményeink, szocialista népgazdasá­gunk erősödése folytán együttes erő vei haladjunk közös célunk, minden dolgozó takarékossá nevelésének megvalósítása felé. Igaz örömmel kí­sérjük figyelemmel megyénk taka­rékszövetkezeteinek fejlődését és ezúttal gratulálunk a takarékbetét növelése terén elért múlt évi szép eredményükhöz, mellyel országos vi­szonylatban az első helyezést érték el. Az új év küszöbén új célkitűzéseié, tervek megvalósításáért indulunk harcba. Az OTP közel 10 esztendeje a postahivatalok segítségével, nagy­számú társadalmi aktívahálózat köz reműködésével, széleskörű, felvilá­gosító munkával terjeszti a takaré­koskodás gondolatát. Ezzel lehetővé teszi megyénk igen sok dolgozója részére, hogy rendszeresen megtaka­rított pénzük betétkönyvbe helyezé­sével, céljainak megfelelően mind kulturáltabb életet alakítsanak ki a maguk számára, házat építsenek, la­kásberendezést vásároljanak, szeb­ben és jobban ruházkodjanak, ok­szerűbben, belterjesebben gazdál­kodjanak, s ezáltal életszínvonalu­kat napról napra emeljék. Közel 50 milliós betétállományunk igazolja, hogy munkánk nem volt eredménytelen. A további fejlődést, főleg a községekben, már csak az Önök munkájával, közreműködé­sükkel és tagságuk széleskörű támo­gatásával tudjuk biztosítani, mely­hez önöknél is éppen úgy megvan­nak a lehetőségek, mint azokban a városokban és községekben, ahol már elértük, hogy minden család­nak, minden dolgozónak betétkönyve van. Legfontosabb közös munkaterüle­tünk a takarékosságra való nevelés és annak eredményeképpen a betét­képzés a legszebb feladatunk. Sok­ezer dolgozó igazolja megyénkben a betétkönyvben való takarékoskodás hasznos voltát, de tízévi működé­sünk alatt soha egyetlen egy eset sem akadt, amikor azt mondottak volna, hogy az bárkinek hátrányoSi ká"os volt. Ezúttal kérem a takarékszövetke­zetek vezetőségét és tagságát, közös erővel és összefogással találjuk meg a módját annak, hogy megyénk min den dolgozója ismerje meg a taka­rékoskodás előnyeit, pénzét bizton­ságos helyen betétben tartsa, hogy ezzel is segítsük szocialista népgaz­daságunk megerősítését közösségünk javára és minden betétes hasznára. Együttműködéssel és összefogással haladjunk előre az 1959. évi célki­tűzések megvatósításáért. CZÉH LAJOS OTP főnök Nem unalmas az ülés, ha van érdeklődés A METEOROLÓGIAI Intézet je­lentése, illetve jóslása legnagyobb bá­natomra beteljesedett, ugyanis vi­gasztalanul beborult az ég, az eső úgy esik, mintha a nyári aszályokra imád kozták volna le. Rázós szekéren igyekszünk Sárszentlőrinc felé a nagydorogi vasútállomásról. Sárszent­Egy levélből iőrincen takarékszövetkezet alakult három héttel ezelőtt és most tartot­ták az első igazgatósági ülést. Az ülés időpontja szokatlanul ebéd- utánra esett, bár most téli időben a falu parasztságának nem nagy az el­foglaltsága. Az igazgatóság tagjai egy percet sem késve, a meghatározott időpontban kivétel nélkül megjelen­tek. A „forradalmi”, „új” divattal leg­először az idén nem a párizsi Grand Prix délutánján a Bois-ban a Cha­teau Madridban találkoztam, hanem — Bátaszéken, a földművesszövetke­zet által rendezett divatbemutatón. — Kitűnően sikerült, megérte az uta­zást, bár egy kis rendezési hiba be­csúszott, ugyanis a kollekció késése miatt tíz óra helyett tizenkettőkor kezdődött a manekenek szereplése. Örök igazság, hogy a rivális teszi vonzóvá divatban a partnert, és az az üzlet lesz látogatottabb és érdeklőbb, amely körül harcok fejlődnek ki. A konkurrencia: az üzletek és az üze­mek nemes versenye — az ezerszemű csábért, a közönségért, amelynek ke­gyeit keresni kell, hisz ez az éltető ereje, vérkeringésének forrása. A divat ma nemcsak nálunk, ha­nem világszerte két irányzat szerint alakul. Hogy ez így van, a divat örök fellegvárából veszek néhány gondo­latot. A ma divathódolói között két­féle nő van: „standard és az upto­date”. Ne gondoljuk azt, hogy a stan­dart nő ódivatúságot és rossz öltözke- dést jelent, se nem alakfogyatékos­ság, vagy pénzkérdés, inkább egyéni­ségbeli különbség. Az uptodate nő hipermodern, nekik kreálják az új divatot, a standard nő viszont arra y kell, hogy ezt az új divatot kineme­sítse, kicsiszolja. A standard nő har­monikus az öltözködésben. Nem haj- hássza a feltűnést, nem is tudna vele megbirkózni. Nem hívja ki az embe­rek érdeklődését, és soha nem „extra­vagáns”. Ezt mind meghagyja annak, aki ezzel jobban tud bánni, akiket eddig, mint vevőket, Amerikában ta­lálhattuk meg, ma viszont már ná­lunk is szép számmal akadnak, akik — bár elég ízléstelenséggel — csak a divatnak élnek. Ha viszont a párizsi nő standard típus, mennyivel inkább illő lenne ez a magyar nőkhöz is. A divatbemutató szolid, de emellett végtelen elegáns öltözetek közül nem hiányzott a strandruha, de a kisestélyi sem. Jó ízlésről tanúskodtak a kabátok — a tavaszi divat kreációi, az öltözködés kiegészítői, a cipők és a táskák, meg a kesztyűk mind színben, mind fa­zonban. A divatra kíváncsi nők biz­tos többet várnak e soroktól; talán azt, hogy egyenként — ha rajzban nem is —, legalább körülírva ismer­tessem az egyes darabok szín-össze­állítását és fazonját. Ennél viszont sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a magyar konfekció ipar igaza, jó divatízlése mellett szemelvénnyel foglaljak állást. Ismételten a divat- bemutatón résztvevők százának véle­ményével szegezem le, hogy konfek­ciótermékeink „standard”-ok, újak és ízlésesek. Nincs is itt semmi baj, csak kevesen tudják még, hogy a di­kék boríték, franciakockás le­vélpapíron Hangya Vincéné, a rémetkéri nőbizottság elnöke sorait hozta el hozzánk. Szerényen, de még­is talán olyan boldogító dicsekvéssel csengenek az őszinte, egyszerű sza­vak. Igen, Ő nem a sajtó hasábjára gondolt akkor, amikor lámpát gyúj­tott a levélíráshoz, csak azt akarta — a saját személyét mellőzve, hogy az általa vezetett asszonyok lelkes kis csoportjának munkájáról beszámol­jon. Nagyon meglepődtem, írja leve­lében — amikor egyes községek szö­vetkezeti nőbizottságainak szép ered­ményt elérő munkáiról hallottam a megyei nőbizottsági gyűlésen. Az, hogy mi így el vagyunk maradva, még nem jelenti azt, hogy nem dol­gozunk. Nagy hiba az is, hogy mi nem értesítjük a MÉSZÖV nőfelelősét elért eredményeinkről. De nézzük csak meg, mit is csinált a földműves- szövetkezet nőbizottsága a közel­múltban Németkéren? Megindították a szabó-varró tanfolyamot negyvenöt fővel. Segítettünk az egészségügyi szerveknek a gyermekbénulás elleni védőoltásban, mivel sok szülő féltette gyermekét a sok mende-monda, a rémhírek miatt. A fóti Gyermekváros felépítéséhez a nőbizottság 400 forin­vatból nem elég egy valamit kira­gadni ahhoz, hogy a legújabb divat­lapok hölgyeit utánozhassuk. Ne dől­jünk be tehát olyan könnyen minden divatőrületnek, maradjunk nyugodtan „slandard”-ok, de elegánsak, pláne ha azt is elárulom, hogy a férfiaknál állandó sikere a szolid, elegáns és nem a hipermodern nőknek van. Az „uptodate” hipermodern sokszor csak a páholyé, a korzóé, a nyilvánosságé. A „standard” az egyszerűen elegáns pedig csak egy férfié — és melyik nőnek kell ennél több? ;; Balsai László tot küldött el. Még korábbra vissza­menve, a tanácsválasztások előtt se­gítették megszervezni a kerületi je­lölőgyűléseket és mindvégig a válasz­tások alatt lelkesen dolgoztak. Ké­sőbb sikerrel rendezték meg sok szü­lő részvételével a Télapó ünnepsé­geket mint az óvodában, mint az is­kolában. Fenyőünnepet is rendeztek, és erre, valamint a korábbi rendez­vényekre az anyagi kiadást jól sike­rült táncmulatságok bevételeiből fedezték. jV émetkéren a földművesszövet­kezet nőbizottsága bekapcso­lódott a baromfiszerződések köté­sébe. A nőbizottság tagjai itt is szé­pen kivették a részüket. Tóth Imréné 500 darabra, Urbán Menyhértné 300 darabra, Hangya Vincéné 100 darabra és még nagyon sokan az asszonyok közül 70—100 darabra kötöttek szer­ződést, amelyeket már majdnem tel­jes egészében le is adtak. A nőbizottság tagjai tagszervezési munkát is vállaltak a földművesszö­vetkezetnél, és ennek eredményekép­pen minden nőbizottsági tag két ta­got szervezett be a földművesszövet­kezet tagjai sorába. A nőbizottság munkájával komoly segítséget nyúj­tott a cukorrépa, borsó és uborka­szerződtetéséhez. A munka mellett a szórakozásra is gondolva, sikerrel rendeztek egy „asszonytalálkozót” a helyi nőtanáccsal karöltve. A nőbizottság az ellenőrzés munká­jába is bekapcsolódott, számos próba- vásárlást eszközöltek, ellenőrizték a bolti áruk fogyasztói árát, sőt a ba­romfiátvételnél felvetődött problé­mák orvoslását is ők látták el. Ez igazán komoly munkát igényelt, ugyanis Németkéren az a hír terjedt el, hogy csal a baromfiátvevő. Ezt a nőbizottság kivizsgálta, és ellenkező­jéről tényekkel bizonyítva nyugtatták meg a lakosságot. Hangya elvtársnő levelének befe­jező részében azt írja, hogy az a szán­dékuk, hogy szorosabb együttműkö­dést hoznak létre a párt helyi szer­vezetével, a helyi nőtanáccsal és a KISZ-szervezettel. — „Mi asszonyok mindent megte­szünk gyermekeinkért, családunk me­leg otthonáért, a békéért, hogy nyu­godtan éljünk és nyugodtan járhas­suk a szocialista társadalmunk út­ját.” —i—o. Az igazgatósági ülésen résztvett a MÉSZÖV részéről Siklósi Imréné ta­karékszövetkezeti ellenőr, és az FJK részéről Domonkos László szövetke­zetpolitikai előadó. Az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai kérésére ab­ban állapodtak meg, hogy az ellenőr kartársnő ismerteti velük a takarék­szövetkezeti ügyvitel fontosabb teen­dőit, és utána ők hozzászólnak, illetve kérdéseket tesznek fel, hogy az eset­leg még nem ismert problémák, ké­sőbb a munka során zavart ne okoz­zanak. Az előadás után az igazgatóság és a felügyelőbizottság minden tagja hozzászólt, sőt olyan kérdéseket kér­tek tisztázni, amelyek arra engednek következtetni, hogy a munkájuk megkezdése előtt valamennyien a Takarékszövetkezeti Ügyrendet szinte tételesen áttanulmányozhatták. A TAKARÉKSZÖVETKEZET Sár- szentlőrincen ezzel megkezdte mun­káját. Komoly munkájára minden biztosíték meg is van, mert ahol a vezetőség ennyire aktív és ennyire ér­deklődik a legapróbb részletkérdések iránt is, ott nem fordulhat elő semmi hiányosság. Amellett, hogy a sár- szentlőrinci takarékszövetkezet veze­tőségét példaképül állítjuk minden újonnan alakult takarékszövetkezet vezetősége elé, munkájukhoz sok si­kert kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents