Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
i TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 1959. január 28. ________________________ * _______________________ S zerkesztették a Paksi Állami Vak Bottyán Gimnázium önképzőkörének tanulói ÜZEN A PART (A Munka monitor története) Ülök a hajó orrában és gondo’ko- dom az éjszakai eseményeken. Úgy tíz óra tájban kezdődött. Mint egy parancsszóra mindenki kiabálni kezdett. Az őrült hangzavarban egykét bujtogató hang hallatszott. Le a köztársasággal'! Nemzetiszínű zászlót az árbocra! Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen ellenségeskedést. Majd később, mikor kissé csendesült a hangzavar, mindent megértettem. Hagyjuk cserben a fiatal köztársasá got, amiért eddig már annyi drága vér folyt, és álljunk az ellenforradalom oldalára. Hát ezt nem! Ha egye dűl kell szembenéznem az egész hajóraj legénységével, akkor sem! Gondolataim annyira lefoglaltak, hogy észre sem vettem, hogy hajnalodik. Gyönyörű hajnal ez! A szabadság hajnala! De mi ez a csend? Az éjszakai lárma után idegesítő némaság. Sehol sem mozdul semmi. A feszültség vihar kitörését jelzi. És nem is kell rá sokáig várni. Döbbenten pillantom meg a »Szamos« árbocán az áruló zászlót. És tovább, a »Krasz- na« és a többi hajón is nemzeti színű zászló. De hát mikor történhetett ez. Hogy-hogy nem vettem észre? Szí vembe markol a keserűség. Hát érdemes volt harcolni, mikor vannak olyan emberek, akik szép szavakkal megtéveszthetők? Aggódva pillantok föl hajónk árbocára. Igen, itt még a vörös zászló leng diadalmasan. Tehát nincs még minden veszve. Tehát érdemes tovább harcolni. Gondolataimból lépések zaja ver föl. A kapitány és két tiszt közeleg, kezük ben a nemzeti színű zászló. Átcikázik agyamon a kétségbeesés. Hát már mi is megalkuvók akarunk lenni? Nem! Ezt nem engedem! Kiáltani szeretnék. Bajtársak! Árulás! De rámrohannak. Emberfeletti erővel küzdők Végül egyiktől sikerül megszabadulnom és elordítom magam: Veszélyben a köztársaság! Erre egy hatalmas ütést kaptam és elvesztettem az eszméletemet. Nagy- sokára eszmélni kezdtem. Mi van velem? Hol vagyok. Körülnézek. Valaki van mellettem, de ki lehet ez? Látva, hogy észlelek, hozzám hajol. — Pista, bajtársam, hallasz? Én vagyok Boldizsár Zsiga. Lassan kezdtem felfogni a szavak értelmét és bólintottam. Próbáltam visszaemlékezni a velem történtekre, de nem sikerült. Hozzáfordultam. — Mond Zsiga! Mi történt velem? — Erre az én Zsiga barátom közelebb húzódott hozzám és elmondta, hogy mi történt az elmúlt 4—5 órában. — A te kiáltásodra — kezdte Zsiga — fölrohantunk a fedélzetre. Észrevettünk téged és a fölötted álló kapitányt. Kényszerítettük a vörös zászló felhúzására. — Tehát mégis sikerült megmentenem a hajót! — mondtam Zsigának. — Igen Pista, sokat köszönhetünk neked — de most folytatom. Alighogy végeztünk a kapitánnyal, arra lettünk figyelmesek, hogy a part meg telik emberekkel és a két partról tüzelni kezdték az áruló hajókat. Erre ÜZENET Több középiskola tanulói fordultak levélben szerkesztőségünkhöz azzal a kérdéssel, hogy — mivel a szeptemberben kiadott rovatszerkesztési beosztás a közeljövőben lejár — mikor küldjék a Középiskolás rovat anyagát. A beérkezett levelekre válaszolva ezúton közöljük, hogy a szeptemberi beosztás szerint február 11-én a du- naföldvári gimnázium tanulói szerkesztik a Középiskolás rovatot. A további beosztást a közeljövőben levélben megküldjük az iskolák igazgatóinak. fölszedtük horgonyainkat és elindultunk lefelé a Dunán. Most Paks környékén járunk. — Te Zsiga! Hova megyünk? Miért jöttünk mi is? — szóltam hozzá. Feleletet nem kaptam, mert futó lábak dobogása hallatszott Csáky Miska nyitott be az ajtón. Lélekszakadva szólt. — Pista! Zsiga! Halljátok? Valami ismét készülőben van! Pista, lábra tudsz állni? Nagy szükség van rád! Kezelned kéne az ágyút. Nem értettem, hogy miről van szó, de föltápászkodtam. A derekam szörnyen fájt, a fejem zúgott, de ha szükség van rám, akkor nincs betegség. ’összeszorított fogakkal mentem utánuk. Felértünk a fedélzetre, körülnéztem. Most már értem Miskát. A »Krasznán« és a »Szamoson« láthatólag készülődik valami, mégpedig minden kétséget kizáróan ellenünk. A fedélzeten a legénység az ágyúkról bontogatja a ponyvát. — Mi miért állunk tétlenül? ~ szóltam a körülöttem állókhoz. Mindenki a fedélzetre! Harcra készen állj! A cselekvés kiverte belőlem a fájdalmat. Parancsot osztogatva rohantam az ágyúkhoz. Lebontottuk róla a burkolatot és vártuk a támadást. Idegölő pillanatok voltak Akkor nem is tűnt föl, mindenki engedelmeskedik nekem. Mindenki követte a parancsomat. A »Kraszna« és a »Szamos« szemmelláthatólag közeledett hozzánk. A távolság egyre fogyott. A helyzet egyre perzselőbb lett. Azt várták, hogy majd mi kezdjük a támadást. Végül is elhangzott az első puskalövés. Ezideig nem gondoltam volna, hogy képesek lesznek erre. Azok az emberek, akikkel eddig együtt harcoltunk, most ellenünk törnek. De most nincs idő a filozofálásra. A csata perzselő. Az ágyúgolyók csapkodják a vizet. Most már mi is tüzelünk. —Tűz! Tűz! — kiáltom. Minden lövésünkre hármat kapunk, de nem csüggedünk. A mi ügyünk igaz és szent ügy, nekünk nem szabad elvesznünk. Úgy látszik, hogy mindenkit ez a gondolat foglalkoztat, mert emberfeletti erővel harcolnak. Két tűz között vagyunk, a páncélos hajók kai szemben. Nem sokat tudunk tenni, de azért senki sem gondol a megalkuvásra. Ismét tüzelek. Az ágyúgolyó úgylátszik valami zavart okozott, mert a »Szamosról« egy pillanatra megszűnik a tüzelés. Egy pillanatnyi pihenő. Körülnézek. Sok a halott. Szívembe markol a keserűség. Oda van a sok jó barát, harcostárs. És ott van a halottak között Zsiga is, a legjobb barátom. Nem lehet gondolkodni. Ismét tüzelnek bennünket. A helyzetünk egyre szorultabb lesz. Az ágyúgolyók csapkodják a vizet, alig tudjuk tartani magunkat. Ugylátszik a gépházunkat akarják tönkretenni. Ha ez sikerül nekik, akkor végünk van. De új éltető jel jelentkezik. A parton megjelennek a helyi szervezet elvtársai. Ez új erőt ad. Harcolunk tovább. A harc egyre elkeseredettebb. Saját testünkkel védjük a gépházat. Kétségbeesetten veszem észre, hogy a »Kraszna« ágyúcsöve a gépházat célozza. Az ágyúnál gyermekkori barátom, Kende Jancsi áll. Most int — Tűz! — Fülsiketítő robbanás, halál- hörgés, sebesültek ordítása. Végünk van! Fölrobbant a gépház! Mindenki el van készülve a halálra. A partról kiabálás hallatszik. — Ne hagyjátok magatokat elvtársak! Igyekezzetek partot érni! Segítünk! Végső erőfeszítéssel megindulunk a Dunán fölfelé. A partról ladikok jönnek segítségünkre. Mentjük ami menthető. Lassan az egész hajó rakománya parton van. A hajóval nem tudjuk elérni a partot. Köny- nyes szemmel ladikba széliünk és elindulunk az ismeretlen part felé. A partról komoran, összeszorított fogakkal nézzük a »Munka végét«. A »Munka« teljesítette kötelességét. A megalkuvó hajók szégyenteljesen elvonultak délre. Megvetéssel nézünk utánuk. Mindegyikünk lelkében meg született az elhatározás, hogy továbbra is a Tanácsköztársaságért harcolunk. Érdemes harcolni, mert vannak még becsületes emberek a vizen és a parton egyaránt. Ha bajba jutunk, segít és üzen a part. Péri Katalin III. A) oszt. • • Önképzőkörünk munkájáról Közeledik március 21, a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója. Azt hiszem, minden iskolában készülnek arra, hogy ezt a napot méltóképpen megünnepeljék, és arról, hogy hogyan történik ez nálunk, a mi önképzőkörünkben, szeretnék most egy kis beszámolót adni. Hm, beszámoló — ráncolja össze homlokát a kedves olvasó (szinte látom, no meg én is csak így tennék), ez meglehetősen száraz dolog lesz. Azért, még mielőtt letenné, sietek megígérni, hogy amennyire a téma engedi, igyekszem tőlem telhetőén legérdekesebben írni. Ha ez esetben nem is sikerül, mindenesetre elmondhatom, hogy mepróbáltam. Régóta tervezgetjük már, hogy hogyan is lehetne ötletesen, érdekesen megoldani ennek a napnak a megünneplését. Gondoltunk arra, hogy szavalóversenyt rendezünk és pályázatot is hirdetünk ki... Az előbbi természetesen szavalóin- kat érinti legközelebbről. Nekik jó előkészítő lesz Ady-emlékünnepé- lyünk, amelyet ma, 28-án rendezünk, s amelyen ők is fellépnek. Buzgón tanulták a kiosztott költeményeket (no persze csak úgy, nehogy a másik szorgalom rovására menjen, amire különösen így félévtájon nagy szüksége van a diákembernek). Történészeink (így nevezgetjük egymás között a történelem iránt érdeklődő csoportot) szorgalmasan járják a községet, felkeresik az idősebbeket, akik tudnak valamit a Tanács- köztársaság életéről, harcairól és elbeszélgetnek velük. A hallottakat aztán tanulmányok formájában dolgozzák fel. Persze ezek így még nem irodalmi alkotások. „íróinkra, „költőinkre” (ők bizonyára megbocsátanak nekem az idézőjelért) vár a feladat, hogy ezekből az összegyűjtött tényekből elbeszélést vagy verset írjanak. Erre vonatkozólag hirdettük a pályázatot, amelyen a legsikerültebb munkákért jutalmat fogunk kiosztani. Bár (legyünk nagyon őszinték) a díj sem mellékes, de azért nemcsak azt tartjuk szem előtt... Vannak még köztünk olyanok, akik szabad idejükben rajzolnak, festeget- nek. Róluk sem feledkezünk meg, és a pályázaton ők is részt vehetnek ötletes plakátokkal. Ennyit szerettem volna mondani önképzőkörünk munkájáról. S a végén, elárulhatom, hogy nemcsak rövid tájékoztatót akartam adni, hanem hogyha esetleg lohadna a lelkesedés, azt mondhassam: márpedig gyerekek, véghez kell vinni a dolgot, hiszen írtunk is róla. Ez pedig any- nyi, mintha ígéretet tettünk volna, no és azt mondanom sem kell, hogy mit tart a jó magyar közmondás az ígéretről, mint szép szóról... Nemes Ilona II, a, TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA A VÉR ÖSSZETÉTELÉNEK MATEMATIKAI ELMÉLETE Alekszandr Csizsevszkij szovjet tudós matematikai képletet dolgozott ki, amellyel meghatározható a vér részecskéinek mozgása a véredényekben. Csizsevszkij arra a következtetésre jutott, hogy az egészséges ember vére tulajdonképpen a vörös vér sejtek geometriai rendszeréből áll és minden betegség megbontja ezt a rendszert. Ezzel a felismeréssel lehetővé válik a súlyos megbetegedések korai diagnosztizálása. „ÁRAM-GYÁRAK” A Szovjetunióban a következő hét év során óriási teljesítményű erőművek épülnek. Ezeket joggal nevezhetjük „áram-gyáraknak”. íme, néhány példa: Míg az előző években 400—600 ezer kilowatt kapacitású hőerőművek épültek, 1959—1965 között a tervek szerint 1,200 000—1,800 000 kilowatt kapacitású erőműveket helyeznek üzembe. Tervbevették egy gigantikus 2,400 000 kilowatt teljesítményű erőmű építését is. A fenti létesítmények 150—200 ezer kilowatt kapacitású turbógenerátorokat igényelnek. A fejlődés a gépek területén is szembetűnő, hiszen a jövőben a legnagyobb szovjet erőműveknél már 600 000 kilo- wattos agregátorok dolgoznak majd. Ez annyit jelent, hogy egy turbina teljesítménye megfelel a dnyeperi vizierőmű kapacitásának. „EUR0PA-ÄZSIA” OLAJVEZETÉK A hétéves terv során Szibériában és a Szovjetunió távolkeleti területein 5 000 kilométer hosszú földalatti olajvezetéket építenek. Ennek legfontosabb része az „Európa-Ázsia” interkontinentális olajvezeték lesz, amelynek építését a baskíriai olajtelepeknél (a Szovjetunió európai részén) már megkezdték. A VILÁG LEGHOSSZABB, alumíniumból készült OLAJVEZETÉKE Columbia délamerikai köztársaságban fektetik le a világ leghosz- szabb alumíniumból készült olajvezetékét. Ebben az olajvezetékben 67,6 kilométert tesz meg az olaj az ország belsejéből egy dzsungelén át a Rio d’ Oro partján fekvő finomítóig. A könnyű aluminiumcsövek szállítása természetesen sokkal egyszerűbb, mint a súlyos acélcsöveké. A 12 méter hosszú csodarabokat 17 másodpercenként hegeszti össze egy automata. JÉG-ARCHIVUM Amerikában a közelmúltban „jég- archivumot” létesítettek. Speciális hűtőszekrényekben Grönland glecs- csereiből és a déli sarkvidék különböző mélységeiből vett jégpróbákat őriznek itt. A cél az, hogy a jégpróbákban fellelhető meteoritpor és vulkánikus hamu, pollenszemecs- kék és mikrobák alapján értékes következtetéseket vonjanak le a tudomány számára. EGYETEMES ÉRVÉNYÜ-E NEWTON VONZÁSI TÖRVÉNYE? Dr Fritz Zwicky a következőket írja az »Astronautics« című amerikai folyóiratban: „Ügy látszik, hogy Newton törvénye nem érvényes az űr óriási távolságaira. Az egymástól több mint ötmillió fényévnyi távolságra lévő galaktikák oly minimális vonzó hatással vannak egymásra, hogy az csaknem a nullával egyenlő.” ULTRAHANGGAL GYÓGYÍTJÁK A PARKINSON-BETEGSÉGET Williams Fry amerikai professzor ultráhangkezelést alkalmaz a Par- kinson-féle idegbetegség gyógyítására. Az amerikai biológus gyógyító készülékei másodpercenként egymillió ciklus frekvenciával rezgő kristályokból állnak; rezgésük ötvenszeresen meghaladja a hallószerveink által felfogott maximumot. SZOVJET TENGERALATTJÁRÓ A HALÁSZAT SZOLGÁLATÁBAN A „Szeverjanka”, halászatra vonatkozó tudományos kutatásokat folytató szovjet tengeralattjáró 1958 december 24-én tért vissza első útjáról: tíz napon át vizsgálta a Bahrens tenger mélyét. Elsősorban a halak vonulását tanulmányozta és a halak viselkedését halászat idején. „NAGY ZÖLD FAL” KÍNÁBAN Kanszu tartomány népe természetátalakító munkát végez: oázisokat létesít a pusztaságban és óriási csatornát épít 2 000 méter magasságban. A Csing dinasztia első császára 20 évszázaddal ezelőtt építette a Nagy Falat; most a régivel párhuzamos uj nagy fal védi majd az országot az áradástól és a szárazságtól, a homokviharoktól és a forró szelektől. Az uj nagy fal cserjékből, fákból és füves területekből áll. A „Nagy Zöld Fal” hossza 1600 kilométer, átlagos szélessége másfél kilométer lesz. Ez lesz a fő ütőere a kisebb zöldövezetek gigantikus hálózatának, amely 3200 négyzetkilométer területet ölel fel. AZ ŐSEMBER ANTROPOLÓGIAI TÉRKÉPE Mihail Geraszimov ismert szovjet történész elkészíti Európa, Afrika, és Ázsia őslakóinak antropológiai térképét. A tudós tanulmányozza az arc lágyszöveteinek fejlődési törvény- szerűségeit, a koponya formájától és reliefjétől függően. Geraszimov eddig több mint 2000 szobrot készített, amely az ősember arculatát mintázza. Az antropológiai térkép egyik legfontosabb feladata, hogy bemutassa a jelenlegi fajok kialakulásának folyamatát. Geraszimov szilárdan kitart azon elmélete mellett, hogy a jelenlegi emberfajták egységesen alakultak ki, és a Földközi-tenger vidékén (ahol a mai ember tulajdonképpen emberré vált) még nem rendelkezett élesen különböző faji jellemvonásokkal. A ma ismert faji jellegzetességek szerinte csupán a későbbiekben jöttek létre, elsősorban a természeti viszonyok hatására. Geraszimov térképén számos fény- képfelvételt is közöl, amelyek az eddig talált koponyacsontokat és más antropológiai leleteket mutatják be. A térkép ezenkívül adatokat szolgáltat az ősemberek letelepedési helyeiről, valamint az antropológiai leletek tudományos jelentőségéről. KIS KÉSZÜLÉK — NAGY TELJESÍTMÉNY Gy. Vartanjan fiatal szovjet tudós félvezetők alkalmazásával olyan elektronikus készülékeket szerkesztett, amelyekkel pontosan meg lehetett állapítani a talaj nedvességtartalmát és tanulmányozni lehet a földben és a növényekben végbemenő számos fo lyamatot. A készülék segítségével pontosan megállapítható, hogy egy mezőgazdasági növény mikor érik be teljesen. Az új készülékek kisméretűek. A talajnedvességet megállapító szerkezet például akkora, mint egy gyufásdoboz, a szükséges áramot pedig egy zseblámpaelem szolgáltatja. ÉLÉT A MARSON? Dr. William Sintons, a Lowell- obszervatórium kutatója az amerikai csillagászati társaság ülésén kijelentette: a Mars bolygóról kiinduló hullámok hosszának tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a Marson növényzet és szerves anyagok vannak. A 200 hüvely átmérőjű teleszkópon keresztül végzett vizsgálatok megerősítették az asztro-fizikai megfigyeléseket. CSONT A KÖ ELŐTT? Raymond Dart, a Witwatersrand-i orvostudományi intézet anatómia professzora szerint a Transvaalban fölfedezett történelem előtti leletek azt bizonyítják, hogy a kőkorszakot „csontkorszak” előzte meg. Dart professzor a kérdés 30 éves tanulmányozásából azt a következtetést szűrte le, hogy nem lehet az emberi nevet megtagadni azoktól a lényektől, akik képesek voltak a csontokból szerszámokat készíteni. „Pedig mennyiségileg nem lehetett több agyvelejük — teszi hozzá a tudós —, mint egyes ma élő majmoknak, például a gorilláknak,” * A
