Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

1959. január 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A szekszárdi munkásmozgalmi emlékmű alkotójánál A Képzőművészeti Alap Száza­dos úti művésztelepe vagy két tu­catnyi műtermének egyikében dol­gozik Makrisz Agamemnon, a Szekszárdon felállításra kerülő munkásmozgalmi emlékmű alkotó­ja. Késő este van már, amikor meglátogatom, de a mestert — két segítőtársával, a Szlávies-testvé­rekkel együtt — a műteremben ta­lálom Dolgoznak, hogy két hó­nap múlva, a Tanácsköztársaság kikiáltásinak negyvenedik évfor­dulójára már végleges helyén áll­jon a mű. Még nincs készen a szobor gipsz­eredetije'sem, sok a simítani való rajta, de így is lenyűgöző látvány az emlékmű közel három méter magas főalakja, a forradalom gé­niusza, a felkelő proletár, aki ki­áltásával, felemelt két karjával, ökölbeszorított kezével hívja a végső harcba az elnyomott millió­kat. A mester az utolsó simításokat végzi a gipsz-szobron, ami a hónap végén kerül majd az öntödébe. Bronzból készül majd el a Szek­szárdon felállításra kerülő emlék­mű. — Régi tervem az, hogy meg­mintázom a magyar munkásmoz­galom mártírjainak szobrát — mondja Makrisz Agamemnon, ami­kor munkája felöl érdeklődöm. — Még tizennyolc éves sem voltam, amikor először megismerkedtem egy nagyszerű munkásvezérnek, Kun Bélának a nevével, aki abban az időben a harmadik internacio- nálé titkára volt. Azóta sokat ol­vastam, hallottam a magyar mun­kásosztály forradalmi harcairól, a vérbe fojtott Magyar Tanácsköztár­saságról. Mióta pedig itt vagyok a Magyar Népköztársaságban, szaba­don alkothatok, különösen megsze­rettem a magyar népet. Ezt a kom­pozíciót — a szobor alig három arasznyi modelljére mutat — a Tanácsköztársaság évfordulójára meghirdetett kiállításra, pályázatra készítettem el. Nagyon megörül­tem, amikor eljöttek a szekszárdi elvtársak, és megbíztak, hogy a művet városuk részére készítsem el, ott hirdesse azoknak a Tolna megyej mártíroknak emlékét, akik életüket áldozták az azóta már ki­vívott szabadságért. A budapesti kiállításra pedig majd a bronzszo­bor elkészülte után eredetije, ez a gipszszobor kerül. A művésznek nem ez lesz az el­ső, hazánkban felállításra került al­kotása. Ö készítette el a Népsta­dion bejárata előtt levő „Éneklő ifjúság” nevű háromalakos kompo­zíciót. Egy másik műve a Szegedi Textilkombinát bejáratát díszíti. Egy harmadik szobra a Tokcdi Üveggyár bejárata elé került. Ő ké­szítette el Beloiannisz elvtárs dom­borművét is. Műtermében most készül a győri pályaudvar homlok­zatára kerülő — az ott találkozó három folyót és a közlekedés fej­lődését jelképező kompozíció is. A hét elején pályázta meg a Csepeli Szabadkikötő f alfélül et-dekoráció- ját. Amikor régebbi munkájáról ér­deklődöm, kissé elgondolkodik. — Athénban végeztem a képzőművé­szeti főiskolát. Utána bizony nem nagyon volt lehetőség az alkotó­munkára. Néha múzeum vásárolt meg egy-egy művemet, vagy egy burzsoá rendelte meg mellszobrát. A magamfajta művésznél főnyere­ménynek számított, ha megbíztak egy síremlék elkészítésével. Nem volt külöb a sorsom Párizsban sem, ahova 1949-ben, a görög szabadság- harc leverése után menekültem, ahonnét végül is 1950-ben kiutasí­HÍREK a világ minden sarkából PÁRIZS Az Ain megyében lévő Dagneux- ben rövidesen atomkezelésben része­sítik az élelmiszer-konzerv eket, amelyek ezután nem lesznek rom­landók. * Kérdést intéztek 252 párizsi dol­gozóhoz: mi a véleménye arról, hogy az ebédszünet helyett két rövid ét­kezési szünetet kellene tartani 11.00 és 16.00 órakor. A válasz: 125 igen, 100 nem, 27 tartózkodott. * A tejfogyasztó országok listáján Franciaország a 17-ik helyen áll (évenként és fejenként 91 liter). Első Izland (296 liter). * A nizzai karnevált idén január 29-én rendezik. A felvonulás témá­ja: »Karnevál a Holdban«. * Nagyszabású Mistral-iinnepségeket rendeznek május 16—19 között Ni- mes-ben és Arles-ben a »Mireille« megjelenésének 100. évfordulója al­kalmából. ADDISZ ABEBA Vészkiáltás Etiópiából: a 18 millió lakosú országban mindössze 24 gyógy szertár van., abból is 19 a főváros­ban. * SZAHARA Jean Gabus svájci néprajzkutató megállapította: a tuaregek nem hor danak aranydíszeket, minthogy Észak-Afrikában az a hiedelem, hogy az arany szerencsétlenségeket hoz. LONDON Az üzleti élet legmodernebb for­mája: az iparvállalatok magán tele­víziós adó- és vevőkészülékek útján tárgyalnák egymással. * MOSZKVA A Szovjetunióban terjesztett »Szói mi« nevű új ital, a Paris Match sze­rint, a »szovjet Coca Cola«. TUDJA-E, HOGY... ... a tbiliszi irodalmi múzeum levéltárában nemrég felfedezték Honoré de Balzac 1847—1849-ből származó kilenc hiteles levelét. ... a Jupiter, a Saturnus és a Föld északi féltekéje nyomottabb, mint a déli. ... a legszélsőségesebb időjárású vidék Ojmjakon (Szibéria). Télen a hőmérő mínusz 71 C fokot mu­tat, míg nyáron eléri a plusz 31 Celsius fokot is. A különbözet: 102 Celsius fok. ... egy közepes súlyú felhő majd­nem 300 000 tonna. ... a brazíliai Espirito Santo ál­lam partvidékén több mint 1000 kilós teknősbékát fogtak. A teknős békának 500 tojása volt. tottak. Most egészen más a helyzet. Amint látja, annyi a munkám, hogy nem is győzöm. — További tervei? — Még csak negyvenöt éves va­gyok. Azt hiszem, még futja erőm­ből néhány nagyobb alkotásra. Per­sze, leghőbb vágyam, hogy eljöjjön az idő, amikor első hazámban, ott­hon mintázhatom meg a görög mun­kásmozgalom mártírjainak, köztük egykori harcostársaimnak, a Gram- mosz hőseinek emlékművét. Nem tartom fel tovább a mestert, munkája sürgős. Az emlékmű két hónap múlva már Szekszárdon kell hogy álljon, ahol talapzatába vésik Tolna megye legjobb fiainak, azok­nak a nevét, akik életüket áldozták a nép szabadságáért. Jantner János Tanulnak a dunaföldvári tanácstagok Örök igazságként kell elfogad­nunk, munkáját csak az tudja jól el­végezni, aki amellett, hogy ismeri munkaterületének feladatait, állan­dóan képezi magát, következetesen ismerkedik az újjal,' a haladóbbal, s ezt rendszeresen felhasználja. Két­oldalú dolog tehát ez. Egy vezető testület tagjainak tehát tanulmá- nyozniok kell tevékenységük mód­jait s egyben fel kell készülniök a további, nagyobb feladatok elvégzé­sére. E meggondolások nyomán indult meg Dunaföldváron is az a tanfo­lyam, amelyen a tanácstagok ismer­kednek, a Hazafias Népfront kezde­ményezésére, feladataikkal. Feltét­lenül szükséges ez, ha elgondoljuk, hogy a legutóbbi választáskor a ta­nácstagok mintegy 60 százalékát új emberekből választották meg, akik még eddfg. nem vettek részt ilyen felelős poszton a közügyek in­tézésében. A tanfolyami megbeszéléseken azonban nemcsak feladataikkal is­merkednek meg, hanem mélyebb be pillantást nyerve a tanácsok életé­be, munkájába, a tanácsok szerepét és jelentőségét is jobban megértik. És ezt igazolták az egyik új tanács tag, Obermaier Ferenc szavai is, ame lyeket az első megbeszélésen mon­dott: — Komoly szerepünk van — hangoztatta — s ezért jól meg kell gondolnunk, hogy az egyes dolgok­ban mit határozunk s a döntéseknél hogyan képviselhetjük a legeredmé­nyesebben mind az állam, mind a lakosság érdekeit. — S a többiek egyetértettek vele, amikor mégegy- szer megismételte. — Most még jobban látjuk milyen megtisztelő fontos megbízást kaptunk, érezzük, hogy nagyon komolyan kell venni a munkát. Abban is egyetértettek, hogy miért fontos és nélkülözhetetlen munkájuk jó elvégzéséhez a tömegkapcsolatok állandó bővítése, mélyítése. S ennek fontos mérföldkövei, hogy a határo­zatok, törvények a megalkotás szel­lemében kerüljenek a lakosság tudo­mására, de a választók észrevételei, jogos igényeik kielégítésére tett ja­vaslataik is idejében a megfelelő szervek elé kerüljenek. Nem utolsó sorban rajtuk is mú­lik, hogy a falu népének kezdemé­nyező ereje a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése érdekében, vagy a községfejlesztési tervek megvaló­sítására minél jobban kibontakozzon. Az elmúlt év tapasztalatai megmu­tatták, hogy erre az erőre lehet szá­mítani. Csak a legutóbbi hetekben közel húsz új tag jelentkezett a he­lyi termelőszövetkezetbe felvételre. És itt nemcsak magát a jelentkezés tényét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy túlnyomó többségük fiá­ul. A községfejiesztési tervek megváló sításához is lényeges segítséget adott egy falurészben társadalmi munkát szerveztek a tanácstagok, s ezzel kö­zel 100 ezer forinttal gyarapították a községfejlesztésre szánt összeget. Azt jelenti ez, hogy 100 ezer forint értékű létesítménnyel lett gazda­gabb a község az elmúlt évben, mint amennyit beterveztek. Olyan he­lyekre is eljutott tehát a járda, vagy javították meg az utakat, hidakat, amelyekre csak ebben az évben ke­rülhetett volna sor. Van tehát eredmény Dunaföldvá­ron is, lehet rá támaszkodni, s nem lebecsülendő ezek lelkesítő ereje sem. Ezek további növelésének egyik kulcsa éppen az az út, amelyet most járnak a tanácstagok: tanulnak, növelik ismereteiket, hogy tettekben váltsák valóra azt a bizalmat, ame­lyet a választáskor kaptak. (i—e) Hz egyéni parasztokkal való kapcsolat további javítását tűzték ki célul a szekszárdi Béke Tsz kommunistái Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megmondjuk: a Szekszárdon három évvel ezelőtt működött ter­melőszövetkezet nemhogy vonzotta volna az egyéni parasztokat a közös­be, inkább távoltartotta őket a ter­melőszövetkezettől. De az akkori idő ma már a múlté. A szövetkezet évek­kel ezelőtti rossz gazdálkodására a közösben levő tagok ráhúzták a fe­ledés fátylát. A legfontosabbnak most azt tartják, hogy a gazdálko­dásban még nagyobb eredményeket érjenek el, s ezzel együtt nap mint nap több dolgozó parasztot vezesse­nek a helyes útra, nyerjenek meg a szövetkezeti mozgalom számára. E célkitűzés érdekében most elsőnek a kommunisták indultak harcba. A harc módszereihez segített a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága is... Azzal kezdődött, hogy a városi pártbizottság végrehajtó bizottsága e héten napirendre tűzte a Béke Termelőszövetkezet pártszervezeté­nek a munkáját. Több szövetkezeti kommunistával beszéltek az elvtár­sak és számos pártonkívüli tsz-tag véleményét kérték ki, hogy a tapasz­talatok összegezése után hosszú idő­re megszabják a szövetkezet párt- szervezete előtt álló feladatokat. Mint fő fogyatékosságot azt állapí­totta meg a végrehajtó bizottság, hogy a pártszervezet a pártpolitikai munkát eddig alárendelte a gazda­sági feladatok elvégzésének. Ezzel a megállapítással a szövetkezetbeli kommunisták egyet is értettek. A párttagok nem kaptak konkrét párt­megbízatásokat, vagy ha kaptak is, (innak a pártszervezeten belül nem maradt nyoma. A taggyűlésekről nem vezettek jegyzőkönyveket, a pártszervezet munkája tervszerűtlen volt. Nemigen keresték eddig a le­hetőségét annak, hogy igazi barátsá­gon alapuló kapcsolatot teremtsenek a szövetkezeti tagok és az egyéni parasztok között. Pedig azt elisme­rik, hogy a közeledés első lépését a szövetkezetieknek kell megtenni. Ép­pen ezért a pártszervezet vezetősége most úgy határozott, hogy a legfon­tosabb feladatának tekinti az egyéni parasztokkal való barátság elmélyíté­sét és ezt állítja a tömegszervezetek munkájának középpontjába is. A módszer, mellyel ezt a munkát végre akarják hajtani, nem új. A lényege az, hogy a tsz-tagok eljárnak az egyéni parasztokhoz, elbeszélgetnek velük a szövetkezet eredményeiről, a közös gazdálkodás előnyeiről. A kommunisták tapasztalatai szerint az egyéni parasztok igénylik is az ilyen beszélgetéseket. Kocsis Sán­dor, az egyik párttag például elmon­dotta, hogy egyéni paraszt ismerőse megkérdezte tőle: — Igaz-e, hogy a •termelőszövetkezetben csak a kom­munistáknak lehet sok munkaegysé­ge. Ha ez igaz, akkor bizony hiába .hívják oda a pártonkívüli egyéni parasztokat, nem szívesen lépnek be. Kocsis Sándor válaszolt az egyéni parasztnak, de azért mi is megje­gyezzük: Ilyen és hasonló ellenséges híresztelések a szövetkezettel kap­csolatban nem mennek ritkaságszám­ba. Az ellenség mindent kihasznál arra, hogy akadályozza a mezőgaz­daság szocialista átszervezését. Ezért nagyon aktuálisnak tartjuk, hogy a szövetkezet kommunistái és a politi­kailag fejlett pártonkívüli tsz-tagok minden lehető módon beszélgessenek a parasztokkal a szövetkezetről és felvetett kérdéseikre pontos, kielégítő választ adjanak. Ebből a célból a tél folyamán a szövetkezet vezetői, kommunistái a közös gazdaságok iránt érdeklődő egyéni parasztokat felkeresik és elbeszélgetnek velük. A tsz-tagok és egyéni parasztok közeledésének másik jó módszere is van a Béke Tsz-ben. Az ifjú kommu­nisták például nemrégiben hét egyé­ni parasztfiatalt vettek fel KISZ- szervezetükbe. Rövid idő után kö­zülük kette* eljegyezték magukat a közös gazdasággal, mert úgy látják, hogy a szövetkezetben jobban meg­találják számításukat, mint szüleik kisgazdaságában. A termelőszövetke­zet nőtanácsa pedig még e télen több alkalommal tart teadélutánokat, ahova egyéni parasztasszonyokat is meghívnak. Az eddigieknél nagyobb gondot kí­ván fordítani a pártszervezet a kül­területeken élő egyéni parasztokkal való foglalkozásra is. Egész biztos, ennek meglesz majd az eredménye. Több olyan egyéni paraszt él ugyan­is a külterületeken, mint az ózsáki Posztós János bácsi, aki mindennapi vendég a szövetkezetben. Érdekli a közösségi élet és mindig nagy figyel­őiét tanúsít a szövetkezet eredményei iránt. Módi János, a szövetkezet párt- szervezetének titkára azt mondotta: — Pártszervezetünk a legközelebbi taggyűlésen minden kommunistát megbíz, hogy eddigi eredményeinket ‘ismertessék az egyéni parasztokkal és továbbá mondják el nekik, hogy a jövő a termelőszövetkezeté cs nem a parcellagazdaságé. De azért a termelést se akarjuk elhanyagolni. Az a véleményem, hogy a pártszer­vezetnek ezután is sokat kell foglal­kozni a gazdasági feladatok elvégzé­sével. — Módi elvtársnak igaza van. A termelőszövetkezet kommunistái előtt a közeljövőre vonatkozóan sok­rétű feladat áll. Segíteniük kell a termelést, jó közösségi szellemre kell nevelni a tagságot, és az egyéni pa­rasztok körében népszerűsíteniük kell a közös gazdaságot. Ez pedig csakis akkor hozza meg a várt ered­ményt, ha valamennyit egyaránt fon­tosnak tartják és lelkiismeretesen végre is hajtják. S mert a hozzá­állás jó, van biztosíték arra, hogy a szekszárdi Béke Tsz kommunistái ezt a többféle, de egy célt szolgáló feladatot jól oldják meg. Ennyi bi­zalmat előlegezhetünk nekik, hiszen főleg az ő érdemük, hogy ma már a megye jó termelőszövetkezetei kö­zött emlegetjük közös gazdaságukat, a szekszárdi Békét, nem úgy, mint három évvel ezelőtt. Molnár Lászlóné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents