Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
szAjvb_á_z Leo Fall: „Sztambul rózsája44 a Pécsi Nemzeti Színház előadásában Végy húsz deka szerelmi bonyodalmat, tégy hozzá húsz deka humort, keverj bele tíz deka romantikát, fűszerezd ugyanannyi szen- timentalizmussal, ezt jól dolgozd * el néhány deka lehetetlenséggel. Vigyázz nehogy akár a legcsekélyebb mennyiségű realitás is keveredjék közé, mert megromlik az egész. Nem baj ha a massza nem is áll össze tökéletesen, adj hozzá csillogó körítést s így tálald a közönség elé. S ha jó muzsikát szolgáltatsz a »táplálkozáshoz«, a ven dég megeszi. Megeszi, nemcsak azért, mert »eszi, nem eszi, nem kap mást«, megeszi azért is, mert ízleni fog neki. Amennyiben mindezt színpadon csinálják, közhasználatú szóval operettnek nevezik. Kemál pasa leánya, Kondzsa Gül, ábrándozva olvassa egy And- ré Lőry nevű író könyveit, aki a török nők felszabadításáért küzd. Ezt az álmodozást azonban kegyetlenül megszakítja az apa elhatározása. Kemál pasa azt kívánja, hogy Kondzsa Gül menjen feleségül Achmed bejhez, akit a leány még soha sem látott. Ugyanakkor belopakodik a hárembe Müller Flórián, a vígkedé- lyü hamburgi kereskedőfiú, akit Midili Hanum, a kedves török lány, varázsa tett bátorrá, hogy erre az életét is kockáztató cselekedetre vállalkozzék. Kondzsa lázadozik a házasság ellen Látszólag belemegy az esküvőbe, de a nászéjszaka előtt megszökik férjétől, hogy André Lőryhez menjen, aki a hírek szerint Konstantinápolyban tartózkodik. Közben megérkezik az öreg Mül ler is, aki fiát keresi. Flórián ezalatt Kondzsa társalkodónöjének segítségével megszökteti szerelmét, Midilit és elutazik Svájcba. A harmadik felvonás már egy svájci hotelben játszódik. Egymás után érkeznek a hotelbe az összes szereplők. Itt aztán feloldódik minden bonyodalom. Achmedről kiderül, hogy André Lőry néven, ó írta a Kondzsa által annyira kedvelt könyveket. Kondzsa megszereti férjét, a házastársak egymásra találnak. Müller úr is atyai áldását adja széllelbélelt fia, Flórián és a bájos Midili házasságára. Mindenki táncol, mindenki örül, s a közönség is megelégedett, mert pontosan azt kapta, amit várt. A Pécsi Nemzeti Színház művészeinek szekszárdi vendégszereplését azt hiszem túlzás nélkül a legjobbak közé lehet sorolni, amit ebben a műfajban és ebben az operettben vidéki előadáson produkálni lehet. Ügyes rendezés, széphangú énekesek, gördülékenység, s mindenekelőtt és mindenek felett Leo Fall igazán szép — de dicsérni talán nem is szükséges, hiszen önmagáért beszél — zenéje tette kellemessé, jól szórakoztatóvá, a megelégedettség érzetét keltővé az estét. A sikerben valamennyi szereplő részes. Wagner József (Achmed bej) helyenkénti darabosságáért bőségesen kárpótolt remek hangja S Bárdos Anna (Kondzsa Gül) is főleg hangjának köszönheti sikerét. A humort elsősorban Szép- laky Endre (Müller Flórián) szolgáltatta általában jól, néhány túlzást azonban nem ártana lefaragni alakításáról. Péter Gizi (Midili Hanum) a maximumot adta, amire szerepe lehetőséget nyújtott. A többi szereplők általában jók, a török lányok bájosak voltak. A zenekar teljesítménye kívánni valót hagyott maga után, amit csak részben tudott feledtetni a kiváló muzsika. A rendező (Dobai Vilmos) jó munkát végzett. Befejezésül egy kellemetlen és zavaró körülményről. (Amiért természetesen nem a színészek a felelősek, talán a művelődési ház sem, sőt talán a közönség jó része sem, vagy együttesen mindany- nyian). Az előadás, mint ez már Szekszárdon lenni szokott, a meghirdetett fél nyolc helyett nyolc óra előtt néhány perccel kezdődött. A rendezők azzal védekeznek, hogy nem jön időre a közönség, a közönség arra hivatkozik, hogy úgysem kezdik időben. így aztán nem ritka a negyed, sőt félórás késés sem. Szabadjon tenni egy javaslatot, amit egyébként élőt tem már számosán megtettek. A meghirdetett időpont után öt (nem több) perccel csukják be az ajtókat, gördüljön fel a függöny, s aki elkésett, várakozzék az ajtó előtt. Mindezért pedig vessen magára. Először persze lesz zúgás, felháborodás és tiltakozás. De másodszorra már, hiszem, hogy pontos időre megérkezik a közönség. LETENYEI GYÖRGY MISZLAI GYÖRGY: flz Iliász films» Szovjet és görög filmesek az idén megkezdik az Iliász című koproduk- ciós film forgatását. A film Homérosz halhatatlan eposza nyomán készül. Ez lesz a világ egyik legmonu- mentálisabb filmje. A forgatókönyv írója N. Oblopkov, a Szovjetunió népművésze, zenéjét A. Hacsaturján szerezte. A filmnek; 37 főszereplője és többezer statisztája lesz. A főszereplők között van Tatjana Sza- mojlova, A. Larionova, Oleg Sztri- zsenov és Ivan Pereverzev. Dicsőség Meghökkentő az ember alkotása: igába hajlott minden usanyag. Es amint pereg az idő múlása, a szunnyadt erők fölmorajlanak. Száguldanak a szikrázó rakéták, az égen testük fény csíkot hagyott. S nem volt még kor mutatni erre példát: az ész kitűzte az új csillagot!... S repül, repül irdatlan távolokba, acéltesttel a Nap körül forogva, és gyermekévé lesz időtlenül... S mi áhítattal ámulunk az égre, ahol kering az elme büszkesége, s hiszünk a létben rendületlenül... Az élet öröméről Lelkemet az nap kiverte az öröm pirossága. Mint gyermeket a vör- heny. Lelkem lázas lett s mint a pillék .szálltak a gondolataim. A nagy kérdések szakadékai felett könnyedén szökkentek át s ami tegnap még meggyötört és felelet nélkül maradt, ma megoldódott és beilleszkedett a rendbe, értelme és helye lett. S mindezt egy barackfa tette. Rózsaszín fátyolában, a fátyolon ezer és ezer, nap felé nyitott csodálkozó virágszájával olyan volt, mint egy különös nyelven írt dythi- rambus: lángolt, zengett és énekelt. S én megértettem. Amióta kövi ember lettem elfeled tem kissé a fák, virágok, füvek beszédét. Emberek neszei töltik nagyobbrészt meg a fülemet, sokszor mint süketnéma álltam a mezőn. Volt, hogy megrettentett az erdő. A sudarak nem felhúztak magukkal, hanem letörpítettek. Lelkem, amely a katicabogár szárnyának rezzenésére épp olyan érzékeny volt, mint a meredt derekú tölgyek zúgására, a kövekbe botló patak és a sima homokágyon suhanó csermely hangjainak különbségére, csakúgy, akár a tavaszi föld párázására és az avar bomló, nehéz illatára — a kövi élet be megcsökött. Mert keveset használhattam. Volt ugyan, hogy a város rideg kő falai közül is kikergetett néha éjszakánként a húzó darvak kiáltása és a csillagok hideg fénye fürdette arcomat. De elhidegült tőlem a hold, a kisbátyám és nem árult el már annyi titkot az éjszaka, amely ide, a sűrű házak közé nem is mert olyan kendőzetlenül belopózni, hisz az emberek a városban csúfot űznek belőle; villannyal riasztják, neszekkel, zajokkal kiáltásokkal, lármával repegetik darabokra csendjét. Pedig azt szereti, ha az emberek beléje takaróznak fátyoléba s nesztelen messzeségében úgy ringatják magukat, mint a bölcsőben a csecsemőt. Mióta kövi ember lettem, úgy voltam mindezzel, mint az egyszeri ember, aki tudott valami különös nyelvet, de elfeledte. Fülébe ugyan még visszacseng különös muzsikája, de a lélek, az értelem már nem köti ösz- sze őket, csak szilánkok, amelyekből hiányzik az egység, az összefüggés. S amikor arcomat a barackfa meleg, simogató, selymes friss virágai közé dugtam, eljött a csoda. Mint kígyóbőrt, levetettem a fáradt napok és a barátságtalan, idegen éjszakák emlékét, segítségül jött anyám, a föld, megáldott testvérem, a fa,, édeshugom, a szél, letörölte ar comról az idegenség porát, a napfény kiszívta testemből a szomorúságot, nagyot nyújtózott bennem a lélek, szinte ropogott. Pirosán pattantak ki bennem az öröm bimbói, mint gyermek testén a vörheny vörös foltjai. Megcsókoltam egyik szirmot. Tiszta áhítattal, mint kedvest a kedves. Felszegtem fejem az égnek és dűlt, csurgóit, záporozott szemembe az ég kékje. Néz tem a fákat és megértettem gerinces nyújtózásukat, amellyel közelebb iparkodtak a naphoz. Simogattam a virágokat, amelyekkel úgy díszíti önmagát föld-édesanyám, mint kamaszlány, ha tetszeni akar valakinek. Néztem a fekete földet, édesanyám végtelen testét, amint szinte lüktetett a rengeteg élettől, amelyet világra hozni készült. Kinyújtottam kezemet a bogarak után és füleltem döngicsélésükre, mekkora visszhangot ver bennem; meg tudom-e különböztetni ' szárnyuk muzsikáját egymástól. S íme, megújult titkos hangokra a fülem. A barackfa a hegyen állt s úgy lobogott a magasságok felé, mint eleven fáklya. Jel. Köröskörül a hegy meneteles oldalai; a hegy lábához alázatosan simuló dombok, rajtuk a zsúfolt, színekben kibomló élettel; még távolabb a kékes-szürke deren- gésű párás síkok, s a belőlük arany- kupacként előcsillanó dombtetők: mindegyik olyan, mint csupa, kisebb nagyobb trónszék. Rajtuk trónol a sokoldalú élet. Mint vakságból gyógyult embert, ha fényre eresztik s egyszerre rohan ja meg szemét a Minden, úgy csodálkozott lelki vakságom, amelyről a barackfa tüntette el a hályogot, úgy csodálkozott a világra. Szinte éreztem, hogyan érint, mint valami leírhatatlan kellemes, jó tenyér simo- gatása, nemcsak lelkileg, de testileg is: az öröm. Léptei idegesen kopogtak az aszfalton. Hol nekilendülőn, gyorsabban, hol elbátortalanodott lassúsággal, akárcsak agyában a gondolatok. Szeretett volna már Emilnél lenni, és tőle magától hallani a boldogító igent. Néha, amikor fantáziája különösen kigyúlt, olyat is képzelt, hogy barátja a nyakába borul és felajánlja az általa hozott ügyek bevételének ötven százalékát. Ezer forint fiksze Emilnél is meglesz. Sokkal többet a bíróságon sem kapott. Ehhez jön még a százalék a hozott ügyek után, s amit a felek csak úgy a zsebébe fognak csúsztatni. Akárhogy is számítja, a két darab ezrest megkeresi. Egy-két év után pedig, amikor betársul Emilhez, a havi négy-ötöt. A bíróságon hagyott társaira gondolt és lesajnálta őket. Egyetemet végzett fogalmazó ezernégyszáz forint fizetéssel! Hogy nem szégyenük magukat! És miért törte volna magát, hogy bíró legyen? A havi kettő darab ezrest ötször kevesebb munkával megkeresi Emilnél is. Milyen jó dolog, ha az embernek barátai vannak. S Emil a leglova- giasabbak közé tartozik. Igaz, hogy megteheti, van pénze elég. Néha már kellemetlen is ez az önzetlen nagylelkűség. Anna-napra is megvette neki mikrolemezen az egész Parasztbecsületet. Csak azért, mert tudta, hogy meg akarja vele lepni menyasszonyát és TEVÉDÉS nincs pénze rá. És hányszor hívta már magához: — Ugyan, Gézám, hagyd már ott azt a sóher bíróságot! Egy darabig jelölt lehetsz nálam, aztán betársulsz! — S mindig hunyorított hozzá. De most sikerült. Maga sem hitte, hogy ilyen könnyen fog menni. Egyszer, amikor különösen elszánt hangulatban volt, bement a megyei bíróság elnökéhez, Megmondta kerek-perec, hogy nősülni akar, és nem tud kijönni a fogalmazói fizetésből. Az elnök csak annyit mondott, hogy előbb meg kell beszélni a minisztériummal. Két héten belül elengedték, hozzájárulással távozott..; Emil felesége nyitott ajtót. — Hozta Isten, Gézuka! Az irodában várja Emil. Szép asszony volt az ügyvéd felesége. És ápolt és mindig jókedé- lyű. Vele különösen szimpatizált; Neki is, akárcsak Emilnek, mindig felcsillant a szeme, ha találkoztak. Jól esett ez a barátság. A bírákban közel sem volt ennyi figyelem. Fáradtan, sokszor agyongyötörtén mormoltak szájuk szögletében egy vérszegény szervuszt. Munkától elcsigázott emberek. Most más világba lép be. A maszekok szabad, vidám és sokpénzű világába. Emil tárt karokkal jött elé. Mielőtt egy szót is szólhatott volna, benyomta egy süppedő fotelba, s a bárszekrényből likőrt vett elő. Géza mélyet szippantot a Mistralból, s úgy nézett körül. Perzsák a földön, parkettás villalakás, három szoba összkomfort, saját tulajdonban, értékes képek, televízió. Havi tízezerből erre is telik. — Nagy újság van, Emilkém — kezdte. — Halljuk, Gézukám — lelkendezett az ügyvéd, s maga volt a megtestesült figyelem. — Kineveztek bírónak? — A fenét! Elengedtek! — Honnan? — bámult rá értetlenül. — Hát a bíróságtól! — Na, ne bomolj — nyögte ki végül az ügyvéd hosszú, elképedt csend után. Egy szemtelen légy kitartóan döngicsélt Emil orra körül. Addig hajkurászta, amíg Géza fejére szállt. Aztán, mint lenni szokott, a legrosszabbkor felberregett a telefon, s a drót másik oldaláról egy ügyfél okvetetlenkedett. Majd a cseléd jött be jelenteni, hogy az uzsonna tálalva van. — Hagyjon békét nekünk! — kergette ki gorombán az ügyvéd; — Kellemetlen!... Kellemetlen —, hümmögött elgondolkozva, amikori végre Géza ügyére tért. — Na ésj most mihez kezdesz? ! — Mihez? Hát jövök hozzád je-' löltnek! — Hozzám? A mai viszonyok({ között? Hogy képzeled azt?! ^ — Hát nem te hívtál mindig? I — Na igen, de természetesen^ beleértettem aaa dolgok normali-j zálódását... Én magam is alig tu-, dók megélni! I — De Emil, te mondtad, hogy! milyen jól lehet keresni ezen a pá-S iyán! _ — Az csak volt — legyintett dü-J hősen az ügyvéd. — És egyébként! is, szó sem lehet róla! Képzeld élj az adómat! Hogy az egész város; tele legyen azzal, hogy a Kubicsek, jelöltet tart! Majd bolond leszek! magamat kinyírni! Nem, barátocs-j kám, erről ne is álmodj! Nem mon : dóm, később esetleg, de most sem-, mikép! — Közben eltűnt arcáról al nyájas mosoly, arca fagyos lett, sj szigorú, majd megdermedt a leve-j gő, s a szobában minden azt súgta. Géza fülébe: Takarodj, nincs' időnk! j Az előszobában futólag találkoz-j tak az asszonnyal. Ez kutató pil-j lantásokkal férje arcára nézett, s; mivel az uzsonnát sem ették meg,! maga is kimérten búcsúzott: j — Isten vele! j Bakács Tibori Gyöngyözve, bugyborékolva, alá-, zatosan és diadalmasan patakzott belőlem, számon át a felszabadult, mézízű nevetés. Éreztem, mint való ságot, mézízét az ajkamon. És mondtam, mint aki nemrég elfeledett beszélni, s most tanulja a [szavakat, mondtam suttogva; mondtam elkiáltón; mondtam alázatosan is mondtam diadalmasan; mondtam lankadtan és be-nem-telően: az sgyetlen, gazdag szót, amelybe bele |'ér minden: a föld, a napfény, a f >okrok, a csillagok, az ember, az jiröm és a szomorúság, álom és igaz pság, mondtam a szót és nem tudtam ^betelni vele: * Élet, élet, élet,- élet!.. j 1958 március. ‘ (Zs. Gg.) »______________________________ I I Könyvek a világűr j meghódításáról I A Szovjetunió állami fizika—ma- jtematikai könyvkiadó vállalata má- jsodízben adja ki A. Stemfeld Nemzetközi-díjas tudós »A mesterséges bzputnyikoktól — az űrrepülésig« j’ímű könyvet. Ezenkívül megjele- ■nik V. Levantovszkij »-A holdraké- ! án«, R. Kunyickij »A világminden- |Mg felépítése« és I. Parsin »A Hold« jcímű könyve. I A »Znanyije kiadóvállalat megjelenteti M. Kroskin »A Nap bolygója« iJcímű illusztrált könyvet.
