Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
58. janaár 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 (eve az emlékművön fényesen fog ragyogni 11 győzelem kongresszusa elé A szomorú őszi napon a temető nég inkább az elmúlásra emlékeztet. A síri csöndet léptek koppa- nása zavarja meg. Egy, már nem fiatal, szomorú tekintetű, városiasán öltözött asszony lassan haladva közeledik, nézegeti, olvasgatja a fejfákon a neveket. Az egyik sírnál megáll, újra meg újra elolvassa a kopott fejfa feliratát, míg könnyein keresztül utóbb inkább csak sejti, mint olvassa a betűket. Lehajol, összeszedi a néhány szál gazt, igazgatja a virágokat. Nem, ma már nem rendezetlen a sír, hisz még tegnap megtisztította, sőt virágokat is hozott. Hosszasan időz, körül sem néz, csak a sírra veti tekintetét, arcán meglátszik, hogy gondolatban másutt jár. Nem zavarja sokáig senki, míg egyszer csak magas, fiatal, vállas férfi közeledik a sírok közt, egyenesen feléje tartva. Odaér és beszélgetni kezdenek. — Elbúcsúzott, elvtársnő? — Elbúcsúztam, de nem véglegesen. Ha ritkábban is, de el fogok még máskor is jönni. Bízom abban, hogy a jövőben a helybeli kommunisták, a simontornyaiak úgy fogják gondozni a sírt, ahogyan ez az igaz, nagyszívű, elvhű ember megérdemli. — Restelljük is. hogy Önnek kellett Budapestről lejárnia gondozni a sírt. De helyrehozzuk, és rendbe tesszük a jövőben mi is. A pártszervezetnél még tegnap este megbeszéltük ezt, és úgy döntöttünk, hogy tavasszal, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára, 1959. március 21-re betonkoszorús sírja lesz az első munkáshatalom si- montornyai községi direktóriuma elnökének, fejfáján a méltó felirattal. Megkérem, mondjon már valamit Sándor Józsefről, az életéről és haláláról. Hiszen ismerte őt, biztosan többet tud nálunk. Amíg elkísérem az állomáshoz, mondja el, jó? — Rendben van. — Lassan elindulnak. — 1919-ben, a Tanács- köztársaság kikiáltásakor én is itt voltam Simontornyán, a község postamesterének voltam a cselédje. Én azelőtt nem ismertem Sándor Józsefet, csak abban az időben ismertem meg, de akkor aztán igazán. Egyszerű napszámos ember volt, akinek négy gyermekén kívül nemigen volt semmije. Mindkettőnket beválasztottak a direktóriumba. ö lett az elnöke, én csak egyszerű direktóriumi tag voltam. Mindig, minden tevékenységét az irányította, hogy a szegénységen segítsen. Emlékszem, mivel nagy éhség volt, a volt urasági birtokról két kiselejtezett ökröt levágatott. Ez volt aztán azok előtt a nagy bűn! Végeztük a munkát úgy, mint akkor mindenütt a hatalomba bekerült szegényemberek. Segítettünk a rászorulóknak, szerveztük a közellátást, új rendeleteket hoztunk stb. Minden részletre nem emlékszem már pontosan, hisz 40 éve ennek. — Megbukott a Tanácsköztársaság ... Az úriasszony, a postamester felesége, a község papja meg a tiszti különítmény vezére, Rádi százados szervezték az ellenforradalmat. Azok aztán mindenkit üldöztek, aki tett valamit a szegény népért! Jóakarói szóltak Sándor elvtársnak, meneküljön, mert az életére törnek. Ő — milyen hős lelkű ember! — azt mondta, majd utoljára, mert neki kötelessége a többieket segíteni. Én is neki köszönhetem az életemet, ö bujtatott, majd segített' abban is, mikor nyomra találtak, hogy éppen a letartóztatás elől elmenekülhessek. Ő már elkésett, elfogták. Mióta ide évente lejárok, azóta tudom,— talán maguk is hallották —, milyen embertelenül, állati módon gyilkolták meg. _ 11 — Augusztus 11-én szedték ösz- sze őket. A tiszt urak ólmozott végű drótkötéllel verték testüket, fáradhatatlanul. Kezükbe adták a kötelet és egész nap arccal a Nap felé fordulva kellett várniuk az estre, amikoris felakasztották őket. A fehér tisztek négy méter hosszú kötelet vettek az akasztáshoz. Egymásután mind a tizenöt, csaknem halálra kínzott embert kivégezték. A hosszú kötél végére kötött hurok mindig a meggyilkolt elvtárs nyakán maradt, majd a megmaradt kötélből újra és újra hurkot kötöttek hős mártírjainknak. Sándor elvtárs maradt utolsónak, mindenkit bátorított — és amint a kazánba bújt öreg' szérűskertj éjjeliőr, mint valószínűleg egyetlen tanú mesélte — senki nem halt meg gyáván. Sándor elvtársnak már nem tudtak hurkot kötni, a rövid kötelet körültekerték a nyakán, azzal fojtogatták, majd szöget vertek a fejébe, úgy halt meg. Aljasul, bitangul, vadállatként bántak el velük. A játszadozó gyerekek találták meg a meggyalázott, megcsonkított holttesteket. — Nem tudom megállni, búcsúzáskor még egyszer szóvá teszem, hogy az Önök községében, elvtársak. baj van a kegyeletadással. Van mit jóvátenni. — Igaza van, elvtársnő. De majd meglátja, március 21-ig rendbehozzuk a sírt és Sándor elvtárs neve is ragyogni fog a mártírok megyei emlékművén. Közben megérkeznek az állomás hoz, Baján Józsefné budapesti veterán, az 1919-es Tanácsköztársaság simontornyai direktóriumának tagja elbúcsúzik kísérőjétől, elindul vissza Budapestre, miután eleget tett harcostái’sa, Sándor József direktóriumi elnök iránti kegyeletnek, kötelességének. Somi Benjáminná tamási járásban az időszerű kérdések tanfolyamán megvitatják a járás 3 éves művelődéspolitikai tervét A pártoktatás legnépszerűbb formája a tamási járásban az időszerű kérdések tanfolyama. Ezt már az elmúlt esztendőben megszerették a járásban. Akkor sok, élénk vita alakult ki, kicserélték a részvevők nézeteiket az akkor legaktuálisabb kérdésekről. Éppen az elmúlt év jó tapasztalatai alapján jelentkeztek az idén is erre a pártoktatási formára. Az idén hasonlóan alakult a helyzet. Az első témakört — amelyen igen élénk vita zajlott — már mindenütt befejezték, s most új anyag tanulására készülnek: a part művelődéspolitikai irányelveit beszélik meg, s minden bizonnyal sok értékes javaslattal teszik majd eredményessé e fontos kérdés megvitatását. A járási pártbizottság nagy segítséget kíván nyújtani e témakör megvitatásához: rendelkezésre bocsátja a járás művelődéspolitikai A régi MKP-jelvényes gyűrűt most is ott látom az ujján. Meglepődök. Tudom róla, hogy nyugaton élő nem is közeli rokonai miatt 1951-ben kizárták a pártból, évekre kikerült így a mozgalomból, és csak 1956. közepén kapta vissza párttagságát a Központi Vezetőségtől. Hát megőrizte mégis? Mintegy 12 érve jöttek divatba ezek az egyszerű gyűrűk, pecsétjükön a győzelmet jelképező vörös csillagos jelvénnyel, amely a Magyar Kommunista Párt jelvénye volt. Sokan viseltük akkor ezeket a dísztelen fémgyűrűket, büszkén mutogatva. Egyszer aztán eltűntek valahogy, talán kiment a divatból és elhagytuk, ki tudja már, hogy’ is történt? ö megőrizte és viseli most is. De nemcsak ezt, hanem fontos iratai közt látom a régi »Pártmunkás igazolványt« — Leiter Ernő, az egyesülés utáni eltervjavaslatát. A tervjavaslaton egy I 20 tagú bizottság dolgozik, amelyeí a járási pártbizottság bízott meg ez- I zel a feladattal. A tervben a többi között az állami oktatással, a mezőgazdasági jellegű szaktanfolyamok szervezésével, a községek művészeti csoportjainak szervezésével (tánccsoportok, énekkarok, színjátszók stb.), művelődési házak és intézmények fejlesztésével, a könyvtár-hálózat bővítésével foglalkozik. A bizottság tervjavaslatát január végén egy szélesebbkörű plénum vitatja meg, majd az időszerű kérdések tanfolyamainak hallgatói is a párt művelődéspolitikai irányelveinek szellemében megteszik észrevételeiket. A pártbizottsági ülés elé a már összegyűjtött javaslatokkal bővített, módosított tervjavaslat kerül. Az időszerű kérdések tanfolyamain elhangzottak, valamint a járási párt- bizottság által elfogadott terv alapján készítik el a községek is saját terveiket. ső megyei titkár aláírásával —, és megőrizte első tagkönyvét is. Ezek a dokumentek átvészelték az ellenforradalmat is, szinte elérzéke- nyül, amikor erről beszél. Nem öregember, pedig, 35 év körüli. Azt mondják róla: nagy volt a hite, a meggyőződése mindig, és benne is bíztak, hisz’ ezért választották meg párttitkámak az ellenforradalom után. Fáradhatatlanul, legtöbbször reggel korántól késő estig dolgozik, jól elvégzi pártmegbizatását az üzemben, szakmai beosztása mellett. Többször figyelmeztetni is kellett, menjen már haza, kímélje egészségét, mert a három műszakos üzemben mindig lenne pártmunka. Kommunista, a mozgalom egyszerű és mégis különös harcosa. H. E. A pártbizottság azzal, hogy az időszerű kérdések tanfolyamának I hallgatóival .megvitattatja a járásnak három évre szóló művelődésfejlesztési tervét, kettős feladatot igyekszik megoldani: egyrészt a széleskörű vita (a járásban ugyanis tíz helyen működik időszerű kérdések tanfolyama) sok új elképzeléssel, észrevétellel gazdagítja majd a tervet, esetleg olyan helyi lehetőségekre is ráirányítja a figyelmet, amelyek egyéb körülmények mellett figyelmen kívül maradnának, másrészt pedig a tanfolyam hallgatói megismerve a tervet, a községekben olyan erőt képviselnek majd, akik elsők között vesznek részt a tervek valóra váltásában. AZ ELÖADÄSOS propaganda A pártoktatásnak egy másik népszerű formája az előadásos propaganda. Általában egy-egy előadáson mintegy 50—60-an vesznek részt. Legutóbb Regölyben például csaknem kilencvenen hallgatták a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó előadást. Az elmúlt hetekben a járásban mintegy 600-an vettek részt a tájékoztató jellegű, a legkevésbé kötött pártoktatásban. Már az elmúlt esztendő során a járási pártbizottság azt tapasztalta, hogy igen nagy szükség van a pedagógusok rendszeres tájékoztatására. Főleg az időszerű kérdésekről ad rendszeres tájékoztatást. A járási bizottság rendezésében az elmúlt napokban Tamásiban például az időszerű nemzetközi kérdésekről hangzott el a pedagógusok részére előadás. Az előadás után a pedagógusok által feltett mintegy 15 féle kül- és belpolitikai vonatkozású kérdésekre kaptak választ. Amint a fentiek is mutatják, a járásban igen népszerű a pártoktatás, s bár a pártoktatás formái általában kötöttek, a járási bizottság megtalálta annak módját, hogy' a pártoktatás anyagát a járás sajátosságainak, kívánságainak megfelelően alkotó módon használja fel a célok elérése érdekében. Egyszerű és különös A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai fontos mérföldeket jelentenek nemcsak a Szovjetunió, de az egész világ munkás- mozgalmának a történetében. A kongresszusokat a múltban is, mind a barátok, mind az ellenségek nagy érdeklődése előzte meg, s a világsajtó hetekig cikkezett a kongresz- szusok határozatairól. Nem volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának még egy kongresz- szusa, amelyet az egész világnak ilyen nagy érdeklődése és várakozása előzött volna meg, mint a január 27-én megnyíló XXI. kongresszust. | Miért vár sokat az egész világ az SZKP XXI. kongresszusától? Azért, mert a kongresszust megelőzően olyan események történtek, amelyek lázba hozták és a Szovjetunió felé fordították az egész világ érdeklődését! Ilyen nagy esemény volt a hét, illetve tizenötéves terv irányszámainak nyilvánosságra hozása. Mindenki kiolvashatta ezekből a számokból a kommunizmus emberi közelségét, a szocializmus abszolút győzelmét a kapitalizmus felett. A hét, illetve a tizenötéves terv alapvető célkitűzése az: hogy a Szovjetunió az elkövetkezendő években gazdaságilag véglegesen legyőzi az Amerikai Egyesült Államokat. Ezzel a gazdasági győzelemmel és természetesen a szocialista világ többi országának, elsősorban a hatalmas Kína megdöbbentő eredményeivel a szocializmus messze maga mögött hagyja a kapitalista világot. S ha volt olyan, aki nem vette mindezt komolyan, vagy nem hitt a fülének, azt meggyőzte a szovjet emberkéz alkotta csillag, amely egy új kornak, a kommunizmus abszolút győzelmének nyitányaként lendült az égre. A nyugati világban, a kapitalizmus sorvadó világában nagy nyugtalanságot keltettek a szocializmus újabb ragyogó eredményei és külpolitikai kezdeményezései. Ez mutatkozott meg a német kérdés körüli vitában és Mikojan amerikai látogatásában. Lenyűgöző volt olvasni Mikojan derűs, magabiztos nyilatkozatait és nevetséges, de egyben felháborító is volt az amerikai külügyminisztérium — és annak feje, Dulles úr — kapkodása, jellem- telensége a német kérdésben. A Szovjetunióban milliók készültek fel a kongresszusra. Töviről-he- gyére megvitatták a hétéves terv irányszámait. Munkások, kolhozparasztok, tudósok és értelmiségiek juttatták el észrevételeiket, javaslataikat, bírálataikat az SZKP Központi Bizottságának. így válnak majd a kongresszus határozatai az egész szovjet nép határozatává, mert hisz ezeket az egész szovjet néppel való tanácskozás után hozza a kommunista párt. így mélyült el és terjedt ki a legszélesebb demokrácia, amelyet az előző, a XX. kongresszus határozott el. A hétéves terv irányszámainak megvitatása során, a szovjet munkások kommunista munkabrigádokat alakítottak. Ezzel a szocialista munkaverseny is új szakaszába: a kommunista munkaverseny szakaszába érkezett el. A brigádok célja a munkához való új viszony, a kommunista viszony megteremtése. Hiszen a kommunizmus alapvető elve, a »mindenki képessége szerint és mindenkinek szükséglete szerint« elv feltételezi a munkához való legfejlettebb, kommunista viszonyt, amelyben a munka már nem kényszer, hanem életszükséglet. Nagyszerű mozgalom a kommunista munkaverseny: a széles tömegek aktív bekapcsolódása a kommunizmus építésébe. Ilyen körülmények között ül ösz- sze kedden az SZKP XXI. kongresszusa, ahol végleges formát, komoly párthatározatokat öltenek a tervek és tudományos elemzés alá veszik az elkövetkező évek grandiózus programját. Az új csillagot, a mesterséges bolygót az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére lőtték fel az égre a Szovjetunióban. Ahogy feledhetetlen lesz ez az első emberkéz alkotta csillag, olyan feledhetetlen lesz ez a kongresszus is. Ahogy ez a csillag jelenti a világűr meghódításának a kezdetét, úgy ez a kongresszus, az SZKP XXI. kongresszusa is kezdetét jelenti a kommunizmus világméretű győzelmének. Gyenis János A KISZ taggyűlések után December 20. és január 20-a között a megyében ünnepi KISZ taggyűlések voltak, amelyeken a fiatalok átvették az ideiglenes igazolvány helyett a piros KISZ tagsági könyvet. Több helyen ez alkalommal vette fel a szervezet egy- egy fiatal kommunista mártír nevét is. A szekszárdi KISZÖV KISZ-szervezete például Szabó Erzsébet dunaszentgyörgyi fiatal nevét vette fel, aki a Tanácsköztársaság idején a megyei munkás-, katona- és földművestanácsnak volt tagja, majd később megbízatásokat kapott arra, hogy figyelje a szerb és francia csapatok mozdulatait a déli demarkációs vonal mentén és megfelelő információkat juttasson el az illetékes szervekhez, hogy a megszálló csapatokkal szemben a munkáshatalom megfelelően védekezhessék. A taggyűlések a Tanácsköztársaságra való emlékezés jegyében zajlottak le. Ezt a jelleget húzta alá az is, hogy csaknem mindenütt részt vettek a Tanácsköztársaság volt vörös katonái, direktóriumi tagjai és felszólalásaikkal tették még színesebbé a taggyűléseket. Az ünnepi taggyűlések igen alkalmasak voltak arra, hogy a fiatalok megismerjék a Tanácsköztár saság idején hogyan éltek, dolgoztak a fiatalok. Megismerték a fiatalok halálfélelmet nem ismerő harcát az első munkáshatalomért. Megismerték az illegális mozgalomban dolgozó legjobb fiatalok életét, s kegyelettel adóztak azok iránt, akik életüket áldozták a kommunista eszmékért a fasizmus elleni küzdelemben, népünk szabadságáért. A szervezetek sok helyen az ünnepi taggyűlések idején megszabták a közvetlen előttük álló feladatokat is. Különösen a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett kulturális* seregszemlén való részvétel, a tavaszi fásításban való részvétel, az oktatást jelölték meg. Sok szó esett arról is, hogy tovább kell fejleszteni az önkéntes segítőbrigád mozgalmat is, amelyik már eddig is sok szép sikerrel öregbítette a kommunista fiatalok hírét. A középtengelici KISZ-szervezet tagjai a munkatervet is elkészítették, s az időpontokat is meghatározták. Terveik szerint ebben az évben áprilisig 2500 darab fát ültetnek el, 2 hold gödöllői ikersoros hibridkukoricát vetnek és gondoznak. A bevételt a KISZ-szervezet kulturális célokra használja. Az önkéntes segítőbrigád az elmúlt évi tapasztalatok felhasználásával továbbra is segíteni kívánja az arra rászoruló öregeket. A gabona és a széna betakarítása idején a KISZ-szervezet tagjai 40 munkaegység értékű társadalmi munkával segítik a termelőszövetkezet gyors betakarítását. Ezenkívül még számos, főleg kulturális vonatkozású tételeivel gazdag programot fogadott el a KISZ taggyűlés. Megyeszerte a KISZ fiatalok túl nyomó többségükben resztvettek a taggyűléseken és hozzászólásaikkal javaslataikkal segítették eredményesebbé tenni az ünnepi taggyűlések munkáját. Most a dolgos hétköznapok időszaka következik megint a KISZ-szervezetekben. Az elképzeléseket, terveket az elkövetkezendő hónapokban kell való- raváltani. A lelkesedés, amely megmutatkozott az ünnepi tag- könyvkiosztó taggyűléseken, biztosíték arra, hogy megvalósulnak.-
