Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. január 22. Mikojan sajtóértekezlete Washingtonban (Folytatás az 1. oldalról.) egyes ferdítések nélkül nem ment a dolog, de általában lojálisán viselkedett az önök sajtója a mi utazásunkkal kapcsolatban. Viszont nem akarom, hogy édeskés­nek tűnjék, amit mondok, s ezert egy rosszízű példát szeretnék megemli­Tegnap a Találkozás a sajtóval cí­mű televíziós adásban adott nyilat­kozatok előtt Spivak úr (a televízió program szervezője — Szerk.), akit nem ismertem, azt mondta nekem, hogy az adás idején esetleg eles" hangú és barátságtalan kerdeseket tesznek majd fel. Azt válaszoltam neki. hogy az éleshangu kérdésektől nem félek, de majd- csípős feleletet adok. Az adás idején azonban Spivak úr inkorrektül viselkedett. Eszembe jut, hogy még a közép­korban, a párviadalok idejen voltak a becsületnek bizonyos szabályai. Majd megmagyarázom, hogy miért emlékeztetek erre. Amikor a program végén maradt még egy perc, a vezető felhívta erre a figyelmet, Spivak kér­dés formájában kirohanásokat inté­zett a Szovjetunió ellen, amelyek mellesleg az önök New York Times című lapjában teljes 17 sort fonal­nak el. (Nevetés a teremben.) Nem adott lehetőséget még e „kérdés le­fordítására sem, már-nem is beszelve arról, hogy nem maradt idő a megvá­laszolására. A párbajkódex nyelvén szólva úgy akart rám csapást merni, hogy eleve tudta, nem lesz módom a visszavágásra. A régi időkben ilyen esetben a társadalom elfordult az ilyen emberektől, mindenki megve­tette őket s egyesek közülük képte­lenek lévén elviselni a szégyent, meg öngyilkosok is lettek. Én már nem vagyok olyan kegyetlen ember, hogy öngyilkosságba kergessek valakit. Ami pedig Spivak urat illeti, nem hi­szem, hogy ő becsületbeli motívumok miatt képes volna olyan cselekedet­re. Legyenek nyugodtak, ő továbbra is tökéletes egészségnek örvend majd. (Nevetés, taps a teremben.) Uraim! Nagy szerepe van a saj­tónak. Önök alakítják a közvéle­ményt, javítani is, rontani is tud­nak rajta. Persze, nem minden, de sok függ önöktől. Rajta hat, harcoljunk együtt a békéért. A sajtónak a népet kell szolgalma, a nép pedig békét akar. Azok közül a kérdések közül, ame­lyekről eszmecserét folytattunk az önök államférfiaival, figyelemre mél­tó a német békeszerződés kérdésé. Mint ismeretes, más országoknak is megküldtük a német békeszerzodes szovjet tervezetét. , ., Bármennyire is furcsán hangzik, Adenauer kancellár volt az, aki erről elsőként mondott „nem”-t. Úgy tűnik, elemi dolog lett volna megmondani neki, hogy a legyőzött ország képvi­selője nem léphet fel elsőként a bé­keszerződés ellen. Adenauer kancel­lár befolyásolni akarta az Egyesült Államok politikáját. Szemmel látha­tólag ezt el is érte, Minthogy az onok külügyminisztere nemrégiben rende­zett sajtókonferenciájukon csatlako­Z°Mihaz önök szövetségesei voltunk a múlt háborúban, együtt kell aláírnunk a német békeszerző­dést is. Kiderül azonban, hogy a békeszer­ződés kérdésében a legyőzött NenJ? " ország lett az önök szövetségese. Ne­künk semmi kifogásunk nin^s a, met nép ellen, hiszen tehetséges, munkaszerető nép. Nagyon 3° kaP' csőlátókat tartunk fenn a Nemet De­mokratikus Köztársasággal. A ne­met Szövetségi Köztársasággal ís; ja­vítani akarjuk viszonyunkat. Meg kell mondani. hogy a Nemet Szövetségi Köztársaság lakossá­ga — mint ahogy nemregiben tett utazásunk során meggyőződtem róla — többségében békét akar. Az ország üzleti körei ugyancsak a beke mellett foglalnak állást. A Német Szövetségi Köztársaság­ban azonban potenciális veszéllyel fenyegető revansista körok is van­nak. Nem szabad elfeledkeznünk a történelmi tapasztalatokról A múlt évben a Német Szövetségi Köztársa­ságban jártam és beszélgettem Aden­auer kancellárral, miniszterekkel, üz­letemberekkel és a lakossággal. Adenauer akkor kijelentette, o híve annak, hogy megjavuljanak orszá­gaink kapcsolatai. Arra a kerdesemre hogy miért nem létesít diplomáciai viszonyt Csehszlovákiával es Len­gyelországgal, azt válaszolta: o ezt megtenné, de fél, hogy ezzel a Szov­jetunió nem lesz megelégedve. Azt mondtam neki, hogy a Szovjetunió nagyon elégedett lesz, ha a Nemet Szövetségi Köztársaság diplomáciái viszonyra lép Lengyelországgal es Csehszlovákiával. Nem sokkal később Adenauer kancellár nyilvánosan kiállt amellett, hogy teremtsenek ezekkel az országokkal diplomá­ciai kapcsolatokat. Néhány hónap múlva azonban kijelentette: fe­lül kell vizsgálni a Német Szö­vetségi Köztársaság és Csehszlo­vákia között húzódó határokat. Igaz ugyan, hogy ő akkor azt mondta, ezt békés úton kell megtenni. Aden­auer tudja, hogy most nincs elég ere­je ezt más úton megvalósítani. Nem ismeretes azonban, hogy a nyugat­német revansisták hogyan beszélnek majd akkor, amikor már rendelkez­nek a legmodernebb fegyverekkel és rakétákkal. A nyugatnémet revansisták nem akarnak békeszerződést kötni, s az Egyesült Államok — sajnála­tunkra — ebben a kérdésben ve­lük tart. Még egy fontos kérdésről szeretnék néhány szót szólni. Meg kell érteni egy egyszerű igazságot: az államok­nak egyenlőkként kell bánniuk egy­mással, különösen ha két olyan nagy­hatalomról van szó, mint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok. A dik­tátum politikája mindig kudarcot fog vallani. Nemcsak a saját érdekeink­re, hanem a másik fél érdekeire is tekintettel kell lenni. Megengedhetet­len az olyasféle állítás, hogy a nyu­gati hatalmak szigorúan tiszteletben tartják nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeiket, a kommu­nisták pedig papírrongyként kezelik azokat. Nekünk tekintélyes kormá­nyunk van. A mi kormányunknak a jövőre nézve is nagy tervei vannak. Arra törekszünk, hogy hazánk még gazdagabb és kultúráltabb legyen, mint ma. Ehhez minden adottságunk megvan. Nekünk nem kell, ami a másé. Békésen együtt akarunk élni a más társadalmi rendszerű orszá­gokkal. Békés együttélésről pedig nem lehet szó, ha nem tartják meg a nemzetközi egyezmények­ben vállalt kötelezettségeket. Ezért mi aprólékos szigorral tisz­teletben tartjuk egyezményein­ket. Reméljük, partnereink is így járnak majd el. Ami a múltat illeti, van mit fel­panaszolnunk önöknek. Vegyük például a német kérdést. Ki volt az, aki elsőnek létesített kü­lön államot Németországban? Hiszen tudjuk, hogy a szövetségesek ilyes­miben nem egyeztek meg. Ki állí­totta le a nyugatnémet jóvátétel ki­fizetését a Szovjetuniónak, amikor a szövetségesek egyezményei szerint a németeknek fizetniük kellett volna a jóvátételt? Ki volt az első, aki a le­győzött Németország egy részét ka­tonai tömbbe — a NATO-ba — vonta be. megszegve ezzel a szövetségesek megegyezését? Más példákat is felhozhatnék. De most nem akarok régi számlá­kat benyújtani. Tiszteljük egymást! Különös, hogy önök szenteknek tart­ják magukat, minket meg bűnösök­nek. A kérdés így merül fel: vagy bé­ke, vagy háború. Más választá­sunk nincs. Azt hiszem, minden gondolkodó ember békét akar, kapcsolataink megjavulását óhajtja. Befejezésül egy kijelentésről sze­retnék szólni, amely nagyon elütött az önök többi politikusának szavai­tól. Az önök volt elnöke — Truman — tegnap rossz nyilatkozatot tett. Szót emelt az ellen, hogy én amerikai üzletemberekkel találkozom, mert at­tól fél, hogy e találkozók hatására az amerikai nép barátságosabb lesz a Szovjetunió iránt. Úgy látszik, neki ez nincs ínyére. Közismert, hogy a mi kapcsolataink Truman elnöksége alatt romlottak meg, s jó, hogy most nem ő az elnök. (Élénk derültség.) Most pedig befejezem felszólaláso­mat, hogy önök kérdezhessenek és választ kaphassanak. Mikojan beszéde után a sajtóklub elnöke a jelenlevők számos kérdését olvasta fel. Mikojan válaszolt a kér­désekre. A villásreggeli után Lawrence át­nyújtotta Mikojannak a klub okleve­lét, amelyet a hagyomány szerint a klubban felszólaló ismert politiku­sok kapnak. Valamennyi jelenlevő felállt és hosszan tartó tapssal búcsúzott Mi- kojantól. A. Mikojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyettese Washingtonból New Yorkba érkezett. Mikojan Menysikov szovjet nagykö­vet és Szoboljev szovjet ENSZ-meg- bízott kíséretében a vasútállomásról New York nemzetközi repülőterére hajtatott. Mielőtt Mikojan repülőgépe el­indult New Yokból, Dulles külügy­miniszter Eisenhower elnök és' a sa­ját nevében táviratot küldött a szov­jet első miniszterelnökhelyettesnek. A táviratban Dulles kifejezi azt a meggyőződését, hogy Mikojan meg­ismerte az amerikai nép érzéseit, a nép békevágyát, ezt elmondja Hrus­csov miniszterelnöknek is. Eisenho­wer elnök nevében kifejezte azt a véleményét, hogy a két nép jobban megértheti egymást, ha több látoga­tás és csereakció zajlik majd le. Be­fejezésül a külügyminiszter kifejezi az elnöknek azt a kívánságát, hogy a béke és a barátság szelleme hono­sodjék meg, s váljék a népek hasz­nára. A repülőgépnél a beszállás előtt barátságosan mosolyogva angolul bú­csúzott a jelenlevőktől: „Thank you! Good bye americans!” (Köszönöm! Viszont látásra, amerikaiak!) Aláírták a magyar—szovjet szövetkezeti árucsereegyezményt Moszkva (TASZSZ). A SZÖVOSZ Moszkvában tartózkodó küldöttsége és a CENTROSZOJUZ Szovjet Szö­vetkezeti Központ vezetői kedden aláírták az 1959. évi árucsereegyez­ményt. Az egyezmény értelmében a folyó évi magyar—szovjet szövetke­zeti kereskedelmi forgalom a tavalyi­nak csaknem kétszerese lesz, a szov­jet részről fényképezőgépeket, órá­kat. szeparátorokat, hússzalonnát, halkonzervet, gyógyszeripari nyers­anyagokat, magyar részről gépeket és más árucikket szállítanak. Lengyel válaszjegyzék a Szovjetunióhoz Varsó (TASZSZ). A Szovjetunió varsói nagykövetsége megkapta a lengyel kormány válaszjegyzékét, amely a német békeszerződés szovjei tervezetét a német kérdés békés megoldása alapjának nevezi. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya helyesnek tartja, hogy a béke- szerződés tervezete kijelenti: a je­lenlegi lengyel—német határ megfe­lel a potsdami megállapodásnak, és az ennek alapján végrehajtott de- markációnak, továbbá, hogy a terve­zet megengedhetetlennek minősíti a német határok felülvizsgálására irá­nyuló revansista követeléseket, illet­ve bármiféle területi igény bejelen­tését más országgal szemben. A lengyel válaszjegyzék rámutat, a békeszerződés megkötésének halo­gatása a német újraegyesítésre irá­nyuló törekvés ürügyével, nemcsak a békére veszélyes európai helyzet fenn tartását jelentené, hanem lelassítaná és megnehezítené a két német állam közeledésének folyamatát. Németor­szág demokratikus és békés egyesí­tésének kötelező feltételét is. Len­gyelország kész előmozdítani a né­met probléma békés és demokratikus szellemű rendezését, valamint a jó­viszony kiépítését a lengyel és a né­met nép között. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya teljes egészében támogatja a szovjet békeszerződés-tervezetet, amely összhangban van Lengyelor­szág létérdekeivel és a lengyel kor­mány több ízben kinyilvánított állás­pontjával. A német kérdés Berlin: (MTI) Adenauer kancellár szerdán estére a Schaumburg-palo- tába kérette a bonni parlament párt­frakcióinak vezetőit. A kancellár előreláthatólag Dittmann helyettes külügyi államtitkárnak, valamint Grewe professzornak, Nyugat-Német ország washingtoni nagykövetének Mikojan amerikai látogatásával kap­csolatos jelentéseit ismerteti. Adenauer a kereszténydemokrata párt parlamenti frakciójának veze­tősége előtt tagadta, hogy a né­met kérdés megoldása és a béke- szerződés megkötése Németország­gal elősegítené a nemzetközi enyhü­lést. A kancellár kijelentése már saját pártja képviselőinek körében is le­vertséget okozott. A Német Szociáldemokrata párt ellenjavaslatai a német kérdés rendezésére Mikojan nyilatkozata az HP munkatársának New York: (AP) Thomas P. Whit­ney, az AP munkatársa, aki több éven át élt Moszkvában és jól be­szél oroszul, elkísérte Mikojant ame rikai kőrútján. Mikojan kizárólagos nyilatkozatot adott Whitneynek. A kéthetes körútját összegezve, Mikojan azt mondotta, hogy derű­látóbb a békét illetően, mint mikor ideérkezett — írja Whitney. Mikojan kiemelte, nem azért jött az Egyesült Államokba, hogy bár­milyen kérdésről tárgyaljon. «Nem tárgyalási tervekkel érkez­tem az Egyesült Államokba. Tervem pontosan az volt, ami történt. Most, hogy elutazom, nem titkolhatom töb bé terveimet, hiszen azok nyilván­valókká váltak. így tehát nem indo­kolt keresni látogatásom okát« — mondotta, majd jókedvűen hozzá­fűzte: »Valamennyi titkom leleple­ződött«. Mikojantól egyenesen megkérdez­tem, vajon több derűlátással hagy­ja-e el az országot, mint amennyi­vel ideérkezett. Mikojan határozot­tan, habozás nélkül felelte: »töb­bel«. Mikojan ezután azt mondotta, az­zal a meggyőződéssel tér haza, hogy az amerikaiak nagyjából »meg akar.- nak érteni bennünket és azt akar­ják., hogy mi értsük meg őket.« »Ez nagyon jó dolog« — jegyezte meg Mikojan. »Politikai szempontból az Egyesült Államokban tett látoga­tásom hasznos volt. Nagyon jó han­gulatban hagyom el országukat.« A New York-i repülőtéren Miko­jan kijelentette: »Nagyon megelé­gedett« látogatásával. Amikor meg­kérdezték, véleménye szerint láto­gatása javított-e a nemzetközi hely zeten, ezt mondotta: »Ezt nem ál­líthatom, de összes megbeszélései­met ennek a célnak szolgálatában folytattam. Nagyon kedves és kel­lemes találkozásom volt 22 év előtti barátaimmal.« Bonn: (DPA) A német szociálde­mokraták kedden újságírók előtt kifejtették, hogy nézetük szerint mily módon kellene foglalkozni a né met kérdés rendezésére tett szovjet javaslatokkal. A következő gondola­tok megvitatását szorgalmazzák: A nyugatnak egységes ellenjavas­latokat kell előterjesztenie a szov- 1 jet szerződés-tervezettel szemben. El lehet utasítani a német béke- szerződést,, amíg meg nem valósít­ják Németország egyesítését, de a nyugatnak késznek kell lennie arra, hogy tárgyaljon az európai biztonsá­gi rendszerről. Ezzel összefüggésben tárgyalni kellene a Berlin biztonsá­gát érintő pótmegállapodások meg­kötéséről (esetleg az ENSZ bekap­csolásával.) A harmadik és szociáldemokrata nézet szerint a legjobb lehetőség az lenne, ha a nyugat külön egységes javaslattal élne a német kérdésnek és az európai biztonság problémájá­nak a megoldására. Ismét vissza le­hetne térni arra a javaslatra hogy a német kérdés megoldására állan­dó négyhatalmi bizottságot alakítsa­nak, amelyben tnácskozó jelleggel részt vennének Németország két fe­lének képviselői. A nyugatnémet kormánynak ösz­tönöznie kellene a Nyugatot, fontolja meg, miként tárgyalhatna a Szovjet­unióval — mondotta a német szo­ciáldemokraták szóvivője. A nyugat­német kormány eddig még nem is dolgozta ki saját javaslatait. Magától értetődő az is, hogy meg kell vitatni valamennyi nyugati ellenjavaslatot, nem pedig csak a nyugatnémet kor­mányét. Bmerikai szenátor Mikojan látogatásért! Hubert Humphrey szenátor sajtó­tudósítóknak kijelentette, véleménye szerint Mikojan látogatása az Egye­sült Államokban nem volt sikerte­len, s kiemelte, hogy ez a látogatás kiindulópontja lehet a kelet és nyu­gat újabb tárgyalásainak. Ez a lá­togatás jó volt olyan értelemben, hogy arra készteti majd az Egyesült Államokat, vizsgálja felül álláspont­ját az időszerű nagy problémákat il­letően — mondotta a szenátor. Mikojan amerikai látogatásának nyugat-námetországi sajtóvisszhangja Bonn: (MTI) Az AP bonni tudó­sítója szerint Adenauer kancellár kereszténydemokratáinak körében kedden az a vélemény alakult ki, hogy Mikojannak nem sikerült az amerikaiakat eltéríteni a berlini kérdésben elfoglalt határozott állás­pontjuktól. Más nyugatnémet körökben azon­ban ettől eltérően ítélik meg a dol­got. A Welt című hamburgi lap arról is ír hogy Mikojannak talán mégis si­került bizonyos mértékig »félelmet kelteni az amerikaiakban a német újrafelfegyverzéstől.« «Talán ez volt egyik célja ameri­kai látogatásának és azt nem sza­bad félvállról venni« — írja a lap. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung szerint a Berlint illető nyugati terveknek »nyilvánvalóvá kell fen­niük, milyen engedményekre haj­landó a nyugat, hogy megfeleljen az oroszok biztonsági követelményei­nek.« Az AP tudósítója megállapítja: a nyugatnémet közvélemény szemmel- láthatólag azt a véleményt vallja, hogy újabb tárgyalásokat kell kez­deni a Szovjetunióval a német kér­dés körül támadt kelet—nyugati el­lentéttel összefüggő valamennyi kér­désről. Az alapvető irányvonal azonban válozatlan: Adenauer tábora azt kö­veteli, hogy Nyugat-Németország to­vábbra is kitartson kemény politiká­ja mellett, beleértve az atomfelfegy vérzést, az ellenzék pedig hajléko­nyabb politikát követel, az atomíegy verek eltiltásával Nyugat-Németor- szágban. Viharok és hófúvások Európa-szerte (MTI) A szerdára virradó éjszaka érkezett jelentések Európa-szerte he vés viharokról, hófúvásokról számol nak be. Párizs: Kedden egész Franciaor­szágban heves viharok söpörtek vé­gig. A Pireneusok térségben 140 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó szélviharok súlyos károkat okoztak az épületekben, fákat tép_ tek ki gyökerestől és telefonvezeté­keket rongáltak meg. Több helyen megbénult a közúti és vasúti forga­lom. Brestből érkezett jelentések szerint nagy vihar dúl az Atlanti­óceánon. Lyonban és környékén tí­zen megsebesültek. London: A szélviharok és az esőzé­sek Európa nagyrészében enyhítették a hideget, ugyanakkor azonban ára­dásokkal és lavinákkal fenyegetnek. Ez idő szerint csak Norvégiából és Svédországból jelentenek szinte sark köri hideget. Olaszországból dél fe­lé, Dániából pedig észak felé any- hébb légáramlatok terjednek. Auszt­riát már elérték a melegebb lég­tömegek, amelyek viszont a hegyek­ben lavinaveszélyt okoznak. Jugo­szlávia egyes vidékeiről napsütéses időt jelentenek, jóllehet az ország középső részén még hóakadályok gá tolják a közlekedést. Rómában eny­hült az idő, Észak-Olaszországban pedig zuhog az eső. Belgiumban a nagy esőzések következtében árvíz­veszélytől tartanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents