Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 18. szám
ROLETÁR.IAI. EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA IV. évfolyam, 18. szám. ARA: 50 FILLER Csütörtök, 1959. január 22. Míkojan sajtóértekezleten nyilatkozott amerikai látogatásáról Minden gondolkodó ember békét akar — kapcsolataink javulását óhajtja Eisenhower táviratban búcsúzott a hazautazó szovjet államférfitól Hétfőn reggel Anasztasz Mikojan ellátogatott az amerikai külügyminisztériumba és Dillonnal, a külügyminisztérium gazdasági ügyekkel megbízott államtitkárával tartott megbeszélést. A beszélgetés után az újságíróknak elmondotta, hogy nem folytatott hivatalos tárgyalásokat, de az a benyomása, hogy az amerikai külügyminisztérium nincs felkészülve a szovjet—amerikai kereskedelmet gátló hátrányos megkülönböztetések és egyéb akadályok megszüntetésére. Az amerikai külügyminisztériumban — mondotta — még mindig érezhető a hidegháború, ami a nemzetközi kereskedelemre is kihat. Hozzátette, hogy a korábbi normális szovjet—amerikai kereskedelem felélesztéséhez az amerikai korlátozások megszüntetésére van szükség. Ezután Mikojan a washingtoni országos sajtóklubban a tiszteletére rendezett villásreggelin jelent meg. A klub előcsarnokában nagy tömeg üdvözölte a szovjet vezetőt. A villásreggelin körülbelül 500 amerikai és külföldi tudósító, szemleíró vett részt. A zsúfolt nagyteremben sokan a falnál szorongtak. Lawrence, a klub elnöke pedig kijelentette, hogy körülbelül háromszázan be sem jutottak; ___ A terembe lépő Mikojant valamennyi részvevő felállással és tapssal köszöntötte. A klub hagyománya szerint Lawrence bemutatta az újságíróknak a vendégeket. Ezután Lawrence rövid beszédet mondott. Ezután nagy taps közepette Mikojan emelkedett szólásra. „Elnök úr, uraim! Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak azért, hogy ilyen népes hallgatóság előtt felszólalhatok. Az önök sajtójelentései szerint, amelyek ugyan nem mindig válnak be, de ezúttal helyesnek bizonyultak, holnap elutazom országukból és nemsokára Moszkvában leszek. (Derültség.) Természetes az a kérdés, milyen benyomásokkal távozom, különösen, ha meggondoljuk, hogy tapasztalataimat egybevethetem az 1936-ban szerzett benyomásaimmal. Akkoriban két hónapot töltöttem az Egyesült Államokban és sokat utaztam az országban. Most sajnos, csak két hetet tölthettem itt, s tapasztalataim ezért felületesebbek, mint akkor. Sok mindent nem nézhettem meg, nem mintha nem kaptam volna rá engedélyt, ellenkezőleg — ilyen természetű nehézségeim egyáltalán nem voltak, Megismerkedtem országukkal, a2 amerikai emberekkel. Egyet meg szeretnék jegyezni: nem érdeklődtem katonai objektumaik iránt, ilyen helyekre nem kértem bebocsátást, de ezt meg sem tagadták tőlem. (Derültség.) Az önök hazájában nagy eredmények vannak az anyagi kultúra terén. Uj házakat, gyárakat, utakat építettek. Még gazdagabbak lettek. Hadd mondjam így: szerencséjük volt, hiszen földjüket nem sújtotta háború, nem szenvedtek olyan hatalmas pusztításokat, mint a Szovjetunió. Pedig hát a múlt háborúban nem is vetettek be olyan pusztító fegyvereket, amilyenek ma vannak. Reméljük — s aki hisz istenben, imádkozzék érte —, nem lesz új háború, s országainkat, de más országokat sem éri pusztulás. Azok az amerikaiak, akikkel az utazásom alatt találkoztunk, éppen olyan barátságosak voltak velünk, mint azelőtt. Az önök népe a mi szovjet népünkre hasonlít. A mi népünk egyszerű, közlékeny, vendég- szerető, mint az amerikai nép. A mi népünk a béke és a barátság szellemében, a háború elleni légkörben nevelődik. Itt önöknél erősen hat a népre a „hidegháború”, bár örömmel láttam, hogy akikkel találkoztam, békét akarnak. Ez különös örömömre szolgált. Nem volt ez meglepetés számomra. Tudtam, hogy a nép így fog viselkedni velünk. De az is pozitívum, hogy azok az üzletemberek és kulturális személyiségek, akikkel találkoztam, szintén nagy érdeklődést tanúsítottak a Szovjetunió iránt, meg akarták érteni álláspontunkat, s közeledést akartak elérni országaink között. Az a benyomásom, hogy az amerikai nép és az üzleti körök belefáradtak a hidegháborúba s végezni akarnak vele. Mindenki tudja, hogy a hidegháború melegháborúvá fejlődhet, s ha újabb háború tör ki, az üzleti élet nemhogy virulni nem fog, de bele is pusztul a háborúba. Szembeötlő, hogy az amerikai nép és az üzleti körök hangulata a béke felé fordul, de a politika továbbra is a régi, hidegháborús állásokat védi. Meg kell mondanom, hogy az amerikai államférfiakkal őszintén, nagyon korrekt módon beszélgettünk, s az eszmecsere hasznos volt. Eisenhower elnök, Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter a beszélgetések során azt az óhajukat fejezték ki. hogy javítani kell az országaink közötti viszonyt. De amint konkrét javaslatok kerültek szóba, azt hallottuk, hogy az Egyesült Államokban kétpárti külpolitika van, amelyet a szövetségesek is támogatnak, s így ezt a politikát nem fogják megváltoztatni. Amikor megkérdeztem: jó-e az, hogy a politikának örökre változatlannak kell maradnia, azt a választ kaptam, hogy a politika csak akkor változik, ha a körülmények is megváltoznak. Kellemes találkozásom volt a Los Angeles-i California egyetem hallgatóival és tanáraival. Amikor velük beszélgettem, szinte elfeledkeztem arról, hogy nem a Szovjetunióban, hanem az Egyesült Államokban vagyok. (Taps.) Kaliforniában, de itt Washingtonban is, egyszerű amerikaiak hívtak meg otthonukba, s meg kell mondanom, nagyon rokonszenves jó emberekkel találkoztunk. Szavakkal talán ki sem lehet fejezni, milyen meleg fogadtatásban részesítettek. Néhány szót az amerikai sajtóról. Nem mondhatnám, hogy nálunk, a Szovjetunióban, túlságosan jó vélemény alakult ki az önök sajtójáról. Ez a sajtó gyakran ferdít, kohol, s ezért óvatosan kell kezelni. Eleinte én is óvatos akartam lenni, de úgy látszik, az amerikai újságíróktól sehová sem bújhat el az ember, a tudósítók egyszerűen foglyul ejtettek. Egyébként volt egy érdekes meglátásom. Azelőtt el sem képzeltem volna, hogy a tudósítók ilyen szorgalmas emberek. Hiszen ezek igazi proletárok! (Nagy derültség a teremben.) Akárhova indultunk, mindenütt követtek bennünket. És ha pihenőre tértünk, ők türelmesen üldögéltek az utcán, s várakoztak, vajon hova visz még utunk. Nagy tisztelettel szemlélem ezt a munkát. Persze Száz holdas komlótelepet, 215 hold szőlőt, 120 hold kajszibarackot telepítenek megyénk állami gazdaságaiban Kidolgozták a megye állami gazdaságainak 1959. évi tervét A terv szerint ebben az évben 100 holdon telepítenek komlót. Ezáltal a komlóval betelepített terület 50-ről 150 holdra emelkedik. A talajtani vizsgálatok alapján megállapították, hogy Tolna megye mikroklímája, mélyrétegű, humuszban gazdag talaja és csapadék eloszlása alkalmas a komló telepítésére. Az Alsóleperdi Állami Gazdaságban 40 hold, a Sárközi Állami Gazdaságban 20 hold, a Fornádi Állami Gazdaságban 40 hold területen telepítenek komlót. Még ebben az évben 215 holdon szőlőt telepítenek az állami gazdaságokban. A Paks mellett lévő »Cseresznyésig határterületen a Kanacsi Állami Gazdaság 100 holdon telepít homoki szőlőt. A betelepítésre kerülő területet eddig birkalegelőgyanánt sem tudták megfelelően hasznosítani és holdanként mindössze 500 forint jövedelmet hozott. A számítások szerint, ha a telepítés sikerrel jár és a szőlő termőre fordul, akkor viszont 18 000—20 000 forint jövedelmet biztosít majd holdanként a »Cseresznyésig határrész. A Kajmádi Állami Gazdaság szőlészetében 54 holdon »szőlő anyatelepet« hoznak létre Sötétvölgyben, amely ellátja a szekszárdi borvidék szőlészeteit oltványokkal. Százhúsz holdas összefüggő területet telepítenek be az Alsópéli Állami Gazdaságban kajszibarackkal. A szakemberek véleménye szerint a betelepítésre kerülő terület talaja nagyszerűen alkalmas a kajszibarack termelésére. Hétsiázezer naposcsibét keltetnek az idén a Tolnai Keltető Állomáson A Tolnai Baromfikeltető Állomáson február első -napjaiban kezdődik meg a munka, amelyre alaposan felkészültek: több gépet felújítottak, korszerűsítettek, a kisebb hibákat kijavították. A keltetőállomás nagy munka előtt áll az idén: 700 000 naposcsibét keltetnek, ami 30 000-rel több, mint a tavalyi mennyiség volt. Az állomás hat mintaközséget jelölt ki a megyében, Regöly, Szabály, Zomba, Kölesd, Tengelic és Tolna községeket. A mintaközségeken kívül nyolc termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság szállítja még a vérvételezett állományból származó tojásokat, mint a szekszárdi Béke, a tolnai Alkotmány, a faddi Győ zelem, a gyönki Vörös Csillag, a miszlai Béke és a zombai Jóbarátság Termelőszövetkezetek. Az állami gaz daságok közül a Juhéi Állami Gazdaság és a Középhidvégi Kísérleti Gazdaság Lencse-pusztai telepéről összesen mintegy 300 000 tojás szállítására kötött az állomás szerződést. A Tolnai Baromfikeltető Állomás február 24-től megkezdi a naposcsibék szállítását a megye területére. A rendőrség befejezte a nyomozást a Szentgál-pusztai gyilkosság ügyében (Folytatás a 2. oldalon.) wooo«p«<—owmTi-mrmi,» mm.nj< MJIM pap Az újévi számunkban hírt adtunk arról a bestiális János-napi gyilkosságról, amely Zomba Szentgál-pusz- tán történt december 23-án este. A gyilkosság ügyében már lefolytatta a rendőrség a nyomozást és az ügyet átadta az ügyészségnek vádemelés végett. Széligmann János, aki baltával leütötte Fülöp Györgyöt, majd íredig kiszállította a határba és ott bedobta egy kútba, továbbra is őrizetben maradt. Ugyancsak őrizetben van továbbra is egy másik személy Hartmann János isv aki jelen volt a gyilkosságnál és elmulasztotta a feljelentést. Zajlik a Duna — nincs árvízveszély Családok ezreit űzte el az 1956- os jeges árvíz otthonukból, s rom- badöntött mindent. Lakóépületet, gátőrházat, csatornákat és zöldellő vetéseket. Most más a helyzet. Az árvédelmi munka szakemberei azt mondják, »béke van«. Igen. Béke. Alattunk a Duna sodorja a jégtáblákat. Harsogva ütődik a paksi hajóállomás kőkockáihoz a több száz négyzetméteres jégtábla, az ütődéstől darabok törnek le belőle, azután a jégtábla elkezd forogni, sarkait ledörgöli, s mint korongok forognak tovább a vízen. — Most nincs veszély — mondja Varga Béla, a szekszárdi árvédelmi hivatal vezetője. Megnézzük a Duna vízállását. A mércén 238 centiméterig kúszik a jégkristályos víz. Tehát nincs veszély, mert a 700 centiméternél kerül sor arra, hogy riasszák a védelmi szerveket. S a jégzajlás is csekély, Paksnál körülbelül harminc százalékos. Ez azt jelenti, hogy a víztükör harminc százalékán úszik jégtábla. Van-e árveszély és hogyan készültek fel az esetleges jeges ár fogadására a védelmi szervek? Vajon az 1956-os tapasztalatokat felhasználták-e? Végigjárjuk a töltés egyrészét, a helyszínen mutatja meg Varga elvtárs a védelmi munkákat. S amíg a töltésen döcög velünk á terepjáró gépkocsi, sok mindent megtudok, melyre napjainkban annyian kíváncsiak. Kezdjük talán azzal, ami a legfontosabb, hogy jelenleg árveszély nincs. Azért írom azt, hogy jelenleg, mert egész sor tényező közrejátszhat az ár keletkezésében. Csak néhányat sorolok fel. A Duna felső szakaszán a hóesés kedvezőtlen Hatalmas hóviharokról, nagymennyiségű hó eséséről érkeztek jelentések. Az északi részen, ahol a Duna fő mellékfolyói vannak, mindig az a rész a jeges ár csírája. Mert például, ha az In és a Morva és a többi mellékfolyó vízgyűjtőjében megkezdődik az olvadás, amikor délen, Mohács és Mohács térsége alatt még fagy, akkor baj van. Ekkor keletkeznek a jégdugók. A jégdugó keletkezése sem mindig jár veszéllyel. Mert azt meg lehet előzni. Jelenleg is három jégtörő hajó dolgozik a Dunán, és további hat vontató gőzöst állítanak erre a munkára. Azután számottevő az is, hogy a meder egyes szakaszain milyen a telítettség. A napokban értesültünk arról, hogy az enyhe idő főleg a Duna déli vidékén tört előre, s ez jó, mert az olvadás fokozatosan nyomul az északi vízgyűjtők felé, s így a lefolyás, csekély vízszint-emelkedés- sel biztosított. Az emlékezetes jeges ár óta tart a felkészülés. Részben magában foglalja ez a töltésemeléseket és a gátszakadások beépítését, a kopo- lyagok feltöltését. Ez utóbbiak voltak a legnagyobb munkák. A gátszakadás helyén ugyanis 18—25 méter mélységű, több száz négyzetméter területű hatalmas lyukak (kopolyagok) keletkeztek, és ezeket iszappal töltötték fel. Kotróhajók dolgoztak például Karaszifok és más térségekben. Egy-egy kopo- lyag feltöltése hetekig tartott, hisz 200—300 ezer köbméter iszapot kellett az árterületről felszivaty- tyúzni. Az 1956-os károkat helyreállították. A szekszárdi szakasz- mérnökség területén, 32 helyen törte át a víz a gátat, s mindet kijavították már. Sőt egyes helyeken a »null pontot« is elérték. (A null biztonsági pont, a Dunán észlelt legmagasabb vízállás, ehhez mérik a gátak magasságát, a száz százalékos védelmet a null pont feletti egyméteres gát adja.) A Duna egy részén — a 32—39. töltéskilométer- szakaszon — folyóméterenként 22 köbméter földdel erősítették meg a gátat. De ez csak egy része. Mert a legtöbb helyen már a töltések olyan állapotban vannak, hogy nyúl-gátakkal az esetleges ár ellen hathatósan lehet védekezni; A nyári zöld-ár magasabb — általában —, mint a téli jeges ár, mégis ez utóbbi a veszélyesebb, mert bizonytalan, hogy hol keletkezik jégdugó, vagy hol fúródik a gátba jégtábla. Galgóc-nyak térségében például egy jégtábla 5—6 méterre fúródott a töltésbe, szerencsére nem tudta áttörni — csaknem egy hónapig kellett a gátszakaszon dolgozni, hogy a jégtábla rombolását helyre tudják hozni. A helyreállítási munkák sokba kerültek. Az 1956-os jeges ár sok tapasztalatot adott. Például azt is, hogy a régebben, évtizedekkel ezelőtt épített gátakat rossz földből építették. A földből nem szedték ki a nádgyökereket, s néhány helyütt ez okozta a gátszakadást. Több száz méter hosszan a múlt évben forgatták át a töltést. Az altalajban is legtöbb helyen ott volt hiba, ahol a szakadás történt. Do- romlásnál például 230 méteres gátszakadás volt. Több ezer köbméter földet, követ, hordtak a gát helyre- állítására. Fentebb azt írtam, hogy nincs árveszély. Ha egész pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy van. Mert amíg a Duna Duna lesz, addig veszély mindig lesz — így vagyunk a tűzzel is. De a megelőzés, a tervszerű felkészülés már ezt a veszélyt csökkenti. Lényegében a »béke időben« ez a feladat vár a vízügyi igazgatóságra. S az árvíz után eltelt két év alatt derekasan helytálltak ebben a munkában. S az idei programot sem érdektelen elmondani, mit tesznek a gátak további erősítése érdekében. Az idén továbbfolytatják a gátépítési munkákat. A jeges ár tapasztalatai adják a vezérfonalat a megelőző munkához. A távolabbi cél az, hogy a 100 százalékos védekezést biztosítsák. Az idén, a tavasz kezdetén — amikor a földmunkát már meg lehet kezdeni — újból kubikosok lepik el a Duna, a Sió és a Nádor 197 kilométeres gátszakaszát, hogy emeljék tovább a gátakat. A Sió balparti töltésénél több mint százötvenezer köbméter földet mozgatnak majd meg. A Dunán pedig töltésfenntartási és felújítási munkát végeznek. Közel száz kilométeres szakaszon jártuk végig a Duna menti lakosok védelmi vonalán a Dunát; Megszemléltük a gátakat, ahol 1956-ban pusztulás és szenvedő« zúdult a lakosságra, láttuk az újjáépült falurészeket, az új gátakat. A Duna pedig sodorta tovább a jégtáblákat, zajlott és Dombori- ban a gátőr azt jelentette, hogy a víz 240 centiméter, 24 százalékos — a veszélyességi pont 24 százalékáig ér a víz. Nincs árvíz-veszély. Pálkovács Jené A
