Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

2 TOLNA MEGYE* NEPÜJSAG 195S december 19. Á Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek közös nyilatkozata Lapunk tegnapi számában már hírt adtunk arról, hogy a prágai vár­ban kedden aláírták a magyar és a csehszlovák párt- és kormánykül­döttség közös nyilatkozatát. Az alábbiakban közöljük a hivatalos nyilat­kozat teljes szövegét. , Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Cseh­szlovák Köztársaság kormányának meghívására 1958. december 10-től 17-ig Csehszlovákiában tartózkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak és a Magyar Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kormányá­nak küldöttsége, dr. Münnich Fe­renc, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Ma­rosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, államminiszter vezetésével. A magyar küldöttség meglátogatta Prágát, Ostravát, Ziar nad Hrono- mot és Pozsonyt, valamint néhány csehországi és szlovákiai ipari üze­met és mezőgazdasági termelőszövet­kezetet. A küldöttség tagjai beszél­gettek a csehszlovák dolgozókkal, megismerkedtek életükkel és munká­jukkal, valamint a szocializmus épí­tésében, a kultúra fejlesztésében és az életszínvonal emelésében eléri kiváló eredményeikkel. A magyar küldöttség meggyőző­dött arról, hogy Csehszlovákia váro­sainak és falvainak dolgozói ieikes munkával megvalósítják Csehszlová­kia Kommunista Pártja XI. kong­resszusának a szocializmus Csehszlo­vákiában való felépítéséről hozott történelmi fontosságú határozatait. A magyar dolgozók szívből kíván­nak teljes sikert Csehszlovákia né­peinek e jelentős feladat megvalósí­tásához. A látogatás alkalmával a két or­szág párt- és kormányküldöttségei őszinte, baráti eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzet­A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság párt- és kormányküldöttségei megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzet leg­fontosabb problémáit és megelége­déssel állapították meg, hogy a szo­cialista tábor országai — marxista— leninista pártjaik vezetésével és a Szovjetunió értékes és önzetlen se­gítségével — újabb nagy sikereket értek el a proletár internacionaliz­mus alapján, kölcsönös kapcsola­taik megszilárdításában és fej­lesztésében, valamint a szocializ­mus építésében. A két küldött­ség nagyra értékeli a szocialista tá­bor egységének és erejének további növekedését, mint a szocialista tábor valamennyi országa biztonságának, függetlenségének, gazdasági fejlődé­sének és a világbéke megőrzésének legfontosabb zálogát. A két küldöttség annál határozot­tabban ítéli cl az imperialistáknak, különösen az amerikai imperialis­táknak a Magyar Népköztársaság el­len az ENSZ-ben is folytatott táma­dásait és provokációit, mint nyílt beavatkozási kísérleteket a szocia­lista országok egyikének belügyeibe. A felek megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy teljesen azonos módon értékelik a nemzetközi helyzetet. A jelenlegi nemzetközi helyzetet a szo­cialista tábor fölénye jellemzi. A béke és a szocializmus erőinek kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése és együttműködése elveire támaszkodó politikája mind hatékonyabb támo­gatásra talál a világ dolgozó tömegei körében és gyengíti a háború hívei­nek hadállásait. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az imperialista világ, elsősorban az Amerikai Egyesült Ál­lamok imperialistái, változatlanul a nemzetközi feszültség növelésére és újabb háborús tűzfészkek létrehozá­sára törekszik. Ezért lázasan fegy­verkeznek, rakéta-kilövő támaszpon­tokat építenek idegen államok terü­letén és mindeddig következetesen elutasították a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a leszere­lésre és a béke megszilárdítására vonatkozó valamennyi konstruktív javaslatát. Az imperialista erők po­litikáját nyilvánvalóan az a szándék vezérli, hogy megfordítsák a tör­vényszerű történelmi fejlődést. Eb­ben a helyzetben a béke erőinek ébersége egy pillanatra sem lankad­hat cl. A két baráti ország küldöttségei teljes mértékben támogatják a Szov­jetuniónak a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek általános és vég­leges megszüntetésére vonatkozó ja­vaslatait. Elítélik azoknak a kormá­nyoknak a magatartását, amelyek­közi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiről, a szocialista tábor orszá­gainak együttműködéséről, valamint a két állam baráti kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. A tárgyalásokon részt vettek magyar részről: Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Marosán György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, államminisz­ter, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminisz­ter, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Dr. Sík Endre külügyminiszter, Prieszol József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Gábor József, a Magyar Népköz- társaság prágai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete: csehszlovák részről: Antonin Novotny, a CSKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Viliam Siroky, a CSKP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök, Rudolf Barák, a CSKP Politikai Bizottságának tagja, belügyminisz­ter, Jiri Hendrych, a CSKP Politikai Bi­zottságának tagja, a CSKP Központi Bizottságának titkára, Václav David, a CSKP Központi Bizottságának tagja, külügyminisz­ter. nek képviselői az Egyesült Nemzetek Szervezete XIII. közgyűlésén meg­akadályozták a Szovjetunió leszere­lési javaslatainak elfogadását, jól­lehet azok megvalósulása kétségte­lenül elősegítené a leszerelés problé­máinak fokozatos megoldását és ez­zel a nemzetközi feszültség enyhülé­sét is. A két ország képviselői megálla­pítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia állás­pontja következtében a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi kon­ferencián mindeddig nem érték el a kívánt eredményeket. A két ország kormányai üdvözlik a Szovjetunió kormányának a mielőbbi megegye­zés érdekében tett legifjabb kezde­ményezését, hogy mielőbb megegye­zés jöjjön létre. A Szovjetunió 1958. december 5-én közzétett nyilatkoza­tában javasolta, hogy írjanak alá egyezményt a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek egyszer s min­denkori megszüntetéséről, azzal a ki­egészítéssel, hogy egyidejűleg álla­podjanak meg a kísérleti robbantá­sok megtiltására vonatkozó egyez­mény végrehajtásának ellenőrzésé­ben is. A két ország kormánya teljes mér­tékben azonosítja magát a szovjet kormány 1958. december 8-i, a várat­lan támadások elhárításával kapcso­latos intézkedésekről szóló nyilatko­zatával, és kifejezi azt a meggyőző­dését. hogy a javaslatok részletes megtárgyalása és azok mielőbbi meg valósítása hozzájárulna a veszély megszüntetéséhez. A két küldöttség aggodalommal állapítja meg, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságban az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetsége­seinek segítségével újjáéled az ag­resszív német militarizmus és atom-, valamint rakétafegyverekkel látják el a nyugatnémet hadsereget. A bonni kormány kihasználva NATO-beli helyzetét és szerepét, ar­ra törekszik, hogy a régi német impe­rializmus szellemében megvalósítsa saját terveit. E célok eléréséért a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya saját területén szervezi és tá­mogatja a legkülönbözőbb fasiszta, revansvágyó és katonai szervezete­ket, valamint a saját és külföldi kémszervezetek tevékenységét. A nyugatnémet militaristák és re- vansista körök szóvivőinek ilyen nyilatkozatai joggal váltják ki Európa és az egész világ békeszerető népeinek felháborodását. Ezek a kö­rök nem titkolják a Német Demo­kratikus Köztársasággal szembeni el­lenséges terveiket, nem ismerik el az Odera—Neisse-békehatárt, sőt igényt tartanak Csehszlovákia határ­menti területeire is. A nyugatnémet imperialisták cáfolhatatlan aktív szerepe az 1956. évi magyarországi ellenforradalomban arról is tanús­kodik, hogy a német militarizmus Magyarországon is szeretné vissza­szerezni politikai és gazdasági be­folyását. A nyugati nagyhatalmak, a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyával együttműködve, a potsdami egyezmény megszegésével Nyugat- Berlinben kémközpontokat és diver- záns bázisokat létesítettek a Szovjet­unió, a Német Demokratikus Köz­társaság és a szocialista tábor többi országa ellen. A potsdami egyemény és az erre támaszkodó többi négy­hatalmi megállapodás megsértésével a nyugati hatalmak elvesztették azt a jogukat, hogy erre az egyezmény­re hivatkozva indokolják megszálló egységeiknek további tartózkodását Nyugat-Berlinben. A két fél mindenben támogatja a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy Nyugat-Bcrlint nyilvánítsák ilemiü- tarizált szabad várossá, mert ez csökkentené a háborús feszültséget Európában, megkönnyítené a Német országgal kötendő békeszerződésről szóló tárgyalásokat és elősegítené a két német állam fokozatos közeledé­sét. A két fél elítéli a nyugati hatal­maknak a három nyugati külügymi­niszter minapi párizsi értekezletén kifejezett álláspontját, amely szerint a berlini kérdés megoldására vonat­kozó szovjet javaslatot elutasítják. A két küldöttség támogatja a Német Demokratikus Köztársaságnak — Németország, a két német állam köz­vetlen tárgyalások útján való demo­kratikus és békés egyesítésére vonat­kozó — javaslatát is, mert ez megfe­lel mind a német nép, mind vala­mennyi európai nemzet létérdeké­nek. A jelenlegi helyzetben, amikor a támadó jellegű Észak-Atlanti Szövet­ség vezető államai fokozzák háborús előkészületeiket a szocialista tábor országai ellen, a varsói szerződés fontos tényező a szocialista tábor or­szágainak vívmányai és a béke meg­őrzése szempontjából. A két küldött­ség ismételten kijelenti, hogy telje­síteni fogják mindazokat a kötele­zettségeiket, amelyek a varsói szer­ződés alapján országaikra hárulnak. A háborús veszély elhárításának útját megmutatja a Szovjetunió kor­mányának az északatlanti paktum tagállamai kormányaihoz intézett 1958. december 13-i nyilatkozata. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Köztársaság mindenben tá­mogatja a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés országai kössenek megnemtámadási szerződést, és egyezzenek meg abban, hogy a két szervezet tagállamai egyetlen agresz- szort sem részesítenek katonai és gazdasági segítségben, vagy erkölcsi támogatásban. A Magyar Népköztár­saság és a Csehszlovák Köztársaság kormányai ismételten kijelentik, hogy egyetértenek a Közép-Európá- ban létesítendő atommentes övezetre vonatkozó javaslattal, s hogy csök­kentsék a NATO-országok és a varsói szerződés országainak területén a külföldi fegyveres erők létszámát. E javaslatok megvalósítása jelentős mértékben csökkentené a háborús veszélyt, enyhítené a nemzetközi feszültséget, és későbbi leszerelési intézkedések kiindulópontját képez­hetné. Mindkét küldöttség a leghatározot­tabban elutasítja a nemzetközi hely­zet • kiélezésének és háborús előké­születek fokozásának politikáját, amelyet az Észak-Atlanti Szövetség szervezete folytat. Világos, hogy a NATO tanácsának ma kezdődött ér­tekezlete ugyanúgy, mint a múltban, most is arra szolgál, hoev megaka­dályozza a békés egymás mellett élésre vonatkozó javaslatok megváló sítását és hogy rákényszerítsék a rakétatámaszpontok gyors felépítését azokra a NATO-országokra is, ame­lyeknek területén még nincsenek ilyen támaszpontok. A Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Köz­társaság felhívja ezeket az államo­kat, hogy ne engedjék meg területü­kön rakétatámaszpontok építését, mert ez a feszültség további fokozó­dásához vezetne Európában, ezeket az országokat a nukleáris háború közvetlen veszélyével fenyegetné és ez számukra beláthatatlan következ­ményekkel járna. A két küldöttség kijelenti, hogy a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Köztársaság kormányai, mint eddig, ezután is mindent elkövet­nek, hogy a békés egymás mellett élés alapján jószomszédi kapcsola­tokat teremtsenek az Osztrák Köz­társasággal. Ha osztrák részről is az osztrák semlegességi nyilatkozat szel lemének megfelelő törekvés nyilvá­nul meg, ez mindhárom ország szá­mára és Európa békéje szempontjá­ból igen hasznos lesz. A két küldöttség megbélyegzi az Amerikai Egyesült Államok beavat­kozását a kínai belügyekbe és kije­lenti, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának, mint Kína egyetlen törvényes kormányának joga van A Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Párt­ja képviselői egyhangúlag megálla­pítják, hogy teljes egészében helyes­nek bizonyult a Moszkvában 1957 no­vemberében, a kommunista és mun­káspártok tanácskozásain elfogadott történelmi jelentőségű Nyilatkozat és Békekiáltvány. Mindkét fél kije­lenti, hogy a moszkvai Nyilatkozat, a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus szellemében a jövőben is hathatósan támogatja a szocialista országok és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egysé­gét és együttműködését. Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes erejével támogatja a magyar kommunisták negyvenéves harcos hagyományainak hordozóját, a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot a szo­cializmus magyarországi építéséért vívott harcában. Csehszlovákia egész népével együtt őszintén örül, hogy a magyar nép oly nagy és gyors si­kereket ért el az ellenforradalom leverése utáni időszakban. Őszintén örül a magyarországi helyzet gyors konszolidációjában, a nemzetgazda­ság és a kulturális élet fejlődésében, valamint a dolgozók életszínvonalá­nak emelésében elért eredmények­nek és nagyra becsüli a magyar nép határozottságát, amelyet az ellenfor­radalom maradványainak felszámo­lása, valamint az árulók és az im­perialista ügynökök megbüntetése idején tanúsított. Ezzel még inkább megszilárdult Magyarországon a szocializmus erőinek helyzete, amit a Magyar Népköztársaság legutóbbi parlamenti választásainak eredménye is meggyőzően bizonyított. Mindkét testvérpárt elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy következete­Tajvan és a partmenti szigetek fel­szabadítására. A két fél megbélyegzi a nyugati imperialista államok gyarmati poli­tikáját és szolidárisnak jelenti ki magát az ázsiai és az afrikai nemze­tek felszabadító harcával. Kijelen­tik, hogy véget kell vetni az Algériá­ban folyó gyarmati háborúnak, va­lamint mindennemű imperialista be­avatkozásnak a közel- és középkeleti országok belügyeibe. A két küldöttség kijelenti, hogy a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Köztársaság külpolitikájá­ban továbbra is arra törekszik, hogy jó kapcsolatokat teremtsen minden országgal, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elve alapján. sen harcoljon a marxizmus—leniniz­mus tisztaságáért, a jelenkori revi- zionizmusnak a forradalmi elmélet eltorzítására irányuló kísérletei el­len. A jelenkori revizionizmus elsősor­ban a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének programjában és politi­kájában jut kifejezésre. A két párt képviselői megállapítják, hogy a re­vizionizmus ma a legsúlyosabb ve­szély a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalomban, a testvéri kommu­nista pártok egysége ellen irányul, bénítani akarja a munkásosztály for­radalmi lendületét és széthúzást pró­bál szítani a szocialista táboron és az egész nemzetközi forradalmi mun kásmozgalmon belül. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Párt­ja képviselői nagy megelégedéssel ál­lapítják meg, hogy a két párt köl­csönös kapcsolatai eredményesen fej lödnek. Erről tanúskodnak a határ­menti megyék és járások szövetke­zeteinek testvéri tapasztalatcseréi, tanulmányi küldöttségek cseréi stb. A kölcsönös tesvéri kapcsolatok meg szilárdításának további jelentős sza­kaszát képezi a Magyar Népköztár­saság párt- és kormányküldöttségé­nek jelenlegi látogatása Csehszlová­kiában. A két párt szilárd elhatározása, hogy minden területen továbbfej­leszti ezeket a kapcsolatokat, és to­vább erősíti együttműködését a többi kommunista és munkáspárttal. Mindkét párt a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával való szilárd egység­ben és szoros testvéri kapcsolatban látja feladatai győzelmes megvalósí­tásának legfőbb zálogát. III. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság küldött­ségei nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két ország baráti kap­csolatai a kölcsönös testvéri segítség és együttműködés elveinek szellemé­ben sikeresen fejlődnek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet min­den területén, és ez mindkét ország­ban jelentős hozzájárulás a szocializ­mus építéséhez. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell az 1949. április 16-án aláírt magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyezmény nagy jelentőségét. A magyar delegáció szívből jövő köszönetét mond azért a hatalmas anyagi és erkölcsi segítségért, ame­lyet a Csehszlovák Köztársaság és dolgozó népe nyújtott a Magyar Nép köztársaságnak az imperialisták által szított és a magyar reakciós körök által kirobbantott ellenforradalom leveréséhez, A két küldöttség kifejezve a ma­gyar és a csehszlovák nép vélemé­nyét, felettébb hasznosnak tartja a kölcsönös együttműködés további bő vítését és elmélyítését, amely Cseh­szlovákia és Magyarország további anyagi és kulturális felemelkedésé­Prága, 1958. december 16. ANTONIN NOVOTNY Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke VILIAM SIROKY Csehszlovákia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke nek egyik igen fontos előfeltétele. Ezt az együttműködést fejezi ki a Duna vízierejének közös hasznosítá­sáról, a nagymaros—visegrádi vízi­erőmű felépítéséről szóló legutóbbi egyezmény megkötése, az 1961—65. évi gazdasági együttműködésről és kölcsönös áruszállításokról szóló jegyzőkönyv aláírása is. A két or­szág — a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa javaslatainak alapján — szorosan együttműködik a szocia­lista országok közötti nemzetközi munkamegosztás megvalósításában. A két baráti ország küldöttségei­nek legszivélyesebb baráti légkör­ben folytatott tárgyalásain minden megvitatott kérdésben a nézetek tel­jes azonossága nyilvánult meg. A magyar nép képviselőinek és Cseh­szlovákia dolgozóinak minden egyes találkozása azt bizonyította, hogy a proletár internacionalizmus szelle­mében állandóan erősödik a két or­szág népeinek barátsága és e barát­ság is hozzájárul, hogy még szilár­dabbá váljék a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak meg­bonthatatlan egysége a szocializmus­ért és a világ békéjéért folyó küzde­lemben. DR. MÜNNICH FERENC a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke MAROSÁN GYÖRGY a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, államminiszter

Next

/
Thumbnails
Contents