Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-03 / 285. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 december 3. 'Kö<zépiéköLáéok Szerkesztették a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági kum tanulói az iskolai szerkesztőbizottság vezetésével. Techni­Először az urna előtt... November 16-án a szavazó urnák elé járult az ország népe. Jóné- hányan vagyunk az országban fiatal állampolgárok, akik most éltünk először alkotmányunkban foglalt jogunkkal. Elgondolkodtam már azon, hogy mit is jelentett számomra novem­ber 16-a, az első választás, amikor először dobtam szavazó-lapomat az urnába. A régi választásokat csak hallomásból ismerem, édesapám beszélt róla. Hallottam az egyéni érdekeket célzó korteshadjáratok­ról. Apáink csak álmodtak arról, amiben nekünk ma részünk van. Demokratikus elveken felépülő vá lasztójogi törvényünk alapján sza­badon nyilváníthatjuk vélemé­nyünket, akaratunkat. Sok, először választó fiatal ál­lampolgárban — így bennem is — felvetődik a kérdés: mire is adunk választ szavazatunkkal? A válaszadásban a dolgok gyö­kerét keresem. Édesapám zsellér ember volt, sokat dolgozott, de bármennyit is verítékezett, nem látta munkájának gyümölcsét, nem tudott emberi életet biztosítani családjának. Változást életünkben 1945. hozott, amikor a szovjet had­sereg felszabadította hazánkat. Megnyílt a továbbtanulási lehető­ség előttünk, szegényparaszt fiata­lok előtt is. Két bátyám is a bony hádi Perczel Mór közgazdasági technikumban érettségizett, most pedig én állok érettségi előtt. Az egyik bátyám elvégezte érettségi után az Agrártudományi Egyete­met és most harcos építője szocia­lista társadalmunknak. Egy év múlva már én is mun­kása leszek szocialista gazdasági rendünknek. Bárhova is kerülök, úgy fogom végezni munkámat, hogy vele szocialista jövőnket szolgáljam. Mindezeket végiggondolva ha - tározott meggyőződéssel és tuda­tosan járultam az urna elé novem­ber 16-án. Igen, akarunk egy szebb, jobb és boldogabb szocia­lista országot, nem olyant, mint amilyenben apáink éltek. Mi, — először szavazó állampol­gárok — egy-egy téglát raktunk le igenlő szavazatunkkal november 16-án a szocializmus építésében. ULBERT ISTVÁN IV. o. t. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Vízhiány az egész világon Egy tonna papír gyártásához 260 tonna vízre van szükség, egy tonna acélhoz pedig (a bányától a végter­mékig) ugyanilyen mennyiségre. Egy liter alkohol gyártása 100 liter víz segítségével történik. A kultúra elterjedésével az egész világon erő­sen megnövekedett a vízfogyasztás. Az elmúlt harminc évben az egy fő­re eső fogyasztás megduplázódott. A Eokozott vízszükséglet súlyos prob­lémák elé állítja az összes ipari or­szágokat. New Yorkban például né­hány évvel ezelőtt komoly vízhiány lépett fel és szigorú korlátozásokat kellett alkalmazni. Angliában, ahol pedig igen nagy mennyiségű csapa­dék esik évente, ugyancsak nehéz­ségek merülnek fel a vízellátás te­rén. Az északkeleti és skót alumí­niumgyárakban szabályozzák a víz- fogyasztást. Az egész világon szak­emberek foglalkoznak azzal a kér­déssel, miképpen lehetne ciszternák (építésével, a földalatti tartalékok kiaknázásával nagyobb vízmennyi­séget biztosítani az iparnak és a la­kosságnak, anélkül, hogy a folyók vízmennyiségét csökkentenék. Egy XVIII. századi expedícióról A moszkvai és leningrádi levéltá­rak mélyén nemrégiben érdekes adalékokra bukkantak, amelyek bő­vebb felvilágosítást adnak egy 1714—1716. évi eddig ismeretlen kö­zép-ázsiai orosz expedícióról, melyet Alekszandr Cserkasszkij vezetett. Az expedíció célja az volt, hogy a közép-ázsiai folyókon keresztül fel­fedezzék az Indiába vezető víziuta- kat, s hasznos ásványok után kutas­sanak. A megtalált dokumentumok képet adnak Közép-Azsia akkori termé­szeti viszonyairól, a helyi lakosság élet- és munkakörülményeiről, s ér­tékes adatokat szolgáltatnak a kö­zép-ázsiai kutatások történelméhez. Kozirjev professzor újabb felfedezése Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Nyikolaj Kozirjev professzor eddig ismeretlen vulkanikus tevé­kenységet figyelt meg a Holdon. A Szovjet Földrajzi Társaság leg­utóbbi ülésén a leningrádi tudós újabb kísérletekről számolt be. Kü­lönféle csillagászati módszerekkel megmérte a Jupiter és a Szaturnusz féltekéinek kerületét, s kiderült, hogy az északi féltekék — Földünk­höz hasonlóan — sokkal laposa’ bak, mint a déliek. Mechanikai számítá­sok alapján megállapította, hogy a tengelyeik körül forgó testeknél, te­hát a Földnél is, eddig ismeretlen erők lépnek fel. A mérések azt iga­zolták, hogy ezek az erők a Föld forgástengelyére hatnak és nagysá­guk a földrajzi szélességtől függ. Véleménye szerint a sarkvidéken olyan nagymértékben váltakozhat­nak az erőviszonyok, hogy ezekből csaknem teljes pontossággal követ­keztethetnek a mérés helyének föld­rajzi szélességére. Áramlás a tenger mélyén A »Vityaz«, az expedíciós hajón dolgozó szovjet óceánkutatók újabb felfedezéseket tettek a Csendes-óce­án északi részén. Értékes adatokat gyűjtöttek például a tenger mélyé­nek vízáramlásáról. Ezek az adatok a szovjet tudósok eddigi véleményét igazolták, vagyis azt, hogy a tenger mélyén sem szűnik meg az állandó áramlás. Ez azért is fontos, mivel az amerikai tudósok — feltételezve, hogy az óceán mélyén nem mozog a víz — javasolták, hogy az atomipar rádióaktív hulladékát mint egy sze­méttelepre, az óceánmélyi állóvízbe süllyesszék. Műemlékvédelem. Kirándultunk. Az istvánmajori termelőszövetkezet és halgazdaság megtekintése után ütünk Börzsöny­be vezetett, a volt Perczel kúriához, ahol Vörösmarty Mihály nevelőskö- dött. Az öreg lombos fák alatt — ahol Vörösmarty valamikor Etelkát kém­lelte — idéztük a nagy költő szel­lemét. Büszkeség töltött el. Boldognak éreztem magam, hogy Vörösmarty egy kicsit jobban és közelebbről a miénk, bonyhádiaké... De a sírás is fojtogatott. Siralmas állapotban van ugyanis a szoba, a lakás, melyben Vörösmarty' Mihály nevelte Perczel Mórt. Az enyészet jár a falak kö­zött, pusztulásra ítélt az épület. Hát nincs itt segítség? Kísérő tanárunkhoz fordultam, el­mondtam fájdalmamat. Megtudtam, hogy a bonyhádi diákoknak és ta­nároknak néhány évvel ezelőtt az akkori DISZ vezetőséggel közösen szép tervük, nemes elhatározásuk volt. E szent helyen — az épület ta­tarozása után — Vörösmarty mú­zeumot akartak létesíteni, mely itt állított volna örök emléket a nagy költőnek és pihenő erőforrást az ide zarándokló fiataloknak és öregek­nek. A terv — sajnos — csak terv maradt. Talán a szükséges százezer forint hiánya volt az oka annak, hogy e nagyjelentőségű és fontos Vörösmarty emlék napról-napra pusztul tovább. Amikor e szavakat hallottam, hir- télén magam előtt láttam a Lenin | > utcát. Egy műemlékké nyilvánított házat tataroznak ott. Állítólag Bony hád legrégibb háza. Az épület fel­újítása és eredeti, korhű renoválása eddig körülbelül százezer forintba került, de messze van még a befe­jezéstől. Mennyibe fog ez kerülni, mire befejeződik? Tudom azt, hogy népgazdaságunk helyzete csak meghatározott össze­geket tud fordítani jelenleg műem­lékvédelemre. Éppen ezért nagyobb gonddal és körültekintéssel kellene a jövőben eldönteni azt a sorrendet, mely szerint a műemlékek felújí­tásra kerülnek. Ha eddig nem történt meg, próbál junk hamarosan és mielőbb valamit tenni, hogy megmentsük ezt a fon­tos Vörösmarty emléket! 1 »FIGYELŐ* Őszi kirándulás Kedves Marika! Legutóbbi levelemben már említet tem, hogy kirándulni megyünk. Most erről a kirándulásról szeretnék Ne­ked beszámolni. Az útirány: Siklós— Harkány—Pécs. Reggel hét órára volt kitűzve az indulás, s fél nyolckor már el is in­dultunk... Gyorsan hagytuk magunk mögött a kilométereket. Időközben a felhők is szétoszlottak és az ég azúr­kék színben ragyogott. Szebbnél- szebb tájak suhantak el szemünk előtt. Felettünk magas hegyoldal, melyet haragoszöld erdő borított, még csak itt-ott szakította meg a sárga és a barna őszi szín. Alattunk Mecseknádasd apró fehér házaival. Gyorsan szaladt az idő. Megérkez­tünk útunk első állomására, Siklós­ra. Megnéztük a vár börtöneit is, melyeknek négy méter vastag fala van és rács választja el a külvilág­tól. Fény ide talán soha sem jutott be. Borzongva néztük a középkori kínzóeszközöket. A várúmők és várurak egykori lakosztályaiban ma fegyver és kép­zőművészeti kiállítás van. Láttunk régi kardokat és karabélyokat, török bútorokat, szőnyegeket. A képző- művészeti kiállításon a XX. század- eleji festők néhány alkotásával is­merkedtem meg. Tizenegy órakor indultunk Har­kány felé. Dal és nevetés közben meg is érkeztünk. A bágyadt őszi napfény megpróbált mégegyszer tel­jes nyári erejével sütni, de bizony sokszor kénytelen volt a felhők mö­gé bújni. Bennünket ez nem keserí­tett el, A medence kellemesen me­leg vize elfeledtette velünk, hogy kinn bizony egy kicsit hűvös van. Észre sem vettük úgy elmúlt a dél­után. Sietve öltöztünk s elindultunk utunk utolsó állomására, Pécsre. Megérkezve, itt egyenesen a Kamara Színház felé vettük útunkat: a »Ne- bántsvirág« című operettet néztük^ meg. ( I Este tíz órakor indultunk haza. Mö ( i göttünk lassan eltűntek Pécs város (i fényei... i1 Várom beszámolódat! Csókol: (l '! IRMA Kedves Olvasó ! A diákélet mindig szerteágazó, sokoldalú és érdekes, különösen nálunk, a Bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Technikumban. A múlt hónapban, pontosan no­vember 9-én ünnepeltük legna­gyobb iskolai ünnepünket, Per­czel Mór, iskolánk névadója szü­letésének 147. évfordulóját. Nagy­szabású iskolai megmozdulásunk igen nagy sikerrel zárult. Megkezdődött iskolánkban egy fedett előtér, a zsibongó építése. Ezzel együtt két tantermünk is bővül. Államunknak ez az újabb anyagi segítsége további fejlődést biztosít iskolai életünknek. Isko­lánk így még fokozottabban tesz eleget a korszerű oktatás és neve­lés követelményeinek, tanulóifjú- ' | ságunk egészségügyi feltételeinek Folyik a szervezése az »iskola- szövetkezet«-nek. Jelenleg indu­láskor 102 *•szövetkezeti« tagunk van. Gyakorlókerttel is rendelke­zünk, ahonnan jelentős bevételre számítunk. Szövetkezetünk ugyan­úgy fog működni, mint egy ren­des, nagy szövetkezet. A tagság, azaz a közgyűlés választja meg az elnököt, aki természetesen diák, a főkönyvelőt, a tervezőt, stb. »Is-'i kolaszövetkezetünkön« belül szö­vetkezeti boltot is nyitunk, szin­tén ifjúsági vezetővel. Amint a fentiekből látható, sok szép tervünk van, melyeket meg is valósítunk, s nagyon örülünk, hogy a Tolna megyei Népújság »Középiskolás« rovatában ismer­tethetjük elképzeléseinket, s azok megvalósulását. RUMBUS ILONA szerk. biz. elnök A világirodalom gyöngyszemei Sappho: Boldog legény TRISZTÁN Ki ne ismerné a két szerelmes történetét? Legendájuk éppen olyan halhatatlan, mint Romeo és Júlia szerelme. A történetet Illés Endre és Vas István öltöztette drámai formába, mégpedig kitűnően. A sorok szár­nyalnak. Illés Endre maga mondja a Trisztánról: »... a szenvedélyt akar­tuk megírni, a heves, makacs, ösz­tönös, nagy szenvedélyt.« Trisztán és Izolda isznak a bűvös italból... Ennek következménye, hogy nemcsak szerelmesek lesznek, de egyek is életben, halálban. Az ital azonban csak jelkép, a hősök tá- voliak, régmúlt korok emberei. Mégis ugyanúgy éreznek, gondolkod­nak és cselekszenek, mint a mai em­berek. Szerelmüknek nemcsak a varázs­ital az oka. Mindketten felelősek ezért az érzésért! A tiszta, őszinte szerelem azonban csakhamar szeny- nyeződik rágalommal, irigységgel, gyilkossággal. A megoldást csak a halál hozhatja el, amely ismét tisz­tára mossa szerelmüket. A dráma kitűnő előadását láttuk Budapesten a Jókai Színházban. Bitskey Tibor tökéletes Trisztán, tökéletes lovag. Szerelme mély és mindent elsöprő, becsületérzése azon ban mégis felülkerekedik ezen a nagy érzésen. Bánky Zsuzsa méltó párja Bits- keynek. Nagyon rokonszenves még Kovács Károly Marke király alak­jában. Kitűnően érzékelteti Marke jó szívét, mélységes csalódottságát. Még néhány szót a díszletekről. Pár függönnyel, kevés bútorral, né­hány oszloppal hamisítatlan közép­kori hangulatot teremt Neogrády Miklós. Azt hiszem, mindnyájan csak nyertünk a dráma megtekintésével. Élménytárunk gazdagodott, értel­münk nemesedett, s egy nagyon szép maradandó színházi estében volt részünk. RUMBUS ILONA IV; o. t. Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 11. Becézett női név. 12. Utazás né­metül. 13. Művészet klasszikus neve — fordítva. — 14. Racionalizálás — ismert »bece« neve. 16. A lélek mér­nöke. 17. ök. 18. ... -vágni, fejbe­verni. 20. Formában. 23. Idegen be­cézett férfinév. 25. Ollós állat. 27. Kiejtett betű. 28. Testrész. 31. Házi­állat. 32. Nagy költőnk. 34. Fej alat­ti. 35. Levegő — ismert idegen ki­fejezéssel. 36. Költők alkotása. 37. Polka belseje! 38. Járunk rajta. 39. Ételízesítő — névelővel. 40. Az ő számára. 42. Becézett női név. 43. Mezőgazdasági munkát végzek — fordítva. — 45. Karom keverve! 47. Helyhatározó rag. 48. Kanadai vá­ros. 51. Molibdén vegyjele. 52. Első­rendű fénykép. 54. íróeszköz — név­elővel. rész. 5. Német határozatlan névelő tagadva. 6. Nekem németül. 7. Tú­rom a földet. 8. Helyhatározó rag. 9. Kártyalapok. 10. Királyi ülés. 15. Rokonom. 17. Juttatás. 19. Imavég­ződés. 31. Hatvan perce. 22. A függ. 26. folytatása. 24. A vízsz. I. folyta-, tása. 26. A függ. 24. folytatása. 27/a. Cukrosán. 29. Francia város. 30. Azonos mássalhangzók. 31. Nekem már nem kell. 33. Régi angol ural­kodó réteg — fordítva. 35. Ital — névelővel. 40. Kisdedóvó — ékezet­felesleggel. 41. Levelet küldőtök. 44; Angol iskolaváros. 46. Másoló (har­madik kockába két betű írandó). 49; Pakol. 50. Kan keverve! 52. Százöt­ven római számokkal. 53. Kadét ma­gánhangzói. Múlt heti keresztrejtvényünk he­lyes megfejtése: ;.. Szemed mint « Függőleges: i. Újságokban van. 2. halastó, arcod ékességének ki mond- Forma. 3. Kis macska. 4. K-val test- hatja számát ; ; ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents