Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

Tavasz a télben \ Lezárjuk a kulturális feladatokról folyó vitát Szeme éjfél, az arca hajnal. Tündér talán, vaj y ifjú angyal. Élő nóta a csend ölében, tavasz a koldus, szürke télben. Cseresz'.iyepiros, pici szája mosolyt biggyeszt a rút vi ágra. Gejztanyeha át habfehá ra pelyhezi a tél új szeszélye. ílózsabimöó két apró melle. S ahogy megy! M n.ha zá ny.< tenne úgy integet a rajta lengő, maga-kö.ötte kicsi kendi. Köténye Sebben. Kék a fodra. S a ringókedvű babos szoknya úgy muzsikál, hogy szinte álom. Nincs ennél szebb kép a világon. Csak nézem egyre, de hiába, már lenn a kertek a jít j rja. Egy telet tavasszá va ázsolt. Pedig csak egy kis barna lány volt.. Hegedűs Lászli A bonyhádi járási művelődési ház decemberi és januári műsorterve November elején „Az új kulturá­lis évad néhány feladatáról” cím- 11 mel cikket írtam, amelyben a nép­művelési munka jó tapasztalatai és módszerei mellett szóltam néhány Kifogásolható dologról is, azzal a szándékkal, hogy segítsek a megyei 'l népművelési csoportnak és a műve­lődési otthonoknak. A cikkhez két ' hozzászólás érkezett, az egyik Czank József elvtárs népművelési csoportvezető, a másik Major Mátyás elvtárs, bonyhádi járási művelődési fház igazgató tollából. Tekintettel Jarra, hogy több hozzászólás nem ér- ikezett, a három cikk viszont elég j alaposan felmérte a gyakorlati i munka helyzetét, utalva egyszer- fsmind az elméleti tevékenységre és ^feladatokra is, helyénvalónak tartom * a vita lezárását. i Czank József néhány megállapí- I tásomat visszautasítja, mondván, /hogy cikkemben sok a múltbanézés, s ma más a helyzet, mint azokban az időkben volt, amelyekről én ír­tam. Ebben kétségtelenül sok igaz­ság van, tanulságokat viszont csak a múltból vonhatunk le, mert pél­dákkal csak a műit szolgál, a jövőre vonatkozóan legfeljebb terveket ké­szíthetünk, amelyek megvalósításán fáradozni, feladatunknak tartjuk. Ahhoz viszont, hogy a jövőben ne kövessük el a múlt hibáit, nem árt ezekről a hibákról beszélni. Ez persze nem „felhánytorgatás”. A hiá­nyosságok elsősorban a műsorpoli­tika terén voltak tapasztalhatók —, hogy most az ismeretterjesztés kér­déséről ne beszéljünk — s csak ör­vendetes, hogy a megyei népműve­lési csoport a helyzet megjavításán fáradozik és munkája során már ért is el eredményeket. Abban egyéb­ként igaza van Czank elvtársnak, hogy túlságosan egyoldalúan, főleg a múlt hibáiról beszéltem a népműve­lés területén s kevésbé mutattam rá a népművelési csoport jelenlegi erő­feszítéseire és jövő terveire. Major Mátyás figyelemreméltó dől gokat mond hozzászólásában. Elis­meri, hogy a községi és járási nép­művelési otthonok munkájában is van hiba, elsősorban műsorpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor bírálatot gyakorol a megyei népművelési cso­port felett is és ez a bírálat azt hi­szem megszívlelendő. Valószínűleg elfogadható Major Mátyás javaslata, hogy az együtte­seknek színdarab előadására kiadott engedélyről értesítsék a járási szer­veket is és a megyei helyett jobb lenne járási színdarabraktárakat lé­tesíteni. Vagy pedig a megyeinek a munkáját elevenebbé, rugalmasabbá tenni. A megyei népművelési csoport munkájában jelentős javulás tapasz­talható. Elsősorban a tervezési mun­kában, de a művészeti tevékenység közvetlen irányításában is. Ha'' a mostani lendület töretlenül tart, gyorsan felszámolhatjuk az ellenfor­radalom pusztításait a kultúra te­rületén is. Amint Czank elvtárs is megállapítja, a megyei népművelési csoport rendelkezik irányító készség gél, sok-sok aktívával, de eszközök­kel is ahhoz, hogy a szocialista kul­túra megvalósításának ügyét me­gyénkben is győzelemre segítse. Letenyei György A bonyhádi járási művelődési ház december és január hónapban is gondoskodik a kö ség lakossága kul­turális igényeinek kielégítéséről és szórakoztatásáról. A két hónapban számos színi előadásra kerül sor. De­cember 12-én a szekszárdi szimfo­nikus zenekar adott hangvers snyt magyar szerzők műveiből. Kará­csonykor és szilveszterkor táncmu­latságot rendeznek, amelynek kere­tében azonban műsort is bemutat­nak. December 28-án a Kaposvári Csiky Gergely Szín’ áz Corneille Cid című drámáját mutatja be. Január elsején Hajdú Péter és ze­nekara ad műsort, majd pedig utána tánczenét. Január 10-én az általáno iskolák tantestületéből alnfult szín­játszócsoport adja elő Tamási Áron Énekes madár című színművét. Ja­nuár 17-én ismét a kaposvári szín­ház művészei vendégszerepelnek Strauss: Cigánybáró című operettjé­vel. A különböző műsoros rendezvé­nyek mellett isme et'erjesz'ő elő­adások is elhangzanak, a szakkörök kiállításra készülnek és számos ánc- mulatsáeot is rendez a járási műve­lődési ház vezetősége. KÖLTŐK FALUJA így-születik a tavasz Az egész város üres. Alig látni néhány sie'ő em­bert a sűrű ködbe burkolózott utcán. Olyan sűrű a köd, hogy alig tud keresztültörni rajta a vil­lanylámpák sápadt fénye. Aztán már lelket se látni, magam sietek hazafelé. Mélyen behúzom ny. kamat a felhajtott kabátgallérba, de még így is bántóan csíp az ■les levegő. Cipőm alatt csikorog a fákról lehullott »uzmara. A rendőr a sarkon fázósan topog. Néhány lépés jobbra, néhány balra, aztán összekocc n'ja sar­cait és néhányat lendít karjaival, hogy felprzsdítse a vérkeringést hidegtől gémberedett tagjaiban. Az egyik mellékutcából két alak fordul ki, s meg­indulnak előttem. Átölelve tartják egymás vállát, s olyan lassan sétálnak, mintha nyári csillagok ragyog­nának felettük, nem is a tél sűrű ködje burkolná be a házakat. Mit beszélnek, nem hallani, s nem is illik. Annyit látni, hogy fiatalok, alig több mint gyerek mindegyik. Most megállnak. Csókoló nak. Di zkréten megállók én is, hogy ne kopogjon a cipőm és bebú ó- iok egy kapualjba, meg ne lássanak. így s.'tá unk meg-megállva kilométernyi hosszan. Először bosszankodom a mind gyakoribb megállók miatt, aztán mintha kevésbé fáznék. Sőt, a végén ki­gombolom kabátomat, fütyörészve elsietek a fiatalok mellett, s egy kedvesen tréfás »jó szórakozást« kiáltok feléjük. Csoda történt. A köd megmaradt és éppoly sűrű, mint volt, a zúzmara is csikorog cipőm alatt, de lehaj­tom kabátom gallérját, kihúzom magamat, mert lehet akármilyen tél — megszületett a tavasz. (parásztai) ESTI VÁGY Kihunyt a lámpák sápadt, árva fényé, Mint éjszakázó, lázbeteg szemek, Es béke csendje száll a bús sötétbe, S a Hold előtt is árnyak lengenek. Most úgy áll minden éjszínű palástban Mint csöndes esten átélt száz mese, Melyet titokban szőtt sok balga vágyra A táltos álmok fáradt kedvese. Titok most éjjel itt a földön minden, S csak kószálok az utcán egymagám, Egyetlen kincsem csak a szívem itt llenn Amelyben lázam gyötrő álma van. Az ablakok oly gőgösen sötétek, Pedig mögöttük mennyi bai remeg! És emberek, kik nem tudják, mért léinek, Miről álmodnak, jaj, ki mondja meg? Miről álmodnak mézízü mosollyal, S a szívek titka ringva merre jár? .42 ábránd tüze leikükön mit forral, Hogy elfelejtik, Charon rév je vár? Csodás szemekkel úgy szeretném látni Hogy mi az élet égő vágya itt, Es aztán bátor szívvel megcsinálni Az emberek szép, titkos álmait... HEGEDŰS ÉVA 1960-ban valóra válik egy Philippe Mas nevű ember álma: megszületik a költők faluja. Ebben a faluban csak költők él­hetnek: a polgái mester, a levé ho:- dó, a pék költő lesz; röviden: m n- denféle tevékenységet csak költők folytathatnak. Az ország m ndsn ré széből érkező líöltők itt találko nak itt pihennek majd. A falu a Földkö­zi-tenger közelében, hegyoldalon épül, ott, ahol most egy régi telepü­lés romjai terülnek el. A romokból új élet, költészet fa­kad. A falu neve Le Vieux Reast lesz. A francia állam bocsátja a terüle­tet a költők rendelkezésére, a bel­ügyminisztérium pedig jelentős szubvencióval támogatja az építési munkálatokat. Egy Jacques Margoteau nevű fia­tal építészmérnök készíti a költők ; falujának terve;t, arre yeknél al a -j mazkodni akar a Provence formái­hoz és színeihez. Vendégházat is építenek külföldi költők számára, továbbá szabadtéri színházat, előadótermeket és isko’át — természetesen csak a költők gyér mekei számára. A költők falujának alapítói 'eme­lik. hogy sok valóban költői rű szü­letik majd e festői környezetben. A közvélemény kíváncsian néz e furcsa ötlet megvalósítása elé. a Mű C zorongó érzésre ébredt, ha­lántéka lüktetett és a szíve összeszorult s még mindig kísértet­ték egy homályos álom elmosódó ké­pei. Amikor a szomszéd ágy felé nézett, melyben mély. egyenletes lélegzéssel aludt a felesége, vá­ratlanul és félelmetesen merült fel benne a gondolat, hogy ez az asz- szony megcsalja. „Csak a bűnösök alszanak ilyen nyugodtan” — gon­dolta rémülten s lerúgta magáról a takarót. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy tíz, viszonylag nyugodt esz­tendő után miért éppen e derűsnek mondható reggelen fogott gyanút, de olyan erővel szakadt rá a várat­lan elképzelés, hogy egy ideig moz­dulni sem tudott. Végeredményben megtehette volna, hogy elhessegeti borús gondolatait, vagy egyszerűen megadja magát sorsának, de a nyomorult bizonyítékokat akart, világos és félreérthetetlen bizonyí­tékokat. Körültekintően számbavette is­merőseit s végül úgy vélte, hogy csak Sáfrány lehet a csábító. Ér­dekes, eddig épp erre nem gondolt, s amikor délután találkoztak, gon­dosan szemügyre vette, mint egy műtárgyat. „Hát ilyen” — gondolta elégedetten s eszébe sem jutott, hogy tévedhetne. S most már csak a bizonyítékokat akarta, egy leve­let, tettenérést, vagy egy töredel­mes vallomást. rF erve egyszerű volt és biztos ; meghívja Sáfrányt vacso­rára s ha másként nem megy, le­itatja. hogy kifecsegje titkát. Sáfrány csodálkozott; „vacso­rára, hozzátok?” — és fehúzta a szemöldökét. — A feleségem hívott — dör­zsölte a kezét — nem érted? Azt mondja, hívjuk meg ezt a derék Sáfrányt, ezt a csinos fiút, na mit szólsz hozzá? Sáfrány tehát ott ült az asztal­nál, megevett két szelet disznósül­tet, ivott három pohár bort és hallgatott. — Szereti a disznósültet? — kér­dezte az asszony, mert idegesítette a csend. — Igen, nagyon finom volt — bókolt Sáfrány. — Gombával nein tetszik szeretni? — Úgy nem ismerem. Mindent elmondtak, ami unal­mas társaságba elmondható. — Akkor igyunk — rikkantott I kicsit kapatosán a férj. És ittak, bár Sáfrány elég kelletlenül. Minek folytassuk? A férj, aki úgy készült erre a leleplezésre, mint egy különleges drámai szerep­re, éjfélre tökéletesen elázott. És most, amikor életében először ta­lán megtudhatott volna valamit, szeme lassan lecsuklott, feje az asztalra esett és hortyogni kezdett a részegek röfögésszerű hangján. — Fújj — mondta az asszony és felállt. — Úgy utálom ilyenkor. — *És kiment a fürdőszobába, hogy megtörölje a szemét. Amikor felné­zett, Sáfrány ott állt az ajtó négy­szögében s keze bizonytalanul nyúlt az asszony után. Gyengén megfogta a karját és rekedten mondta: XT em is tudtam, hogy te ilyen szép vagy. A férfi pedig ott aludt az asztalra dőlve, kábán, bután, hortyogva. — Mégsem Sáfrány lenne? — töprengett reggel s más irányban kezdte meg a nyomozást. És nyo­mozott, lankadatlanul nyomozott a boldogtalan, az emberi kor végső határáig, az idők végezetéig, ámen. Csányi László KULTURÁLIS HÍREK a nagyvilágból Filmet készítenek a nagy francia tudós és békeharcos, Frederic Jo- liot-Curie életéről a Német De mokratikus Köztársaságban. * Théo Johannon francia filmrende­ző megfilmesíti Balzac halhatatlan regényét, a »Goriot apó«-t. A hires balzaci figurát az egyik legnagyobb élő francia színész, Pierre Fresnay játssza. Goriot egyik lányának, An­niénak szerepét egy újabban fel­tűnt olasz színésznő, Franca Beitroia alakítja. * Fennállásának 10. évfordulójához érkezett az Aradi Nemzeti Színház. Az elmúlt 10 esztendő alatt 70 szín­darabot mutattak b© több mint 800 000 néző előtt. * Négyszázötven éves a ' román könyvnyomtatás. 1508. november 10-én jelent meg Havas-Alföldön Macarier szerzetes zsoltárkönyve, az első könyv, amelyet a román feje­delemségekben nyomtak. * Splitben helyreállítják Diocletia- nus palotáját, a római építészet egyik legszebb alkotását. A munká­latokra 50 millió dinárt irányoztak elő. Tatjana Szamojlova, a »Szállnak a darvak« főszereplője rövidesen el­játssza Jack London »Eden Martin*' című regénye filmváltozatának női főszerepét. A film érdekessége, hogy ez lesz az első szovjet—amerikai kö­zös film. * Bernben megtalálták az idősebbik Johann Strauss 209-es opus számú katonai indulóját, amelynek hollété­ről mostanáig semmit sem tudtak. „Kényes téma1*6 Egy amerikai filmvállalat elhatá­rozta, hogy filmre viszi azt a né ány évvel ezelőtt történt és nagy bot­rányt okozó eseményt, amikor Ja­pánban egy fiatal amerikai :zakasz- vezető lelőtt egy japán nőt és ezárt I japán törvényszék elítélte. I Az amerikai cégnek azonban he­lyén van az esze: a »storyt« k ssé meg kellett változtatni! A filmen a szakaszvezető őrmesterré lép elő, aki, mint az amerikai katonai rend­őrség tagja, egy japán betörőt lelő.- Az USA-ellenes tüntetések viszont félig-meddig hitelesen mégis csak szerepelnek a filmen. Hollywood rá­jött arra, hogy az amerikai közön­ségnek már nem lehet elejétől vég'g hazudni, egy szemernyi igazságra feltétlenül szükség van ahhoz, hogy kasszasikert lehessen elérni. ÚJ KÖNYV Nagy idők tanúi emlékeznek 1918-1919 A könyv szerzői valóban nagy időkről adnak számot: a kommunis­ta párt 40 év előtti mega la' ulásáról és a Tanácsköztársaságról. Bár nem történelmet akarnak írni, hanem sa­ját élményeiket, életük egy-egy epi­zódját vetik papírra, a volt vöröska­tonák és hadifoglyok, a komm.inis‘a pedagógusok, forradalmárok, írók visszaemlékezéseiből mégis maga a történelem szól hozzánk. Révai József írja előszavában: »A kötet egyes írásá nak kü ön’eges jel­legét és értékét éppen az adja meg, hogy szemtanúk emlékezései ol an eseményekről, amelyek jelentősen befolyásolták, sokszor döntően ala­kították a tárgyalt korszak történe­tének menetét.«

Next

/
Thumbnails
Contents