Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-03 / 285. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1953 december 3. Walter Ulbricht felszólalása a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának ülésén Berlin (MTI). A Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának hétfői ülésén Walter Ulbricht Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságá­nak első titkára mondotta a zárószót. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a vita bizonyítja: a nyugat-német lakosság széles körei felismerték, a NATO poli­tika nem német politika, s ezért Adenauer politikai elgondo­lásainak követése helyett a békepoli- íika útját keresik. Kiemelte, hogy a Szovjetunió jegyzékei változást je­lenthetnek az egész német kérdés­ben. Ha a berlini kérdést megtudjuk oldani, akkor az elősegíti a két né­met állam közeledését, megállapodá­sát a konföderációban, a békeszerző­dés megkötését és a német újraegye­sítést. Ez a változás akkor következ- hetik be, ha el tudjuk érni a külföldi csapatok kivonását Berlinből és ha Nyugat-Bellin demilitarizált, semle­ges, szabad várossá válik. „Ez a kérdés régi — folytatta. — A tárgyalások majd megmutatják, hogy ki akarja becsületesen, békésen megoldani a berlini kérdést és ki szegül ezzel szembe.” Hangsúlyozta: A Német Demokratikus Köztársa­ság egyetlen társadalmi jellegű fel­tételhez sem köti a Berlinről folyta­tandó tárgyalások megkezdését. „Csupán egyetlen kérdéstől ve­zettetjük magunkat — folytatta — és ez a béke biztosításának és megőrzésének kérdése.” A megállapodás Berlin kérdésében olyan enyhülést hozna magával, amely lehetővé tenné a német kér­dés egészének megoldását és a béke- szerződés megkötését — mondotta. Vitába szállt Brandt nyugatberlini polgármesternek és Lemmer össz- németügyi miniszternek a legutóbbi napokban elhangzott kijelentéseivel. Brandt és Lemmer a nyugat-berlini lakosság ellen is lélektani hadvise­lést folytat és pánik hangulatot igyekszik kelteni annak a kérdésnek a feltevésével, hogy mi lesz Nyugat- Berlinnel, ha a nyugati csapatok ki­vonulnának a városból? Mi lenne? — tette fel a kérdést Walter Ulbricht. Elsősorban is nyu­galom. Megszűnnék a kémügynöksé­gek és más sötét szervek aknamun­kája a Német Demokratikus Köz­társaság és a szocialista tábor elien. Ezután foglalkozott azzal a nyugati követeléssel, hogy a Szovjetunió és az NDK játsszék nyílt kártyákkal. „Letettük lapjainkat az asztalra — mondotta. — Most a nyugati hatal­makon és Nyugat-Németországon a sor, hogy ugyanezt tegyék, a német nép pedig majd meg fogja mondani, melyik javaslatot kívánja megvaló­sítani. Ez lenne a legdemokratiku­sabb megoldás.” Beszédének befejező részében eze­ket mondotta: „Egyetlen elgondolá­sa van és ez a NATO koncepciója. Ez a koncepció azonban nem felel meg többé a nemzetközi erőviszo­nyoknak, sem a jelenlegi helyzet­nek.” Az ülés résztvevői ezután határo­zatot fogadtak el, amely Nyugat- Berlin szabad várossá alakítása mel­lett foglal állást s megszavazták an­nak a levélnek a szövegét, amelyet a szovjet kormányhoz intéztek. flz ENSZ politikai bizottságának vitája a ciprusi kérdésről New York: (TASZSZ) Az ENSZ- közgyűlés politikai bizottsága hét­főn folytatta a ciprusi kérdés vitá­ját. Ceylon, az Egyesült Arab Köztár­saság és Írország küldöttei hangoz­tatták, hogy a ciprusi kérdést csak úgy lehet tartósan megoldani, ha te­kintetbe veszik a ciprusi nép füg­getlenségi törekvéseit. A ceyloni kül dött hangoztatta, mennyire veszélyes Anglia és Törökország javaslata: Ciprus területi, illetve közigazgatási felosztása. Írország küldötte hangsúlyozta, az angol javaslat teljesen irreális, már csak azért is, mert a »társas viszony« tervét a legfontosabb ér­dekelt fél — a ciprusi görög lakos­ság elveti. Ezután az iráni küldött új határo­zati javaslatot terjesztett be, amely sokban hasonlít 3 colombiaihoz. Bár az iráni delegátus kompromisszum­nak nevezte javaslatát, e javaslat mégis sokkal inkább az angol és a török álláspontot veszi figyelembe, mint a görög kormányét. A perui és a csangkajsekista kül­dött felszólalása után szünetet tar­tottak. Nyugati hírügynökségek jelenté­se szerint a délutáni ülésen az in­diai delegáció szóvivője kilenchatal- mi javaslatot terjesztett be. A konzervatív Balnco-párt győzött az uruguayi választásokon Montevideo (AFP, AP). Uruguay népe vasárnap szavazott a leendő államtanács összetételéről és egyide­jűleg új parlamenti képviselőit, sze­nátorait választotta meg. Népszava­zás alá került párhuzamosan az alkotmányreform kérdése is. A nemzeti államtanácsban a több­séget a konzervatív Balnco-párt sze­rezte meg, amelynek élén a 85 éves Luis Alberto de Herrera áll, 413 008 szavazattal, a 324 886 szavazatot szerzett Liberális Colorado párttól — amely a győztes párttal egyetem­ben erős burzsoá-párt 95 év óta első ízben kerül a vezetés az eddigi ellen­zék kezébe. A győztes konzervatívok által ja­vasolt reformok mellett 195 954 sze­mély szavazott. A kommunisták által támogatott és a polgári unió által javasolt re­form 144 142 szavazatot kapott. Az alkotmány reform csak az eset­ben került volna jóváhagyásra, ha a bejegyzett állampolgárok szavazatai­nak 35 százalékát, azaz 493 000 „igen” szavazatot nyert. À szovjet sajtó a franciaországi választásokról Moszkva (TASZSZ). A keddi moszkvai lapok bőven kommentál­ják a francia választási eredménye­ket. A Pravda többek között rámu­tat: „A most megválasztott nemzet- gyűlés a legreakciósabb összetételű francia pralament száz év óta. A parlamentben a reakciós pártok ab­szolút többségben vannak. Az Izvesztyija párizsi tudósítója, Zikov írja, hogy a parlamenti válasz tás a népszavazás után a francia államrendszer reakciós átépítésének soronkövetkező szakasza volt. A pol­gári demokrácia régebbi intézmé­nyei fokról fokra rombadőlnek és ezzel egyidejűleg mindinkább fel­emeli fejét a reakció. Az Izvesztyija rámutat, hogy a szó cialistákat terheli a legnagyobb fe­lelősség a baloldali erők megosztá­sáért. Választási kampányuk fő jel­szava ugyanis a kommunista elle­nesség volt. Tevékenyen közremű­ködtek sok reakciós jelölt sikerében és mindent elkövettek, hogy megaka­dályozzák a kommunista jelöltek megválasztását. Az Humanité az algériai választásokról Párizs (MTI). A Francia Kommu­nista Párt lapja az algériai választá­sokról írja: hogy a tartózkodások aránya negyven százalék volt. A közüdv-bizottságok listái — mint várható volt — megszerezték a man­dátumok többségét. A választásokon természetesen azok a listák győztek, amelyeket a közüdv-bizottságok tá­mogattak. Ezek a listák a 13 választó kerület közül 13-ban valamennyi mandátumot elnyerték. A többi vá­lasztókerületben alig tér el a hely­zet ettől és csupán személyi különb­ségek mutatkoznak, hiszen a jelöltek programja azonos volt. Az Humanité választási komédiá­nak nevezi az Algériában történte­ket. Hangsúlyozza, hogy a hadsereg teherautói három napon át többezer kilométer utat tettek meg a falvak és a szavazóhelyiségek között, a tartózkodás aránya ennek ellenére igen magas volt, s egyes helyeken, mint Tiaretben, a választói ’névjegy­zékben szereplők 70 százalékára ter­jedt ki. Az Humanité beszámol arról a je­lenetről, amely hétfőn az algíri pre- fektura előtt játszódott le. Többszáz tüntető gyűlt össze és ezt kiáltotta: „Csalás volt a választás!” Mindez azonban nem akadályozza meg, hogy a 71 új képviselő, akiket ilyen körül­mények között „választották meg” rövidesen Párizsba érkezzék és olyan csoportot alkosson a francia nem­zetgyűlésben, amely fontos szerepet tölt be a francia politika kialakításá­ban. A francia közösség új tagállama : a Közép-Afrikai Köztársaság Párizs (MTI). Oubangui-Ohari, a francia egyenlítői Afrika gyarmati területe hétfőn szintén köztársaság lett. Banguiban, a terület székhelyén a területi gyűlés egyhangúan kikiál­totta a Közép-Afrikai Köztársaság megalakulását és a francia alkotmány szerinti közösségbe való belépését. Barthélémy Boganda, a helyi politi­kai élet legismertebb alakja, az „Afrikai szociális haladás mozgal­mának” vezére a területi gyűlésen síkra szállt amellett, hogy egy nagy hOOCTXXXXIOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC xn» tfoooaxxxxcCT-jœooocinnixxxxxionenooooooeooooeoooooirtrfffrnnoJXJXiTinononr Kalina, a zeneszerző és karmester elmélázva csóválta a fejét, mielőtt elbeszélésébe kezdett volna. Nincs félelmetesebb, mint ájultan elnyúlni, amikor az ember semmi­hez se tud kezdeni. Egyszer a követ­kező történt velem Liverpoolban. Meghívtak, hogy egy hangversenyen vezényeljek. Egy szót sem tudtam angolul, de mi muzsikusok kevés szóval is megértjük egymást, legjob­ban pedig a karmesteri pálcával. Az ember kopog, kiált valamit, forgat­ja a szemét, gesztikulál, aztán kez­dődik minden élőiről. így a legfino­mabb érzéseket is ki lehet fejezni. Ha például a kezemmel így csiná­lok, mindenki megérti, hogy ez a misztikus lendületet, a földi terhek­től és fájdalmaktól való feloldást jelenti. Amikor megérkeztem Liver­poolba már vártak és elvittek a szál­lodába, hogy kipihenhessem maga­mat. De miután megfürödtem, elin­dultam, hogy körülnézzek a város­ban,, —• és eltévedtem. Ha egy ismeretlen városban va­gyok, mindig azt csinálom, hogy a folyó mellett megyek végig, úgy is­merkedve vele, mint egy zenedarab­bal. Az egyik oldalon ott van min­den utcai lárma, ezek a trombiták és a dobok, kürtők,, harsonák és cin­tányérok, a másik oldalon pedig a folyó, a hegedűk és hárfák pianissi- moja. A folyóparton mindig egy­szerre hallani az egész várost. Liverpoolnak is van folyója, már ,nem tudom, hogy hívják, csak arra emlékszem, hogy sárga és ronda. Zajlik és zúg, kiabál, lármázik és tülköl a hangos hajóktól, hajógyá­raktól és emelődaruktól. Tudniok kell, hogy rajongok a hajókért, a testes és fekete vontatókért éppúgy, mint a piros uszályokért vagy a fe­hér tengerjárókért. Valahol itt kell lennie, mondtam magamnak, a nyílt tengernek, erre jöttem és itt kell mennem tovább a folyóparton. Két órán át mentem, mindig egyenesen, végig a raktárak és dokkok mel­lett, hajót azonban csak ritkán lát­tam, azok is magasak voltak, mint KAREL CAPEK: Kalina története egy templom, másoknak ferde és vastag kéményük volt. Minden olyan volt, mint egy látomás. Aztán leszállt az est, én pedig egy homok­hegyig jutottam, amelynek egyik ol­dalán világító tornyot pillantottam meg, mellette itt-ott kis fénypon­tok úszkáltak — valószínűleg ott volt az óceán. Leültem a parton s az egyedüllét csodálatos érzése fo­gott el. Figyeltem a hullámok cso­bogását, a locsogó vizet és nagyon fájt a szívem. Két ember közeledett ekkor felém, egy férfi és egy nő. Ök nem láthattak engem. Leültek velem átellenben és halkan beszélget ni kezdtek. Ha tudtam volna an­golul, nyilván elkezdek krákogni, hogy észre vegyenek. De a hotelen és a shillingen kívül egyetlen angol szót se tudtam,, ezért úgy gondol­tam, nyugodtan maradhatok. Kezdetben jobbára staccato be­széltek. Aztán a férfi halkan ma- gyarázni kezdett, indulatosan be­szélt, mintha nem lenne biztos a dolgában, majd egyszerre ömlött be­lőle a szó. A nőszemély izgatottan felkiáltott. De ő a szájára nyomta a kezét, mire a nő elkezdett nyöszö­rögni, aztán fojtott hangon ismét beszélni kezdett. Nem szerelmesek voltak,! az kétségtelen. A zeneszem- ber tudja az ilyesmit. A szerelmes csevegésnek más a kadenciája, más képpen cseng, nem ilyen szoron- góan. A szerelmesek a csellók mély hangján beszélnek, de itt basszus volt, presto rubatoban s a férfi foly­ton ismételte a hangnemet. Kezd­tem kényelmetlenül érezni magamat. Valami rosszat mondhatott a férfi, mert a nő elsírta magát s néhány­szor felkiáltott, amikor ellenkezni próbált. Hangja a klarinétra emlé­keztetett, s már nem csengett fiata­losan. A férfihang azonban egyre suttogóbbá, fenyegetőbbé és pa- rancsolóbbá vált. A nő mind két­ségbeesettebben kérlelte smost már remegett is; vacogva koccantak ősz sze a fogai. A férfi hangja a mély dörmögésből tiszta basszusba csapott át s utána szerelmesen csengett. Az asszony hangi3 halk és fájdalmas zokogássá változott. Ebből arra kö­vetkeztettem, hogy ellenállása meg­tört. Ekkor azonban isnjét crescendo szólalt meg a szerelmes basszus és jól meggondolt mondatait ellenál­lás nélkül ontotta. Közben a női hang tehetetlenül nyöszörgött és só­hajtozott. Ebben már nem volt semmi védekezés csak aggodalommal* teli félelem és egy összetört iszonyat az elkövetkezőtől. Mind a ketten felálltak és elin­dultak, mindegyik más irányba. Nem hiszek a megérzésekben, de hiszek a muzsikában. Ott az éj­szakában, amikor kettejüket végig­hallgattam, pontosan tudtam, hogy a basszusé megakarta valamivel fé­lemlíteni a klarinétot. Tudtam, hogy a klarinét leigázott akarattal ment haza, hogy véghezvigye, amit a basszus követelt. Mindent hallottam s számomra ez többet jelent, mint megérteni. Tud­tam, hogy valami bűncselekményt beszéltek meg és azt is tudtam, mi­lyen fajta bűnről van szó. Ezt ab­ból az iszonyodásból tudhattam, amely a nő hangjából csengett ki. Benne volt a hangszínében. A kla­rinét hangja azonban túl egyszerű volt ahhoz, hogy valamit is végre tudott volna hajtani. Csak közre­működő lehetett, talán, hogy átad­jon egy kulcsot, vagy nyitva hagy­jon egy ajtót. A kivitelező a durva, mély basszus volt s a klarinét az iszonyattól csak sóhajtozni tudott. Sietve mentem vissza a városba. Biztos voltam benne, hogy valami­nek történnie kell s tennem kell va­lamit, hogy ezt megakadályozzam. Borzalmas érzés, amikor az ember sejti, hegy későn érkezik! Végre az egyik sarkon megpillan­tottam egy rendőrt és odaszaladtam hozzá. Izzadtan és lihegve kiáltot­tam: »Uram, itt a városban egy gyilkosság készül!« A rendőr a vál­lán át nézett rám és azt felelhette, hogy nem érti amit mondok. Szent isten, most gondoltam először arra, hogy fogalma sincs mit beszélek. — Gyilkosság! — ordítottam, mintha süket lett volna. — Értsen meg, valahol egy magányos öreg nőt meg akarnak ölni! A cselédleány vagy a kiszolgálólány fog segédkez­ni — szent isten, ember, tegyen valamit! A rendőr csak a fejét ingatta és egy szót mondott, amely így hang­zott: jurvey. — Uram, — magyaráztam neki mégegyszer és egészen átjárt az iszonyat — a szegény szobalánynak a szeretője miatt nyitva kell hagy­nia az ajtót, menjen, akadályozza meg, keresse meg őket. Ekkor hirtelen az jutott eszembe, azt se tudom, hogy nézett ki az a nő. Az angol rendőr kíváncsian vé­gigmért és megpróbálta, hogy vala­miképp lecsitítson, de én a fejem­hez kaptam. »Ez a hülye kiáltottam magamon kívül, semmit sem ért meg!« Persze az egész dolog esztelenség volt. De mikor egy életről van szó, az ember úgy érzi, tennie kell vala­mit. Egész éjszaka keresztül-kasul szaladgáltam Liverpoolban, hátha észreveszem, amikor valaki be akar osonni egy házba. Reggel felé vala­hol leültem egy lépcső alján és a fáradtságtól sírva fakadtam. Egy rendőr fogott fel, azt mondta »jur­vey« és elvitt a szállodámba. Nem tudom, hogyan vezettem azon a délelőttön a próbát. De amikor be­fejeztük, lecsaptam a karmesteri pálcát és szaladtam az utcára. Az újságárusok éppen a legfrissebb la­pokat kínálták. Vettem egyet ■— ott állt a nagybetűs cím: Murder s mel­lette egy fehérhajú asszony fényké­pe. Murder, amint tudjátok, gyilkos­ságot jelent. (Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ) francia nyelvű afrikai államszövet­séget kell kialakítani. A Közép-Afrikai Köztársaság 617 000 négyzetkilométernyi terüle­tével nagyobb, mint Franciaország. Lakosainak száma 1 100 000 ezek kö­zött csak 9000 az európai. Míg a Közép-Afrikai Köztársaság kikiáltása Banguiban népünnepély kíséretében ment végbe, Pinte- Noire-ben, a Kongói Népköztársaság óceánparti nagyvárosában zavargá­sok törtek ki a köztársaság kikiáltá­sa után. Fulbert Youlou Abbénak, a helyi kormány elnökének Brazza- villebe utazása előtt a repülőtéren tüntettek a francia-barátságáról is­mert Abbé ellen. A városban me­rényletek is történtek, s három em­ber meghalt. Borzalmas tűzvész Chicago egyik iskolájában Chicago: (AP) Nyolcvannyolc gyermek és tanító életét pusztította el a tűzvész, amely az egyik chica­gói egyházi iskolában hétfőn délben tört ki, 18 perccel a tanítás befeje­zése előtt. A tűzvész okát eddig nem sikerült megállapítani, egyesek rob­banás zaját vélték hallani. Az elemi erővel terjedő tűzvész kitörésekor mintegy 1300 gyermek tartózkodott a kétemeletes iskolá­ban. A gyermekek a hirtelen támadt füstben az ablakhoz rohantak, sokan égő ruhában ugrottak ki a második emeleti ablakokból. Az égési sebeket szenvedett gyermekeket kórházba szállították. A katasztrófa színhe­lyén eddig 71 olyan gyermek holt­testét találták meg, akik a felismer- hetetlenségig összeégtek. A környéken lakók és az iskola ] másik szárnyában tartózkodó tanítók pokrócokkal igyekeztek eloltani a j gyermekek égő ruháját. A mentés ide jén kétségbeesett segélykiáltások hallatszottak a lángokban álló tan­termekből. I A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete Szekszárdi Csoportja mély megilletődéssel jelenti, hogy szaktársunk, KONCZ FERENC rövid december 1-én, 73 éves korában, betegség után elhunyt. Temetése f. hó 3-án du. fél 3 órakor lesz az alsóvárosi temető rava'.alozójá- ból. Szaktársunk több évtizeden át hű har­costársa volt munkásosztályunknak. Emlékét kegyelettel őrizzükI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents