Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1958 december 7.

Szövetkezeti értelmiség

í egtöbb termelőszövetkezetben legfeljebb van egy agronó- mus és esetleg egy könyvelő, akik értelmiséginek számítanak. A báta- széki Búzakalász termelőszövetkezetnek öt értelmiségi tagja van, két agronómus, a főkönyvelő, az állategészségügyi technikus és egy technikumot végzett brigádvezető.

A szövetkezet összterülete 1590 hold. így mindenekelőtt felvetődik az a kérdés, hogy nem sok-e azoknak a száma, akik improduktív munkát végeznek. Ebben a szövetkezetben nem „sok”, mert valamennyijüknek a tevékenységéből — persze a tagság támogatásával — nagy haszna származik a szövetkezetnek. A szakember tevékenysége a nagyüzemben szinte felmérhetetlen hasznot jelent. Had tegyem hozzá mindjárt azt is, hogy akkor jelent hasznot, ha a szakemberek szívvel- lélekkel dolgoznak a közösben. A bátaszéki Búzakalász Tsz szakembereinél ez nem is hiányzik.

Imre Ferenc bácsi a főagronómus. Nagytudású, jó szervezőkészségű, áldozatkész elnöke volt 1956. elejétől kezdődően a szövetkezetnek. Báli Zoltán elvtárs személyében és a mostani új elnök, Varga Jenő is méltó lesz a jelek szerint a tagság bizalmára. 1956-ban kezdett a szövetkezet gazdasága gyors ütemben előrehaladni, amiben kétségtelenül alapvető szerepe volt Báli Zoltánnak. De az elnök nagy tudása, szervezőkészsége, áldozatos munkája nem lett volna elég a szövetkezeti gazdaság ilyen nagyarányú fellendítéséhez, ha nincs mellette egy nagytudású, szorgalmas agronómus. Sőt, most, hogy ennyire fellendült az állattenyésztés és ezzel párhuzamosan az ottani feladatok is jelentősen megnövekedtek, szükségessé vált még egy agronómus felvétele a szövetkezetbe. így az egyik agronómus főként az állattenyésztési, egyik pedig főként a növénytermesztési feladatokat látja el. JJgy kalkuláltak a szövetkezet tagjai, hogy ha az agronómus tevékenysége folytán csak 45—50 kilogrammal is növekszik hol- dankint a gabona átlagtermése — ami könnyen lehetséges — már akkor is jelentős gazdasági hasznot jelent a szövetkezetnek az agronómus.

\t agy nézzük például a főköny- ™ velő szerepét. Kállai József vezeti a könyvelést, aki hozzáértő, szakképzett könyvelő. Régebben csak olyan „könyvelés” volt a szövetkezetben, ami jóformán nem is nevezhető annak. Most pontos kimutatás, szabályos elszámolás készül mindenről, ami mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy bármikor pontos képet nyerhetünk a gazdálkodás menetéről és még rosszindulatúan sem érheti a szövetkezetei olyan vád, hogy valaki megdézsmálja a közöst, hiszen mindenről hiteles dokumentu- fnok vannak.

De ezen túlmenően egészen újszerű és hasznos kezdeményezései is vannak Káilai Józsefnek. A termelőszövetkezetekben szinte általános probléma a munkaegységekkel való gazdálkodás, sok helyen „munka egységhigítás” történik. A nyomtatványok pontos vezetése megakadábeosztásban. Az ő jövedelmük is a szövetkezet gazdálkodásának eredményességén alapszik. így tehát a saját munkájuknak is eredménye az, hogy ilyen tisztes jövedelmük van.

Megtalálták a számításukat a szövetkezetben, annak ellenére, hogy némelyik más területen dolgozó szakember úgy vélekedik a szövetkezeti gazdaságról, hogy ott nem valami jó dolga van a szakembereknek, mert mint nagyüzem, nem eléggé szervezett stb Erre Kapás Imre agronómus, aki mindössze pár héttel ezelőtt került a szövetkezetbe, a következőket mondotta:

— A szövetkezet olyan szervezet, amilyenre csináljuk. De ez így van az állami gazdaságban is. Nekem felajánlották például az ország má sik részén egy üzemegység vezeté sét, de semmi pénzért sem fogadtam volna el — éppen a szervezetlensége rossz munkafegyelme miatt.

Jgaz, a szakembernek bizonyos tekintetben más módszerekkel kell dolgoznia egy termelőszövetkezetben, mint például egy állami gazdaságban. Az állami gazdaságban például nem a dolgozók választják az agronómust, hanem hivatalból helyezik oda, a termelőszövetkezetben viszont a tagság veszi fel, s itt a gazda a tagság, ez pedig a jogkört és a munkastílust is alapvetően befolyásolja. Ez nem a szakmunka valamiféle „alacsonyabbren- dűségét” mutatja, hanem többek között azt is szükségessé teszi, hogy a szakember ne csak jó, gyakorlott szakember legyen, hanem olyan vezető is, aki nemcsak utasításokkal, parancskiadásokkal tud irányítani, hanem a végrehajtók meggyőzésével, a velük való egyetértésben. Ez pedig, ha lehet így mondani: kifinomultabb, emberibb, mint az utasítás.

Boda Ferenc

lyozza, hogy egy bizonyos munka elvégzéséért több munkaegységet írjanak be, mint amennyi azért jár. Azelőtt megtörtént, hogy például egy 100 holdas kukoricatábla egyszeri megkapálásáért történetesen 100 munkaegység járt, de mire megkapálták, naponkint beírták a „teljesítményeket” és végül összeadták a beírt munkaegységeket, kiderült, hogy 100 holdra nem 100 munkaegységet, hanem 120-at, vagy 130-at használtak fel.

Ez most nem fordulhat elő. így tehát a könyvelőnek is nagy szerepe volt abban, hogy viszonylag jó volt a munkaegységgazdálkodás a szövetkezetben. Tíz—tizenöt ezer munkaegységgel kevesebbet használtak fel, mint némelyik hasonló területű és gazdaságú szövetkezetben. Eltörölték az úgynevezett „vegyes munkát”. Ugyanis ilyen cím alatt munkaegységet szoktak beírni az eltöltött idő arányában az olyan „munkákért”, amelyekre nem lehetett normát megállapítani, mert különböző apró-cseprő dolgok voltak. Ezt azonban egy-két tag arra használta ki, hogy „ellógta” az időt — és munkaegységet kapott érte. Nos. ma már ez sem fordulhat elő.

Természetesen voltak ellenzői is ezeknek a „megszorításoknak”, de a tagok többsége, a legszorgalmasabbak helyeselték ezeket, igazságos intézkedésnek tartották.

A szakemberek tehát sokat tesznek a szövetkezetért és mivel a tagság is támogatja őket, a legtöbb tag szorgalmasan dolgozik, így annak meg is van az eredménye. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a szövetkezet értelmisége is megtalálja a számítását a szövetkezetben Körülbelül annyi a jövedelmük, mintha állami gazdaságban, vagy más területen dolgoznának hasonló

Megalakul! a Tolna megyei Pedagógusok Segélycsoportja

A pénzügyminiszter 202/1957. P. K. 44./P. M. sz. utasítása nyomán a közelmúltban megyénkben megalakult a megye pedagógusainak temetkezési segély csoport ja. Az alaputasításban szereplő temetkezési segélycsoportok felállítása a lényegét tekintve a régebben népszerű temetkezési segélyegyletek felújítását célozza korszerű formában szocialista államrendszerünk gondoskodási szel lemében. így a segélycsoport tagjai nemcsak temetkezési segélyeket kapnak, hanem ezen túlmenően önálló intéző bizottságuk a befizetett tagsági díjak 20 százalékból alakított szabad rendelkezésű segélyalappal is rendelkezik, amelyet a rászorulóknak, esetleg jutalom formájában is saját belátása szerint folyósíthat. Ugyanis a Biztosító segélycsoport tagjai által befizetett díjak 20 százalékát az intéző bizottságnak visszatéríti. Megyénk vonatkozásában a pedagógusok megyei segélycsoportjának megszervezése a megyei tanács művelődésügyi osztályától indult ki és az ó felügyeletük alatt indult meg a tagtoborzás is a megyei pedagógusok körében. Ezért kértük meg Bárd Flórián osztályvezető helyettes kartársat, tájékoztasson bennünket a csoport céljairól, terveiről.

— Hogyan fogadták a pedagógusok a segélycsoport létrehozását?

— Kezdetben vonakodtak, de most miután a segélycsoport létrejött, megváltozott a véleményük. Ezt

csak megerősítette, hogy a befizetett összeg 20 százalékát visszakapjuk, amit szabadon, saját belátásunk szerint használhatunk fel.

— Hány tagja van a csoportnak és mennyire kívánják a tagság számát növelni?

— ötszáznegyven pedagógus tagja van a segély csoportnak. Reméljük, hogy a pedagógus szakszervezet, a művelődésügyi osztály és a bizalmiak segítségével a tagság létszámát minimálisan 1500 főre emelhetjük fel. Célunk, hogy a megye majd valamennyi pedagógusát bevonjuk a csoportba.

— Kik lehetnek tagok, milyen tagsági biztosítás köthető, s menynyit kell fizetni tagsági díjként?

— A segélycsoportnak minden pedagógus — önkéntes elhatározás alapján — tagja lehet 18—65 éves korig. A tagság lehet egyéni vagy családi.

Családinál házastársak 16—65 éves korig, gyermekek 2—18 éves korig lehetnek tagok. A tagdíj mind egyéni, mind családi tagság esetén havi 10 forint, melyet legfeljebb 20 évig kell fizetni. A temetkezési segély a tag, illetve családi tagság esetén az idősebb házastárs korától függően változik. Ez terjedhet egyéni tagságnál 1000—5840 forintig, családi tagságnál 400—2520 forintig, egy-egy

gyermek után pedig 120 forinttól 736 forintig — mondotta Bárd Flórián, a művelődésügyi osztály ve- zetó helyettese. (X) (Szabii)

A római televíziónak egyik közkedvelt műsorszáma a »Huszonnégy óra«. Hétről-hétre olasz írók egy csoportja más és más kérdéseknek szenteli ezt a műsort. Felvetődött, hogy foglalkozzanak legközelebb a borbélyok tiszteletreméltó iparával

Felkészültek az új termelői árrendszer bevezetésére a Simonfornyoi Bőrgyárban

Köztudomású, hogy üzemekben, vállalatokban, s termelői egységekben január elsejétől új term lói árrendszert vezetnek majd be. Az új árrendszer bevezetésére, a jelenlegi árrendszer megszüntetésére több ok késztette az illetékes hatóságokat.

Megyénk üzemeit is érinti az új intézkedés.

Több üzemből érkeze't már jelentés arról, hogy megkezdték a felkészülést az új rendszerre való áttérés érdekében.

A Simontornyai Bőrgyárban is, mint általában minden termelő üzemben, sokat várnak az új árrendszer bevezetésétől. Már a kezdeti felkészülésen túl vannak és többé-kevésbé készen várják január elsejét, amikortól már az új számítási eljá, ásókat alkalmazzák a könyvelés, elszámolás és termelés területén. Az adminisztratív dolgozók rendes munkájukon felül elvégezték az árszámításokat, próbákat tettek a könyvelés és elszámolás területén, hogy mire a

rendszert bevezetik, a gyakorlatot minden munkaterületen az adminisztratív dolgozók megszerezzék;

Próbaképpen elkészítették 1958. első félévi te-v és anyag mutatóinak számvetését az új árrendszer szerint.

Többhetes munka volt ez. Több

ezer darab cikk árát kellett megállapítani és azt hasonlítani a régihez, számításokat végezni, hogy az 1959-es év első félévének terme'ési. anyagfelhasználási előirányzatait hogyan s mint tudják következtetni, mit várhatnak az új termelői árrendszertől.

A többhetes túlmunka megérte n fáradságot. Megállapították, hogy a gyár nem fizet rá az áttérésre, sőt bizonyos tekintetben nyernek azon, A költséghányad és a termelési ér • ték 10—10 százalékkal fog emelked ni 1959 első félévében. Az átárazás a bőrgyárban több, mint kétezei cikket érint. A fő terméknél, a bőrök

is. Világos, hogy ha már borbélyokról esik szó, nem hiányozhat ennek a mesterségnek általánosan népszerű és igen szimpatikus képviselője, »a sevillai borbély« sem. Felmerült tehát, hogy eredeti sevillai borbélyt kell találni, alá ugyanakkor kitűnő énekes is és Rossini hallhatatlan áriáit méltó módon tudja előadni az olasz közönségnek.

Az olasz televízió érintkezésbe lépett Sevillában az ABC szerkesztőségével és megkérte, hogy hirdessen énekversenyt a borbélyoknak és válassza ki a legtökéletesebb figarót, aki majd Rómában is megállja a helyét.

Elképzelhető, hogy mekkora volt a tülekedés a sevillai borbélyok között. Köztudomású, hogy Spanyol- országnak ezen a vidékén különösen muzikálisak az emberek és ilymódon a megkövetelt zenei hozzáértés nem támasztott túlságosan nagy akadályokat.

Az ABC szerkesztőségében végül is harminc figaró közül választották ki az igazit: a fiatal Antonio- Unyez Torrest. A verseny boldog győztese a sevillai Calle Betis nevű utca »Madárkákhoz« címzett borbélyműhelyében dolgozik. Egyébként spanyol cigány származású és csodálatosan szép a hangja, kitűnő a zenei memóriája.

Újságírók megkérdezték tőle, nem cserélné-e fel a borbély mesterséget az énekesi pályával. Antonio erre azt felelte, hogy esze ágában sincsen, mert borotválni legalább annyira szeret, mint énekelni. Tökéletes fi- I garó!

feldolgozásánál, különösebb eltérés nincs.

Az új termelői árrendszerre valö áttérés jegyében végzik az év végi leltározást. Sokkal pontosabban hajtják végre ezt a munkát, mert például egyes cikkek minősége és milyensége is döntő egy-egy fajtán belül. (Például a golyóscsapágyak azonos mérete, de különböző típusa és minősége.) Nem lesz változás a munkabérekben.

A jelen’eg is érvényben ’evő bérek alapján számolók el jövőre is a dolgozók munkabéreit, de fontos az is, hogy a termékek fagyasztói ára nem emelkedik. Ha például többe kerül a bőr feldolgozása, az nem érinti a cipőgyárat, következésképpen a fogya ztot sem, mert a termék jelenlegi magas forgalmi adóját mérsékelték. És magasabb lesz az értékcsökkenési leírás is. E feladatot a napokban fejezték be, megtanították a dolgo-ókat a munka elvégzésére.

Hogyan mennek térihez az „álmodozók lányai“

Egy híres burmai közmondás azt tartja: »a papok akkor szépek, ha soványak, a négylábú állatok, ha kövérek, a férfiak, ha tanultak, a nők pedig, ha házasságban élnek«.

Minden burmai férjes asszony szép és ápolt lehet, mert nemcsak hogy szeretik, — ez másutt is előfordulhat, — de gazdaságilag és szociálisan is független, ami egyedülálló helyzet Délkelet-Ázsiában.

A burmai lány férjhezmenetele- kor nem változtatja meg nevét. Amennyiben orvos, vagy ügyvéd, senki sem várja tőle, hogy feladja hivatását és további életét a konyhában töltse. Ha férje üzletember, akkor az asszony üzlettársa lesz. Ez annyira általános, hogy a burmai buddhista törvények értelmében vé dett a feleség házasságkötés utáni jövedelme.

Ha boldogtalan, — és ez csak ritkán fordul elő, mert a legtöbb burmai házasság rendkívül jól sikerül. — úgy viszonylag könnyű a válás és nem jelent megbélyegzést.

Ha a burmai férj meghal, ami egymagában is tragédiát jelent,

minden szerető feleség számára, a burmai özvegynek a törvény biztosítja a hagyaték túlnyomó részét és semmi sem korlátozza az újbóli férj hezmenésben.

A törvény és a hagyomány már sokszáz éve biztosítja a burmai nők nek, hogy maguk irányítsák sorsukat. Érdekes, hogy »az álmodozók Iá nyai« — ahogy néha hívják őket — egy életen át azzal áltatják magukat és házastársukat, hogy a férj az úr és parancsoló,, míg a valóságban majdnem minden fontos döntés a feleségtől származik.

Ezen ábránd táplálására a burmai asszony napközben félénken néhány lépéssel férje mögött halad, jelezve a férfi felsőbbségét és éjjel, ha veszély fenyeget, az asszony, kezében lámpással elől halad, hogy világítson férjének.

A burmai esküvői szertartás is ki fejezi azt a kapcsolatot, amely majd ■S3 új házasok között fennáll. A nő

nem ígér »szerelmet, tiszteletet és engedelmességet«, a férfi pedig nem ígéri, hogy gondoskodik felesége jólétéről. Az esküvő teljesen polgári jellegű, nincs vallási színezete, mivel a buddhista papok lemondtak minden földi élvezetről és ezért sohasem vesznek részt ilyen szertartásokon.

Legújabban szokássá vált,, hogy a közösség egyik kiváló személyisége választékos virágnyelven beszédet mond a házasságkötésnél, kezdve a nagyszülők, majd a szülők dicséretével és az új pár jótulajdonságaira rátérve. Míg beszél, a vendégek állandóan csevegnek és nevetgélnek, jobban érdekli őket a menyasszony, mint a dicshimnuszok.

A burmai menyasszony igazán le nyűgöző látványt nyújt: csinos, elragadó, nagyon nőies, kiválóan ért a színek megválogatásához.

A házassági szertartás alatt a vő legény és a menyasszony egy kisebb, szőnyeggel leterített emelvényen ül egymás mellett. A vőlegény ül a jobb-, a menyasszony a baloldalon, mert a burmai szokások értelmében a vőlegény csak akkor ül a baloldalon, ha a menyasszony királyi vérből származik, ő pedig csak közönséges halandó. Az ifjú pár nagy tisztelettel hallgatja az esküvői beszédet. A beszéd befejeztével a szónok kis csokrot nyújt át a menyasszonynak és a vőlegénynek. A fiatal pár kézbe veszi a csokrot és mélyen meghajol. Az első meghajlással, vagy ahogy ők mondják »shiko«-val Buddhát tisztelik, majd a meghajlás után a csokrot nagy ezüsttálba helyezik. A meghajlásokat hat ízben megismétlik. A második shikoval Buddha tanításait, a harmadikkal a papokat, a negyedikkel a szülőket, az ötödikkel a tanítókat és az idősebbeket és az utolsóval a vendégeket tisztelik meg, akik eljöttek az esküvőre.

Ezután következik az esküvői szer tartás fénypontja. Egy idősebb pár, hosszú éves boldog házasság után, vízzel teli aranyedényben egymásba helyezi a vőlegény és a menyasszony kezét, vagy pedig ugyanabból az arany edényből vízzel kínálja az ifjú párt. Ezzel meg is kötötték a házasságot, de hogy még hivatalosabb legyen, a szertartásmester vidám hangon, három ízben megismétli: »A házasság megköttetett!« E bejelentés után a vendégek tarkára festett rizst és pénzdarabokat szórnak a vőlegényre és menyasszonyra.

Az esküvői szertartás befejeztével a menyasszonyt a nászszobába kísérik, a vőlegényt azonban nem engedik hozzá. Barátai elállják az útját. Végül kétségbeesésében mindegyiket megajándékozza valamivel. Ezt az ajándékot »kőpénznek« nevezik, mert az ősi időkben kővel dobálták a házat, ha a vőlegény nem volt haj landó fizetni. Miután a vőlegény ilymódon »lepénzelte barátait«, beléphet abba •• szobába, ahol szerelme várja...

Eredeti sevillai borbély kerestetik