Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Vegyünk papírt, ceruzát, számoljunk Egyénileg, vagy közösen kifizetöbb Tengelicen? Archívumunkból „A szemétdomb“ félholdon gazdálkodik. Tanácstag. Megbecsült ember a faluban. Szavai­ból érezni, hogy szívesen vissza­lépne a tsz-be, de még senki nem ment el hozzá a termelőszövetkezeti tagok közül, hogy visszahívja. Pedig id. Benke István várja a régi munka társakat. Várja a tsz agitátor-csoport tagjait. De nincs is agitációs csoport­ja a Petőfi Tsz-nek? Hisz, ha lenne, akkor idős Benke Istvánt is meg kel­lett volna az agitátoroknak látogat- niok. AKI MÉG SEMMIFÉLE TERMELÉSI TÁRSULÁSBAN NEM VOLT Andi György egyedül a földmű­vesszövetkezetnek tagja. Kiváló gaz­da hírében áll. Amikor felkerestük, oklevelek tömegét mutatta. A dicsé­rő okleveleket a beszolgáltatás idején kapta. Amikor megkérdeztük tőle, mi a véleménye a szakcsoportokról, azt válaszolta, véleményt csak akkor tudna mondani, ha előbb valaki el­magyarázná neki, hogy mi a szakcso­port. Mert a gyakorlatban még nem látott ilyet. Ha érdemes társulni, ak­kor ő nem zárkózik el a társulás elől — hajtogatta egyre, amikor elbúcsúz tunk tőle. Vajon a földművesszövetkezet ak­tívái miért nem látogattak el Andi Györgyhöz? A GAZDASÄGI VONZÁST POLITIKAI MUNKÁVAL KELL HÄZASITANI A gazdasági vonzóerő a leglénye­gesebb, a legdöntőbb, de ha nem pá­rosul a politikai felvilágosító mun­kával, akkor a kibontakozás üteme lassúvá, vontatottá lesz. Ha a Petőfi Termelőszövetkezetnek jól működő népnevelő csoportja lenne és ha a földművesszövetkezet eleven aktiva- hálózatot építene ki maga köré, hogy csaknem ezres létszámú tagsá­gára politikai hatást is gyakorol­hasson, akkor szerintünk Tengelic átalakulásának lendülete jelentős mértékben meggyorsulna. (L. Gy.—H. T.) Az alábbi cikk a Tolna megyei Hírlap 1936. január 22-i számában jelent meg. »A pestszentlőrinci szeméttelep­ről, szemétdombról van szó. Ame­lyen Pestszentimre lakossága •■'gu­berál*'. Hulladékok, rongyok es élel­miszerek után kutat. A szemétdom­bot ezek a szegény nyomorultak bányának nevezik. Mert abból bá­nyásszák ki azt, ami életfenntartá­sukhoz szükséges. A talált boxot, rongyokat, porcellándarabokat ösz- szegyűjtik és eladják. Ebből jut az éhező családnak néhány verejtékes garas. A kibányászott élelmiszert pedig — szégyenlem leírni, de hát úgy van — megeszik. Legutóbb is az egyik guberáló égy hatalmas darab disznósajtot ta­lált a szemét, piszok és rothadt hűl ladékok között. Nagy lett erre az jöröm. A boldog bányász, Farkas IAndrás valóságos ünnepet ült, hat­tagú családjával. Valóságos ban­kettet. Elfogyasztották jó étvággyal az egész disznósajtot. Jó apetitussal, mert napok óta nem ettek. A lakoma után azonban gyomor- görcsök jelentkeztek. Jöttek a men­tők. Súlyos mérgezés. Szent István kórház. Életveszélyes állapotban szülők is, gyermekek is. Nagynehe- zen megmentették őket az életnek, hogy tovább guberálhassanak a sze­métben. Egyszerű kis történet. Kezdődik a sz métdombnál, folytatódik a Szent István kórházban és végződik megint a hulladéktelepen. Történik a konszolidált honban, az Ur 1936->k esztendejében. A dicsőségesen ural­kodó rendszer 17-ik évében.« Nem akarunk ünneprontók lenni, de nem árt visszaemlékezni a múlt­ra, amikor milliók és milliók ilyen karácsonyokat ünnepeltek. »Nem árt visszaemlékezni, s különösen ajánl­juk azoknak okulásul, akik a »régi jó világot« sírják vissza. n van. Az emberek gondolkodása, emben formálódik. ; Az újjáformáló- A segítő erők nagyobbak, a fékező 5 beállítottságú és különböző gaz­bekopogtattunk a falut járva, azért ki előttünk, hogy bemutathassuk a beszélhessünk a fékező hatást ki­A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET A földművesszövetkezetnek 860 tagja van a községben. Ha a felvá­sárláson és bolti munkán kívül, mint politikai szervként is jelentő­sebb mértékben működne a íoldmű- vesszövetkezet, ha fokozottabban foglalkoznának a termelői társulá­sok szervezésével, akkor ma már a falu parasztsága másik 50 százalé­kának jelentős része is előbbre lé­pett volna a szocialista mezőgazda­ság felé, a szakcsoportok segítségé­vel. Jánosmajor és Tengelic-Szőlőhegv a falu két legnehezebben befolyásol­ható, legeldugottabb része. Ha János- majorban sikerül zöldségtermelői társulást létrehoznia a földműves­szövetkezetnek, akkor jelentős lépést tesz előre annak érdekében, hogy eddigi politikai munkáján javítson. Tengelic-Szőlőhegyen is érlelődnek a lehetőségek. Csupán szervező agi­tátorok kellenek, akik megmagyaráz­zák a szőlőhegyieknek, hogy mit je­lent, milyen előnyöket biztosít szá­mukra a szakcsoport. A földműves­szövetkezetre hárul fő feladatként, hogy a szőlőhegyiek egyéni „tengeré­ben” egy „szigetecskét” hozzon létre, amely szakcsoport formájá­ban már szocialista jelleggel is ren­delkezik. AKI MAR VOLT TSZ-TAG Meglátogattunk egy egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztembert, id. Benke Istvánt, aki már dolgozott a tsz-ben, de az 1956-os ellenforradalmi események idején kilépett. Kilépését egyéni sérelmekkel magyarázza. Ahogy mondja, ma már nem fordul­hat elő vele, a régiekhez hasonló sérelem, mert úgy értesült, hogy sok minden megváltozott a termelőszö­vetkezetben. Id. Benke István 8 és 1%CabácAOMji ajándék .1! Tengelicen ma minden változóbal gazdasági élete, kultúrája, erőteljes ü ti dást több jelenség segíti vagy fékezi . erők egyre erőtlenebbek. A különbőz« dasági talajon álló emberekhez, ahová mentünk, hogy tiszta kép alakuljon 1 fejlődést előmozdító jelenségeket és I fejtő dolgokról is. Jelenleg Tengelicnek csaknem 50 százaléka szocialista szektor. Jól működő III. típusú termelőszövetke­zete és viszonylag nagylétszámú I. típusú tszcs-je van a községnek. Le­hetne-e gyorsabb a fejlődés? Mi kel­lene ahhoz, hogy meggyorsulhasson a kibontakozás? — E két kérdés köré csoportosítottuk összes kérdéseinket, amiket Tengelicen feltettünk az em­bereknek, s a válaszok alapján ma már mi is választ tudunk adni ezekre, a falu fejlődése szempontjá­ból rendkívül fontos kérdésekre. A FEJLŐDÉS MOTORJA A PETŐFI TSZ A falutól néhány kilométerre, Kö- zép-Tengelicen az egykori „Csapó pusztán” a szocializmus erős bázisa fejlődött ki az utóbbi évek során. A Petőfi Termelőszövetkezet a leg fejlettebb, s ez mellett a legnagyobb létszámú önálló gazdálkodást folytató szövetkezeti forma Tengelicen, 170 tagja van. A tagok jómódban élnek. MI BIZONYÍTJA A JÓ MÓDOT? Sokféle bizonyítékot lehetne felső-, rolni, de talán elég, ha a legkomo­lyabbat említjük. A termelőszövet­kezeti tagok kétszerannyi házat épí­tettek az utóbbi öt év során, mint az egyéni termelők annak ellenére, hogy az egyéni kisparasztok száma lényegesen magasabb. MIÉRT KÖNNYEBB A TERMELŐ­SZÖVETKEZETI TAGNAK HAZAT ÉPÍTENI? Azért, mert amellett, hogy maga­sabb az évi jövedelme az egyéni gazdáénál, a termelőszövetkezet is segíti a házépítésben. A Petőfi Ter­melőszövetkezetnek külön kőműves brigádja, asztalosa és ácsa van. A tsz- iparos, ha tsz-tagnak dolgozik, ak­kor a tsz-tag munkaegységéből kapja meg munkabérét. ■* De lényegesen olcsóbbá teszi azi építkezést a termelőszövetkezeti ta-> gok baráti segítsége is, továbbá az,S hogy a termelőszövetkezet fogataid ingyen szállítják az építőanyagot azfl építkezéshez. a Az idei aszályos esztendő általá-3 ban csökkentette a parasztság jöve-Ji delmét minden felé. A szövetkezeti« parasztság jövedelme azonban nem* csökkent olyan mértékben, mint az3 egyéni termelőké. MI BIZONYÍTJA EZT? Csak egy családot említünk aj Petőfi Tsz tagjai közül. Major Péteri negyedmagával dolgozik a termelő-2 szövetkezetben, s 54 000 forint érté-s kű munkaegységet szerzett a családS ebben az évben. Ha a háztáji földet!) és háztáji állatállományt is számíta-j nánk, ez a szám természetesen jelen-* fősen emelkedne. 3 Vajon hány hold egyéni parcellán® kellene Major Péternek gazdálkod-2 nia családjával, hogy hasonló mé-| retü, tiszta hasznot tudjon felmu-3 tatni? I Számításaink alapján a Major« család csak háromszoros munka-» kifejtés árán tudná ugyanezt a hasz-5 not egyéni parcellán kitermelni. AZ I. TlPUSÜ TSZCS $ EGYHELYBEN ALL I Az I. típusú termelőszövetkezetig csoport a falu második legnagyobbé szocialista szektora. De ha a Petőfij I Tsz fejlődéséhez viszonyítjuk az I.jj típusú tszcs előrehaladását, akkor, j úgy tűnik, mintha egyhelyben állna.é A tszcs hatéves fennállása óta aj I közös alap alig-alig fejlődött, s an-j j nak ellenére, hogy több mint 60jf tagja van, nem fejt ki jelentős von-1 zást a kívülállókra. MI ENNEK AZ OKA? Az ok elsősorban is abban kere-I sendő, hogy az I. típusú tszcs-énj belül elhanyagolták a szocialista jel­leg (közös alap, legszükségesebbé munkák közös végzése) érvényre jut-J tatását, s ezáltal a jövedelem az I.| típusú tszcs-én belül még nem ke­rülte el jelentős mértékben az egyénij gazdaságok jövedelmét. T assan szitált a hó Apró pely- hek szállingóztak, s fehér leplet vontak a városka sötétbe borult házaira. Az úttesten autók rohantak. A járdákon pedig fázós emberek siettek otthonaikba. A téli szél cibálta, tépte a bombák szaggatta ereszeket. Néha-néha nagyot csattantva lódította az üsz­kös romokhoz. Valahol megszólalt egy harang. Karácsony este volt. A kisváros piacán, ahol a kará­csonyfákat árusították, még nem szűnt meg a forgalom. Az ünnep előtti este még mindenki, akinek tellett rá vásárolni akart. Ahol a nagy fákat tartották, egy előkelő hölgy válogatott. Kezével kényes­kedve forgatta a fenyőket. A kereskedő előtte hajlongott. — Ezt parancsolja nagyságos asszo­nyom, ezt az ezüstfenyőt. Ezt aján­lom — és egy majdnem 2 méteres fát mutatott. — Jó, maradjunk ennél. A kereskedő még mélyebbre ha­jolt, amikor átvette a pénzt. Zsebregyűrte. Majd odakiáltott a nem messze ácsorgó gyerekekhez. Ugorjon ide valamelyikőtök, s vigye ezt a fát. Egyszerre négyen ugrottak. Apró maszatos kezüket nyújtották, én... majd én. Az asz- szony kiválasztott közülük egyet. Az görcsösen megragadta a fát, s nem engedte el. — Én elviszem 1 pengőért. — Tessék engedni, — kérlelte a gyerek. — Na, hozd te — mondta az asz- szony. A fiú felvette vállára, s lassen elindult, nyomában a bun- dás hölgy. A gyerek vállát majd lehúzta a fa súlya. Rongyos cipő­jén befolyt a sár, s arcán masza­tos lett a könny. Fújta a kis kezét. Néha meg-megállt, pihent. Minél messzebb mentek, annál sűrűbben tartott pihenőt. Az asszony türel­metlenkedett, s rárivalt a gyerek­re. — Mit gondolsz, taknyos, meg­fagyok miattad? Miért vállalkoz­tál, ha nem bírod. Ha mégegyszer leteszed nem kapsz egy fillért sem, s nem hozod tovább! Megér­tetted? A gyerek összerezzent. Nem kap pénzt? Kicsi szívét összeszorí tóttá a félelem. Pedig már olyan szépen elgondolta, mit vesz a pén­zen? A kis öccsének csillagszórót, s pár szem szaloncukrot, apunak 5 darab cigarettát... Azt ráakasztja majd egy fenyőgallyra. Nekik is lesz akkor karácsonyuk. S most ez nem sikerülne? Szeméből la*'au megindult egy könnycsepp. Végre megérkeztek. Az asszony kinyitotta az ajtót, s a hosszú ker­ten át egy kis villához ért.ek. A gyerek megállt a kapuban, pihegve az erőlködéstől... Az asz- szony kesztyűs kezével odalökött a gyereknek egy pénzdarabot. 50 fil­lér volt. S már be is csapta az aj­tót. A gyerek még szorongatta a kezében a fényes pénzdarabot, s rémülten látta, hogy csak 50 fil­lér. Kiáltani akart még, de nem tudott. Kezeit fázósan dugta a rongyos kabátujjába. A hó pedig egyre sűrűbben hullott. Itt talált rá a házmester. — Hát te, mit ácsorogsz itt — kérdezte — hisz megfagysz. — Bácsi kérem megyek én már csak... — No, gyere be hozzánk egy ki­csit melegedj meg. J^ent a meleg konyhában fé­lénken álldogált, s óvatosan itta a forró teát, s nagyokat ha­rapott a kalácsból. — Nekünk nincs ám otthon ilyen finom kalácsunk, el is te­szem a felét, hazaviszem a test­véremnek — tette hozzá magya- rázólag. A két felnőtt összenézett. Az asszony kanyarított még egy sze­letet, s odaadta. — Ezt vidd haza. — No öcskös, most szedd össze magad, s indulj már, hisz kará­csony este van. — Az ember még gondolkodott, itt van egy pengő, tedd el. A gyerek sietve köszönt, s sza­ladt. Még nyitva voltak az üzle­tek. Megvette az ajándékot. í~í tthon az asztalnál együtt ült ^ már a család. Vacsorához készülődtek, s már csak ő hiány­zott. Kisöccse játszadozott épven Édesanyja fáradtan korholta: hol csavarogtál fiam, hisz karácsony este van. A gyereket máskor bán­totta volna ez a szó, hogy »csava­rog«, de most nem törődött sem­mivel, csak ment egyenesen a szo­bába. Feldíszítette a virágvázában a fenyőgallyat. Ráerősítette a csil­lagszórót, szaloncukrot. Alátette a cigarettát, majd kiszólt a konyhá­ba. — Édesék, jöjjenek be. S ott állt az ajtóban kipirulva. A kis öccse ámulva csapta össze a kezét. Nézte, a sziporkázva égő csillagszórót. A sötét szobában röp ködtek a fényes csillagok. Édes­apja meghatottan vette ke~ébe a cigarettát, s szeretettel simogatta meg a fia fejét. A gyerek akkor nagyon boldog volt. Amikor lefeküdtek azt ál­modta, hogy neki is szép nagy ka­rácsonyfája van. Alatta villany- vasút. A karácsonyfán szép csillo­gó díszek, angyalhájjal. Azt ál­modta: mindent megkapott, ami a fényes kirakatok mögött volt, s amit csak megkívánt. Sok-sok szegénygyerek aludt így el akkor éjjel, s még többnek a vágya maradt csupán: szép kará­csonyi boldog álom. * T/"alahol a rádióban megszólalt a »Stille Nacht«. 1944 év­vel ezelőtt született a rabszolgák megváltója. 1944. december 24-ét mutatott a naptár. CSERTAI IMRE ■ — Nemcsak várok ajándékot kará­csonyra, hanem adni is szeretnék. [Kati néni évekkel ezelőtt vesztette ■el hozzátartozóit és mint mondja, [olyan egyedül maradt a világban, imint a levelét vesztett faág. „De imost újra otthonra találtam, otthon­ira, ahol nem érzem azt, hogy feles­leges vagyok, szeretettel és türelem- Imel bánnak velem és ahol naponta [háromszor ülhetek terített asztal ■mellé, este pedig nyugodtan hajtha­tom álomra a fejemet” — mondotta. ! Kati néni is ott üldögél a többiek- jkel együtt a nagy karácsonyfa alatt jszemeiben gyerekes kíváncsiság tük­röződik, mert az ő öröme kettős, örül !az ajándékcsomagnak, amelyet kap, Ide kétszeresen örül annak, hogy ő is [ajándékot adhatott. FIATALOK ! A fenyőfa, sziporkázó csillagszó- tfrók és égő gyertyácskák fénye a meg- fihatódottság könnyeit csalja a sze­mekbe. A karácsonyt megelőzően |Jmár napokkal előbb csendesebbek l voltak a lányok a szokottnál, a Bony- Jhádi József Attila Otthonban. Izgatottan készültek az ünnepekre jjés azt találgatták, vajon megkap- ’ják-e azt az ajándékot, amelyet óhaj- ftottak. Döme Klára, az otthon igazgató nénije és a nevelők már hetekkel [ezelőtt kutattak az iránt, melyik kislány, milyen ajándéknak örülne [meg a legjobban. Macsai Annuska j (horgolótűt és horgolócérnát kért. . [Hambalgó Mária Móricz Zsigmond: [ -Légy jó mindhalálig című ifjúsági re- j jgényét szerette volna ajándékba. Ki ímeséskönyvet, ki társasjátékot, ki [töltőceruzát kért és érdemük sze­rint meg is kapta mindenki a maga [ajándékát. És mit kapott Döme Klára, az igazgató néni és a nevelők, akik [anyai szeretettel gondoskodnak a reá­juk bízott kislányokról. — Mi nem vártunk különösebb ^ajándékot — mondja az igazgató bnéni — nekünk örömet jelent az is, Jha a kis Erzsébetek, Terézek és Ve- rronikák boldogságtól ragyogó sze- Emébe nézünk. A szeretet, a béke ünnepe Bonyhádon ÖREGEK Karácsony, a szeretet, a béke ün­nepe, amikor ajándékot adnak és kapnak mind a felnőttek, mind a gyerekek. A gyerekek örömével és várakozásával készültek a karácsonyi ünnepekre a Bonyhádi Szociális Ott­hon lakói a 132 gondozott, akiknek ellátását az állam vállalta magára. Hetek óta folyt a készülődés, s Nagy Ferencné, az otthon vezetője és ápoló személyzete azon dolgozott, hogy minél nagyobb örömet szerez­zenek azoknak az öregeknek, bete­geknek és elaggottaknak, akikről családon belül már nem gondoskod­nak és akik immár a második gyer­meksorba jutottak. Élete 78. karácsonyát éli Máyer Jó- zsefné, az otthon kedves Kati néni­je, akinek két keze még most sem pihen egy percig sem. Magánszor­galomból dolgozik és csinos gyapjú­kesztyűket és harisnyákat kötöget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents