Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
1938 november 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Együtt lesz a Szili-család... November 20-ra teljesíti íves tervét a Dombóvári FémtSmegcikkgyártó Vállalat A két Szili lány, Etel és Ilona a tavasszal, úgy május táján azzal lepték meg a szülőket, hogy belépnek a madocsai Igazság Tsz- be. — Meguntuk már ezt az életet — mondja az idősebbik, az Etel. Kevés az a kilenc hold föld arra, hogy ötőnknek munkát és megélhetést adjon. — Én meg már azt untam meg, hogy kilométereket kerékpározzak. Fáradt vagyok mire a munkahelyre érek, — mondja a fiatalabbik, az Ilona. A 11 családos Szili Mihály bácsi már megnősítette és férjhez- adta az idősebbeket, de még mindig maradtak odahaza szép számmal. A 18 éves Mihály, a két nagy lány Etel és Ilona, a 16 éves Lajos és a kisebbek a két »vakarcs«. A négy nagyobb gyermek, a 9 hold föld megművelésében segített a szülőknek, ezenkívül a környező állami gazdaságokba jártak dolgozni, Kanacsra, vagy Bi- ritóra. Ezt unták meg és Jani bátyjuk — az idősebb Szili rábeszélésére, aki az alakulás óta tagja a madocsai Igazság Tsz- nek — ez év májusában a két lány is belépett a tsz-be. A lányok példáját aztán követte öcs- csük, a 18 éves Mihály is. Azóta szorgalmasan dolgoznak a közösben, de néha napján apjuknak is segítenek, bár azt szeretnék legjobban, ha együtt lenne az egész család. A fiatalok már ledöntótték a kisárutermelő gazdálkodás korlátáit, megismerték a közösségi életet. Apjuk, Szili Mihály az idősebb ember görcsös ragaszkodásával emlegeti az ő »függetlenségét« és zsörtölődve elégedetlenkedik, mert mint mondja — »kétfelé húz« a család. És közben vívódik önmagával és a családon belül vitatkozik a téeszcsésekkel, — ahogy a három fiatalt nevezi. A viták pedig annál szen- vedélyesbbek. mennél jobban közeledik a zárszámadás ideje. . Szili néni a vacsorához terít. Az étel a tűzhely szélén gőzölög. Többször kinéz az ablakon és az alkonyaiban az utat kémleli. — Jöhetnének ám már. — Hogy jöhetnének? Ha már itthon lennének is késő lenne — zsémbelődik Szili bácsi. — Nem is tudom, mit tudnak ennyi ideig csinálni abban a téeszcsében, hiszen már sötét van: Nem is várunk tovább, kimegyek az istállóba, szólok a Lajosnak, hogy jöjjön be, és vacsorázunk — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. A két kicsi is éhes, ennének már — néz a táskájával szöszmötölő két kis lányra. — Ugyan ne mérgelődj folyton —csillapítja Szili néni. — Most már hamarosan jönnek, várjunk még egy kicsit, legalább este, a vacsoránál legyen együtt a család. Szürke köd ült a Dunára. A hajók mélyenbúgó dudálása hallatszik. A dunaparti sétány gesztenyefáitól sárgán peregtek a tőidre a dércsípte levelek. Az őszi estében minden az elmúlásra emlékeztett. De még sem minden! Pakls község szervezetileg falu. De csak szervezetileg, papíron, mert lakói sokkal szívesebben emlegetik úgy, hogy a »mi városunk/« És nemcsak emlegetik, nemcsak beszélnek róla, hanem tesznek is, fáradoznak, áldozatokat hoznak érte. Itt az utcán tehát nem az elmúlás, hanem a jövő képe bontakozik ki: épül, szépül, fejlődik, városiasodik. Amint sétálok a főutcán az őszi estében, gyönyörködve nézem a sok ívlámpával kivilágított széles utcát, a neonfénnyel világított, árukkal megrakott kirakatokat és — nem kis büszkeséggel — a kitűnő aszfaltjárdát, amely ezen az őszön is sokszáz méterrel bővült, vagy újjáépült. Büszkeséggel, mert mint sokan mások, én is hozzájárultam községfejlesztési hozzájárulás formájában! — Nem várok! — És Szili bácsi olyant csap öklével az asztalra, hogy csak úgy táncolnak a tányérok. Már tegnap is megmondtam, nem muszáj nekik éjjel-nappal abban a téeszcsében lenni de hát én csak beszélhetek, mert te is az ő pártjukon vagy, nekik adsz igazat. A tavasszal is te lovaltad fel, hogy álljanak be... Mert a Janiék így... a Pistáék meg úgy... Én meg kapálódzak a kilenc hold földdel ezzel a Lajos gyerekkel, aki még fiatal és nem lehet minden munkára befogni. Azok meg, oft a téeszcsében dolgoznak másnak — lovai ja magát a méregbe. — Na, de most már én mondom azt, hogy elég legyen — csattan fel Szili néni hangja. — Hát nem látod, hogy nemcsak maguknak; hanem a család hasznára is dolgoznak. Kapták azt a 180 kiló almát is, milyen nagy pénz lenne az, ha eladnánk. És igen... Én mondtam nekik, hogy menjenek a tsz-be, mert láttam, hogy a Janink is milyen szépen boldogul. A minap Te magad is dicsekedtél vele, hogy milyen szép házat épített magának... Meg hogy a Jani fiamék, még mindig a tavalyi búzából esznek kenyeret... És hogy az állataival is még tavalyi takarmányt etet. De biztos vagyok abban is, hogy a három gyerek megtalálja a számítását. Tudod, hogy az Etelka mielőtt áll. Dolgozik, mert azt akarja, hogy minél többet keressen, staférungot akar magának vásárolni. — No, ti is éppen a végszóra értetek haza — mordul Sah bácsi a megérkezőkre — már éppen vacsorázni akartunk. És vegyétek tudomásul, Hogy holnap nem várunk rátok a vacsorával, ha nem jöttök haza idejében. Hát, ott nálatok, a téeszcsében nem tudják, hogy mi az elég? — Nagyon hajtjuk ám a krump hszedést,; mert tudja édesapám addig nem lehet a zárszámadást megtartani, amíg valamennyi termény betakarításával nem végzünk — mentegetődzik Mihály. — Hanem édesapám... Maga még annyi krumplit nem látott mint amennyi ott van — mondja a fiatalabb lány. — Etel. mutasd meg azt az óriás krumplit, amit hazahoztunk mutatóba. — Etus elemózsiás cek- keréből egy takarmányrépa nagyságú, egy kilónál is nagyobb súlyú krumplit vesz elő és apja elé az asztalra teszi. — Ezt nézze meg édesapám.:: Ilyen krumplit termeltek azok az »élhetetlen téeszcsések« — ahogy maga szokta mondani. És nemcsak ez az egy van ám ilyen, hanem számtalan. Úgy hogy attól félünk, jövőre nem lesz vetőmag, mert alig van apraja. A gépállomási ember is,, aki a krumpliszedőgépet kezeli azt mondja, hogy ő még ilyet nem látott. A JÁRDA Szóval város ez, akárki mást mond is! Büszkén, komótosan sétálgattam a remek, sima aszfalton. — Hopp! Mi ez? — Hirtelen elaludtak a villanylámpák, sötét lett. — Üsse kő! Már nem vagyok mész- sze a célomtól és ezen a pompás, sima aszfaltjárdán... — Hogy a mennykő vágjon bele! — valamiben megbotlottam és majdnem hasra estem. Éppen csakhogy megtudtam négykézláb állni és így nem a ruhámmal, hanem csak a két tenyeremmel töröltem vé gig az új járda kőporral hintett, esövel-sárral keveredett sima felületét. — De mi a fenébe botlottam meg ezen az egyenes járdán? Nem kellett sokáig tűnődnöm rajta. A villanylámpák néhány percnyi szünet után újból kigyullad tak. A népbolt, illetve a FÜSZÊRT iroda előtt álltam. A FŰSZERT raktár kapujához a kocsik részére ke- ramitkockákból készítették a bejárót a járdán keresztül úgy, hogy a keramitkockákat jónéhány centiméterrel mélyebbre rakták a járda — Jó, jó csak nyugtával dicsérjétek a napot. Majd meglátjuk hány zsák telik. Eddig az én kenyerem fogyott, de most már azt szeretném látni, hogy ti mit hoztok a házhoz. 1— Éppen ma számítgattuk. Május végén kezdtük a munkát, akkor léptünk a tsz-be. Hármónk- nak lesz 400 munkaegysége és ha csak 35 forintjával számoljuk is, ez 14 000 forint, de lehet, hogy több lesz -munkaegységenként. És ebben az évben csak öt hónapot dolgoztunk, s a tsz-ben végzett munka mellett maguknak is segítettünk a 9 hold föld megmunkálásában — mondja az idősebbik lány. — No, édesapám, akkor mi nem nagyon henceghetünk, mert mire kifizetjük az adót, nekünk a mi munkánkra tisztán nem jut any- nyi, mint nekik hármójuknak, pedig az egész család dolgozott a 9 hold földben — mondja Lajos. — És hogyha jövőre nem veszi meg a lovat, úgy ahogy ígérte, én ugyan már tovább nem terelgetem ezt a két tinót, én is bemegyek a tsz-be. — Szóval már te is téeszcsés akarsz lenni — hallod mit mond a fiad? — Ehhez mit szólsz? — fordul feleségéhez. — Mit? — azt, hogy mink is megyünk a gyerekek után, legalább együtt lesz az egész Szilicsalád. P.-né A várdombi gépállomáson az üzemanyag gazdálkodással kapcsolatban egy ideig komoly hiányosságok voltak. Az elmúlt két esztendő során azonban, miután a gépállomás önállósága megnövekedett és a dolgozók keresetének nagysága szorosabb összefüggésbe került a gépállomás jövedelmezőségének jó vagy rossz voltával, a dolgozók minden alkalmat igyekeznek kihasználni a jövedelmezőség emelése érdekében. Az egyik legjelentősebb feltétele a jövedelem növekedésének az üzemanyag-megtakarítás. Harc minden csepp üzemanyagért A várdombi gépállomás kommunistái az év kezdetén tömören megfogalmazott és félreérthetetlen új jelszót honosítottak meg a traktoristák körében, amely így szólt: »Minden csepp megtakarított üzemanyag növeli a gépállomás jövedelmét és a saját keresetedet is!« A traktoristák, mivel a prémium fontos feltétele az üzemanyag-megtakarítás, magukévá tették a jelszót, de ez egymagában még nem hozott szintjénél. Ebbe a szintkülönbségbe botlottam meg. — Hm! Ez a járda néhány nappal ezelőtt készült, nagyon sok költséggel és évtizedekre! Talán még sem lesz jó, ha az évtizedek alatt jónéhányan járnak úgy, mint én! Amikor a tanácsnál elmondtam az »esetemet«, megtudtam, hogy még több helyen is van ilyen buktató, így például a II. számú általános iskola előtt a kocsifeljáró rézsűje szintén az újonnan készült aszfalt- járdába van építve, noha bőven lett volna hely arra a járdán kívül is. Megtudtam még azt is, hogy a járdákat az Útfenntartó Vállalat építette, ahol a fent írt hibák elleni tiltakozásra azt a választ adták, hogy a kocsibejárókat mélyítve kell a járdákba építeni, mert ez a szabály. Hát lehet, hogy az Útfenntartó Vállalatnak szabályos, de nekünk — gyalogjáróknak, akik ezekben a mélyített micsodákban hasraesünk — szabálytalan! (Ba.) Dombóvár egyik legkisebb üzeme a Petőfi utcában van. Néhány évtizede a jelenlegi üzemépület még mozi volt, most meg már százszámra készítik a különböző háztartási edényeket. A négyszeres élüzem vállalat alig félévtizedes múltra tekint csak vissza. A vállalatot termékeinek jó minősége pedig már országos hírűvé tette. Az idén január elsején, amikor a terveket megtudták, úgy szervezték meg a munkát, a gyártási technológiát a kis üzemben, hogy a legolcsóbban a legtöbbet tudják termelni, úgy hogy a dolgozók is megtalálják számításukat, elégedettek legyenek a bérezéssel. Az első negyedéves terv teljesítése után, tovább javultak a termelési eredmények. Nyereséggel zárták a félévet, és a harmadik negyedévet is. A napokban készült el a harmadik negyedéves mérlegbeszámoló, amely már azt állapítja meg, hogy közel egy hónapi nyereségrészesedésre számíthatnak a vállalat munkásai, ha a negyedik negyedéves fervet is legalább 110 százalékra teljesítik. A vállalat igazgatója, Tengerdi elvtárs kiszámította, hogy november 20-án befejezik az éves tervet. Látogatásunk napján, november 13-án, már az éves terv visszalevő részét félkészre gyártották, és 20-áig pedig az edények horganyzását végzik volna eredményeket. Pontosan meg kellett vizsgálni, hogy hol, milyen esetekben lehet üzemanyagot megtakarítani, s ezzel párhuzamosan a gépállomási vezetés részéről meg kellett szigorítani az ellenőrzést. Nagy feladat hárult a gépállomás brigádszerelőire is. Ugyanis a gépek műszaki ellenőrzésének megszigorítása folytán sikerült jelentékeny számú traktor esetében megszüntetni a túlfogyasztást és az üzemanyagcsöpögést. Tölcséreket biztosítottak a traktorosok számára a tankoláshoz, mivel a tölcsér nélkül való, vödörből történő tankolás folytán az üzemanyag egy része mellé folyik: Megszigorították az ellenőrzést. Fegyelmit indítottak azok ellen a traktorosok ellen, akik »fekete« mun kát vállaltak egyéni parasztoktól, maguknak számolták el a munkadíjat, s a »fekete« munka által keletkezett nagymérvű üzemanyag túlfogyasztást a gép túlfogyasztásával Igyekeztek magyarázni. Megtiltották, hogy az üzemanyagos hordókat a traktoristák a határban hagyják őrizetlenül, mivel sokszor megesett, hogy idegen gazdaságok traktorosai tankoltak az árván- hagyott hordókból. Verseny a brigádok között és a brigádokon líélül A brigádok közötti versenyt minden dekádban rendszeresen értékelik. Az értékelést minden brigád területén kifüggesztik a falitáblákra. De nemcsak a brigádok között, hanem a brigádokon belül is folyik a verseny. A havonként megtartott brigádértekezleteken minden egyes traktorista munkája szóba kerül, s a brigád tagjai közös erővel igyekeznek segíteni azon, akinél hiányosságok mutatkoznak. Minden hónap végén kifüggesztik a gépállomás központjában névszerint az összes traktorista munkában és üzemanyag- megtakarításban elért eredményeit. Negyven vasutas Dörnyei Tibor újítási felelős tájékoztatott bennünket az elmúlt héten arról, hogy a vasútasok körében ismét népszerű az újítómozgalom. Az idén például már negyven újítást nyújtottak be a dolgozók. Az elmúlt évben mindössze 9 vasutas újított. Az idén pedig szeptemberig tizenheten nyújtottak be javaslatot. Szeptember-, tői november 2-ig 23 újítási javaslat majd el. Ezzel a munkával ha végeznek, akkor már a terv túlteljesítését végzik. Az idén több mint száz tonna háztartási edényt készítettek a vállalat műhelyeiben. Az országszerte igen keresett árucikk a horganyzott mo- sóteknő, volt a fő termelési ág. Ebben az évben 14 500 darabot készítettek. Negyven tonna egyéb horganyzott edényt, 40 000 darab füstcsövet, 1200 darab tűzhelyet és üstházat, 10 000 darab esőcsatornát adtak át a kereskedelmi vállalatoknak kiváló minőségben. Az 58 főt foglalkoztató vállalatnál jó eredményeket értek el az önköltség csökkentésében is. A tervezettel szemben 8,2 százalékkal csökkentették a termékek önköltségét. A 100 forint munkabérre eső termelési érték a tervhez viszonyítva 12 százalékkal jobb. És még egy érdekes adat a vállalat ez évi munkájáról. Több mint tízezer forint jutalmat fizettek ki a legjobban dolgozó munkásoknak. Az idei terv megvalósításával egyidőben, már a jövő évre készülnek a vállalatnál. A kereskedelmi szervek már elküldték megrendeléseiket, és tervezik azt is, hogy jövőre majd félmillió darab füstcsövet készítenek a háztartási edények nagy mennyiségén kívül. Mit mutatnak az eredmények Az egészséges versengés meghozta az eredményeket. Az idén egy nor- málholdnyi munka üzemanyag önköltsége tizenöt forint 41 fillérbe került a tavalyi 18 forint 59 fillérrel szemben. Tehát minden normálhold esetében 3 forint 18 fillért takarítottak meg. összesen ez év október 31-ig 187 200 forint értékű üzemanyag-megtakarítást értek el a várdombi gépállomás traktorosai: A traktorosok is jól járnak A legjobb eredményt a megyei viszonylatban is első Szabó István traktoros érte el. Szeptember 30-ig ugyanis R. 35-ös öreg, kiselejtezés előtt álló traktorával 800 normál- holdnyi munkát végzett. Az egy normálholdra ráfordított anyagalkatrész felhasználása a tervezett 6 forint 90 fillérrel szemben 4 forint 20 fillérbe került, s ez mellett 1337 kg gázolajat és 61 kg kenőolajat takarított meg. Ezzel a gázolaj és kenőolaj mennyiséggel 138 normálhold- nyi munkát lehetne elvégezni. Jó munkája eredményeként Szabó István ötször részesült soronkívüli jutalmazásban. Említésre méltó Gyenes János és Kaszás Sándor eredménye is. A két traktoros együttesen 2114 kg gázolajat és 73 kg kenőolajat takarított meg. Ezzel a megtakarított meny- nyiségel 240 normálholdnyi munkát lehetne elvégezni: A várdombi gépállomás két hónappal előbb túlteljesítette évi tervét, és több mint egymillió forint nyereséget ért el. (Tavaly az egész évi nyereség 467 000 forint volt.) A jó munka nagymértékben kihat az idei nyereségrészesedésre is. A gépállomás traktoristái maximális nyereségrészesedést kapnak, amit gépállomási viszonylatban egy hfr napi átlagfizetésnek felel meg.H. T. újított az idén érkezett elbírálásra az állomás újítási felelőséhez. Marton István például a fűtőházi kijárathoz egy irányító hangszóró fel állítását javasolta. Haraszti Károly és Szabó József pedig a munka megkönnyítését, gyorsítását célzó újítását nyújtotta be. Böasöny Imre éa Négyessi László vasútasok pedig a bii tonságosabb munkára tettek javaslatot, módosító indítványt. Szabályos — szabálytalan Kicsiből lesz a nagy... A megtakarított iizemanyag-cseppek egy év alatt száz literekké növekednek
