Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

8 TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 1958 november 16­Két régi választás A Gyönktől Felsőnánáig és Me­dinán át Faddig terjedő RÉGI KÖLESDI VÁLASZTÓKERÜLET arról volt az 1900-as évek elején nevezetes, hogy mindig csak né­hány szavazattól függött, hogy a 48-as avagy a 67-es párti jelölt nyeri-e el a mandátumot. Persze a pénzzel jól felszerelt 67-es kor­mánypárt mindent elkövetett a (1909-es) kölesdi választáson az azelőtti választáson három szava­zattöbbséggel győző Pichler Győző 48-as párti képviselő kerületét meghódítsa. A függetlenségi 48-as párt Halász Lajost, a sajtóiroda főnökét ajánlotta, kinek támogatá­sára Kossuth Ferenc miniszter és a közismert aradi népszónok, va­lamint Barabás Béla képviselő is eljött Kölesdre. Utóbbi nem tartott valami hosszú kortesbeszédet a szobor előtt, csak a Kossuth Ferencnek a fehérruhás lányok által átnyúj­tott virágcsokrok egyikét kapta el, s röviden csak ennyit mondott: „Hadd kapjak én is csokrot. Nem a magam részére kérem, csak elvi­szem messzire, elnémított hősök sírjára, Aradra, a magyar golgo­tára!” Szem nem maradt könny Hőikül, az érzékenyebb Honleá­nyok felzokogtak, s a párt meg­nyerte a nép hangulatát. Ez ma­gában persze nem biztosította a győzelmet, mert zászló, kortestoll, no, meg egy kis borocska is kel­lett még melléje. Pénzzel azonban a 48-as pártnak igen csinján kel­lett bánnia, nem úgy a 67-es párt­nak, melynek jelöltje a gazdag nagybirtokos Stankovánszky volt. Rendelkezésére állt azonfelül az egész hivatalos apparátus a fő­szolgabírótól a községi jegyzőig, a tanfelügyelőtől az iskolaszéki pap­elnökig mindenki. Utóbbit azért említem, mert a tanítóság nagy többsége 48-as érzelmű volt, Kemény harc folyt minden egyes szavazatért, egyik párt sem volt biztos a győzelmében. A választás napján a déli órákban teljesen egyenlő volt a mindkét jelöltre leadott szavazatok száma, s meg­indult a hajsza a le nem szavazot- takért. A 48-as pártnak jelentették, hogy Felsőnánán egy szőlőhegyi présházban valami tucat ember várja szavazatuk megvásárlását. A párt jobbmódú tagjai — különösen egy faddi szavazó — hirtelenében összeadtak néhány száz koronát, kocsit kerítettek és útnak indítot­tak egy kortest Felsőnánára. Csak Kistormásig jutottak azonban, mert szemben már a 67-es kortes hozta a nánaiakat. A kortesnek si­került a kocsit megállítania és megpróbálta őket megnyerni. „Em­Kakucska barátom nagyon szóra­kozott ember és főként igen rossz a memóriája. Előfordult vele, hogy el­ment a boltba vásárolni, de mire odaért a pulthoz, elfelejtette, hogy tulajdonképpen mit is akar venni és kénytelen volt visszafordulni. Egy­szer fél napig kereste a töltőtollát és csak ezután jutott eszébe, hogy azt bizony hiába is keresi, mert na­pokkal előbb elcserélte egy ön­gyújtóért. Szóval nagyon feledékeny. De mindezek az apróságok eltörpülnek a hihetetlenül rossz arcmemóriája mellett. A következő eset történt vele: Találkozott egy leányismerő- sével, aki pedig a barátnőjével sé­tált. Leányismerőse természetesen bemutatta neki a barátnőjét is, mint ahogyan illik. A szokástól eltérően megmondták egymásnak a nevüket is — érthetően: — Mancika vagyok. Bárány Man­cika ... — Kakucska Ármin vagyok. És Kakucska beszélgetett leány­ismerősével, de közben Mancikát fi­gyelte. Tudniillik, Mancika igen csi­nos barna lány, mondhatnám úgy is, hogy bájos és leolvasható róla a sze­líd, bárány természet. így aztán mi­közben leányismerősének szépeket mondott, Kakucska folyton arra gondolt, hogy milyen jó lenne udva­berek — mondta —, csak nem lesz­tek hűtlenek a 48-as elvekhez?” „Was elf nix elf (nem tizenegy) zwölf (tizenkettő) kroncsit ad a Stamper Hanzi! Nem tudták más­ként kiejteni a nevet.) Volt rá a válasz. így aztán pénzzel a 67-es párt hatvanegynéhány szavazattal győ­zött. A MÁSIK VÁLASZTÁS a bonyhádi kerületben folyt le a hitlerizmus idejében. A kormány beletörődött Basch Ferenc pánger- mán agitátor jelölésébe. A paraszt­ság és kisiparosság legnagyobb ré­sze híven Perczel Mór honvédő őseihez a 48-as párthoz csatlako­zott már régebben, így helyben Mühl Henrik orvos, főkortesnek nem igen akadt követője. Másként állt azonban a helyzet a szomszé­dos falvakban, ahol a bundistákat gyűjtötték egybe, Ellensúlyozni és kétségessé tenni Basch győzelmét, dr. Pékár Gyula írót küldték jelöltként, a kerületbe, A szavazást akkoriban minden köz ségben külön ejtették meg, tehát mindenütt volt választási elnök és jegyző. Rendesen a községi bírót nevezte ki a vármegye elnöknek, de kisült, hogy a legtöbb rokon­szenvez a bundistákkal. A válasz­tás előtti napon (szombaton) Perczel Béla alispán a választási elnököket berendelte Bonyhádra és elmagyarázta nekik, milyen kényes helyzetbe kerülhetnek két párthoz tartozó népük előtt. A beidézettek megértették mire céloz a főispán, s lemondtak a választási elnökség­ről. Ugyanakkor a főispán magá­hoz kérette a németül tudó bony­hádi értelmiségieket és elnöki meg­bízásokkal látta el őket. sohasem kerül rájuk a sor, s né- hányan magukhoz csalogatott, vagy megfélemlített hívüket tolták oda, hogy szavazzanak csak Pékár­ra, úgyis ők fognak majd győzni. Ez történt aztán még két ízben. Közben persze a Basch párt cso­portjai is sorra kerültek, de egy- egy tízes csoport leszavazása leg­alább félórát vett igénybe. A las­súságnak, az okát az elnök abban adta meg, hogy a választási lajst­rom a régi házszámolás alapján lett összeállítva, míg a szavazási jogosultságot igazoló cédulán már új házszámok szerepeltek. így szom szédnak, sógornak, komának iga­zolnia kellett az illető személyazo­nosságát, ami persze sok vitatko­zással, időveszteséggel járt. Dél felé a Basch bizalmi megkérdezte, hogy délután is lesz-e szavazás, mert sokan misére szeretnének menni. Az igenlésre az iskola épület előtt felsorakozott tömeg vagy tem­plomba, vagy ebédelni ment s Baschéknek is nehéz volt tízes csoportot összeállítani, mire az elnök délután két órára kitűzte a zárórát. Az előbbi módszer szerint aztán már csak kevesen szavazhattak le, s a két jelöltre esett szavazatok száma majdnem egyforma volt. Hasonló lassúsággal és ürügyekkel folyt le a többi községekben is a szavazás, úgy, hogy a hazafias né­metség a magyar lakossággal kar­öltve Pékár Gyulának nyújtotta át a mandátumot. K. V. Elítélték a bátaszéki vasúti tűzeset okozóját löttyent egy kevés üzemanyag, ame­lyet Tapolczai feltörölt. Ezután meg­gyújtotta a petroiort, amely nagy lángot kapott. Tapolczai ekkor azt kidobta az ablakon, de a tűz addig­ra már elterjedt a padlóra* amely olajos volt. A tűz 0:y.in gyorsan el­terjedt, hogy azt már nem lehetett eloltani. Az ellenőr leállította a vonatot és így az utasok ki tudtak szállni. A hátsó négy kocsit lecsa­tolták és az utasok hátratolták. Ta­polczai megpróbálta az égő kocsi­ban a berendezés mentését, azon­ban azt kénytelen volt elhagyni* mert súlyos égési sebeket szenve­dett. A motorkocsi leégett, néhány utas csomagja is bent égett és az így keletkezett kár, mintegy 240— 260 000 forint. A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként értékelte Tapolczai javára az eddigi kiváló munkateljesítményét, büntetlen elő. életét, nős, családos állapotát, meg­bánást tanúsító magatartását és azt a körülményt, hogy a vádlott még testi épségének veszélyeztetésével is igyekezett az értékeket menteni, közben égési sebeket szenvedett. Ezzel szemben a bíróság súlyosbító körülményként értékelte az igen nagyfokú társadalmi veszélyességet, amely abban nyilvánult meg, hogy a vádlott az utasok életét, testi ép­ségét veszélynek tette ki. Tapolczai László Pécs, Tompa Mihály utca 32. szám alatti lakost közveszélyű cselekmény és társadal­mi tulajdon gondatlan megrongálá­sának bűntette miatt egy év és 2 hónapi börtönbüntetésre, valamint egy évi jogvesztésre ítélte a szek­szárdi járásbíróság dr. Gulyás ta­nácsa. Ezenkívül kötelezte 8000 fo­rint kár megtérítésére. Tapolczai László 1952-ben vég­zett motorvezetői tanfolyamot és azóta vonatvezető volt a MÁV al­kalmazásában. Munkáját ezddö alatt ugyani jól végezte, háromszoros sztahanovista és ezen felül még szá­mos kitüntetésben részesült. Tehát a vasút megbecsült dolgozója volt. 1958. augusztus 21-én azonban ko­moly vétséget követett el. Tapol­czai Lászlót gyomorfekéllyel ope­rálták 1957-ben és azóta szigorú diétát kell tartania. Ezt úgy oldot­ta meg, hogy az otthon elkészített ételt elvitte magával és útközben megmelegítette a petrofor melegí­tőn, amelyet szintén magával vitt. Augusztus 21-én a motorvonattal Bátaszékről elindult Pécs irányába. A motorkocsihoz még két kocsi volt csatolva. Az egész szerelvényen inir.tegy 200 utas tartózkodott. Ta­polczai megkérte az ellenőrt, hogy amíg megebédel, addig vezesse he­lyette a vonatot. Ezután elővette a petrofor melegítőt. Időközben ki­Méhpempő az orvostudományban Az új elnökök jóformán egész éjszaka tanulmányozták a válasz­tási törvényt, hogy másnap mi­ként lehetne Baschékat letörni. Abban állapodtak meg, hogy az egyes szavazatok elfogadását nyúj­tani kell a végtelenségig, alkalmas pillanatban a zárórát kitűzni és így megakadályozni, hogy minden bundista leszavazhasson. Mőcsény községben, ahol a Pékár pártnak csak nyolc biztos szavazója volt, így folyt le például a szavazás. Az elnök a két jelölt nevét barna pa­kolópapírra írta, az egyiket a sima, a másikat a durva oldalra. A ka­lapból aztán a cédulákat megta­pogatva persze, a Pékár nevet húzta ki kezdő csoportnak. A csendőrségnek kiadta az utasítást, hogy mindig csak tízes csoportban engedjék be a szavazókat, jöhet máris a Pékár párt. A bizalmi azonban nyomban jelentette, hogy csak négy van jelen, mire az elnök utasította, szedjen össze tízet. Ösz- szeröffentek a bundisták, hogy akkor Mi az oka annak, hogy a méh- királynő, amely ugyanolyan petéből kel ki, mint a dolgozó és a here, a többi méhektől méreteiben, anató­miai felépítésében és fiziológiai funkcióiban annyira különbözik? E kérdés hosszú időn át foglalkoztatta a tudósokat. Megállapították, hogy a méhkirálynő fejlődése 16 napig tart, eltérően a dolgozó méhek 25 napos fejlődésétől. A méhkirálynő petéjének súlya az első öt nap alatt 2500-szorosára növekszik, azaz úgy­szólván percenként nagyobb lesz. A méhkirálynő csaknem kétszer olyan hosszú és nehéz, mint a dol­gozó méhek, óriási mennyiségű pe­tét rak (naponta 2 ezret, sőt töb­bet), körülbelül 6 évig él, míg a dol­gozó méhek mindössze 2—8 hónapig élnek. Kiderült, hogy a királynőnek ezek a fiziológiai sajátosságai kapcsolato­sak a méhpempö vegyi-biológiai összetételével. A méhpempö ez a sajátos táplálék, amellyel a méhek jövendő királynőjük petéjét táp­lálják. Ez a pempő, amelyet az etetö-méhek állkapocs feletti miri­gyei termelnek, kocsonyás, tejszínű : pép. Vegyi összetétele rendkívül bo i nyolult. Az összes ismert aminósa- vakon kívül sok vitamin, hormon-, rádióaktív_ és más igen fontos anyagokat tartalmaz. A pempönek ezekre az értékes tulajdonságaira a tudósok hívták fel a figyelmet, s elhatározták, hogy a pempöt fel­használják az orvostudományban is. A kutatások például bebizonyítot­ták, hogy a méhpempöben lévő ace- tilkolin erősen tágítja, az ütőereket és csökkenti a vérnyomást. A te­henek és a kecskék takarmányába kevert meghatározott méhpempö- adag lényegesen növeli a vér he­moglobin és vörösvérsejt-tartalmát, az állatok gyapja sűrűbbé és csil­logóbbá válik. A kísérleti 'illatok sokkal tovább élnek, mint az ellen­őrzőcsoport állatai. A tyúkok bőre alá fiziológiai oldatban bejuttatott méhpempö 116 százalékkal növeli a tojáshozamot. Ezenkívül az elvén- hedt tyúkok tojóképessége visszatér. A méhpempöt, hatásos gyógyító tulajdonságai következtében Euró­pában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban és más or­MEMORIA szágokban is alkalmazni kezdték a tuberkulózis és a brucellózis gyógyí­tására. Széleskörű alkalmazásra ta­lált a kozmetikában is. Az Egyesült Államokban és Franciaországban 0,35 százalék méhpempöt tartalma­zó, különleges kozmetikai krémeket hoznak forgalomba. Megfigyeléseink azt ■:untatták, hogy a méhpempő, amely a gyógyí­tó anyagok, elsősorban a hormon­összetételű gyógyító anyagok egész komplexumát tartalmazza, sikeresen alkalmazható a szív, az idegrend­szer, a máj, az emésztőrendszer be­tegségeinek gyógyítására. Az utóbbi időben egyes bőrbetegségek, például az ekcéma gyógyítására is felhasz­nálják. A méhpempő nemcsak a hőmér- sékletváltozásokra, hanem a fény­re és a levegő oxigéntartalmára is igen érzékeny. Helyes tárolás mel­lett gyógyító hatása másfél évig, sőt ennél tovább is megmarad. Moszkvában külön orvostudomá­nyi méhészeti szakosztály alakult, ahol külön laboratóriumban tanul­mányozzák a méhészeti termékek, elsősorban a méz, a méhméreg és a méhpempő gyógyító és betegség- ( I megelőző tulajdonságait. Könnyelmű kormányzói ígéret Az újskóciai Springhillben a naj pókban szörnyű bányaszerencsétlen­ség történt. Napokig tartó mentési munkálatok ellenére, alig volt remény arra, hogy az eltemetett bányászok 'közül egyet is élve látnak viszont. 1 Amikor a szerencsétlenség történt, 'az amerikai Virginia állam kormány- ' zója éppen vadászaton tartózkodott 'a kanadai Springhillben. (Uj-Skócia 'Kanadához tartozik). Griffin kor- imányzó vadászgatás közben értesült ia bányaszerencsétlenségről és szívét I elfogta az együttérzés. Kijelentette, ihogy mindazokat, akik élve mene- ikülnek meg a tragédiából, vendégül • fogja látni saját költségén egy vir-i Iginiai üdülőhelyen. I Nem sokan menekültek meg élve. 'Köztük volt Maurice Ruddick néger (vájár. Griffin kormányzó bajba ke- írült! Állnia kellett Ígéretét, viszont la saját virginiai állampolgárok ér 'zelmeivel ellentétbe került, mivel néger ember üdültetésére tett igére- 1 tét. A problémát a következőképpen •oldotta meg. Kijelentette, hogy „szí­• vesen látjuk Ígéretemhez képest ' Ruddicket Virginiában, de természe­tesen szegregációs alapon Van Vir­ginia államban egy olyan üdülő, 1 amely kizárólag szinesbőrüek száma­rolni ennek a Mancikának és liât kitudja... A megismerkedésből azonban nem lehetett semmi, mert a leányismerős észrevette a „konkurenciát” és sürgős elfoglaltságára hivatkozva, elsietett barátnőjével, Mancikával együtt. Kakucska azonban még meg is for­dult Mancika után és most pedig a leány lejtésében, formás alakjában gyönyörködött. Talán mondani sem kell, mélyen magába zárta ennek a találkozásnak az emlékét és attól kezdve igen sokat gondolt Manci­kára. Sőt mi több, várta az alkalmat, hogy egyszer talán majd össze hozza a sors M incikával. ;. Ott járt azi'n a vidéken, ahol elő­ször meglátta ezt a tüneményes szép­séget. Ismerve saját arcmemóriáját, külön-külön szemügyre vett minden fiatal leányzót, hátha valamelyik „ö” lesz. De nem, egyik sem volt az. Végülis betért a cukrászdába, mert az ilyen izgatott várakozás után jól esik majd egy csésze fekete. Elvégre is nem érdemli meg egy ilyen „ismeretlen ismerős”, hogy annyit várakozzon reá. Bent a cuk­rászdában pedig meglátott egy ugyancsak csinos és barna leányt. „Amiért nem jöttél Mancika, most ebben fogok gyönyörködni. Elvégre ez is nagyon csinos, sőt, barna és végeredményben még nem fogad­tunk egymásnak örök hűséget.” Úgy is tett. Nézte, nézte a leányt és megelégedetten mondogatta ma­gában: — Csakugyan szép ez a leány. Ha nem tévedek, van olyan szép, mint Mancika. Tyhű, a mindenit, ennyi csinos lány van errefelé? Most már nem is nagyon bánta, hogy nem találkozott a Manciká­val, mert nem csak ő az egyedüli csinos leány a világon. Csak, hogyan lehetne ezzel megismerkedni? Ez pe­dig nem ment sehogyan sem. A kis­leány ugyan észrevette, hogy Ka­kucska figyeli őt, néha viszonozta is egy-egy mosolyával, de nem volt egyedül, hogy Kakucska odamehe­tett volna hozzá ezer bocsánatot kérve stb. Végül pedig eltávozott a leány és most már az sem volt, aki­vel Kakucska vigasztalhatta volna magát a Mancikában való „csaló­dása” miatt. Annyi bátorságot vett magának, hogy megkérdezte ismerősétől, ki volt ez a csinos leány? — Hogy ki volt ez a csinos leány? Mancika. Akarja tudni a teljes ne­vét is? Bárány Mancika. Kakucska a fejéhez kapott és fel­sóhajtott: „Én hülye! Itt van az or­rom előtt és nem ismerem meg.” Kért még egy csésze feketét, majd pedig fagylaltot, hogy csillapítsa ma­gát és mikor végre megnyugodott, elhatározta, hogy ezt nem hagyja eny- nyiben. Most már jól megfigyelte és legközelebb már megismeri. Fel is is kereste azt a vidéket, ahol két­szer meglátta ezt a csinos leányt, a Mancikát. Harmadszor csakugyan megismerte. Ugyanis ismerősétől előzőleg megkérdezte a biztonság okáért, hogy ki az a leány, aki ott a sarokban egyedül feketézik. A név „stimmel”, ezért határozottan odalépett hozzá: — Üdvözlöm, Mancika. Mancika sértődötten elfordította a fejét: — Kicsoda maga kérem, hogy oda­tolakszik egy magános leányhoz? — De Mancika kérem... az is­tenért ... Hiszen a múltkor bemutat­koztunk egymásnak. — Hja, már tudom.. ; Maga az az illemtelen fráter, aki még csak nem is köszön az embernek. ; ; Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents