Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 november 16.

Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése

a párt és a kormány iránt

Dobi István rádióbeszéde

N. Sx. Hruscsov beszéde a katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson

Moszkva (TASZSZ). Mint már jelentettük, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke pénteken nagy beszédet mondott a Kremlben, a szovjet katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson. Hruscsov beszéde jelentős részében kongresszusi beszámolójának téziseit ismertette. Hangsúlyozta, hogy az 1959—65-ös hétéves terv legfőbb feladata az összes gazdasági ágak további nagyarányú fellendülésének biztosítása a nehézipar elsődleges fejlesztése alapján, az ország gazdasági potenciáljának növelése és ezen az alapon a nép élet- színvonalának újabb jelentős emelése.

A hétéves terv kidolgozásakor — mondotta Hruscsov — abból indulnak ki, hogy gyorsított ütemben kell fejlesztenünk népgazdaságunkat a kapitalista országokkal folytatott békés gazdasági versenyben.

A hétéves terv újabb ékesszóló kifejezője a párt lenini főirányvonalának, a kommunista építés jelenlegi szakaszában.

A hétéves terv nemzetközi jelentőségéről szólva Hruscsov elmondotta, hogy a szocializmus ellenségei félnek a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista világtábort alkotó szocialista országok erejének, hatalmának gyors növekedésétől. A szocialista tábor ma már az emberiség több mint egy- harmadát, kb. egymilliárd embert foglal magában.

A hétéves terv megvalósítása a Szovjetunió nagy győzelmét jelenti majd a kapitalista országokkal folytatott békés versenyben.

Hruscsov ezután a nemzetközi helyzet néhány kérdését elemezte. Hangsúlyozta: a Kommunista Párt és a szovjet kormány, a szovjet nép mindent elkövet, hogy a kellő színvonalon tartsa a Szovjetunió fegyveres erőit. Ezt azonban nem azért tesszük, hogy valamiféle hódító hadjáratokra készítsük elő hadseregünket, amint azt az imperialisták rágalmazó módon állítják. Tőlünk idegen minden hódító törekvés.

Az ilyesmi szöges ellentétben áll ideológiánkkal, a marxizmus— leninizmus nagy tanításával, a Szovjetunió és az összes szocialista országok politikájával. Hruscsov megállapította: ismételten hangsúlyozzuk, mint ahogy ezt már korábban is megtettük, hogy fegyveres erőinket sehol és soha nem használjuk fel hóditó célokra. Soha nem kívánjuk az államközi viszonyokban támadó vitás kérdéseket háborúval eldönteni. Arra törekszünk, hogy az ilyen kérdéseket békés úton, tárgyalásokkal rendezzük.

Az imperialisták — mutatott rá Hruscsov — uralmuk fenntartására új formákat keresnek, támadó tömböket és szövetségeket létesítenek, amilyen például a NATO, a bagdadi tömb, a SEATO és a többiek. Kétoldalú szerződéseket és katonai egyezményeket kötnek több országgal.

A nyugati hatalmak egyes tábornokainak, egyebek között Galo angol tábornoknak, a NATO európai fegyveres erői helyettes főparancsnokának harcias nyilatkozataival foglalkozva Hruscsov megjegyezte, hogy a jelenlegi pusztító eszközök mellett elegendő egy gombnyomás és a levegőbe repülnek nemcsak egész repülőterek, és különböző főhadiszállások hírközlési eszközei, hanem egész városok is, rombadól- nek egész országok. Nem egyszer megmondottuk, hogy véget kellene vetni az uszító beszédeknek, amelyek nyugtalanságot és rettegést teltének az emberekben.

Sokkal észszerűbb lenne tárgyalások útján rendezni a vitás kérdéseket, fenyegetőzés nélkül és

még inkább fegyverek alkalmazása nélkül.

Az imperialista hatalmak legag- resszívabb köreinek képviselői azon ban — mutatott rá a szovjet kormányfő — folytatják hirhedt erőpolitikájukat. Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt Dulles nemrégiben tartott beszédére, amelyben ismét kijelentette, hogy a nyugati hatalmak készek fegyveres erőt alkalmazni, hogy megtartsák Nyugat-Ber- lint. A szovjet kormány megfelelő okmányt készít Berlin státusának kérdéséről. Határozott javaslatokat szándékozunk terjeszteni a hitleri Németország a fasiszta Olaszország elleni háborúban részt vett országok elé.

Amikor Berlinről beszélünk — mondotta Hruscsov — mi nem teszünk olyan kijelentéseket, hogy harcolunk a nyugat ellen. A ml kijelentéseinkben nem volt ilyesmi. Ilyesmit mi soha sem mondtunk, pe mondtuk és mondjuk, hogyha az agresszorok megtámadják a Szovjetuniót, a szocialista országokat, megsemmisítő visszavágásban részesülnek.

Ma már nem lehet büntetlenül zsarolni és fenyegetőzni, amit pedig annyira kedvelnek az imperialista urak. A Szovjetunió, a szocialista országok mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a világ békéjét. Az amerikai tőkések egyes képviselői azt hangoztatják — mondotta Hruscsov —, hogy a versengés szó helyett inkább a gazdasági együttműködés kifejezést kellene használni;

Ez ellen sincs semmi kifogásunk — jegyezte meg Hruscsov —. Mi hívei vagyunk a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésnek. A fő az, hogy kirekesszük a háborút a vitás kérdések megoldásának eszközei közül, lehetővé tegyük a népeknek, hogy maguk válasszák meg fejlődésük útját. Bizonyosak vagyunk abban, — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a népek helyesen választanak és minden nép azt az utat választja, amelyet a marxizmus—leninizmus megjelölt.

Magyarország dolgozó népe a választási urnák elé járul. Mielőtt erre sor kerülne, engedjék meg, hogy a rádió és a televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolatomat és a választások ünnepi alkalmából azzal a becsületes nyíltsággal, ami politikai munkámban mindig vezetett és amit — azt gondolom — el is vár tőlem mindenki.

Ünnepi alkalomról beszélek. Nép és a néppel együttélő, velük mindenben egyetértő vezetők között aligha lehet elképzelni ünnepélyesebb találkozást, mint a választásokat, amikor a nép szavazataival megmondja véleményét arról a politikáról, amit eddig nevében és megbízásából folytattak és ugyanakkor felhatalmazást, útmutatást ad a jövőre.

Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás—paraszt kormány 1956 november 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszélesebb tömegeire támaszkodva, számoltuk fel az ellenforradalmat, helyreállítottuk a békés termelés rendjét és nyugalmát. Párt és állami vezetőknek nagy lelki megnyugvás volt a munka menetében élvezni a nép egyre növekvő támogatását, ami nemcsak politikai magatartásban mutatkozott meg, nem csak a bizalom érezhető, állandó gyarapodásában, megmutatkozott ab ban is, hogy napról napra javult a munka az iparban, a mezőgazdaságban és az értelmiségi munkaterületeken, s a termelés emelkedő eredményei gazdaságilag mind jobban alátámasztották a népi hatalmat.

Világos, hogy ez nem volt valami új politika. A választási programok, ból is megérthette mindenki, hogy ami ezután következik, az mindenképpen folytatása lesz a mögöttünk lévő éveknek. Semmit sem változik a követendő irány. A párt és kormány ezután is a szocializmus építésének azt a politikáját kívánja folytatni, amit a munkásosztály a felszabadulás után kezdett el és a hatalom átvétele óta folytat. Csak azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy ami ezután jön, abban még több legyen a jó, még több a szépség, mint az eddigi legjobb esztendők eredményeiben volt. És hogy ez a törekvésünk beteljesedhetik, arra minden reményünk, minden tárgyi előfeltételünk megvan.

Az ellenforradalom sok mindenre — és elsősorban éberségre — tanította meg népünket. Az 1956. november 4-e óta eltelt két esztendő alatt pedig láthattuk, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány következetesebben, jobban, hibát- lanabbul csinálta a szocialista építés korábban már bevezetett politikáját, a munkashatalom, a munkás—paraszt szövetség, a proletár- diktatúra politikáját, mint régebben történt s a kormány jó munkájának előnyeit egész dolgozó népünk élvezte és élvezni fogja.

A talpraállt, újjászervezett pártban és a forradalmi munkás—paraszt kormányban volt erő kijavítani a múltban elkövetett hibákat, megbüntetni azokat, akik 1956-ban a néphatalom ellen törtek. Volt és van ereje megbocsátani azoknak, akiket félrevezettek,, azoknak, akik megtévedtek. Ennek politikai érteimét és jelentőségét könnyű megérteni.

Ha a munkáshatalom átvételéig tekintünk vissza a múltba, hatalmas alkotások büszkesége tölthet el bennünket. Felépítettük Sztálinvá- rost, a borsodi vegyiműveket, Kom- lóHj, Inotát, és egész sorát a kisebb, de fontos és ma már gazdagon termelő üzemeknek. Fejlesztettük Csepelt, Ózdot, Diósgyőrt, Salgótarjánt, a hajóépítő és az olajipart. Kórházak, egészségházak, kulturális otthonok, lakások, színházak, mozik épültek szerte az országban. Kiépítettünk és fenntartunk egy olyan iskolarendszert, amit 30—40 milliós kapitalista országok irigyelhetnek tőlünk. Hasonló a helyzet tudományos kutató intézeteink és országos könyvtáraink dolgában. Felépítettünk mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyek közül nem egynek már európai híre van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az eredményeket? Olyképpen, hogy népünk széles milliói, mérnökök, tudósok, munkások, parasztok, a jóakaratú írók, művészek tehetségüket, képességük legjavát adták oda az építkezésekhez. Egy országnak az építkezéseihez, amit azután 1956 őszén majdnem romba döntött az ellenforradalom.

Ma már nem kell senkinek,, értelmes embernek bővebben magyarázni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás— paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg munkáját 1956 november elején. Ismeretesek azok a vadállati kegyetlenséggel végrehajtott terrorcselekmények, amelyek Budapesten, Miskolcon és az ország egyéb hplyein történtek. Ezeknek nemcsak régi munkásmozgalm|i harcosok, fegyverrel a kezükben helytálló derék katonák, hanem nők és öregek is áldozatul estek.

Nagyrészt ismeretesek az Ország- házban 1956. október 23. és november 4-e között történt dolgok és belső árulóink kapcsolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügynökökkel, akik 1956-ban azért szerették volna Magyarországot kéz- rekeríteni, hogy bennünket megragadva innen próbálják meg sarkaiból kiforgatni az egész szocialista világot.

De azt gondolom, még évek kellenek hozzá, hogy minden részletében feltárjuk és megismerjük a magyarországi belső, titkos felforgató munkát, aminek a hatása 1956 első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás—paraszt kor mánynak, munkábalépése után, még hetekig, hónapokig kellett küszködnie, megfoghatatlan belső ellenségekkel. Ez volt feladatának egyik legnehezebb és tegyük hozzá, hogy a legkevesebbet emlegetett részé. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kormány, — világosan látva, hogy nép nélkül népi hatalmat csinálni nem lehet — ezt a munkáját is kemény akarattal,; okosan és jól végezte.

A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer, meg tízezer ember viaskodott és vitatkozott itt önmagával,! hogy megtalálja a helyes utat és kiszabaduljon az eszmei zűrzavarból, ami reá szakadt. A pártnak s a forradalmi munkás— paraszt kormánynak történelmi érdeme, hogy országos méretekben az elképzelhető legrövidebb idő alatt felszámolta az eszmei zűrzavart és ezzel lerakta a nyugodt politikai munka alapjait.

Emellett, mint tudjuk, sürgős feladat volt a termelés és a közigazgatás rendjének a helyreállítása, kialakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban élünk, proletár diktatúrában, amely megoltalmaz minden ártatlan embert, bárminő törvénytelenséggel, vagy túlkapással szemben. De könyörtelen a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőződése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs félnivalónk: élünk, vagyunk és élni fogunk a magunk módján, szocialista módon, akár tetszik Amerikában valakinek, akár nem.

Az állampolgár, mielőtt a szavazó fülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredményeit. Utána, — hitem szerint — igaz lelkiismerettel a párt és a kormány mellé fog állni szavazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esztendő volt az kedves hallgatóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom, hogy tisztesség volt.

Építkeztünk, dolgoztunk. Szótér- tettünk egymással a legkényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában. Világpolitikában a Szovjetunió hatalma és baráti segítsége oltalmazott bennünket. A Szovjetuniónak s a többi baráti országnak támogatása felbecsülhetetlen értéket jelentett számunkra. Idebent pedig kibontakozott a párt nak, párt- és államvezetőknek olyan bizalmas, emberséges, szocialista kapcsolata a legszélesebb tömegekkel, amire ritkán van példa a történelemben, s azt gondolom* nyugodtan építhetjük rá a jövendőt.

A nyugati vezető körök gyűlölnek bennünket, rágalmaznak, csalódtak 1956-ban, de legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958-ban.

Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk^ terjeszkedünk iparban és mézőgazdaságban. Szépen fejlődik a kulturális és az irodalmi élet* a dolgozó emberekről való egészségügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség, nincs éhező ember, emelkedik a nép élet- színvonala. Tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk.

A forradalmi munkás—paraszt kormány, a párt döntéseire támasz kodva megadta a parasztság által joggal követelt anyagi könnyítése; két és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazdasági termelés biztonságát. Egész sora történt az olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész parasztság munkáját.

Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága hozzányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához. Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság anyagi érdekeltségét a termelésben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem mondhatunk le a nehézipar elsőbbségéről az iparfejlesztésben, de törekedtünk megteremteni a nép növekvő igényeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet kielégítő közszükségleti cikkeket.

Két év alatt lakások ezreit adtuk át új lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az ország ban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjeszkednek. Az ellenforradalmi rombolás után két évvel mindinkább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes politikája, a nép bizalma a politika iránt, a párt és a kormány bizalma a nép irányában.

Ebből a politikából származik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás- paraszt szövetség helyes fejlődése. Népünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom erős proletárdiktatúrával, szilárd, demokratikus1 nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva — csodákra képes, mind külpolitikában, mind belső fejlődésünk értelmében.

Választani és szavazni fogunk, kedves barátaim! A jeÍölőgyűlések ezrei s a nagy tömegmegmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken a párt és állami vezetők megjelenését kísérték, beszédes bizonyítékait szolgáltatták nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának — hiszen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalhatott, és ez meg is történt szerte az országban —, hanem a párt szélesedő tömegkapcsolatairól, a párt vezetése alatt működő Hazafias Népfront tekintélyének növekedéséről is tanúskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon milliók juttatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akarják valósítani a szocializmust városon és falun s részt akarnak venni ebben a munkában.

A párt és a Népfront jelöltjeit általában mindenütt bizalommal és szeretettel, szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képviselői, amely politikát a párt és a kormány a néppel szoros egyetértésben az ország javára folytatott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személyeket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegítsék a párt politikájának további érvényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája mellett.

Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kívánjuk, a magunk javára, mert ez a politika helyreállította az ellenforradalom által veszélyeztetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építkezésre, a termelő- munkára, hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára és a béke védelmére.

A párt és a kormány az elért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a munkáshatalmat, a mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodó munkás-paraszt szövetséget.

Juttassák kifejezésre, hogy szív- vel-lélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez, hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennünket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista Tábor gazdasági támogatásával és világpolitikai mellénkállásával nagymértékben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó népünkben meg lévő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tudott elérni az újjáépítés ben, a mezőgazdaságban, az ipar fejlesztésében és az életszínvonal növekedésében.

A szavazatok milliói figyelmeztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet, szocialista vívmányaink megdöntésére, előrehaladásunk gátlására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészséges nemzet ellenállásába ütköznék és csúfos kudarcba fulladna.

Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt, és legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a választások eredményére, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkodva még jobban, még céltudatosabban, még elhatározottabban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mint ahogy eddig dolgozott.