Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-15 / 270. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPCJSAG Í958 november 15, H szovjet hétéves terv sokszorosan megszilárdítja a békeszerető erők helyzetét az egész világon Hruscsov kongresszusi előadói jelentésének tézisei Dobi István rádióbeszéde Dobi István, a Magyar Népköztár. saság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton este a választások elő­estéjén 20,10 órakor rádióbeszédet mond a Kossuth-rádióban. A be­szédet vasárnap reggel 8.10 órakoi a rádió megismétli. Moszkva (TASZSZ). Általános népi megvitatásra közzétették Hrus­csov kongresszusi előadó jelentésé­nek téziseit. Az előadói jelentést Hruscsov terjeszti majd elő a Szov­jetunió Kommunista Pártjának ja­nuárban sorra kerülő XXI. kongresz szusán. A jelentés címe: „A szovjet népgazdaság fejlesztésének ellen­őrző számai az 1959—1965. évi idő­szakra.” A tézisek hangsúlyozzák, hogy a hétéves terv a Szovjetunió gyakor­lati javaslata a kapitalista világnak a békés gazdasági versenyre. A hétéves terv döntő kérdése — mondják a tézisek — a gazdaság gyorsított fejlesztései a kommuniz­mushoz vivő úton a lehető legna­gyobb időnyerés a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági verse­nyében. A terv szerint a szovjet ipar össztermelésének 1956-ban körülbelül 80 százalék­kal kell nagyobbnak lennie, mint 1958-ben. A hétéves terv fő feladata valameny- nyi gazdasági ág további hatalmas fellendítése a nehézipar elsődleges fejlesztésének alapján, az ország gazdaságierejének nagyarányú foko­zása oly módon, hogy biztosítva le­gyen a nép életszínvonalának sza­kadatlan emelkedése. A szóbanforgó tervidőszakban majdnem annyi állami beruházást szándékoznak eszközölni a népgazda­ságban, mint amennyit a szovjet hatalom fennállásának eddigi 41 esz­tendeje alatt megvalósítottak. Az előző hétéves időszakhoz képest az állami beruházások 1.8-szorosan nö­vekedtek. A tervezet szerint a mezőgazdaság össztermelésének körülbelül 1.7 sze­resére kell növekednie. A hétéves tervidőszak végére a szemestermé- nyekból évi 10—11 milliárd pudot kell betakarítani. (Egy púd: 10.38 kg.) A nemzeti jövedelem a hétéves időszakban és a hétéves időszak végén meghaladja majd a 66 milliót. A munkások és alkalma­zottak reáljövedelme egy dol­gozóra számítva átlag 40 száza­lékkal fog emelkedni, a kolhoz­parasztok reálbére legalább 10 százalékkal. Be kell fejezni az áttérést a hét és hatórás munkanapra, azokon a munkahelyeken pedig, ahol jelenleg napi 7 órát dolgoznak, át kell térni a negyven órás munkahétre. Terve­zik az ötnapos munkahét bevezeté­sét. A hétéves időszakban körülbelül 15 millió lakást építenek a városok­ban és a lakótelepeken és körülbelül 7 millió lakóházat a falvakban. A hétéves terv nemzetközi fontosságá­ról a tézisek kiemelik, hogy e terv teljesítése a szocialista világrendszer erejének további gyarapodása lesz. A Szovjetunió fölényben van a ter­melés növekedésének ütemét ille­tően. Ennek alapján megvalósít­ható — mondják a tézisek —, hogy 1965 után körülbelül öt év alatt utolérjük és túlszárnyaljuk az Egye­sült Államokat az egy főre jutó ter­melésben. Akkor, de lehet, hogy már ha­marabb is, a Szovjetunió a világ első helyére kerül mind a ter­melés teljes, mind pedig egy főre jutó mennyiségét illetően. Ez a világ legmagasabb életszín­vonalát biztosítja majd a lakosságnak és a szocializmus világtörténelmi győzelme lesz a kapitalizmussal folytatott békés versenyében. 1965-ben — mutatnak rá a tézi­sek — a szocializmus országai az egész világ ipari termelésének több mint felét fogják adni. Jelenleg A világűr békés felhasználása kérdésének vitája as ENSZ közgyűlés politikai bizottságában New York (MTI). Az ENSZ-köz- gyűlés politikai bizottsága csütörtök délelőtti ülésén folytatta vitáját a világűr békés felhasználásának kérdéséről. Jiri Nősek csehszlovák küldött hangsúlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok tengerentúli katonai támasz­pontjai az agresszív amerikai kül­politika kifejezői és a szocialista or­szágok, valamint más békeszerető országok ellen irányulnak. A csehszlovák küldött végül be­jelentette, hogy támogatja a világűr békés felhasználásának kérdésében benyújtott szovjet javaslatot. A következő felszólaló Henry Ca- bot-Lodge, amerikai delegátus kül­döttsége és 19 más ország nevében határozati javaslatot terjesztett elő a világűr békés felhasználásának kér­désében. A határozati javaslat indítványoz­za, hogy a közgyűlés létesítsen kü­lönbizottságot a világűr felhaszná­lása kérdésének tanulmányozására. A különbizottság 1959 folyamán tegyen jelentést megállapításairól a közgyűlésnek. A határozati javaslat felkéri Hammarskjöld főtitkárt, hogy ad­jon meg minden támogatást a külön bizottságnak. Sem a határozati ja­vaslat, sem Cabot-Lodge felszólalá­sa nem foglalkozott a külországok területén lévő amerikai katonai tá­maszpontok kérdésével. Belaunde perui küldött támogatta a 20 ország nevében benyújtott ha­tározati javaslatot. Pusztító árvizek Eszak-Olaszországban — hótorlaszok és bénító köd Nyugat-Európa nagy területein Róma: (MTI) Észak-Olaszország- ban a legutóbbi napok nagy esőzé­sei következtében megáradt Pó folyó csütörtökön áttörte a gátat és több­ezer hektár mezőgazdaságilag meg­művelt földet öntött el. Az áradás olyan gyorsan következett be, hogy a környező falvak lakossága sok he lyen csak csónakokon tudott elmene! külni, otthagyva ingóságait és az ál­latállományt. Különösen súlyos a helyzet a Pó deltájának vidékén, ahol egyrészről a folyó megáradt vize ostromolja a gátakat, másrészről pedig az Adria fölött tomboló szélvihar zúdít ten­gerárt a folyó torkolatára. A súlyos esőzés egész Olaszországra kiterjed, eddig kilenc halálos és 27 sebesült áldozatot követelt. Az olasz Alpokban továbbra is erősen havazik és esik. Dél-Fran- ciaország autóútjainak egy részét jég páncél borítja, Közép-Franciaor- szágban pedig számos úton hótor­laszok keletkeztek. A brüsszeli nemzetközi repülőté­ren a sűrű köd csütörtökön immár harmadik napja tette lehetetlenné a gépek le- és felszállását. Nyugat­éi émetország nagy területeit is sűrű köd borítja. roioioioioioioBoioiaioiororoia'io A lottó e heti nyerőszámai: 22, 25, 82, 83, 87 O BiO B O B O B O B OB ob ob ob obobo bobo bo bob Amerikai lapok Hruscsov beszédéről körülbelül egyharmadát adják. A tézisek hangsúlyozzák, hogy „a hét­éves terv megvalósítása tovább nö­veli a szocialista világrendszer gaz­dasági és védelmi erejét, egységét és összeforr.ottságát. Sokszorosan megszilárdítja a békeszeretó erők helyzetét az egész világon. Legyőzhetetlen akadályokat gördít a háborús gyújtogatók útjába, is­mételt bizonyítékot szolgáltat, mennyire helyes az SZKP XX. kongresszusának marxista—leninista tétele, hogy „korunkban lehetséges a háború megakadályozása.” A tézisek megállapítják, hogy a legutóbbi években a szovjet állam gazdasági erejének gyarapítására hozott intézkedéseknek nem csupán gyakorlati, hanem igen nagy elmé­leti fontosságuk is van. A Szovjetunió Kommunista Pártja — mondják a továbbiakban a tézi­sek — határozottan harcol azok el­len, akik görcsösen ragaszkodnak a munka régi, elavult formáihoz és módszereihez, akiket megfertőzött a konzervativizmus és akik ellensze­gülnek a párt lenini főirányvonala megvalósításának. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma — mondják a té­zisek — leleplezte és szétverte Ma­lenkov, Kaganovics, Molotov, Bul- ganyin és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportját. Ez a csoport harcolt a párt lenini fő­irányvonala ellen, a XX. pártkong­resszuson elfogadott politikai irány­vonal és a párt vezető szervei ellen, s a frakciós szakadártevékenység útjára sodródott. Az SZKP elsöpörte útjából a pártellenes csoportot és ez- !zel m;ég jobban .'megszilárdította sorainak lenini egységét. Befejezésül a tézisek elmondják, hogy a Szovjetunió a szocializmusból a kommunizmusba vivő foko­zatos átmenet új történelmi idő­szakába jutott. Az ország fejlesztésének a legköze­lebbi 15 évre szóló távlati terve elő­irányozza azoknak a feltételeknek megvalósítását, amelyek a kommu­nizmusba vivő átmeneti befejezés­hez szükségesek. Az 1959—1965-ig terjedő időszakban a 15 évre elő­irányzott feladat fontos része való­sul majd meg. New York: (TASZSZ) Mint a New York Times washingtoni tudó­sítója jelenti,, az elmúlt két nap alatt az amerikai, angol, francia és nyugatnémet diplomaták figyelme, sen tanulmányozták Hruscsovnak a szovjet—lengyel barátsági nagy­gyűlésen elmondott beszédét. Szer­dán az amerikai külügyminiszté­riumban több tanácskozás zajlott le ez ügyben. A New York Times kommentáto­ra kénytelen elismerni, hogy a Szovjetunió Németország egyesíté­séért száll síkra. »Az általános vé­lemény szerint — írja — a Szovjet­unió megkísérli, hogy előmozdítsa az NDK de facto — elismerését. A diplomaták szerint a Szovjetunió ar rászámít, hogy ez az elismerés az ország egyesítésére vezetne közvet­len kelet—nyugatnémet tárgyalások útján, s maga után vonná az ame­Washington: (TASZSZ) A Len­gyel Népköztársaság küldöttségének szovjetunióbeli látogatása alkalmá­ból közzétett szovjet—lengyel nyi­latkozat nagy visszhangra és ér­deklődésre talált az egész világon. Az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma — enyhíteni igyekezvén e dokumentumnak a világ közvélemé­nyére gyakorolt hatását — sietets közzétenni egy külön nyilatkozatot, amely nyíltan kimondja, hogy az Egyesült Államoknak »gyökeresen más a nemzetközi helyzetre vonat­kozó álláspontja«. A külügyminisz­térium buzgón bizonygatja, hogy »a Német Szövetségi Köztársaság részvétele a NATO erőfeszítései­ben« állítólag »nem veszélyezteti a béke és az európai stabilitás ügyét«. A külügyminisztérium — hogy el­hárítsa magáról a felelősséget — azt szeretné elhitetni^ hogy a Szov­jetunió a felelős Németország ket- téosztottságáért. Közismert tény azonban, hogy éppen a Szovjetunió tartotta meg következetesen a pots­dami egyezményeket és mindig sík­rikai, angol és francia csapatok kivonását Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből. A New York Times párizsi tudó­sítója szerint »a franciák szerint Nyugat-Németországban erősödik az a hangulat, hogy kezdjenek tárgya­lásokat a keleti kormánnyal az or­szág egyesítéséről«. — A lap meg­állapítja, hogy Hruscsov olyan idő­pontban tette Berlinre vonatkozó nyilatkozatát, amikor Európát a »szabadkereskedelmi övezet« miatti civódás megosztja, majd elismeri, hogy a szovjet bejelentés a közvet­len kelet—nyugatnémet tárgyaláso­kat igyekszik elősegíteni. Hangoz­tatja továbbá, hogy a nyugati ha­talmak sohasem törekedtek Német­ország egységére és valamennyi ter vüket az ország tartós kettéosztott- ságára építették. rászáll a német kérdés megoldásáért a béke és a német nép érdekében. A külügyminisztérium nem ad vi­lágos magyarázatot az Egyesült Ál­lamoknak csúcsértekezlet összehívá_ sával kapcsolatos álláspontjáról sem. A nyilatkozat csak annyit mond, hogy »a nyugati hatalmak választ várnak a Szovjetuniótól 1958. május 31-i javaslatukra.« Washington (MTI). A színesbőrű- ek érdekeit képviselő szervezet csü­törtökön értesítette Eisenhower el­nököt, hogy a dél-karolinai Monroe városban egy nyolc és egy kilenc éves néger fiúoskát a helyi hatósá­gok javítóintézetbe küldtek, mert a két gyermek megcsókolt egy fehér­bőrű kislányt. Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ Iroda közli, hogy a III. szovjet mes­terséges hold november 16-án vasár­nap délután helyi idő szerint 14 óra-' kor áthalad. Budapest felett. A TASZSZ Iroda az Egyesült Államok külügyminisztériumának különnyilatkozatáról ÖRSÉ Nagy darab ember volt az üteg­parancsnok, de a feje, hatalmas tes­téhez is aránytalanul nagy volt. Az arcán a fülétől egészen az álláig egy kardvágás nyoma látszott, s amikor mérges volt, ez a vonal úgy kivörö­södött, mintha vérrel telt volna meg. Apró szemei szikrát szórtak, ha valaki nem úgy hajtotta végre a parancsot, ahögy ő elképzelte. De a legnagyobbat akkor ordította, ami­kor a reggeli sorakozón valaki „kiló­gott” a sorból: ilyenkor az erek is kidagadtak vastag nyakán, mintha a következő pillanatban ki akarná­nak pattanni. Mikor elsétált a reg­geli sorakozón az ágyúknál felsora­kozott katonák előtt, mintha a föld is rengett volna léptei alatt. A sor végéhez érve aztán megállt és az utolsó embernek mélyen a szemébe nézett. A katonák ilyenkor már mo­solyogtak, mert tudták, hogy mi kö­vetkezik: — Savanyú, te az éjjel sem nőttél semmit. Nem kapsz lányt, mondtam már neked. Legalább öt centi kell még a fejedre — szokta mondani és hatalmas tenyerét Sa­vanyú keskeny vállára ejtette. A tenyere a kis ember egész vállát el­takarta, a nyakától egészen a felső karjáig. Gyűrűs- és kisujja már nem is fért rá a vállára, a levegőben ló­gott, vagy leborult az izmára. Szi­gorú ember volt, de tudott hangu­latot is teremteni az emberek kö­zött. Mikor az ágyúk mellől este pihenésre tértek a katonák, csak az őrök maradtak kint, körülötte min­dig voltak néhányan, akik hallgat­ták évődését, tréfálkozását, s ilyen­kor mindenki elfeledte, hogy fáradt, hogy egész nap arra vágyott, hogy lehajthassa a fejét valahová. Körül­ülték és lesték a szavait, közben csodálták, hogy soha nem látszik fá­radtnak. Pedig pihenni, aludni soha nem látták. Éjszaka is mindig talpon volt, sorra járta az őröket, s ha valahol sátort vertek, a parancsnoki sátor keskeny résein egész éjszaka világosság szűrődött ki. Egyszer két katona elhatározta, hogy meglesik, mikor pihen a parancsnok. Két éjjel virrasztották felváltva, de a pa­rancsnoki sátorban egy pillanatra sem húnyt ki a fény. Harmadnap meg elaludtak éjfélkor mind a ket­ten, s hajnalban, amikor felébred­tek, már sétált a sátrak között... De a gond azért meglátszott rajta. Arcára a kardvágás mellé újabb vo­nás vésődött, ami napról napra mé­lyült, mintha az éjszakák vésnék titokban. Már a szeme sarkából is elindult két ránc, az orra mellett kétoldalt, le a szája sarka felé és néhányan azt is észrevették az utóbbi időben a katonák közül, hogy ami­kor parancsot ad, elnéz a sziklákon, a hegyeken túl valahova messze, de semmit nem lát abból, ami előtte van ... Négy napja voltak már itt a he­gyek közé zárva. Mögöttük valahol, talán 15 kilométerre folyt az Ipoly, előttük meg a csehek, s soha nem tudhatták, hogy melyik pillanatban melyik oldalról kapnak támadást. Azt a parancsot kapták, hogy addig maradjanak itt, amíg újabb parancs nem érkezik. Négy napja már csak az erdő fáinak suttogását, a száradó avar zizegését hallgatták és olyan híreket, hogy itt-ott a közelben cseh csapatok tűntek fel, aztán nyomuk veszett, senki nem tudta róluk, hogy honnét jöttek és merre vonultak el. A parancsnok megerősítette az őrsé­geket és négy óra helyett két órán­ként váltatta őket és maga is az éj­szaka legnagyobb részét kint töl­tötte az erdőben, az őrökkel, fi­gyelve minden apró zajra, ami az erdő fái alatt, a hegy sziklái között osont, legtöbbször kifürkészhetetle­nül. A nap ismét eltűnt a fák átlátha- tatlanul sűrű koronája mögött, im­már negyedszer, mióta itt vannak. Tudták, hogy egy ideig még alko­nyati félhomály öleli körül őket, mintha odaszorult volna a fák közé, aztán egyszerre zuhant rájuk a sö­tét, ami itt olyan sűrű, hogy szinte súlya van, mert a fák sűrű lombja között még a holdvilág sem tör na­gyon át, most meg a hold is nappal kapaszkodik az égboltra, mintha a nap előhírnöke lenne. Ilyenkor már mindenki elhelyezkedik száraz le­velekből készített ágyán, s várja a hirtelen rájuk köszöntő éjszakát. Ha felmászik valaki a magas sziklára, amelynek tövében táboroznak és le­néz a völgybe, megfigyelheti az éj­szaka érkezését. Ott fent még vilá­gos van, világosabb, mint a szikla tövében a fák alatt, s alattuk a völgyben már sötétség oson, kapasz­kodik egyre feljebb a hegyoldalon... A parancsnok az egyik faóriás tö­vében ült, sűrűn szippantva pipájá­ból, háttal a fának támaszkodva,

Next

/
Thumbnails
Contents