Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. novem&er 18. T\ö<zépióköLáéok _________________________ * _______________________ S zerkesztették a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanulói az iskolai szerKesztőbizott ság vezetésével Sztálinváros diákszemmel Érdekes emberi tulajdonság: ha valamit igen sokszor hallunk di- csérőleg emlegetni, azzal kapcso­latban »majd ha személyesen lá­tom« alapon fenntartással élünk. Körülbelül hasonló hangulatban készültünk mi is, a dombóvári gimnázium két negyedik osztá­lya, a sztálinvárosi tanulmányi kirándulásra. Csaknem napon­kint hallunk valamit Sztálin- városról: újabb kultúrott'nont, is­kolát avatnak, lakóházakat adnak át a dolgozóknak, új üzemrészt nyitnak meg a Vasműben stb. Na­gyon kíváncsian vártuk, milyen is ez a sokat emlegetett város, épülő népi államunk féltett gyer­meke. Amikor a rétszilasi átszállás után utunk végcéljához köze­ledtünk, vonatunk szántóföldek, kis falvak mentén haladt. »Szinte csodával határos, hogy ilyen rövid idő alatt fel tudtak építeni egy hatalmas vasművet — mondta valaki —, hiszen itt min­dent valósággal a földből vará­zsoltak elő!« Leszállás után megállapítottuk, hogy az állomás szép épület, de egyébként semmi különöset nem találtunk benne. Autóbuszunk szé­les betonúton az erőműhöz vitt bennünket. Előtte gyönyörű park. Nagyvárosi autóforgalom, mosoly­gó arcú munkások sietnek dol­gukra... Egyelőre azonban a hatal­mas méretű bejárati freskó szem­lélése kötött le bennünket; néma áhítattal szemléltük, míg veze­tőnk meg nem érkezett. (Iskolánk régi tanítványa, de szíve mélyéig sztálinvárosinak érzi magát és a 30 gazda büszkeségével vezet ben­nünket birodalmában). Áhítattal járunk a kis városszámba menő épületek sora és tornyok erdeje között. Mindegyik üzemrészhez annak nevét viselő utca vezet. Ve­zető nélkül nem tudnánk eliga­zodni ebben a labirintusban „ Már tíz perce járjuk az olvasztóhoz vezető utat... Hatalmas csarnok­ban óriásgépek zakatolnak; ijed­ten rezzenünk össze, amikor lili­Vasárnap van, reggel fél kilenc. Ez a legmegfelelőbb idő a diáknak arra, hogy fáradalmait kipihenje és a szokottnál tovább lustálkodjék az ágyban. Igaz, napsütéses reggel van, de novemberben azért már csípős a reggeli szellő. Még nem sokan jár­nak az utcán: csak a piacra menők és néhány kéksapkás diák. Kisebb csoportokba verődve igyekeznek gyors lépésekkel a gimnázium felé. Míg más »rendes« diák a délutáni »randira«, esetleg arra gondol, ho­gyan lehetne hétfőn megjátszani a beteget, ők KISZ-gyűlésre sietnek, hogy a kötelező iskolai foglalkozá­son kívül kivegyék részüket a KISZ- munkából is. Kilenc óra ... Az I/h osztály tanterme megtelt diákokkal. — A taggyűlést megnyitom — mondja Kogl Imre iskolai KISZ-tit- kár, majd ismerteti a napirendi pon­tokat. A mai taggyűlés legfontosabb pontja a háromhavi programnak a tagság elé terjesztése. A három­hónapos terv előterjesztése után pa­rázs vita kezdődik a diákok között, hogy így elfogadják-e, vagy módosí­tást kérnek. Például a fegyelmi bi­zottság kérdése. Minek a fegyelmi bizottság? — kérdezi az egyik cso­port —, hisz vannak negyedikes di­ákőreink. — Igen ám — érvel a másik cso­port —, de a diákőrök hetenként váltják egymást, a fegyelmi bizott­ság állandó lenne, s azért néha átfogó képet adhatna a fegyelemről. Az utóbbi csoport győz, és megvá­lasztják a fegyelmi bizottságba Kertész Zsuzsannát, Ormosi Viktort és Pető Gézát. A pontok között szerepel olyan is, amelyet már végrehajtottunk. Például rendet kellett teremteni » putinak ható néhány ember irá­nyítására hatalmas daruszerkezet indul meg a fejünk felett... A cso­dálattal vegyes gyönyörűség vég­leg belénk fojtotta a szót, amikor az olvasztóba érkeztünk. A kissé szétszórt csoportok pillanatok alatt összebújtak, mert félelmetes lett volna egyenként nézni a fenséges látványt. Csaknem egy óra hosz- szat álltunk lenyűgözve az egész életünkre felejthetetlen élményt jelentő folyamat mellett: tiltakoz­va serceg, szikrázik a folyékony- nyá alakított vas, hogy salakjától megtisztítva szűzi tisztaságban szolgálja a mégis csak erősebb em bér építő céljait. Vezetőink előzé­kenysége folytán a Martin-kemen­cében folyó átalakulásnak is szem lélői lehettünk: színes szemüvegen figyelhettük az izzó fémcsodát. A többi üzemrész, a tudományos igényű üzemi könyvtár megte­kintése már a tapasztaltak alap­Éles csengetés zavarja meg a diákotthon csendjét. Borzas fejek emelkednek itt-ott a hálóterem­ben. — Ki a napos tanár? — érdek­lődik Dénes, s feje erőtlenül ha­nyatlik vissza a párnára. Nem so­káig tart a tiltott élvezet. Nagy tanár úr határozott hangja fel­serkenti a tanulókat. A gyors és alapos mosdás is jelent egy kis szó rakozást. Attila szuszog... János fröcsköl, s csigalassúsággal ká­szálódik Jenő... Reggeli után kék csík kígyózik a második otthon, a »gimi« felé. Persze a lustáknak vesztőhelyet jelent az egyébként napsugaras barátságos iskola. A kollégium elcsendesedik. Üres a fészek, mint a vándorma­daraké télen. A nap itt-ott be­kukucskál a tanplotermekbe, s kí­váncsian fürkészi Feri, Pista, Jó­zsi, Jancsi helyét. Borotvapenge, papírhulladék nyitvamaradt fiók árulkodik gazdája kapkodásáról. A pirkadó hajnalban kissé fázó­san, álmosan baktattam az állomás felé. Az utcák mélyéből innen- onnan diákok bukkantak fel. A tá­volból pöfögés hallatszott, s két óriási tűzszem jelezte: befutott a »sásdi gyors«. Az álmosság egy­szerre éberséggé változott, s frissen ugrottam a vonatba. Az utazók megszokott helyükre telepedtek, s az egyik sarokból mélyről szakadt sóhajtás hallat­szott: »Doli írás lesz matematiká­ból!« A dermedt csendet Éva bátor­talan hangja törte meg: — Ki mondta? — Sejtem —, válaszolta Mária fé­lelmes hangon. — Sejtésre nem lehet adni — dön­tött határozottan Ili. A kedélyek ján a szellemi és fizikai' munka együttműködésének kijáró tisztelet jegyében történt. Erről már so­kat beszéltek nekünk, de igazában csak most értettük meg, miről is van szó. Ezt az együttműködést és köl­csönös megbecsülést mutatja az if­jú szocialista város külső képe és belső tartalma is: minden dol­gozója egyformán büszkének érzi — és érezheti is — magát, mert az emberi fejlődés egy mér­földkövét jelentő alkotás számot­tevő tényezőjének tudhatja mun­káját. — őszintén irigyeljük őket. Ettől a felejthetetlenül felemelő naptól kezdve Sztálinváros jelkép és iránymutató lesz számunkra: a közösségi erőfeszítések eredmé­nyességére és a jövő távlatainak megkeresésére. A legtöbb helyen azonban simo- gatóan pihen meg, rendezett kül­ső bizonykodik a tervszerű ember munkájáról... A diákotthonban azonban dél­előtt is lüktet az élet. Szorgos ke­zek tisztítják a krumplit, s íny­csiklandó ételek illatát érzi az ép­pen most érkező Józsi... Egy órakor már siet is a diák­sereg az ebédlő felé. A karszala­gos napos jelt ad a bevonulásra. Hamarosan elcsitul a zaj, s a diá­kok »esznek, esznek, nem beszél­nek... esznek...« Egészségesek és jóétvágyúak. Kell is az erő a dél­utáni nagy munkához. Alig fejeződött be az ebéd, vi­dáman lendül a foci a magasba, s nagy koppanással pattan vissza a tudományszomjas Kálmán fejéről. No, de oda se »kemény és jó ko­ponya!« — olvas tovább, mintha mi sem történt volna. Többen sportkörre, szakkörre igyekeznek, s csak az ötórai jel­zőcsengő hangjára tódul a diák­sereg a stúdiumra... Egyesek ap­rólékos gonddal rakják egymásra a könyveket, füzeteket, mások unottan kezdenek munkához, ne­héz abbahagyni a bélyeggyűj­tést,, a Verne könyv olvasását, az ábrándozást... A nevelőtanár éles szeme azon­ban a diákkoponyák mögé lát s szeretettel hívja vissza elmerengő diákjait a valóságba... Atomgáz és klórgáz arányairól töri buksiját a kis elsős, a nyelvek rejtélyeibe ha­tol a másodikos, s újságcikket ír a leendő publicista. Mennyi gon­dolat, tudás és törekvés halmo­zódik össze egy délután, hogy megvesse alapját, a jövőt alakító tudásnak. Gyorsan peregnek az órák. Va­csora, szórakozás, tanulás követik egymást, s 10 órakor a jól vég­zett munka nyugodt biztonságá­val édesen hajtja fejét álomra 35 »szabadlelkű« diák. lassan megnyugodtak, s csakhamar előkerült a nylon táskákból a tíz­órai. Kényelmesen, lassú méltóság­gal fogyasztottuk a délelőttre szánt adagot, s most már csak a füzetek, könyvek lapjainak sercegése hallat­szott. Ki-ki matézist, kémiát, föld­rajzot, magyart tanult, miközben el­szántan nyikordult a gőzös kereke, majd éles fütty után vonatunk Dombóvár felé száguldott. Útközben felújítottuk a megtanult anyagot, a szorongás elmúlt, s kéksapkás lá­nyok, fiúk vidám csapata indult a reggeli fényben barátságosan inte­gető gimnázium felé, hogy bevegye a tudomány várát. Ágasvári Erika Gőgös Ignác Alt. Gimn. II. b. o. t. KISZ-élet Miklós Erzsébet IV. b. oszt. tanuló Pillanatképek a diákotthon életéből KISZ-szobában: ennek Matyók László kultúrfelelős és Szabó József titkárhelyettes tett eleget. A tanulók lelkesedéssel fogadták a »Kérdezz — felelek« estek havon­kénti megrendezésének javaslatát. A ládát — amelybe a papírra írt kér déseket kell bedobni, a KISZ-titkái készíti el. A mulasztások csökken­tése céljából néhány KISZ-tagot kérünk meg,'hogy látogassák a hi­ányzó tanulókat. Jaj lesz annak a »betegnek», akit — mondjuk — fo­cizás közben lep meg a látogató! A taggyűlés változás nélkül elfo­gadta a vezetőség által összeállított programot. Most már csak egy van hátra, hogy »annyi lelkesedés legyen a kivitelben is, mint a megajánlás­ban«. Németh Géza agit. prop, titkár Dezső Attila Gőgös Ignác ált. gimn. Il/b. oszt. tanuló Bejárók vagyunk NOBEL-DÍJAS SZOVJET FIZIKUSOK Nagy és megérdemelt kitüntetés Beszélgetés Lev Arcimovics akadé mikussal. a Szovjet Tudományos Akadémia Elnökségének tagjával. Rendkívül örültem, amikor meg­tudtam, hogy a Svéd Tudományos Akadémia az 1958. évi fizikai Nobei- díjat három szovjet tudósnak ítélte. A Nobel-díjas szovjet fizikusok — Pavel Cserenkov, Igor Tamm és Ilja Frank — kísérleteit már régóta ismerik a külföldi tudományos kö­rök. Egyöntetű az a vélemény, hogy a szovjet tudósok felfedezései nagy­ban elősegítik egyes új tudomány­ágak — a kozmikus sugárzások és elemi részecskék tanulmányozásá­nak — íejlődését. Érdekes megemlí­teni, hogy néhány olyan készüléket, amelyek e három Nobel-díjas tudós elvei alapján működnek, már a szputnyikokra is felszerelten:. Pavel Cserenkov még egészen fia­tal fizikus korában tanulmányozta a tiszta folyadékok fényjelenségeit, a rádium Gamma-sugarainak behatása alatt. Ezt a jelenséget Tamm és Frank fizikusok is kutatták, akik 3 év alatt kidolgozták a gyakorlati ta­pasztalatok elméleti alapjait. Be­bizonyították, hogy a fény-jelensé­gek forrását az elektronok képezik. Az a tény. hogy a Svéd Tudomá­nyos Akadémia szovjet tudósoknak ítélte az 1958. évi fizikai Nobel- díjat, szemléltetően bizonyítja, mi­lyen magasra értékeli a világ tudo­mányos közvéleménye a szovjet tu­domány fejlődését. Pavel Cserenh09 Nobel-díjas tudós Pavel Cserenkov 1904-ben, Vo- ronyezs tartományban, parasztcsalád ból született. Már gyermekéveiben kitűnt, hogy különleges matemati­kai képességekkel rendelkezik. A középiskola befejezése után beirat­kozott a voronyezsi állami egyetem­re és 1928. szeptemberében meg­kapta a fizika-matematika tanári diplomát. Cserenkov 30 éve foglalkozik tu­dományos kutatással. Kandidátusi disszertációját 1934-ben Sz. Vavilov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének vezetése alatt dolgozta ki, s ebben a tiszta folyadé­kok Gamma-sugarak hatására törté­nő fénylését tárgyalta. Ezt a mun­kát 1935-ben fejezte be és a követ­kező évben védte meg disszertáció­ját. Azóta az általa felfedezett fény- jelenséget Cserenkov-effektusnak nevezik. A 30 éves tudós az aspirantura be­fejezése után, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia fizikai intézetébe került, ahol jelenleg is vezető be­osztásban dolgozik. Cserenkov a disszertáció megvé­dése után több évet szentelt az ott ismertetett jelenség alapos tanulmá­nyozásának. Munkáját jelentősen megkönnyítették Tamm és Frank tu­dósok, akik tudományos magyaráza­tot adtak a Cserenkov-effektusra. 1946-ban Pavel Cserenkovot — Sz. Vavilovval, I. Frankkal és I. Tammal együtt — Sztálin-díjjal tün­tették ki. Cserenkov azonban nemcsak a fenti tárgykörben végez tudomá­nyos kutatásokat. Többek között résztvesz az éjszakai fényjelenségek kutatásában is. Hallgassuk meg, mit mond Favel Cserenkovról, D. Szkobeljcin híres szovjet tudós. „Cserenkov tudományos munkás­ságát a kísérletek rendkívüli pon­tossága jellemzi, amely biztosítja a kapott adatok hitelességét is. Annak ellenére, hogy a róla elnevezett ef­fektus kidolgozása óriási méretű ku­tatómunkát igényelt, adatai minősé­gi szempontból még most is teljesen helytállóak.” Az 54 éves tudós kutatómunkája mellett széleskörű társadalmi tevé­kenységet is végez. Igor Tamm, Nobel-díjas tudós Igor Tamm 1895-ben született. A moszkvai egyetemet 1918-ban fejezte be, 1938-tól 1941-ig a moszkvai egye­temen tanított, majd 1954-ben újból elfoglalta helyét az egyetemen, ahol jelenleg is tanít. Tudományos munkásságáért 1933- ban a Szovjet Tudományos Akadé­mia levelező tagja lett, majd 1953-ban rendes taggá választották. Tamm főleg a kvantum mechanika és annak alkalmazása terén szerzett kimagasló érdemeket. Sokat foglal­kozott a nukleáris anyagok kölcsön­hatásával és továbbfejlesztette a szi­lárd testekben történő fényszóródás kvantum elméletét. 1934-ben matematikailag megala­pozta a nukleáris erő mennyiség­elméletét. Kutatómunkájának legfontosabb állomása a Frankkal közösen kidol­gozott elmélet, amelyért idén magas kitüntetésben, Nobel-dí.iban része­sült. Meg kell még említenünk Tamm másik, Szaharov akadémikussal kö­zös munkáját, amely az irányítható termonukleáris reakció előállításá­ról szól. Jelenleg Igor Tamm a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai In­tézetében dolgozik. Hja Frank, Nobel-díjas tudós Ilja Frank 1908-ban született. A moszkvai egyetemet 1930-ban fejezte be, s innen a leningrádi Fizikai Inté­zetbe került. 1934. óta a Szovjet Tu­dományos Akadémia Intézetében dolgozik. 1944-től kezdve előadáso­kat tart a moszkvai egyetemen. 1946-ban a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjává válasz­tották. Tudományos munkásságát főképpen a fizikai optika és a mag­fizika területén fejtette ki. I. Frank Grosev szovjet tudóssal együtt rendkívül érdekes kísérlete­ket végzett a kvantum-fizika terüle­tén. Kísérleteket folytatott a neutro­nok fizikai jelenségeivel kapcsolat­ban is. Kiemelkedő eredményeiért a szovjet kormány Lenin-renddel és több más érdeméremmel tüntette ki. Jelenleg a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében dol­gozik. Hit mondanak a kitüntetettek ? Pavel Cserenkov professzor: — Nagyon örültem, hogy a szov­jet tudósok közös munkáját olyan magas kitüntetésben részesítették, mint a Nobel-díj. Remélem, hogy eredményeinkkel hozzájárultunk az egyetemes tudomány továbbfejlesz­téséhez. Igor Tamm akadémikus: — Ezt a nagy kitüntetést úgy te­kintem, mint a világ tudományos közvéleményének elismerését a szov jet tudomány iránt. Hja Frank akadémiai levelező tag: — Ez örömteli esemény után meg akarom köszönni azoknak a tudomá­nyos és technikai dolgozóknak a munkáját, akik 25 évvel ezelőtt meg­kezdett tudományos kutatásaink si­keréhez, a Cserenkov-effektus fel­fedezéséhez és tökéletesítéséhez nagy részben hozzájárultak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents