Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

•1958 november 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Á szeretet©! csak szeretettel lehet viszonozni i. A szobára félhomály borult. Eszlátyi Rózsika letette a köny­vet. A szomszéd szobában a há­ziasszony dolgozott varrógépén. A gép egyhangú zenéje álmossá tet­te, de nem tudott elaludni. Az orvos szigorú utasításai jutottak eszébe. Magára húzta nyakig a paplant és hogy a szürkületben egyre barátságtalanabbá váló al­bérleti szoba kopott bútorait ne kelljen néznie, lecsukta a szemét. — Milyen jó is volt a gyárban — gondolta, s képzeletében kirajzo­lódtak az ismerős arcok... A klub­szoba, a televízió, a legújabb tánc­lemezekkel ellátott gramofon, amelyre esténként táncolni szo­kott, mind-mind megjelentek előtte. Aztán a budapesti, pécsi, sztálinvárosi kirándulások kelle­mes együttléteit idézték a csapon­gó gondolatok... Milyen sokat is nevettünk... Vajon most mit csi­nálnak a fiúk, lányok, akikkel együtt voltam —■ tűnődött... Várat­lanul a messzeségből az édes­anyja jóságos arca villant emlé­kezetébe, akit alig néhány hónap­pal ezelőtt hagyott ott Szép töl­gyes-tanyán, mivel az unalmas kis paraszti életre nagyon, de nagy on ráunt már. A 3004-es számú kormányrendele­tet a nagyszokolyi Béke Tsz-ben szinte betűről-betűre ismerik. Mikor a koratavasszal megjelent, közgyű­lést hívtak össze a Békében — és éppen a rendelet nyomán — elhatá­rozták,, hogy megváltoztatják ko­rábban elkészített tervüket. A terv­ben az jelentette a változást, hogy a 3004-es rendelet figyelembevéte­lével a nagyszokolyi Béke Tsz tag­jai összes terményeiket és eladásra szánt állataikat közösen nagytétel­ben értékesítik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy munkaegységre ter­ményt és állatot ebben az évben egy általán nem osztottak ki. Kétszere­sen jól járt a szövetkezet... A 3004-es rendelet értelmében a nagyszokolyi Béke Tsz-nek 100 hold földhöz viszonyítva 140 000 forintot kitevő árut kell eladni az államnak. Amennyiben a szövetkezet ezt meg­teszi, az állam elengedi a jövede­lemadó és a 40 000 forinton felüli esedékes hiteltartozás 50 százalékát. A nagyszokolyi Béke Tsz a felté­telt teljesítette. A nem egészen 400 hold földjéhez viszonyítva 560 000 forint értékű árut adott el az államnak. Ezen belül hízottállat­ból 80 százalékkal többet adtak el, Kopogtattak. Összerezzent és alig hallhatóan rebegte az igent. Amikor azonban az ajtóban meg­jelenő vendégeket megpillantotta, felderült az arca. — Óh, hogy örülök a látogatás­nak — kiáltotta kirobbanó öröm­mel a két lány felé,] és felült az ágyban. Amikor a szokásos üdvözlések végetértek, Flaisz Jutka, aki a zománcgyár KISZ-szervezetének a leányfelelőse piros szalaggal átkö­tött széles csokoládészeletet és egy csokor virágot nyújtott át Rózsi­nak. — Ezt a kis ajándékot a KISZ fiatalok küldik neked és azt kí­vánják, hogy mielőbb gyógyulj meg. — De... De hát én nem is va­gyok KISZ tag — álmélkodott Rózsi. !— Az nem baj... De még lehetsz. És különben is te éppúgy közénk tartozol, mintha KISZ tag len­nél... Ott vagy az ifjúsági napo­kon, eljársz velünk kirándulni... és hát ezért szeretnek is a fiata­lok — mondta a szöszke Rigó Zsuzsi, a másik látogató. A lányok sokáig elbeszélgettek. Késő este volt már, amikor sűrű jókívánságok kíséretében magára hagyták a beteget. mint amennyit terveztek, vagyis amit a rendelet előír. így a termelő­szövetkezet — néhány forint híján — 100 000 forint jövedelemadó és hitelkedvezményben részesült. Erről a pénzről azt mondják a tsz-ben, hogy »az égből pottyant«. Az elmondottak tudomásulvétele után megkérdeztük idős Teszler Vendeltől, a szövetkezet elnökétől, hogy mennyi lesz az egy munka­egységre eső jövedelem a szövetke­zetben. — Ha a 360 mázsa napraforgón­kat átveszik vetőmagnak, akkor 45 forint készpénzt osztunk egy mun­kaegységre. De ha csak szokványmi. nőségként tudjuk eladni, akkor 40 forint lesz az egy munkaegységre eső részesedés. Ez még a héten eldől, s akkor megkezdjük a zárszámadást. Rövidesen elkészítjük az 1958—59- es gazdasági év termelési tervét is. Az a szándékunk, hogy jövőre sem adunk ki munkaegységre terményt, hanem mindent áruként értékesí­tünk. Persze a kenyérszükségletét a szövetkezetből minden tag megkap­ja, tavaly is megkapta. Azért ter­vezünk az idén is így, mert a tava­lyi esztendő alapján látjuk, hogy ez jó — mondotta a tsz elnök. H. Telt, múlt az idő. Rózsi felgyó­gyult betegségéből. Az első napon, amikor munkába állt^ a véletlen úgy hozta, hogy a műhelyben ösz- szetalálkozott a Bonyhádi Zo­máncgyár KISZ titkárával, Gáti Lajossal. — Van egy kérésem titkár elv­társ — mondta és érezte, hogy az izgalomtól vér tódul az arcába. — Halljuk a kérést, a betegség­ből gyógyultak első kívánsága mindig szent előttem, — nevetett a titkár. — Be akarok lépni a KISZ-be, — tért röviden a tárgyra Rózsi. — Annak nincs semmi akadálya — állapította meg Gáti Lajos és megint elmosolyodott. — Hány éves vagy most Rózsi­ka? — Tizenhat elmúltam. — Akkor az életkor sem lehet akadály. Majd hozok belépési nyilatkozatot — mondta a titkár, de még mielőtt elment volna, meg­kérdezte Rózsitól. — Tanulmányoztad már a KISZ alapszabályzatát? A lány egy pillanatra zavarba jött, de aztán kivágta magát. — Még nem tanulmányoztam — válaszolta — én alapszabály nél­kül is rájöttem ezalatt a pár hó­nap alatt, amit közöttetek töltöt­tem, hogy a kommunista fiatalok sorában a helyem... A szeretetet, amelyet a KISZ sugároz felénk, fiatalok felé, csak szeretettel le­het viszonozni. H. T. Érdemes tudni... ... hogy megyénk termelőszövetke­zetei az elmúlt gazdasági évben mintegy 20 millió forintot fordítot­tak, idén mintegy 30 millió forintot fordítanak beruházásokra. A szö­vetkezetek ezeket a nagyméretű be­ruházásokat csaknem teljes egészé­ben állami támogatással, hosszúle­járatú bankhitelből hajtották, illet­ve hajtják végre. ... hogy a dombóvári Rókóczi Ter­melőszövetkezet az elmúlt gazdasá­gi évben 2 darálót üzemeltetett, melyből több mint húszezer kg vám jövedelmet nyert a szövetkezet. Ez a vám jövedelem fedezte a tsz ösz- szes állatának egész évi szemesta­karmány szükségletét. ... hogy a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet 120 férőhelyes, magtárpadlásos, modem tehénistál­lót épít közel 3 millió forint érték­ben. Megyénkben ez lesz az egyik legkorszerűbb tehénistálló. Az „égből pottyant66 százezer forint — Mennyi mindenen kellett ke­resztülmennünk, amíg Erdélyből el­jutottunk ide, Varsádra ... Hány háznál kellett kilincselnünk néhány napi szállásért... És bárhol jártunk, mindenütt csak a szegények segítet­tek rajtunk, akik bele tudták magu­kat képzelni a mi nehéz sorsunkba. A gazdagok viszont soha. Dombóvá- rott voltunk 1945-ben, valami nagy­gazdánál. Az istállóban, a betonjá­szolban ágyaztunk meg magunknak, és éjjel álmunkban ránkeresztették a vizet. Úgy néztek ránk, mint a zsiványokra... — tolulnak a szavak Papp János fiatal gazda ajkára. — Bizony ... volt, aki odaállt a kisajtóba, hogy oda már be nem tesszük a lábunkat — teszi hozzá a felesége, a csinos, feketehajú fiatal- asszony. — Pedig mi senkinek nem akartunk rosszat... Azt mondták, Fejér megyében kapunk földet, valami püspöki birtokból. És ki tudja, mi lett volna velünk, ha nem jön a felszabadulás ... Csend lesz néhány másodpercre, a beszélgetők — Papp János a házi­gazda, Enyedi Péter és Glöckner Já­nos, a szomszédok és Dózsa László tanácselnök — felidézik magukban a keserű élményeket. Hosszú volt az út Erdélyből Varsádig... Glöckner János töri meg a csen­det. A fiatal házigazdához fordul. — Aztán, ha már megválasztunk tanácstagnak János, legalább intéz­zétek el ezt á villany-dolgot. Nem kerülne olyan sokba az a 150 méter külső vezeték, ami ide a néhány ház­hoz kellene. A belső vezeték már minden házban megvan. — Látod, mi már a rádiót is meg­vettük. Itt áll már két év óta ... — Megvolt már a külső vezeték is, 1956-ban ... akkor valamiért késett a munka — szól közbe a tanács­elnök. — Aztán elvitték a vezetéket Pestre. Kellett az ellenforradalom utáni helyreállításhoz. Majd valaho­gyan kiharcoljuk, hogy elkészüljön ez a néhány méter külső vezeték. — Bizony, milyen jó lenne már a villany — mondja a fiatalasszony. — Ha hiszik, ha nem, minden hónap­ban elfogy öt liter petroleum. — Majd addig verjük a tüzet, amíg meg nem lesz az a külső veze­ték. Addig légy türelemmel asszony. — Hanem tudod mit, János? — fordul a házigazda a mellette ülő Glöckner Jánoshoz — szedjünk ösz- sze vagy tíz hozzánk hasonló fiatal gazdát... és alakítsunk szövetkeze­tét . i. — Nehéz dolog az — mondja az elgondolkodva. — Én benne is len­nék, ha mindenki legalább olyan dolgos ember volna, mint te. Mert emlékezz csak, mi volt a Szabadság­nál annakidején? Amíg be nem lé­pett három órakor kelt, tizenegykor feküdt. A szövetkezetben meg csak kilenc órakor ment dolgozni. :. — Viszont aki dolgozott, annak azért jutott is — válaszol Papp Já­nos. — A szövetkezetben szedte ösz- sze magát a Rutz is ... egyedül, egymaga keresett 35 mázsa búzát. Jól ment a Gyulának, a faternak is. Mi gondja volt ott? Hány egyéni­nek volt 35 mázsa búzája? — Igaz ..-. más a termelőszövet­kezet. Nagy darab földek egyben... azokon lehet termelni, nem a nad­rágszíjon. Én régi lakos vagyok, em­lékszem, a Horthy-időkben itt Var­sádon csak a barázda volt 85 hold. Jobban már szét se lehetett volna szabdalni a határt. — Azt mondod János, hogy a Sza­badságnál csak a veszekedés volt? — szól közbe a tanácselnök. — Te is, meg minden ember, csak azt hajto­gatjátok, hogyan volt a múltban. Nézzétek meg, hogyan van most. Most nincs veszekedés egyik szövet­kezetben sem. A Ham Kálmán, az elnök együtt dolgozik a többivel a mezőn. És mit szóltok hozzá? A lu­cernamagért kapnak vagy 80 ezer forintot. Majdnem 10 ezer forint jut minden családnak. — Jusson csak ötezer... — mondja Papp János. — Hát kérdem én, keresek én ötezer forintot? Pe­dig ^dolgozom, jószággal foglalko­zom . ; ; De, mire ' mindent kifize­Kéí tanácstagjelölt beszélget Jí'ehér Lászlóné és Werner And rásné, mindketten a. Sárközi Népművészeti Szövetkezet tagjai. Egyik Decs, a másik Őcsény község­ben lakik, s ezekben a községekben jelölték őket tanácstagnak. Fehér Lászlónénak parasztasszony létére már nagy jártassága van a közügyek intézésében. Először nyolc évvel ez­előtt választották meg Decsen köz­ségi tanácstagnak és mint v. b. tag sokat dolgozott a közösségért. Werner Andrásné, aki mint nép- művészi már sok elismerést kapott, körzetében négy héttel ezelőtt jelöl­ték tanácstagnak. Wememé örül a megtiszteltetésnek és a választók előlegezett bizalmának, de mint mondja attól fél, hogy esetleg nem tud eleget tenni a megbízatással járó kötelezettségeknek. A két asszony között lefolyt be­szélgetésnek volt tanúja az újságíró, aki ezúttal hallgatódzott. — Nem olyan nehéz dolog a köz­ügyekkel való foglalkozás, csak egy kis szív kell hozzá — mondja Fe- hémé. — Szinte azt mondhatom, hogy úton és útfélen adódnak a megoldásra váró feladatok. A vá­lasztók pedig igénylik is a tanácstag segítségét. C okféle kérdésekkel foglalkozik Fehémé és mint asszonyt H zalommal felkeresik az öregek és fiatalok egyaránt. Kinek az adózás­sal kapcsolatban van tisztázatlan ügye. A másik a kötelező biztosítá­si hátralék ügyében kér tanácsot, a harmadik a kórházi ápolás költsé­geit sokalja. Az iskolai mulasztások megszüntetésére a pedagógusoknak nyújt segítséget. De mint tanács tag­jelöltet és édesanyát figyelmeztetik arra is, ha a lekiismeretlen nevelő­szülők kihasználják a gondjaikra bízott állami gondozott gyermeke, két. Az orvossal történő beszélgeté­sek nyomán a hentesüzletet és a tejcsarnokot ellenőrzi, de foglalko­zik azzal is, hogy a boltokban ne legyen hiba és az árak minden áru­féleségen fel legyenek tüntetve. Mindezekről a dolgokról egy olyan parasztasszony egyszerűségével be­szél, aki az elmúlt évek során mint tanácstag megtanult a közösségi szel lemben gondolkodni, élni és dolgoz­ni. Es erre tanítja munkatársát Wemer Andrásné is, akivel a ta­nácstagsággal járó szép feladatokról beszélt: — Akad tennivalója annak, aki akar dolgozni — mondja szomszéd­falubeli munkatársának. — Mindig azt kell szem előtt tartani, ha el­vállalunk valamit, érezzük is a fe­lelősséget, annak teljesítéséért, más­részt azt, hogy minden kertelés nél­kül pontos és határozott választ ad­junk akár népszerű, vagy akár népszerűtlen dologról is legyen szó. Ha így dolgozunk és maga is meg­fogadja a tanácsomat, nem lesz ne­héz a tanácstagsággal járó kötele­zettség teljesítése. T^ecsen a 21-es körzet tanácstag­jelöltje, Fehér Lászlóné pa­rasztasszony, s rajta kívül a 61 köz­ségi tanácstagjelöltből még nyolc női tanácstagjelöltet választottak meg a községi jelölőgyűléseken. Es Fehér Lászlónéval együtt valameny- nyien olyan aszonyok, akik isme­rik a reájuk váró feladatokat és mint asszonyokat és családanyákat tisztelnek és becsülnek a községben. P.-né A választások előtt... Lezajlottak a választások előtt az utolsó kisgyűlések is. Minden vá­lasztókörzetben nagy számban jelen­tek meg ezeken a kisgyűléseken, ahol elmondották az emberek véle­ményüket a párt és a kormány két éves politikájáról, beszéltek azok­ról a hatalmas eredményekről, ame­lyeket a felszabadulás után eltelt 13 év alatt elértünk, amelyekkel gazda­gabb lett hazánk, megyénk. Györköny felnőtt lakóinak mint­egy 70—75 százaléka vett részt a választókörzetekben megtartott kis­gyűléseken. Érdekes párhuzamot vontak az idősebb emberek a régi képviselőtestület és a tanács tagjai között — a tanácstagok javára. S mert a tanácsban ma már nem a földbirtokosok és kulákok, vagy azoknak gyermekei ülnek, hanem tek, marad is, nem is. Azért mon­dom, csináljunk szövetkezetei. Te mit szólsz hozzá, sógor? — fordul Enyedi Péter felé. — Én még maradok. Megélek én így is ... — Megélsz. Én is megélek, a Jancsi is... De élés és élés között különbség van. Ismerjük el, hogy jobb a szövetkezetben. Feleannyi gondja sincs ott az embernek... — — magyarázza nekihevülve a házi­gazda. — Te, Jancsi! Mi ketten jelentke­zünk, de lesz társunk is, meglásd. És akkor felvesszük a versenyt ezek­kel az öregekkel ;. ; — Én nem bánom... Csak azt ne csináljuk, hogy nyakra-főre szedjük fel a hiteleket, mint ahogy azelőtt divatban volt. — Azt nem. Mert azt vissza is kell fizetni. Majd mi magunk meg­teremtjük az alapot a létezéshez. Én mondom, Jancsi, nem érdemes már sokáig gondolkodni ezen. így folyik a beszélgetés a sápad­tan pislogó petróleumlámpa fénye mellett. így beszélget, tervezget, vi­tatkozik az öt ember, Papp János, a házigazda, a felesége, a tanács­elnök és a két szomszéd. Ámbár jobbára csak a férfiak beszélnek. A fiatalasszony a három éves ifjú Pappal van elfoglalva. Álmos a gye­rek, s neki kell elaltatni. Bognár István saját testvéreik, apjuk, vagy fiuk, el is mondták, hogy munkájukkal szívesen hozzájárulnak ahhoz, hogy községük még további létesítménye­ket kapjon az újonnan megválasz­tandó tanácstól. A 10-es, 11-es, 30-as és a 34-es körzetben azonnal vál­lalták is, jelentős mértékben részt- vesznek a társadalmi munkában, hogy a községben a villanyhálózat bővítése — amely mintegy másfél kilométer hosszú lesz — minél gyorsabban valósággá legyen. Szál­lítanak oszlopokat és megássák a szükséges gödröket is. A községi pártvezetőség és a köz­ségi tanács vb. úgy határozott, hogy a választás előtti napokban család- látogatásokat szervez. * £ * Pusztahencsén a nőtanács és a KISZ-szervezet fiataljai azt vállal­ták, hogy a szavazóhelyiségeket fel­díszítik. Zászlókkal, drapériákkal és virágokkal teszik ünnepélyesebbé a szavazó helységeket, ahol a község lakossága ezúttal szavazócédulákkal mondja el: helyesli-e a párt és a kor­mány eddigi politikáját, egyetért-e azokkal az intézkedésekkel, amelye­ket az elmúlt két esztendőben hoz­tak, egyetért-e a 13 éves eredményei vei. A pártszervezet tagjai és a népne­velők családlátogatásokat végeznek* ahol a felmerülő kérdésekre meg­adják a választ, elbeszélgetnek a választókkal. * * * Kajdacson a választások előtt széj­jel hordják azokat az értesítő cédu­lákat, amelyeken feltüntették, hogy milyen számon vették fel az egyes választókat a nyilvántartási köny­vekbe. Ezt az alkalmat arra használ­ják fel a párt- és a tanácsszervek, hogy a választások előtt még egyszer családlátogatás keretében elbeszél­gessenek a választókkal. Megbeszélés! tartottak a sárközi néprajzi gyűjtök Kedden a Sárköz legnagyobb fa­lujában, Decsen megbeszélést tar­tottak a sárközi néprajzi gyűjtők. Andrásfalvy Bertalan muzeológus beszámolója után a gyűjtők elhatá­rozták, hogy a jövőben munkaközös­ség keretében folytatják munkáju­kat, gyűjtéseik eredményét pedig ki­sebb kiadványokban teszik közzé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents