Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

Az új kulturális évad néhány feladatáról

A

z ősz és a tél a művelődési otthonok munkájának legfontosabb szakasza. Az évad nagy munkái máris megkezdődtek me- gyeszerte, de néhány általános tennivalóról nem árt ismételten szólni, mert ha egyrészt a múlt hibáit el akarjuk kerülni, másrészt el akarjuk érni, hogy a munka állandóan felfelé ívelő legyen, van néhány tennivaló, s előreláthatóan hosszú ideig lesz is még.

A párt művelődéspolitikai irányelvei hosszú időre megszabják a tennivalókat, iránymutatást adnak a kultúra egész területére, s benne a népművelési otthonok tevékenységére is. A megyei népművelési csoport feladata felmérni a jelenlegi helyzetet és abból következtetéseket levonni a jövőre és ennek alapján elkészíteni a teendők terveit. Mielőtt ez megtörténne, néhány általános tapasztalatra és jelenségre nem árt felhívni a figyelmet.

Munkánk egyik legjelentősebb hátráltatója a népművelési munkások körében nem ritkán tapasztalható „politikamentesség” szemlélete. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a megyei népművelési csoporton belül is állandóan visszatérő vitatéma: a szakmai tudás növelése, vagy a politikai, ideológiai szilárdság megteremtése-e az elsődleges teendő a népművelés munkásai körében. Természetesen hiba a kettőt mereven elválasztani egymástól, lékeli azonban szögezni, hogy szilárd elvi álláspont, világnézeti szilárdság nélkül nem biztosítható a művelődési otthonok kielégítő irányítása; Tekintettel arra, hogy a művelődési otthonok munkájában elsősorban ezen a területen tapasztalható egyelőre a legtöbb hiba, a politikai tisztánlátás megteremtése a legfontosabb és legsürgősebb feladat. Mert azt még csak el lehet viselni, hogy egy község színjátszó együttese az évad során három ásatag, múltat idéző, operettet, kispolgári giccset alacsony színvonalon mutat be, az viszont már kevésbé elviselhető, hogy éppen ezeket a színműveket tűzi műsorára. Ahhoz pedig, hogy ne ilyen, hanem klasszikus, vagy mai haladó és szocialista darabokat vegyenek fel repertoárjukba csoportjaink, elsősorban nem az szükséges, hogy a rendező tisztában legyen színpadtechnikai fogásokkal, hanem mindenekelőtt politikai tisztánlátás szükségeltetik. Nem először mondjuk ezt, s van akik számára már unalmasnak is tűnik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem felesleges, mert egyelőre még megyei szinten sem tisztázódott véglegesen ez a kérdés.

1 ultúrotthonaink tevékenységét illetően a művelődéspolitikai irányelvek felhívja a figyelmet, hogy a kultúrotthonok használják fel a gazdakörök, olvasókörök jó és felhasználható hagyományait, működésüket szocialista tartalommal töltsék meg és valóban a művelődés, a társas szórakozás otthonaivá váljanak.

Kultúrotthonaink vitathatatlanul nagy eredményeket értek el, a kulturális foradalomnak kiváló fegyvereivé váltak. Hogy működésükben

még mindig vannak gyengeségek, a politikai tisztánlátás hiánya mellett elsősorban abban látom az okot, hogy munkájuk bizonyos mértékig ég és föld között lebeg, nincs tisztázott és kikristályosodott munkastílusuk. Színház is akarnak lenni, társaskör is, meg a különböző szakkörök, művészeti csoportok működésének színtere. És ez az utóbbi határozza meg az otthonok nagy részének működését. így aztán sokszor tapasztalható elzárkózás a falu népének egésze elől, mintegy hivatal jelleget ölt a művelődési otthon munkája.

A művelődési otthonok művészeti tevékenysége állandóan javul. Az ellenforradalom hatását azonban még most is érezzük. Az ellenforradalmat megelőző és azt előkészítő idők olyan zűrzavart okoztak a kultúrában, hogy hosszú időbe telik még a romboló hatás teljes felszámolása. Ilyen a burzsoá irányzatok, a burzsoá álkultúra beáramlása színpadjainkra. A beáramlás két irányból történt és bár kevesebb sikerrel és sokkal kisebb számban, de tapasztalható még ma is. Az egyik irányból a hivatásos együttesek műsorpolitikájában jelentek meg a nem kívánatos színmüvek. A neves, állandójellegű színházak, Faluszínház, Pécsi Színház stb. viszonylag hamar kiláboltak ebből a ragályos betegségből, de a különböző esztrád együttesek, hakni-brigádok már sokkal lassabban, s úgy látszik, jórészük nem is akar kilábolni;

J

ó, mindenkinek magánügye, hogy milyen műsorban szerepel, milyen színművet tanul meg, azt azonban, hogy milyen darabokat, milyen műsort mutat vagy mutatnak be, már nem magánügy, hanem közügy. S hogy akármilyen műsort ne lehessen bemutatni, terjeszteni és ezzel rombolni a közízlést és közszellemet, a megyei népművelési csoporton múlik; Meg

kell mondani azonban, hogy ez a szerv egyelőre nem sokat tett annak érdekében, hogy a különböző művészietlen műsorral rendelkező alkalmi társulatok — szívesebben használnám: gyülekezetek — ne

kapjanak szereplési engedélyt Tolna megyében.

A másik irány, ahonnan a burzsoá álkultúra beáramlás történt, az

öntevékeny művészeti csoportok műsorválasztása, műsorpolitikája. Nem mondhatjuk, hogy ezen a téren már minden fenékig tejfel, de némi javulás már tapasztalható, s ha a népművelési vezető szervek a jövőben fokozottan törekednek arra, hogy a művelődési otthonok egészséges, a korszellemnek megfelelő műsorpolitikát alakítsanak ki, további javulás várható.

B

efejezésül még arról is néhány szót, megint csak a megyei népművelési csoportnak címezve, hogy amennyiben a nevelés eszközei kevésnek bizonyulnak, úgy szükséges adminisztratív eszközök használata is. Természetesen az öntevékeny csoportok túlnyomó többségénél használ a nevelő, felvilágosító munka, a hivatásos együttesek egy részénél, a maszek hakni-brigádoknál már kevésbé. A teendő tehát: tessék erélyesnek lenni és hatalmi szóval megakadályozni, hogy kulturális szemetet terjesszenek községeinkben. A szilárd politikai, eszmei álláspont legyen fontosabb számunkra, mint az esetleges személyi összeköttetések.

Ez a cikk csak néhány részletkérdésével foglalkozott megyénk kulturális munkájának, s olt is csak érintve azokat, az e terület dolgozóira vár a feladat, hogy a továbbiakban elmondják véleményüket és segítsenek gyorsítani azt a folyamatot, amely egyre magasabbra ívelő munkát eredményez.

Letenyei György

Babits Mihály szekszárdi szobra

A közelmúltban leplezték le a Babits Mihályról elnevezett új szekszárdi iskolában a költő mellszobrát. A művészi alkotás Csorba Géza Kossuth- díjas szobrász munkája, akinek Babits Mihály még életében ült modellt. A leleplezési ünnepségen, amint erről lapunkban már hó t adtunk, megje lent a költő testvéröccse, Babits István is, aki jelenleg Budapesten él. Képünkön Babits István a család koszorúját helyezi el Babits Mihály

szobrán.

ÚJ KÖNYV

Aszmusz:

DESCARTES

Aszmusz nagy tárgyi tudással és gondos elemzéssel rajzolja meg a XVII. század legkiválóbb szellemének portréját, rámutatva a nagy tudós és filozófus tévedéseire, ugyanakkor elismerve mindazt, ami életművében maradandó értékű. Könyve kiterjed a XVII. századi Franciaország és Hollandia társadalmának elemzésére is, mert Descartes jelentőségét csak az akkori társadalmi viszonyok és ideológiai mozgalmak ismeretében lehet kellőképpen felmérni.

Levél költészetünk helyzetéről

Válasz egy fiatalnak

P. A; nemcsak azzal a kéréssel küldte el hozzám verseit, hogy mondjak róluk véleményt, arra is választ vár, érdemes-e írnia, vi- hetá-e valamire az irodalomban? Az utóbbire természetesen nem tu_ dók felelni, egyszerűen azért, mert nem vagyok jós. Az alkotás egyébként is kiszámíthatatlan: a francia Rimbaud húsz éves kora után egy sort sem írt, Ady pedig még harminc esztendős korában sem forrott ki teljésen. A mű legtöbbször nem is kizárólag tehetség kérdése, türelem és kitartás is kell hozzá.

Ezek a versek, amelyek itt vannak előttem, — ne köntörfalaz- zunk — rosszak. Rosszak formailag is; sorai bicegnek, a rímek zörögnek, mint a csimpolya. De a legnagyobb baj mégis az, hogy költőiedének: a szemlélet, ahogy szerzőnk a valóságot látja, mindent inkább sejtet, mint költőt. P. A. nyilván becsületes, rendes ember, tisztes állampolgár és jó családapa, de nem költő, mint rajta kívül még annyian és erről nem is tehet, de nem is baj. Versei mégis irodalmi üggyé válnak, mert irodalmi lapjainknak inkább szorgalmas, mint lelkes olvasója lévén, élő költőket tekint mintaképének, amit sajnos nyomon is követhetünk költészetében. Szerény túlzással azt is mondhatnánk, P. A. versei mai költészetünket tükrözik s talán kísérletnek sem érdektelen: mit

mutat ez a talán szokatlan kontroll, a mintakép hogyan és mivel jelenik meg az epigon versifi kátor tükrében?

Egy idézettel kezdem: P. A.

egyik versében így dalol:

Amikor szemedbe nézek,

nem is tudom, hogy mit érzek. Persze, divatos dolog »népinek« lenni s P. A. végtére nem tesz egyebet, mint amit eleven példáitól lát: keresi a keresetlensé- get s persze, hogy nem találja meg.

Flaubert egy helyen azt írja, hogy az emberi szó olyan, mint a repedt üst, mellyel legfeljebb medvetáncoltatásra alkalmas dallamokat verhetünk ki, még akkor is, amikor a csillagokat szeretnék elérzékenyíteni. De a2 istenért, az idézett két sor még medvetáncoltatásra sem alkalmas! — jóllehet a szerző nem is a csillagokat, csak szerelmét szeretné vele jobb belátásra bírni. S a népies irányzat itt jut menthetei.enül kátyúba: csak a népi formákat tudja utánozni, melyek ebben a hang- szerelésben úgy konganak, mint az üres hordó.

Persze, ha nem segít a népi forma, van azért kiút: mi sem

egyszerűbb, mint átcsapni a felelőtlenséget jelentő szabadvers 1», melyet olyan nevek fémjeleznek,

mint Kassák vagy Füst. Igaz, Kassák és Füst szabadversei a saját korukban is legfeljebb érdekes kísérletek voltak, ma pedig csak a modorosságot érezzük bennük. No de, mi néki Hekuba s 5 Hekubának? Költőnk így dalol:

Ablakom üvegén a csillagvilúg [táncol,

a fényben és a horkanió lovak vad vágtatásáoin és a protonok száguldó akaratában.

Aki az orra hegyéig sem lát, a csillagokhoz menekül. S egyébként is helyben vagyunk: a félreértett Apollinaire, Joyce és az ál-modem .ég keveréke ez a badar ság, amelyhez hasonlót órabérbe lehetne gyártani, de Magyarországon csak egyetlen felvevőtelep van a Kortárs. P. A. mintaképeivel együtt persze azt hiszi, hogy így korszerű, holott — csak egyetlen példának — ha elolvasná Bechert, ezt az igazán korszerű költőt, láthatná, hogy modernség és formatisztelet, a fegyelem és a művészet iránti alázat miként teremt igazi és végleges költészetet,

„Tolna megye büszkeségei“

színes diapozitív filmet készít a TIT

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei szervezete „Tolna megye büszkeségei” címmel színes diapozitív filmet készít. A film ötven kockából áll majd, amelyen bemutatja megyénk történelmének, művészetének, irodalmának jeles alakjait, de megtalálhatók majd rajta a műemlékek, kiemelkedő alkotások fényképei is Háromszáz példányban készül a film, hogy minden községben, településre eljuttassák. Ez az első ilyen próbálkozás az országban s ha beválik, a többi megyékben is készítenek majd hasonló filmet. A film elkészítéséből két Tolna megyei amatőrfotós, Balogh Lajos és Tankovics György is kivette részét.

amely a legmagasabb igényekkel válik egy egész nép költészetévé.

P. A. természetesen rossz költő, szögezzük le ismét, de mai költészetünk is ilyen válságos helyzetben lenne? Ennyire mégsem.

Azt hiszem, a legnagyobb baj a korszerű és korszerűtlen fogalmának tisztázatlanságából adódik; Nálunk csak most kezd felszívódni minden olyan irányzat, amely nyugaton húsz-harminc évvel ezelőtt is nem eredmény, hanem csak kísérlet volt. A nyugat a formabontó excentrikus kísérletek után most kezd visszakanyarodni a klasszikus formákhoz, amelyeknek felsőbbrendűségét a szovjet irodalom már a huszas évek után felismerte. Forma és tartalom egysége elválaszthatatlan, bár a modem líra az alapvető formakultuszt is elvetette. Sajnos, azonban nálunk úgy látszik csak ezután fog hatni mindaz az eredmény, amit a szovjet irodalom modernség és korszerűség dolgában már elért s ami felé már a mai nyugati irodalom legjobbjai is törekednek.

Mai költészetünk helyzete természetesen csak kis része kulturális életünknek. De nem kétséges, hogy a pillanatnyi kedvezőtlen benyomás nem végleges ítélet. Mert a két ellentétes pólus között valahol él és fejlődik az igazi magyar líra, amely hagyományainkon erősödve igazi kifejezője lesz életünknek.

CSÁNYI LÁSZLÓ

* A szerkesztőség Kassák Lajos és Füst Milán értékelésében nem mindenben ért egyet Csányi László megállapításaival.